2010

A Pál család blogja - 2010

 

2010. 01. 03.    Utolsó nap a téli szünetből L.   Sajnos ez nemcsak a gyerekeknek nagy bánat. Még szerencse, hogy Zalakaros után még maradt egy napunk az akklimatizálódáshoz. Az idei év elég mozgalmasnak ígérkezik: Bori érettségizik és választ valami továbbtanulás-féleséget. Petra suliba megy. Orsi még élhet, mint hal a vízben. Az én munkahelyi ügyeimnek is végérvényesen rendeződnie kellene, de még mindig nem világos, hogyan Jelenleg egy ötfős cégben csináljuk nagyjából ugyanazt, amit a VEIKI-ben, ráadásul a VEIKI-től béreljük a helyiségeket és az eszközöket is mindaddig, míg az értékesítés lehetővé nem válik. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt milyen várakozás előzte meg a 2000-es évet. Először is itt volt az Y2K, melyre mi, szoftveresek nagyon „komolyan” próbáltunk felkészülni, túl sok meglepetés nem is ért bennünket. 1999 Sziveszterét a szüleimmel töltöttük, éjfélkor egy üveg pezsgővel kivonultunk a Babits sétányra, hogy megszemléljük a tűzijátékot, de a köd miatt csak a durranásokat hallottuk. Akkor télen nagyon hideg volt, a Bécsi kapunál még egy iglut (jégkunyhót) is épített valaki. 2000 január elseje a Korona átköltöztetéséről volt híres. Még aznap este megpróbáltunk bejutni a Parlamentbe, de ez nem sikerült. Másodikán (ami akkor vasárnapra esett) reggel aztán sikerült egyedül bejutnom, azóta sem jártam az Országházban. 1999 karácsonya óta van nekem és Katinak mobiltelefonunk, vagyis 10 éve vagyunk tagjai a mobil társadalomnak. Bori talán már 13 éves is volt, mire saját mobilja lett, Orsi pedig 11 évesen kapta meg Kati akkori levetett mobilját. Ha jól számolom, én ötödik, Kati negyedik, a nagylányok második telefonjukat használják, vagyis nem cserélgetjük túl gyakran a készülékeket, ebben is konzervatívak vagyunk. Pedig a telefon a szemüveghez és a karórához hasonlóan divatcikké vált. 2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra. Kedveseim, verses újévi rigmusunkat itt olvashatjátok, most prózában kívánok minden blogolvasónak sok boldogságot, családi örömet, szerencsét és egészséget 2010-re.

2010. 01. 08.    Naptárreformot!   Találtam néhány 1999-es asztali és fali naptárt és döbbentem tapasztaltam, hogy pontosan megegyezik a 2010-essel, még a húsvét is ugyanúgy április 4-én volt, mint az idén lesz, vagyis az összes ehhez kapcsolódó mozgó ünnep húshagyó keddtől pünkösdig megegyező helyen van! Jó sok pénzt takarítok meg J. De viccet félretéve: elgondolkodtam, mitől is olyan qrv@ bonyolult a naptárrendszerünk. Jó-jó, tudom, hogy három csillagászati jelenséget, a Föld tengely körüli forgását (egy nap), a Hold Föld körüli keringését (egy hónap), a Föld Nap körüli keringését (egy év) próbálták egységes rendszerbe foglalni, és ez a gregorián naptárral már egészen jól sikerült is. De! 365=4x7x13+1, vagyis legyen 13 darab pontosan négy hétből álló hónapunk, például december után vezessünk be egy 13. hónapot (legyen a neve „gazember”, hehe)! Ennek az alábbi előnyei lennének: -        minden hónap hétfőn kezdődne és vasárnap végződne -        minden hónap egyforma hosszú lenne (munkanapok száma, kamatszámítás stb.) -        nem kéne minden évben új naptárt készíteni -        automatikusan bevezetődne a 13. havi fizetés De mi lenne a +1, szökőévben +2 nappal? Nos, ezeknek a napoknak sem rendes nevük, sem dátumuk nem volna, hanem önálló névvel rendelkeznének, pl. gazember 28., vasárnap után következne a mennyei béke napja, szökőévekben pedig július 14., vasárnap után következne az angyali nyugalom napja, melyek után január 1., hétfő illetve július 15., hétfő következne. Persze azért a rendszernek volna néhány „aprócska” hátránya is: -        az év viszonylag nehezen volna negyedévekre osztható: április 8-án kezdődne a második, július 15-én a harmadik és október 22-én a negyedik negyedév -        az ünnepek teljesen más napokra tolódnának, pl. karácsony gazember 22-én és 23-án lenne, március 15-ét március 18-án ünnepelnénk. -        13 szerencsétlen szám A történelemből tudjuk, hogy naptárreformot csak forradalmakkal és világégésekkel lehet bevezetni. A francia forradalomban bevezették a forradalmi naptárt (calendrier républicain), mely még az órákra, percekre és másodpercekre is kiterjedt (1 nap = 10 óra, 1 óra = 100 perc, 1 perc = 100 másodperc). Az egyetlen sikeres naptárreform a XIII. Gergely pápa által bevezetett és lényegében az egész világ által átvett és ma is használt gregorián naptár volt, pedig igazán nem sokat változtatott a juliánusz naptárhoz képest: csak a szökőévek használatánál iktatott be némi korrekciót (a 100-zal osztható évek nem szökőévek, kivéve a 400-zal oszthatók). Ezzel sikerült biztosítani, hogy a naptár ne térjen el a Föld Nap körüli keringésétől, később pedig a szökőmásodpercek időről-időre való beiktatásával a Föld tengely körüli forgásának egyenetlenségeit is sikerült korrigálni. De! Még ezt a „szelíd” reformot sem voltak hajlandók az ortodoxok átvenni (nehogymá a pápa mondja meg nekünk), szerencsére már csak a liturgiában használják a régi naptárt. Előre röhögök, hogy 20000 év múlva nyáron tartják majd a karácsonyt, mint az ausztrálok. Persze azért a mozgó ünnepek meghatározása ma sem egyszerű. Az első niceai zsinat óta húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Na de a tavaszi napéjegyenlőség néha március 21-re, néha március 22-re esik, de a húsvét kiszámításához mindig március 21-et tekintik kiinduló napnak. Húsvét tehát sohasem lehet április 25-nél később és március 22-nél előbb. Jövőre április 24-re esik majd, tehát majdnem a határnapra. Az ortodox vallási ünnepek, a kínai holdújév, a zsidó újév és ki tudja még, hányféle időszámítás ma már tényleg csak vallási és folklorisztikus jelentőséggel bír. Azért én mégis azt mondom: Naptárreformot!

2010. 01. 11.    Daniel Stein, tolmács   Ez a címe Ljudmila Ulickaja, a tavalyi könyvfesztivál díszvendége könyvének, melyet a születésnapomra kaptam Katitól, de akkor még a Fogságot olvastam. Volt tartalmi átfedés Spiró könyvével, de egész másról szólt: mozaikszerűen vagy kollázs-szerűen, a szereplők által írt levelek, naplórészletek alapján fokozatosan áll össze a nem is annyira történet, mint inkább sok-sok emberi sorsból összegyúrt helyzetkép. Az olvasónak magának kell összerakosgatnia a puzzle-darabokat, melyekből végül kibontakozik a főhős, egy lengyel származású zsidó alakja, aki miután a Gestapo tolmácsaként megmenti az emszki gettó lakóinak életét, belép a karmelita rendbe, Izraelbe költözik és ivritül misézik. Körülötte bigott, fanatikus zsidók, ortodoxok, katolikusok, protestánsok, muzulmánok, ateisták, kommunisták, önjelölt próféták, fasiszták, cionisták és terroristák élik életüket. A regény egyik kulcsjelenete, amikor a Gestapo tizedelést akar végrehajtani egy belorusz faluban, de Daniel Stein közbenjárására 20 ártatlan ember helyett csak 2 ártatlan embert végeznek ki. Ennek a két embernek a halála végigkíséri hősünket. A történet kicsit hasonlít William Styron: Sophie választ c. könyvére, ahol a címszereplőnek Mengele felajánlja, hogy választhat, két gyermeke közül melyik kerüljön a gázkamrába. Volt még egy hasonló novella Galgóczy Erzsébettől, a Tizenegy több mint három. Egy bányatűzben a bányamentők parancsnoka megfordítja a szellőzés – ezzel együtt a tűz – irányát, így megment tizenegy bányászt, de megöl három másikat. Vagyis megint példázatot olvastam arról, hogy döntéseinknek súlya van, de éppen ezek a döntések tesznek minket emberré. Vízkereszt után lebontottuk a karácsonyfát, bevettük az erkélyvilágítást és az ajtódekorációt. Érdekes, gyerekkoromban mindig olyan szomorúan éltem meg a karácsonyfa lebontását, Petrát meg mintha egyáltalán nem érdekelné. A báli szezont ezúttal Bori szalagavatója nyitja meg, parázik is rendesen, de erről olvassatok inkább Bori blogjában.

2010. 01. 13.    Bori’s done it!   Borinak megvan az angol nyelvvizsgája is az alig több mint egy éve abszolvált német vizsga után! Hajrá, csak így tovább. Úgy tűnik, elegendő pontja lesz, hogy akármilyen szakot választhasson, csak végre jönne már egy mentőötlet. Mindenesetre most leginkább a szalagavatójával van elfoglalva…   Sztrájk, sztrájk, sztrájk   A buszvezetők mind mogorvák, Odacsukják az utasok orrát. Ahogy az orrok ellilulnak, A buszvezetők felvidulnak.                         (Varró Dániel)   A BKV részéről nem volt igazán jó ötlet akkor csökkenteni a buszvezetők járandóságát, miután kiderült, hogy évekig MSZP-s kifizetőhelyként működtek. A buszvezetők részéről pedig nem volt jó ötlet a kollektív szerződés tárgyalása előtt a buszok ramaty műszaki állapotára hivatkozva munkalassítást folytatni. Most aztán a buszvezetők a kisíbolt pénzt követelik, a BKV pedig inkább a buszok felújítására és új buszokra költene. Így tehát nem várható egyhamar megállapodás, marad a közlekedési káosz. Ámbár egy legújabb összeesküvés-elmélet szerint a szakszervezetek és a BKV összejátszanak, hogy így csikarjanak ki további pénzeket az államtól. Hát mindenesetre gyanús, hogy annak a MÁV-nak a dolgozói a legszolidárisabbak, amelynek az állam évi 150-200 milliárd forint támogatást ad. Tegnap és ma nem jártak a buszok és csak részben a villamosok és a HÉV, holnaptól már a vasút sem. A rádiók kívánságműsoraiban ma sokan küldték Rihanna Shut Up and Drive c. számát a sztrájkoló buszvezetőknek…

2010. 01. 19.    Bori szalag lett avatva   Az egyetemen egy tudós tanár, ki a mérnöki ismereteket okította nekünk, azt tanította, hogy „egy kép nem kép”. Ezért szerencse, hogy módotokban van, kedves blogolvasók Bori szalagavatóját belülről és kívülről is megismerni. A belső kép Bori blogjából meglátható, íme a külső szemlélő összefoglalója: Ha Bori izgalma 100 volt, akkor a miénk is kitett legalább 50-et. A BKV-sztájk miatt a 12 meghívott és a keringő-ruha célhelyre való eljuttatása nem is volt egyszerű feladat. A helyszín a egykori alma máterem, a Móricz Zsigmond Gimnázium volt, de nem a régi épület, ahova én jártam és ahol Bori angol nyelvvizsgája is volt, hanem a Törökvész úton lévő új, melyben – szégyen ide, szégyen oda – most jártam először. Méltóságteljes volt a feltűzési ceremónia, gyönyörű és megható volt a keringő, vicces volt az osztálytánc és színvonalas volt az összekötő műsor. Muszáj megemlíteni Gódor Erzsit, Bori osztálytársát, aki cimbalmon és hárfán játszik, zenét szerez és tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán fogja folytatni. Zenésztársaival magyar és balkáni népzenét és klezmert játszottak magas színvonalon, az osztálytánc zenéjét szintén ő szerezte és játszotta hárfán. Szerintem még sokat fogunk hallani róla. Bori természetesen gyönyörű volt, osztálytársain és tanárain kívül én is és apám is megtáncoltatta. Orsi is szép volt az alkalomra vásárolt ruhájában, némettanára őt is felkérte.   Michael Jackson, Svejk   Megint „családi jogon” vettünk részt a Jacko-koncerten a SYMA csarnokban, a szombati előadáson. Ezen a napon csak kínos volt az előadás, vasárnap állítólag már botrányos. Mai hír, hogy már fogyasztóvédelmi feljelentést is tettek, mert Jacko egykori zenészei és táncosai helyett csak egy tribute-zenekar jött el. A táncosok jók voltak, a Jackson-imitátor már kevésbé, a látványelemek pedig nagyon haloványak.   Karácsonyi ajándékként Katival megnéztük a Svejket a Tivoliban. Spiró jó dramaturgnak bizonyult, a Svejket alakító Nagy Viktorra pedig mintha ráöntötték volna a szerepet. Nálam a Svejk tipikus kultkönyv, jól éreztem magam ezen az estén.   Hó-hó-hó   Bori és Orsi végre hajlandók voltak iskolai sítáborba is elmenni. Orsi elhatározta, hogy snowboard-ozni fog, sít nem is vitt magával, hanem béreltünk neki deszkát és cipőt (lesz oktatás). Bori két éve már kipróbálta a deszkázást, ezért maradt a sínél. Indulásuk előtti éjszakán esett 10 cm hó, így már a buszhoz menet téli fílingünk lett.

2010. 01. 27.    Vagyonadó - elmeszelve   A vagyonadóval kapcsolatban minimum három kifogásom volt. A fizetendő adóban az adóalaptól függően ugrás volt: 30 millió alatt nem kellett adót fizetni, 30 milliónál rögtön 75 ezer forintra ugrott az adó. Az adószámításnál egyáltalán nem vették figyelembe az egy főre eső alapterületet. Az adó alapja a nehezen megfogható forgalmi érték volt. Az első gondom alapvetően adótechnikai probléma. Az adó-megállapításnál igyekeznek folytonos függvényeket használni, vagyis a sávos adózásnál a sávhatáron csak törés van az adófizetés mértékében, nem pedig szakadás, ugyanis ez a szakadási hely közelében  adóvisszatartásra ösztönöz. Magyarán nem igen lehetett számítani 30,5 milliós forgalmi érték alapú ingatlanadóra. A második gondom mélyen sértette igazság-érzetemet. Ötödmagammal lakom a lakásunkban, nem luxusból ekkora az otthonunk. A harmadik gondom szúrt szemet az Alkotmánybíróságnak is. A forgalmi érték ugyanis széles sávban mozog, az adózó nyilván az alsó, míg az APEH a felső sávhatárt igyekszik belőni, ami jogbizonytalansághoz, felesleges és méltatlan vitákhoz vezethet. Az adóalapnak egyáltalán nem kellett volna forintértéknek lenni: a vagyonadó-kalkulátor kihozhatott volna egy pontértéket, és kötelezően ezt lehetett volna előírni adóalapnak (jelenleg az önkormányzatnak fizetendő építményadó is négyzetméter-alapú). Már régóta sejtem, hogy a Parlament működésében alapvető zavar van: egy gondosan előkészített és a szakbizottságok által jóváhagyott beterjesztést a képviselők a módosító indítványaikkal tökéletesen szétcincálhatják. Alapvető szakmai hibák kerülnek a törvényekbe, néha a törvény alapcélkitűzése válik semmivé. Ezt történt az egészségbiztosítási törvénnyel is, amely a végén már mindenki által vállalhatatlanná vált. Szerintem lehetőséget kéne adni egy törvényjavaslat előterjesztőjének, hogy megvétózhassa a törvényt, ha az eredeti koncepcióval merőben ellentétes vagy szakmailag hibás módosítások kerülnek bele. Mindenesetre az Alkotmánybíróság döntése jelentős kiadástól kímélt meg minket…   Haiti – özvegy Varsányiné   Ki ne emlékezne Örkény egypercesére, melyben az atomtámadásban rommá vált és kihalt Budapesten egy kapu alatt megjelenik egy tábla: Hozott szalonnával egérirtást vállal özvegy Varsányiné. Ez jutott eszembe a borzalmas haiti földrengéssel kapcsolatban: hol vannak Haiti Varsányinéi. Akik nem segélyekre várnak, hanem saját erejükkel próbálnak segíteni magukon, városukon. Egyelőre csak a segélyszállítmányok kifosztásáig jutottak. Haitit a szegénység és a korrupció úgy szétkorhasztotta, hogy lakói már egy ilyen katasztrófában sem képesek közösségként cselekedni. A tudósítások is csak a nemzetközi összefogásról, a segélyakciókról, a kéksisakosok rendteremtési kísérletéről számolnak be. Semmit nem hallunk Haiti intézményeiről: a kormányról, a katasztrófa-védelemről, a hadseregről, Haiti elnökéről. Csak papíron léteztek. Haiti csak papíron létezett. Ha egy ország és annak lakói nem képesek kezükbe venni sorsukat, nem is léteznek valójában.

2010. 01. 30.    Szalmaként    Kati szokásos érmevásáron Berlinben. Mikor megérkezett, -14 fok volt és szakadt a hó. Most itt szakad. Petra végigbetegeskedte a hetet, mostanra meggyógyult, így tesóival és Gáborral hatalmas hóembert építettek az udvaron, igazi répa orral. Asszem egy kis tabáni szánkózáson kívül nem megyünk sehova ezen a hétvégén, pedig a geoládák már nagyon várnak.   Elszámoltatás – mentelmi jog   Ahogyan közeledik a választás, úgy erősödnek a hangok a fordulat utáni elszámoltatásról. Természetesen ez a kampány része, de van egy nagyon antidemokratikus üzenete: a mostani rendszer még védi a bűnösöket, de ha majd mi leszünk hatalmon, lecsukatjuk őket. Namármostugyebár, ha valakinek megalapozott gyanúja van, köteles feljelentést tenni, mert különben bűnpártolás vétségébe esik. Ha a gyanúsítottat mentelmi jog védi, de az ügyészség megalapozottnak látja az illető gyanúsítottként való kihallgatását, kezdeményezheti a mentelmi jog felfüggesztését. Ezt megtárgyalja a Parlament mentelmi bizottsága, és előterjeszti az ügyet az Országgyűlésnek, mely egyszerű többségi szavazással dönt. A mentelmi bizottság és a Parlament döntései nyilvánosak, azoknak bárki utánanézhet. Általában az a tipikus, hogy büntető ügyekben felfüggesztik a mentelmi jogot, míg rágalmazási, becsületsértési ügyekben nem, mert ez utóbbiakat a képviselői tevékenységgel együttjárónak tekintik. Az elmúlt időszakban mindössze Dávid Ibolya mentelmi ügye kavart vitát: az UD Zrt. Lehallgatási ügyét a kormánypárt politikainak, az ellenzék köztörvényesnek tekinti. Egyetlen más politikus sem bújt mentelmi joga mögé (leszámítva néhány ittas vezetőt, akik nem voltak hajlandók szondát fújni). Vagyis akik a választások utáni elszámoltatásban bíznak, titkon azt remélik, hogy az ügyészség és a bíróság is pártosabbá válik. Ez mélyen antidemokratikus választási üzenet. Gyurcsányt és Veresst feljelentették a 2006-os államháztartási adatok elhallgatása miatt. Navracsics megüzente Mesterházynak, hogy vegyék le a nevezett két politikust az MSZP országos listájáról, hogy azok ne bújhassanak mentelmi joguk mögé. Navracsics nemcsak FIDESZ frakcióvezetője, de társadalomtudományokat oktat az ELTE-n. Ha valakinek, neki tényleg tudnia kell, hogy nagy valószínűséggel mind az Országgyűlésben, mind a mentelmi bizottságban többségben lesz a FIDESZ, így Gyurcsányék kiadásának semmi akadálya nem lehet. Elfogadom, hogy a kampányüzenetek – finoman szólva – nem éppen a zseniknek szólnak. Olyat sugallni azonban, hogy választások után a törvényeket olyanokra is lehet majd alkalmazni, akikre jelenleg nem, mert védi őket a hatalom, nemcsak hogy az alapintézményekbe vetett bizalmat rengeti meg, de nem is igaz.

2010. 02. 02.    Lássuk a medvét!   Jön a tavasz, megy a tél, Barna mackó üldögél: Kibújás vagy bebújás, Ez a gondom óriás!   Asszem bebújt szegény mackó, mert a fehér havon még jobban látszott az árnyéka. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja van, bár ilyenkor szinte minden hétre esik egy időjárás-fordító nap: Balázs napja, jégtörő Mátyás, stb. A Bibliában a 40 mágikus szám: a zsidók 40 évig vándoroltak a pusztában, Jézus 40 napig böjtölt Jeruzsálembe való bevonulásuk előtt, feltámadása után még 40 napig maradt a Földön, aztán mennybe szállt. Mózes törvénye volt az is, hogy megszületése után 40 nappal minden elsőszülött fiúgyermeket be kell mutatni és áldozat bemutatása mellett az Úrnak kell ajánlani. Így volt ez Jézussal is, akit karácsony után 40 nappal, február 2-án mutattak be a jeruzsálemi Templomban galambáldozat bemutatása mellett. Ezt a napot Gyertyaszentelő Boldogasszony napjaként ünneplik. De mi a helyzet Jézus körülmetélésével? Nos, születése után nyolcadnapra, azaz január 1-én került sor a circumcisióra. Sokáig ez is egyházi ünnep volt, aztán szép lassan elhalt, bár számos műalkotás megörökíti az eseményt. Ekkor ontotta először vérét, ez volt Mária hét fájdalma közül az első. De mi lett az eltávolított előbőrrel? Ereklyeként őrizték egy Calcata nevű olasz faluban, és minden újévkor körbehordozták a Vatikán kellő rosszallása, sőt, kiátkozása mellett. Aztán e jeles bőrdarab 1983-ban szőrén-szálán eltűnt. Sokak szerint ebben is a Vatikán keze van, hacsak nem a templomos lovagoké. Dan Brown, hol vagy? Mária hét fájdalma közül még egy kapcsolódik egy tipikus zsidó eseményhez: a 12 éves Jézus keresése Jeruzsálemben. Akire végül hol lelnek rá? Természetesen a Templomban, ahol a tanítómesterek kérdéseire válaszolt. Vagyis a Biblia egy igazi bár-micvát örökít meg.

