Az Orion űrhajó utolsó küldetése

60 évvel ezelőtt, 1966 szeptember 17-én a nyugatnémet ARD megkezdte a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion - magyarul: Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai - című hétrészes sci-fi sorozat sugárzását, melyet két év múlva a Magyar Televízió is átvett. A német vetítés 10 nappal követte az USA-ban bemutatott Star Trek első részét. Úgy tűnik, nem akartak lemaradni, és míg a Star Trek az amerikai popkultúra részévé vált, az Orion nem ilyen széles körben, de mégis csak egy generáció meghatározó élménye lett úgy az NSZK-ban, mint Magyarországon. 12 éves voltam a magyarországi sugárzás idejében, és onnantól kezdve day-dreamjeim állandó részévé váltak a sorozat legendás szereplői.

A sorozat hetedik - befejező - része azzal végződik, hogy a világűrből támadó idegeneket, a varangyokat végérvényesen sikerül legyőzni, és az overkill-fegyverrendszerrel örök békét lehet biztosítani a Galaxis számára. Én azonban úgy gondoltam, hogy megírom a sorozat nyolcadik epizódjának szinopszisát.

Cliff McLane ezredest (mert a hetedik epizód végén előléptetik) irodai munkára vagy a kadétok oktatására szeretnék fogni, de ő ragaszkodik a további járőrszolgálathoz az Orion 8 fedélzetén. Egy napon magához rendeli Winston W. Wamsler tábornok az Admiralitásba, hogy különleges küldetéssel bízza meg az ezredest.

- Ezredes, most, hogy csatahajóinkkal és fegyverrendszereinkkel tartós békét tartunk fenn a Galaxisban, ideje felelősséget vállalnunk perifériára szorult embertársainkért, akik távoli csillagrendszerekben tengetik életüket. Van a Tejút peremén egy bolygó, nagyon hasonlatos a miénkhez, Földnek hívják. Eddig nem volt velük sok dolgunk, de  felderítőink úgy látják, most bajban vannak.
- Talán megtámadták őket a varangyok?
- Nem, saját magukat veszélyeztetik. Túlnépesedtek, kimerítik ásványi erőforrásaikat, beszennyezik a bolygójukat, tönkre teszik az éghajlatot ezáltal elsivatagosítják az egész planétát. Ráadásul folyamatosan háborúskodnak.
- Tábornok úr, eddig nem avatkoztunk be az ilyen dolgokba.
- A Kormányzótanács, az Admiralitás és a Különleges Szolgálat úgy döntött, hogy mostantól minden bolygó gondját viseljük, ahol fajtársaink élnek. Ezredes! Diplomáciai küldetésbe megy a Földre, tájékoztatja őket, hogy amennyiben felhagynak önpusztító tevékenységükkel, a Galaktikus Föderáció egyenjogú tagjává válhatnak, és részesedhetnek mindazokból a javakból, melyeket magunknak megteremtettünk, egyúttal a védelmükről is gondoskodunk. Ja, és még egy: ezúttal is önökkel tart Tamara Jagellovsk hadnagy a Különleges Szolgálattól, mert lássuk be, ezredes, ön katonaember, nem túl jó a diplomáciai érzéke.

Így történt, hogy az Orion 8 a Galaxis peremére, a Tejút felé vette az irányt, és hiperűrsebességgel haladva pár nap alatt el is érték a Földet. A leszálláshoz szándékosan egy lakatlan vidéket, Arizona sivatagos részét nézték ki maguknak:

- Mi Tamarával a Teknőc 1 fedélzetén elrepülünk a legközelebbi településre, Hasso, te tartsd a hajót riadóstart-készültségben, Mario, te ügyelj a sugárvetőkre és a védőpajzsokra, de az overkillt is tartsd készenlétben. Atan, te a fedélzetről követed a Teknőc útját, Helga, te pedig figyeled a rádiókommunikációt.

A Teknőc igazi vadnyugati kocsma előtt landolt, a csaposnak a transzlátor segítségével csak ennyit mondtak: A Galaktikus Föderáció küldöttei vagyunk, vigyél minket a vezetődhöz. Hamarosan a helyi seriff fogdájában találták magukat, és Mario már pont a sugárvetők bevetését fontolgatta, mikor a seriffet egyenesen a Pentagonból hívták, hogy idegen repülő objektumot észleltek a környéken.

A Pentagon tisztviselői először nem tudták eldönteni, hogy Cliff és Tamara egyszerű futóbolondok, vagy valóban az űrből érkeztek, de közben felfedezték az Oriont a sivatagban, a Teknőcöt pedig a kocsma parkolójában. Szó ami szó, a trigger-happy katonák tüzet is nyitottak mindkettőre, de kárt nemigen tudtak tenni bennük az erős védőpajzs miatt. Nem volt vitás, értesíteni kell Trump elnököt.

Trump elnök mindig is tudta, hogy léteznek földönkívüliek, ezért szívélyesen fogadta a hadnagyot és az ezredest. Mikor előadták küldetésük célját, Trump így szólt: én vagyok a bolygó ura, velem tárgyalhattok. Tamara ösztönei viszont azt súgták, kell hogy legyenek a Földön más birodalmak is, különben miért háborúskodnának.

- Elnök, úr, nem találkozhatnánk a többi vezetővel is? - kérdezte.
- Oroszország és Kína nem számít, a zsebemben tartom mindkét országot.
- Mi mégis ragaszkodnánk ahhoz, hogy minhárom hatalom vezetőjével egyszerre tárgyaljunk - jelentette ki határozottan McLane ezredes.

Trump elnök kelletlenül hozzákezdett egy hármas találkozó előkészítéséhez Putyinnal és Hszi Csin-pinggel. A helyszínben sehogyan sem tudtak megegyezni, de McLane úgy érezte, az lenne a legmeggyőzőbb, ha a megbeszélésekre az Orion fedélzetén kerülne sor, miután tettek pár tiszteletkört a bolygó körül. Így hamarosan a földi sajtót ez a fotó járta be:

A tárgyalások során az ezredes előadta a Galaktikus Föderáció ajánlatát.
- Méghogy egy idegen bolygó gyarmata legyünk? Szó sem lehet róla! - háborgott Trump.
- Pedig csak annyit kéne tennie, elnök úr, hogy felhagy a természeti kincsek féktelen kirablásával.
- Hogy én legyek a világ balekja? America first! Drill, baby, drill!
Ekkor Tamara a megértőbbnek látszó kínai elnök felé fordult:
- Az ön országa hatalmas mértékben szennyezi a bolygót és klímakatasztrófát idéz elő. Bízzon bennünk, megvalósítjuk, hogy minden kínai az óceánok mélyén lakjon, a földfelszínből pedig klímarobotjaink édenkertet varázsolnak majd.
- Kedvesem, a mi négyezer éves birodalmunk maga dönti el, hogy mit tesz.
- És ön, Putyin elnök úr, ön hajlandó lemondani a fegyverkezésről, a Föld nukleáris elpusztításának rémétől? - fordult reménykedve az orosz elnök felé.
- Nagy Péter óta Oroszország nem veszített háborút, ennek a veszélynek ezután sem tesszük ki magunkat.
- De hát önök a Föld három legerősebb országának vezetői, az önök felelőssége, hogy mi történik a bolygójukkal! - próbálta meggyőzni a három elnököt az Orion parancsnoka, de mindhiába.
- Csak vesztegetjük itt az időnket. Vigyenek vissza minket a Teknőcök a Fehér Házba, a Kremlbe, az Elnöki Palotába, és távozzanak a bolygónkról!

Így történt, hogy az Orion dolgavégezetlenül szállt fel a Földről, de a három irányból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából a gyorscirkáló felé búcsúzóul indított több tucat nukleáris töltetű rakétát csak alig tudták elhárítani a védőpajzsok.

- Nincs más lehetőség, csak az overkill! - sóhajtott fel Cliff Allister McLane ezredes, az Orion 8 gyorscirkáló parancsnoka, és kiadta Marionak a parancsot.

Így végződött az Orion utolsó küldetése.

1001

Vicces, hogy milyen könyvet vittem magammal arra az egy éjszakára, amit kórházban kellett töltenem újabb sérvműtétem miatt: Az ezeregy éjszaka meséi 1968-as Olcsó Könyvtár sorozatban megjelenő kiadását (ára 8 Ft!). Már nem tudom, hogy szüleim vagy apósom könyvgyűjteményéből menekítettük-e ki, de erős a gyanúm, hogy Bori lányunk volt az elkövető. És a kórházban nem is volt nagyon időm olvasni, mert végül altatásban végezték a műtétet, úgyhogy elég bágyadt voltam, de az itthoni lábadozásom során kiolvastam ezt a 350 oldalas szemelvényt az Ezeregy éjszaka hatalmas mesefolyamából.

