PAKS

Amikor a fukushimai erőművet tervezték, áttekintették Japán valaha volt legmagasabb szökőárját, és 4,2 m magas szökőár lett a tervezési szint. A vízkivételi mű 5,7 m-rel a tengerszint fölé került, az üzemzavari diesel-generátorok pedig 12-13 méterre. 2011. március 11-én mégis egy 14-15 méteres szökőár érte el az erőművet, és bár a blokkok szabályszerűen leálltak, az álló blokkok hűtését sem tudták megoldani. A fukushimai esetből okulva azóta a tervezési alapokon túli üzemzavarok elhárítására is építenek be lehetőleg passzív, külső elektromos erőforrást nem igénylő biztonsági rendszereket:

• hidrogén-rekombinátorok a hidrogén megkötésére (nagy hőmérsékleten a vízgőz oxigénre és hidrogénre bomlik);
• passzív reaktorhűtő arra az esetre, ha a szivattyúk külső energiaforrás hiányában nem működnek;
• passzív csarnokhűtés arra az esetre, ha az energiahiány (black-out) csőtöréssel is párosulna;
• olvadék csapda arra az esetre, ha zónaolvadás következne be.

Paks2-t már ezek alapján az elvek alapján tervezték. Na de miért írom le ezt pont 2026. augusztus 2-án. Nos azért, mert 44 év után környezeti okok, nevezetesen a a Duna szélsőségesen alacsony vízállása után valószínűleg leállásra kényszerül a Paksi Atomerőmű.

A fenti ábrán azt láthatjátok, hogy hogyan áll le fokozatosan az erőmű július 27-től elkezdve (alul az az egyre vékonyodó sötétkék csík). Amikor e sorokat írom, még 240 MW-tal üzemel a 2-es blokk, de ha tovább csökken a Duna vízszintje, teljesen le kell állítani az erőművet, mert a kondenzvíz-szivattyú szívócsonkja már nem ér le a vízbe.

Íme a Duna vízszintjének alakulása Paksnál:

Jelenleg a vízmérce -133 cm-ren áll, a korábban mért legalacsonyabb vízszint 2018 októberében volt -97 cm-rel, vagyis már most 36 cm-rel alacsonyabb a Duna (a vízmércék 0 pontja többé-kevésbé önkényes, de meg szokták adni, hogy az a Balti tenger szintje fölötti milyen abszolút magasságot jelent. Paksán a 0 szint 85,380 mBf-nél van).

Az erőmű építésekor, vagyis 1980 környékén 84,74 mBf legalacsonyabb vízszinttel terveztek, és ehhez képest több mint egy méterrel, 83,6 mBf-re került a kondenzvízszivattyúk szívócsonkja. A Paksi Atomerőmű üzemi kondenzvíz-fogyasztása kb. 100 m3/s, amit 8 db 3,5 MW-os (nagyjából egy szélturbina teljesítménye!), akár 19 m3/s vízhozamot is megvalósítani képes óriásszivattyú biztosít. 4-4 ilyen szivattyú 1-1 betonépítménybe van fixen beépítve, melynek tetején van a szűrtvizes medence, ahonnan gravitáció útján áramlik át a kondenzvíz a turbinák kondenzátorain, hogy lecsapassák vele a fáradt gőzt. Vagyis ezek nem holmi búvárszivattyúk, amiket, ha akarjuk, akkor kicsit lejjebb engedjük.

Kérdés, hogy itt ugyanolyan tervezési alapokon túli körülménnyel van-e dolgunk, amire nem lehetett előre számítani, vagy pedig van egy olyan régóta fennálló tendencia, amiből következtetni lehetett volna, hogy ez az alacsony vízállás előbb-utóbb bekövetkezik. Nos, én azt állítom, hogy két ilyen tendencia is van:

1. Medermélyülés: a medermélyülés oka, hogy a Duna több hordalékot visz el, mint amennyit fentről hoz, és ez a tendencia már a múlt század elejétől megfigyelhető, és csaknem lineáris: 1,92 cm évente.
   
   
   Ez azt jelenti, hogy az első blokk 1982-es üzembe helyezése óta az átlagvízszint 84,5 cm-t csökkent, amivel az üzemidő-hosszabbításoknál mindenképpen számolni kellett volna.
2. Nyílik a hidrológiai olló: A 20. századra még jellemzőbb volt a kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb éves vízjárás. Ezzel szemben a 21. században a folyó vízhozamának ingadozása nő, a száraz időszakok még szárazabbak, a csapadékosak pedig még hevesebb áradásokat hoznak. A 2024-es árvíz és az idei extrém kisvíz egymásutánisága nem véletlen egybeesés, hanem a klímamodellek által előrejelzett trend közvetlen bizonyítéka.
   
   
   
   
   

   A fenti kép alig 2 éve, a 2024 szeptemberi dunai árvízről készült, ami az ország 9. legnagyobb dunai árvize, de a 21. század 4. legnagyobb árvize volt.

Kérdés, hogy a vízszinten kívül az alacsony vízhozam vagy a magas vízhőmérséklet befolyásolta-e volna az erőmű működését:

• Még a mostani rekordalacsony vízállásnál is 740 m3/s a Duna vízhozama. Az atomerőmű számára a Duna vízhozama 25%-ának felhasználása engedélyezett, vagyis a vízhozam nem befolyásolja az erőmű működését.
• Az erőmű tervezésekor a Duna-víz hőmérséklete az esetek 0,85%-ban haladta meg a 24 fokot. 24 foknál melegebb vízzel is hűthető az erőmű (most éppen 28 fok), de ekkor valamivel romlik a hatásfoka, mert a kondenzátorokban a fáradt gőz lecsapatása rosszabb hatásfokkal történik. Az erőmű 8-10 fokkal emeli meg a felhasznált hűtővíz hőmérsékletét, amit visszaenged a Dunába, és az erőmű alatt 500m-rel a melegvizes csóva hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 fokot. Vagyis magas hőmérsékletnél környezetvédelmi, adminisztratív okok miatt kell csökkenteni a termelést.