2010. 02. 09.    Titkos ügynök   Annak idején a gumicsirkés ember az RTL Klubon elmondta, hogy szereti a cowboyos-indiános, meg az őrülttudósos-klónozós, meg az összeveszős-kibékülős filmeket. Nahát én a szuperhősös-titkosügynökös filmeket szeretem egy ideje. Mostanában családi kultfilm a Hihetetlen család (ez azt jelenti, hogy Petra képes naponta egyszer megnézni). Rém aranyos, a család minden tagja titkos szuperhős. Most, hogy Angelina Jolie és Bratt Pitt válásától hangos a bulvármédia, Orsi megnézette velünk a Mr. és Mrs. Smith című filmet, melyben a Smith házaspár tagjai egymás előtt is titkolják, hogy titkos ügynökök. Aztán ott van ugye a Kémkölykök három része, ahol a gyerekek azzal szembesülnek, hogy szüleik titkos ügynökök, és maguk is titkos akciókba csöppennek bele. A titkos ügynökös filmek klasszikusai a James Bond (Bilincs Jakab) filmek, melyek jól példázzák a Hollywood-i filmek válságát: Az eredetileg inkább vígjátéknak szánt filmek címszereplői könnyedén, a nézőre kikacsintva játszottak: nyugi-nyugi, ez csak egy film. Minden idők legjobb Bondja kétségtelenül Roger Moore volt. Klasszikus jelenet, amikor több napi keresés után egy csinos orosz ügynöknővel találják egy tengeren hánykódó csónakban, és megkérdezik: Bond, mit csinál maga itt?, így válaszol: Helyt állok Nagy-Britanniáért, uram. Még Pierce Brosnanban is volt egy kevés könnyedség, bár az ő filmjeiben már nagyon komolyan kellett venni mindent. A Bondot napjainkban megformáló Daniel Craig viszont igazi 21. századi Hollywood-i figura: kigyúrt, izmos, jóképű, de hiányzik belőle minden játékosság. És persze ne feledkezzünk meg minden titkosügynökös rajzfilmek anyjáról, a Macskafogóról. A szuperhősös filmek számos alaptípusát sikerült megismernem: -        A világtól visszavonult ügynököt megpróbálják rávenni egy feladatra, amit először visszautasít, de aztán megmenti a Világot. -        Egy átlagembert titkosügynöknek néznek, és mire sikerülne elmagyaráznia, hogy nem is az, addigra már nyakig van a titkos küldetésben, amit persze sikeresen teljesít. -        Valaki, akiről eddig azt hittük, hogy csak egy srác a szomszédból, egyszer csak gyanúsan kezd viselkedni, pókruhába öltözik, megvédi az ártatlanokat, megbünteti a gonoszokat. -        A titkosügynök magánéletében félénk és gátlásos, nem meri randira hívni a szomszéd lányt, ezért kompenzálásképpen éjszakánként megmenti a Világot. De ne felejtsük el az alapszabályt: hiába mentik meg a szuperhősök a Világot, másnapra az már újra nyakig ül a pácban. A következő epizódig…   Bori táncbemutatója nagyon tetszett nekünk. Az érettségire már jelentkezett, a héten talán leadja továbbtanulási jelentkezési lapját is.

2010. 02. 13.    Make A Laugh!    A „Make a laugh!” (Nevess!) egy betétdal az Ének az esőben c. filmből. Mindhárom lányom szereti ezt a klasszikust. Amikor még Bori Gilicze Marika nénihez járt művészi tornára, a 2003-as év végi vizsgán erre a zenére adtak elő egy botos táncot. A Madách Táncstúdió félévi vizsgaelőadásán egy hete pedig ugyanerre a dalra szteppeltek. Csináltam egy jópofa videót, amelyben összevágtam a két felvételt. Nincs is hozzá megfelelő video-editorom, jobb híján a Movie-maker-t használom, de ezen nem helyezhető el két videó sáv egymás fölé, így papíron ceruzával kellett számolnom a kivágandó/beillesztendő műsoridőket. Jópofa klippet csináltam, de Bori személyiségi jogaira hivatkozva megtiltotta, hogy feltöltsem a családi videók közé L. Kicsit konzervatív módon nem a közösségi videó-megosztókat (pl. a TeCső-t) használom. De most kiderült, hogy a közösségi videó-megosztóknak is van hátrányuk. Orsi elment a barátaival korcsolyázni, és csináltak egy nagyon jópofa klippet magukról, és kísérő zenének az „I don’t wanna be told to gow up” c. számot használták a Simple Plan együttestől. Na, az illető portál szépen eltávolította a hangsávot szerzői jogokra hivatkozva. El sem tudom képzelni, hogyan működik az a cenzor-robot, amely végigszkenneli az összes videót, és ha valamelyiknek a hangsávján szerzői jogi oltalom alá tartozó tartalmat talál, egyszerűen eltávolítja. Szép új világ. Farsangkor már csak Petránál fő a fejünk, hogy milyen jelmeze legyen. Idén Kiara, a kis oroszlán volt az Oroszlánkirály II. c. filmből, és a sífarsangnál is ugyanezt a jelmezt vette fel. Nagyon zabálni való volt. Borinál felszállt a fehér füst, leadta egyetemi jelentkezését. Három szakot jelölt meg: első helyen a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakát (ehhez nagyon sok pont kell), másodikon a szociológiát az ELTE-n, harmadiknak az anglisztikát ugyanitt. Hát, majd meglátjuk… Holnap elmennek a sulival a Mohácsra elűzni a telet. Feltéve, ha eljutnak oda. Jelen pillanatban másfél-két méteres hóakadályok tornyosulnak Fejér és Tolna megye útjain.

2010. 02. 16.    Kongresszusi Központ   Pontosan 25 éve nyitotta meg kapuit a Budapesti Kongresszusi Központ. Anyu akkor a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgozott, a minisztérium dolgozóinak a nyitás előtt szakmai bemutatót tartottak, melyre én is elmehettem. A Novotel Szállóval összeépült létesítmény mély benyomást tett rám, a bemutató során a különböző kisegítő létesítményeket, pl. a konyhát is megmutatták. 1985-ben Magyarország a nyugat felé nyitás politikáját tűzte zászlajára. Már néhány éve a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tagjai voltunk, és egy osztrák pénzügyi konstrukcióban négy új budapesti szállodát (Hyatt, Forum, Buda-Penta és a már említett Novotel) valamint egy új repülőteret (Ferihegy-2A) építettünk. A nemzetközi helyzet is kezdett kedvezőbbé válni, ’85 tavaszán Gorbacsov hatalomra kerülésével végleg átadta helyét a szovjet politikai gerontokrácia. A Kongresszusi Központ első nagy nemzetközi bemutatkozása a ’85 őszén a helsinki folyamat keretében megtartott Európai Kulturális Fórum volt, mely túl sok tartalmi eredményt nem hozott, de hozzájárult Magyarország még jobb megismeréséhez. Hazánkban virágoztak a PJT-k, GMK-k és kisszövetkezetek, a tavasszal megtartott parlamenti választásokon kötelező volt a többes jelölés, így néhány ellenzéki képviselő is bejuthatott az Országgyűlésbe. A Kongresszusi Központhoz számos kedves emlékem fűződik, itt hallgattuk Katival Chick Corea-t, Borival a Yamato-t, és egykori cégem is itt tartotta 40 éves jubileumát ültetett fogadás keretében, melyre már Katit is magammal vittem. Napjainkra égető szüksége volna Budapestnek egy új, 4-5 ezer ember befogadására alkalmas kongresszusi központra. Sógornőmék is szívesen részt vennének egy ilyen projektben a SYMA csarnok mellett a jelenlegi Körcsarnok helyén. Megterveztették, megszerezték az összes szükséges építési engedélyt, tavaly nyárra meg is volt minden, csak a válság kellős közepén már nem adják a bankok olyan könnyen a hitelt, mint azelőtt. Januárban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatási pályázatot írt ki a létesítményre (márciusban bírálják el), természetesen a SYMA is pályázott. Persze nyilván lesznek más pályázók is. A SYMA létesítménye mellett az szól, hogy jó a közlekedése, a jelenlegi csarnok termeivel közös rendezvények, kiállítások és sportesemények is rendezhetők lesznek benne. Hátránya, hogy a közelben lévő Stadion Szálló csak négycsillagos. Felmerült a Lágymányosi egyetemi kampusz területén több mint egy évtizede torzóként álló Tüskecsarnok kongresszusi központtá alakítása is, jelenleg azonban ez a terület még nem túl könnyen megközelíthető, talán majd ha az 1-es villamos átmegy a hídon és elkészül a 4-es metró. Az egykori Erkel Színház helyén is felmerült egy 5000 főt befogadó előadó teremből és fölé épülő ötcsillagos szállodából álló kongresszusi központ építésének terve. A közlekedése jó lenne, de mindenképpen osztozni kellene a Magyar Állami Operaházzal, és persze ez sem lenne két fillér. Viszont ez hasonlítana legjobban a párizsi kongresszusi központhoz, melyet nekem is volt szerencsém 1994-ben látni. És persze számolni kell az örök konkurenssel, a HUNGEXPO-val, mely talán a legrosszabbul közelíthető meg, de a terület olcsó és van kiállítás- és rendezvény-szervezői tapasztalatuk. Mindenesetre szurkolok a SYMA-nak, hogy Andris és Jutka újabb álma válhasson valóra…

2010. 02. 21.    Ebédek böjt idején   Kollégáimmal idén is részt vettünk az egyre népszerűbb torkos csütörtök lakomáján. Tavaly gasztroenterológiai vizsgálatok miatt kihagytam ezt a nevezetes alkalmat. Idén a Margitkertet választottuk. Kiderült, hogy az idegenforgalmi holtszezonban itt minden délben torkos csütörtök van: minden étkezést fél áron kap meg a kedves vendég. A Margitkertben volt szüleim aranylakodalma 2002-ben, és ide tértünk be Bogdán Bea (Kati másod-unokatestvére) esküvője után is. Ma temettük Kati anyai nagynénjét, Marikát. A temetés után a Symbol-ba mentünk ebédelni. A Symbol nem annyira a konyhájáról, mint inkább a hely szelleméről (genius loci) híres: Óbudán, az egyre formálódó vendéglői negyedben (egy kicsit a Liszt Ferenc térhez és a Ráday utcához hasonlóan) egy teljes épület-tömbben került kialakításra ez a nagyon sokféle termet rejtő, belsőépítészetileg elsőrangúan megvalósított hely, ami több mint vendéglő, inkább szórakoztató központ. Volt itt minden: vak zongorista, gyermekfoglalkoztató, különleges koktélok, előzékeny személyzet és sok-sok illusztris vendég. Ami a hátralévő böjti időszakot illeti: egy hét múlva indulunk ausztriai sítúrára, ez sem az éhezésekről szokott híres lenni. De majd a gyehenna tüzén lesz időnk gondolkodni, hogy miért is estünk a falánkság bűnébe… Gépház üzenete: regisztráltam Twitter (Csicsergő) alá, és csicsergéseimet beágyaztam honlapunkba, de még ki kell alakulnia, hogy mire lesz jó igazán. A 140 karakteres világ gyors, rövid üzenetek közlésére lett kitalálva, ezért elsősorban olyan híreket írok ide, melyeknek nem érdemes külön blogbejegyzést nyitni.

2010. 02. 23.    Brókerek alkonya   Mostanság, amikor a Nemzetvédelmi Egyetem rektorára kommandósok rúgják rá az ajtót, hogy hatan ráugorva földre teperve bilincseljék meg, már semmin sem lepődöm meg. De ma mégis hízott a májam a Capital Partners brókerei letartóztatásának hírére. Még tavaly májusban hívott fel egy bróker a nevezett befektetési cégtől, hogy nem bánnám-e, ha a jövőben tájékoztatnának kedvező befektetési lehetőségekről. Nem bántam. Hiba volt. Kb. két hét múlva felhívtak, hogy jövő héten kapnak friss híreket, maradjak telefonközelben. ?????? Egy hét múlva valóban jelentkeztek, hogy van itt egy bányaipari részvény, amely úgy megy föl, mint a rakéta. Akkor mennyit fektessünk be, uram? Semennyit. De nem érti, hogy percről-percre többet ér ez a papír, pár hét alatt milliókat lehetne vele keresni! Közben a háttérből brókerricsaj hallatszott, bár szerintem magnóról ment. Röhejes volt az egész. Mondtam, hogy ilyen körülmények között én nem szoktam befektetni. Utána hetekig figyeltem azt a bizonyos részvényt (NWR), ha beugrottam volna, a csúcson vettem volna meg, onnantól szépen ment lefele. Egy hónap múlva ismét jelentkeztek, hogy volna itt megint egy lehetőség. Mondtam: ácsi. Az előzőleg ajánlott részvényük már csak a harmadát éri. Cinikusan azt válaszolták: Uram, mi nem árfolyam-nyereséget, hanem hozamot ígértünk Önnek. Hozamot. Milliókat. Pár hét alatt. Megkértem őket, hogy ha lehetséges, a jövőben ne zaklassanak. Már el is felejtettem az ügyet egészen a mai napig. Megtudtam, hogy hárommilliárdos kárt sikerült okozniuk, és nemcsak magánbefektetőket, de cégeket is csőbe húztak. Úgy tűnik, szeretünk hinni a csodákban: Il Ferro, BAUMAG, hogy csak néhány ügyet említsek. Pedig hajnalodik, lassan fel kéne ébrednünk…

2010. 03. 05.    Kati – hegy: 3 – 1   Minden nap megtámadtuk a hegyet. Negyednap a hegy visszatámadott (a fagylalt visszanyalt). Kati bal bokája fölött a szárkapocs-csont eltörött (nem szilánkosan, nem elmozdulva). Motoros szán vitte le a hegyről, aztán mentő a Swarzwaldklinik-re (na jó, csak a rottenmanni traumatológiára), én meg a Nissan-nal téptem a Rettungswagen mögött. Bepillantást nyerhettünk az osztrák egészségügybe. Mondjuk a mentőt cash-ben kellett kifizetni (216 €), a biztosító majd itthon megtéríti (ha megtéríti). Katit pikk-pakk megröntgenezték, begipszelték, fájdalomcsillapító tablettákkal és trombózis-elleni önbeadós injekciókkal látták el. Itthon felkerestük a Szent János kórház traumatológiáját is. Hát ehhez képest az osztrák traumatológia tényleg egy Traum (álom), nem pedig trauma*. De az egészségügyet szidni ma már annyi, mint a BKV-t, MÁV-ot, VOLÁN-t gyalázni. Szóval szegény Kati 6 hét kényszerpihenőre lesz fogva, a főnöke szívszélhűdést kapott, amikor megtudta. Jövő héten megkapja a járógipszét, azt pár hét múlva esetleg könnyített műanyag gipszre cseréljük (ha rászánunk 16 ezer forintot). A gyerekeknek szerencsére eredményes volt a sítúra, jelentősen előre haladtak a megfelelő térdszög, csípőszög és válltengely beállításával. A záró versenyen Orsi aranyérmes (!), Bori és Petra pedig ezüstérmesek lettek csoportjukban. Hát így végződött hatodik planneralmi családi sítúránk. *Még egy német szóvicc: tudjátok hogy hívják az alpesi baleseti sebészetet? Alptraum-atologie (lázálom-intézet)

2010. 03. 08.    Brave New Digital World   Huszonvalahány évvel ezelőtt három földi sugárzású televíziós csatorna volt: az egyes, a kettes… na és mi volt a harmadik? Naná, hogy a szovjet. Lovas úti lakásunk központi tetőantennája ehhez még két szlovák adót tudott fogni. ’88-ban bevezették a kábeltévét, amely ehhez még a következőket tette hozzá: Sky, Super (mindkettő angol nyelvű), TV5 (francia), RTL (német) és az osztrák egyes. Szóval tobzódtunk. 1989. november 23-án a Super teletext-je az alábbi szöveget tette közzé: „Happy Birthday Kati, Lots of love, Jozso”, a Sky-é pedig ezt: Happy birthday: Kati Vago, 27, Budapest, Hungary”. Aztán persze bővült a kínálat, de az adók kétharmada idegen nyelvű volt. Egy időben szinte állandóan német adókat néztem, a fénykorban volt RTL, SAT1, PRO7, VOX, 3SAT, ORF1. Voltak még angol, francia, olasz, orosz, spanyol, görög és kínai csatornák is. A nemzetközi kitekintés valamit enyhített azon a provincializmuson, ami általában minket, magyarokat jellemez (meg persze a nagyhatalmakat, amerikaiakat, franciákat, oroszokat, németeket, de ők megengedhetik maguknak, hogy csak magukkal foglalkozzanak). Hosszú éveken keresztül minden reggel fél hattól hatig az RTL-t, amikor az megszűnt, a PRO7-et, annak megszűnése után pedig a SAT1-et néztem egészen annak eltörléséig. Az idegen nyelvű adókat kezdték kiszorítani a magyar nyelvű adók, melyek között persze vannak érdekes tematikus csatornák, de a legtöbbjük számomra értéktelen (pl. nem értem, miért kell egy időben három csatornán focit, kettőn pedig pókert adni). A digitalizálásnak is zömében a külföldi csatornák estek áldozatul. Pár hónapja az UPC kínálatában már csak a digitális csomagokban szerepel német adó, ott is csak a kiegészítő csomagokban. Egyértelművé vált, hogy át kell térnünk a digitális televíziózásra. 10 napja aztán megjelent a szerelő a digitális varázsdobozzal, ezzel egyidejűleg UPC-telefonra is átálltunk (mert így a telefon ingyen volt). Szép-szép az új, digitális világ, de azért sok hátránya van: Lakásunk minden szobájában van televíziós és telefonos csatlakozó. Az előbbi most már csak korlátozottan használható, amíg még van analóg adás, utána mindenhol el kell helyezni egy-egy újabb varázsdobozt. Telefon szintén csak a kábelmodem csatlakozási pontján érhető el, ez a jel elvileg szétküldhető a lakás telefonos hálózatán, ha nem lógna rajta a T-COM, aki nem szűntette meg a szolgáltatást, csak szünetelteti, segélyhívásra fenntartja (persze zsinórnélkülivel ellavírozunk valahogy). Viszont az adást meg tudom állítani, vissza tudom tekerni (előre sajnos nem), közben egy másik adót fel tudok venni, nyelvet és feliratot tudok váltani, a videó-tárból filmeket vásárolhatok, több tucat digitális rádióállomást hallgathatok. Thomson-képernyős VIDEOTON televíziónk egyelőre köszöni, jól van, de előbb-utóbb ő is kicserélődik majd egy HDTV-re, szóval megállíthatatlanul menetelünk a szép, új, digitális világba. Csak egy dolog aggaszt: A digitális vevőegység kétirányú. Vagyis elvileg folyamatosan tudósít televíziózási szokásainkról. Ez persze jól jön a nézettségi statisztikák elkészítésénél. De mi van, ha azt is nyilvántartják, hogy mit preferálok inkább, az Echo-TV-t vagy az ATV-t, nagy vezérünk beszéde alatt inkább sportközvetítést nézek-e? Nem vált-e televízióm orwelli „televizor”-rá, megfigyelési eszközzé? Vagy csak én látok minden mögött összeesküvés-elméletet?

