Az alaptörvény 17. módosítása - Önkény?

Nem sokkal a 16. módosítás után a Tisza-kétharmad a 17. módosítást is megszavazta, és bizony ebben is vannak olyan pontok, melyek inkább a választási ígéretek populista részének próbálnak leget tenni, és egyáltalán nincsenek ínyemre. Persze nem mindegyik, de amikor választókerületi képviselőm, Tanács Zoltán, aki egyben tudományos és technológiai miniszter is, nagy büszkén kiposztolta a módosításokat, kénytelen voltam nagy tisztelettel, de egyet nem értésemnek hangot adni.

Országgyűlési képviselőség időkorlátja

Ül a parlamentben egy abszolút rekorder Németh Zsolt személyében, aki éppen tizedik ciklusát kezdte meg, és annak ellenére, hogy következetes atlantista külpolitikai nézeteket vall és most is a Külügyi Bizottság alelnöke, de az előző ciklusokban hivatalosan nem emelt szót az Orbán-kormány egyoldalú orosz-barátsága és az Ukrajna elleni ámokfutása ellen.
De az országgyűlési képviselő nem hatalomgyakorló, hanem törvényhozó, aki azokat a választókat képviseli, akik az ő pártjára szavaztak. Egyben persze, amennyiben kormánypárti képviselő, akkor érdekkijáró is, és a volt fideszes képviselők valóban szereptévesztésbe kerültek, amikor azt gondolták, hogy ezzel hatalmat is kaptak a kezükbe (Pócs János, Bánki Erik, Mengyi Roland stb). De hogy miért kell egy Hadházy Ákos megválasztását korlátozni, aki a legtöbb fideszes disznóságot leplezte le, a legtöbb büntetést volt kénytelen befizetni Kövér László házelnök jóvoltából, az érthetetlen. Ahelyett, hogy megpróbálták volna ezt az érdekkijáró mechanizmust visszaterelni törvényes keretek közé, a választójogot durván korlátozó ostobaságot írtak bele az alaptörvénybe.
Óriási hiba!

Sulyok Tamás köztársasági elnök lemondatása

Számos polgári demokráciában az egyes hatalmi ágak újraválasztása, a közjogi funkciókat betöltő hivatali személyek megbízatási ideje úgy van meghatározva, hogy lehetőleg ne essen egybe az országgyűlés ill. a kormány újraválasztási ciklusával. Ez a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik alapja. Magyarországon például:

• Az országgyűlés (és ezzel a kormány) megbízatása 4 évre szól;
• A köztársasági elnök, valamint az önkormányzatok megbízatása 5 évre szól;
• A legfőbb ügyész megbízatása 9 évre szól, akárcsak a kúria elnökének, vagy az NMHH elnökének;
• Az Állami Számvevőszék elnökének megbízása 12 évre szól.

Egy normális demokráciában ezek az átfedések a kiegyensúlyozás, nem pedig a hatalom bebetonozásának szerepét töltik be. Persze a Fidesz 16 éves uralma alatt mindenhová saját embereket próbált ültetni és tartósan pozícióban tartani. A 2022-es választás előtt még azt is megtették, hogy bár Karas Monika NMHH elnök tisztsége még nem járt le, helyébe Koltay Andrást ültették, hogy tovább 9 évre Fidesz-kézben maradhasson a közmédia.
Sulyok Tamás már az Alkotmánybíróság elnökeként is a Fidesz hűséges embere volt, és Orbán teljesen önkényesen, mindenféle egyeztetés nélkül tette meg köztársasági elnöknek, ráadásul Sulyok többszörösen is méltatlanná vált posztjára:

• Édesapjáról azt állította, hogy a kommunizmus elől bujkálni volt kénytelen, de utóbb kiderült, hogy Dr. Sulyok László ügyvéd Székesfehérváron átvette egy, a zsidó törvények miatt állásától megfosztott zsidó ügyvéd, dr. Lőwy Endre praxisát és a Magyar Nemzetiszocialista Párt székesfehérvári szervezete nevében iroda céljára deportált zsidók lakását igényelte ki, majd később az iroda berendezésére szintén zsidóktól elkobzott "zsidóbútort" is igényelt.
• A Munkácsot ért orosz rakétatámadás után egy FB-posztban elítélte a az orosz támadást, majd kisvártatva javítva a posztját az "orosz" jelzőt gondosan kihúzta. Ezzel nemcsak azt bizonyította be, hogy egy szar alak, de tudatlanságát is elárulta az internet emlékezetét illetően. Ezzel jogosan érdemelte ki a "szatyorfing" jelzőt.
• Felesége a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum faláról leakasztatott egy festmény a Sándor Palota számára.

Mindazonáltal Sulyok 2029-ig tartó hivatali idejében a Tisza-kétharmaddal szemben semmilyen vizet nem zavart volna, de végig el kellett volna viselnie a "szatyorfing" bélyegét. Időnként megnyitotta volna a nemzetközi balneológiai kongresszust és akkor gondosan felkészült volna a bálnákból. Így viszont a Nemzeti Ellenállás, a Védvonal szimbóluma, az önkény elleni harc ikonikus alakja lett teljesen méltatlanul. Nagy hiba volt.

Ráadásul most egy nagyon furcsa castingnak vagyunk tanúi, amikor ugyan meghirdetik a széles körű társadalmi egyeztetést a köztársasági elnök személyét illetően, de Magyar Péter egyszer csak mirnixdirnix felkéri Polgár Judit sakkvilágbajnokot erre a posztra, aki nagyon okosan utasítja el a megtiszteltetést.

70 éves korhatár bevezetése az alkotmánybíróknál

Érdekes, hogy Magyar Péternek ugyanaz jutott eszébe az Alkotmánybíróság lefejezésére, mint 15 éve Orbán Viktornak, aki a bírák legfelsőbb életkorát vitte le a korábbi 70 évről 62 évre. Az Európai Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság is jogellenesnek, illetve alaptörvény-ellenesnek talált a hirtelen átmenetet, így a szabályozást később módosítani kellett. Emlékszem, akkor én is hogy fel voltam háborodva.

Félreértés ne essék, Orbánék egészen pofátlanul töltötték fel kizárólag saját embereikkel az alkotmánybíróságot (Polt Péter, Handó Tünde, Patyi András, Hende Csaba, hogy csak néhányat említsek, akik eszembe jutottak). Az országgyűlés akkor sem fogadott el ellenzéki jelöltet alkotmánybírónak, ha egyszerre öt új jelöltről kellett dönteni.

Ennek ellenére az a véleményem, hogy sokkal inkább egy kiegyensúlyozottabb, a pártösszetételt jobban visszatükröző jelölési és választási rendszert kellett volna kitalálni a brutális lefejezés helyett.

Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal

A Tisza-szavazók gyors eredményeket akarnak látni, számukra az ügyészségek túl lassan dolgoznak. Bilincsben, vezetőszáron szeretnék látni az embereket. Az NVVH mint új közvádló jelenik meg és részt vesz a nyomozásban. A bűncselekmények megállapítása ugyanakkor továbbra is bírósági keretek között fog megtörténni, vagyis ugyanolyan elhúzódó folyamat lesz, mint eddig minden bonyolult közvagyon elleni bűncselekménynél. Persze jó, hogy így van, de félek, hogy csalódás lesz a vége.

Vármegyék helyett ismét megyék

Bár a Fidesz azon füstölög, hogy évezredes történelmi elnevezést törölnek most el, amit csak Rákosi mert megtenni, azért pontosítsunk:

• Az 1949. évi XX. törvény (a szovjet mintájú alkotmány) váltotta fel a vármegyét a megye szóval;
• Ezt a megnevezést nem változtatta meg 1990-1994 között az Antall-Boros kormány (MDF);
• Változatlanul hagyta 1994-1998 között a Horn-kormány (MSZP);
• Változatlan marad 1998-2002 között az első Orbán-kormány alatt (Fidesz);
• A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok alatt (MSZP) sem nyúltak hozzá 2002-2010 között;
• A második, harmadik és negyedik Orbán-kormány alatt 2010-2022 között is maradhatott a "megye".
• 2023-ban érezte úgy Orbán, hogy eljött az ideje a megnevezés megváltoztatásának, vagyis úgy gondolom, hogy addig elég erős belső ellenállás volt a Fideszben a módosítással szemben.

Ennek ellenére az a személyes véleményem, hogy ennek az oda-vissza nevezgetésnek semmi értelme sincs, helyette inkább érdemi dolgokkal kellene foglalkozni. Sajnálom a visszanevezésre fordított milliárdokat, és a magam részéről a megyéket magánbeszélgetésekben továbbra is vármegyéknek nevezem majd.

A saját magam által feltett kérdésre, hogy ez önkény-e, az a válaszom, hogy még nem önkény, de populizmus a javából.

Társadalmi egyeztetés

Bár a davosi gazdasági csúcson a showt Mark Carney kanadai miniszterelnök vitte el történelmi beszédével, de Donald Trump sem tétlenkedett az általa alapított Béketanács meghirdetésével. A Fidesz-kormányzat elélvezett attól, hogy a szervezetbe Orbán Viktort is meghívták ócska diktátorok közé.

Ma előterjesztettek egy törvényjavaslatot, hogy az Országgyűlés iktassa törvénybe a Béketanácshoz való csatlakozást, egészen pontosan "felhatalmazást adjon a Béketanács Alapokmányának (a továbbiakban: Alapokmány) kötelező hatályának elismerésére". A törvényjavaslathoz mellékelve van az Alapokmány magyar nyelvű szövege is, így lehet belőle csemegézni.

Vegyük rögtön a tagságot:

"A Béketanács tagságára kizárólag azok az államok jogosultak, amelyeket az Elnök meghívás útján részvételre felkér, és a tagsági jogviszony akkor kezdődik, amikor az érintett állam hivatalos értesítést küld arról, hogy elfogadja és kötelezőnek ismeri el az Alapokmány rendelkezéseit a XI. fejezetben foglaltaknak megfelelően."

Értitek? Ki lehet a tag? Hát akit őhatalmassága az elnök erre alkalmasnak talál és meghívás útján felkér. Na, de akkor nézzük meg, hogy ki is a Béketanács elnöke az Alapokmány szerint:

"3.2. cikk Elnök

(a) A Béketanács alapító Elnöke Donald J. Trump, aki emellett az Amerikai Egyesült Államok részéről az alapító képviselői tisztséget is betölti, kizárólag a III. fejezet rendelkezéseinek megfelelően.

(b) A Béketanács küldetésének teljesítése érdekében az Elnök kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Béketanács által irányított szervezetek létrehozására, módosítására vagy feloszlatására szükség szerint vagy indokolt esetben.