Vagyis az erőmű működését nem a kis vízhozam, nem a magas vízhőmérséklet, hanem csakis az alacsony vízszint akadályozza, melyre elvileg több megoldási lehetőség van:

• Sokan felvetik a hűtőtornyok használatát, de egy működő erőmű hűtőtornyos hűtésre való átállítása - azon túl, hogy Paks1 környezete eléggé beépített, nem nagyon van hely hűtőtornyoknak - eléggé drága mulatság, komoly megtérülési számításokat kéne elvégezni.
• Duzzasztómű a Dunán: ez Bős-Nagymaros óta tabutéma, pedig a vízszint folyamatos csökkenése a mezőgazdaságnak is gondot okoz, hiszen ezzel párhuzamosan csökken a talajvíz szintje is.
• A jelenlegi vízkivételi mű átépítése vagy kiegészítése. Erre a Paksi Atomerőmű közleménye tett egy homályos utalást: "A szívócsövek mélyebbre helyezésének műszaki kezelése elindult, néhány éven belül a jelenleginél is alacsonyabb vízszint mellett is képes lesz folytatni a termelést az atomerőmű."

Akkor most nézzük a közösségi médiában a mostani krízishelyzetről terjedő összeesküvés-elméleteket, melyet előszeretettel terjesztenek a Védvonal aktivistái:

• Nem is kellene Paks1-et leállítani, ez csak Brüsszel ármánykodása, hogy el lehessen törölni a rezsicsökkentést és fel lehessen emelni a villamosenergia árát. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.
• Az osztrákok víztározói teli vannak, visszatartják a Dunát, hogy nekünk ne jusson víz. Nos, ha egy víztározó tele van, akkor pont annyi vizet enged tovább, mint amennyi belefolyik, ráadásul ezt nemzetközi egyezmények is szabályozzák. Sajnos az alacsony vízhozam oka az, hogy aszály van a Duna egész vízgyűjtő területén. Olvassátok az Országos Vízügyi Főigazgatóság közleményét.
• Az akkumulátor-gyárak elhasználják a vizet, le kell állítani a működésüket: A Duna mentén fekvő gödi és iváncsai akkumulátorgyárak együttes engedélyezett vízfogyasztása 1690 m3/óra, vagyis 0,47 m3/s. Ez a Duna pillanatnyi vízhozamának 0.06%-a, vagyis a Duna vízszintjét semmilyen mértékben nem befolyásolja!
• Atomerőművek helyett még több napelemet és szélerőművet kellett volna telepíteni - mondják a zöldek. Az első ábrán jól látható, hogy a napelemek már most is szinte képesek a napközbeni fogyasztás teljes lefedésére, a baj este 6 felé zúdul ránk, mert kevés a tárolókapacitásunk. Új naperőművet mostantól már csak kizárólag akkumulátoros tárolóval együtt lenne szabad üzembe helyezni. Ami a szélerőműveket illeti, van egy német kifejezés a forró, szélcsendes időszakra: Hitzeflaute. Hőkupola esetén mit sem érnek a szélerőművek, mert szélcsend van.
• Talán a legostobább hír, amit nemcsak a Védvonal egybites trolljai, de Rétvári Bence és Tuzson Bence (a két Bence 😏) is terjeszt a közösségi médiában: 1983-ban már volt egy ilyen krízishelyzet, amit a vízügy a helyszínre telepített szivattyúkkal megoldott, vagyis Magyar Péter A.L.K.A.L.M.A.T.L.A.N. Nos, 1983-ban még csak egy blokk üzemelt 25 m3/s hűtővízmennyiséggel, és a vizszint a mostani -133cm helyett -21 cm volt, vagyis több mint egy méterrel magasabb! Ebből látszik, hogy a két bukott Bence nemcsak ostoba, hanem gonosz is.

Mégis érdemes feltenni a kérdést: A mostani Tisza-kormány hogyan jön ki ebből a krízishelyzetből. Már Orbánnál láttuk, hogy egy rendkívüli helyzetben egy jó vezető mindig tud tündökölni: operatív tanácsokat hoz létra, annak üléseiről rendszeresen posztol, járja az országot a krízissel érintett helyeken. Ezt Magyar Péter is megteszi, ráadásul nagyon jól képes beszélni viszonylag kevés tárgyi tévedéssel. Az is segíti a helyzetét, hogy még csak három hónapja alakult meg a Tisza-kormány, vagyis semmiképpen sem tehető felelőssé a jelenlegi helyzetért, viszont alkalmat ad arra, hogy visszafelé mutogasson az Orbán-kormány mulasztásaira.

Ennek ellenére a bukott Fidesz most Magyar Péter alkalmatlanságát igyekszik bizonygatni, aki képtelen kezelni a mostani válságot. Orbán már alig várja, hogy augusztus 23-án leteljen az általa vizionált 133 nap, ami után dicsőségesen visszatérhet.

Orbán Viktor augusztus 23-án dicsőségesen belovagol a Parlamentbe.

Reméljük nem így lesz.

Hát végül mégis megkereszteltetett

Rajz: Bartos Erika

Egy tavalyi posztomban adtam hírt arról, hogy a felújításra kerülő gellérthegyi Felszabadulási emlékműre egy hatalmas kőkeresztet fognak elhelyezni. Ma reggel háromnegyed hét felé a munkahelyemre menet láttam, hogy már bontják az állványzatot a szobor talapzatánál, délutánra pedig már elő is bukkant a kereszt a maga teljes valójában.

Forrás: 444.hu

Abban a bizonyos posztomban leírtam, miért tartom történelemhamisításnak a keresztet, de igazából erről mondjanak véleményt a történészek, művészettörténészek és városépítők. Én a döntéshozatalon szeretnék most egy kicsit füstölögni.