2010. 03. 14.    A fagyott kutya lába   Folyamatos restanciában vagyok a különféle alkalomra kapott könyvek elolvasásának terén (meg persze más területeken is, de ez egy más kérdés). Ezúttal Parti Nagy Lajos fenti című novelláskötetét sikerült kiolvasnom részben a sítúránk alatt (ennek kicsit bekavart Kati balesete). Nem olvastam még Partitól semmit, viszont több általa dramatizált vagy fordított színdarabot láthattam (pl. A kellékest). Az, hogy Spiró és Parti írói tevékenységük mellett sikeres színházi dramaturgok is (Spiró interpretációjában legutóbb a Svejket láttuk), sokat emel a magyar színjátszás színvonalán. Parti most olvasott novelláskötetében egyszerre van jelen a rendkívül sokszínű nyelvi bravúr (a különféle szubkultúrákban élő szlengeken íródottakon kívül vannak krúdy-s és 18. századi nyelven íródott novellái is), és a hősök gondos kiválasztása, akik között a hétköznapi kisembereket éppúgy megtaláljuk, mint olyan egzotikus foglalkozásúakat, mint egyenruha-szabó, bányamosodás vagy aranyozó mester. Alakjai néha a szó szoros értelmében kétdimenziósak, akiknek egy kartonpapírra nyomtatva kell leélni életüket. De megtudhatjuk többek között, hogyan került 1962-ben Budapestre az annak idején általam is megcsodált bálna. Asszem kedvet kaptam a Taxidermia megnézéséhez, melynek forgatókönyve Parti fenti kötete címadó novelláján alapul.   Más. Holnap nemzeti ünnep, utána utazom négy napra Svájcba. Még sohasem jártam ebben az alpesi országban, izgulok egy kicsit…

2010. 03. 15.    Polgármester-sirató   Húsz éve először egyetlen televízió sem közvetítette Demszky Gábor ünnepi beszédét a Petőfi szobornál. Ráadásul két éve már csak meghívóval lehet a kordonon belülre jutni, a kordont pedig pont tojásdobásnyi távolságra húzták meg. Már nincs mit mondania, és nincs kinek mondani. Szomorú vég húsz év után. Budapest egyesítése, azaz 1873 óta csak az első polgármesternek, Kammermayer Károlynak sikerült hosszabb ideig megőriznie hivatalát: 1897-ig, azaz 24 éven keresztül töltötte be posztját. Akkoriban a polgármestert a közgyűlés választotta, a főpolgármestert pedig a kormány nevezte ki afféle prefektusként. Az első főpolgármester, Ráth Károly szintén 24 évig volt hivatalban. Az átkosban Szépvölgyi Zoltánnak sikerült legtovább a Fővárosi Tanács elnöki székében maradnia: 1970-től 1986-ig, vagyis 16 évig. Igaz, őt csak névleg választotta a közgyűlés, valójában kijelölték erre a funkcióra, amint azt egy korabeli interjúban „elfreudolta”. Demszky-t viszont ötször választottuk meg közvetlen választással, vagyis közvetlenül a neve mellé kellett behúzni az x-et. Ráadásul ebből háromszor nemcsak a polgári oldal, hanem az MSZP ellenjelöltjével is meg kellett ütköznie. Szép pálya… lenne. Madách szavaival: Csak az a vég, csak azt tudnám feledni. Demszky a ’80-as évek demokratikus ellenzékének egyik vitathatatlanul vezető és emblematikus alakja volt. Egyik tankör-társam a húgát vette feleségül, ezért többször jártam náluk az Eszék utcában akkor, amikor még a szamizdat-kiadások miatt folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt a lakás. Egyszer síeltünk is együtt. A Mozgó világban (kurucosan csak Régi Mozgó, hogy megkülönböztessük az új szerkesztőséggel újjáalakított Új Mozgótól) megjelent cikkei számomra elég elvontak voltak. A ’80-as évek március 15-éin először rendszeresen a Petőfi szobor alól vitték el, később azonban már jó pár nappal az ünnep előtt bekaszlizták, hogy ne legyen balhé. Egyszer egy ilyen alkalommal „arcával kárt tett az őt letartóztató rendőrök csizmájában”, amiért további szabálysértési eljárással kellett szembenéznie. Mindig mondtam: Figyeljétek meg, egyszer ő lesz a belügyminiszter. Helyette a rendszerváltás utáni első főpolgármester lett és talán az egyetlen rendszerváltó politikus, aki ilyen sokáig posztján maradt. Ma már úgy látom, kár volt ilyen sokáig marasztalni, Demszky miatt is és Budapest miatt is. Közben kormányok jöttek-mentek, ő maradt. A Petőfi szobornál elmondott beszédek különös szimbolikával bírtak: a mindenkori hatalom mindig e szobor alól hurcolta el a lánglelkű ifjakat, Horthyék a 40-es években, Rákosiék az 50-es években, Kádárék pedig a 70-es és 80-as években. Demszky március 15-ei beszédei mindig ezt idézték vissza. Sohasem felejtem el azt a beszédét, melyet 11 évvel ezelőtt mondott, miután az Orbán-kormány hadat üzent Budapestnek. Orbán először a metróépítést állíttatta le, majd a Közigazgatási Hivatal élére a meglehetősen szélsőséges Grespik Lászlót állította. Amit akkor elrontott Orbán, azt feltehetően csak a 2010-es választásokon tudja majd helyre hozni: mindig Budapest miatt vesztett a választásokon. Azóta megtanulta, nem érdemes Budapestet megalázni. De már nem is kell: Budapest megalázta saját magát. A hosszú hivatali évek senkinek sem tesznek jót a hatalomban, legyen az akármilyen demokrata. A kontroll folyamatos elvesztése, a kritizálók eltávolítása oda vezetett, hogy Demszky közelében már csak a politikai kalandorok maradtak meg, akiknek becsülete elfér egy Nokia-s dobozban. Kár. Szebb véget érdemelt volna a rendszerváltozás utáni első főpolgármesterünk. Most áll magányosan a szobor talapzatán, nincs kihez szólnia és nincs mit mondania. De lehet, hogy még eljön az idő, amikor jótéteményeire is emlékezni fogunk…

2010. 03. 21.    Svájc és egyéb országok   A héten négy napot hivatalosan Svájcban töltöttem, aminek az ad különös jelentőséget, hogy először jártam ebben az országban. Közhelyszámba megy a svájci vasutat dicsérni, valóban mindenhova vonattal mentünk, mely úgy jár, mintha egy városi metróhálózat lenne (nem a budapesti), de kénytelen vagyok leírni, hogy egyetlen vasúti jeggyel jutottunk el Badenből a Kis-Titlis tetejére az alábbi átszállásokkal: -        Baden – Zürich vonattal -        Zürich – Luzern vonattal -        Luzern – Engelberg vonattal (egynémely szakaszon fogaskerekű) -        Engelberg – Gerschnialp hatüléses sífelvonóval -        Gerschnialp – Trubsee harmincszemélyes nagy felvonóval -        Trubsee – Kis-Titlis (3020 m) egy harmincszemélyes, forgó panoráma-gondolával A vasúti jegyen mindössze ennyi szerepelt: Baden – Klein-Titlis S ha már így, ötvennégy évesen eljuthattam egy olyan közeli országba, melyben eddig még sosem jártam, gondoltam, számba veszem az összes országot, melyben életem során megfordultam (csak azok az országok számítanak, melyekben legalább egy éjszakát töltöttem, évszámnak az első látogatás évszámát írom): -        Németország: akkor még NDK, 1969. A nyugati felében már csak az újraegyesítés után jártam. -        Románia: természetesen Erdély, 1973. -        Oroszország: akkor még Szovjetunió, 1977. A felbomlás óta nem jártam itt. -        Nagy-Britannia: 1978. -        Franciaország: 1978. -        Olaszország: 1978. -        Bulgária: 1980. -        Szlovákia: akkor még Csehszlovákia, 1980. Az önálló Szlovákiában sohasem töltöttem egy napnál többet. -        Lengyelország: 1986. -        Csehország: akkor még Csehszlovákia, 1990. Később jártam az önálló Csehországban is. -        Izrael: 1990. -        Ausztria: 1996! Bizony-bizony, eladdig csak átutazó voltam itt. -        Görögország: 1999. -        Horvátország: 2006. Itt még a „boldog” jugoszláv időkben sem jártam korábban. -        Svájc: 2010. Jól látható, hogy nem vagyok egy sokat utazós fajta, hiszen csak európai országokban jártam (Izraelt jóindulattal számoljuk ide), három szomszédos ország is hiányzik a tarsolyomból, bántóan hiányoznak a Benelux-országok és Skandinávia, de még Spanyolország is. Ez utóbbira Vágó Juliék andalúziai úti képeit látva nagy kedvet kaptunk.   Siettem haza Svájcból, hogy még elérjem a csatlakozást a Második Geocaching Teljesítménytúrára, melyre Bori és Gábor is elkísértek, de erről érdemesebb Bori beszámolóját elolvasnotok.

2010. 03. 25.    Hegyes hegyek   Svájci utazásom alkalmából még egy egyéni rekordomat megdöntöttem: először jártam 3000 m-nél magasabb hegyen! Én, a nagy síelő! Síeléseim alkalmával sem a szlovákiai, sem az ausztriai hegyek nem érték el ezt a magasságot. Szlovákiában az Alacsony-Tátrában, a Magas-Tátrában ill. a Kis-Fátrában síztem. Az első kb. 2000-es, a második kb. 2600-as, a harmadik pedig mindössze 1600-as csúcsokkal büszkélkedhet. Ausztriában Karintiában és Stájerországban jártunk leggyakrabban kb. 2000-es hegyeken. A Cseh-Óriáshegység sem éppen magasságával tűnt ki (1300 m). Viszont síeltem már a Vitosán is (Bulgária), mely olyan messze van Szófiától, mint a János-hegy Budapesttől, és legmagasabb csúcsa kb. 2300 m. Legmagasabbra szintén Bulgáriában jutottam, de nem télen, hanem nyáron. A Rila-hegységben túráztunk Somogyi Tóni barátommal, kinek édesapja a KFKI-ban dolgozott, ezért lehetőségünk volt két éjszakát a hegység és egyben Bulgária legmagasabb csúcsára, a Muszalára (2925 m) épített kozmikussugárzás-mérő obszervatóriumban tölteni. A múlt héten az ABB jóvoltából juthattam fel a svájci Kis-Titlisre, ahol a kötélpálya felső állomása 3020 m magasan van! Még 20-30 métert felsétáltunk, de egy kollégám a 3230 m magas Titlis-t is megmászta, igaz, ő a hótalpas hegyi túrázás specialistája! A hegy tetején tettem egy érdekes felfedezést: sokkal intenzívebben hat a szesz, mint a tengerszinten. Hiába, az oxigénhiány – akárcsak egy füstös kocsmában – fokozza az alkohol hatását. Szerencsére visszaereszkedve 2000 m alá elmúlt ez a furcsa hatás.   Orsi ma elutazott 10 napra a ködös Albionba. Iskolai buszos szervezés, de az osztályából csak ketten mentek.   Kati holnap végre járógipszet kap. Szegény, már nagyon unja a mankózást.

2010. 03. 30.    Gyümölcsoltó Boldogasszony – születésnap, virágvasárnap – születésnap, széder - születésnap   Balázs keresztfiam március 25-én (vagyis Gyümölcsoltó Boldogasszony napján) ünnepli születésnapját. Nálunk Kati tartja nyilván a családtagok születésnapjait, és valamiért 26-a volt neki feljegyezve. Pedig nekem a Skype már 25-én jelezte Balázs szülinapját, de gondoltam, hátha a Skype tudja rosszul J. Másnap aztán mondtam Balázsnak, hogy teremthetnénk hagyományt, mi leszünk azok, akik mindig egy nappal később köszöntjük…   Petrácskánk 6 éves lett, és ez most minden riogatás ellenére egy pompás tavaszi napra, ráadásul pont virágvasárnapra esett. Sajnos csak négyesben ünnepeltük (Orsi még mindig Angliában van), de jövő vasárnap lesz családi szülinap is. Kapott egy igazi táblát is, aminek az egyik felére krétával, a másik felére filctollal rajzolhat, sőt, még a számolást is gyakorolhatja, hiszen az idei születésnapok a bűvös hármas számkörben foglaltatnak: Petra 6 éves, Bori 3x6=18 éves lesz májusban, én pedig 3x18=54 szintén májusban. Novemberben Orsi 16 lesz, Kati pedig 3x16=48. A számok nem hazudnak…   Hétfőn peszah első napja volt, gyönyörű telihold, ismét megtartottuk a szédert… először apósom nélkül és anyósom távollétében (szegény most éppen kórházban van). Sajnos egyre fogyatkozó számban vagyunk jelen, az öregek generációját csak Pista bácsi képviselte. Valaha 30-an, 40-en is voltunk egy-egy széderen, tegnap mindössze tizenegyen. Ezúttal Bori tette fel és válaszolta meg héberül azt a négy kérdést, hogy miben különbözik ez az este a többi esttől. Volt finom maceszgombóc-leves, csirkecomb meggyszósszal és macesztorta (részben Kati receptje szerint). Előző nap Petra megnézte az Egyiptom hercegét, hogy mégis tudja, miről lesz szó. Tetszett neki, utána folyton az Egyiptomot ért tíz csapást próbálta felsorolni.   Ma Eszter töltötte be a 20-at, hát már ő sem tinédzser. Pedig nemrég még milyen kis pocok volt… Isten éltesse sokáig!

2010. 04. 02.    Mandátum 2010   Immár ötödik alkalommal választások előtt választási totót készítek, melyet kollégáim, barátaim és családtagjaim körében terjesztek. Bár idén kb. annyira biztos a FIDESZ győzelme, mint 1994 az MSZP-nek volt, játszani még lehet. Ha pl. a Manchester a Debrecennel játszik, nem érdemes arra fogadni, ki nyeri a meccset, viszont lehet tippelni arra, ki rúgja az első gólt, lesz-e sárga lap vagy kiállítás stb. Az eredményhirdetésre általában a pünkösdi „brigádhétvégén” kerül sor a győztesnek felajánlott pezsgő átadása mellett. Az idei kérdőív az igazi totóhoz hasonlóan 13+1 kérdést tartalmaz. Ezt most ezúttal is közreadom, lehet próbálkozni.   1 A FIDESZ-KDNP képviselőinek száma a Parlamentben: 1: < 50%                     2: ≥ 50% de <66%                 X: ≥ 66% 2 Az MSZP képviselőinek száma a Parlamentben: 1: < 15%                     2: ≥ 15% de <25%                 X: ≥ 25% 3 Az Jobbik képviselőinek száma a Parlamentben: 1: < 15%                     2: ≥ 15% de <25%                 X: ≥ 25% 4 A területi listára leadott szavazatok alapján eléri-e az 5%-os Parlamentbe jutási küszöböt az MDF:       1: Nem    2: Igen 5 A területi listára leadott szavazatok alapján eléri-e az 5%-os Parlamentbe jutási küszöböt az LMP:        1: Nem    2: Igen 6 A területi listára leadott szavazatok alapján eléri-e az 5%-os Parlamentbe jutási küszöböt a CM:           1: Nem    2: Igen 7 Az MSZP és a Jobbik képviselőinek aránya a Parlamentben: 1: MSZP < Jobbik      2: MSZP > Jobbik      X: MSZP = Jobbik 8 Az MDF és az LMP képviselőinek aránya a Parlamentben: 1: MDF < LMP          2: MDF > LMP          X: MDF = LMP 9 Lesz-e egyéni képviselője az MDF-nek: 1: Nem                        2: Igen 10 Lesz-e egyéni képviselője az LMP-nek: 1: Nem                        2: Igen 11 Lesz-e egyéni képviselője a CM-nek: 1: Nem                        2: Igen 12 Jut-e be a Parlamentbe a hat országos listát állító párton kívüli vagy független képviselő:  1: Nem            2: Igen 13 Az első választási fordulóban hány egyéni képviselő jut be: 1: < 10                        2: ≥ 10 de < 30           X: ≥ 30 +1 Alakul-e koalíciós kormány: 1: Nem                        2: Igen

2010. 04. 09.    Londonban sej!   Orsika húsvét előtt Londonban volt, és erről az jutott eszembe, hogy pontosan tíz évvel ezelőtt mi is Londonban voltunk Katival. Akkori utunkat Kati szervezte meg, a tizedik házassági évfordulónkat ünnepeltük vele. Nekem ez nem az első utam volt Angliába, 1978-ban egyetemistaként két barátommal egy nyugat-európai körutazás alkalmával már jártam itt. A millenniumra a szigetország fővárosa több attrakcióval is készült. Az egyik ilyen a London Eye, a Temze fölé nyúló óriáskerék, melyet a British Airways üzemeltetett, és pár napra előre kellett rá jegyet venni. Ezen Orsiék is voltak. A másik a Millennium Dome, mely egy Greenwich-ben felállított óriási futurisztikus sátor-szerű épület tematikus, a jövő kihívásaival és veszélyeivel foglalkozó kiállításokkal, előadásokkal, 3D-s mozikkal, Circe de Soleil-re emlékeztető artistaprodukciókkal. Jelenleg az O2 telekommunikációs cég szórakoztató központja kap helyet benne. Itt átérezhettük, milyen a 0 hosszúsági körön, a kezdő meridiánon átlépni. A harmadik a Shakespeare Globe színházának rekonstrukciója, melyet viszont sajnos nem láthattunk. Persze letudtuk a kötelező penzumot: Westminster apátság, Tower, Saint Paul székesegyház, British Múzeum, National Galery. Etettük a kacsákat és a szürke mókusokat a Saint James parkban, megpróbáltuk megnézni az őrségváltást a Buckingham előtt, sőt, még egy musicalt is megnéztünk: Webber Starlight Express-ét. Madame Tussauds panoptikumában én már jártam első londoni utam alkalmával, Katival ide nem mentünk el. Voltunk viszont Hampton Court-ben, hogy megtekintsük jeles angol királyok egykori lakhelyét. És természetesen ittuk az aranyló, habmentesen csapolt ale-t a hagyományos londoni pub-okban, ezek közül nekem legjobban a „Shakespeare Feje” kocsma tetszett a Sohoban. És persze etettük a galambokat a Trafalgar-on, elsétáltunk a Hide Park Corner-re meghallgatni a szónokokat, délutánonként teáztunk. Mi az, amit Orsi látott, de mi nem? Hát a Csalagút, melyen Orsi utazott is, mi csak a külön neki épített pályaudvart csodálhattuk meg a szép sárga motorvonatokkal. Aztán Stonehenge, ahová olyan ritkán indultak a vonatok, hogy nem tudtuk programunkba iktatni. A londoni gyalogoshíd sem volt még kész 2000-ben. Orsi járt Brightonban is a szeles tengerparton, Canterbury-ben és a Dover-i fehér szikláknál (utóbbi kettőnél én is ’78-ban). Ja, és voltak az Arsenal stadionjában (hát ez engem nem izgatna különösebben). 1978-ban még láttam keménykalapos bankárokat sétálni a City-ben, lehetett dohányozni az emeletes buszok emeletén, volt még shilling-es pénzérme (az angol pénzrendszer kövületeként a ’71-es pénzreform után még egy ideig megmaradt, méretben és súlyban egyezett az 5 pence érmével). Oda lehetett sétálni a Downing Street 10 elé, a mindenkori miniszterelnök házához. 2000-re ezek már eltűntek: a City-t fiatal yuppik uralják, a közlekedési eszközökön dohányzási tilalom van, a Downing Street a terroristaveszély miatt le van zárva. De galambokat még lehetett etetni a köztereken („Feed the birds, two pence a bag”, ugye ismerős a Mary Poppins-ból), mára már ezt is betiltották. Mi lesz vajon a többi angol hagyománnyal?

2010. 04. 12.    Választások   1970-ben apám elvitt szavazni (ha jól emlékszem, pont József-napra esett a választás). Furcsa volt, hogy semmit sem csinált a szavazólappal, csak úgy bedobta az urnába… Először 1975-ben, katonakoromban, Debrecenben szavaztam. Na képzelhetitek, az milyen demokratikus volt. Nógrádi Péter osztály- és katonatársam (a partizán Nógrádi Sándor unokája) a szavazólapon szereplő két nevet kurucosan áthúzta, nekem ehhez sem bátorságom, sem motivációm nem volt. Másodszor 1980-ban a harmadik kerületben szavaztam, mert nagymamám lakásába voltam bejelentve. Hát ez a helyzet sem motivált különösebben, bár 24 éves létemre első szavazónak néztek… Tudatos szavazóvá 1985-ben váltam. Az „Elvtársak, növelni kell a demokratizmust!” párthatározat szellemében kötelezővé tették, hogy minden választókerületben legalább két jelöltnek kell lenni, feltéve, hogy a jelöltek elfogadják a Hazafias Népfront programját. Így fordulhatott elő, hogy bizonyos kerületekben a két körzeti orvos, két esztergályos vagy két óvónő mellett „kakukktojás-jelölések” is történtek: ismert vagy kevésbé ismert ellenzékiek kerültek listára. Ajánló szelvény helyett ún. jelölőgyűléseket tartottak, ahol a megjelentek legalább felének támogatnia kellett a jelölteket. A hatalom gondoskodott arról, hogy „vatta-emberekkel” töltsék meg a jelölőgyűléseket. Egy-két ellenzéki azért így is bekerült az Országgyűlésbe. Az átkosban még nem volt kampánycsend (kampány sem), volt viszont alkoholtilalom a választás napján. Az első szabad választás (1990-ben) azért különösen emlékezetes számomra, mert Németh Miklóssal laktam egy házban, ezért azonos szavazókörben adtuk le voksunkat. Amikor megjelentem a szavazókörben, szegény Déri János és stábja már várta a miniszterelnököt, utánam pár perccel be is futott. 1994-ben a mostanihoz hasonló, csak ellentétes kimenetű volt a szavazás: az MSZP földcsuszamlás-szerű győzelmét hozta. Éppen családi születésnapot (Bori két éves volt) tartottunk, így vártuk az exit-poll eredményét. A következő három választás mind-mind nagyon szoros eredményt hozott, bár 1998-ban még nem volt olyan hisztérikus a választási kampány, mint 2002-ben és 2006-ban. 2002-ben Bori egyik barátnőjének, Tamás Katának az édesanyja választási bizottsági tag volt, ezért Kata nálunk töltötte a hétvégét (utolsó pár hetünket töltöttük Lovas úti lakásunkban). A választás napján ellátogattunk a választásra frissen felavatott Nemzeti Színházhoz, és a Fidesz győzelmének biztos tudatában vártuk az urnabontást. Aztán történt, ami történt: a kezdetben vezető Fidesz mellett a budapesti szavazatok kiértékelése során fokozatosan elhúzott az MSZP, és innentől 8 éves lövészárok-háború kezdődött. A 2006-os választások előtt kezdtem el ennek a blognak az írását, és a Menyasszonytánc c. darabot láttuk az Operettben az első forduló napján. Akkor még nem számítottam ilyen keserves négy évre. A magyar demokrácia most a 40 éves pusztai vándorlás félidejénél tart: nagyjából most veszítik el hitüket a legkitartóbb demokraták is. (Annak idején Mózesnek is szemére hányták, hogy nem ezt ígérte, hol a tejjel-mézzel folyó Kánaán, Egyiptomban jobb sorunk volt). Már készül az aranyborjú, sietni kéne a kőtáblákkal…

2010. 04. 17.    A torz képű halál hideg szele, avagy a végzet végső ebtámadása   Nemzeti gyásznap van, az ősi lengyel-magyar barátság okán osztozunk a lengyel nép Kazcynski elnök és politikustársai tragikus halála felett érzett gyászában. Aggódva kórházban lévő szüleink állapotán (anyósom és édesapám is kórházi kezelésre szorul) elelmélkedem néhány mostanában történt furcsa, tragikus és méltatlan haláleseten. A lengyel elnököt és a kormány számos tagját ért repülőgép-szerencsétlenség kapcsán két kérdés merült fel bennem: Egy politikus mégoly tragikus halála is elegendő-e ahhoz, hogy őt a legnagyobb lengyel hazafiak sorába emelje. Kaczynski elnök és felesége Wawel-i katedrálisban történő eltemetése innen távolról kicsit túlzásnak tűnik. A másik kérdés régi vesszőparipám: egy döntést annak végső kimenetele minősíti-e? Ha a lengyel kormánygép pilótájának a negyedik leszállási kísérlete sikerült volna, nem kellene-e akkor is súlyosan megróni a polgári légi közlekedés veszélyeztetése miatt? Szerintem egy döntést kizárólag az minősít, hogy a szabályoknak és az általános szokásoknak megfelel-e, ami a légi közlekedésben azt jelenti, hogy kockázatot csakis egy nagyobb kockázat elkerülése érdekében szabad vállalni, minden egyéb szempont (időveszteség, kényelmetlenség, idegeskedés) másodrangú (lásd a mostani vulkáni hamu miatti teljes Európát érintő légitilalmat). Nemrég Bori egy régi, bár Borinál kb. 10 évvel idősebb művészi torna sporttársának érthetetlen és méltatlan haláláról kaptunk hírt. Bori 10 évig művészi tornázott a magyar művészi torna nagyasszonya, Berczik Sára egykori asszisztensénél, Gilicze Marika néninél. A vizsgaelőadások állandó szereplői voltak a legjobbak, köztük Polgár Csilla is, akikre Boriék példaképként tekintettek. Csilla foglalkozására nézve gyógytornász volt, de épp négy éve, a választások második fordulója előtt Borival egy termékbemutatón is jártunk nála. Utoljára kb. két hónapja beszéltem vele: Borit egy Berczik Sárával kapcsolatos rendezvényre hívta. Állítólag elfáradt, a szíve megszűnt dobogni. Barátai egy rövid klippel emlékeztek meg róla. Zavarba ejtő Daróczi Dávid volt kormányszóvivő öngyilkossága (?) is. Amikor – már a szóvivői munkából visszavonulva – egyszer csak a celebvilágban egy díva oldalán tűnt fel, úgy éreztem, nem való ez neki és nem lesz ennek jó vége. De hát annyi másnál is mondtam ugyanezt. Ismét történt egy haláleset a futballpályán: Varga Zoltán, az aranycsapat utáni generáció nagyszerű játékosa egy öregfiúk-meccsen lett rosszul. Varga Zoltán még abban az időben focizott, amikor felnéztek a magyar futballra, Alberték, Benéék kortársa. Most már az égi gyepen kergeti a bőrt, és nem kell keseregnie labdarúgásunk gyászos helyzetén. Tegnap hallottam a hírt Popper Péter haláláról. Elsősorban cikkeiből és előadásaiból ismerem Popper sajátos, a keleti kultúrát és a pszichológiát ötvöző bölcsességét. Az utóbbi időben a PAX televízióban sugárzott Mesterkurzus előadás-sorozatából merítettünk erőt mindennapjainkhoz és próbáltunk rálelni belső utunkra. A 168 Óra halála előtt pár órával jelentette meg megrendítő utolsó levelét.