Honti Rezső fordította arabból a bejrúti és kairói változatok felhasználásával. A legrégebbi hitelesnek tartott kézirat a 800-as években keletkezett, ebből születtek aztán a mindenféle fordítások, közvetítő nyelveken keresztül elterjedt szerte Európában, és én is, mint a legtöbb gyerek, a mesekönyv-változatát ismertem meg, Aladdin csodalámpája és Alibaba éppen úgy ismerősöm volt, mint tengerjáró Szindbád. És persze megtalált a rengeteg filmes, zenés, színházi és irodalmi feldolgozás is, melyek mind csak apró szeletei ennek a hatalmas kultúrkincsnek. Csak néhány:

• Rimszkij-Korszakov Seherezádéja, mely már gyerekkoromban is megvolt nekünk hanglemezen, és melynek szerelmi témáját édesanyám mindig megkönnyezte;
• Az 1940-es A bagdadi tolvaj című film, melynek producere Korda Sándor, forgatókönyvírója Bíró Lajos, zeneszerzője pedig Rózsa Miklós volt;
• Az 1992-es Aladdin Disney-rajzfilm, mely két Oscar-díjat és öt Grammy-díjat is nyert;
• Ugyanennek a 2019-es élőszereplős változata;
• Három éve láttuk Szegeden Geszti Péter - Monori András - Tasnádi István musicaljét, az Ezeregy éjszakát, melynek kapcsán megállapítottam, hogy valószínűleg Seherezádé volt az első ismert meseterapeuta;
• Aztán ott vannak Krúdy Gyula Szindbád-történetei, a magyar impresszionista próza csúcsteljesítménye. Krúdy a tengerjáró Szindbád utazásait egy nyughatatlan férfi állandó új kaland utáni vágyaként, a lélek utazásaként dolgozta fel;
• És persze ebből alkotta meg 1971-ben Huszárik Zoltán és a Zseniális Latinovits Zoltán az egyetemes magyar filmművészet egyik legnagyobb filmjét;
• És ne hagyjuk ki a felsorolásból Pasolini 1974-ben forgatott Az ezeregy éjszaka virágai című filmjét, mely a rendező Élet trilógiájának utolsó darabja a Dekameron és a Canterbury mesék után, és amelyet csodálatos, egzotikus helyszíneken forgatott.

Igazából most először találkoztam a mesefolyam első hiteles, felnőtt változatával, bár a leghitelesebb és legteljesebb magyar fordításnak Prileszky Csilla 2000-ben készült hétkötetes fordítása tekinthető. A mesegyűjtemény annak a 9.-13. század közötti Abbászida birodalomnak az életét tükrözi vissza, melyről már egy korábbi posztomban megemlítettem, hogy az iszlám vallás és az iszlám törvények ellenére nem merev ortodoxiában működött, hanem nyitott volt a felfedezések, az innovációk, a tudományok és a művészetek felé és inkább volt befogadó, mint kirekesztő. Lehet, hogy csak az én hibám, de történelemből szinte semmit nem tanultam erről az abban az időben Európát messze meghaladó civilizációról.

Már a mesegyűjtemény szerkezete is nagyon figyelemre méltó a sok egymásba ágyazott mesével. Seherezádé 1001 éjen át mesél férjének, Sahriár királynak, remélve, hogy megkíméli életét, de a mesékből mindig újabb és újabb mesék sarjadnak, pl A halász és az ifrit történetébe bele van ágyazva Junán király és Ruján hákim története, abba pedig Szindbád király és a sólyma története, és így tovább.

A felnőtt változat tele van túlfűtött erotikával, a feleség és a rabnő fogalma konzekvensen keveredik, a nők esze legtöbbször csakis a csalfaságon jár. De vannak egyéb meglepő dolgok is. Pl. Aladdin története érdekes módon Kínában játszódik, ráadásul Aladdin teljesen érdemtelen arra a jutalomra, amit végül elnyer: lusta, lassú észjárású, kihasználja anyját, de ő a kiválasztott, hiszen csak az ő szavára nyílik meg a kincsesbarlang. Természetesen a mese szerint Kína is muszlim, és ott is szultán uralkodik.

Persze a mesékben vannak zsidók és keresztények is, de finoman szólva nem túl kedvező színben feltüntetve. Aladdint például egy zsidó kereskedő, "aki aljasabb volt még az ördögnél is", megpróbálja becsapni, mert a fiú nem ismeri az arany értékét. Dzsánsáh történetében pedig egy zsidó kereskedő kihasználja, majd cserben hagyja hősünket (akinek utazása egyébként legalább annyira kalandos, mint Odüsszeuszé). Abu Kir és Abu Szir történetében pedig meggyanúsítják hősünket, hogy a keresztény szultán (!) megbízásából meg akarja gyilkolni a királyt.

Mivel azonban az iszlám a Tórára és az Evangéliumra épül, sok mesében úgy bukkan fel Salamon, mint Allah prófétája. A Mese a királyról és a vezírje feleségéről című történetben pedig szinte Dávid király története bukkan fel, aki beleszeretett hadvezére, Uriás feleségébe, ezért Uriást a csatába, biztos halálba küldte, és feleségül vette Betsabét, és tőle született Salamon király. Lám, mennyire hatottak egymásra ezek a régi történetek. Homérosz is bele van gyúrva rendesen, hiszen Szindbád harmadik utazása során (ami érdekes módon ebből a válogatásból kimaradt) találkozik és legyőzi a küklopszot, az egy szemű szörnyet.

Íme a mesefolyam zárómondatai:

Dicsőség Annak, akit magával nem sodor az idők rohanása, meg nem változtat a dolgok változása, nem zökkent ki helyéből a világ folyása! Magasztos felségjének imámjára, teremtményeinek koronájára, urunkra, Mohammed prófétára, az emberiség urára szálljon áldás, szálljon béke! Alázatos könyörgésünk szálljon feléje, adja meg nekünk kegyes bölcsessége, hogy minden tettünknek, életünknek legyen boldog vége.

(A posztomhoz  igazi ezeregy éjszakai környezetben, Marokkóban készült fotóimat csatoltam.)

Szubjektív időutazás Fenyő Miklóssal

Katival egy éve járunk a Nemzeti Bank sportegyesületének táncszakosztályába, és a két hét múlva esedékes nyílt órán a Hungária együttes Rock’n’Roll Party című számára táncolt koreográfiánkkal próbáljuk az érdeklődőket bevonzzani. Ez a csaknem fél évszázados sláger és a magyar rock'n'roll felülmúlhatatlan zsenijének múlt heti halála egy képzeletbeli időutazásra késztetett.

1968 tavaszán a Ki Mit Tud-ot nézzük a fekete-fehér középképernyős Videoton gyártmányú Favorit márkájú televíziónkon (műsorvezető Megyeri Károly), amikor tánczene kategóriában a Neoton együttes mellett feltűnik egy fiatal srácokból álló zenekar, a Hungária, és elnyomják a Csavard fel a szőnyeget című dalukat, amely nélkül mind a mai napig nem létezik igazi házibuli. A zsűri képes volt ez alapján eltanácsolni az együttest, de a közönségszavazatok a középdöntőbe juttatták (még postai levelezőlapon ment a szavazás), ahol egy másik rock'n'roll számot, a Ha szól a Rock and roll címűt adták elő, de a döntőt - ki tudja milyen nyomásra? - egy népies dallal, a Nem bújok én többé már a subába című számmal nyertek meg.

Fenyő Miklós jobbról a második, Gálvölgyi János mellett áll

2021-es szülinapi buli túratársakkal és a Csavard fel a szőnyeget című számmal:

A Ki Mit Tud után pár hónappal levertük a Prágai Tavaszt, a magyar új gazdasági mechanizmus is nagy csikorgással megtorpant. A Hungária együttes szép lassan eltűnt a szemem elől, alig-alig hallhattunk magyar nyelvű rock'n'roll-t (Illéstől a Rock'n'roll Rézi, a Little Richard énekel vagy az Ötvennyolcban táncoltunk először rock'n'roll-t, az Omegától a Szeretnék visszamenni hozzád kedvesem, az LGT-től a Gyere-gyere ki a hegyoldalba stb.)

Telt-múlt az idő, megindult a Helsinki-folyamat, általános olvadás kezdődött a világpolitikában, és 1979-ben egy nyugat-német könnyűzenei produkciót, a Disco Disco címűt adta le a Magyar Televízió. A műsort a világ számos országában adták le egyenesben, de mi csak felvételről mertük bevállalni. A műsorvezető az a Thomas Gottschalk volt, akit később számtalan alkalommal láttunk a német RTL-en, és az élő showban olyan akkori népszerű énekesek és együttesek léptek fel, mint Plastic Bertrand, a Dschinghis Khan (benne Mándoki Lászlóval), a  Snoopy, Amanda Lear, a Baccara, Patrick Hernandez, a Boney M., Tina Turner). Szerencsére a műsor teljes egészében megnézhető a YouTube-on. A műsorban két számmal is fellépett a  Rocky Sharpe & The Replays: Rama Lama Ding Dong és Imagination. Ezek igazi tőről metszett rock'n'roll dalok voltak, és rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy feltámadt a rock'n'roll.

Bár 1979 végén a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, és a vasfüggöny újra nagy reccsenéssel leereszkedett, a Disco disco műsor hatása tovább élt. A televízió szilveszteri műsorának ásza az eredeti német produkció magyar paródiája volt (Márkus László, mint Demis Russos, Harsányi Gábor, mint Amanda Lear, Paudits Béla, mint Plastic Bertrand, stb.). És valami megmozdult rock'n'roll ügyben is, mert már a következő tavaszon a Magyar Televízió Fiatalok órája című műsorában bemutatkozott az újjáalakult Hungária a klasszikus felállással: Fenyő Miklós, Dolly, Fekete Gyula (Szaxi Maxi), Szikora Róbert, Novai Gábor. A műsorban két szám is elhangzott az új lemezükről, a Rock’n’Roll Party és a Csókkirály. Ez a lemez elképesztő siker lett 600 ezer eladott példánnyal, minden házibuliban ez szólt, és egy Magyarországon sohasem volt világot hozott vissza pálmafás Váci úton suhanó Chevroletekkel, csőnadrágos jampikkal és lófarkas, pöttyös ruhás lányokkal.

Ismét eltelt egy év, eljött az 1981-es Táncdalfesztivál, melynek fődíját a Hungária együttes Limbó hintó című száma nyerte, pedig olyan, azóta már klasszikusnak számító dalokat hallhattunk akkor, mint a Szóljon hangosan az ének Soltész Rezsőtől, a Bábu vagy a KFT-től, a Homok a szélben Balázs Fecótól vagy az akkor nyolc éves Ullmann Mónikától az Írtam a bátyámnak egy dalt. Azóta is (45 év óta!) minden jobb házibuliban előkerül a partvisnyél és indul a limbózás. Én elvégezve a szakmérnökit 1981-ben kezdtem el dolgozni, és egyik kollégám a Limbó Hintóból kölcsönzött szavakkal hívta a kollégákat ebédelni: "Egy-két-hár, na mi lesz már?".

És persze a Hungária második lemezére sem kellett sokáig várni, még abban az évben kijött a Hotel Menthol, aminek szinte összes dala állandóan műsoron van a házibulikon mind a mai napig. De ekkor már repedezni kezdett az együttes, '82-ben kivált Szikora és megalapította az R-GO együttest. A Hungária Aréna című lemeze már nem lett akkora siker, pedig én szerettem (pl. A tranzisztorkor hajnalán). Aztán ki-ki ment a maga útjára: megalakult a Dolly Roll Dollyval, Flipper Öcsivel és Novai Gáborral, később Novai Marót Vikivel mint Nova Kultúr Zenekar folytatták, Fenyő Miklós pedig a Modern Talking sikerén felbuzdulva Bodnár Attilával megalakította a Modern Hungáriát. De igazából a Fenyő-legenda a régi számokban és azok színpadi és filmes feldolgozásaiban élt tovább:

• Hotel Menthol (1998)
• Made in Hungária (2001) - ebből 2009-ben film is készült
• Aranycsapat (2006)

1989-ben Fenyő Miklós fedezte fel Szandit, a "magyar Brenda Lee-t", akinek 14 éves korában is érett hangja volt, és kazettáját izraeli nászutunkra ajándékba vittük ki.

Mivel sógorom a SYMA csarnok (amióta államosították, BOK csarnok) építtetője és üzemeltetője volt, nagyon sok rendezvényt nézhettünk végig a csarnok egyik VIP-páholyából. Hosszú éveken keresztül Fenyő Miklós hagyományos karácsonyi koncertjét (Fenyő nélkül nincs karácsony) a SYMA csarnokban adta, így blogom tanúsága szerint 2006 és 2014 között 6 Fenyő-koncerten is voltunk. 2008-ban egy páholyban ültünk Dr. Schmitt Pállal és feleségével, aki akkor még nem volt köztársasági elnök, de már felajánlotta függetlenségét a Fidesznek. 

Az elmúlt 10 évben már nem hallottuk Fenyőt élőben énekelni, de minden szilveszteri vagy születésnapi bulin felcsendültek a régi számai, és lám, a sportegyesület táncszakosztályában is az ő nótáira rockizunk. Mert Fenyő Miklóst nem szabad csendben gyászolni, fel kell csavarni a szőnyeget és a hangerőt, hadd ugorjon le a tű a bakelitről!

Nexus

Yuval Noah Harari Nexus című könyvével bíbelődtem két hónapot, de már kétszer idéztem is belőle ezen a blogon: amikor a rendeleti kormányzás kapcsán azon füstölögtem, hogy Tuzson Bence egyik törvénytelen cselekedetét pont a veszélyhelyzetre való hivatkozással hozott kormányrendelettel próbálták utólag legitimálni, meg amikor azon bánkódtam, hogy értelmes társadalmi párbeszéd már nem folytatható Magyarországon.

Harari megállapításait a társadalomtudósok gyakran lenézően közhelyesnek nevezik, de mivel nekem ez az első Harari-könyvem, és pont társadalomtudós Bori lányomtól kaptam, ezért élvezettel és érdeklődéssel forgattam. Ráadásul gyakran kaptam a könyvből pozitív megerősítést saját gondolataimmal kapcsolatban (pedig Harari is felhívja a figyelmet, hogy a saját ismeretünkkel megegyező információ felerősítése és az ezzel ellentétes információ ignorálása kognitív torzításhoz vezet). A Nexus című könyvében áttekinti az információ emberi társadalmakra gyakorolt hatását, különös tekintettel a közösségi médiára és a mesterséges intelligenciára.

Harari alapvetése, hogy a homo sapienst, mint fajt a hálózatépítés képessége emelte ki az állatvilágból. Nemcsak képesek voltunk a hordákat törzsekké, nemzetségekké, népekké összekapcsolni az információs hálózatok által, de ezen hálózatokon nemcsak ismeretek áramlottak, de az emberek közös, "interszubjektív tömegidentitását" megteremtő mítoszok is. Természetesen a hálózatoknak kettős természetük van, hiszen az információ-áramláson kívül képesek a hatalomkoncentráció biztosítására is.

A szerző szerint az ókori és középkori birodalmakban azért csak helyi szinten valósulhatott meg a demokrácia, mert egy birodalomszíntű demokratikus berendezkedéshez szükséges információs hálózat nem létezett. Viszont amikor a korszerű hírközlés technológiai feltételei megvalósultak, ezek nem feltétlenül vezettek demokratikus társadalmakhoz. Az USA ugyanazt a hálózatot a tömegdemokrácia kialakítására, a sztálini Szovjetunió pedig egy soha nem látott hatalomkoncentrációra használta. Az amerikaiak abban nőttek fel, hogy a kérdésekből válaszok születnek, az oroszok meg abban, hogy a kérdésekből csak baj születik. (Az ókori birodalmakban pont azért alakulhattak ki a kisközösségek demokratikus rendszerei, mert oda már a hatalom információs hálózata nem ért el, szemben a Nagy Testvér-féle orwelli diktatúrákban, ahol már minden alattvaló szigorú megfigyelés alatt áll).

Az információt csakis megfelelő önhelyesbítő mechanizmusok hitelesíthetik, melyek hiánya dogmákhoz vezet. Így dogmatizálódott minden világvallás, így épült fel egy maroknyi tanítványt maga mellé gyűjtő vidéki rabbi köré (bigott keresztények most ne figyeljenek) egy olyan brand, amire a kereszténység ráépült. Hogy a szent könyvekbe mi kerüljön bele, azt mindig emberek döntötték el, a korai Ószövetség és Újszövetség is tartalmazott olyan apokrif iratokat, melyek ha belekerültek volna a mai, kanonizált változatba, egészen messzire mutató hatásai lettek volna (pl. a nők társadalmi szerepét illetően). De vajon ezek a kanonizált, változtathatatlan könyvek képesek-e mai életünk minden kérdésére választ adni? A Tóra tanításainak magyarázatára isz. 300 körül kiadták a Misnát, 600 körül pedig a Talmudot, de ezekben sincs leírva, hogy a szombati munkavégzés tilalma kiterjed-e lift nyomógombjának megnyomására. Így ortodox helyeken szombaton a lift sábesz-üzemmódban jár, azaz megáll minden emeleten, de itt is segíthet az arcfelismerő rendszer, a lakót lift aktív beavatkozás nélkül viszi a kívánt emeletre, és ebben már az Örökkévaló sem találhat kifogást.

E köré a dogmává merevedett Biblia köré épített ki a Római Katolikus Egyház egy "visszhangszobát", melyben csakis az visszhangzik, amit ők mondanak. Ez a "visszhangszoba" aztán mintaképült szolgált minden diktatórikus rendszer számára, pl. ennek szellemében született meg a náci Németországban az ún. "Gleichschaltungsgesetz": minden németországi politikai, szociális és kulturális szervezetnek - a politikai pártoktól a futballklubokig és dalkörökig - a náci ideológia szerint, a náci állam szerveként kellett működnie. De hát milyen rendelet jelent meg pár napja Magyarországon: a keresztény kultúrán alapuló értékrendre kell nevelni az óvodásokat (az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet módosítása, Magyar Közlöny 2025. évi 131. szám)

Az önhelyesbítő mechanizmusok legjellemzőbb módon a tudományban vannak jelen, de még itt is felbukkan a kognitív torzítás, az információ figyelmen kívül hagyása, ha az ellentétben áll korábbi ismereteinkkel. Példaként a szerző Daniel Shechtman Nobel-díjas kémikus esetét hozza fel, akinek közleményeit sokáig azzal utasították el tudományos szaklapok, hogy az ellenkezik a kémia alapjaival. Az önhelyesbítő mechanizmusok szerepét egy társadalomban a fékek és ellensúlyok rendszere kell, hogy képviselje. A mai úgynevezett "többségi diktatúrákban" (ezek között az orbáni Magyarország is meg van említve a könyvben) pont ezek leépítésén fáradoznak. (Kb. két hetes történet, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában az alábbiakat mondta: "A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.")

Ebbe az állapotba lépett be a világhálón a közösségi média. Még az MI-korszak előtt a közösségi média algoritmusai úgy voltak felépítve (alapvetően üzleti okokból), hogy erősítsék a "user engagement"-et, azaz minél tovább tartsák a felhasználókat az oldalon. Így alakultak ki azok a szinte átjárhatatlan véleménybuborékok, melyek szilikonfüggönnyel zártak el minden önhelyesbítő információt, ezzel olyan súlyos társadalmi károkat okozva, mint a mianmari tömegvérengzés vagy az amerikai QAnon mozgalom.

Az egyre fejletebbé váló MI-t kezdetben szintén ezek a közösségi médiumok kezdték profilalkotásra használni, később a döntéshozókat segítették abban, hogy képesek voltak nagyobb információ-halmazon is mintázatot látni. Ilyen pl. az USA-ban a bírói döntéseket segítő COMPAS rendszer, mely a vádlott előélete alapján egy pontszámot rendel a vádlotthoz (kvázi megpróbálja megtippelni, mennyire elvetemült bűnözőről, vagy megtévedt emberről van szó). Ennek átláthatóságát azonban a védelem gyakran kifogásolja. A döntései okának átláthatatlansága az egyik legnagyobb félelme Hararinak az MI-vel szemben: van-e saját identitása, döntései deontologikus (etikai alapú) vagy utiliánus (haszonalapú) módon születnek-e. (Ez a döntési dilemma minden politikai döntés mögött ott húzódik, gondoljunk csak a menekültek befogadásához való viszonyulásra vagy a gázai háborúhoz való viszonyulásra).

A szerző öt alapelvet sorol fel, amelyet az információs társadalomban figyelembe kell venni a demokrácia fenntarthatósága érdekében:

1. Jótékonyság elve: a rólam gyűjtött információk az én érdekemben kerüljenek felhasználásra.
2. Decentralizáltság elve: az információk ne összpontosulhassanak egy helyen.
3. Kölcsönösség elve: én is kaphassak információt a rólam információt gyűjtő szándékairól.
4. Változás lehetősége: mindenkinek meg kell adni a változás lehetőségét (nemcsak abban, hogy gyökeresen más életet kezdhet, de pl. egy bűnös is képes megjavulni, lásd Kiss László-ügy).
5. Magyarázathoz való jog: a velem szemben a rólam gyűjtött információk alapján hozott döntéseket meg kell tudni magyarázni akkor is, ha azt egy MI átláthatatlan algoritmusa hozta.

2016. március 10.-én az AlphaGO nevű MI-n alapuló számítógép legyőzte GO-játékban Li Szedol dél-koreai világbajnokot. A dologban nemcsak az volt az ijesztő, hogy sokan úgy gondolták, hogy gép sohasem lesz képes jobban GO-zni, mint az ember, de olyat lépett a gép a 37. lépésben, amire nemcsak, hogy senki nem tanította, de a szakértők kifejezetten hibás lépésnek gondolták. Vagyis az MI gondolkodásának struktúrája vált átláthatatlanná számunkra!

A könyv vége felé Harari már kifejezetten az MI-t és a közösségi médiát teszi felelőssé, hogy a világban felülkerekedni látszanak a szuverenista, patrióta erők a globalizmussal szemben. Pedig a társadalmi kihívások egyre inkább globális szinten jelentkeznek (világjárványok, migrációs válság, klímaváltozás, háborúk).

A globális együttműködést megnehezíti az a téves elgondolás, miszerint megköveteli a kulturális, társadalmi és politikai különbségek felszámolását. Populista politikusok gyakran érvelnek azzal, hogy ha a nemzetközi közösség megegyezik egy közös történetben, valamint az egyetemes értékekben és normákban, az lerombolja az ő nemzetük függetlenségét és tradícióit. Ezt 2015-ben Marine Le Pen, a Francia Nemzeti Front elnöke foglalta össze kendőzetlenül egy választási beszédében, amelyben ezt mondta: "Új kétpártrendszerbe léptünk be. Két egymást kölcsönösen kizáró fogalom rendszerébe, amely mostantól megszabja a politikai élet formáját. Az árok többé nem bal- és jobboldal, hanem globalisták és hazafiak között húzódik." 2020. augusztusában Trump elnök így határozta meg saját vezérelvét: "Elvetettük a globalizmust, és magunkévá tettük a patriotizmust."

 Harari szerint a globalizmus két egyszerű dolgot jelent:

1. Bizonyos globális szabályok melletti elkötelezettséget. Ezek a szabályok nem tagadják az egyes nemzetek egydiségét, sem a lojalitást, amellyel az emberek a nemzetüknek tartoznak. Csupán a nemzetek közötti kapcsolatokat szabályozzák. Brazília nem tud Németország ellen focizni, ha a brazilok és a németek előbb nem egyeznek meg ugyanazokban a szabályokban. Ez maga a működő globalizmus.
2. Néha - nem mindig, de olykor - muszáj minden ember hosszú távú érdekeit néhány ember rövid távú érdeke elé helyezni. A világbajnokságon például minden csapat egyetért abban, hogy nem használ doppingszereket. A nemzetek nyilvánvalóan továbbra is versengeni fognak egymással az új technológiák kifejlesztésében, de időnként meg kell állapodnunk abban, hogy korlátozzák az olyan veszélyes technológiák fejlesztését és alkalmazását, mint az önvezérlő fegyverek és a manipulatív algoritmusok - nem altruizmusból, hanem a saját fennmaradásunk érdekében is.

A szerző könyvét bizakodó sorokkal zárja: "Az elkövetkező években mindnyájunk által hozott döntések fogják meghatározni, hogy e másféle intelligencia létrehozása végzetes hiba volt-e, vagy egy új, reményteli fejezet az élet evolúciójában."

Egy 77 éves szeretetmackó

Presser Gábor olyan, mint egy csupaszív mackó. Zenéjét receptre kéne felírni. Az MVM Dome-ban megrendezett koncertjén a csarnok úgy feltöltődött pozitív energiával, hogy ezzel akár a Holdba is repíthetett volna minket. "Mindig magasabbra!"

Amikor még az év elején megvásároltuk a jegyünket a koncertre, azért fohászkodtam, hogy jaj, csak nehogy közbejöjjön valami. Szerencsére nem jött közbe semmi gikszer, és a koncert minden várakozásunkat felülmúlta.

Már a Presser-könyv kapcsán (melynek második kötete is megvan és várakozik a csőben) megírtam, hogy Pici bácsi a magyar könnyűzenei élet nagy kovásza. Koncertje a Presser-életmű keresztmetszete volt számtalan vendégművésszel, énekesekkel, zenészekkel táncosokkal. Ők voltak a "403. társulat". A hangtechnika tökéletes, a látványtechnika pedig fergeteges volt, kicsit a Presser-könyvet láttam a kivetítőkön megjelenni.

A koncert elején hippi táncosok lepték el a színpad környékét és a Neked írom a dalt-tal énekeltették meg a közönséget. A hippik később tánckarrá alakultak, és pont úgy néztek ki, mint a Hair színes forgataga. Aztán Pici bácsi elfoglalta a helyét a küzdőtér közepén lévő négyzet alakú pódiumon egy zongora és egy szintetizátor között, körbevették a zenészek: ütősök, szóló és basszusgitárosok valamint a vokalisták. És kezdetét vette a két és fél órán keresztül tartó csoda.

Időben nem lineárisan haladtunk, de az ős-Omegától az LGT-n keresztül a patronáltjainak írt dalokon és a musicaleken keresztül egészen a napjainkban íródott dalokig jutottunk el mindenféle bakugrásokban.

Az Omegás időkből elhangzott a Tízezer lépés (Sena Dagadu előadásában, akit legutoljára az István a király 40 éves jubileumi előadásán hallottunk énekelni a Sámánasszony szerepében) és a Rettenetes emberek, ezenkívül Az 1958-as boogie-woogie klub megidézése. A legtöbb dal az LGT-s korszakot idézte: Mi lesz velem, Mindenki blues, Mindenféle emberek, Nézd az őrült, Egy elfelejtett szó, Nem adom fel, És jött a doktor, Embertelen dal, Pokolba már a szép szavakkal.

Megható volt, hogy megemlékezett arról, hogy az első magyar nyelvű beat-dalokat az Illés együttes játszotta, fergeteges Little Richard előadást hallhattunk. A képzelt riportot a Ringasd el magad (megint a közönség megénekeltetésével) és a Valaki mondja meg című dallat idézte meg. A padlásból pedig a Fényév távolság és a és az Örökre dalok hangzottak el Wunderlich József előadásában. Wunderlich ingén egy Arany János- és egy Petőfi Sándor-portré volt, jelezve a szerző kétségbe vonhatatlan magyarságát ("Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim").

De persze Presser dalai mindenütt felbukkantak a magyar popzenében:

• A Kovács Katinak írt Rock'n Rollert most Ruzsa Magdi énekelte, a Csík zenekar és Presser harmonikajátéka kíséretében;
• A Mond kis kócos című, Komár Lászlónak írt dalt Vitáris Iván énekelte;
• A Katona Klárinak írt Lárika-dalokból elhangzott a Mint a filmeken, az Amig várok rád és a Miért nem próbálod meg velem. A dalokat Lábas Viki és Falusi Mariann énekelték;
• Egy Vikidál-dal is elhangzott, a Csak a szívemet dobom eléd;
• Az Ibojka lemez legszebb dalát, a Voltam Ibojka című számot maga Oláh Ibolya énekelte, aki más számokban is énekelt;
• Elhangzott egy dal a Rutinglitang-ból is.
• Kern András számára írt dalai közül vitathatatlanul a legnépszerűbb, és igazi koncertzáró dal a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Ezzel nemcsak megénekeltette, de meg is ríkatta a közönséget.

Tudnivaló, hogy számos dal szövegét maga írta, vagyis nemcsak hatalmas zenész, de érzékeny költő is. De megemlítette, hogy az egyetlen dalszöveg, amit Laux József írt, az a Mindig magasabbra volt. Presser zenei ízlése kifinomult, zenésztársait igényesen választja ki, de irányukban maximális szeretettel és alázattal viszonyul. Pici bácsi direktben nem politizál, csak finom jelzéseket küld, például hogy a kortárs irodalom melyik szeletéből ihletődik (Esterházy, Parti Nagy, Erdős Virág, Závada Pál), de Falusi Mariann lírai zongorakísérettel Andante-ban elénekelt "Egy a jelszónk, a béke" kezdetű dalát is értette, aki érteni akarta.

A koncertet az Utolsó billentyű című, direkt erre az alkalomra komponált dalával zárta, melynek záró motívumai már az Electromatic dallamait idézték.

Felejthetetlen este volt. "Ó ez embertelen jó!"

Houston

"Houston, we have a problem!" -  talán ez a legelmémesedett (a "mém" szóból képezte már valaki a belőle alkotott melléknévi igenév legfelső fokát?) űrhajós mondás. Akkor használjuk, amikor egy feladat végrehajtása elé váratlan akadály gördül. Az a Jim Lovell mondta az Apollo 13 parancsnokaként, aki a világ legidősebb űrhajósaként 97 éves korában két napja hunyt el. Pedig az eredeti mondás állítólag nem is így hangzott, hanem "Houston, we've had a problem", de az Apollo 13 című film kedvéért egyszerűsítettek a mondáson.

Eredetileg azt gondoltuk, igazából majd Neil Armstrong, az Apollo 11 parancsnokának mondása vonul be az űrhajózás történetébe, amit a holdra lépés pillanatában mondott: "Ez egy kis lépés nekem, hatalmas ugrás az emberiségnek" ("That's one small step for a man, one giant leap for mankind."). De erről a mondatról lehet tudni, hogy előre kitalálták, Armstrong szépen betanulta, és az adott pillanatban felmondta. Persze ennek is vannak mémes változatai, pl "Kisfröccsöt nekem, hosszúlépést a fiúknak!", de pl. én is használtam, amikor minden évben bementem vízitököt irtani az angyali-szigeti csónakkikötőnk vizébe:

Amikor a Kapu Tibor küldetéséről szóló posztomban azt írtam, hogy a Dragon Grace űrhajó parancsnoka, Peggy Whitson az űrhajózás egyik legnagyobb legendája, akkor a most elhunyt Jim Lovell-ről is elmondható, hogy az amerikai űrhajózás egyik legnagyobb veteránja volt:

• 2023 november 7.-én a 95 esztendős Frank Borman-tól átvéve a stafétát egészen mostanáig ő volt a világ legidősebb űrhajósa (Borman-nal kétszer is repült, '65-ben a Gemini 7, '68-ban pedig az Apollo 8 fedélzetén). Most a 95 éves Edwin Buzz Aldrin vette át a világ legidősebb űrhajósa címet.
• Jim Lovell négyszer járt az űrben (Gemini 7 és 12, Apollo 8, Apollo 13).
• Leginkább az Apollo 13 “sikertelen siker” küldetéséről ismert, ahol hősies módon navigálta vissza az űrhajót a visszatéréshez.
• Kétszer is eljutott a Holdhoz (Apollo 8 és Apollo 13), még ha egyszer sem szállhatott le.
• Része volt az első űrhajóscsapatnak, amely elhagyta a Föld körüli pályát (Apollo 8).

Az Apollo 13 küldetéséről írt egy könyvet Lost Moon: The Perilous Voyage of Apollo 13 címen. Lényegében ez alapján készült a 30 éve forgatott Apollo 13 című film Tom Hanks főszereplésével, melynek készítésében maga Lovell is közreműködött, hogy sok részlet minél valósághűbb legyen. Egy érdekes epizód, hogy egy "cameo" erejéig ő is szerepel a filmben: ő az a kapitány, aki kezet ráz Tom Hanks karakterével (vagyis saját magával) az indulás előtt.

És ha már a veterán űrhajósoknál tartunk, érdekes tény, hogy a szovjet űrkutatásnak kevesebb ilyen idős veteránja van. A Vosztok- és Voszhod-küldetések kozmonautái közül ma már csak a világ első női űrhajósa, Valentyina Tyereskova van életben, ő most 88 éves és a Vosztok 6 fedélzetén repült 1963-ban. Pedig az oroszok mindig nagyon fiatal űrhajósokat küldtek az űrbe, pl. German Tyitov a Vosztok 2 fedélzetén 1961-ben mindössze 25 éves volt, ezzel mind a mai napig tartja a "legfiatalabb űrhajós Föld körüli pályán" címet. Tyitov mégis méltatlanul fiatalon, 65 évesen halt meg.

Még a kezdeti Szojuz-küldetések űrhajósai sincsenek már életben. Ha magánkutatásaim nem csalnak, a '69-es Szojuz 5 háromfős legénységéből Borisz Volinov (90 éves) és Alekszej Jeliszejev (91) éves a szovjet űrhajózás legidősebb veteránjai. Ők hajtották végre az első dokkolást a világűrben (a Szojuz 4-gyel).

Minden esetre, ha elakadtok egy munkában, mert váratlan akadály merül fel, és eszetekbe jut a "Houston, we have a problem!" mondás, emlékezzetek meg Jim Lovell-ről, az űrhajózás történetének nagy alakjáról.

Ismét magyar az űrben

Ma reggel óta újabb magyar, Kapu Tibor kutató űrhajós száguld a Nemzetközi Űrállomás felé, amit - ha minden szerencsésen alakul - halnap el is érnek negyedmagával az Axiom Mission 4 (Ax‑4) küldetés keretében a Dragon Grace űrhajó fedélzetén. A médiában gyakran szerepel helytelenül, hogy 45 év után először jár újra magyar a világűrben, de ez ebben a megfogalmazásban nem igaz.