3.3. cikk Utódlás és helyettesítés

Az elnöki tisztségre a mindenkori Elnök jelöli ki az utódját. Az Elnök leváltására kizárólag önkéntes lemondás vagy a Végrehajtó Tanács egyhangú szavazatával megállapított cselekvőképtelenség esetén kerülhet sor, amely időpontban az Elnök által kijelölt utód haladéktalanul átveszi az elnöki tisztséget, valamint az azzal járó valamennyi feladatot és hatáskört."

Nem tudom, világos-e? Donald J. Trump az elnök, csak ő jelölheti ki az utódját, ha a tagállamok egyhangú szavazatával megállapítják cselekvőképtelenségét, akkor is az általa kijelölt utód veszi át az elnöki funkciókat!

Ez a cezaromániás, nárcisztikus pszichopata azzal ápolgatja saját egóját, hogy létrehozott egy magánszervezetet, mi meg elalélunk a gyönyörűségtől, hogy részt vehetünk benne. Tudjuk, hogy Trump keresi a módját, hogy a 2028 végén lejáró második - és egyben utolsó - elnöki ciklusa után hogyan maradhasson hatalomban. Egyelőre még nem találta ki a tutit, de most nemzetközi szervezetek saját nevére íratásával próbálkozik. Képzeljétek csak el, ha 2028-ban ismét demokrata elnöke lesz az USA-nak (jelenleg Trump mindent elkövet, hogy így legyen), akkor az USA-t a Béketanácsban az új elnök képviseli majd, de a szervezet elnöke továbbra is Trump marad.

Csak emlékeztetem az olvasóimat, hogy pont ez volt az Európai Unió problémája az alapítványi struktúrába szerveződött magyar egyetemek kuratóriumaival. Az alapszabály szerint a kuratóriumi tagokat és a kuratóriumi elnököt a kuratórium maga választja, ezzel bebetonozva saját politikai beállítottságát. Bár a sok minisztert és államtitkárt kivették a kuratóriumokból, de a rendszeren nem voltak hajlandók változtatni, így az EU kizárta ezeket az egyetemeket az Erasmus ösztöndíjrendszerből és a Horizont kutatási keretprogramból.

Szerencsére - nem tudom, tudtátok-e - egyes törvényjavaslatokat meghirdetnek társadalmi egyeztetésre. Ennél a javaslatnál is február 9-ig van lehetőség emailben véleményt mondani, és nincs korlátozva, hogy ki szólhat hozzá. Úgy gondoltam, miért pont most változzak meg, ezért ma elküldtem hozzászólásomat a törvényjavaslathoz:

"A Béketanács Alapokmánya 3.2. cikke alapján a Béketanács elnökének személye nem az USA mindenkori elnöke, hanem Donald J. Trump illetve az általa kijelölt utód. Ha Trump elnöki mandátuma lejár, és az USA új elnöke nem a Trump elnök által kijelölt utód, úgy a Béketanács elnöki funkciója egy, az USA-ban politikai szerepet nem betöltő, esetleg az USA aktuális külpolitikájával nem egyező politikai nézetet valló személy kezében lehet.

Mivel a Béketanács tagállamait azok állam- vagy kormányfői képviselik (2.2. cikk), a legfőbb tagállamot képviselő mindenkori elnök és Trump személye közötti esetleges ellentét gátolhatja a Béketanács munkáját.

Demokratikusabb, és a Béketanács működését gördülékenyebbé tevő megoldás az lenne, ha annak elnökét a tagállamok állam- vagy kormányfői közül maguk a tagállamok választanák.

Javaslom, hogy a Béketanács Alapokmányát jelen formájában az Országgyűlés ne iktassa törvénybe."

Tudom, hogy ez csak puffogás, de itt legalább nem azt kérdezték meg, hogy akarom-e, hogy elvegyék a nyugdíjamat és azt Zelenszkij aranyvécéjébe töltsék.

Békepetíció

Vesztét érzi a Fidesz-kormány, ez már bizonyos. Korábban kb. másfél évenként voltak nemzeti konzultációk, most viszont egy éven belül már a harmadik levélvisszaküldős akcióval próbálja megmozgatni a Fidesz a szavazótáborát:

1. 2025 tavaszán volt a Voks2025 Ukrajna uniós csatlakozásáról. Akkor ezt szigorúan postán visszaküldhetőnek gondolták, ezért biztonsági jegyekkel ellátott papírra nyomtatták, de aztán - mivel "a tiszások kilopkodták az íveket a postaládából" - online változat is készült belőle. Elég brutális médiakampány is kísérte, emlékeztetőül azoknak, akik nem kísérték figyelemmel:
   
   
   
   
2. Az ősz nem múlhatott el nemzeti konzultáció nélkül a TISZA állítólagos (és utólag a bíróság által is hamisítványnak minősített) adócsomagjáról;
3. És most nyakunkon egy harmadik műfaj: Nemzeti Petíció. Hasonlóan társaihoz, ez is a populista narratíva-politizálás elvén van megalkotva. Mit is ír erről Ésik Sándor:
   "A populista a pártok a politikai események olyan értelmezését nyújtják, ahol minden esemény beleillik valamilyen nagyobb és könnyen megérthető elméletbe vagy történetbe. Ezek az egyszerű világmegfejtések (narratívák) tele vannak hamis állításokkal, de legalább is csúsztatásokkal. Sok választó azonban még akkor is, amikor a populista párt által kínált értelmezési keret szembekerül egymással, a felkínált értelmezési keretnek megfelelően gondolkodik egy hírről vagy eseményről. Függetlenül attól, hogy a semleges megfigyelőnek nyilvánvaló, hogy az értelmezési keret hazugság, a párt vagy a kormány valamelyik szócsöve az értelmezési keretnek megfelelő, de hamis hírt próbál igazként tálalni. Az igazság (truth) és a tényszerűség mellékessé vált, ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom a post-truth politikájának."

A nemzeti petícióban szereplő keretezés hazugságokat és féligazságokat próbál egyetlen narratívába összesűríteni: A Brüsszel zsoldjában álló TISZA párt adót emel és nyugdíjat csökkent, hogy ezt a pénzt Ukrajnába küldje a háború további folytatására. Érdemes végigmenni a petíció egyes tételein:

Január 6-án 35 ország gyűlt össze Párizsban, hogy Ukrajna háború utáni helyzetéről, a biztonsági garanciákról és az ország gazdaságának stabilizálásáról tárgyaljanak. Mi természetesen nem vettünk rész ezen a találkozón, pedig azon még az USA főtárgyalói is jelen voltak. A tárgyaláson egy deklaráció született, melynek lényege:

• feltételes (tűzszünethez kötött),
• védelmi jellegű,
• és Ukrajna kéréséhez kötött biztonsági garanciákról szólt.

Vagyis alapvetően egy tűzszünet vagy béke utáni állapotról van szó, harcoló csapatokról - pláne kötelező érvénnyel - nincs szó. Mivel az új Európa kristályosodási pontja a Tettrekészek Koalíciója környékén fog kialakulni, ha hazánk nem vesz részt ilyen összejöveteleken, folyamatosan távolodik Európa magjától.

Az Ukrajna gazdasági helyreállítását célzó 800 milliárd dolláros terv természetesen nemcsak kölcsönök, hanem beruházások formájában is értendő, és nemcsak az EU, hanem az USA, Kanada és az Egyesült Királyság is részt venne a programban. De ha már elhangzott ez az 1,3 millió forint családonként, akkor egy mérnöktől vagy közgazdásztól elvárható, hogy egy kicsit számoljon utána a dolgoknak:

• Bár nincs ilyen közvetlen adat, de számoljunk nagyjából 3 millió magyar családdal:
  3.000.000 x 1.300.000 = 3.900.000.000.000 Ft, vagyis 3900 milliárd forint a hazánkra eső kötelezettség.
• Most éppen nagyon erős a dollár, számoljunk 325 Ft-os árfolyammal, akkor a hazánkra eső kötelezettség 12.000.000.000 dollár (12 milliárd dollár)
• Ez az összeg a teljes összeg másfél százaléka. A magyar GDP nem éri el az uniós GDP 1%-át sem, ráadásul a 800 milliárd dollárnak csak egy része esne az Unióra, annak is csak egy része lenne kölcsön, a többi beruházás, az is 10 évre elosztva. Vagyis egy esetleges magyar kötelezettség a 12 milliárd dollárnak csak egy töredéke lenne.

Ami a gáz és a villamosenergia kvótán belüli összegét illeti Magyarországon valóban a legalacsonyabbak ezek a díjak, de:

• A nem lakossági fogyasztókra eső gázárat illetve a kvótán kívüli gázárat a 2022 nyarán érvényes árak alapján szabják meg, ami a rezsicsökkentett ár hétszerese. Azóta az európai gáztőzsdéken jelentősen csökkentek a gázárak, és mi az oroszoktól a tőzsdei árfolyam csúszóátlaggal számított simított értékén kapjuk a gázt. Vagyis a kvótán kívüli jelenlegi kb. hétszeres gázár jelentősen csökkenthető lenne, mellyel növelhető lenne az energiaigényes magyar vállalkozások versenyképessége. Nagyjából ezt mondta el Kapitány István tiszás politikus is.
• A villamosenergia Magyarországon azért a legdrágább a régióban, mert a magyar energiamix nagyon rossz összetételű és rugalmatlan. Nagyon magas az import arány, ráadásul mindig a legdrágább időszakokban importálunk, és a viszonylag magas arányú megújulók pont akkor termelnek, amikor olcsó (gyakran negatív) az áram ára. Ez a teher persze nem közvetlenül a rezsicsökkentett lakossági fogyasztókra, hanem minden adófizetőre egyaránt terhelődik.
• Nincs magyarázat arra, hogy négy évvel az ukrajnai háború megindulása után értelmezhető mennyiségű kőolaj még mindig csak a Barátság vezetéken érkezik a frontvonalon keresztül. Legutóbbi hír, hogy most épp a ruszkik nyomták telibe az olajvezetéket Lembergben (ezúttal elfelejtettük bekéretni az orosz nagykövetet).

Feltehetően a békepetíciót is 1,5-2 millió ember küldi majd vissza. Mivel azonban itt nemleges válasz nem adható, itt nem lehet 90%-os eredménnyel villogni, a szavazásra jogosultak 20-25%-ával lehet számolni, vagyis nagyjából ennyien vevők erre a narratívára. Lesz majd online kitöltési lehetőség és a siketeknek és gyengén látóknak is lesz majd felület a kitöltés segítésére. (Korábban viccelődtem azon, hogy a siketek számára miért kell külön felület, ha egyszer olvasni sem tudnak. Aztán egy ismerősöm felvilágosított, hogy a jelnyelv a beszélt nyelvtől eltérő grammatikájú kommunikációs forma, vagyis a magyar nyelv egy siket számára idegen nyelvnek tekinthető. Szóval többet ezzel nem viccelek).