2010. 04. 27.    Tosca   Hosszú évek óta először voltam operában, az Operában. Nem rajongok túlságosan ezért a műfajért, pedig szeretem a komolyzenét, de az operák ripacskodásba átcsapó széles gesztusai zavarnak. Négy-öt éve, amikor operabérletet vettünk a gyerekeknek az Erkel-színházba, mindig én kísértem el őket. Megbeszéltük, hogy a családban vszleg csak Kati szereti az operát, ezért kell most nekünk hármunknak szenvednünk. Korábban Katinak édesanyjával volt közös operabérlete, Borival a szülési fájdalmak pont a Végzet hatalma előadása közben indultak meg (ezt még Bori sem bírta). Anyósomnak azóta is minden operaszezonban van bérlete, az előadásokra leggyakrabban apósom (bot füle volt, Isten nyugosztalja) vagy valamelyik lánya kísérte el. Ezúttal úgy alakult, hogy a Tosca-ra ketten mentünk Katival. Az előadás korrekt volt, a Tosca tényleg egy nézhető és hallgatható opera, a ház kétharmadát külföldiek foglalták el. Nekem viszont eszembe jutott az az 1992-es televíziós közvetítés, mely az operát a cselekménynek megfelelő eredeti római helyszíneken (Szent András templom, Farnese-palota, Angyalvár) és eredeti napszakokban (délután, este, hajnalban) élőben mutatta be. Akkoriban ez nagy szenzációnak számított, a zenekart Zubin Mehta egy stúdióban vezényelte, az énekesek (Cavaradossi szerepében Plácido Domingo) mikroporttal voltak felszerelve és természetesen szintén élőben énekeltek. Mi egy évvel korábban, 1991-ben voltunk Rómában, az Angyalvár ormán mi is jártunk, megcsodáltuk Mihály arkangyalt, amint éppen kardot ránt. Egyébként az előadás után a Keleti pályaudvarhoz hajtottunk, mert Orsika épp akkor érkezett Németországból. Hát az öltözékünk a zürichi pályaudvaron standardnak számított volna, de a Keletiben este 11-kor kicsit kilógtunk az átlagból J   Más. Lezajlott a választások második fordulója, a választási totó helyes tipposzlopa: 1: X (Fidesz > 66 %) 2: 2 (MSZP > 15%) 3: 1 (Jobbik < 15%) 4: 1 (MDF nem jutott be) 5: 2 (LMP bejutott) 6: 1 (CM nem jutott be) 7: 2 (MSZP > Jobbik) 8: 1 (MDF < LMP) 9: 1 (MDF-nek nincs egyéni képviselője) 10: 1 (LMP-nek nincs egyéni képviselője) 11: 1 (CM-nek nincs egyéni képviselője) 12: 2 (Jutott be független képviselő, Molnár Oszkár) 13: X (első fordulóban több mint 30 egyéni képviselő jutott be) +1: 1 (Nem lesz koalíciós kormány)   Én négy választ buktam: az MDF-et befutónak jelöltem, az LMP-t nem (4-es, 5-ös, 8-as), és úgy gondoltam, nem lesz független képviselő (12-es). Ez legyen a legnagyobb bajom a választások eredményével…

2010. 05. 10.    Bori 18!   Kedves blog-olvasók! Azért hallgattam ilyen sokáig, mert minden időmet Bori 18. születésnapjára készülő film szerkesztése kötötte le, még két nap szabadságot is kivettem, hogy időre elkészüljek vele. Pedig elég sok minden történt ez alatt az idő alatt. Borikánk elballagott. Nagyon büszkék voltunk rá, mert az igazgató háromszor is kiszólította: egyszer az Iskolai Diákbizottság elnökeként végzett munkájáért kapott jutalmat, egyszer a nyolc éves tanulmányi és közösségi munkájáért egy jutalomkönyvet, végül pedig megkapta a Szilágyi-plakettet is, amiben csak néhányan részesültek a most ballagó évfolyamból. Sajnos a ballagási ebéd nagyszülők nélkül zajlódott: édesapám két napja jött ki a kórházból (anyukám otthon ápolta), anyósom pedig még mindig kórházban volt. Szerencsére az egy héttel később megrendezett születésnapi bulin már mindhárman jelen voltak. Bori előző hete az írásbeli érettségik jegyében zajlott: 5 nap – 5 vizsga. Ő az angol emeltszintűt érezte a leggyengébbnek, aztán ellenőrizte a neten, kiderült, hogy az is 80% körüli volt, szóval bizakodóak vagyunk. A pénteki német írásbeli után családilag megnéztük a Lord of Dance-et a SYMA-ban, pont olyan jók voltak, mint 10 évvel ezelőtt a Népstadionban (jó-jó, Puskás Ferenc Nemzeti Stadion). Másnap reggel a szűk család köszöntötte, aztán délután elment a barátaival bulizni, és csak vasárnap reggel fél tízkor került haza. Mondtam Katinak, milyen jó, hogy már nagykorú, nem kell izgulnunk érte (közben persze lestük a telefont, hogy mikor küld sms-t). Végül a családi szülinap is jól sikerült, 16-an voltunk, négyféle torta volt. Szóval még egyszer: Boldog szülinapot, Bori!

2010. 05. 26.    Berci, a Farkas   Farkas Bertalan első magyar űrhajós 30 évvel ezelőtti űrutazása minden szempontból hű tükre volt a ’70-es, ’80-as évek szocialista viszonyainak. A Szovjetunió az Interkozmosz-programmal szerette volna jutalmazni a hozzá hű szocialista országokat egy-egy jutalom-űrutazás erejéig. Természetesen itt is betartották a szigorú protokoll-sorrendet: először a csehszlovák jelölt repülhetett (kárpótlásul a prágai tavaszért), utána a lengyelek, aztán az NDK-sok, bulgárok, és csak utána mi, renitens magyarok. Utánunk Vietnám, Kuba, Mongólia, majd a még nálunk is renitensebb Románia következett. A bulgár űrrepülés kisebb sajtó-bonyodalmat okozott, mivel az űrállomással való összekapcsolódásra már lapzárta után került sor. A Népszava nagyon szeretett volna elsőként tudósítani az eseményről, ezért „megelőlegezte” a sikeres összekapcsolódást, érzékletesen ecsetelve, milyen nagy szeretettel fogadták a bulgár űrhajóst. Sajnos az összekapcsolódás nem sikerült, az űrhajósoknak vissza kellett térniük a Földre. Pech, melyet akkoriban nem bocsánatkérés, hanem mély hallgatás követett. A szocialista tájékoztatás egyik alapelve a titkolózás volt. Így volt ez a magyar űrhajós repülésével is. Egy hónappal a repülés előtt édesapám Moszkvában járt, és azzal a hírrel tért haza, hogy a két magyar űrhajós közül az egyiket Fazekasnak, a másikat Magyarnak hívják. Aztán anyukám, aki a Belkerben dolgozott, azzal jött haza, hogy nemsokára űrrepülés lesz, mert az összes üzletbe fényképeket és plakátokat küldtek, melyeket egy adott jelre ki kell tenni a kirakatokba. És ha ez még nem lett volna elég, 1980. május 26. hétfőre esett, ami akkoriban televíziós szünnap volt, ezért rendkívüli adásnapot iktattak be. Naná, hogy a tévé adását megszakítva közvetíthesse… a mit is? Hát Farkas Bertalan kilövésének felvételét, hiszen a másik alapelv az volt, hogy semmit sem közvetítünk egyenesben, nehogy valami malőr legyen. Nagyon büszkék voltunk a mi Bercinkre, aki aztán megkapta a csak neki alapított és egyedül általa birtokolt „A Magyar Népköztársaság Hőse” kitűntetést, melynek numizmatikai értéke ma már felbecsülhetetlen. Nagyon magyaros Farkas Bertalan további sorsa is: a harmincévesen csúcsra ért vadászpilóta szolgált a légierő vezérkarában, katonai attasé volt Washingtonban, társtulajdonos volt egy magán-légitársaságban, országgyűlési képviselőjelölt volt, de főként csak botrányairól volt híres. A második (és egyben harmadik) magyar űrhajós inkább a nyugati világot jellemzi: a Farkas Bertalannál egy évvel idősebb (!) Charles Simonyi, Simonyi Károly professzor fia, az Excel megalkotója, a Microsoft társtulajdonosa huszonöt év múlva egyszerűen megvásárolta két űrutazását. A dolog érdekessége, hogy ugyanannak az űrhajónak modernizált változatában repült, mint negyed évszázaddal korábban Farkas. Közben az USA megalkotta ürrepülőgép-flottáját, mely az elmúlt harminc év alatt elavult és idén kivonják a szolgálatból, míg a Szojuz űrhajók továbbra is utasokat szállítanak. Szegény Magyari Béla kiképzett űrhajós, Berci tartaléka talán még egy darabig reménykedett, hogy ő is repülhet. De ugyan ki emlékszik a Mount-Everestre másodikként felérőre, a Holdra másodikként lépőre, a második szívátültetettre?

2010. 06. 01.    Egy álhír   Oszkó Péter távozó pénzügyminiszter ellopta egykori középiskolája természetrajzi szertárából a Samu névre hallgató csontvázat, és elrejtette azt miniszteri irodája szekrényében… Olyanok vagyunk mink, mint a leprások, akikkel a személyes találkozást is kerülni kell. Legalábbis még nem volt példa arra, hogy egy új miniszterelnök a hivatali elődjével való találkozás minden formáját kerülje:           A fenti képeken Németh Miklós és Antall József, Boros Péter és Horn Gyula, Horn Gyula és Orbán Viktor ill. Orbán Viktor és Medgyessy Péter láthatóan beszélő viszonyban vannak… Szerintem a leköszönő miniszterelnök annyit mégiscsak megérdemel: Köszönjük, Bajnai Gordon!

2010. 06. 07.    Agárd örök   Lassan egy éve, hogy megszűnt a munkahelyem, de változatlanul ugyanabba az épületbe járok be dolgozni, ugyanabban a szobában ugyanazon a számítógépen dolgozom. Igaz, fizetés csak akkor van, amikor bevétel, de lassan ehhez is hozzászokunk. Ugyanez a helyzet volt cégem agárdi üdülőjével: a VEIKI már több mint tíz éve létrehozott egy ún. szociális támogatási alapítványt, mely az agárdi üdülőt üzemelteti. Bár a VEIKI-nek már dolgozói nincsenek, alapítványa még van, így az üdülő is – kicsit döcögve – tovább működik. Így kerülhetett sor hagyományos tavaszi agárdi hétvégénkre, amely mostanra már inkább nyugdíjas-találkozó, hiszen a fő napon, amikor a bográcsban főzött kaját (most marhapörkölt volt) esszük, régi munkatársainkat hívjuk meg. Én, Kati és Petra már pénteken lementünk, Orsi és Bori csak szombaton, mert Orsinak színjátszó-előadása volt, Borinak pedig táncedzése. De azért ők is jól érezték magukat. Bori nagyon felszabadult volt angol szóbeli érettségije után. Én és Bori a bika jegyében születtünk, közös jellemvonásunk, hogy szeretjük a megszokott dolgokat. Ezért különösen örülünk, hogy megvan még Agárd. Én egyébként is szeretem az új, vagy megváltozott dolgokat a régi nevükön nevezni. Ez biztos jele az öregedésnek, de nem tehetek róla, nekem Kati munkahelye még mindig WIMNB, az enyém VEIKI, a tévé reggeli műsora Napkelte, a Puskás Ferenc Stadion Népstadion, a Tabán mozi Diadal, és még folytathatnám a sort. Ma lakógyűlésünk volt, és örömmel konstatáltam, hogy házunkba költözött Avar István, a Nemzet Színésze. Egy másik Nemzet Színészét, Tordy Gézát is nap mint nap látom, mert a VEIKI-vel CENTROMATIC-kal szemben lakik, hiába, ez Hollywood Budapest!

2010. 06. 10.    Mundial   „Miután Magyarország a várakozásnak megfelelően Puskás lesgyanús góljával megnyerte a világbajnokságot, Magyarországon a politikai elégedetlenség nem öltött határozottabb formákat, a diktatúra megerősödött, elmaradt az 1956-os forradalom, maradt Rákosi, nem lett semmiféle Kádár-rendszer, se gulyáskommunizmus. A németek ismét lehajtották szőke, germán fejüket, nem mondták, >>wir sind wieder wer<<, a Wirtschaftswunder megtorpant, az amerikaiaknak is kedvük szegődött, hagyták, hogy az oroszok egész Németországból NDK-t csináljanak.” (Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére). Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegnap megnéztem a SAT1-en a Das Wunder von Bern (A berni csoda) című német filmet. A film a németek szemszögéből, epikus töltéssel mutatta be azt, amit mi, magyarok nemzeti tragédiaként* éltünk meg: az 1954-es svájci focivébé döntőjének megnyerését/elvesztését. A németek állítólag két esemény kapcsán tudják határozott pontossággal, hogy mit csináltak akkor, amikor a hírt meghallották: a váratlan ’54-es vébégyőzelemről és a berlini fal leomlásáról. Furcsa módon nekünk, magyaroknak mindkettőhöz közünk van. A berni döntő előtt egyetlen egyszer, 1938-ban játszottunk vébédöntőt az olaszok ellen, de igazi esélyünk csak 1954-ben volt a győzelemre. Az ’58-as, ’62-es és ’66-os vébére is menetrendszerűen kijutottunk, sőt, a selejtezőkön is túljutottunk, de az 1970-es mexikói világbajnokság előtt valami eltörött: pótselejtezőre kényszerültünk Csehszlovákiával. A mérkőzésre Marseille-ben került sor és a csehek 4:1-re legázoltak bennünket („Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!”, kiabálta Szepesi György). Ha Bern volt a magyar labdarúgás első Mohácsa, hát Marseille volt a második. Mészöly Kálmán a mérkőzés után így nyilatkozott: „A mi időnk lejárt”. Az 1974-es német vébére sem sikerült kijutnunk, ám ekkor valami megcsillanni látszott: válogatottunk sikeresen kiharcolta a ’78-as argentin, ’82-es spanyol és ’86-os mexikói részvételt. Egyiken sem jutottunk túl a selejtezőkön, de mindhármon produkáltunk valami emlékezeteset: Argentínában a nyitómérkőzést a házigazdák ellen erős bírói segédlettel veszítettük el, két legjobbunkat, Törőcsiket és Nyilasit kiállították. Spanyolországban 10:1-re vertük Salvadort, hogy aztán simán veszítsünk Argentína ellen. Mexikóban viszont első mérkőzésünkön megalázó 6:0 arányú vereséget szenvedtünk a Szovjetuniótól, így Irapuato vált a magyar foci harmadik Mohácsává. Bár a vébékeret 16-ról fokozatosan 32-re emelkedett, 1986 óta többé nem sikerült részvételi jogot kiharcolnunk. Egyre több ázsiai és afrikai ország tanult meg focizni, bár az utóbbi 44 évben minden döntő résztvevője ugyanabból a hat országból kerül ki: Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Argentína és természetesen Brazília, akik miután ’70-ben aratott harmadik győzelmükkel végleg elnyerték a Rimet-kupát, azóta még kétszer, ’98-ban és 2002-ben győzni tudtak. Persze, ha azt mondjátok, hogy ilyen kis ország többé nem veheti fel a harcot a nagyokkal, akkor mivel magyarázható, hogy három környező kis ország, Szlovákia, Szlovénia és Szerbia is ott lesz Dél-Afrikában, nem is beszélve a válságtól súlyosan érintett Görögökről? Számos élvonalbeli írónk szívéhez is közel áll a labdarúgás, így a már idézett Esterházy Péteren kívül (kinek öccse, Márton részese volt az irapuatoi 6:0-s vereségnek) Mándy Iván („kell egy csapat” – ugye ismerős), Moldova György (H-Kovács történetei, Ferencvárosi koktél stb.), Végh Antal (Miért beteg a magyar futball?) írt focitémájú könyveket. Orbán Viktor már 1998-ban megígérte nekünk, hogy kijuttatja a világbajnokságra a magyar válogatottat. Hát most újra itt a lehetősége, hogy ezt megtegye és akkor minden magyar örökre szívébe zárja… * Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa (már csak ketten vannak életben, ő és Buzánszky Jenő) elmondta: 1954. július 4-e óta minden reggel azzal a gondolattal ébred: ha egy méterrel balrább áll, kivédhette volna a németek harmadik gólját. Húszezer bűntudattal teli reggel: ezt nevezem én büntetésnek.

2010. 06. 14.    Budapest Bár   Divat a nosztalgia és a retró. A zenében is. Már régóta így van, csak mindig különböző formában jut kifejezésre. A ’70-es évek végén az akkori kultúrkormányzat engedett a közízlés nyomásának és kiadta lemezen Karády Katalin legnagyobb slágereit. A korong hihetetlenül népszerű lett és még tovább fokozta a 20-as, 30-as, 40-es évek slágerei iránti nosztalgiát. A sort Paudits Béla ’83-ban, majd Postásy Juli ’86-ban kiadott albuma folytatta. A Hungária együttes ’80-as évek eleji másodvirágzását is annak köszönhette, hogy megteremtette egy olyan zenei világ nosztalgiáját, amely igazából nem is, vagy csak szórványban és szubkultúrában létezett Magyarországon. A retró lényege nem a felidézés, hanem a visszavetítés: megteremteni egy letűnt kor teljes világát: öltözködést, viselkedést, zenei stílust, életérzést. A rendszerváltás utáni két leghíresebb nosztalgia-zenekar a Cotton Club Singers és a Hot Jazz Band volt. Először CCS-koncerten valamikor ’98-ban, HJZ-koncerten pár évvel később voltunk és mindkettőjük rajongói, lemezgyűjtői lettünk, közös koncertjükön pont két éve voltunk a Margitszigeten. Mindezt azért írom le, mert vasárnap – 20. házassági évfordulónkhoz kapcsolódva – Budapest Bár koncerten voltunk a Szigeten. A Budapest Bár más, mint az eddigi retró-zenekarok, nem egyszerűen újrajátsszák, hanem újraértelmezik a 20. század slágereit. A zenei alapot a három Farkas-fivér és az őket kiegészítő Ökrös Károly magas színvonalú hangszeres játéka teremti meg: hegedű, combalom, harmonika, bőgő, alkalmanként zongora, gitár és ütősök. Eltérően elődeiktől nem tolakodnak az előtérbe, hanem a frontvonalra önálló zenei múlttal (és jelennel) rendelkező népszerű énekeseket, előadókat állítanak. A Margitszigeten tíz énekessel és két külföldi vendégművésszel léptek fel. Az énekesek között hallhattuk a Kossuth-díjas Lovasi Andrást, a pár éve már sikeres Rutkai Borit, Ferenczi György herflijátékost, Németh Jucit, akinek „Holnap” c. számát megkönnyeztem, Kollár-Klemencz Lászlót, aki a Vén cigányt és a Padam-padamot egészen különleges hangon adta elő. A New York-i Mazz Swift, a dekoratív afroamerikai hegedűs-énekes hegedűpárbajt vívott Farkas Robival de a Szomorú vasárnapot is nagy átéléssel énekelte el. És akkor a Quimby-s Kiss Tibort és Paudits legújabb reinkarnációját, Frenket nem is említettük. Felejthetetlen este volt, a Budapest Bár az elkövetkezendő években uralni fogja a nosztalgiazene-piacot.

2010. 06. 22.    Jeruzsálem – London – Pécs   Húsz évvel ezelőtt Izraelben voltunk nászúton. A tízéves házassági évfordulónk alkalmából Londonba utaztunk. Húszéves jubileumunkat Pécsett ünnepeltük. Lehet, hogy a harmincadikat Bácsalmáson fogjuk? De a komolyságot félretéve: kihasználva, hogy Pécs Európa kulturális fővárosa, huszadik házassági évfordulónkra Kati egy hosszított wellness-hétvégét szervezett a pécsi Kikelet Szállóba. Az előjelek nem voltak túl bíztatóak: a meteorológia rettenetes időt jósolt erre a hétvégére. Nos, szakadó esőben indultunk el, de már Dunaújvárosnál elállt az eső, így két és fél órás szekszárdi városnézést is beiktathattunk, egy étterem teraszán elköltött ebéddel. Amikor visszaértünk a kocsihoz, ismét esni kezdett az eső, de Pécsre érve verőfényes napsütés köszöntött minket. Első utunk a szálloda medencéjéhez vezetett, úszkáltunk, napoztunk. Vacsora előtt kirándultunk egy keveset (lesétáltunk a Tettye téri romokhoz). Vacsoránkat a szálloda teraszán költöttük el, majd lementünk a városba: séta a Király utcában, alternatív zenekarok hallgatása (pl. Realistic Crew) a Varázskertben. Utána még ittunk egy pohár pezsgőt a szálloda teraszán, majd borozgattunk a szobában (még Szekszárdon szereztük be az óvörös cuvee-t). Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, így hétkor lementünk úszni és napozni (!). Reggeli után megint egy kis kirándulás, megcsodáltuk a Havi-hegyi sziklára emelt templomot és környékét. Visszamentünk a szállodába egy kis kényeztető masszázsra, utána uzsgyi le a városba. Vacsoráig sétáltunk, megcsodáltuk az ókeresztény sírkamrákat. Vacsora a szállóban, majd vissza a Dóm térre, Vujicsics-koncertre. Az elején egy kicsit szemerkét az eső, aztán meggondolta magát. Fellépett még a Söndörgő együttes, valamint Boban Markovic. Utána korzózás a Janus Pannonius utcában (tantaloszi kínok között, mert a kocsi miatt nem ihattam), majd gyorsan vissza a szállodába egy kis vörösborra. Harmadnap ismét úszás reggeli előtt (ezúttal a napozás elmaradt), majd elmentünk a pécsi kisvasúthoz, valamint a tévétoronyhoz a Misina-tetőre. Fél 11 körül elhagytuk a szállodánkat, irány a város. Még egy kis séta a Zidinában, a Kálvária dombon, majd kiautóztunk a még felújítás alatt álló Zsolnai mauzóleumhoz. Soppingoltunk az Árkádban és megnéztük a pécsi zsinagógát is. Kimentünk a temetőbe egy fiatalon meghalt pécsi barátom sírjához, majd irány Budapest. Alig indultunk el máris szakadni kezdett az eső, Bonyhádnál mintha dézsából öntötték volna. Nem lenne teljes ez a krónika, ha kihagytam volna azt a 15 geoládát, amit ez alatt a három nap alatt találtunk meg J. Harmadszor járunk kulturális fővárosban, voltunk már Grazban 2006-ban és Nagyszebenben 2007-ben. Pécs eléggé le van maradva a létesítményeivel, különösen az útfelújítások, a tévétorony környéke valamint a Nádor Szálló állapota lehangoló. Innen látszik, hogy Toller hogyan tudta a város széthúzó erőit egyesíteni. Pécsett korábban 2002 Szilveszterén jártunk, épp akkor volt Toller László esküvője is. Két tanulság van: 1. Mindig egy-két évvel később kell menni egy európai kulturális fővárosba, mert addigra biztosan minden készen lesz. 2. Egy város polgármestere nem attól jó vagy rossz, hogy melyik politikai oldalhoz tartozik, hanem hogy rendelkezik-e azzal a képességgel, hogy a különböző irányba mutató érdekvektorokat azonos irányba fordítsa. Összességében viszont: soha rosszabb házassági évfordulót!

2010. 06. 23.    Наша чудетсная техника   Egy hete tovább nehezítették a belépést a paksi atomerőműbe: tenyérgeometria-ellenőrzés egészíti ki a kártyás beléptetést. A tenyérgeometria (ujjak hossza, vastagsága, egymáshoz képesti aránya) vszleg kevésbé egyedi, mint az ujjlenyomat, arra viszont nagyon is alkalmas, hogy megállapítsa, valóban a kártya jogos tulajdonosa akar-e az erőműbe belépni. Más kérdés persze, hogy H1N1-es időkben hogyan járul hozzá a tenyérleolvasó a járványügyi helyzethez. Én a paksiak helyében az ellenőrzést tenyérjóslás-szolgáltatással is kiegészíteném, így szórakoztatóbb lenne a belépési procedúra. Az eljárást fémdetektoros kapuval és csomag-átvilágítással is kiegészítették, így úgy érezhetem magam, mint a repülőtéren vagy a Parlament bejáratánál. Más. A napokban levelet kaptam a Vas Megyei Rendőrfőkapitánytól. El nem tudtam képzelni, mi dolgom lehet nekem Vas megyével. Kiderült, hogy egy V. kerületben állítólag általam elkövetett közlekedési kihágás ügyében kaptam értesítést. Nemrég óta a közigazgatási bírságolást országos jogkörrel a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság kapta meg. A központi ügykezelés egy nyitott informatikai rendszerrel van támogatva: az ügyirat-számommal és a gépkocsim rendszámával beléphetek arra az oldalra, melyen megtekinthetem, hol és mikor történt az eset, mi a szabálysértés típusa és jogszabályi hivatkozása, mennyi a bírság összege. És ami a legfontosabb, megtekinthetem a helyszínen rögzített fényképeket is. Az én ügyemben pl. a „várakozási tilalom másik jármű megközelítését vagy elindulását akadályozó módon” jogszabályi hivatkozást adták meg, ugyanakkor a képeken jól látszik, hogy ég az autóm fényszórója, benn ülök és a fényképfelvételek között mindössze 11 másodperc telt el. Ez alapján simán megfellebbezem az eljárást, különben viszont nem valószínű, hogy bementem volna a rendőrségre a fényképeket megnézni. Külön érdekesség, hogy egy folyamat-hőmérő azt mutatja, hol tart az eljárás az elkövetés – értesítés – határozathozatal – határozatkézbesítés – jogerőre emelkedés – befizetés – végrehajtásba adás skálán. Remélem, a közigazgatásban egyre jobban elterjednek a nyílt informatikai rendszerek. Ügyfélkapuval már évek óta rendelkezem, az adóbevallásomat is így adom be, de ellenőrizhetem, hogy a TB-nek milyen egészségügyi szolgáltatásokat számláztak ki az én TAJ-számomra (néha öt perc alatt végeznek el rajtam többórás vizsgálatsort J), vagy megnézhetem, hogy egy utcán álló gyanús autó nem áll-e körözés alatt.

2010. 07. 06.    Született július 4-én   Mint tudjuk, július 4-én született az Amerikai Egyesült Államok. Meg van egy ilyen című film is. 1954. július 4-én szenvedtünk történelmi vereséget Németországtól a svájci világbajnokság döntőjében. Július 4-én indított újra az új kormány néhány elődje által bezárt vasúti szárnyvonalat. Na és még ki született július 4-én. Hát a matematika-tanárom, Némethy Katalin. Hogy-hogynem, ezt valamikor mostanában nyomozta ki egy-két lelkes osztálytársam, és rögtön akció indult Kati néni megajándékozására. Mindenféle ötletek után végül egy klímaberendezés felszerelése mellett döntöttünk. Nagyon sok osztálytársam nemcsak azért látogatja rendszeresen Kati nénit, hogy beszámoljon magánéleti eseményeiről vagy tanácsot kérjen valamilyen ügyben, hanem bevásárol neki vagy elintézi egy-egy ügyes-bajos dolgát. Kati néni megítélése elég ellentmondásos osztálytársaim körében. Azok vagyunk többségben, akik nagy pedagógusnak tartjuk, de vannak, akik tekintélyelvű, ellentmondást nem tűrő személyiségnek gondolják. Kétségtelen tény, hogy pedagógiai módszereihez a megszégyenítés is hozzá tartozott, de én úgy gondolom, hogy ezt csak azoknál alkalmazta, akiket szeretett: leginkább úgy, ahogyan ezt Karinthy megírta a Hasműtét c. novellájában. Az ajándék átadására pénteken kerül sor, aminek azért is örülök, mert a két héttel ezelőtti osztálytalálkozóra Pécs miatt nem tudtam elmenni. Szent Iván, Péter-Pál és Sarlós Boldogasszony napja után már nyakig vagyunk a nyárban. Sarlós Boldogasszony a Vizitáció évfordulója, amikor Mária meglátogatta Keresztelő Jánossal viselős unokatestvérét, Erzsébetet (a keresztény kalendáriumot erősen összekuszálta a Gergely-naptár bevezetése, így fordulhat elő, hogy Szent János születése, azaz Szent Iván napja több mint egy héttel megelőzi a Vizitációt). Gyerekkoromban a Zsigmond téren laktunk, a közeli Újlaki Templom a Sarlós Boldogasszony Plébániatemplom nevet viseli. Július elején mindig nagy búcsú volt a templom környékén körmenettel, kirakodó vásárral, körhintával. Óbuda akkor még őrzött valamit kisvárosi jellegéből a sok kis földszintes házzal. Az Újlaki Templom egyébként is nagy vetélkedésben volt az Óbudai Szent Péter-Pál Főplébániával, ahol egy héttel korábban volt a búcsú. Itt keresztelték meg édesanyámat, kislánykorában a közelben laktak, az ún. szerecsenfejes házban: egy tipikus óbudai földszintes, udvaros bérházban. Innen vándoroltak ki Franciaországba szerencsét próbálni Le Havre városába, de a nagy gazdasági válság ott sem kedvezett az idegeneknek, pár év múlva hazajöttek. A szerecsenfejes ház egészen kicsi gyerekkoromban még megvolt, egyszer elmentünk oda. A többivel együtt ezt is lebontották, ma nyolcemeletes panelházak állnak a helyükön.

2010. 07. 13.    Mundial 2 – Paul, der Tintenfisch hat es gesagt   Sok szempontból rendhagyó focivébén vagyunk túl. A négy évvel ezelőtti döntőt játszó Franciaország és Olaszország a selejtező körből csoportutolsóként esett ki, előbbit a házigazda Dél-Afrika, utóbbit Szlovákia ütötte el a továbbjutástól. Szlovákiát azért is szerettük, mert egyedül ebben játszottak magyarok, és Hollandia ellen a nyolcad-döntőben ugyanúgy 2:1-re maradtak alul, mint a brazilok a negyeddöntőben. Igen, a másik meglepetést a két legnagyobb favoritnak tartott Brazília és Argentína negyeddöntőben való kiesése okozta. Argentínát a németek 4:0-ra ütötték ki, akkor még azt hittük, hogy semmi sem állíthatja meg őket a döntőig, de aztán másként alakult. Spanyolország, amely még sohasem játszott vébé-döntőt, végre felért a csúcsra. Erre már régóta várt a világ, hiszen Spanyolország olyan klubcsapatokkal büszkélkedhet, mint a Real, az Atletico vagy a Barca, és két éve ők nyerték az EB-t is. A spanyolok az egyenes kiesési ágban minimál-programot teljesítettek: minden mérkőzésüket 1:0-ra nyerték meg. Spanyolország a focivébék történetének nyolcadik világbajnoka Uruguay, Brazília, Argentína, Anglia, Németország, Olaszország és Franciaország után Hollandia viszont kiérdemelte az örök második kitüntető címet: harmadszor játszottak döntőt és harmadszor maradtak alul. Mi, büszke magyarok két döntőben elért két vereséggel büszkélkedhetünk (Csehszlovákiához hasonlóan). Fontos még megemlíteni, hogy a magyar bírói hármas Kassai Viktor vezetésével az elődöntőig menetelt, Kassai sárga lap nélkül vezényelte le a Németország-Spanyolország összecsapást. És persze ne feledkezzünk meg Paulról, az oberhauseni állatkert polipjáról, aki Németország mind a hét mérkőzésének valamint a döntőnek az eredményét helyesen jósolta meg. Nahát! Négy évvel ezelőtt Horvátországban élvezhettük a vébé legfontosabb mérkőzéseit (pl. a brazil-franciát), az 1990-es vébé ideje alatt nászúton voltunk, 1974-es világbajnokság alatt viszont evezőstúrán voltam barátaimmal, és a német-holland döntőt Visegrádon egy üdülőbe bekéretszkedve néztük végig. A mostani világbajnokságon nagyjából a negyeddöntőktől követtem az eseményeket. Kérdeztem is a lányaimat, nem frusztrálja-e őket, hogy nem képviselem a klasszikus apa-típust, aki a nyitómérkőzésen egy rekesz sörrel befészkeli magát a tévé elé, és a döntőig fel sem áll onnan…

2010. 07. 20.    Eszem a csillárt   Ismeritek Nóti Károly bohózatát, amelyben a panzió-tulajdonos nem fizet a csillárosnak, ezért az küld egy behajtóembert, aki „leeszi a csillárt”, azaz szintén fizetés nélkül fogyaszt. Vagy azt a szintén a múlt század harmincas éveiben íródott kuplét: „…s ha néha számlát kapunk, fogjuk magunk, s jól bezárjuk az ajtót.” Igen, akkoriban sikk volt nem fizetni a szabónak, kifizetetlen tartozásokat halmozni a fűszeresnél, több havi lakbérrel elmaradni a háziúrnál. Nem titkoltuk a dzsentri virtust, és nem titkoljuk ma sem. Egy összehasonlításban a nálunk kb. 25 %-kal jobban élő csehek 25 %-kal kevesebb új autót vásárolnak, mint mi. Nálunk valahogy nem számít erénynek a polgári mértéktartás. Ma kaptam levelet a lakáskölcsönömet folyósító bankomtól, hogy szívesen adnának nekem szabad felhasználású jelzálog-hitelt. Utazzak, vásároljak plazmatévét a lakásom terhére. De azt azért nem gondoltam, hogy a krónikus nem fizetés ennyire nyíltan megjelenik állami beruházásoknál is. A Megyeri hídnál ugyanúgy nem fizették ki az alvállalkozókat, mint az M43-as autópálya építésénél. Mert a „várjanak csak a pénzükre” szemlélet nemcsak a kínálati piac eredménye, hanem morális hiányosság. Ahogyan száz éve a szabó vagy a fűszeres nem merte beperelni a kuncsaftot, hiszen végül is mégiscsak belőlük él, ugyanúgy manapság sem meri senki megkockáztatni, hogy felszámolási eljárást indítson egy neki tartósan tartozó beruházó cégnek, hiszen hamar híre mehet a szakmában, hogy van itt egy kekeckedő vállalkozó. A beruházók pedig eleve betervezik a projektbe, hogy néhány alvállalkozó hoppon marad. Mindezt azért írom, mert alig két éve lelkesen írtam ebben a blogban, hogy egy irányítástechnikával foglalkozó cég vasúti szállítmányozásba kezdett. Mostanában meg arról kaptam hírt, hogy alig tudták az irányítástechnikai üzletágat kimenekíteni a cégből, mert a MÁV felszámolási eljárást indított ellenük, amiért egy ideje nem fizetik a pályahasználatot. Igen, mert őket is „elfelejtette” kifizetni az az autópálya-építő konzorcium, akinek a sódert szállították. Csak ők lapítottak, mert féltették a további üzletet. Nem így a monopóliummal rendelkező MÁV. Szomorú történet, és nagyon magyar…

2010. 07. 26.    Concorde   10 évvel ezelőtt a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről felszállt az Air France Concorde típusú repülőgépe, majd másfél perc után egy szállodába csapódott, a szerencsétlenséget a fedélzeten tartózkodó 114 ember közül senki sem élte túl. Ez lényegében megpecsételte a hangsebességnél gyorsabb légi utasforgalom sorsát. Hasonlóan a Hindenburg léghajó 1937. május 6. katasztrófájához, mely véget vetett a karcsú ezüstszivarok légi forgalmának, pár hónap múlva az utolsó Concorde is a hangárban maradt. A Concorde-katasztrófa közvetlenül kiváltó oka a pár perccel korábban felszálló, a Continental Airlines által üzemeltetett DC10-esről leváló vasdarab volt, mely szétvágta a ráfutó Concorde futóművét, a szétrobbanó abroncs léket ütött a repülő egyik üzemanyagtartályán, mely nyomban lángba borult, lehetetlenné téve a gép két baloldali hajtóművének üzemeltetését. A Concorede prototípusa 1969-ben repült először, de rendszeres utasforgalomba csak 1976-ban állt, három évvel az első olajár-robbanás után – nem túl jó ómen. Aztán a hangja miatt is kezdték kitiltani a világ repülőtereiről. Gazdaságilag sohasem volt nyereséges, igazán csak a gazdagok kiváltsága volt a hangsebesség 2,5 – 3-szorosával repülni. Bár filmen több példánya is elpusztult, pl. az 1979-ben készült SOS Concorde című olasz, és a szintén ’79-ben készült Airport’79 Concorde című amerikai filmben, a 10 évvel ezelőtti volt a British Arways és az Air France szuperszonikus gépének egyetlen halálos balesete. Nem úgy, mint szovjet klónjának, a szintén hangsebesség felett repülő TU-144-esnek. A TU-144 első prototípusa 1968-ban szállt fel először, és 16 darab készült belőle. 1975-ben állt szolgálatba, de csak 1978-ig járt menetrendszerűen, utána légi laboratóriumként ill. teherforgalmi célra használták. A Tu-144-esnek két légi katasztrófája is volt: 1973-ban Le Bourget-ben egy légi bemutatón zuhant le a szovjet repülőgépgyártás büszkesége, majd 1978-ban Jegorjevszkben egy másik példány. Furcsa kanyarokat ír le technika-fejlődésünk. Az amerikai űrrepülőgépek 30 éves szolgálatának is vége lesz az idén, Szovjet másuk, a Burán mindössze egyetlen egyszer repült. Az oroszok felmérték: ez már túl drága nekik. Néha belekezdünk valamibe, lelkesedünk valamiért, nagy pénzt áldozunk rá, majd belátjuk, mégsem ez az igazi út. Zeppelin, Concorde, űrrepülő gép: a lelkesedés és kijózanodás egy-egy állomása.

2010. 08. 03.    Egy éve saját lábon   2009. augusztus 1-jével megszűnt a munkaviszonyom a VEIKI zrt-vel. Egy hónap hiányzott a harminc éves munkaviszonyomhoz. A VEIKI-t látszólag egy veszteséges fővállalkozás és az arra rakódó kötbér döntötte be, de eróziója valójában már évekkel ezelőtt megkezdődött: kutatóintézetnek már, mérnökirodának vagy fővállalkozási irodának még nem volt alkalmas. A másodfokú ítélet kihirdetése után, még az inkasszó életbe lépése előtt hagytuk el a süllyedő hajót. Akkor mondtuk magunkról: olyanok vagyunk mink, akár a Titanic zenészei, akik az utolsó percekig játszottak az utasoknak. Bár volt egy Kft-nk, ebben többségi tulajdonos volt a VEIKI, ezért sebtiben egy új céget kellett alakítanunk. A Centromatic Kft. eredetileg Contromatic akart lenni (a control és automatic) szavakból, de volt már egy hasonló nevű cég, ezért a cégbíró megtagadta a bejegyzést. Egy betűt megváltoztattunk és a cent jelét választottuk szimbólumunknak: ȼ Anyacégünktől közös megegyezéssel, de nem üres kézzel távoztunk: a végkielégítéstől ugyan elestünk, de jó pénzért átvállaltuk a szakterületünkre eső összes kötelezettséget és a futó szerződéseket is sikerült háromoldalú megegyezésekkel a nevünkre átkötnünk. A kormányváltás miatt a VEIKI felszámolása nem igen halad, így fordulhatott elő, hogy még mindig a régi helyen dolgozunk (a VEIKI-től béreljük a helyiségeket) az eredeti eszközökkel (ezeket is béreljük). Szolgálati autómat is sikerült megvásárolnom. 2010-re elég jó szerződéseket kötöttünk, tanúsíttattuk a társaság minőségirányítási rendszerét, Paks is minősített minket. Már Centromatic-osként juthattam el Svájcba, így vehettünk részt egy nagy paksi rekonstrukciós projektben és egy százhalombattai új energiatermelő blokk létesítésében. Egy nagyobb mérnökiroda komoly ajánlatot tett a beolvasztásunkra, de a gazdasági válság miatt elmaradt energetikai beruházások okán visszaléptek. Az első év mérlege tehát nem túl rossz, bár meg kellett szoknunk, hogy fizetés csak akkor van, ha van árbevétel is. Önállóságom első napját különben nyaralással kezdtem: 2009. augusztus elsején utaztunk Gyulára. Idén Alsóörsre megyünk egy hétre. Kati a gyerekekkel két hetet volt Angyalin, én hétvégeken, meg hét közben látogattam őket. Szombaton este Angyaliról mentem Paksra egy éjszakai üzembe helyezésre, hogy aztán másnap reggel a Pentele-hídon keresztül autózzak vissza a családomhoz. Bori egyetemi felvételt nyert (ELTE szociológia), előtte még kiélvezi a nyarat: volt a Balatonon, most Ozorán van egy zenei fesztiválon és megy majd még gólyatáborba is. Orsi is volt egy hetet a Balatonon, most strandröplabda-edzőtáborba jár, augusztus utolsó hetében pedig normál röplabda edzőtáboron vesz részt. Petrának bár lehetne még óvoda, úgy döntöttünk, hogy már nem járatjuk tovább, így aztán a nyarat hol testvéreivel, hol unokatestvéreivel tölti, egy hetet balett-táborban is volt. Csak én érzem úgy, mint egy vendéglátós vagy szobafestő: a nyár a főszezonom…

2010. 08. 19.    Alsóörs   13 év után először nyaralt együtt a család a Balatonnál. Petra most látta először a magyar tengert. 1997-ben még megvolt cégem balatonszemesi üdülője, akkor Bori 5, Orsi 3 éves volt. Gyermekkoromban a nyaralás mindig egyet jelentett Balatonboglárral, ahol eleinte évente, később csak kétévente két-két hetet nyaraltunk a SZÖVOSZ üdülőjében. Később Varga Feri barátom révfülöpi nyaralójában töltöttünk pár napot nyaranta, majd a ’80-as évek közepétől 4-5 éven keresztül minden nyáron egy-egy hetet vitorláztam is a barátaimmal (Iparcikk-Kölcsönző Vállalat, áldassék a neve!). Idén Alsóörsön kaptunk kölcsön egy házat lényegében ingyen. A teljesen felszerelt, családiház-méretű nyaraló pár száz méterre fekszik a strandtól, hátránya mindössze annyi volt, hogy kb. fél éve jártak benne utoljára. Leérkezésünkkor szakadt az eső, így az első napot takarítással, a másodikat veszprémi kirándulással (először voltam a veszprémi állatkertben) töltöttük, utána azonban hazautazásunk délutánjáig minden nap strandoltunk. Még vándorcirkuszban is voltunk. Az a vicces ezekben a kis utazó cirkuszokban, hogy a jegyszedőt később zsonglőrként, majd bűvészként végül pedig hullahoppozóként láthatjuk viszont, és ugyanez vonatkozik a többi artistára is. Egy hasonló vándorcirkuszból származik Bori kutyusos párnája: még ötéves korában nyerte tombolán egy Szentendrén fellépő cirkuszban, azóta is azzal alszik. Előző balatoni nyaralásunkkor is volt egy cirkusz Lellén, akkor a lányok még az elefántra is felülhettek a szünetben. A mostani egy kisebb társulat volt, itt csak pónilovagolni lehetett. 10 évvel ezelőtt egyébként az Őrségben nyaraltunk, Őrimagyarósdról portyáztuk be a környéket, hogy hol a Hársas-tóban, hol a Borostyán-tóban, hol pedig a Vadása-tóban fürödjünk meg. Az akkori kedélyeket a Kurszk tengeralattjáró katasztrófája borzolta (máig sem teljesen tisztázott módon egy gyakorlat során az atom-tengeralattjáró kilövő csövében felrobbant egy torpedó). Idén pedig pár nappal indulásunk előtt volt egy szintén rejtélyes lövöldözés Alsóörsön, az áldozatok emlékére gyújtott mécsesek ott világítottak minden éjjel Alsóörs határában a 71-es út mellett. Nyaralásunk során 10 geoládát kerestem/tünk meg, hol van ez a tavalyi gyulai 21-hez képest. Bori úgy tűnik, az egyetemmel együtt új életet is kezd: szakított barátjával L.

2010. 08. 25.    Nyárvége   Elmúlt augusztus 20, jön az ősz. Hosszú idő után először tűzijáték-mentes augusztus 20-at ünnepeltünk, mert Gödöllőn voltunk egy kerti partiban. Ahhoz képest, hogy 2001-ben a FIDESZ Nagyboldogasszony napjának (augusztus 15) ünnepnappá nyilvánítását tervezte, most nem nagyon törték magukat. Akár hiszitek, akár nem, 1989. augusztus 15-én szintén Alsóörsön voltunk: épp ott kötöttünk ki vitorlástúránk során, melyen már Kati is velem volt. A baráti házaspár, akikkel voltunk, nagy katolikusok, ezért muszáj volt templomba menniük aznap. Azóta tudom, hogy Mária mennybemenetele az egyik legnagyobb keresztény ünnep. Bezzeg idén az augusztus 15-ét az alsóörsi strand vizespóló-versennyel ünnepelte: a vállalkozó kedvű csajok meztelen felsőtestre tiszta fehér (vagy a szponzor emblémájával ellátott) pólót vettek, ezt vízzel locsolgatták. A szakavatott zsűri pedig döntött J. 2002. augusztus 15. viszont arról nevezetes, hogy aznap adtuk el Lovas úti lakásunkat. Kiolvastam a születésnapomra kapott Elejtett szavak c. könyvet Tánczos Vilmostól. A szerző lényegében édesapján keresztül mutatja be a csíki székelyek letűnőben lévő életét. Lenyűgözött a könyvből áradó bölcsesség és életfilozófia, mely egy írni-olvasni is alig tudó székely parasztember szájából sokkal hitelesebb, mint pl. Márai Füvészkönyvének művi bölcselkedései. Ime néhány idézet:   „…vót egyszer egy király, aki lebetegedett, s a doktorok azt mondták neki, hogy csak akkor gyógyul meg, ha felveszi egy boldog ember ingit. De hejába kerestette mindenkivel a boldog embert, még a katonáit is mind elküldte, de nem találtak még egyet se abba a nagy birodalomba, mert ugye mindenkinek hiányzott még valami. Végül a király, mikor mán elvesztette minden reményit, ő maga es elindult, hogy megkeressen egy boldog embert. Amikor má egészen belefáradt a nagy keresésbe, és érezte a halála közeledtit, egyszer egy este egy erdőn haladt átol, ahol egy kunyhóból énekszó hallatszott ki. Hát ott egy szegény szénégető ült az asztal mellett, s a családjával együtt a mécsvilágnál énekelt. A király békopogott oda, s megkérdezte e szénégetőt: -Mondd meg nekem, szegényember, hogy boldog vagy-e te most? – Igen, felséges királyom, én egészen boldog vagyok. – Na, add ide az ingedet hamar, mert ha én ezt most felveszem, azonnyomba meggyógyulok! – Adnám én jó szívvel, felséges királyom, de nekem nincsen ingem!”   „…mindenféle segítség csak akkor ér valamit, ha azt az illető maga es akarja. Ha látom, hogy valaki egy darab fát viszen a vállán, s nem bírja, akkor odalépek én es s segítek neki. De ha nem veszi fel azt a fát, ha fel se akarja emelni, akkor má nem lehet neki segíteni. Ha ő maga nem törekszik, akkor nem ér semmit semmiféle segítség.”   Sajnos gyász is vegyült a nyárbúcsúztatóba: meghalt édesapám legidősebb húga, Klári néni. Pont két évvel volt fiatalabb apukámnál. Szegény már második húgát kénytelen temetni. Klári nénit két még élő testvérén kívül két gyermeke és öt unokája gyászolja. A búcsúztatót egyik lányunokája, Izabella mondta igen megindítóan. Valahogy így fejezte be: „Ki-ki saját hite szerint bízik a halál utáni feltámadásban, a boldog újjászületésben vagy a végső megnyugvásban. Nagymama mindig szeretett volna eljutni a Marsra. Hiszem, hogy most a Marson van, és onnan kísér figyelemmel minket szeretettel, megértéssel és iróniával.”

2010. 08. 29.    Székely himnusz   70 éve, 1940-ben adta közre először a Rózsavölgyi Kiadó a Székely himnuszt, pedig akkor már majd’ két évtizede énekelték. Szövegét 1921-ben (apám születése évében) írta Csanády György, a SZEFHE (Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) akkori elnöke, zenéjét pedig Mihalik Kálmán szerezte, aki egy évvel később igen fiatalon meghalt. Miután a Székely himnusz immáron nemcsak FIDESZ rendezvényeken, hanem állami rendezvényeken hivatalosan is felhangzik, érdemes egy kicsit eredetével, folklórizálódásával foglalkozni. Pár éve a dal jogörökösei, Csanády András és Csanády Katalin kiadtak egy közleményt, melyben ragaszkodnak a szöveg eredeti verziójához. Lássuk, milyen volt az eredeti, és milyen a folklórizálódott szöveg:   Eredeti Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen, Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba király a csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcától zajló tengeren, Fejünk az ár ezerszer elborítja, Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem! Ma énekelt Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen, Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!   A ma énekelt változatban szereplő módosítások egy része prozódiai. A „népek harcától zajló tengeren” egyszerűen értelmetlen, szemben a „népek harcának zajló tengerén” változattal, bár ez utóbbival odalesz az utolsó keresztrím. Az „ezerszer”-nél a második szótagra esne a hangsúly, ez a nép ajkán jogosan vált „jaj, százszor”-ra. Az „Erdélyt, Erdélyt” szóismétlés helyett drámaibb az „elveszni Erdélyt” változat. Ami a Csaba király/királyfi eltérést illeti, a székely eredetmítoszban mindkét változat előfordul. A legenda szerint Csaba Attila (vagy Atilla) hun király görög feleségétől született fia, aki letelepítette a székelységet Erdélyben. A történészek vitatkoznak azon, hogy létező személyről van-e szó. Minden esetre a „királyfi” változat népmeseibb, a nép lelkéhez közelebb álló. Jelenleg három, ünnepi rendezvényeken himnuszként előadott dalunk van: az Erkel-Kölcsey-féle Himnusz, az Egressy-Vörösmarty-féle Szózat és a Mihalik-Csanády-féle Székely himnusz. Utóbbit általában a rendezvények végén adják elő, és bár nincs írott szabály, a Himnuszhoz és a Szózathoz hasonlóan általában felállva éneklik és hallgatják. Alkalmazása elég vitatott, baloldali és liberális vélemények szerint a soviniszta, irredenta érzelmek felkeltését és a szomszédos országok bőszítését szolgálja. Erdélyi körökben viszont a dalválasztást vitatják: sokak szerint az „igazi” Székely himnusz a Bartók Béla Este a székelyeknél rubáto dallamára énekelt „Ó én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem” kezdetű dal. Kétségtelen tény, hogy a Székely himnusz reneszánszának fő oka a hosszú tiltás, a trianoni trauma szőnyeg alá söprése. Az is tény viszont, hogy szemben a Himnusz vagy a Szózat veretes, magas irodalmi nívót hordozó szövegével, a Csanády-féle szöveg meg az elterjedt szövegváltozat is elég dagályos, prozódiailag ezer sebből vérző. De hát évtizedekig énekeltették velünk a szovjet himnusz és az Internacionálé borzalmas magyar változatát is. Azért én most elővettem a Rózsavölgyi-féle 1940-es zongorás változatot, nem árt egy kicsit gyakorolni…

2010. 09. 4.    De nehéz az iskolatáska   Szeptember nagy változást hozott Bori és Petra életében. Bori az ELTE-re fog járni, nagyon lelkesen (és nagyon megfázva) jött meg a gólyatáborból. Tegnap éjféltől már vehetett fel tárgyakat is, egész este ezzel foglalkozott. Petra elkezdte az első általánost, három volt ovistársával is egy osztályba jár, így nem érzi magát elárvultnak. Az iskolakezdésre Petra – az iskolacuccokon kívül – új széket kapott, a nagylányok új ágyakat és új székeket, de még további bútorok beszerzése is előttünk áll, hogy több pakoló helyük legyen. Én pedig nosztalgiával gondolok vissza saját iskolakezdéseimre: 48 évvel ezelőtt a II. kerületi Lajos utcai leányiskolában (ez nem vicc, mi voltunk az első koedukált osztály, Zsuzsi még tiszta lány osztályba járt) összegyűltek az elsősök. A mellettem ülő kisfiú azt mondta, legyünk barátok. Barátságunk mindössze 10 percig tartott, mert ő a-s lett, én meg b-s. 40 évvel ezelőtt kezdtem a gimnáziumot. Néhány osztálytársamat már ismertem a matematika szakkörből, ahová jártam. A felvételi értesítő egyben behívó volt egy kukorica-kapálásra, mert a sulinak volt szövetkezete, saját kukoricással. Egyik osztálytársnőmet a kukoricakapáláson ismertem meg: miniszoknyában jött, én meg néhány méterrel mögötte kapáltam – sok kukoricatő megsínylette, hogy nem igazán a kapálásra figyeltem… Az egyetemet 35 éve kezdtem el. Nekünk is volt gólyatáborunk (siroki vár és környéke), de évfolyamtársaim jelentős részét már a katonaságból ismertem. A beiratkozásnál Nógrádi Péter osztály-, katona- és évfolyamtársam beíratása is osztályrészemül jutott, mert Nogesz porcleválással kórházban feküdt. Az egyetem megkezdése előtt még Ivanics Icáék soltvadkerti szőlőjében szüreteltünk. Nekem könnyű dolgom volt: internet nem volt még, az órarenden sem sokat kellett törni a fejemet: minden tárgy kötelező volt, nem volt még kreditrendszer.

2010. 09. 6.    Nyárvégi rendezvények   A sort az I. kerület hagyományos nyárbúcsúztató bálja nyitotta meg augusztus 28-án. Ez általában jó alkalom, hogy Petra találkozhasson barátaival, mi meg a barátai szüleivel. Eléggé lógott az eső lába és fújt a szél (a hideget némi vilmoskörtékkel próbáltuk elűzni), de a lányok vígan szaladgáltak, mi pedig együtt fújtuk Demjén (Rózsi) Ferenccel régi dalait. A „De nehéz az iskolatáska…” aktuális lett volna, de sajnos nem hangzott el. A koncert utáni tűzijáték pedig pótolta a kihagyott huszadikait. Augusztus 30-án a Zsidó Nyári Fesztivál keretében vettünk részt egy Udvaros Dorottya – Dés László koncerten. A 25 évvel ezelőtt megjelent Átutazó c. lemezt adták elő. Annak idején nem nagyon tetszett nekem ez az album, pedig akkoriban sokat adta a rádió. A vetkőzős számot aztán kb. 5 évvel ezelőtt Oroszlán Szonja is előadta a Valami Amerikában. Viszont így élőben előadva sokkal hatásosabbak voltak a dalok, lehet, hogy Udvaros Dorottya is érettebbé vált (meg talán én is). Szeptember 1-én (az iskolakezdés napján) a SYMA 20. éves jubileumi fogadására voltunk hivatalosak. „Könnyű” vacsora után (csülök Pékné módra) a Vaya con Dios együttes koncertjét hallgathattuk meglehetősen illusztris társaságban (sportolók, politikusok, média-személyiségek). Szeptember 2-án a Paksi Atomerőmű látott vendégül a Fritz Borházban: az együttműködő partnerek munkáját köszönték meg így. A Szekszárdtól délre fekvő borház egy gasztronómiai kuriózum, építészetileg is gyönyörű. A welcome-drink fehér kadarka volt, a kolbászból, szalámiból, sonkából, lilahagymából álló előétel előtt ó-szilva pálinkát kaptunk. A borkóstolásra az ún. „borszentélyben” került sor, mely egy gyönyörűen megépített és berendezett pince, ahol kékfrankost, cabernet sauvignont és különféle cuveé borokat kínáltak. Ezután ismét a terített asztal várt bennünket harcsapaprikással, malacsülttel és rétessel. A hangulatot a fellépő kubai táncosnők még jobban feldobták. Kellemes este volt. Szeptember 5-én szintén a Zsidó Nyári Fesztivál keretében Matisyhau, a haszid reggae királya koncertjén voltunk. Matisyhau a judaizmus hagyományos zenei világát ötvözi a klasszikus reggae-zene elemeivel. A legtöbb, amit mondhatok róla, hogy „furcsa” volt.

2010. 09. 17.    Győzelem!   A másodfokon eljáró közigazgatási eljárás helyt adott a fellebbezésemnek! Idézem: „Dr. Pál József (pampampam alatti lakos) által pampampam napon benyújtott fellebbezése alapján a pampampam számú közigazgatási bírság kiszabásáról rendelkező határozatomat   visszavonom   és a vele szemben hivatalból indított közigazgatási hatósági eljárást   megszüntetem.”   Ezt értékelhetem úgy is, hogy legyőztem a pribékeket, de úgy is, hogy lám-lám, milyen polgárbarát Orbán rendőrsége. A várakozási szabályok megszegése miatt ellenem indított szabálysértési eljárásról egy korábbi blogbejegyzésemben már írtam. Arról is, hogy módom volt neten megnézni a szabálysértési eljárás alapját képező fotókat, és ez alapján írtam a fellebbezést. De azt mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy a fellebbezésben érzelmi húrokat is megpendítettem, megemlítve, hogy éppen legnagyobb lányom ballagási csokrát vettük át egy virágüzletben. Ha az ügy előadója egy családapa vagy családanya volt, biztosan beírt néhány jópontot a részemre. De a tanulság mégiscsak annyi, hogy igazunk biztos tudatában érdemes fellebbezni, csak úgy ne járjunk, mint Kohlhaas Mihály, ki egyszerre kapott erkölcsi elégtételt és halálbüntetést a fejedelemtől. Ki tudja, milyen bírságot szabnak ki rám a közeljövőben…

2010. 09. 21    Bútorok, bútorsz, bútor, bútorunk, bútortok, bútornak   Egyszóval bútor minden mennyiségben. Az iskolakezdésre mindhárom lány kapott egy-egy forgószéket, a nagylányok a régi ágyaik helyébe egy-egy hatalmas, 120 cm széles batárt, de mit csináljunk, erre vágytak. Orsi kapott továbbá egy faliszekrényt és egy \/\/\/\/ alakú polcot, valamint lett a fürdőszobában is egy új faliszekrény, meg az előszobában egy új cipőspolc. Petra kapott még egy falilámpát és egy plafonról lelógó hálót, melyben a szőrös állatait tarthatja. A kanapé, a még általam vásárolt „Ősz” garnitúra utolsó tagja végleg eltűnt a szobájából. Szóval bútorok jöttek-mentek, lapra szerelt bútorok összeszerelődtek, falak fúródtak. Igazi izgalmat a két ágy okozott, mindkettőt törötten szállították le, de két napon belül sikerült kicseréltetnünk. Az összeszerelésük sem volt egyszerű, eléggé elb@szott konstrukciók. És ha még nem volt elég a bútorokból, szüleim most cserélnek nyílászárókat, Borival és Petrával segítettünk könyvszekrényeket pakolni, szekrényeket cígölni. És az az igazság, hogy nekünk felnőtteknek is nagyon befigyel már egy új ágy, minden reggel majd’ leszakad a derekam. De ugye itt is érvényesül a „sérvszabály”: csak mindent szépen sorban, különben sérvet kapunk. Más. Nyáron meghalt Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze. Kedvenceim: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk” (A tanú), „nem hisztéria: Asztória” (A miniszter félrelép), „köszönöm tizedes, de a pisztolyáé az érdem” (Macskafogó). Utoljára színpadon 2004-ben Sopronban láttam az Orfeusz az Alvilágban c. operettben. Mostanra felszállt a fehér füst, a tiszteletre méltó társaság újból kiegészült, nem is akárkivel: Haumann Péter az új Nemzet Színésze. A társaságnak egyszerre 12 tagja lehet, csak kihalásos alapon választható új tag. Sajnos nyolcan már elmentek közülük: Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Raksányi Gellért, Sinkovics Imre, Zente Ferenc. A jelenlegi tagok: Avar István, Berek Kati, Bodrogi Gyula, Garazs Dezső, Haumann Péter, Király Levente, Komlós Juci, Máthé Erzsi, Psota Irén, Szabó Gyula, Tordy Géza és Törőcsik Mari. Haumann Péterről is leginkább macskaszerepek jutnak eszembe: utánozhatatlan Safranek volt a Macskafogóban, és Tus Kit a Macskákban. Két Nemzet Szinésze különben a mindennapjaim része: Avar István a házunkban lakik, Tordy Géza pedig abban az utcában, ahol dolgozom.

2010. 09. 23.    Közeli szívhalál-állapot   Hetek óta egy FAT-ra (factory acceptance test) készültünk, a két utolsó hétvégém melóval telt. Jött az átadás napja, 9-re jöttek volna az átvevők. Az átadásra kerülő berendezés azonban reggel 8-kor még ellenállt a bekapcsolási kísérletnek. Negyed kilenckor megcsörrent a telefon, az átvevők örömmel mondták, hogy hála a forgalmi helyzetnek megérkeztek, itt állnak a garázs előtt. 30 év alatt sok érdekes átadásom volt már: pl. amikor szivárgott füst a berendezésből, vagy amikor a főnököm titokban átkapcsolt egy üzemmód-kapcsolót, így nem úgy viselkedett a berendezés, ahogy kellett volna, vagy amikor nem találtuk az átadásra kerülő műszerszekrény ajtaját, mert az még Zalaegerszegen festették éppen. De azért ezt nem lehet mexokni J. Mindenkit megnyugtatok: az átadás végül is sikerrel járt, leszámlázhattunk maxi sok pénzt. Mit is mondott Steve McQueen Yul Brynner-nek A hét mesterlövészben: ha ezen az egészen túl leszünk, veszek egy farmot Arizonában sok marhával. Én is azt mondtam: ha ezen az egészen túl leszek, újra elkezdek úszni járni. Kb. fél év után tegnap el is mentem a Sportmax-ba, ma minden tagom fáj. Hiába, ebben a korban már semmit sem szabad gyorsan abbahagyni és gyorsan újrakezdeni…

2010. 10. 1.    Szobrok   Az a legjobb az önkormányzati választásokban, hogy ilyenkor néhány hónapig kényeztetik a lakosokat. Különösen, ha gazdag budai kerületről van szó. Az I. kerület most szoboravatásokkal jeleskedik. Kerületünkben amúgy is valószínűleg a legnagyobb az egy főre eső (LOL) szobrok száma, minden évben lelepleznek kettőt-hármat. Idén ősszel a közvetlen környezetünkben három szoboravatóra kerül(t) sor. A sort a nemrég elhunyt, kerületünkben alkotó Marton László Fadrusz Jánosról készült mellszobra nyitotta meg a Naphegy utca és Lisznyai utca sarkán. Fadrusz szintén a kerületben dolgozott, leghíresebb szobra a kolozsvári Szent Mihály templom előtt álló Mátyás szobor. Következett a Horváth-kertben – az egykori Budai Színkör helyén – Déryné márványszobrának felállítása. Pont olyan, mint a szentendrei cserépkályhánkon álló, gipsszel kipótolt porcelánfigura, csak kicsit nagyobb. A szobor egyébként Ligeti Miklós szobrászművész eredeti, a második világháborúban megsemmisült szobrának a másolata. Hamarosan pedig a Szarvas téren leplezik le a Kitelepítettek Emlékművét. Szintén idén pótolták ki a Filozófusok Kertjében színesfém-gyűjtők áldozatául esett három szoboralakot. Komolyan fontolgattam, hogy Tarlósra szavazok a főpolgármesteri választáson, de amikor oda nyilatkozott, hogy mindent elkövet, hogy az 56-osok terén álló, 2006. október 23-án felavatott emlékművet eltávolítsák a helyéről, elhessegettem a gondolatot. Arról van ugyanis szó, hogy vannak olyan vezetők, akik úgy gondolják, hogy pozíciójuknál fogva egyúttal a jóízlés forrásaivá válnak. 2001-ben Kósa Lajos, Debrecen polgármestere – állítólag a polgármesterné asszony felbujtására – eltávolíttatta a Kossuth téren felavatásra váró Főnix-kút egyik mellékalakját, a sellőt. Igaz, hogy a közgyűlés jóvá hagyta és a város ki is fizette Pázmándi Antal alkotását, ez nem zavarta a csalhatatlan ízlésű polgármestert döntésében. 2006-ban Veszprém újonnan választott polgármestere, Debreczenyi János eskütétele napján, első intézkedéseként távolítatta el Rajk László felavatásra váró 56-os emlékművét. Hasonlóan a jóízlés védelmében másította meg egy plakátpályázat zsűrijének döntését a veszprémi városatya, mert szentségtörésnek tartotta, hogy Szent Istvánt és Gizellát rózsaszín napszemüvegben ábrázolja a nyertes alkotás. Sovány vigasz, hogy 2010-ben új polgármester-jelöltje van a FIDESZ-nek Veszprémben. És persze ne feledkezzünk meg a Nemzeti Színházról. Az Erzsébet-téren Bán Ferenc merész tervei alapján épülő teátrum építkezését Orbán Viktor állíttatta le, pedig akkor már 4,5 milliárd forintot költöttek az alapozásra, hogy a Ferencvárosban egy sajátot építhessen. Ybl- és Prima-primissima-díjas építész osztálytársam még nem tette be a lábát Siklósi Mária épületébe, olyan borzasztónak találja. Szobrokat, épületeket ritkán bontanak le esztétikai okokra hivatkozva. Laggyakoribb a politikai ok: így döntötték le a már említett Fadrusz János Mária Terézia szobrát Pozsonyban. Így tűnt el az összes Lenin szobor az országból, szerencsére a Szoborparkban a legjobbak megtalálhatók. Ha nincs politikai megegyezés, más indokot kell találni. Bajcsy-Zsilinszky Endre rettenetesre sikerült szobrát (Győrfi Sándor alkotása) a Deák téren csak a Nemzeti építésének ürügyével sikerült eltávolítani. Úgy gondolom, hogy demokrácia ide vagy oda, épületekről, műalkotásokról és tudományos kérdésekről csak az erre felhatalmazott, tekintélyes szakemberekből álló testületeknek szabadna dönteni. Mindenesetre kíváncsian várom Károlyi Mihály szobrának sorsát is. Az alkotó, Varga Imre (ki aposomék jó barátja és utoljára apósom temetésén láttam) büszkélkedhet a legtöbb ledöntött közterületi szoborral…

2010. 10. 10.    Nobel-díj   Túl vagyunk az idei Nobel-héten: kiosztották a 2010-es orvosi (a mesterséges megtermékenyítésért, a Vatikán nemtetszését fejezte ki), kémiai (a palládium-atomok által katalizált szerves kémiai reakciókért), fizikai (a grafén nevű anyaggal végzett kutatásokért, ráadásul orosz fizikusok), irodalmi (Vargas Llosa, akitől a Pantaleón és a hölgyvendégek c. könyvet olvastam) valamint béke (börtönben ülő kínai emberi jogi aktivista) Nobel-díjakat. A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a jövő héten ítélik oda. Azt mondják, Magyarország Nobel-díj nagyhatalom. Utolsó magyar születésű Nobel-díjasunk Herskó Ferenc (Avram Hersko), aki 2004-ben kapott kémiai Nobel-díjat. Fiatal korától Izraelben él, apósomnak sikerült beszélnie vele, amikor Magyarországon járt. Az elmúlt 24 évben 6 magyar Nobel-díjas volt: négy évenként egy, ez tényleg nem rossz arány. Azt viszont nem árt tudni, hogy mind a hatan holokauszt-túlélők, vagyis Magyarország mindent megtett elpusztításukért. -        Polányi János (kémiai Nobel-díj, 1986) már Németországban született, és a család a nácizmus elől még idejében emigrált. -        Elie Wiesel (béke Nobel-díj, 1986) erdélyi születésű, a máramarosszigeti gettóból deportálták Auschwitzba. -        Oláh Györgyöt (kémiai Nobel-díj, 1994) a német megszállás alatt Sztehlo Gábor evangélikus lelkész bújtatta. -        Harsányi Jánost (közgazdasági Nobel-emlékdíj, 1994) szintén deportálták, de Ausztriában sikerült megszöknie és végigbujdokolnia a vészkorszakot. -        Kertész Imre (irodalmi Nobel-díj, 2002) sorsa közismert, elég elolvasni hozzá a Sorstalanságot. -        Herskó Ferencet (kémiai Nobel-díj, 2004) családjával együtt deportálták Karcagról, de a család szerencsésen túlélte a vészkorszakot. Harsányi János 2000-ben elhunyt (az ő nevét viselő főiskolán tanul Eszter), a többiek még életben vannak. Mivel a vészkorszakot kb. a zsidóság fele élte túl, valószínűségi alapon elmondhatjuk, hogy ugyanennyi potenciális magyar Nobel-díjast „sikerült” elpusztítanunk. Mostanában főként Kertész Imrével és Elie Wiesellel kapcsolatban szokták elmondani, hogy megtagadták magyarságukat. Nos az a helyzet, hogy annak idején mi tagadtuk meg az ő magyarságukat…

2010. 10. 13.    Iszappanopera     A vörösiszap-áradat nem állt meg október 4-én Somlóvásárhely határában: a médiából megállíthatatlanul hömpölyög tovább. A két települést leromboló és kilenc ember életét kioltó lúgos trutyi pusztítása után példás gyorsasággal indult meg a mentés meg a timföld-gyár állami felügyelet alá helyezése – ez helyes is. Csak hát a körítés… Az első hullámban megindult az offsorozás és gyurcsányozás (naná, hogy ezért is a nagy ősződi hazug a felelős), az oligarchák kapzsiságának kárhoztatása. Többek között elhangzott, hogy a tulajdonosok mellényzsebből kártalaníthatnák a károsultakat. A tulajdonosok milliárdos vagyona természetesen nem pénzben, hanem timföldgyárban, alumínium-kohóban és bauxitbányában fekszik, és a társasági törvény szerint nem a tulajdonos, hanem az ügyvezetés felel teljes vagyonával (képzeljük el, hogy egy olajkatasztrófa esetén az összes MOL-részvényes, mint tulajdonos felelőssé tehető lenne). Egy dologról nem esett szó: mi az állam felelőssége a katasztrófában. Az állam ugyanis nem úgy gyakorol felügyeletet a magánvállalkozások fölött, hogy baj esetén államosítja, hanem: -        Törvényekben, rendeletekben szabályozza és szigorú keretek között tartja működésüket. -        Állami hivatalokat működtet az engedélyezési és ellenőrzési feladatok ellátására. -        Szigorú szabványokat ír elő. Közismert, hogy egy tyúkólat sem lehet építési engedély nélkül felhúzni. A hajók oldalán is van egy csík, ha ennél nagyobb a terhelés, nem engedik kifutni a kikötőből. Ki gyakorolt hatósági felügyeletet a MAL fölött? Egyetlen atomerőművünk miatt tartjuk fenn a Magyar Atomenergia Hivatalt! Ki adott építési engedélyt a X. számú kazettára? Ki ellenőrizte, hogy az előírásoknak megfelelően üzemeltették-e, a vörösiszap PH-értéke nem haladta-e meg a megengedett értéket? Szabályozva volt-e ez a megengedett érték? Orbán Viktor a Parlamentben jelentette be, hogy a MAL cégvezetőjét lecsukták tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetésért. De melyik hivatal, mikor, milyen rendeletben írta elő a MAL-nak, hogy katasztrófa-tervet kell készítenie? Ha a korábbi cégvezetések sem készítettek katasztrófa-tervet, miért csak a mostani vezetést vonják felelősségre? A szeptemberben elvégzett környezetvédelmi ellenőrzés miért talált mindent rendben? Ki írta elő, milyen összegű felelősség-biztosítással kell a cégnek rendelkeznie? A vörösiszap-katasztrófában nem a kapzsi gyárosok a fő bűnösök, hanem az állami hivatalok. A fél világ azon röhög, hogy túl veszélyesnek találtuk az ALSTOM metrószerelvényeinek fékrendszerét, miközben az egész világon balesetmentesen futnak. Ugyanakkor nem vagyunk képesek az elemi biztonsági előírásokat érvényesíteni a veszélyes anyagokkal foglalkozó ipari üzemekben. Remélem, előbb vagy utóbb képesek leszünk a valódi következtetéseket levonni ahelyett, hogy idejét múlt Germinal-imázst fessünk a magyar gyárakról.

2010. 10. 23.    Tavaszi Tárlat Mostanában szeretek 50-60-70-es években készült magyar filmeket nézni. Már az a látvány is elég nekem, hogy milyen volt az utcák képe, hogyan öltözködtek, milyenek voltak a lakásbelsők, milyen zenét hallgattak az emberek. Ezt úgy hívják, öregedés. Nos, Spiró György Tavaszi Tárlat c. könyve ezt az igényemet is kielégítette: megelevenedett gyerekkorom ütött-kopott Budapestje a belövéses házfalakkal, beépítetlen grundokkal, régi villamosokkal. Amióta internet van a világon, a részleteknek is utána lehet nézni: a könyv főhőse valószínűleg az MMG Automatika Művekben dolgozott, mely ma Szépvölgyi Business Park néven szerepel a térképen, a Duna Mozi már rég Odeon-Lloyd Mozi. De hol van már az Ilkovics, a régi Nemzeti, a Szamovár presszó? De Spiró új könyve korántsem a nosztalgiázás miatt volt lebilincselő olvasmány. A két szálon futó cselekmény egyrészt a főhősnek egy 56-os koncepciós perbe való belekeveredését és szerencsés, deux-ex-machina-szerű megmenekülését mutatja be, másrészt a főhős felesége révén az 1957 tavaszán nagy visszhangot és nagy botrányt kavaró Műcsarnok-beli Tavaszi Tárlat kapcsán a korabeli képzőművészeti életbe enged betekintést. Amióta letettem a könyvet, azon gondolkodom, hogy a valóságos újságcikken alapuló történet fikció-e vagy valóság. Valóban úgy szervezték a Nagy Imre és társai perét előkészítő pereket, ahogy a könyvben szerepel. A dolog olyan ördögi, hogy ha valóban így lett volna, az elmúlt 20 évben többet hallhattunk volna róla, de többet erről spoiler-veszély miatt nem írhatok. A regény csúcspontja, amikor a főhős végre megérti, milyen játszma közepébe csöppent bele: „…a nép a magáét nagyon is megtanulja: azé a hatalom, akinél a fegyver. Annak földig hajolva hódolni kell, rimánkodni kegyért, pillanatnyi enyhületért, hatalommorzsáért, akárki legyen is: tatár, török, német, orosz, zsidó, sváb, román, szerb vagy magyar, legyen az herceg vagy gróf, lovas tengerész vagy pártfőtitkár, altiszt vagy őrmester, jegyző vagy segédmunkás. Akit pedig a hatalom legsilányabb gyakorlója gúnyolni méltóztatik, azt ki kell röhögni, még ha az anyánk is. A népnek nincs iróniája, a gúnyt remekül érti. Az erőszak nyelvén kell szólni hozzá, más nyelvet nem beszél, és ha kedvesen szólítják meg, gyöngeséget szimatol és harap.” A főhős megtanulja, hogy legjobb barátja, pártfogoltja is ellene fordul, ha kell. És itt is érvényesül a régi igazság: a legveszedelmesebb ellenség a visszautasított nőkből válik…

2010. 10. 28.    Családi szótár Minden családban van saját szóhasználat, amit csak a család tagjai értenek. Egyre szívesebben használom azokat a szavakat, amiket még a szülői házban használtunk. Anyukám szavajárása: -        „gyimakol”: a „gyömöszöl” helyett használva, pl: „Nem hajtotta össze, csak begyimakolta a szekrénybe”. De az elől hagyott, el nem tett holmira is lehet használni: „nem tette el, csak ide legyimakolta”. -        „lódít”: a „kiönt” ill. „kidob” szavak szinonimájaként: „Nem találom, biztos valaki kilódította”. -        „szenved”: valamit nagyon körülményesen csinál, ódzkodik valamitől, „Ne szenvedj már!” vagy csak egyszerűen „…szenvedj már”. Apukám szavajárása: -        „révézeteskedik”: akkor mondjuk, amikor egy gyerek feltünősködik, felhívja magára a figyelmet: „Na ne révézeteskedj!” -        „jóba foglalja magát”: jól viselkedik, pl: „Foglald magad jóba!” -        „ámádó”: Jó reggelt. A magyarázat Jorge Amado brazil író nevében rejlik: Jorge – jó reggelt… -        Az „é”-k „e”-vé változtatása: „káve”, „játek” stb. -        Az egyes szavak után „es”, „as”, „os”, „ös” képző használata, pl. Szentendre helyett „Szentes”, Orbán Viktor helyett „Orbános Viktor”. Saját szavajárásáról nehezen beszél az ember, mert nem veszi észre a gyakrabban használt kifejezéseket, ezért a teljesség igénye nélkül: -        „Pedig kértem, könyörögtem…”: Valaki olyan hibát követ el, amire külön felhívtam a figyelmet. -        „zongoraláb”: általános helyettesítő szó. Ha például rászólok a gyerekre, hogy „Ne rosszalkodj!” és ő úgy válaszol, hogy „Nem rosszalkodom”, akkor én így felelek: „Akkor ne zongoraláb!”. Ez nagyjából annak felel meg: „Lehet, hogy te nem tartod rosszalkodásnak, amit éppen csinálsz, ezért helyettesítsük ezt a szót egy másikkal (zongoraláb), és hagyd abba a zongoralábat, vagyis ne zongoraláb”. -        „Lehajolsz és felveszed!”. Ezt szintén a szülői házból hoztam. Kamaszkorában Zsuzsinak az volt a szokása (lehet, hogy nekem is), hogy ha levert valamit, unottan utána nézett, majd a földön hagyta. Anyámat ezzel ki lehetett üldözni a világból, egy idő után automatikusan mondta, ha meghallotta a koppanást: „Lehajolsz és felveszed”.

2010. 11. 05.    Őszi szünet   Jusztsepolitizálokjusztsepolitizálokjusztsepolitizálok! Pedig lehetne. De hát olyat úgyse’ tudnék mondani, amit valahol valaki már le ne írt volna. Mindenesetre volt osztálytársam, László Miklós médiaszociológus, az ELTE TáTK oktatója, így Bori potenciális tanára a Parlament 355 szavazatával 9 évre a Közszolgálati Közalapítvány kurátora lett. Ők felügyelik a négy közszolgálati társaság (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Duna Televízió és MTI) gazdasági és szakmai működését. Sok sikert, Miki. Zsuzsi ezüst oklevelet kapott a Néprajzi Múzeum Élő népművészet kiállításán hímzés kategóriában. A díjátadón sokan ott voltunk a családból. További sok sikert, Zsuzsi. Az őszi szünetet még az első Orbán-kormány idején, pontosan tíz évvel ezelőtt Pokorni Zoltán rendelte el, kapcsolódva Mindenszentek munkaszüneti nappá nyilvánításához. Sokan még ma is úgy mondják, hogy a Halottak Napja lett a munkaszüneti nap, de az egy nappal később van. Annak idején a protestáns egyházak nem örültek, hogy nem a november 2-án tartandó Halottak Napja, hanem az egy nappal korábbi Mindenszentek lett a fő ünnep: a protestánsok nem ismernek el semmiféle szentséget. De ez a köznapi gyakorlatban úgyis összemosódik: mindenki akkor megy a temetőbe szeretteihez, amikor ráér. Az őszi szünetek idején ki szoktunk venni egy-egy nap szabadságot közös családi programokhoz, kirándulásokhoz, de a korábbi 10 alkalomból mindössze háromszor utaztunk el több napra: -        2004-ben anyukámmal Sopronba. Először léptem át az országhatárt európai polgárként, amikor átruccantunk Ausztriába. -        2005-ben Jutkáékkal Debrecenbe: wellnessezés, hortobágyi daru-vonulás stb. -        2006-ban Gratz és környéke: a Szilágyi Gimnázium alapítványi báljának tombola-fődíját nyertük meg. Idén Szegedre utaztunk három napra. Két éjszaka a Hotel Forrásban, fürdőzés az Aquapolisban és persze szegedi városnézés. Kronológiai sorrendben: -        Elutazásunk napján meglátogattuk az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkot. Utoljára kb. 15 éve jártunk itt. Azóta is sokat szépült. Megnéztük a Feszty-körképet, a skanzent, a Csete-jurtákat, a lovasíjász-bemutatót. Utána még Pusztaszerre is átruccantunk, ugyanis itt is van egy Hétvezér Emlékoszlop. Töhötöm neve még régiesen „Tuhutum”-ként szerepel rajta. Délután még egy jó kis fürdőzés az Aquapolisban. -        Másnap szegedi városnézés a kötelező helyekkel: Tisza-part, Móra Ferenc Múzeum, Dóm, Hősök kapuja, Röck-palota a Lófaránál, Kárász utca, Szegedi Új Zsinagóga, Széchenyi tér. Sajnos a Virág cukrászda évek óta zárva van, ebéd egy pizzázóban. Délután fürdőzés és masszíroztatás. -        Utolsó nap délelőttjén a nagylányok wellnesseznek, mi Petrával kirándultunk (Tisza-part, Népliget). A szálloda elhagyása után közös séta a Holt-Maros partján, majd a Vértónál lévő székelykapuknál. Az ebédünket a Fehértói Halászcsárdában költöttük el: felséges volt. Megint 10 geoláda. Tudom, hogy megterhelő a családomnak, legfőképpen a nagylányoknak, hogy ilyenkor az én hobbimnak is eleget kell tenni, de több olyan helyre is eljutottunk megint, ahová geocaching nélkül soha: a pusztaszeri emlékoszlopról és a vértói emlékhelyről korábban nem volt tudomásunk. Mindenesetre köszönöm a toleranciát és megértést az egész családnak.

2010. 11. 16.    Zár alatt   Tegnap megjelent a munkahelyemen a végrehajtó. Voltaképpen már több mint egy éve várjuk. A VEIKI ingó és ingatlan vagyonát és összes követelését zár alá helyezték, beleértve a mi bérleti szerződésünket is. Ez azt jelenti, hogy a CENTROMATIC Kft. mostantól a végrehajtónak fizeti a bérleti díjat. Ez nem is lenne probléma, de így a VEIKI végképp elesett minden bevételétől, ezért nem nagyon fogja tudni fizetni a közüzemi díjakat, nekünk viszont a Gellérthegy utcai épület üzemeltetése túl nagy falat lenne. Szóval úgy néz ki, hogy most már tényleg költöznünk kell. Pedig kb. másfél hónapja a VEIKI igazgatója azzal a bíztató hírrel érkezett, hogy a felperes meg szeretne egyezni a Vagyonkezelővel. Csak hát a Vagyonkezelőnél most senki sem mer dönteni, hiszen az a minta van előttük, hogy aki önállóan dönt, az megy a börtönbe (pl. Tátrai Miklós). Végül is miért is hozzon valaki döntéseket havi rongyos másfél millió forintért? A VEIKI-nek tehát úgy tűnik végleg annyi, de vajon mi lesz a CENTROMATIC-kal. Az idei év várakozáson felüli volt, de hogyan tovább?

2010. 11. 21.    Születésnapok a negyedik hatványon   Tudjátok, hogy a számmisztika híve vagyok, és már egyszer kifejtettem, hogy az idei családi születésnapok a hármas szám jegyében telnek: Petra 6, Bori 3x6=18, Jozsó 3x18=54, Orsi 16, Kati 3x16=48. De vajon mi az esélye annak, hogy valakinek a családjában csak úgy sorjázzanak a negyedik hatványos születésnapok. Hogy világos legyen, negyedik hatványú szülinap legfeljebb háromszor fordulhat elő az ember életében: 14=1, 24=16, 34=81. Nos, idén októberben anyósom, november 10-én pedig édesanyám volt 81 éves, november 18-án pedig Orsi töltötte be 16. életévét. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Kati pár nap múlva betöltendő szülinapjában is ott rejtőzik a 4. hatvány (48=24*3), sőt, Bori életkorában is, hiszen a 18 a 81 fordítottja, akkor igazán teljes a számmisztika! A családi szülinapon pedig pont tizenhatan voltunk! Nahát! Mindenesetre Orsi Sweet Sixteen-jére is készítettem egy kis videoklipet, amin – kedvet kapva a kereskedelmi televíziók tehetségkutató műsoraitól – magam éneklem Neil Sedaka örökzöldjét. Mivel egy ideje a Facebook-on is nyomulok (aki manapság nincs a Facebook-on, az nem is létezik), ezért ott is közzétettem apró szösszenetemet. Az ünnepelteknek még egyszer boldog születésnapot kívánok!

2010. 11. 24.    Magánnyugdíj-pénztár, avagy miért nem tudjuk a dolgokat normálisan kibeszélni   Most, hogy a nemzetgazdasági miniszter végérvényessé tette a magánnyugdíj-rendszer megszűnését, ismét elgondolkodtam azon, miért nem vagyunk képesek egy ilyen fontos dolgot normálisan kibeszélni. Amíg a kormányoldal a zemberek nyugdíjtőzsdén elpókerezett pénzéről beszél, az ellenzék a magánbefektetők pénzének lenyúlását emlegeti. Pedig – mint tudjuk – a dolgok sohasem feketék vagy fehérek. Érdemes a magyar nyugdíjrendszer két pillérét, az állami nyugdíjat és a magánnyugdíjat kicsit összehasonlítani (van még két kis pillérecske, az önkéntes nyugdíj és a nyugdíj-előtakarékossági számla). 1.               Mire fordítják a befizetéseket: Az állami nyugdíjat a folyó nyugdíjkifizetésekre fordítják, de ez nem fedezi a teljes összeget, ezért ezt költségvetési pénzből pótolják ki, vagyis lényegében minden adófizető hozzájárul a nyugdíjasok „eltartásához”. A magánnyugdíj-befizetés nagyon hiányzik ebből az alapból, mert az egyéni befizetési számlákra kerül, de azért közvetve ez is bekerül a költségvetésbe: a nyugdíj-alapok portfóliójának jelentős részét magyar államkötvények teszik ki. 2.               Mit kap a befizető cserébe: Mindkét esetben egy ígérvényt, hogy befizetéseiért cserébe nyugdíjat fog kapni. Az állami nyugdíjnál ezt a mindenkori nyugdíjtörvény határozza meg, amit – ahogyan azt az elmúlt években láthattuk – a kormányok kényük-kedvük szerint változtatgatnak. A magánnyugdíj-befizetések befektetésre kerülnek, a törvény szerint tőke és hozamgarantált módon. Hogy ebből milyen módon lesz nyugdíj – nos, ez bármennyire is meglepő – még nincs eldöntve, bár egy pénzintézeti matematikus bármikor felírja annak a képletét, hogyan kell kiszámítani azt a havi járadékot, melynek az évenkénti inflációval emelt összegét fedezni tudja a megtakarítás tőkéje és az egyre csökkenő bennmaradó rész hozama a nyugdíjas várható életkoráig. 3.               Függ-e a várható nyugdíj a befizetés mértékétől: Mindkét esetben: igen. Az állami nyugdíjnál valorizált értéken számított „életkereset” alapján határozzák meg a nyugdíjat, míg a magánnyugdíjak esetében a befizetések és azok felhalmozott hozama alapján. 4.               Alkotnak-e a befizetők kockázat-közösséget: Mindkét esetben: igen, bár az állami nyugdíjnál inkább. Az állami nyugdíjnál ugyanis a befizető befizetései az örökösök számára elvesznek, ha az illető nyugdíjba menetele előtt elhalálozik. Nyugdíjba menetel után viszont nem tudható, hogy meddig fog élni, így a hosszú életűek nyugdíját a rövid életűek nyugdíján megspórolt pénzből fizetik. Ugyanez vonatkozik a magánnyugdíjakra is, de van egy fontos különbség: ha a befizető a nyugdíjas kor elérése előtt meghal, befizetései és azok hozama öröklődik. Szerintem nagyon súlyos hiba volt ezt megengedni, hiszen valójában ennek a jognak az elvesztése az egyetlen igazi veszteség, amely a magánnyugdíj-pénztári tagokat most éri. 5.               Ki számíthat biztosabb nyugdíjra és ki kockáztat többet: Tudja a fene. Gyanúm szerint bedőlt magánnyugdíj-pénztárak esetén sem hagyná az állam magára nyugdíjasait. Ha viszont a magánnyugdíj-pénztárak jelentősen jobban teljesítenének, mint az állami nyugdíj, az állam nyugdíjasai joggal mondhatnák, hogy míg az ő befizetéseikből az akkori nyugdíjakat fizették, a „magányosok” kivonták magukat a szolidaritásból, ezért kapnak most többet. 6.               Melyik rendszer ösztönöz jobban a járulékfizetésre: A magánnyugdíj-pénztári tag évente kap egy elszámolást, melyen egyre növekvő összeget lát. Ez erős ösztönző erő lehet. De megfelelő propagandával és némi informatikával ugyanez megtehető lenne az állami nyugdíjnál is. 7.               Mi a fő oka a mostani helyzetnek: Az, hogy a magánnyugdíj-pénztárak bevezetését deficites állami nyugdíjrendszer mellett kezdték meg. Sajnos sohasem állt elő az a kegyelmi állapot, hogy az állami nyugdíj szufficites legyen, amikor is a többletet lehetett volna felhasználni az egyéni számlás befektetésekre. Az egyre növekvő deficit mellett egyre igazságtalanabbá vált, hogy a „magányosok” csak kis mértékben járulnak hozzá a folyó nyugdíjak kifizetéséhez. Ezt tovább fokozta a magánnyugdíjak örökölhetősége, amivel a befizetések végleg kikerülnek a nyugdíjrendszerből. Lehetett volna-e ezt a helyzetet okosabban kommunikálni? Véleményem szerint igen. A nagy ellátó rendszereket érintő hosszú távú reformokat csakis közmegegyezés útján szabad bevezetni. Ráadásul a nyugdíj tényleg nem egyéb tiszta matematikánál. De a közmegegyezéshez az út kölcsönös gesztusokon keresztül vezet. Szerintem gesztusokat mindig az erősebb félnek illik tenni, és nem igaz az az állítás, hogy az engedmény a gyengeség jele. Hogy milyen gesztusokra gondolok? Pl. az ominózus bivalybőr táska (tudjátok, amelyikben a költségvetési javaslatot viszik át a Parlamentbe) ilyen lehetett volna. Azzal indokolták elárverezését, hogy ezzel is demonstrálni kívánják, mennyire nem értenek egyet az előző kormányok költségvetési politikájával. De hát könyörgöm, ez csak egy táska…

2010. 11. 27.    Összehasonlító műelemzés   Kedves blogolvasók, három írásmű összehasonlító műelemzésére hívlak meg Benneteket. A három mű: -        Szekeres Kató: Róka fogná puskát -        Schmitt Pál: Javaslatok -        Sárbogárdi Jolán: A test angyala Mindhárom kakukktojás a maga nemében. Szekeres Kató amatőr író és költő, aki Szegeden lelkesen szervez irodalmi és népdal-esteket, nyugdíjas összejöveteleket. Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok, sportdiplomata, többszörös nagykövet, főpolgármester-jelölt és köztársasági elnök. Szeret hozzászólni a készülő új alkotmányhoz. Sárbogárdi Jolán Parti Nagy Lajos írói álneve, aki szívesen bújik mások bőrébe, hogy különböző irodalmi stílusokban próbálja ki magát.   „Róka fogná puskát   Gyülekezik sok-sok puskás, Bandázik a rókavadász. Térdes csizma, "bézbol" sapka Kezükben a gyilkos puska.  Csaholnak az agarak  Rókák odúba bújnak. Óvatlanok kiugranak,  Erdőben messzire futnak.  Bundájuk mint vörös posztó, Farkuk lompos zászlótartó. Ingerlik a rájuk rontó, Magukat hősnek tartó,  Torkukat ír "vyski"-vel Locsolgató,  Rikoltozó hajtókat…”   „Javaslatok   …A történeti fejlődés első fontos állomása a Relum Novarum az 1878-ban pápává választott XIII. Leo (1878-1903) által 1891-ben kiadott enciklika, melyben kimondta… …A gyermekek alkotmányos jogainak elemzése két csapásirányba ágazhat… …A honfitársai sikere kapcsán felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy sportág szépségeit, feleslegessé téve a kórházi kezeléseket egészséges életmódjuk okából… …Az egyház tevékenységük nem ellentétes az alkotmánnyal, illetve a törvényekkel…”   „A test angyala   …”Kebelbarátnőjével” a konyhában újabb nagy „adag” sandwich kenése közepette tudott tanúk nélkül valamint négyszemközt beszélgetni, melynek során Edina „elújságolta” a nem várt fejleményeket és döntését, hogy a józan észt sutba se véve, holnap igenis meglátogatja Balajthy Dénest!...”   Bizonyos tipikus stílusjegyek: -        Képzavarok: „farkuk lompos zászlótartó”, „két csapásirányba ágazhat”, „elsajátítani egy sportág szépségeit”, „sutba se véve” -        Hibás központozás, vesszőhiány vagy felesleges vesszők: „Csaholnak az agarak rókák odúba bújnak” -        Idegen eredetű szavak hibás leírása, esetleg a bizonytalanság miatt idézőjelbe tétele: „bézbol”, „vyski”, „Relum Novarum” -        A határozott és határozatlan névelővel kapcsolatos bizonytalanságok: „Róka fogná puskát” -        Komplikált, nehézkes fogalmazásmód „egészséges életmódjuk okából”, „honfitársai sikere kapcsán felbuzdult”, „sandwich kenése közepette” -        Mondatrészek egyeztetési hibája „az egyház tevékenységük”   Következtetés:  Parti Nagy Lajos nagyon jól ismeri azokat, akik szeretnének szárnyalni, de nincs hozzá szárnyuk, tele vannak magvas gondolatokkal, de valahogy nem sikerül írásba önteniük. Egy részük pénzt, fáradságot nem kímélve kiadatja írásait, de olyan is akad, akinek senki sem mer szólni, hogy ezt ebben a formában talán nem kéne… Vigyázat, vannak berögzült szólások, amelyek először nagyon viccesnek tűnnek. Főnököm kedvenc szavajárása az volt: „Le kell vonni a konzerves dobozokat”.  Harminc év múlva már nem mosolyogtam rajta igazán. Így alakulnak ki az alábbi szólások: „kemény dióba vágta a fejszéjét”, „a gyanú árnyéka rányomta bélyegét”, „a sors keze betette lábát”. Én is szeretek játszani a nyelvvel, pl azt mondom: „eszek, iszok, dínok, dánok”, „Ha egy rokkendrollert kaphatnák, egész nap rolleroznák”, „evős-ivós-bavós magyar ember”. Ilyenkor Kati azt mondja: Vigyázz, mert ezt tanulja meg a gyerek. Ismertem olyan kollégát, aki mindig igyekezett nagyon jópofán fogalmazni, ettől aztán olyan komplikált körmondatokba kezdett, amelyekből alig tudott kikeveredni. Általános iskolában volt egy magyartanárom (Figyelem! Nem „magyar tanárom”), aki az első órán a füzet első oldalára ezt íratta fel: A szép magyar beszéd a műveltség egyik fokmérője. Úgy gondolom, napjainkban is a helyes, választékos beszédnek kéne mércéül szolgálnia mindenkinek, legyen az író, köztársasági elnök vagy celeb.

2010. 12. 14.    Ágyra várók, ágyra vágyók   40 éves korig mindegy, hogy milyen ágyban alszik az ember. Aztán kezdődnek a problémák, de mozgással, sporttal kivédhetők. Aztán 50 fölött már azzal sem. Évek óta halasztgatjuk az ágyvásárlást, igazából nem is tudtuk, hogyan fogjunk hozzá, ugyanis már a matrac kiválasztása is külön tudomány. Mostanra azért gyorsult fel a projekt, mert már egyre törődöttebben ébredek reggelente, másrészt anyósom némi anyagi hozzájárulást eszközölt, kötelezővé téve, hogy ezt ágyvásárlásra kell költeni. A matrac kiválasztásához nem árt kicsit utána olvasni a témának, majd kellő ismeretekkel felvértezve egy matrac-szaküzletben kipróbálgatni a különféle típusokat. Mi a rugós és emlékező habos matracokat hamar kizártuk, végül kókuszmatrac mellett döntöttünk (pontosabban döntöttem, mert Kati rám bízta a dolgot). A kókuszmatrac közepében kókuszháncs-réteg van, amely kellő keménységet ad neki, igaz, emiatt motoros matracemelővel nem használható. Ezután jön az ágykeret megvásárlása, pontosabban annak eldöntése, hogy az ágykeretet, a matracrácsot és a matracokat egy helyen akarja-e megvásárolni az ember. Mi kényelmi okokból ez utóbbi mellett döntöttünk, vagyis egy ágyszaküzletet kerestünk fel, ahol lényegében az ágy valamennyi paraméterére egyedi rendelés adható: -        Ki kell választani az ágy típusát -        Meg kell határozni a szélességét -        A fa fajtáját -        A színét -        Legyen-e ágynemű-tartója, és ha igen, milyen: gurulós vagy felnyitós Ehhez kell megvásárolni a matracrácsot és a matracokat. Matracot vissza nem cserélnek, ha rosszul döntött az ember, akkor szívhat. Holnapután érkezik az ágy, már nagyon izgulunk, majd beszámolok az eredményről.

2010. 12. 17.    Ágyavató   <<CENSORED>>

2010. 12. 20.    Megafaktor   Nem tehetek róla, szeretem a kereskedelmi televíziók tehetségkutató műsorait. Pedig tudom, hogy manipulálnak, agymosnak. De hát végül is a bűvész sem a cilinderből húzza elő a nyulat, a színházban sem lepődöm meg, ha a darab végén a meghalt főhős kijön a függöny elé meghajolni. Meg tudom különböztetni a valóságot az illúziótól – a legtöbb esetben. Egyszerűen: hagyom magam elvarázsolni. Belemegyek a játékba, mint a gyerekek a bábszínházban, akik bekiabálnak: Vigyázz Vitéz László, ott van az ördög a hátad mögött! Elhiszem, hogy az álmok valóra válhatnak, hogy a tehetség utat törhet. Reménytelenül idealista lennék? A két hazai énekverseny nem pont úgy alakult, ahogy szerettem volna: az egyikben az én favoritom győzött, a másikban nem. De hát ez így van rendjén. A német RTL-en az ottani Csillag születik (Supertalent) ment. A favoritom egy orosz homokanimációt készítő nő volt, aki igen megindító történeteket mesélt el rendkívül vizuális módon. A különféle artista és táncos produkciók mellett természetesen az énekesek voltak túlsúlyban, a döntőt is egy énekes nyerte: a Kéthangú Ember, akinek szép meleg baritonja és csillogó szopránja volt. Akkor lett volna igazi csoda, ha egyszerre, két szólamban tudott volna énekelni…

2010. 12. 23.    Weihnachten steht vor der Tür   A lányok mézeskalácsot sütnek, Kati diót tör, Orsi narancslekvárt készít, az egész lakást szegfűszeg és fahéj illata lengi be, Petra ablakát hópelyhek, hóember és szánkózó kisfiú díszíti. A múlt héten cégünk vendégül látta az összes jelentősebb partnerünket (három hullámban), a héten pedig megvolt a nyugdíjasokkal és volt kollégákkal közösen tartott céges buli. Ha jól számolom, ez volt 30. céges bulim, egyikről sem hiányoztam. Bár pontos statisztikát nem vezetek, rajtam kívül két nyugdíjas kolléga, és egy pontosan 10 éve eltávozott munkatárs az, akivel minden évben együtt bulizhattam. Az első időkben (még a Gresham-ben) meg is ajándékoztuk egymást sorsolás alapján. Arra már nem emlékszem, miket kaptam, de két általam adott ajándékra pontosan emlékszem: az egyik egy játék tartálykocsi volt, Unicummal feltöltve, a másik pedig egy játékpuska egy néhány hónapra tartalékos katonának behívott kollégám részére. Kezdetben a bulikat a munkahelyen tartottuk (a Gresham-ben még KISZ-klub is volt!), utána a „kemény mag” még beült egy borozóba is egy kis éneklésre. Később már egy-egy karácsonyi bulit lakáson tartottunk, nálunk kétszer volt ilyen évzáró. Egyszer-egyszer étteremben tartottuk az évbúcsúztatót, 10 éve például a Márványmenyasszonyban, egyszer valamelyik Trófeában, idén pedig a csepeli La Gunában. Persze az étterem után mindig lakáson folytattuk borozással, libatepertő-evéssel, idén sem volt ez másképpen. Kezdetben még dolgoztunk a két ünnep között, akkoriban dec. 29-30. környékén voltak az évzáró bulik. Kb. 15 éve már nem dolgozunk karácsony után, azóta az évbúcsúztatók 22-e környékére esnek, de úgy vettem észre, ez szinte minden cégnél általános. Azt gondolom, akármi is történik jelenlegi cégünkkel, a hagyományos bulit mostani és volt kollégáimmal mindig meg fogjuk tartani. Olyan ez, min Kati Chinoin-os baráti köre: már senki sem dolgozik az egykori gyógyszeripari cégnél (illetve jogutódjánál), évente egyszer-kétszer mégis családilag összejövünk. Most már  zárom soraimat, mert ismét németre fordítva: Morgen kommt der Weihnachtsmann. Addig még van egy kis dolgunk…

2010. 12. 28.    Gyertya, csengő, fenyőfa   Kedveseim, még egy bejelentkezés a szokásos év végi összefoglaló előtt. Amióta a két ünnep között nem dolgozunk, az ünnepek összefolynak a hétköznapokkal, ráadásul ez az év leghosszabb munka nélkül töltött időszaka számomra (az egy hét síelésen és egy hét nyaraláson kívül csak egy-egy napot vettem ki) Karácsony előtt egy hónappal Kati általában elkezdi tanulmányozni a szakácskönyveket, böngészi a netet, hogy minél ínycsiklandóbb étkekkel rukkoljon elő. Ellentétben más családokkal, mi sohasem esszük ugyanazt szenteste, illetve az azt követő vendégvárásokon. Néhány ínyencség: -        körteleves lime-os hógombóccal, -        sajttal rakott pulykamell, -        csirkemell dióbundában, -        citromos brokkoli-leves csirkegaluskával, -        gyöngyhagymás kacsaragu, -        sütőtökkrém-leves, -        bacon-os pulykamell sárgarépa-póréhagyma köteggel. A desszert hagyományos – vásárolt – bejglire, stolléra és a lányok által sütött mézeskalácsra korlátozódik. Anyósom és szüleim meglátogatása valamint vendégül látásukon kívül egy Fenyő Miklós-koncert, egy Jézus Krisztus Szupersztár előadás, az Élő népművészet kiállítás megtekintése a Néprajzi Múzeumban valamint a geokarácsonyfa megkeresése is belefér a téli szünetbe. És persze sok-sok társasjátékozás, filmnézés. Fenyő Miki fenyőünnepén megint elámultam nemzeti kincsünkön, aki képes volt visszamenőleg megteremteni a magyar rock-and-rollt. Két évvel ezelőtt Schmitt Pállal egy páholyban élvezhettem az előadást, most az Elnöknek fontosabb dolga volt: a médiatörvény aláírásán töri a fejét. Rendhagyó módon most nem állt ott a színpadon a hagyományos fehér zongora, Fenyőnek csak a Hotel Menthol alatt támadt ingerenciája, hogy odalépjen a zongorista mellé egy háromkezesre, de sajnos nem tudott felkapaszkodni a zenekari pódiumra. Komikus jelenet volt. Az Élő népművészet kiállítás megtekintésének apropóját az adta, hogy Zsuzsi négy alkotása is szerepel a kiállításon: két úrihímzéses keresztelő kendő, egy kék írottas párnahuzat és egy orosházi motívummal hímzett asztalterítő. A népművészet ilyen csúcstermékei – a ráfordított hatalmas munkaóra miatt – általában megfizethetetlenek. A külföldiek szuvenírként általában a silány hamisítványokat viszik. Nővérem az augusztus 20-i Mesterségek ünnepén is kiállított és árusított, és gyakran keveredett méltatlan vitába a vevőkkel, akik drágállották a portékát. De Zsuzsit (és persze minket is) büszkeséggel tölti el az ősszel kapott ezüst diploma, a rangos kiállításon való szereplés. Még Mádl Ferenc elnöksége idején a Sárospatakra érkező köztársasági elnöknek Zsuzsi egyik hímzésével kedveskedett a város vezetése. 31-én még bejelentkezem egy kis évértékeléssel és a Pál család szokásos újévi versével. Stay tuned!

2010. 12. 31.    Hát eltelt az első évtized a 3. évezredből…   Pedig mintha tegnap égtünk volna az ezredforduló lázában. Sőt, 1999. és 2000. Szilveszterén egyaránt „ezredfordulót” ünnepeltünk, pedig – ugye ez most már mindenkinek világos – az igazi 2000/2001 fordulóján volt, melyet az osztrák Murauban éltünk át. Az egész világot, ill. az országot érintő főbb eseményeket (haiti földrengés, izlandi vulkáni hamu, focivébé, árvíz, belvíz, vörösiszap, fülkeforradalom) értékeljék az újságok. Álljon itt néhány önkényes, saját környezetünkre vonatkozó összefoglalás. Iskola:  Borinak egyetem (ELTE TáTK Szociológia), Petrának általános iskola (Lisznyai utca) kezdődött. Fél év után (pláne Bori hátralévő 5 vizsgája előtt) korai volna az értékelés. Egészség:  Az idei évben elsősorban édesapám és anyósom egészségéért izgultunk, mindketten heteket töltöttek kórházban. Kati lábtörése is okozott némi kalamajkát. Halál:  A nagynénik generációjából mentek el ketten: Marika, anyósom húga és Klári néni, apám húga. Születés:  A távoli rokonságból éppen tegnap kaptunk hírt egy kis jövevény világra jöttéről: Bogdány Botond, sokáig éljen! Munka:  Munkahelyem megszűnése után alakult cégünkkel az első évet sikeresen vészeltük át, de továbbra is aggaszt a kicsiségünkből adódó törékenységünk. Utazás, nyaralás:  Idén szokásos sítúrán jártunk Ausztriában (lásd Kati lábtörését), valamint hivatalosan Svájcban is voltam. Orsi és Bori iskolai sítáborban is voltak szintén Ausztriában, Orsi pedig Angliába is eljutott az iskolával. Kati hivatalosan járt Németországban. A családi nyaralás a Balatonnál volt, de egy-egy wellness-hétvégét eltöltöttünk Pécsett és Szegeden. Tárgyi jellegű beruházások: Elsősorban bútorvásárlások jellemezték tárgyi jellegű költéseinket: ágyakat, székeket, szekrényeket, polcokat vásároltunk. Videokamerám is felmondta öt év után a szolgálatot, helyette is vásároltunk egy újat. Kultúra:  Örülök, hogy idén is sikerült az olvasásra is időt fordítanom (Elie Wiesel, Parti Nagy Lajos, Ljudmilla Ulickaja, Spiró György, Nógrádi Gábor, Carl Friedman stb.), de könyveim közül legjobban egykori matematikatanáromtól karácsonyra kapott kis könyvecskének örülök (A benned fénylő csillag). Jó pár színházi előadás és koncert (sőt még operaelőadás) részesei is lehettünk (Svejk, Kasimir és Karoline, Budapest Bár, Jézus Krisztus Szupersztár stb.). Moziban nem voltam, pedig néhány film érdekelt volna. Geocaching:  Változatlanul meg vagyok fertőződve ezzel a hobbival. Idén is volt 102 találatunk, 325 megtalálással bejutottunk az első 500-ba, találataink száma meghaladja a rejtések számának tizedét. Továbbra is köszönöm családom türelmét.   Mit várunk a jövő évtől? Nos, 2011 egy gyönyörű prímszám, úgyhogy különleges dolgok fognak történni. Fogadjuk az új kihívásokat nyugodt magabiztossággal.   Végül álljon itt szokásos újévi versikénk: Jön az újév, megy az ó, Kinn az utcán nagy a hó. Benn a házban áll a bál, Mindenki virslit zabál. Bor, sör, pezsgő van elég, Az asztalon gyertya ég. Megfújjuk a trombitát, Így köszönt a Pál család.