Farkas Bertalan, Charles Simonyi és Kapu Tibor

Farkas Bertalan 1980 május 26.-án az Interkozmosz program keretében valóban kiképzett kutató űrhajósként járt a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a Szoljut-6 űrállomáson. De volt egy űrturistánk is, Charles Simonyi, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2007. áprilisában a Szojuz-TMA-10 űrhajóval ment fel és a Szojuz-TMA-9-cel jött vissza, 2009. márciusában pedig a Szojuz-TMA-14-gyel ment és a Szojuz-TMA-13-mal jött. Ha űrhajós kiképzésen nem is, de megfelelő tréningen ő is átesett (ne felejtsük el, második küldetésén már 62 éves volt), és ő is végzett tudományos kutatásokat az űrben: sugárzásmérés, élettani megfigyelések, távközlési és kommunikációs rendszerek tesztelése. Vagyis Simonyit csak az különbözteti meg Farkastól és Kaputól, hogy ő a saját pénzén repült, amit meg is tehetett, hiszen jelenleg ő a harmadik leggazdagabb magyar (Péterffy Tamás és Soros György után) a világon.

Készítettem egy összeállítást a három magyar űrhajós űrből küldött üzenetéről:

Farkas Bertalan és Charles Simonyit az kapcsolja össze, hogy mindketten Szojuz űrhajóval repültek és Bajkonurból szálltak fel, Simonyiban és Kapuban pedig az a közös, hogy mindketten a Nemzetközi Űrállomásra mentek. Farkas és Kapu mindketten nemzetközi űrprogram keretében repültek, amelybe a magyar állam is bekapcsolódott: előbbinél a szovjet Interkozmosz program, utóbbinál a magyar HUNOR, az indiai Gagayan és a lengyel Ignis program.

Ami az Ax-4 legénység többi tagját illeti, a legnagyobb sztár minden kétséget kizáróan a parancsnok, a 65 éves (!) Peggy Whitson, aki elképesztő sok rekordot tart az űrkutatások történetében:

• A legidősebb nő, aki az űrben járt (most épp saját rekordját dönti meg);
• Ez az ötödik küldetése;
• Háromféle űrjárművel is repült már: Szojuzzal (TMA és MS típusok), űrsiklóval (Endevour) és Dragonnal (a Freedom és most a Grace);
• Több mint 60 óra űrséta van mögötte;
• Kétszer is volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, eddig összesen 675 napot töltött az űrben.

Hatalmas megtiszteltetés lehet vele repülni. Ami a legénység többi tagját illeti, mind a háromnál afféle Interkozmosz 2.0-nak tekinthető ez az utazás, hiszen mindhárom nemzet másodszor küld űrhajóst a világűrbe, a kozmonauták generációja után most az asztronauták jönnek (hagyományosan az oroszok az űrhajósokat kozmonautának, az amerikaiak asztronautának, a kínaiak pedig tajkonautának nevezik):

• A lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató űrhajós előtt 1978 júniusában Mirosław Hermaszewski repült;
• Az indiai pilóta (valóban vadászpilóta) Shubhanshu Shukla előtt 1984 áprilisában Rakesh Sharma járt fenn az űrben;
• Farkas Bertalan 1980 májusában szintén az Interkozmosz keretében repült, ő volt a program sorrendben ötödik űrhajósa (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Bulgária után).

A Nemzetközi Űrállomásról érdemes megemlíteni, hogy már negyedszázada folyamatosan van rajta személyzet, vagyis 2000 óta mindig van fent valaki az űrben!

Fantasztikus változások vannak az űrhajók belső terében. Farkas Berci még Kubaszovval ketten szorongtak a Szojuz-36-ban, egy Dragon pedig akár 7 űrhajóst is szállíthat.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuzban

Kapu Tiborék a Dragonban

És nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a tartalékokat. Farkas Bertalan tartaléka Magyari Béla volt, és mivel az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyikőjük repül, mindkét magyarral készültek plakátok, amelyeket csak a felszállásuk után volt szabad kihelyezni. Kapu Tibort három másik társával, Szakály András repülőgép-tervező mérnökkel, Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel és Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnökkel csinálták végig a kiképzést, a végső szakaszba viszont már csak Cserényi maradt bent Kapu mellett. Bevallom, mint villamosmérnök én végig Cserényinek drukkoltam, Kapu "csak" gépészmérnök.

Kapu Tibor jelmondata: Eyes on the prize - Szemem a pályán. Ez kétségtelenül egy motiváló üzenet, mely egyben az amerikai polgárjogi mozgalmak jelmondata is.

A Révész

Valamikor az ezredforduló környékén ugyanúgy, mint mostanság, a Kossuth rádióra ébredtünk minden reggel. A 6 órás hírek előtt volt öt perc magvas gondolat különféle szerzőktől, és hetente egyszer Sári László Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel buddhista gondolatokat hallhattunk. Nagyon szerettem ezeket a történeteket, pozitív energiákkal feltöltődve kezdhettem a napot.

Később Sári László Su-la-ce álnéven könyv alakban is közre adta ezeket a beszélgetéseket, akárcsak az ifjú Lin-csi és az időskori Lin-csi gondolatait, és ezeket a köteteket dedikálta is nekem.

Lin-csi tanításainak lényege, hogy azért van szükség tanításra, hogy megértsük: nincs szükségünk tanításra. Az egyik emlékezetes reggeli beszélgetés jól megvilágítja ezt, amit most csak rövidítve idézek:

"Cun-csiang szerzetes kétségbeesve fordult Lin-csihez:
- Mester, amióta tanítasz, a folyók nem folyók, a hegyek nem hegyek. Mielőtt idejöttem, minden az volt, ami valójában. Buddha Buddha volt, a Tanítás Tanítás, én én voltam, a folyók folyók, a hegyek hegyek. Mondd apát, mit tegyek?
- Tudod mit, Cun-csiang? Világosodj meg egészen! Vagyis felejts el mindent, amit tanultál! - vágta rá az apát.
- Nem tudom elfelejteni. Nem tudok megvilágosodni. Felfordult a világ! Minden a feje tetejére állt!
- Tudod mit kell tenned? Ha éhes vagy, egyél, ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, feküdj le! A folyótól pedig ne akarj mást, csak hogy folyó legyen, a hegytől pedig, hogy hegy.
A szerzetes visszament a cellájába, és úgy aludt el, hogy nem gondolt rá, ki az a Buddha, kik a pátriárkák, és mit tett vele a Tanítás. Mikor felébredt és kinézett a kolostor ablakán, megint mindent rendben talált a Hou-to folyó partján. Talpra állt a világ."

Máshol így beszél Lin-csi apát:

"A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ... Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek - fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

Mindez azért jutott eszembe, mert Bori lányomtól Hermann Hesse egy több mint száz éve íródott könyvét kaptam meg, melyet a szerző "hindu költeménynek" definiál, a címe Sziddhártha. Kíváncsian olvastam el a könyvet, hiszen Gótama Sziddhártha a történelmi Buddha családneve. És valóban, a regény az indiai ókorban, két és fél évezreddel ezelőtt, Buddha idejében játszódik, de Gótama Buddha és Sziddhártha személye zavarba ejtő módon különválik. Sziddhártha egy bráhman (a legfelső, papi kaszthoz tartozó) ifjú, akinek életútját és megvilágosodását követhetjük végig ebben a prózai költeményben.

Sziddhártha is spirális belső utat jár be: elhagyja gazdag családját és szamanának (aszkéta szerzetes) áll, mert "tiszteletre méltó atyja és más tanítói, a bölcs bráhmanok átadták már neki bölcsességük legjavát, bőségüket már beletöltötték szelleme várakozó edényébe, ám az edény nem telt meg, szelleme nem lakott jól, lelke nem nyugodott meg, szíve nem csillapodott". Útja során találkozik Gótama Buddhával, de nem áll be szerzetesei sorába, mert:

"Ó Magasztos, úgy gondolom, senki sem részesülhet a megváltásban tanítás révén! Senkivel sem közölheted, senkinek sem mondhatod el szavakban, tanítással azt, ami veled történt megvilágosodásod pillanatában! Sok mindent tartalmaz a Megvilágosodott Buddha tanítása, sokakat tanít a helyes életre, a rossz elkerülésére. Egyvalamit azonban nem tartalmaz ez az oly tiszta, oly tiszteletreméltó tanítás: nem tartalmazza a titkot, melyet a Magasztos átélt, egyedül ő a százezrek közül."

Felhagy az aszkéta élettel, gazdag kereskedő lesz, éli a gazdagok kicsapongó, hedonista életét, de közben folyamatosan lenézi a hétköznapi életüket élő, küszködő, egyszerű gondolkodású embereket, akiket csak "gyerekembereknek" nevez, hiszen gondolataik és vágyaik oly gyermekiek. Aztán megcsömörlik ettől az élettől, hátrahagy minden gazdagságot és egy új ébredés vár rá egy folyó partján, melynek hullámveréséből kihallja a szent "Óhm"-ot, és egy révész, Vászudéva szolgálatába szegődik. Vászudéva Krisna egyik neve, jelentése: egyesítő, aki összeköti a folyó két partját, egyesíti a két életszférát: a szellem és a természet területeit, és feloldja őket a lélek egységében.

És vénségére Sziddhártha, a révész megvilágosodik, beérkezik, mert a hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók lettek. Barátjának, Góvindának, aki árnyéka és lelki kivetülése is egyben, így beszél erről:

"A világ, barátom, nem tökéletlen, nem egy hosszú úton halad a tökéletesség felé; nem, minden pillanatban tökéletes, minden bűn magában hordozza a kegyelmet, minden kisgyermek az öregembert, minden csecsszopó a halált, minden haldokló az örök életet. Egyetlen ember sem láthatja, hogy a másik hol jár az útján, a haramiában és a kockajátékosban Buddha várakozik, a bráhmanban pedig a haramia. Mély meditációval megszüntethetjük az időt, egyszerre láthatunk minden elmúlt, létező és leendő életet, és ekkor minden jó, minden tökéletes, minden brahman."

Mai világunkban a révészekből, az egyesítőkből kellene sokkal több, hogy nyugodtan élhessük egyszerű "gyerekember" életünket gyerekes vágyainkkal, gyerekes érzéseinkkel, gyerekes gondolatainkkal egy nyugodt világban, ahol a hegyek csak hegyek, a folyók csak folyók.

Só

Úgy tűnik a Korond-patak vize az elmúlt hetek esőzései nyomán végleg teljesen elárasztotta a parajdi sóbányát, ami nemcsak a környék sóbányászatát, de turistaforgalmát is hosszú időre hazavágta. A helyreállítás igen költségesnek ígérkezik: a pataknak új medret kell kialakítani, ami nem veszélyezteti sem a még működő bányaüzemet, sem pedig a bánya turisták által látogatható részét, víztározót kell létesíteni az ilyen esetek elkerülésére, a bányából ki kell szivattyúzni azt a töméntelen mennyiségű vizet és mindent helyre kell állítani. Csillagászati összeg és hosszú évek szükségesek hozzá.

A só alapszükséglet, amióta a világ világ. A sólelőhelyek birtoklása mindig fontos stratégiai cél volt, a sókereskedelem pedig mindig uralkodói kiváltság. Alapvető népmese A só, melyből kiderül, hogy a só olyan, mint a levegő: csak akkor gondolunk rá, ha hiányzik.

Az indiai függetlenségi mozgalom egyik fontos momentuma volt Gandhi 95 évvel ezelőtti ún. sómenete, amikor is 380 km-t gyalogolt az óceán partjára, és a brit monopóliumot megtörve sót vett magához.

A legendás sómenet

Nem véletlen, hogy a parajdi hírek hatására rögtön 30%-ot emelkedett a só ára (egyébként nekünk most itthon pont parajdi sónk van, mert Kati utasításba adta, hogy ne finomított sót vegyek, így a parajdira esett a választásom). Nekem meg ez jó apropó volt arra, hogy rádöbbenjek, hogy valahogy mindig pont nyolc évente járok sóbányába: először 2007-ben pont Parajdon, aztán 2015-ben Hallstattban, végül pedig 2023-ban Wieliczka-ban. Vegyük sorra őket.

2007, Parajd

Hosszabb erdélyi nyaralásunk során egy hetet Szovátán töltöttünk. Szováta maga is része az erdélyi Sóvidéknek (Korond, Parajd, Alsó- és Felsősófalva, Sóvárad tartoznak még ide). Szováta méltán híres tava, a Medve-tó is egy nagy esőzés nyomán keletkezett, amikor is egy Pálné gödre nevű terület beszakadt és megtelt vízzel. A sóval telített víz heliotermikus hatása miatt a felszín hőmérséklete 35 fokra emelkedik. De Szováta már a Medve-tó kialakulása előtt is fürdőhely volt, egy erősen sós vízű patak, a Géra is keresztülfolyik rajta. Nagypapám a nagyon elsózott ételre mindig azt mondta: ez sós mint a Géra.

A közeli Parajd sóbányája igazi turista-látványosság: sok-sok lépcsőn megyünk le a hatalmas termekbe, majd autóbusz hoz minket a felszínre. Íme az akkor készült fényképek:

Medve-tó, Bori, Orsi, Petra

Sódomb, szüleimmel (Bori csinálta a képet)

Bori és Orsi a sóbánya játszóterén

A parajdi sóbánya egyik nagy terme

Templom a bányában

2015, Hallstatt

2015 nyarán Orsi levizsgázott Jeruzsálemben az egyetem előkészítő évfolyama után és hazajött vakációzni, így együtt utazott a család Ausztria Salzkammergut-nak, azaz "Sókamarai javaknak" nevezett területére, melynek központja Salzburg, azaz "Sóvár". Hallstatt egy festői (és turisták által rendkívül túlterhelt) városka a Hallstätter-tó partján. A környéken már az ősember is bányászott sót, amit egy, a hallstatti sóbányában talált 7000 éves mumifikálódott holttest is bizonyít. Egy német gyerekeknek szóló tudományos műsorból, a Felfedező Expresszből tudom, hogy az egykori Pannon-tenger az Alpok kiemelkedésével lefolyás nélküli tavakat alakított ki, melyben a párolgás miatt nagyon megnőtt a sókoncentráció, kivált a só és ezek a sórétegek kerültek be évmilliók során a hegy belsejébe.

A bányához a városból siklóval lehet feljutni. Fent bányászruhát öltünk, lépcsőkön, csúszdákon és bányavasúton járhatjuk be a bányát. A bányászat ma már más technológiával folyik: a kitermelő aknákba folyadékot préselnek és sóoldatot szivattyúznak ki.

Lányaim bányászruhában

Kati, Bori és Petra a bányavasúton

Orsi és Petra a városban

Én és egy (majdnem) igazi bányász

2023, Wieliczka

2023-as lengyelországi utazásunk alkalmával négy éjszakát töltöttünk Krakkóban, és egyik nap felkerestük a közeli Wieliczka-i sóbányát. Ez a sóbánya is hasonló látványosság, mint a parajdi: hatalmas termek, sószobrok, katedrálisok a föld alatt. És persze nagy itt Árpád-házi Szent Kinga kultusza. IV. Béla gyermeke V. Boleszláv lengyel fejedelemhez ment feleségül. Szerette volna, ha a lengyelek is sót bányásznának, eljegyzési gyűrüjét egy máramarosi sótárnába vetette, amit később a megnyitott Wieliczka-i sóbányában találtak meg. Az utolsóként szentté avatott (1999-ben) Kinga akkora becsben van, hogy még a környék ásványvizét is róla nevezték el.

A bányába sok-sok lépcsőn juthatunk le és igazi bányalifttel mehetünk újra fel a felszínre. De 130m-rel a föld alatt még igazi étterem is üzemel.

Sószobor: Kinga gyűrűjének megtalálása

Katedrális a föld alatt

Pál család a sóoltár előtt

130 m-rel a föld alatt, asztalon a Kinga víz

Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 2

Folytatom előző posztomban megkezdett beszámolómat.

Szóval míg Magyarországon mindenki a Gyurcsány házaspár válásával, az új pápával meg az ukrán kémbotránnyal foglalkozott (tudjátok: Magyar Péter és az ukrán nagykövet húsvét hétfőn egy hollókői csőszkunyhóban szövögették a kormány megdöntésére irányuló sötét tervüket), addig mi Umbria kies tájait, hegytetőkre épített városkáit, a borgókat jártuk be. Próbáltunk felkészülni az íróházaspár által jegyzett Élni és enni Umbriában című könyvből, amit aztán dedikáltattunk is velük. Igyekszem helységről helységre végigkövetni utazásunkat.

Todi

Ebben a városban laknak Péterfyék, és itt, a Villa Luisa szállodában volt a szállásunk is. Ennek éttermében kaptunk minden este igazi háromfogásos olasz menüsort ízletes olasz borokkal és ízes beszélgetésekkel, kivéve péntek estét, amikor Chioanóban a Cantina Roccafiore borászatba invitáltak bennünket. Ebben a városban kószáltunk a legtöbbet, mert az érkezésünk és elutazásunk napján önállóan, a második napon pedig Péterfyék vezetésével fedeztük fel a várost. Három éttermét is megismertük a városnak: a híres Pane e Vino-t, a Ristorante Umbria-t és a Gran Caffè Serrani-t, de kávéztunk a Tazza D'oro-ban és a Pianegiani-ban. Számos temploma közül a Concattedrale della Santissima Annunziata, a Chiesa di San Fortunato és a Tempio di Santa Maria della Consolazione a legjelentősebbek. Ez utóbbi arról híres, hogy héjazat-szerkezetű, nincsenek benne oszlopok, a kupola hatalmas terhét a templom falai cipelik. A Chiesa di San Fortunato-ban pedig Jacopone-nek, a 13. századi költőnek a sírja van, aki umbriai népnyelven verselt, jelentősen hozzájárulva az olasz irodalmi nyelv kialakulásához.

A város főtere

Egy öreg etruszk kőoroszlánnal

Tempio di Santa Maria

Todi már az etruszkok idejében város volt, akik tisztaságmániások voltak és csatornázták a várost, ennek kiömlő nyílása, Todi kloákája mind a mai napig megvan. A rómaiak amfiteátrumot építettek a város mellé, ahol előszeretettel etették meg a keresztényeket az oroszlánokkal. A keresztény mártírok emlékére ennek az amfiteátrumnak a közepébe - részben annak kövei felhasználásával - emeltek templomot.

Monte Castello di Vibio

Ez egy tüneményes kis borgo szemben Todival a Tevere túlpartján (amit csak kerülővel értünk el, mert a közeli híd le volt zárva a forgalom elől). Itt működi Olaszország legkisebb színháza, a Teatro della Concordia, amit sajnos zárva találtunk. De azért jót sétáltunk a városban és megkóstoltuk az olaszok kesernyés üdítő italát, a chinottót.

Borgo Petroro

Olaszországban minden település város - állapította meg Mihály az Utas és holdvilágban. És valóban, a legkisebb települések is hegyre épülnek és várfal veszi körbe őket. Ezek közül is kiemelkedik Borgo Petroro, melynek házai mindössze egyetlen terecske köré csoportosulnak. Ma már persze inkább vendéglátó hely, de így is nagyon megkapó.

Assisi

Assisi igazi búcsújáró hely, hiszen nemcsak Szent Ferencet, a katolikus egyház nagy megújítóját adta a keresztényeknek a 13. században, de követőjét, Szent Klárát is, a Klarissza rend megalapítóját. De talán a város legkülönösebb szent-várományosa a 2006-ban 15 évesen elhunyt Carlo Acutis, az influenszerek védőszentje. Carlo egy olyan honlap létrehozására vállalkozott, amely a világ minden egyes bejelentett eucharisztikus csodáját, valamint a katolikus egyház által jóváhagyott Mária jelenések listáját tartalmazza. Fehérvérűségben hunyt el, és Ferenc pápa készült szentté avatni. Romlatlan holtteste üvegkoporsóban tekinthető meg. Szent Ferenc sírja egy kő szarkofág a róla elnevezett bazilikában, melynek kövei közé a zarándokok ugyanúgy kívánságcédulákat dugnak, mint a jeruzsálemi siratófalba.

Assisiben egy fellegvár is található, a vállalkozó kedvű utazó felkapaszkodhat falaihoz.

A Szent Ferenc székesegyház

A székesegyház kerengője

Giotto freskói a székesegyházban

Assisi legrégibb temploma, ami a 
római időkben Minerva-templom volt

Fenn a fellegvárnál

Spello

Szintén egy festői borgo nem messze Assisitől, melynek szűk sikátorai között bolyongtunk, majd egy festői kilátóteraszon ittuk meg délutáni aperolunkat.

aperolozik a társaság

Foligno

Bár Foligno az egyetlen a megtekintett városok közül, mely síkon terül el, nem kevésbé megkapó, mint a többiek. Foligno azt tartja magáról, hogy itt találhatók Olaszország legszebb lányai és asszonyai. Bár erre nem találtam visszaigazolást, de valószínű, hogy amikor a 14. században Foligno ura, Trinci (a Zúzó) palotájában vendégül látta Nagy Lajos királyunk Nápoly ellen vonuló seregét, melyben minden bizonnyal maga Toldi Miklós is jelen volt, akadtak hölgyek a magyar vitézek kényeztetésére.

Folignoban egy igazi őskeresztény, k.u. után 58-ban (!) épült templom is található. Egy másik templom, a Chiesa Parrocchiale di San Nicolò reneszánsz szárnyasoltárának nagy részét Napoleon serege magával vitte, de a megmaradt képen megkapó ábrázolását láthatjuk Szent Sebestyénnek, akiről megtudtam, hogy a melegek védőszentje.

Természetesen felkerestük azt a kórházat is, ahol az Utas és holdvilág főszereplőjét, Mihályt ápolták.

Balra az 1. századi őskeresztény templom

Chiesa Parrocchiale di San Nicolò
reneszánsz szárnyasoltára

A város folyója, a Topino

A város főtere

A Trinci-palota udvara

Ebben a kórházban ápolták Mihályt,
az Utas és holdvilág főszereplőjét

Trevi

Talán Trevi volt a legmegkapóbb borgo utunk során. Utcáit járva azon gondolkodtam, vajon hol éreztem jobban magam, Torockón, Český Krumlovban vagy itt. A Szent Emilianus dómban megismerhettük a talán legtöbbet szenvedett szentet: Az első században élt Emilianust, mivel megtagadta, hogy római isteneknek áldozzon, számos módon próbálták kivégezni, sütötték, főzték, hordóban legurították a hegyről, vízbe vetették, oroszlánok elé vetették, majd, mivel mindegyiket túlélte, végül lefejezték. Szent Emilianust gyakran ábrázolják lábaihoz heveredő oroszlánokkal.

És ne felejtsük, Trevi egykori zsidó negyedében működött a 16. században Itália első nyomdája!

Fidelitas

Trevi sikátor

Szent Emilianus és az oroszlánok

Treviből hazafelé tartva Todiba buszunk nem az autópályán, hanem egy kacskaringós panorámaúton vitt bennünket keresztül a festői Umbriai-medencében.

Perugia

Perugiáról tudtam, hogy egy nagy olasz város, de nem sejtettem, hogy ilyen szép. Ráadásul Perugia a csokoládéjáról híres, vásároltunk is belőle. A buszunk eredeti útvonala futóverseny miatt le volt zárva, ezért a "minimetrónak" nevezett siklóval mentünk fel a Pincetto magaslatra, ahonnan átsétáltunk Szent Herculanus templomához. Herculanus az 1. században a keleti gótok által ostromlott város püspöke volt. Totila gót vezér a város elfoglalása után elevenen megnyúzatta a püspököt (!). Utunkat a Rocca Paolina erőd felé folytattuk, ahol három vár épült egymásra: egy etruszk, egy római és egy középkori. Az etruszk várat a rómaiak betemették, föld alól feltárt csarnokai olyanok, mint Mória bányái A gyűrűk urában. Perugia főterén a szökőkút egyik oldalán a Priori palota található, homlokzatán a város két címerállatával, a griffel és az oroszlánnal, másik oldalán pedig a Szt. Lorenzo székesegyház áll, melyben ereklyeként Szűz Mária jegygyűrűje van kiállítva (!). Még benéztünk a régészeti múzeumba, ahol dúsan faragott etruszk szarkofágokat láthattunk.

Kilátás a Picettóról

Az eltemetett csarnok

Szűz Mária jegygyűrűje

A főtéren

A kapun a felirat: Augustus Perugiája

Kilátás a városra

A régészeti múzeum

Gubbio

Gubbio nagyobb, mint az Utas és holdvilágból gondolnánk. A gubbiói farkas legendáját egy szobor öröktette meg: Szent Ferenc megszelidítette a farkast, egy kosárkát kötött a nyakába, ezzel járta a várost a farkas élelemért koldulva. Megnéztük a holtak kapuját, a házak oldalában befalazott ajtókat, amelyen át a holtak koporsóját viszik ki a házból, majd befalazzák, hogy lelkük ne járhasson vissza kísérteni. Gubbio a szarvasgombák városa (egyébként szerte Umbriában számos szarvasgombával készült ételt szolgálnak fel), egymást érik a szarvasgombát árusító üzletek. A Palazzo dei Consoli hatalmas gótikus épülete uralja a városképet. A várostól mintegy 350 métert kell felkapaszkodni a Szent Ubert kolostorhoz, ahol Mihály meglátogatja ifjúkori barátját, Ervint. Szent Ubert templomában kívánságcédulán lehet fohászkodni a szenthez. A hegymászás után jól esett egy üveg Ichnusa sör.

A bejárattól jobbra a holtak kapuja

Palazzo dei Consoli

A Szent Ubert kolostor udavara

Szent Ferenc és a farkas

Felejthetetlen hat nap volt!