A Felszabadulási emlékmű felállítását Budapest városparancsnoka, Vorosilov marsall parancsára állították fel, de azért a formára még akkor is adtak. Alig voltunk túl Budapest ostromán, az országban még folytak a harcok, de a Budapesti Nemzeti Bizottság még ilyen körülmények között is adott a formákra, és szabályos határozatot hozott az emlékmű felállítására, amiből kiderül az előterjesztő, kit bíztak meg az emlékmű elkészítésével, mikor fogják felavatni.

Katt a nagyításért

Kisfaludi Stróbl géniuszára jellemző, hogy sikerült egy ideológiamentes szoboralakkal Budapest új jelképét megteremtenie, mely a Parlament, a Lánchíd és a Halászbástya mellett minden kétséget kizárólag Budapest egyik legfontosabb ismertetőjegye lett. A szovjet felszabadításra a szobor talapzatánál felállított szovjet katona emlékeztetett egyedül.

A rendszerváltáskor a szovjet katona szobra eltávolításra került, de természetesen erre is szabályos fővárosi közgyűlési határozattal került sor.

Arról, hogy a Felszabadulási emlékműre egy gigantikus kőkereszt kerül, Budapest népe a Nemzeti Hauszmann Alajos Program kijelentő módban megfogalmazott Facebook-posztjából értesülhetett:

"A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát." - így, többes szám első személyben! Azóta sem derült ki, hogy milyen testület döntött erről, kinek a javaslatára. És nem is érzik a visszásságát annak, hogy ilyen horderejű döntés - a főváros egyik legfontosabb jelképe külalakjának megváltoztatása - hogyan született. Így lesz és kész!

Még a soha fel nem avatott német megszállási emlékműről is szabályos kormányrendelet született, melyet a Magyar közlöny 2013. december 31.-i száma hozott le, de még a Rogán Antal által vezetett V. kerületi közgyűlés is szavazott róla.

Katt a nagyításért.

Ez a titkos keresztállítás tényleg azt mutatja, hogy Orbánék azt gondolják, hogy a nyilvánosságra most már tényleg semmi szükségük sincsen.

PS 2025.07.16.

Kiderült, miért volt ez a sietős állványbontás, kereszt-bemutatás. A Várkapitányság megszűnik, beleolvad Lázár János minisztériumába. A Citadella sajtóbejárásán már nem is volt jelen a Várkapitányság vezetője, csak az országos főépítész és a kivitelező cég vezetője. Valószínűleg a Várkapitányságnál is az volt a helyzet, hogy nem tartoztak elszámolással senkinek, ezért számolatlanul folyt el a pénz mindenfélére. Lázár már fontosabb beruházásokat is leállított (Budai Centrumkórház, Nemzeti Galéria, mozdonybeszerzés), ezért valószínű, hogy a Vár-beli építkezések üteme le fog lassulni a jövőben.

Madagaszkár

Van egy madagaszkári egykori tankörtársam, Nirina. Nirina nemcsak nagyon okos volt, de fantasztikus nyelvtehetség is. A malgas, az angol és francia mellett rendkívül gyorsan sajátította el a magyar nyelvet, amiben az is segítette, hogy érdeklődött a magyar irodalom és költészet iránt is.

A végzés után rövid időre visszatért hazájába, de aztán Magyarországon telepedett le, itt alapított családot, üzletágvezető volt a MOL-nál, később főiskolán is tanított. Nyugdíjazása után, 2019-ben feleségével visszautaztak Madagaszkárra. A koronavírus-járvány kitörésekor úgy gondolták, Magyarországon talán mégis jobban átvészelik a járványt, de repülőjáratukat törölték, így Madagaszkáron ragadtak. De Nirina és felesége, Marcsi ebből is erényt kovácsoltak, és vállalkozni, gazdálkodni kezdtek, erről magyarországi hírportálok is beszámoltak. Nirina hazánk tiszteletbeli konzulja, és nemrég vásárolt újabb földterületet, hogy bővítse gazdaságát. A Facebookon négy nyelven szokott posztolni.

Madagaszkár egy hatalmas, de nem túl gazdag ország (a bal oldali képen az Egyesült Királyság területével lehet összehasonlítani). Viszont nagyon erősek a helyi közösségek, a közösségi intézmények, iskolák, kórházak mind közösségi összefogással valósulnak meg, melyben részt vesz a helyi közösség apraja-nagyja. Nirina sok ilyen közös iskolaépítésről számol be a Facebookon. A település rendben tartása, szépítése is közösségi feladat.

Madagaszkárt tavasszal természeti katasztrófa sújtotta: egy hurrikán először áthaladt a sziget északi részén, majd az afrikai kontinensről visszafordulva elérte a sziget déli részét is. Ahogyan Nirina írta: "A tehetetlenség beszélt belőlem, nem volt már kihez fohászkodnom. Az előző években nem volt ennyi ciklon 2 hónap alatt, és előre látom a június éhínséget. Ugyanis a rizsföldek tartósan víz alatt vannak. Az a ciklon, amely északon rombolt, most vissza jött délre. Tudomásul kell vennem, hogy a szigetet nem tudjuk átúsztatni máshova, biztonságosabb helyre. Személyesen nem érint bennünket, csak amikor képzéseket, illetve motivációs előadásokat tartok, akkor érzem az a fatalista hangulatot. Nekem annak idején volt merszem messzire elindulni, a saját sorsomat megváltoztatni, de nem mindenkiben van annyi merészség. És egy ilyen katasztrófasorozat után nagyon nehéz bármit is magyarázni nekik annak ellenére, hogy nagyon vallásosak. E közben azt is be kell látni, hogy nagyon sok lehetőség van ebben az országban. Ott, ahol alapélelmiszer hiány van, ott még piacot sem kell keresni."