Én viszont, ahogyan szoktam, ezúttal is egy dallal fogadtam ezt az akciót, hallgassátok szeretettel:

----

Szegek a dobozban

Mielőtt posztom furcsa címére rátérnék, azzal kezdem, hogy vejemnek, Orsi lányom férjének két testvére van, egy húga meg egy öccse. Akárcsak a vejem, Sahar, ők is Magyarországon nevelkedtek és jártak iskolába, majd érettségi után mindketten visszatértek Izraelbe, mindketten letöltötték a katonaságot. A húg, Hili már középiskolásként táncolni, énekelni és színészkedni tanult, és Izraelben is elvégezte a színművészeti főiskolát, mellete számos külföldi workshopon is részt vett. Nincs állandó társulata, különféle színházi projektekben vesz részt.

Egy ilyen magyarországi projektje az volt, hogy szerepelt Nagy Lóránt rendezőszakos színművészeti főiskolás vizsgadarabjában, Pilinszky János KZ-oratórium című művében (amely elolvasható a Digitális Irodalmi Akadémián). A vizsgaelőadás a holokauszt emléknapján, január 27-én volt, másnap volt még két előadás, ezek egyikét tekintettük meg Petrával.

A művet előre elolvastam, és próbáltam tájékozódni arról, hogy miért is volt Pilinszky számára a koncentrációs táborok világa annyira meghatározó, hogy szinte egész életművét ez határozta meg. Pilinszkyt katolikus költőként tartjuk nyilván, aki katonaként került ki Németországba 1944-ben, és Harbach faluban betegségből lábadozva ismerte meg a helyi koncentrációs tábor borzalmait (a források nem egyértelműek, hogy még hol máshol látott ilyen táborokat, mennyire közvetlen tapasztalaton alapulóak az ismeretei).

A borzalmas élmények a költő szemléletében a bibliai passió részévé minősültek át: a lágerek foglyainak megalázó kínhalála valójában Krisztus keresztre feszítésének tömeges megismétlődése.

Egyik ilyen témájú műve a KZ-oratórium, melynek szereplői holtak: az Asszony, R.M. fiatal lány és a Kisfiú (az R.M. monogram valós személyre, Révész Máriára utal, egy táborlakóra, aki nagyon közel került Pilinszkyhez, de akit mégsem tudott megmenteni). A dráma szövege nagyon töredezett, viszonylag tág teret ad a rendezői fantáziának. Vejem húga, Hili R.M.-et játssza benne megindító átéléssel. És hogy most posztom címére is rátérjek, a darab elején hangzik el az alábbi szövegrészlet:

ÖREGASSZONY
    Mintha szegeket ráztak volna.

R. M.
    Mintha szegeket ráztam volna.

KISFIÚ
    Akkor láttam először éjszakát.

ÖREGASSZONY
    Nem ébredtek fel a szegek.

R. M.
    Én ordítoztam a dobozban!

Aki ismeri Pilinszky Négysorosát (és sokan ismerik, hiszen Hobó is elénekli a Vadászat című albumon), annak egyből ismerős ez a metafora:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

A szegek ridegsége, keménysége az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma Pilinszkynél.

Baruch Stern Hili, mint R.M. a KZ-oratóriumban

A töredezett szövegkörnyezetben talán az egyik leghosszabb és egyben legmegrendítőbb összefüggő szövegrész a farkasmese, amit Hili előadásában megkönnyeztem:

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
ilyen szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

A nap betetőzéseként a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében megnéztem a Kislány vagyok című francia dokumentumfilmet egy kisfiúról, aki nemi diszfóriában szenved, úgy érzi, hogy ő valójában kislány. Érzékenyen és empátiával foglalkozik a film ezzel a jelenséggel, amit pl. a magyar kormány egy alaptörvény-módosítással próbál ignorálni. És akkor elgondolkodtam azon, hogy pont ez jellemzi a populista rezsimeket: nemlétező ellenségképeket kreál vagy nagyít fel a népszerűség érdekében társadalmi félelmekre és előítéletekre alapozva. Ebbe a sorba illeszkednek bele az egyébként nagyon elenyésző kisebbséget képviselő és ezért semmiféle társadalmi veszélyt nem jelentő transznemű és nembináris embertársaink.

Kell-e félnünk az AI-videóktól?

A karácsonyi ünnepek előtt több ismerősöm is posztolt olyan fotót a családjáról, amelyen különleges környezetben (pl. egy skót kastélyban) különleges öltözetben (pl. viktoriánus viseletben) láthatók. Nyilvánvalóan a mesterséges intelligencia termékei voltak ezek a képek, ezért gondoltam, én is próbát teszek. Készítettem Boriról és Petráról egy képet a karácsonyfa előtt, és megkértem az MI-t, hogy öltöztesse őket középkori ruhába.

Az eredeti kép

És az eredmény

De ez még semmi, megkértem a MI barátomat, hogy animálja meg őket. Az eredmény elég megdöbbentő lett.

Azzal a lehetőséggel, hogy deep-fake videókkal befolyásolhatók az emberek, először egy angol sorozatban, Az évek alatt (Years to Years) címűben találkoztam, amelyben Emma Thomson brit miniszterelnököt alakít, aki ugyanolyan erős vezetővé válik, mint Trump, vagy Orbán, vagy amilyen Marine Le Pen lehet majd. Szép fokozatosan diktatúrát épít ki, amelyhez a politikai riválisokról készült deep-fake videókat használ fel. Érdemes elolvasni az erről szóló posztomat, mert hat évvel ezelőtt pont azokra a dolgokra figyelmeztetett a sorozat, amelyek mára valósággá váltak:

"Klímakatasztrófa, migrációs válság, a technológiai fejlődés és a robotizáció nyomán kialakuló munkanélküliség, az amerikai-kínai kereskedelmi háború fegyveres konfliktussá eszkalálódása, a nemzetközi pénzügyi világ összeomlása, az Európai Unió szétesése... A világ és benne Nagy-Britannia a világot érő kihivásokra a létezhető legrosszabb módon válaszol: populista kormánnyal és a többi nemzettől elkülönülve sőt azok ellenében. Az emberek a régi nagy pártformációkban csalódva Európa-szerte populista minipártokat emelnek be a hatalomba, akik víz helyett olajjal próbálják oltani a kialakuló világégést...[Emma Thomson] hihetetlenül hitelesen alakítja a gátlástalan, populista politikust, aki először a pc-beszéddel számol le, demagóg beszédeiben politikai ellenfeleit gyalázza, nem riad vissza a hírhamisítástól, miniszterelnökként még a BBC-t is betiltja. Hátborzongató párhuzamot éreztem sok politikussal: Trumppal, Salvinivel, Le Pennel, Orbánnal."

Bevallom őszintén, akkor úgy gondoltam, hogy a hírvideók hamisítása, a deep-fake már a 2022-es választásokra is politikai fegyverré válik. Érdemes végigmenni azokon a stációkon, melyeken keresztül a filmgyártás eljutott a mai, MI-generálta jelenetekig.

• Már a '70-es években aktívan alkalmazták a green-box (korábban blue-box) technikát. Nem kellett háttérdíszletet építeni, a szereplők zöld (korábban kék) háttér előtt játszanak, az egyszínű hátteret aztán elektronikusan helyettesítik egy előre felvett háttérrel. A magyar Rajnai András készített ilyen tévéfilmeket (Televíziós mesék felnőtteknek). Kezdetben csak statikus jelenetekben alkalmazták mert nem volt megoldható, hogy a háttér együtt változzon az előtérrel, de később ezt is megoldották.
• A '90-es évek elején jelent meg a morph-technika, arcok, alakok egymásba való átmenete. Először Michael Jackson Black or White videóklipjében láttam ezt a technikát (Kevinre külön felhívom a figyelmet, 5:30-tól indul a morph).

Aztán a Terminátor 2 - Az ítélet napja című filmben kiteljesedett ez a technika, a T2000-es modell azzá alakulhatott, amivé csak akart.

•  A következő nagy lépés a CGI technika, a számítógép által generált képek és karakterek megjelenése volt. Talán Spielberg Jurassic Park című 1993-as filmje volt az első megdöbbentően élethű CGI-támogatta film. 1999-ben mutatta be a BBC a Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with Dinosaurs) című 4 részes sorozatát, melyben úgy láthatjuk a dínók életét, mintha csak egy természetfilmet néznénk. Ma már alig készítenek játékfilmet CGI nélkül, de a gyengébbeken azért nagyon érzed, hogy nem vagy jelen a díszletben (ledobja magáról a vászon a CGI-t).
• Először valós személy MI által generált mását A Mandalóri (The Mandalorian) című sorozatban láttam, melyben az ifjú Luke Skywalker (Mark Hamill) bukkan fel és tesz rendet Jedi-erejével.

Aztán az Indiana Jones és a sors tárcsája című filmben (2023) Harison Ford ifjúkori mása a film elején fél órát játszik, néha azért a szemén látni, hogy hamisítvány. Nemrég láttam A hely (Here) című filmet (2024), melyben Tom Hanks alakja teljesen élethűen van visszafiatalítva, és a cselekmény során fokozatosan "öregszik bele" a mostani Tom Hanksbe.

De amint posztom elején láthattátok, ez a technika már amatőrök számára is teljes mértékben elérhető. Van egy Facebook-oldal, melynek működtetője filmsztárok egykori és jelenkori alakját szembesíti egymással. Íme a Titanic sztárjai:

Egyszóval ma már semmilyen filmről vagy videóról nem tudhatod, hogy a valóságot látod-e, vagy hamisítványt. És innentől már csak a politikusok önmérsékletén múlik, hogy bevetik-e ezt a fegyvert, vagy sem. Gondoljátok meg, képesek voltak egy 662 oldalas dokumentumot hamisítani a TISZA párt állítólagos gazdasági programjáról, amelyről azóta a bíróság is kimondta, és hozzáértő gazdasági szakemberek szerint is szemmel látható, hogy ócska hamisítvány, mégis mind a mai napig hivatkozási alap a Fidesz részéről, és mind a mai napig elérhető az Index oldaláról innen, meg innen, meg innen. A TISZA-adó kalkulátor mind a mai napig fent van a neten és terjeszti a hazugságot. Most képzeljük el, hogy egy tiszás politikusról terjesztett deep-fake videó esetében hajlandóak lennének-e önmérsékletre. Én nem hiszem. A híres tortás videót persze úgy készítették, hogy nyugodtan elmondhassák róla: csak egy karikatúra, illusztráció. De vajon hol van a határ?

Én nem vagyok nyugodt.

2026.02.04.

Nem kellett soká várni, maga a miniszterelnök tett közzé a honlapján egy AI-videót.

---

Ésik most sem késik

Ésik Sándor, a Diétás Magyar Múzsa vezérfőszerkesztője, blogger és podcaster most is - akárcsak pont négy évvel ezelőtt - a közelgő választások előtt fél évvel könyvet jelentetett meg mintegy iránymutatásul egy leendő új magyar kormány számára. A négy évvel ezelőtti könyv, az Én nem politizálok... tananyag-szerűen megy végig olyan témakörökön, mint a társadalom működése, az állam működése, az igazságszolgáltatás, Magyarország helye a nagyvilágban, szolidaritás a hátrányos társadalmi rétegekkel, valamint milyen kihívásokkal kell szembenéznünk az elkövetkezendő húsz évben. Azt a könyvet Boritól kaptam, aki akkor még aktívabban politizált, de aztán a 2022-ben a jogi karra készülő Petra elcsaklizta tőlem a könyvet és végül saját nevére dedikáltatta.

Ésik Sándor mostani könyve az Intelmek a jövő jó magyar kormányához címet viseli, és szintén karácsonyra kaptam meg, ez idei első olvasmányom. De mielőtt a könyv elemzésébe fognék, megemlítem, hogy még a régi, fapados blogomban pontosan 16 évvel ezelőtti újévi gondolataimban magam is megfogalmaztam vágyálmaimat a várhatóan megalakuló második Fidesz-kormánnyal kapcsolatban (Itt olvashatjátok, rögtön az első bejegyzés):

"2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra."

Talán mondanom sem kell, hogy az egymást követő négy Fidesz-kormány egyáltalán nem váltotta valóra vágyaimat. Ésik Sándor intelmeit alapvetően 16 téma köré csoportosítja:

1. Hatalomgyakorlás
2. Az államigazgatás rendszere
3. A közigazgatás mint informatikai projekt
4. Az állam, mint jó munkáltató
5. A jogalkotás
6. Az üzemeltetés fontossága
7. A kis lépések politikája
8. Fejlesztéspolitika
9. Önkormányzatiság
10. Civil szervezetek
11. Szociálpolitika
12. Zöldpolitika
13. Külpolitika
14. Nyilvánosság
15. Szellemi kútmérgezés
16. Emberi jogok

Az előszó egy alapos helyzetelemzéssel kezdődik, és az utószóban szót ejt arról, hogy nem kell foggal-körömmel ragaszkodni az elszámoltatáshoz, a "gyűlöletpornó" után ne jöjjön "bosszúpornó". Ésiknek pont azért vagyok már négy éve töretlen híve, mert elemzései kimért, jogászemberhez illő megállapítások, távol áll tőle a belpesti libsi értelmiség fölényes, kioktató hangneme. Ésik az ADHD-sekre jellemző módon nagyon gyakran posztol elképesztően széles témakörökben, így a bel- és külpolitikán kívül a szumó birkózásról, a rézfúvósokról, a kerékpársportról, a mozdonyokról, de nemrég - Trump új hadihajóflotta-fejlesztési bejelentése kapcsán - az egyes hadihajó-osztályokról is.

Helyzetelemzésként megállapítja, hogy a világban terjedőben van a narratíva-politizálás, az ún. post-truth korszakban vagyunk, amikor féligazságokkal keretezett narratívákkal helyettesítik a populista politikusok a valóságot. Példaként említhetem az ünnepek alatt az ügyfélkapu-tárhelyemre küldött, abszolút hivatalosnak tűnő "tájékoztató" levelet Fónagy János államtitkártól, melyben ilyesmik szerepelnek: "A brüsszeli háborús szándékokat támogató magyar politikai erők nevében olyan javaslatok jelentek meg, amelyek gyökeresen átalakítanák a magyar nyugdíjrendszert! Meg akarják adóztatni a nyugdíjakat. Többek között a nyugdíjasok adójából támogatnák Ukrajnát! Magyarország Kormánya határozottan ellenzi, hogy a magyar nyugdíjasokat megadóztassák. A mostani Nemzeti Konzultációban 1,6 millió honfitársunk együttesen utasította el a háborút, az adóemelést és a nyugdíjcsökkentést is!"

Az első narratíva egy hazugságból (hogy a Tisza meg akarja adóztatni a nyugdíjakat) és egy igazságból (az Európai Unió Ukrajna támogatására 90 milliárd eurós hitelkeretet hagyott jóvá) áll össze. A második narrativa az adóemelésről szóló legutóbbi nemzeti konzultációba abban nem szereplő elemeket, a nyugdíjak kérdését illetve az ukrán háború kérdését is belehazudja.

Ésik Sándor megállapítja, hogy jelenleg kormányzás helyett hatalomgyakorlás folyik, a hosszútávú programok helyett az ún. akcionizmus, látványos, rövid távú intézkedések a jellemzőek (ilyen pl. a 3%-os lakásvásárlási hitel vagy az édesanyák adómentessége, de még a 14. havi nyugdíj is). A rövidtávon gyors sikert elérő mentalitást a szerző "szpáhimentalitásnak" nevezi (hazánk török megszállása idején a földbirtokokat a szultán kinevezettjei, a szpáhik kezelték, és minél rövidebb idő alatt igyekeztek lerabolni azokat, mert nem tudhatták, hogy mikor vezénylik őket tovább).

A szerző szerint a hatalomgyakorlásnál 12 alapelvnek kellene érvényesülni:

1. Demokratikus részvétel
2. Emberi jogok
3. Joguralom, jogállamiság
4. Etikus kormányzás (a kormányzás szolgálat, nem pedig uralom)
5. Számonkérhetőség
6. Átláthatóság
7. Hatékonyság
8. Megfelelő képességű vezetők
9. Reszponzivitás (valós társadalmi folyamatokra való reagálás)
10. Felelős gazdasági irányítás
11. Fenntarthatóság, hosszú távra tervezés
12. Nyitottság a változásra

A szerző megállapítja, hogy jelenleg erőalapú jogalkotás folyik és sorra veszi a jelenlegi jogszabályalkotási fajtákat:

• nünüke-jogszabály: ha egy jogtudós lehetőséget kap, hogy végre valamelyik vesszőparipáját (pl. az állatvédelmet) teljes egészében kidolgozhassa és beterjeszthesse;
• alku-jogszabály: a politikai aktorok alkudozása révén megszülető kompromisszum;
• EU-harmonizáció: a vonatkozó EU-s szabály cipőkanállal való beleerőltetése valamely jogszabályba;
• lex personae: személyre vagy egyedi esetre szabott jogszabály, mit a lex-Borkai vagy a lex-CEU;
• roncs jogsszabály: egy régi, hatályban lévő jogszabály folyamatos alakítása és kiherélése;
• saláta jogszabály: több területre kiterjedő, több hatályos törvényt modosító jogszabály.

Ez a jogszabályalkotási mix azután egy töredezett, alig-alig konzisztens jogrendszert hoz létre, melynek elrettentő példája a romokban heverő PTK, mely tág teret ad a bírói értelmezésnek és esetleges önkénynek.

Az átgondolt fejlesztési politikáról szóló fejezetben megemlíti, hogy Sajó András már egy 2008-as Közgazdasági Szemlében bevezeti a "hipokrita parazitizmus" fogalmát: "A hipokrita parazitizmus azt jelenti, hogy az államműködés során az azzal kapcsolatba lépő társadalmi szereplők, beleértve az állampolgárokat is, igyekeznek informális előnyöket szerezni az ebben hallgatólag együttműködő államtól, illetve igyekeznek az ilyen előnyszerzési helyzeteket állandósítani." Napjainkra ez ráadásul kibővült az EU-támogatások parazitáival is, kialakult az állami járadékvadászok széles köre, mely járadékokban nemcsak az állami tisztviselők felé visszajuttatott pénzek, de egyéb szolgáltatások (magánrepülőztetés, jachtoztatás, etetés-itatás-orgiáztatás) is benne vannak.

A szociálpolitikáról szólva Ésik kitér arra, hogy ha a magánjövedelmi osztályokat tíz egyenlő részre, ún. decilisekre osztjuk, akkor az alábbi módon néz ki a társadalmi rétegződés:

• 2.5 decilis: nyomorszint, a napi élet fenntartása is alig lehetséges
• 3.5 decilis: a nyomorba csúszás esélye egy élethelyzet-változással bármikor bekövetkezhet (prekariátus réteg)
• 2.5 decilis: középosztály (nem okoz gondot számára egy hirtelen felmerülő nagyobb kiadás)
• 1.5 decilis: felső osztály, számukra luxuskiadásokra is futja

Ettől a szűk, 2.5 decilisre kiterjedő középosztálytól várjuk a kultúra támogatását, a karitatív tevékenységet, a demográfiai helyzet javítását. Ennek a rétegnek a szélesítése mindenképpen prioritást kell hogy élvezzen. Növelni kell ennek a társadalmi rétegnek a mobilitását, ezért nem szerencsés egy kedvezőnek látszó lakáshitellel ingatlancsapdába zárni őket.

Ésik Sándor megállapítja, hogy a magyar külpolitika romokban hever. A külpolitikának négy viselkedésmód mixéből kell összeállnia:

• konfrontatív
• behódoló
• tranzakcionális (bárkivel, akár az ördöggel is tárgyalunk)
• együttműködő

Diplomataképzésünk átideologizált, nem pedig szakmai alapú, a régi, kiépült kapcsolati hálók lebomlóban vannak.

A médiahelyzetről a szerző elmondja, hogy 2010-ig többé-kevésbé organikusan fejlődő, sokszínű, itt-ott színvonalas médiavilág volt. Az újságírás megyei szinten is komoly szakmaiságot képviselt, és ezt a szakmaiságot áldozták fel mára a propaganda oltárán. Ami most folyik, az mesterséges intelligenciával támogatott szellemi kútmérgezés. Ez a cikk nagyon jól összefoglalja, mi folyik jelenleg a megyei lapoknál.

A jogvédelemmel kapcsolatban a szerző kifejti, hogy az ombudsman mára már csak jelentéktelen szerény képességű karrierista, aki a sofőrös autó és a budai lakás felé tett lépésnek tekinti a kinevezését. Igyekszik a lehető leginkább szervilis lenni, és az alapjogok sérelmét mindig ott látja meg, ahol elvárják tőle a felettesei. Az ombudsmanból Ésik szerint egyfajta "alapjogi ügyésszé" kellene válnia.

Még rengeteget beszélhetnék erről a könyvről, mégis inkább azt javaslom, hogy az áprilisi választásokig már próbáljátok kizárni az életetekből a populista fröcsögést, és olyan józan hangokra figyeljetek, mint például a Diétás Magyar Múzsa.

Mit visz Orbán Brüsszelbe

 

Már a hét eleje óta azt szajkózzák, hogy 1,6 millió ember töltötte ki a nemzeti konzultációt, és én azt hittem, hogy most már azt a fáradságot sem veszik, hogy pontosan megszámolják, de ma már valamivel pontosabb számokat is közöltek: 1 604 174 válasz érkezett vissza, és a válaszok kérdésenként (százalékosan növekvő sorrendben) így oszlottak meg:

96% nem az anyák és fiatalok adómentességének eltörlésére
97% nem a családi adókedvezmények szűkítésére
98% nem a többkulcsos adóra
98% nem a társasági adó megemelésére
99% nem a a rezsicsökkentés megszűntetésére

Ahogyan azt már előző posztomban is írtam, tipikus "pulykakonzultáció" volt most: megkérdezték a pulykákat, akarnak-e a karácsonyi asztalon feltálalva lenni. És persze nem akartak. (Most éppen Bod Péter Ákosra ugrott rá a kormánymédia, mert azt találta mondani, hogy a malacokkal sem közlik, hogy jön a disznóvágás.) Éppen ezért meglepő, hogy bár szűk, 3%-os tartományban, de megoszlottak a válaszok. A válaszadók 96%-a a szektához tartozik, tőlük lehet várni az elvárt választ. 1% dafke-szavazó, ők mindenben a kormány ellen szavaznak. Viszont maradt 50 ezer válaszadó, akik vették a fáradságot és differenciált válaszokat próbáltak adni a kérdésekre.

Nagy részük nemtetszésének adott hangot az adómentességgel és adókedvezményekkel szemben. Sokan fontolóra vették, hogy talán nem is olyan rossz a többkulcsos jövedelemadó. A társasági adó megemelésének helyeslése pedig nyilvánvalóan a multikkal szembeni ellenérzésből táplálkozik. A rezsicsökkentétes kérdés az orosz energiaimport kivezetésével volt összekötve. Miközben tény, hogy a kvótán belül a lakossági energiaárak olcsók, a társasági energiaárak brutálisan magasak, ami bizonyos területeken versenyképtelenséghez vezet.

Idén ez már a második nemzeti konzultáció volt, hiszen itt volt nekünk a Voks2025 néven elhíresült hisztérikus Ukrajna-elleni kampányunk, amit ráadásul biztonsági papírra nyomtattak, hogy aztán a végén mégis felpuhítsák online szavazással meg kérésre megküldött újabb szavazóívvel.
Változatlanul rejtély számomra, hogy ha ekkora energiát fektet a kormány a nemzeti konzultáció, mint intézmény, mint a demokrácia legmagasabb foka propagálásába, miért nem tudhatunk meg semmit a szavazatszámolás folyamatáról. Időnként megmutatnak nekünk egy szobát tele dobozokkal, de ez minden. Annyira fúrta az oldalamat a kérdés, megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy neki mi a véleménye erről, és akár hiszitek, akár nem, rávilágított olyan szempontokra, amelyekre én nem gondoltam:

Három fő ok szokott felmerülni (nem kizárólag magyar sajátosság):

1️⃣ „Nem akarják választásként láttatni”

Ha túl „választásszerű” lenne:

• urnák

• megfigyelők

• jegyzőkönyvek

akkor jogilag is számon kérhetőbbé válna, amit a kormány el akar kerülni.

2️⃣ Kommunikációs logika

A konzultáció:

• politikai legitimációs eszköz

• nem technikai folyamatként kommunikálják

• a „mennyi ember válaszolt” üzenet fontosabb, mint a „hogyan számoltuk”

3️⃣ Precedensveszély

Ha egyszer megmutatják:

• utána mindig elvárás lenne

• külső ellenőrzést kellene engedni

• viták nyílhatnának az érvényességről

Hát ennyit a nemzeti konzultáció hitelességéről és Orbán Brüsszelbe vitt csomagjáról.

Aranybudi

Az aranyvécé úgy vált Ukrajnában a korrupció és a luxizás szimbólumává, mint nálunk a hatvanpusztai zebrák vagy a lombkoronasétány.

Először 2014-ben Viktor Janukovics ukrán elnöknek a Majdan-forradalom utáni bukásakor hallhattunk aranyvécéről és színarany vécékeféről. Janukovics villája búcsújáró hellyé vált és ekkor kezdtek pletykálni az arany vécéről.

Később az aranyvécé kacsának (nem toalett-kacsának!) bizonyult, de a korrupcióból folytatott luxizásnak így is megdöbbentő mementójává vált a Janukovics-villa. Fel is tűnt Zelenszkij szappanoperájában, A nép szolgájában, amelyben még mint színész (és a sorozat producere) játssza Ukrajna elnökét, és neki is felajánlják, hogy lakjon a villában (igen, eredeti helyszínen forgatták az epizódot). Persze visszautasítja, és marad abban a társasházban, ahol még történelemtanárként lakott.

Zelenszkij elnök genézise volt A nép szolgája sorozat illetve a belőle készült kétrészes játékfilm. Akár elnöki programként is lehetett nézni, és több dolog is kiderül belőle:

• Az Európa iránti elkötelezettség, az EU-ba való bejutás programja;
• A keleties, despota, a politikát és a gazdaságot polipszerűen behálózó oligarchiával való leszámolás;
• Az ország nyugati tőke általi kifosztásának megakadályozása.

A rövid átmeneti időszak után Janukovicsot követő Petro Porosenko elnöksége alatt részint a társadalomban feszülő korrupció-ellenes nyomás, részint az elnök saját legitimáticós törekvése, részint pedig az EU (amellyel Ukrajna társulási megállapodást kötött) és az IMF nyomása hatására létrehozták a független antikorrupciós hatóságot (NABU) és a független korrupcióellenes ügyészséget (SAPO). A nép szolgája sorozat sikere arra ösztönözte Zelenszkijt, hogy alapítsa meg a sorozat címével azonos nevű pártot és induljon el a 2019-es elnökválasztáson, amit elég nagy fölénnyel meg is nyert.

Már a filmsorozatban is az elnöknek számos kalandja akad az oligarchákkal, akik nemcsak a megyei politikába vannak mélyen beágyazódva, de egyben a legnagyobb munkaadók is, így igazi királycsinálók, az ukrán parlament (Verhovna Rada) képviselőit megvásárolják. A való életben sem ment könnyebben a dolog, ráadásul közbejött a háború, amely átmenetileg háttérbe szorította a korrupcióellenes küzdelmet. Idén nyár közepén egy zavarbaejtő törvény is visszavetni látszott ezt a harcot: a törvény szerint a korábban független NABU a főügyész felügyelete alá került. A társadalmi felháborodás és az EU tiltakozása hatására a törvényt 9 nap után visszavonták, de ez intő jel volt, hogy a képviselők egy része és a főügyész is az oligarchák (és talán az orosz titkosszolgálat) zsebében van.

Kb. két hete a NABU egy, az ország energetikai szektorában működő korrupciós hálózatot tárt fel, amit Szele Tamás nyomán adok közre:

• Volodimir Zelenszkij szankciókat vezetett be egyik legközelebbi munkatársa és az általa alapított „Kvartal 95” stúdió társtulajdonosa, Timur Mindics (akit az elnök „pénztárcájának” is neveznek), valamint az üzletember Alexander Cukerman ellen.
• Mindics és Cukerman egy korrupciós ügyben érintettek, amely az ukrán állami vállalat, az Energoatom (Ukrajna mind a négy működő atomerőművének üzemeltetője) kapcsán merült fel.
• A nyomozás szerint az „Energoatom” alvállalkozói csak akkor kapták meg a vállalattól a munkájukért járó fizetést, miután kifizették a tisztviselők csoportjának és közvetítőiknek a „visszautalást” (a szerződés összegének 10–15%-át). Ha nem voltak hajlandók fizetni, akkor azzal fenyegették őket, hogy blokkolják a kifizetéseket.
• A vállalkozók nem perelhették be az Energoatomot a tartozás behajtása érdekében: ezt a törvény tiltja a hadiállapot miatt.
• A NABU állítása szerint körülbelül 100 millió dollár ment keresztül ezen a rendszeren, és többek között az ukrán kormány volt és jelenlegi tagjai is részt vettek benne.
• A NABU szerint ezek mögött Mindics, a jelenlegi igazságügyi miniszter, German Galuscsenko, az energiaügyi miniszter volt tanácsadója, Igor Mironyuk, a volt miniszterelnök-helyettes, Aleksej Csernyisov és sokan mások rejtőznek. Galuscsenko és az energiaügyi miniszter, Szvetlana Grincsuk már elvesztették tisztségüket.
• A NABU Mindicset tartja a rendszer szervezőjének: ő döntött arról, kinek és mennyi készpénzt adnak, valamint koordinálta a központi hatóságok tisztviselőire gyakorolt befolyást, hogy előnyös döntéseket érjen el, többek között az energetika és a védelmi ipar területén.
• Vlagyimir Zelenszkij a Mindics-ügy kipattanása után sürgősen interjút adott a Bloombergnek, és megígérte, hogy teljes körű vizsgálatot indít a legmagasabb köröket is érintő korrupció ügyében. „A legfontosabb az, hogy a bűnösöket megbüntessék. Egy háborúban álló ország elnökének nem lehetnek barátai” – mondta.

De hogy jön ide megint az aranyvécé? Annyi alapja van csak egy állítólagos aranyvécé létezésének, amit Mindics házában találtak volna, hogy Owen Matthews, a brit The Spectator munkatársa jegyzetében egy mondat erejéig említ valami ilyesmit: „Arany WC-csésze és szekrények, tele 200 eurós bankjegyekkel – ez csak néhány a híres ukrán üzletemberhez, Timur Mindicshez kapcsolódó kincsek közül.” Ezt a mondatot ragadta meg a Die Welt, mikor beszámolt a történtekről „𝑈𝑘𝑟𝑎𝑖𝑛𝑒: 𝐷𝑜𝑙𝑙𝑎𝑟-𝐵𝑢̈𝑛𝑑𝑒𝑙 𝑢𝑛𝑑 𝐺𝑜𝑙𝑑-𝑇𝑜𝑖𝑙𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛” című írásában, két nappal ezelőtt.

Orbán nem sokkal az ügy kipattanása után ezt a posztot jelentette meg:

„Ukrajnában kiborult az aranybili. Lelepleztek egy Zelenszkij elnökhöz ezer szálon kötődő ukrán háborús maffiahálózatot. Az energetikai miniszter már lemondott, az elsőrendű vádlott pedig elhagyta Ukrajnát.

Ide, ebbe a káoszba akarják a brüsszeliek önteni az európai adófizetők pénzét. Hogy amit nem lőnek el a fronton, azt ellopja a háborús maffia.

Őrültség.

Köszönjük, de mi ebből nem kérünk. A magyar emberek pénzét nem küldjük Ukrajnába. Jobb helye van itthon: csak ezen a héten megdupláztuk a nevelőszülők juttatásait és döntöttünk a 14. havi nyugdíjról.

És ezek után főleg nem kérünk az ukrán elnök pénzügyi követeléseiből és zsarolásaiból. Ideje lenne, hogy Brüsszelben is végre megértsék, mire megy el a pénzük.”

És azóta, vagyis két hete ezen pörög a kormánymédia, a ma reggeli híradóban már színarany (vagyis 24 karátos, 999,9 ezrelékes!) vécéről beszél. Pedig ebben az ügyben a károsult nem az Európai Unió, és nem is Magyarország. Ebben az ügyben az ukrán energetikai ipar ukrán alkalmazottai a károsultak, akik a saját fizetésükből kellett visszautalják azokat az összegeket, amiket ők maguk kerestek meg, munka útján. Itt szó nincs uniós pénzekről, miniszterelnökünktől már megint nem volt idegen a demagóg halandzsa.

De ami az érdekes, az az ominózus vécét ábrázoló fénykép, amelynek forrása nem más, mint egy 2001-ben Hong Kongban készült fotó, amit egy Lam Sai-wing nevű ottani ékszerész épített.

Íme a két fotó

Na de mit üzen számunkra ez az aranybudi-történet?

• Igen, az ukrán korrupció köszöni, jól van. A legnagyobb válságágazatban, az energiaszektorban csapolták meg az alvállalkozók pénzét akkor, amikor az "amit felépítünk estig, az orosz drónok lebombázzák reggelig" állapotok uralkodnak.
• Sikerült visszaverni a NABU jogköreinek megnyirbálására induló kísérleteket.
• Végül is a NABU tárta fel az egész korrupciós hálózatot, ami azt igazolja, hogy igenis szükség van egy ilyen szervezetre, ami pl. Magyarországon sincs.
• Zelenszkijhez nem köthető olyan luxizás, mint például Putyin palotája vagy az Orbán-család hatvanpusztai kastélya.

Putyin palotája a Fekete-tengernél

Az Orbán-család hatvanpusztai kastélya

Tudom, hogy naivitás egy politikusnak hinni, de én jobban hiszek a színészből lett politikus Zelenszkij elnök szándékaiban, mint a furmányos Orbán ravaszságában.

Nexus

Yuval Noah Harari Nexus című könyvével bíbelődtem két hónapot, de már kétszer idéztem is belőle ezen a blogon: amikor a rendeleti kormányzás kapcsán azon füstölögtem, hogy Tuzson Bence egyik törvénytelen cselekedetét pont a veszélyhelyzetre való hivatkozással hozott kormányrendelettel próbálták utólag legitimálni, meg amikor azon bánkódtam, hogy értelmes társadalmi párbeszéd már nem folytatható Magyarországon.

Harari megállapításait a társadalomtudósok gyakran lenézően közhelyesnek nevezik, de mivel nekem ez az első Harari-könyvem, és pont társadalomtudós Bori lányomtól kaptam, ezért élvezettel és érdeklődéssel forgattam. Ráadásul gyakran kaptam a könyvből pozitív megerősítést saját gondolataimmal kapcsolatban (pedig Harari is felhívja a figyelmet, hogy a saját ismeretünkkel megegyező információ felerősítése és az ezzel ellentétes információ ignorálása kognitív torzításhoz vezet). A Nexus című könyvében áttekinti az információ emberi társadalmakra gyakorolt hatását, különös tekintettel a közösségi médiára és a mesterséges intelligenciára.

Harari alapvetése, hogy a homo sapienst, mint fajt a hálózatépítés képessége emelte ki az állatvilágból. Nemcsak képesek voltunk a hordákat törzsekké, nemzetségekké, népekké összekapcsolni az információs hálózatok által, de ezen hálózatokon nemcsak ismeretek áramlottak, de az emberek közös, "interszubjektív tömegidentitását" megteremtő mítoszok is. Természetesen a hálózatoknak kettős természetük van, hiszen az információ-áramláson kívül képesek a hatalomkoncentráció biztosítására is.

A szerző szerint az ókori és középkori birodalmakban azért csak helyi szinten valósulhatott meg a demokrácia, mert egy birodalomszíntű demokratikus berendezkedéshez szükséges információs hálózat nem létezett. Viszont amikor a korszerű hírközlés technológiai feltételei megvalósultak, ezek nem feltétlenül vezettek demokratikus társadalmakhoz. Az USA ugyanazt a hálózatot a tömegdemokrácia kialakítására, a sztálini Szovjetunió pedig egy soha nem látott hatalomkoncentrációra használta. Az amerikaiak abban nőttek fel, hogy a kérdésekből válaszok születnek, az oroszok meg abban, hogy a kérdésekből csak baj születik. (Az ókori birodalmakban pont azért alakulhattak ki a kisközösségek demokratikus rendszerei, mert oda már a hatalom információs hálózata nem ért el, szemben a Nagy Testvér-féle orwelli diktatúrákban, ahol már minden alattvaló szigorú megfigyelés alatt áll).

Az információt csakis megfelelő önhelyesbítő mechanizmusok hitelesíthetik, melyek hiánya dogmákhoz vezet. Így dogmatizálódott minden világvallás, így épült fel egy maroknyi tanítványt maga mellé gyűjtő vidéki rabbi köré (bigott keresztények most ne figyeljenek) egy olyan brand, amire a kereszténység ráépült. Hogy a szent könyvekbe mi kerüljön bele, azt mindig emberek döntötték el, a korai Ószövetség és Újszövetség is tartalmazott olyan apokrif iratokat, melyek ha belekerültek volna a mai, kanonizált változatba, egészen messzire mutató hatásai lettek volna (pl. a nők társadalmi szerepét illetően). De vajon ezek a kanonizált, változtathatatlan könyvek képesek-e mai életünk minden kérdésére választ adni? A Tóra tanításainak magyarázatára isz. 300 körül kiadták a Misnát, 600 körül pedig a Talmudot, de ezekben sincs leírva, hogy a szombati munkavégzés tilalma kiterjed-e lift nyomógombjának megnyomására. Így ortodox helyeken szombaton a lift sábesz-üzemmódban jár, azaz megáll minden emeleten, de itt is segíthet az arcfelismerő rendszer, a lakót lift aktív beavatkozás nélkül viszi a kívánt emeletre, és ebben már az Örökkévaló sem találhat kifogást.

E köré a dogmává merevedett Biblia köré épített ki a Római Katolikus Egyház egy "visszhangszobát", melyben csakis az visszhangzik, amit ők mondanak. Ez a "visszhangszoba" aztán mintaképült szolgált minden diktatórikus rendszer számára, pl. ennek szellemében született meg a náci Németországban az ún. "Gleichschaltungsgesetz": minden németországi politikai, szociális és kulturális szervezetnek - a politikai pártoktól a futballklubokig és dalkörökig - a náci ideológia szerint, a náci állam szerveként kellett működnie. De hát milyen rendelet jelent meg pár napja Magyarországon: a keresztény kultúrán alapuló értékrendre kell nevelni az óvodásokat (az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet módosítása, Magyar Közlöny 2025. évi 131. szám)

Az önhelyesbítő mechanizmusok legjellemzőbb módon a tudományban vannak jelen, de még itt is felbukkan a kognitív torzítás, az információ figyelmen kívül hagyása, ha az ellentétben áll korábbi ismereteinkkel. Példaként a szerző Daniel Shechtman Nobel-díjas kémikus esetét hozza fel, akinek közleményeit sokáig azzal utasították el tudományos szaklapok, hogy az ellenkezik a kémia alapjaival. Az önhelyesbítő mechanizmusok szerepét egy társadalomban a fékek és ellensúlyok rendszere kell, hogy képviselje. A mai úgynevezett "többségi diktatúrákban" (ezek között az orbáni Magyarország is meg van említve a könyvben) pont ezek leépítésén fáradoznak. (Kb. két hetes történet, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában az alábbiakat mondta: "A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.")

Ebbe az állapotba lépett be a világhálón a közösségi média. Még az MI-korszak előtt a közösségi média algoritmusai úgy voltak felépítve (alapvetően üzleti okokból), hogy erősítsék a "user engagement"-et, azaz minél tovább tartsák a felhasználókat az oldalon. Így alakultak ki azok a szinte átjárhatatlan véleménybuborékok, melyek szilikonfüggönnyel zártak el minden önhelyesbítő információt, ezzel olyan súlyos társadalmi károkat okozva, mint a mianmari tömegvérengzés vagy az amerikai QAnon mozgalom.

Az egyre fejletebbé váló MI-t kezdetben szintén ezek a közösségi médiumok kezdték profilalkotásra használni, később a döntéshozókat segítették abban, hogy képesek voltak nagyobb információ-halmazon is mintázatot látni. Ilyen pl. az USA-ban a bírói döntéseket segítő COMPAS rendszer, mely a vádlott előélete alapján egy pontszámot rendel a vádlotthoz (kvázi megpróbálja megtippelni, mennyire elvetemült bűnözőről, vagy megtévedt emberről van szó). Ennek átláthatóságát azonban a védelem gyakran kifogásolja. A döntései okának átláthatatlansága az egyik legnagyobb félelme Hararinak az MI-vel szemben: van-e saját identitása, döntései deontologikus (etikai alapú) vagy utiliánus (haszonalapú) módon születnek-e. (Ez a döntési dilemma minden politikai döntés mögött ott húzódik, gondoljunk csak a menekültek befogadásához való viszonyulásra vagy a gázai háborúhoz való viszonyulásra).

A szerző öt alapelvet sorol fel, amelyet az információs társadalomban figyelembe kell venni a demokrácia fenntarthatósága érdekében:

1. Jótékonyság elve: a rólam gyűjtött információk az én érdekemben kerüljenek felhasználásra.
2. Decentralizáltság elve: az információk ne összpontosulhassanak egy helyen.
3. Kölcsönösség elve: én is kaphassak információt a rólam információt gyűjtő szándékairól.
4. Változás lehetősége: mindenkinek meg kell adni a változás lehetőségét (nemcsak abban, hogy gyökeresen más életet kezdhet, de pl. egy bűnös is képes megjavulni, lásd Kiss László-ügy).
5. Magyarázathoz való jog: a velem szemben a rólam gyűjtött információk alapján hozott döntéseket meg kell tudni magyarázni akkor is, ha azt egy MI átláthatatlan algoritmusa hozta.

2016. március 10.-én az AlphaGO nevű MI-n alapuló számítógép legyőzte GO-játékban Li Szedol dél-koreai világbajnokot. A dologban nemcsak az volt az ijesztő, hogy sokan úgy gondolták, hogy gép sohasem lesz képes jobban GO-zni, mint az ember, de olyat lépett a gép a 37. lépésben, amire nemcsak, hogy senki nem tanította, de a szakértők kifejezetten hibás lépésnek gondolták. Vagyis az MI gondolkodásának struktúrája vált átláthatatlanná számunkra!

