Szaracén gondolatok: Polak, Węgier, dwa bratanki -1. rész

A régi mondás szerint:

Polak, Węgier, dwa bratanki
I do szabli, i do szklanki

Lengyel, magyar, két jó barát

Együtt emel kardot s kupát

Amikor tavasszal felmerült a kérdés, hogy hová menjünk nyaralni, Kati Skandináviát javasolta, de mondtam neki, hogy hát most voltunk Izlandon, megint északra menjünk? Végül Lengyelországot javasoltam, mert mindketten elég rég voltunk Lengyelországban (én konkréten 1986-ban), ráadásul csak Szczyrk-ben síelni. Itt aztán megint egy kis vita volt arról, hogy felmenjünk-e egészen Gdanskig, de ehhez tényleg nagyon sokat kellett volna autózni, úgyhogy végül Dél-Lengyelországnál maradtunk, Kis-Lengyelország és Kárpátalja vajdaságokban csatangoltunk hét napot. Krakkóban négy éjszakára, Rzeszówban két éjszakára foglaltunk szállást.

Az indulás előtt volt egy kis izgalom: Petra napok óta fájlalta a manduláját, úgyhogy indulás előtti nap lezavartuk a háziorvoshoz, aki tályogot diagnosztizált és azonnal szakrendelőbe irányította. Este fél hétkor vizsgálta meg a János kórház gégésze, de megnyugtatott, hogy ez csak vírusos mandulagyulladás, ettől még nyugodtan elutazhatunk.

Július 20., csütörtök

A tátrai síelésekből jól ismert Parassapuszta - Zólyom - Besztercebánya útvonalon indultunk el, a reggelinket már a Donovaly parkolóban fogyasztottuk el. Első úti célunk Árva vára volt. Árva váráról édesanyám és nővérem már ódákat zengtek, hogy milyen mesebeli, ide mindenképpen el kell jönni. És valóban. A vár kb. másfél óra alatt egyénileg bejárható előre meghatározott útvonalon, íme néhány fotó (rákattintva teljes képernyős nézetet kaptok).

Az Árvai víztározót az '50-es években alakították ki a környékbeli patakok felduzzasztásával, 4-5 település elárasztásával, így egy hatalmas, ma szabadidős célokra és vízisportokra használt tó keletkezett egy kisebb és egy nagyobb szigettel. A tavon hajókázni is lehet, megcéloztuk a 15:00-kor indulót: még pont láttuk kifutni a kikötőből, így a következő hajóig lett másfél óránk, hogy megkostóljuk a szlovák lángost.

Ugyanolyan, mint a magyar, talán még az ára is. A következő hajóval mentünk egy másfél órás kört a tavon, 25 percre Slanický szigetén, melyen egy egykori kolostor temploma és egy régi temető található, és az egész hely misztikus hangulatot áraszt.

Kb. este fél nyolcra érkeztünk Krakkóba a szállásunkra. A lakás a városközpontban lévő kedves kis apartman, kocsival egy szűk kapun lehetett beállni az udvarra. Petra feltette azt a kérdést, hogy van-e ebben a városban night life, amire hamarosan megkapta a választ, mert rögtön felfedező útra indultunk a főtér irányába, ami gyalog csak 10 percre volt a szállásunktól. Már az első esti benyomásaink alapján is nagyon élhető városnak tűnt az egykori királyi város.

Július 21., péntek

A napot a wieliczkai sóbányában kezdtük. Korábban a parajdi sóbányában (2007-ben) és a hallstatti sóbányában (2015-ben) jártunk (de érdekes, nyolc évente egy sóbánya!). A wieleczkai bányának komoly magyar vonatkozása van, hiszen a bányát Szent Kinga, IV. Béla királyunk lánya, V. Boleszláv lengyel fejedelem hitvese javaslatára, részben magyar, máramarosi bányászok segítségével nyitották meg. És már az első sótömb kitermelésekor megtörtént a csoda: a sótömbben megtalálták Kinga eljegyzési gyűrűjét, amit a máramarosi sóbánya egyik aknájába vetett bele. Kingát 1999-ben II. János Pál avatta szentté, így Árpád-házi szentjeink sorában Kinga az utolsó, és az egyik legerősebb kapocs a lengyel-magyar barátságban (melyet most az orosz-ukrán háborúban eltérő álláspontok erősen tépáznak). Vezetőnk is nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélt róla. Kapni Kinga ásványvizet, Kinga-motívummal díszített csokoládét. Ha három nappal később jöttünk volna, még nagyobb hacaccáré lett volna, hiszen július 24. Szent Kinga napja.

A bányalátogatás megkoronázása egy 130m mélységben elköltött ebéd volt. Mi Petrával hagyományosat ettünk (ő lazacot, én csülköt), egyedül Kati kóstolta meg a lengyel káposztalevest, a kapusniakot.

Délutáni programunk a Wawel felkeresése volt, mely szintén pár percre volt a szállásunktól. Elsőként a Wawel székesegyházat néztük meg kívülről-belülről. Nagyon érdekes három teljesen különböző tornyával és az oldalkápolnák szintén teljesen különböző kupoláival. Felmásztunk az Öreg Zsigmond-haranghoz is, melynek nyelvét ha hajadon leány megérinti, hamarosan férjhez megy vagy teherbe esik (Petra megsimogatta).

A székesegyházban a lengyel és magyar történelem számos híres személyisége van eltemetve, itt található I. Báthory István szarkofágja, Hedvig lengyel királynő, I. Lajos magyar király leányának síremléke. Itt található a lengyel Petőfi, vagyis Adam Mickiewicz sírja is. A székesegyház utolsó halottja a szmolenszki repülőgép-balesetben elhunyt Lech Kaczyński és felesége síremléke. (Teljes mértékben megértem a lengyelek ellenszenvét az oroszokkal szemben, de az az erőlködés, ahogyan a balesetet merényletként próbálják beállítani, tényleg szánalmas).

Megnéztük a Wawel látogatható egykori magánlakosztályait és sétáltunk az udvarán, letekintettünk a Visztulára.

Az estét a szállásunktól szintén nem túl messze található Kazimierz városrészben, az egykori zsidónegyedben töltöttük. Ez egyben ugyanúgy Krakkó bulinegyede, mint nálunk a Kazinczy utca környéke a VII. kerületben: Éttermek, sörözők, kiülős helyek. Mivel péntek este volt, láttunk szombatot köszöntő zsidókat is, az éttermek teraszairól szólt az élő klezmerzene. Ebben a városnegyedben található a Galicja Múzeum, a krakkói zsidóság történetét bemutató kiállítóhely, melyben Bori lányunk egykori cége, a Centropa is rendezett be egy kiállítást, de az egyik kocsmakertben is láttuk a Galicja egyik szabadtéri kiállítását. Az estet a Galicja melletti kiülős helyen egy aperolspricc elfogyasztásával zártuk.