Pár hete egy frissen átadott iskolába utaztak iskolapad-összeszerelésre. Ez is afféle közösségi tevékenység, hozzá tartozik az iskola ünnepélyes felavatásához. Mindössze egy 52 km-re lévő faluba kellett elutazni egy távolsági "busszal" (ami egy teherautó platójára szerelt utastér), de ez a nagy esőzés miatt másfél napig tartott. 

Útban a falu felé

De ha azt gondolnátok, hogy nagyobb csapás már nem érheti ezt a hatalmas országot, akkor íme Nirina mai beszámolója a Donald Trump által Madagaszkárra kivetett vámokról:

Madagaszkár megfojtva: Washington csökkenti az USAID-t és megháromszorozza az adókat

😢😢 Az amerikai vámok hirtelen 0%-ról 47%-ra emelkedése katasztrofális következményekkel járna az ország gazdaságára nézve.

😢😢 A textilágazat, az AGOA fő kedvezményezettje, és az Egyesült Államokba irányuló Madagaszkári export 80%-át teszi ki, állítólag a legnehezebb csapás. Ez a tarifaemelés megölné Madagaszkár versenyképességét olyan versenytársakkal, mint Banglades vagy Vietnam. Az olyan nagy amerikai márkák, mint a Walmart vagy a H&M aztán elhagynák Madagaszkár-t az ázsiai beszállítók érdekében.

😢😢 A mezőgazdasági termékeket, köztük a vaníliát, a garnélát és a licsit is teljes ostorral ütné. A már amúgy is drága vanília megfizethetetlenné válna az Indonéziában vagy Pápuában, a garnélarák pedig lehetetlenné válna az amerikai piacra.

😢😢 Ami a kézműves termékeket és a gyártott termékeket illeti, egyszerűen eladhatatlanná válnának ekkora emeléssel.

😢😢 Súlyos következményekkel járnának: gyárbezárások, textilmunkák tömeges elvesztése, külföldi befektetők szivárogtatása és az Egyesült Államokba irányuló export összeomlása, amely jelenleg évi 600-700 millió dollár értékű.

😢😢 Ez a helyzet közvetlenül veszélyezteti Madagaszkár gazdasági és társadalmi stabilitását.

Amikor itt Európában sírunk-rívunk Trump vámintézkedései miatt, gondoljunk azokra a fejlődő országokra, melyeket most igazi nyomorba döntenek az új amerikai rendeletek.

Donald Trump egy igazán gonosz és önző ember, aki elfelejtette azt, hogy a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának lenni mekkora felelőséggel jár. És ő a magyar miniszterelnök bálványa.

Klímautópia, pár évvel elhalasztva

A globális klímaválságról olvastam egy disztópiának induló, végül pozitív utópiával záruló regényt egy jónevű sci-fi szerzőtől, Kim Stanley Robinsontól, a címe: A jövő minisztériuma. A 2020-ban megjelent regény cselekménye 2025-ben kezdődik egy, a globális klímaváltozás eredményeképpen India egyik államára lesújtó hőhullámmal. Azt gondolhatjuk, hogy egy hőhullám kibírható kellő mennyiségű folyadék elfogyasztásával, de nem. A megemelkedő testhőmérséklet miatt egy idő után a keringés összeomlik. Klimatizált helyiségek csak a fejlett országoknak állnak rendelkezésre. De a klímák áramot fogyasztanak, összeomolhat a villamosenergia-ellátás. A dieselaggregátorok füstöt okádnak, tovább növelve a felmelegedést. A regénybeli hőhullámnak több millió (!) áldozata volt és ez már cselekvésre kényszerítette a világszervezeteket. Megalakul a Svájcban székelő új világszervezet, a Jövő Minisztériuma, melynek feladata minden olyan tudományos, pénzügyi, társadalmi és politikai intézkedés kidolgozása, mely megállítja az egyre gyorsuló folyamatot.

Az indiai hőhullámot átélt, Indiában önkéntesként dolgozó Frank, aki az események hatására klímaterrorista lesz, és a Jövő Minisztériumának főigazgatója, Mary párhuzamos története, és sok egyéb tölti ki a mintegy 500 oldalt.

A regény napjainkban egyre inkább aktuális, mert a bolygó évi átlaghőmérséklete egyre gyorsuló ütemben emelkedik (lásd a bal oldali ábrákat), és ha csak a 2024-es évet vesszük, olyan, a szélsőséges időjárások által kiváltott természeti katasztrófák sújtották Földünket, mint pl. a valenciai villámáradás, vagy a Los Angeles-i tűzvész.

De nem kell túl messzire mennünk, hazánkat nyáron ismét aszály szorongatta, míg ősszel olyan özönvíz zúdult Nyugat-Európára, amelynek epicentruma szerencsére az utolsó pillanatban észak felé tolódott, így nálunk csak a valaha volt második legnagyobb dunai árvizet okozta, de pl. Ausztriában napokra megbénult a közlekedés (Bori lányunk itt is ragadt nálunk, mert nem jártak a vonatok).

Novemberben ismét kivirágoztak az orgonabokrok, megbolondult a természet.

A regény áttekinti a klímaváltozás összes következményét és a folyamat megállítására teendő intézkedéseket. A következmények:

• aszályok, erdőtüzek, árvizek;
• tengerszint-emelkedés, partmenti települések érintettsége;
• a vízminőség romlása, édesvízkészletek csökkenése;
• fajok tömeges kihalása, biológiai sokszínűség csökkenése;
• Eróziók, talajminőség romlása, belvizek;

A regény szerint az éghajlati, gazdasági és társadalmi folyamatok szorosan összefüggenek, ezért ezeket csak komplex módon lehet kezelni. Az emberiség egynegyede a nyomorszint alatt él, híján minden alapszükséglet kielégítésének, miközben a világ GDP-jének felét nem szükséges, de környezetszennyező fogyasztási javakra fordítjuk. A világkereskedelem hajóforgalma, a világturizmus repülőgép-forgalma rettenetesen környezetszennyező. A fosszilis vállalatok (olaj- és szénkitermelők, erőművek, olcsó energiát használó gyárak) nem érdekeltek a széndioxid-szint csökkentésében. Túl nagyok a világban a jövedelmi különbségek.