A könyv vége felé Harari már kifejezetten az MI-t és a közösségi médiát teszi felelőssé, hogy a világban felülkerekedni látszanak a szuverenista, patrióta erők a globalizmussal szemben. Pedig a társadalmi kihívások egyre inkább globális szinten jelentkeznek (világjárványok, migrációs válság, klímaváltozás, háborúk).

A globális együttműködést megnehezíti az a téves elgondolás, miszerint megköveteli a kulturális, társadalmi és politikai különbségek felszámolását. Populista politikusok gyakran érvelnek azzal, hogy ha a nemzetközi közösség megegyezik egy közös történetben, valamint az egyetemes értékekben és normákban, az lerombolja az ő nemzetük függetlenségét és tradícióit. Ezt 2015-ben Marine Le Pen, a Francia Nemzeti Front elnöke foglalta össze kendőzetlenül egy választási beszédében, amelyben ezt mondta: "Új kétpártrendszerbe léptünk be. Két egymást kölcsönösen kizáró fogalom rendszerébe, amely mostantól megszabja a politikai élet formáját. Az árok többé nem bal- és jobboldal, hanem globalisták és hazafiak között húzódik." 2020. augusztusában Trump elnök így határozta meg saját vezérelvét: "Elvetettük a globalizmust, és magunkévá tettük a patriotizmust."

 Harari szerint a globalizmus két egyszerű dolgot jelent:

1. Bizonyos globális szabályok melletti elkötelezettséget. Ezek a szabályok nem tagadják az egyes nemzetek egydiségét, sem a lojalitást, amellyel az emberek a nemzetüknek tartoznak. Csupán a nemzetek közötti kapcsolatokat szabályozzák. Brazília nem tud Németország ellen focizni, ha a brazilok és a németek előbb nem egyeznek meg ugyanazokban a szabályokban. Ez maga a működő globalizmus.
2. Néha - nem mindig, de olykor - muszáj minden ember hosszú távú érdekeit néhány ember rövid távú érdeke elé helyezni. A világbajnokságon például minden csapat egyetért abban, hogy nem használ doppingszereket. A nemzetek nyilvánvalóan továbbra is versengeni fognak egymással az új technológiák kifejlesztésében, de időnként meg kell állapodnunk abban, hogy korlátozzák az olyan veszélyes technológiák fejlesztését és alkalmazását, mint az önvezérlő fegyverek és a manipulatív algoritmusok - nem altruizmusból, hanem a saját fennmaradásunk érdekében is.

A szerző könyvét bizakodó sorokkal zárja: "Az elkövetkező években mindnyájunk által hozott döntések fogják meghatározni, hogy e másféle intelligencia létrehozása végzetes hiba volt-e, vagy egy új, reményteli fejezet az élet evolúciójában."

Beszéljünk a nyugdíjakról

 

Új "főgonosz" tűnt fel a kormánypropaganda univerzumában, Simonovits András nyugdíjszakértő személyében, akit rögtön ki is neveztek a "TISZA nyugdíjtanácsadójának".

Simonovitsot jól ismerem, hiszen már évtizedek óta tűnik fel különféle beszélgetős műsorokban, és próbálja felhívni a figyelmet a magyar nyugdíjrendszer anomáliáira. Természetesen szó sincs arról, hogy egy gonosz ember lenne, aki szándékosan rosszat akar a nyugdíjasoknak, éppen ellenkezőleg. De a nyugdíjrendszernek jelenleg két nagyon súlyos problémája van:

1. A pocsék magyar demográfiai helyzet miatt a társadalmon belül az eltartók és eltartottak aránya egyre inkább eltolódik az utóbbiak javára.

Tegnap jött ki a KSH gyorsjelentése a szeptemberi demográfiai adatokkal, és az adatok megint lesújtóak. Egy év alatt egy Cegléd méretű várossal csökkent hazánk lakossága, miközben korösszetétele tovább tolódott a nyugdíjkorúak javára. 2024-ben 113 ezren érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt, de csak 87 ezer gyermek született. Mindenkinek tanulmányozásra ajánlom az interaktív korfát, korosztályok és korosztály-csoportok népessége vizsgálható nemcsak a jelenben, de a múltban és az adatokból prediktált jövőben is.

Ha rákattintasz, még nagyobb lesz

A fenti két grafikonon a termékenységi ráta, valamint a születés/halálozás láthatók: a termékenységi ráta utoljára 1978-ban haladta meg a reprodukcióhoz szükséges szintet, és 1980 óta haladja meg a halálozási szám a születési számot.

A magyar állami nyugdíjrendszer elosztó/kirovó szisztémában működik, vagyis az önkéntes nyugdíjpénztárakkal ellentétben a nyugdíjak fedezetét nem az évtizedek alatt befektetett nyugdíjjárulékok hozamából, hanem az adott hónapban befizetett összes járulékból (+ költségvetési kiegészítésből) fizetik (lásd még: piramisjáték).

2. A nyugdíjak indexálásának mértéke elmarad a bérek indexálásának mértékétől

Ez a tény - vagyis a svájci indexálás hiánya - egyre jobban elszegényedő nyugdíjastömegeket hoz létre.

Ezzel kapcsolatban adatokért a ChatGPT-hez fordultam, hogy 15 év alatt hogyan változtak az átlagnyugdíjak az átlagbérhez képest, valamint hogyan alakult egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjba ment nyugdíjas nyugdíja egy ma nyugdíjba menő nyugdíjához képest. Az eredmény lesújtó:

• Az átlagbér-növekedés 4-4,5-szeres, vagyis 300-350 %-kal nőtt;
• Az átlagnyugdíj növekedése csak 2,5-szeres, azaz kb. 150 %-kal nőtt;
• Még rosszabb egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjazott helyzete, az ő nyugdíja csak kétszeresére nőtt nominálisan.

Vagyis az a bizonyos nyugdíjas olló nemcsak a keresők és a nyugdíjasok között nyílik folyamatosan, hanem a régi és a friss nyugdíjasok között is. Nyilvánvalóan igazságtalan, hogy egy 2010-ben nyugdíjba ment tanár mostani nyugdíja csak a fele egy most nyugdíjba ment tanárénak, hiszen ugyanúgy 40 évet dolgoztak végig ugyanazon a pályán. Ezekre az anomáliákra hívja fel a figyelmet Simonovits és ezekre próbál megoldást találni.

A Fidesz nyugdíjasok felé tett gesztusai semmit sem tesznek ennek az igazságtalanságnak a csökkentésére: a 13. havi nyugdíjjal egy magas nyugdíjjal rendelkező jobban jár, mint egy kisnyugdíjas, de még a kiosztott élelmiszerutalványoknál sem próbálták figyelembe venni a rászorultságot. (Mi Katival az élelmiszerutalványainkat Iványi Gábor karitatív egyesületének adományoztuk).

A kormány most belengette a 14. havi nyugdíj lehetőségét is, de természetesen most sem árultak el részleteket. A nyugdíjszakértők szerint ha úgy folyósítanák, mint most a 13. havit, akkor az további igazságtalanságokat szül, ezért inkább 14. havi átlagnyugdíjat kellene fizetni.

Természetesen a TISZA-nak van valóságos nyugdíjprogramja is, ahogyan Kármán András személyében valóságos nyugdíjszakértője, de ezt a kormánypropagandának nem áll érdekében megemlíteni. Ez már sokkal jobban koncentrál a nagy különbségek kiegyenlítésére, mint az ész nélküli osztogatásra. Viszont igazán fájdalmas korrekciót egyetlen kormány sem mer végrehajtani, mert hajszolják a népszerűséget, ezért csak az eleve bukásra predesztinált válságkormányok hozzák meg népszerűtlen intézkedéseket.

Bajnai, akinek nyugdíjintézkedéseit boldogan megtartotta tíz éven keresztül a Fidesz-kormány, de végig negatív hivatkozási alap volt, az alábbi válságintézkedéseket hozta:

• Döntött a nyugdíjkorhatár fokozatosan 62 évről 65 évre való felemeléséről;
• Eltörölte a svájci indexálást (vagyis azt, hogy a nyugdíjak részben az árindex, részben pedig a bérindex emelkedésével együtt nőjenek);
• Eltörölte a 13. havi nyugdíjat, helyette bevezették a legfeljebb 80 000 Ft éves nyugdíjprémium intézményét, melyet akkor kell az államnak fizetnie, ha a GDP éves növekménye meghaladja a 3,5 %-ot (ez alapján fizetett Orbán most, 12 évvel később ugyanennyi összegű nyugdíjprémiumot).

2010-ben a Fidesz ehhez már csak annyit tett hozzá, hogy elkonfiskálta a magánnyugdíjpénztárak megtakarításait. (Fontos megjegyezni, hogy ezt sem gonoszságból tették, egyszerűen hatalmas lyuk tátongott a nyugdíjrendszer bevételi oldalán. A feladatot Selmeczi Gabriellára szignálták ki, rá is égett ez a dolog rendesen.)

A Fidesz minden választás előtt keresi azokat a szilárd pontokat, amelyeket az állami propagandával kellő mértékben felerősíthet, és amellyel megnyerheti a választást:

• 2014-ben ez a rezsicsökkentés volt;
• 2018-ban a migránsokkal való riogatás;
• 2022-ben a háborúval való riogatás.

Nos, úgy tűnik, a 2026-os választási kampányban a nyugdíjasok megint fontos célközönséget fognak alkotni. Már alig várom, hogy megint megtaláljam a postaládánkban a Jókor című nyugdíjasújságot benne Simonovits András riogatásaival.

Mert az a helyzet, kedves barátaim, hogy fontos kérdésekről - mint pl. a nyugdíj - értelmes párbeszéd már úgysem várható. Ezt olvasom a már korábban is említett Harari Nexus című könyvében:

"Az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok már a legelemibb tényekben sem tudnak egyetérteni,... és már nemigazán képesek civilizált párbeszédet folytatni. A kétpárti együttműködés a Kongresszusban, ami valaha az amerikai politika egyik alapvető vonása volt, mára szinte teljesen megszűnt.... A polgárok nem tudnak beszélni többé egymással, és nem politikai riválisnak, hanem ellenségnek tekintik egymást, a demokrácia fenntarthatatlanná vált."

Úristen! Ki ez a lány?

Ahogyan a politikai közbeszéd egyre inkább a nagycsoportos óvodások szintjére süllyed, úgy változnak a propaganda módszerei is. A gyerekeknél bevált módszer a bevésés: naponta többször ugyanazt kell ismételni. A propagandában sem más a helyzet: a papagáj módjára ismételgetett szlogeneken kívül lehetőleg ugyanazokat a propagandafilmeket is kell sugározni minden hullámhosszon. Így kerül be a fenti lány nap-mint-nap a közszolgálati híradóba, gondolom akaratán kívül.

Arról van ugyanis szó, hogy a TISZA Etyeken tartott egy lakossági fórumot, ahol az adópolitikai terveikről beszéltek, de Tar Zoltán azt találta mondani, hogy de ne mondjunk el mindent, mert akkor megbukunk. Amatőr hiba volt, azóta ezt a filmrészletet ismételgetik a propagandahíradókban. 

Ez a lány lett az én kabalalányom: ha a reggeli híradóban feltűnik, már jól kezdődik a napom. Több mint egy évvel ezelőtt, amikor a Fidesz az úgynevezett Lánchíd-ügyet pörgette minden nap, mert a propaganda szerint a főváros az A-Híd Zrt-nek azért fizetett többet a Lánchíd felújításáért, mert egy ügyvéd, Vig Mór cégén keresztül visszakapták a pénz egy részét. Vig Mór számlagyárat üzemeltetett, amiért letartóztatták, és TEK akcióját nagy élvezettel adták le hónapokig minden híradóban, és ebbe is belekerült egy civil: egy pongyolás nő, talán az ügyvéd felesége. Őt is földre fektette a TEK és a hátára térdepelve megbilincselték. Akkoriban akkor volt jó napom, ha reggel volt a híradóban a pongyolás nő.

Tudjuk, hogy Orbán nagyon szereti a labdarúgó hasonlatokat, nemrég még edzőtábort is tartott a digitális harcosoknak, mintha a BL-döntőre készülnének. De Magyar Péter pontosan azt játssza, amit mi is az óvodában, ha valakit halálra akartunk idegesíteni: Visszamondtunk neki mindent szó szerint.

• Orbán nemzeti konzultációt hirdet - Magyar meghirdeti a Nemzet Hangja online konzultációt;
• Orbán a TISZA állítólagos adóemeléséről szóló szórólapokkal tömi tele a postaládákat - Magyar a TISZA adócsökkentési terveiről szórólapozik;

Döntsön, aki tud

• Orbán békemenetet szervez október 23.-ára - Magyar pedig nemzeti menetet.

Ránk október 23.-ától egy négy napos túra vár, megpróbálunk egy kicsit kikapcsolódni ebből a politikai csinnadrattából. De azért ha valaki meg tudja mondani, hogy ki ez a lány a Fidesz propagandavideójában, az írja meg nekem.

IGEN - 2

Előző posztomban leírtam, hogy az orosz-ukrán háború alapvetően Ukrajna nyugatosodásáról, uniós csatlakozásáról szól, a területi kérdések csak másodlagosak. Rámutattam, hogy hazánk még 2024 őszén is a csatlakozás pártján állt, és felsoroltam saját érveimet a csatlakozás mellett. A tegnapelőtti Orbán-interjúban a miniszterelnök azzal indokolta a kormány csatlakozásról szóló nézeteinek megváltozását, hogy akkor még a háború elején voltunk. Nos, a minden szavazásra jogosultnak kipostázott szavazócédula mellé csatolt levélben felsorolt érvek mindegyike érvényes volt három évvel ezelőtt is. Vegyük sorra őket!

Pénzügyi kockázatok

Ukrajna pénzügyi megsegítése a csatlakozási folyamattól teljesen függetlenül már jelenleg is folyamatos. Van egy 2024-2027 közötti időszakra vonatkozó támogatási program, melynek finanszírozására az Unió kötvényt bocsát ki. Erről 2024 február 6.-án döntöttek, amit Orbán Viktor is megszavazott! Célkitűzései:

• Ukrajna helyreállításának, újjáépítésének és modernizációjának támogatása
• Ukrajna finanszírozási szükségleteinek támogatása annak érdekében, hogy az ukrán kormány fennakadás nélkül fenn tudja tartani a közszolgáltatásokat
• Beruházások mozgósítása az ukrán magánszektorban a gyors gazdasági helyreállítás és újjáépítés érdekében
• Ukrajna támogatása az uniós csatlakozáshoz szükséges reformok végrehajtásában
• Az ukrán társadalom egészének támogatása, segítve a háború társadalmi következményeinek kezelését

A támogatás három pillérre épül:

• Közvetlen pénzügyi támogatások Ukrajnának
• Egyedi beruházási keret Ukrajnának
• Csatlakozási támogatás

Ami az Ukrajnának a csatlakozása után járó felzárkóztatási és fejlesztési pénzeket illeti, itt az Uniónak ugyanazzal a dilemmával kell megküzdenie, mint annak idején a déli és keleti államok csatlakozásánál: A megnyíló piacok és befektetési lehetőségek megérik-e ezt a fajta invesztíciót. Valószínűleg a válasz: IGEN!

Mezőgazdasági kockázatok

Amikor Magyarország 21 éve csatlakozott az Unióhoz, a földalapú támogatásokat csak folyamatosan emelték fel a többi országok szintjére, nyilván hasonló lenne a helyzet Ukrajna csatlakozásánál is.
A földalapú támogatási rendszer reformja amúgy is napirenden van az Unióban, ami ellen a magyar gazdák erősen tiltakoznak. A földalapú támogatás lényegében azt a kockázatot próbálja kiküszöbölni, amit az időjárás változékonysága jelent a termelésben. Egy gazdálkodó ismerősöm mondta, hogy a termés valójában a bónusz, a földalapú támogatás a művelés költségeit fedezi. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a belvizek és az aszályok, és a földalapú támogatás jelenlegi rendszere nem ösztönöz a csatornázás és az öntözés kiépítésére. A ChatGPT szerint jelenleg a szántóterületek mindössze  5%-a (mintegy 150 ezer hektár) öntözhető Magyarországon. Ha a földalapú támogatási rendszert úgy alakítják át, hogy az ösztönzően hasson a csatornázásra, öntözésre és belterjesebb gazdálkodásra, akkor azon Magyarország csak nyerhet. Ez a reform Ukrajna uniós csatlakozásáig egészen biztosan megtörténik. Az Unió közös agrárpolitikájáról itt lehet olvasni.

Munkaerőpiaci kockázatok

Jelenleg hazánkban számos területen munkaerőhiány van. Nemcsak a képzettséget nem igénylő mezőgazdasági idénymunkák és a beteg- és idősgondozás területén, de komoly szakmunkáshiány mutatkozik az építőipari szakmákban is. Sokkal nagyobb veszély, hogy az ukrán munkások nem Magyarországon, hanem Németországban, Ausztriában és egyéb nyugati országokban szorítják ki a magyar munkaerőt. Kevesebb magyar fog kivándorolni, teljesül a "Gyere haza magyar!" program.

Nyugdíjakat érintő kockázatok

Valóban Ukrajnával még mindig érvényben van a szocialista időkben megkötött terület alapú ellátási kötelezettség: az az ország folyósítja a nyugdíjat, ahol az állampolgár letelepedett. Van egy kárpátaljai rokonunk, aki 20 éve áttelepült, és így részesül magyar nyugellátásban (igaz, ezt ki kellett perelnie a magyar államból).
De! Mivel az Európai Unióban biztosítás-alapú nyugdíjellátás van, a csatlakozási folyamat és jogharmonizáció során Ukrajnának is nyilvánvalóan alkalmazkodnia kell ehhez az uniós gyakorlathoz, vagyis ez egy értelmetlen riogatás.

Közbiztonsági kockázatok

Horvátország a csatlakozás után 17 évvel, Románia és Bulgária pedig 18 évvel lett a schengeni övezet tagja, vagyis addig határellenőrzésen estek át az utasok. Horvátország felé még határkerítést is építettünk! Ez nyilvánvalóan hasonlóan érvényes lesz Ukrajnára is. Bizonyára a csatlakozási tárgyalások részét fogja az is képezni, hogy milyen lépéseket tesz Ukrajna a kábítószer- és fegyverkereskedelem felszámolására.

Élelmiszerbiztonsági kockázatok

Az Európai Unió nem tiltja génmódosított élelmiszeripari termékek előállítását és forgalmazását, importját, de minden olyan élelmiszert és takarmányt, amely több mint 0,9% GMO-t tartalmaz, kötelezően fel kell címkézni. Vagyis az import és a takarmányozási célú GMO-k jelen vannak az EU-ban, de az EU szigorúan ellenőrzi és szabályozza a GMO-kat, különösen a termesztést és a címkézést.
Mivel Magyarország alaptörvényi szinten (XX: cikk. 2. bekezdés) tiltja a genetikailag módosított élőlényeket, nyilvánvalóan egyetlen EU-n belüli kereskedő sem próbálkozik ilyen eladásával Magyarországon.
A silány minőségű élelmiszerekkel pedig az a helyzet, hogy:

• Amennyiben egészségre károsak vagy nem felelnek meg a szabványnak, tiltsa ki őket a NÉBIH;
• Ha csak gyengébb minőségűek, de olcsóbbak, akkor meg döntsön a fogyasztó.

Természetesen lehet védeni a magyar gazdákat, de a fogyasztóknak is joguk van olcsóbb élelmiszerekhez. Végül is ugyanez a helyzet a sok kínai iparcikkel is, melyek elárasztják hazánkat. Ezek nélkül a szegényebb emberek nem tudnának ruházkodni. Aki meg tudja fizetni, nem vesz kínait (ha talál mást), majd ugyanez lesz az ukrán élelmiszerekkel is.
Azt azért meg kell jegyezni, hogy ma már a géntechnológia lényegesen fejletteb, mint 20 évvel ezelőtt, és a GMO növények szárasságtűrőbbek, kevesebb gyomirtó és rovarirtó szert igényelnek, ezért előállításuk jóval olcsóbb és kevesebb környezeti terhelést jelent. Magyarországon is felül kéne bírálni ezt a szigorú szabályozást.

Egészségügyi kockázatok

Attól félek, hogy a magyar egészségügy olyan szar, hogy nehezen elképzelhető, hogy egy ukrán beteg Magyarországon várja ki azt az öt évet, amíg csípőprotézis-műtéthez jut. Akkor inkább Németországba megy. Ami a nem kötelező védőoltásokat illeti, minket megvédenek az általunk megkapott védőoltások, így ha egy ukrán vendégmunkás nálunk kap szamárköhögést, nem igen jelent egészségügyi kockázatot. Az hogy tömegével jönnek majd Ukránok hazánkba és megfertőznek minket, az egészségügyi vészhelyzettel való alaptalan riogatás!

Az Orbán-kormány a jelenlegi "véleménynyilvánító szavazással" megint a legalantasabb ösztönökre, a félelemre, az idegengyűlöletre és a kapzsiságra épít, és jó úton haladunk afelé, hogy akármi is lesz Nyugat-Ukrajna sorsa, kölcsönös gyűlölet alakul ki országaink között, és ennek a kárpátaljai magyarok isszák meg a levét. Ezért arra kérlek benneteket, hogy:

Szavazzatok IGEN-nel, vagy ne küldjétek vissza a szavazólapot!