Július 24., hétfő
Búcsút intünk Krakkónak (nagyon sajnáljuk, igen élhető városnak találtuk) és áttesszük támaszpontunkat a szomszédos vajdasági székhelyre, Rzeszówba.
Útközben első állomáshelyünk a Nowy Wiśnicz vár. Annyira korán érkezünk, hogy mi vagyunk az első látogatók, azt hisszük, hétfőn zárva a kastély, de nem. XIV. századi, barokk és reneszánsz jegyeket hordozó, igen jó állapotban lévő várkastély, mely több renováláson is átesett. A kastély és környéke egyénileg látogatható, berendezett szobák illetve páncél- és fegyverkiállítás van benne.
Útközben első állomáshelyünk a Nowy Wiśnicz vár. Annyira korán érkezünk, hogy mi vagyunk az első látogatók, azt hisszük, hétfőn zárva a kastély, de nem. XIV. századi, barokk és reneszánsz jegyeket hordozó, igen jó állapotban lévő várkastély, mely több renováláson is átesett. A kastély és környéke egyénileg látogatható, berendezett szobák illetve páncél- és fegyverkiállítás van benne.
Utunkat Tarnów felé folytatjuk. Tarnów arról híres, hogy itt született Bem József, a magyar szabadságharc legendás tábornoka. A szabadságharc leverése után az Oszmán birodalomban lelt menedékre, de az orosz cár kérte a törököktől a politikai menekültek kiadását. Csak azok kerülhették ezt el, akik áttértek a muszlim hitre, így tett Bem is. De a szabadságharc leverését csak egy évvel élte túl, 1850-ben elhunyt. A legendás Bem apó csupán 56 éves volt ekkor. Hamvai 1929-ben kerültek vissza szülővárosába, de a szent keresztény lengyel földbe nem temethettek muszlimot, ezért Bem szarkofágja egy mesterséges tóban lévő szigeten hat oszlopon áll a magasban, hirdetve, hogy a szabadságvágy még a bigott vallást is képes legyőzni. Bem nevét utca és tér is őrzi Tarnówban, ezen kívül a szülőháza helyén álló épületen emléktábla van.
Tarnów főtere is érdemes a megtekintésre, mert a házak homlokzata itt emlékeztet leginkább azokra a középkori homlokzatokra, amelyeket tavalyi dél-csehországi utunk során láttunk. Pont délben értünk a városba és a városháza tornyából nem harangjáték, hanem fúvós toronyzene szólt.
Tarnów főtere is érdemes a megtekintésre, mert a házak homlokzata itt emlékeztet leginkább azokra a középkori homlokzatokra, amelyeket tavalyi dél-csehországi utunk során láttunk. Pont délben értünk a városba és a városháza tornyából nem harangjáték, hanem fúvós toronyzene szólt.
Mindenesetre először a közeli Lidl-be mentünk vásárolni, sok mindent vásároltunk, de elsősorban kereskedelmi mennyiségű lengyel krémkaramellát, krówkát.
Rzeszów egy 200 ezres nagyváros, vajdasági székhely, melynek van egy szép régi városmagja sétálóutcával, kiülős helyekkel. Vára is van, de abban kormányhivatal működik, ezért nem látogatható, de a várárokban nyugágyas, koktélozós bár van kialakítva.
A városnak van egy modern része is, melyben MOL-torony méretű felhőkarcolók is találhatók, sőt még egy szivárvány-színű híd is átível a folyón. Mi a főtéren, nem messze Tadeusz Kościuszko szobrától ültünk le vacsorázni.
A városnak van egy modern része is, melyben MOL-torony méretű felhőkarcolók is találhatók, sőt még egy szivárvány-színű híd is átível a folyón. Mi a főtéren, nem messze Tadeusz Kościuszko szobrától ültünk le vacsorázni.
Július 25., kedd
Első utunk a közeli Łańcutba vezet. A városnak szép kastélya és kocsimúzeuma van, mindkettő csak vezetéssel látogatható. A kastély XVI.-XVII. századi,és a Stadniczki és Lubomirkski családok birtokában volt. A mai kastély kialakításában számos európai XVIII., XIX. századi kastély vonásai felfedezhetők, van benne kínai szoba, télikert és melegház, viszonylag hamar bevezetésre került a folyóvíz, színháztermet is kialakítottak benne.
A kocsimúzeum gyűjteménye is nagyon gazdag, megtalálható itt minden, ami a korabeli lósporttal és lovaskocsikkal kapcsolatos. A kastély orchideaházában fogyasztottuk el lengyel utazásunk egyetlen fagylaltját.
A kocsimúzeum gyűjteménye is nagyon gazdag, megtalálható itt minden, ami a korabeli lósporttal és lovaskocsikkal kapcsolatos. A kastély orchideaházában fogyasztottuk el lengyel utazásunk egyetlen fagylaltját.