A regényben a klímaterroristák a világ gazdagjai ellen elkövetett merényletekkel, a polgári repülőgépek elleni dróntámadásokkal, a tengerhajók elleni támadásokkal, a fosszilis energiát használó ipari üzemek elleni szabotázsakciókkal próbálkoznak. A jövő minisztériuma viszont a világ nagyhatalmainak bankjait ráveszi a karbonpénz kibocsátására, mely minden bizonyítottan szént megkötő vállalkozásnak jár a megkötött szénmennyiség arányában. A fosszilis cégeket felvásárolják. A multicégek egyre inkább átalakulnak a helyi közösségek által üzemeltetett vállalatokká, szövetkezetekké. Előtérbe kerül az organikus regeneratív mezőgazdasági termelés, visszaszorul az állattenyésztés A pénzforgalom blokklánc-alapúvá válik.

Az energiatermelésből kiszorulnak a fosszilis források, a víziközlekedés napenergia+szélenergia, a légiközlekedés léghajó+napenergia alapú lesz. A tengerszint-emelkedést megakadályozandó a grönlandi és déli-sarki gleccserek alól kiszivattyúzzák a vizet, hogy azok mozgása lelassuljon. A tenger energiavisszaverő képességét környezetbarát festéssel fokozzák. A Föld Fele program keretében az állattenyésztés rovására megnövelik a vadon élő fajok élőhelyének területét.

A klímaváltozásból adódó menekülttömegek kezelése nem a visszatoloncolás, hanem a befogadás és a menekült-útlevél kibocsátása a megoldás, de persze a száraz afrikai és ázsiai övezetek termővé tétele is fontos szerepet játszik a lakosság megélhetésének biztosítására. A 2040-es évek második felében záródó regényben már az emberiség túljutott a nagy változások miatt fellépő gazdasági, társadalmi és menekültválságokon, és a klímakatasztrófát előidéző kedvezőtlen folyamatokat sikerül megállítani.

És akkor most szálljunk le az álmodozásból a földre. Az USA frissen megválasztott elnöke kilépett a Párizsi Egyezményről, és a "Drill, Baby, Drill" jegyében fokozni kívánja az amerikai olaj- és földgáz-kitermelést, a világ nagy energiaexportőrévé kíván válni. És nemcsak egyszerűen visszahozta a súlyosan környezetszennyező műanyag szívószálat, de egyenesen betiltotta a papír szívószálat. A Trump melletti kiállás egyik szimbóluma lett műanyag szívószálakkal fotózkodni. Ez már nem satufék a klímapolitikában, hanem egyenesen rükverc. A "nekünk ne mondja meg senki" makacssága.

Németország energia-zöldítése sem sikerült jól: az atomerőművek bezárása és az ingadozó megújuló (szél és nap) energia miatt egyre gyakrabban voltak kénytelenek az ún. sötét szélcsendben (Dunkelflaute) olajjal és szénnel villamosenergiát termelni. Mintha még mindig nem látnánk, hogy egy időzített bombán ülünk és közös a bolygónk.

Természetesen vannak magányos klímaharcosok, ilyen az egyik rokonunk is, aki csomagolásmentes boltban vásárol, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel közlekedik, környezetkímélő tisztítószereket használ. Mikor megtudta, hogy klímaaktivista könyvet olvasok, rajongva nézett rám. Pedig itt az egyéni cselekedetek már keveset érnek, az összefogás és szolidaritás korszakát pedig most a MAGA jegyében az önzés korszaka váltja fel.

Hans Castorp nyomában - 3

Úti beszámolóm előző részében az első három túranapról írtam. Következzék hát az utolsó három nap leírása.

 Július 17., szerda

Ráereszkedtek a felhők a hegyekre. Megint a Rinerhornbahnnal húzatjuk fel magunkat a hegyre, de most az ellenkező irányban indulunk el a nagy homályban.

Előttünk-mögöttünk a nagy homály

A felhő nagyjából Abirüggig kitartott, aztán - huss - felszállt. Utunkat a Rinerhorn Sertigbach folyó völgye felé eső oldalában folytattuk, és ugyanúgy virágos völgyek és patakok váltogatták egymást, mint az első túranapon.

A völgyet egy kis tanya, Sertig Dörfli után érte el a turistaút, innen indultunk tovább a Sertigbach mentén a környék nevezetességéhez, a Sertig-vízeséshez.

A visszaút már a Jakobshorn oldalában vezetett, útközben még egy kis függőhídon is átmentünk. Sertig Mühle-nél buszra szálltunk, majd egy átszállással hazabuszoztunk.

Július 18., csütörtök

Míg a társaság az Albula-vasútvonal mentén túrázott, mi Katival kulturális napot tartottunk. Siklóval felmentünk a Schatzalpra, ahol az az egykori tüdőszanatórium (ma hotel) található, ahol Thomas Mann Varázshegy című regénye játszódik. A regényt Mann pont 100 évvel ezelőtt fejezte be, és 1925-ben már magyarul is kiadták. Irodalomtörténeti tény, hogy a Varázshegy nagy hatással volt József Attilára és Karinthy Frigyesre. 

Thomas Mannál:

“Engedd, hogy ajkammal hódolón érintsem az arteria femoralist, amely combod tövében ver, és lejjebb a tibia ütőerének két ágára oszlik! Engedd beszívnom pórusaid kipárolgását, megérintenem pehelyszőreidet, te vízből és fehérjéből alkotott s a sír anatómiájára szánt emberi kép, és engedj meghalnom, ajkaddal ajkamon!”

Karinthy Frigyesnél:

"Mert szebb a te májad a feslő rózsabimbónál, és vastagbeled sárga kanyarulatáért odaadnám az egész világot. Ó, ha én egyszer epehólyagod türkizkövét feltűzhetném – ó ha én rózsaszínű manduládat érinthetném – ó ha rekeszizmodra hajthatnám fejem – mert minden asszonyok között a te hasnyálmirigyed nedves csillogása csillog az én vágyam éjszakájában, mint odafönt az Alcyone, ha felkel a Hold."

József Attilánál:

"...Gyomrod érzékeny talaját

A sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontja boglyát –

hogy nedűid sejtje gyüjtse sok raját

s lombos tüdőd szép cserjéi saját

dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!"

 A Schatzalpra vezető siklót 1899-ben építették, a szanatóriumot pedig 1900-ban, vasbetonból. Ide utazik Hans Castorp, hogy három hétre meglátogassa unokaöccsét, de hét évig marad, mert beszippantja a Varázshegy varázsa, miközben két filozófus társa, Settembrini és Naphta egymással folyton vitatkozva bevezetik hősünket Európa nagy szellemi és filozófiai irányzataiba, mialatt a szanatórium-környéki csodálatos sétautakat róják (paripatetikus módszer).
Huszonegynéhány évesen olvastam a regényt, és rám is nagy hatással volt.
A szállodában hetente kétszer - pont ezen a napon is - irodalmi vezetést tartanak, látogatható at 1907-ben létesített arborétum, az Alpinum, végigjárhattuk az egykori sétautat egészen fel a Guggerbach vízeséséig, melynek mentén egy másik arborétum is van. Végül a Thomas Mann úton sétálhattunk vissza a városba.

Július 19., péntek

Utolsó túranapunkon a Schatzalppal szemközti hegyre, a Jakobshornra (2590 m) vitetjük fel magunkat egy kétszakaszos felvonóval (az 1931 m magas Jschalp állomáson át kell szállni). A társaság egy része gyalog teszi meg a mintegy 1000 m-es emelkedést, másfél óra alatt sikerül is abszolválniuk. Sietnünk kell, mert kora délutánra esőt jeleznek, így aztán teketória nélkül indulunk meg a Jatzhornon (2682 m) és Tällifurgga-n (2569 m) vezető gerinctúrán. Elég félelmetes, hogy mindkét oldalon szakadék tátong.

Tällifurgga-tól mélyen leereszkedünk a völgybe, hogy aztán visszakanyarodva ismét elkezdjünk felkapaszkodni a Jakobshornra. Hosszú, egyenletes emelkedő, melyen el is kapott minket a hegyi zivatar. Mire felértünk, el is állt és a hegyi étterem nyitott teraszán ír kocsmazenére táncolva próbáltunk megszáradni.

Hát röviden így telt egyhetes svájci túrázásunk.

Hans Castorp nyomában - 2

Úti beszámolóm előző részében egy általános ismertetést olvashattatok, most pedig következzenek a túrák kronológiai sorrendben.

Július 14., vasárnap

Elsétáltunk a szállásunktól mintegy 300 m-re lévő felvonóig, és fellifteztünk vele a 2053 m magasan fekvő Jatzmeder állomásig. Talán ezen a túrán voltunk legtöbben, 50 fölötti volt a létszám.

A "pecsételő" kör

Gyönyörű virágos, hegyi patakokkal, zubogókkal szabdalt völgyek mentén mentünk Hauderalpig (2030 m), Oberalpnál ebédeltünk és megittam életem legdrágább sörét (Monsteiner, 7,50 frank), miközben alpesi tehenek bóklásztak körülöttünk, az 1877 m magasan fekvő Inneralptól aztán lesétáltunk Monstein faluba, onnan pedig haza (kb. 18 km).

Július 15., hétfő

A mai napon két részre szakadt a társaság. A fiatalabbja az eredeti túrakiírásnak megfelelően Flüela Passtól felkapaszkodott a 3147 m magas Schwartzhornra (1040 m szintemelkedés). Petra is erre a túrára ment. A lájtosabb túra, amin én és Kati is részt vettünk, pont az ellenkező oldalra vezetett. Bebuszoztunk a Parsennbahn nevű sikló alsó állomásáig, ezzel felmentünk a 2219 m magasan fekvő középállomásig, újabb siklózás következett a 2662 m-en fekvő Weissflujoch csúcsig, onnan lanovkával fel Weissfluhgipfelre (2844 m). A hegycsúcson találtunk még havat, láttunk zergét és egy katonai radarállomást.

A felvonóval ereszkedtünk vissza Weissflujochig, ahonnan a 2709 m-es Schlahornt megkerülve vándoroltunk el a Strelapass hágóig (2352 m). Út közben alpesi virágokat és kőszáli kecskéket csodáltunk meg, a hágónál megebédeltünk, megkóstoltam a svájci kólát, a tejsavóból készült Rivellát.

Soktövisű aszat

A hágótól egy csodálatos panorámaúton indulunk tovább a sikló középállomásáig. Út közben Davost és a szemközti hegyeket csodáljuk meg mindenféle szögből, közben mormotákkal is találkozunk.

Mormota a kicsinyével

Pettyes tárnics

A túra végén még marad idő a davosi tó körül is sétálni. Nagy vitorlásélet van itt, de van strand és röplabdapálya, sőt, mókusokat is lehet etetni a tóparti sétányon.

Július 16., kedd

Ezt a napot a Landwasser folyónak és a rajta átívelő vasúti viaduktoknak szenteltük, ezért természetesen nemcsak gyalogoltunk hanem vasutaztunk is. A régió vasúthálózata ún. metrikus nyomtávú, vagyis 1000 mm-es, szemben a mi 1435 mm-es normál nyomtávunkkal és a 760 mm-es keskeny nyomtávunkkal. A vonatott 11 kV elektromos feszültség hajtja 16 2/3 Hz frekvencián.

Az eredeti úti terv szerint Monsteintől Wiesenig gyalog mentünk volna a Landwasserschlucht szurdokon át, de egy tavalyi árvíz miatt a a fákkal borított hegyoldal a szurdokba csúszott, és még nem sikerült megtisztítani illetve a hegyoldalt megerősíteni. Így aztán közvetlen Wiesen állomásig vonatoztunk. Sétánk végig a Landwasser völgyében egészen Filisur vasúti csomópontig tartott, miközben átsétáltunk a Wiesen-viadukt és a Landwasser-viadukt alatt, majd ugyanezeket több kilátópontról felülről is megszemlélhettük.

A Davos-Filisur vasútvonalat 1906-1909 között építették, 14 alagútból és 30 hídból áll, ebből a legimpozánsabb a Wiesen-viadukt. A pompázatos Landwasser-viadukt még régebbi, 1902-ben építették teljesen terméskőből a szintén Filisuron áthaladó Albula vasútvonal mentén. Ezen a vasútvonalon olyan trükkök is találhatók, mint a hegy belsejébe fúrt spirálalagútban 360 fokos fordulatot megtéve emelkedő vasúti pálya.

Filisurból egy hegyoldalon vezető ösvényen mentünk vissza Wiesenbe, ahol még volt időnk felkaptatni a Bärentrittre vízeséseket nézni.

Landwasser

Landwasser-viadukt

Wiesen-viadukt

Úti beszámolómat a túra utolsó három napjának leírásával folytatom.

Most mi a helyzet a Várral?

Azelőtt, amikor még a Lovas úton laktunk, szinte napi rutin volt sétálni a Várban, a gyerekekkel rollerezni vagy görkorizni a Tóth Árpád sétányon, játszani a Mátyás király játszótéren. Mostanában rég jártam arra, pedig sok minden új dolog épül most arrafelé, ezért észak-déli irányban végigsétáltam a Budai Váron.

Először a volt Teherelosztó - Virágh Csaba épülete - hűlt helyét néztem meg. Posztoltam arról, mennyire megosztott volt az építésztársadalom és a nagyközönség az épületet illetően, valamint arról, hogy egy, a szomszéd épület (volt Állami Nyomda) léptékére hajazó, de kicsit az egykori Teherelosztó üvegfalát is visszaidéző épület kerül majd a helyére.
Nos, kiderült, hogy a Levéltár eredetileg megtervezett, de soha meg nem épített épületszárnya kerül majd oda, és visszaépítik az Levéltár egykori tornyát is, melynek valaha kettős funkciója is volt (kémény és tűzivíztároló), de mára legfeljebb kilátó lehetne. Egyelőre üres a telek.

Egy-két hónapos a történet, hogy a Hadtörténeti múzeumot kiebrudalták csaknem száz éve elfoglalt helyéről, mert a Honvédelmi minisztériumnak "szüksége volt" az épületre. A cinikus közleményben az szerepelt, hogy a minisztérium "visszaköltözik" a Várba, csakhogy sohasem itt volt, hanem a Honvéd Főparancsnokság mögötti lebontott épületben, amit azonban jelenleg a Hauszmann Alajos-program keretében nem kívánnak visszaépíteni.
Feltűnő, hogy mind a Kapisztrán téren, mind pedig az Anjou bástyán eltűntek az ágyútalpra szerelt ágyúk, csak néhány "mezitlábas" ágyú van a volt múzeumi bejárat előtt. Pedig ezeken az ágyúkon még én is mászkáltam kicsi gyerekkoromban.

A Kapisztrán tér felőli bejárat fölött már ott a felirat: Honvédelmi Minisztérium, a felső homlokzaton pedig: Hadtörténelmi Intézet. Az Anjou bástya felőli bejáratnál semmi sincs kiírva, de a felső homlokzaton ez olvasható: A hazáért mindhalálig. Naná, egy hadügyminisztérium épületén szerepelnie kell a "halál" szónak.

Az Országház utcán a Szentháromság tér felé haladva már messziről feltűnik az a hatalmas építkezés, ami a leendő (és egykori) Pénzügyminisztérium épületén folyik. Szinte semmi sem látszik a borítástól, pedig jövőre el kell, hogy készüljön, valószínűleg majd ledobja burkát, mint a hernyó a bábját, hogy pillangó módjára tárja fel új, betonvázra épített ruháját.

Úgy tűnik, a dolgozók, illetve azon szerencsések, akiknek lesz garázshelyük, az Országház utcán végig haladva hajtanak majd be a Fortuna utcai lehajtónál.

Kíváncsi leszek, ez reggelente és délutánonként mekkora forgalmat generál majd. Minden esetre a Szentháromság tér felől az állványok között bekukucskálva már láthatóak az épület homlokzatának kőcsipkéi. Mátyás templom, kezdhetsz irigykedni.

A Szentháromság téren az Országház utca másik oldalán állt az egykori ún. Diplomata-ház, Jánossy György és Laczkovics László kortárs épülete, melynek lebontása körül ugyanolyan viták voltak, mint a Teherelosztó épülete körül. Minden esetre a helyére a Pallas Athéné alapítvány egy hagyományos stílusú, a történelmi épületekre hajazó konferenciaközpontot építtet. Jelenleg a szerkezetépítés van folyamatban.

Ha már erre jártam, megnéztem magamnak a Szentháromság utca és az Úri utca kereszteződésében álló Hadik-lovasszobrot. A szobor ugyanis az elmúlt hetekben azzal került be a hírekbe, hogy a Műemlékvédelemért Felelős Helyettes Államtitkár egy levélben kereste meg az I. kerületi önkormányzatot, hogy a ló heréjének simogatása "joggal zavarja az itt élőket és bánthatja azokat, akik a huszár hadvezér iránt tiszteletet éreznek. A műemléki védelem alatt álló, a világörökség részét képező történelmi Várnegyed hangulatát megzavaró frivol viselkedés moderálása társadalmi igény.”
Talán nem közismert, de amikor még a villamosmérnöki kar kollégiuma a Szentháromság téren, a jelenleg Pénzügyminisztériummá visszalakuló épületben volt, az államvizsgára készülő végzős hallgatók a nevezett lóalkatrész rituális szidolozása révén próbáltak jobb érdemjegyet remélni. Ez a szokás mind a mai napig megvan.
Az önkormányzat válaszlevelében egyrészt tájékoztatta a minisztériumot erről a tradícióról, másrészt úgy fogalmaztak: "kétségtelen, hogy a szoborhoz történő felmászás balesetveszélyes és megrongálhatja az emlékművet, ezért egy ilyen tartalmú tábla kihelyezését tervezzük". Pár nap múlva a Kétfarkú Kutyapárt "Heresimogatásra kijelölt hely" feliratot helyezett ki a szoborhoz.
Nos, jelenthetem, hogy jelenleg a szobor körül semmiféle felirat sincs, viszont a ló töke fakulóban van, ráférne már egy újabb szidolozás.

A Dísz tér felé haladva feltűnt, hogy a Honvéd Főparancsnokság és a Vöröskeresztes ház visszaépítésével mennyire zárttá vált a tér. Mindkét épületnek áll már a betonváza és várja a burkolatot, illetve készül a Honvéd Főparancsnokság kupolájának héjazata is.

Mindkét épületre jellemző, hogy még nagyon bizonytalan funkció van kijelölve számukra, előbbinél kiállítótér és turista információs központ, utóbbinál irodák. Lassan szükség volna több konkrétumra a belső terek kialakítása miatt. Minden esetre gyanítom, hogy majd ide is bejelentkezik egy-két kormányközeli szervezet, pl. az Alapjogokért Központ vezetője, Szánthó Miklós elég gyakran jár a Karmelitába, hadd ne kelljen már neki olyan messziről jönnie.

A Hunyadi János út végén lévő Lónyai-Hatvany villáról már többször posztoltam, mert építése évtizedekig húzódott. Hosszas hányattatás után (először az MNB vette meg, majd visszakerült sz államhoz) a nagy vagyonkimentési lázban két éve került a Batthyány Lajos Alapítvány tulajdonába.

Nekik sem jutott jobb az eszükbe, mint ami egy ilyen panorámájú épületnél először az ember eszébe jut: legyen egy exkluzív étterem! És lőn, megnyílt az Aranybástya Étterem, ahol minden asztalhoz panoráma (meg jó magas számla) tartozik. Állampénzen, a Batthyány Alapítványt gazdagítva!

A Honvéd Főparancsnokság Szent György tér felőli oldalán állt a világháborúban megsemmisült Honvédelmi Minisztérium, melynek visszaépítése elvenné a kilátást a Karmelita nyugatra néző irodáitól, ezért ide csak egy jelzés értékű, alig 10m széles épület kerül. Ennek építése még nem kezdődött meg, mint ahogyan az épület látványterve sem szerepel a kerítés plakátjain.
Egy dolog nagyon valószínű: az épületek felépülése után is megmarad a kordon a Színház utcában a Karmelita előtt.

A Szent György teret nyugatról lezáró József főhercegi palota a Hauszmann Alajos-program legbrutálisabb és legtöbbet vitatott épülete, számos építész vitatja létjogosultságát. Nemrég az Átlátszó cikket jelentetett meg az építkezés költségeiről. Kb. fél éve derült ki, hogy az Alkotmánybíróságnak ad majd helyet. Az épület betonszerkezete már áll, de ki kell még alakítani mellette egy reneszánsz kertet és ez egykori istállót (talán az alkotmánybírók lovon járnak majd dolgozni).

Hozzáláttak a Várpalota északi szárnyának, az A-épületnek a rekonstrukciójához is. A homlokzatán lévő molinó szerint az épületet három ablaktengelynyivel vissza kéne kicsinyíteni. Ehhez komoly bontási munkákat kéne végezni, remélem, hogy ezt mégsem fogják véghez vinni, ámbár Hauszmann Alajos egyszer már megtette.

A Hauszmann Alajos-program elsőként elkészült épülete a Főőrség. Jobb itt sem jutott eszükbe, mint a Lónyai-Hatvany villánál: étterem működik benne. Ottjártamkor éppen esküvői ebéd volt benne.

A Lovarda már bőven épült, amikor eldőlt, hogy sohasem lesznek benne lovak. Jelenleg rendezvényterem, ahol bálokat, vállalati rendezvényeket, esküvőket lehet tartani. Egyetlen egy nyilvános rendezvény van meghirdetve a tavaszi szezonra, egy hangverseny. Mindezt szintén állami pénzből!

Karakas pasa tornya az az épület, melyet Hauszmann pont eltűntetni akart, a háború után tárták fel, és most kávézó és ajándékbolt található benne.

Végül pedig az egész projekthez egy hatalmas mélygarázs megépítése tartozik.

Az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére a Vár építkezéseinek üteme nem látszik lassulni. Az egész a '60-as évekre emlékeztet, amikor a Budai Vár a jelenlegi, és a Hauszmann-program által "ideológiai alapú pusztításnak" titulált képét nyerte el. Pedig akkor milyen büszke voltam rá!

Update 2023.11.14.
Tegnap honvédelmi miniszterünk bejelentette, hogy a volt Honvéd Főparancsnokság épületébe kerül a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, amit volt szíves eredeti helyéről, a Kapisztrán térről kitúrni.
Azt gondolom, ugyanígy az utolsó pillanatban fogják az erős lobbierővel rendelkező szervezetek az igényüket bejelenteni, még folyik a háttérben a küzdelem.