Utunkat Przemyśl felé folytattuk. A Margit-híd budai hídfőjénél egy parkban áll a Przemyśl-emlékmű, mely mellett gyerekkoromban is sokat elmentem, de sohasem tudtam igazán, minek állít emléket. Az I. világháború egyik legvéresebb története, a monarchia galíciai veresége és a Przemyśl övvárának védelme, a város eleste méltatlanul elhallgatott momentuma a magyar történelemnek. Ezt a galíciai várost a San folyó partján a Habsburgok erőddé nyilvánították és a város körül 25 erődből álló, 48 km kerületű erődrendszert alakítottak ki. A felelőtlenül megindított lembergi roham után, melyben a monarchia 600 ezer katonájából 250 ezren elestek, 100 ezren fogságba estek - köztük számos magyar katona is - a menekülő alakulatok visszaszorultak Przemyśl erődjébe, melyet először sikertelenül rohamoztak meg az oroszok, majd '14 őszétől '15 tavaszáig szabályosan kiéheztették.
Sok magyar vonatkozása is van Przemyśl ostromának. Itt szolgált katonaorvosként Bárány Róbert Nobel-díjasunk, aki orosz fogságba esett. Ott érte a hír, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat, ezért a cár kegyelemből elengedte. Gyóni Géza költő az ostrom poklában írta verseit, többek között a Csak egy éjszakára... címűt. De a már említett Przemyśl-emlékmű alkotója, Sződy Szilárd is ott szolgált és esett orosz fogságba.
A történet annyira megindított és megmozgatta a fantáziámat, hogy hazaérkezésünk után megvásároltam Alexander Watson hadtörténész Az erőd című könyvét, melyet el is kezdtem olvasni, talán majd posztolok róla. Mi a XII. számú, Werner névre hallgató erődöt kerestük fel, mert ez viszonylag épen maradt, a legtöbbet felrobbantották. Az erőd helyiségeiben katonatörténeti kiállítás is van, és sok nemzeti szalaggal díszített koszorút is találtunk itt. Amikor a kukoricaföldön át vezető úton közeledtünk az erőd felé, Petra megkérdezte: Apu, miért jöttünk mi ide? Na, pont ezt kérdezte az a sok ezer magyar baka is Galíciában: Miért jöttünk mi ide?
Az erőd megtekintése után még felautóztunk a város fölé emelkedő Tatárdombra is, hogy letekintsünk erre a sokat szenvedett, egykor soknemzetiségű (lengyelek, ukránok, zsidók) virágzó városra.
Sok magyar vonatkozása is van Przemyśl ostromának. Itt szolgált katonaorvosként Bárány Róbert Nobel-díjasunk, aki orosz fogságba esett. Ott érte a hír, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat, ezért a cár kegyelemből elengedte. Gyóni Géza költő az ostrom poklában írta verseit, többek között a Csak egy éjszakára... címűt. De a már említett Przemyśl-emlékmű alkotója, Sződy Szilárd is ott szolgált és esett orosz fogságba.
A történet annyira megindított és megmozgatta a fantáziámat, hogy hazaérkezésünk után megvásároltam Alexander Watson hadtörténész Az erőd című könyvét, melyet el is kezdtem olvasni, talán majd posztolok róla. Mi a XII. számú, Werner névre hallgató erődöt kerestük fel, mert ez viszonylag épen maradt, a legtöbbet felrobbantották. Az erőd helyiségeiben katonatörténeti kiállítás is van, és sok nemzeti szalaggal díszített koszorút is találtunk itt. Amikor a kukoricaföldön át vezető úton közeledtünk az erőd felé, Petra megkérdezte: Apu, miért jöttünk mi ide? Na, pont ezt kérdezte az a sok ezer magyar baka is Galíciában: Miért jöttünk mi ide?
Az erőd megtekintése után még felautóztunk a város fölé emelkedő Tatárdombra is, hogy letekintsünk erre a sokat szenvedett, egykor soknemzetiségű (lengyelek, ukránok, zsidók) virágzó városra.
A Tatárdombnál már elkezdett esni az eső, szakadó esőben értünk vissza Rzeszówba. Azért az eső enyhültével még tettünk egy sétát a városban, és megittunk egy búcsúkoktélt.
Július 26., szerda
Hazaindulás. Az utolsó napra még beterveztük Sanok város skanzenjét, ahová a Waze jóvoltából nagyon szép, kacskaringós hegyi utakon jutottunk el. Két nevezetes külföldi skanzenben jártam korábban, az osztrák stübingben és a holland Zaanse Schans-ban. A sanoki mindkettővel felveszi a versenyt szép fekvésével és azzal, hogy nemcsak épületeket, de a korabeli vidéki életet is bemutatja: lakóházak, üzletek, műhelyek, templomok (utóbbiak közül az ortodox fa zsinagóga egészen egyedülálló).
A hazafelé úton még felmerült bennünk, hogy esetleg beugrunk Kassára, de az újra rákezdő eső miatt elvetettük ezt a tervet (érdekes, majdnem napra pontosan 20 éve jártunk Kassán, akkor is szakadt az eső). Először jártunk az M30-as Hernád völgyében futó szakaszán, nagyon szép volt az elvonuló eső után.
Itt a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése