Parlament

Parlament

2011. március 31., csütörtök

Internet-gondok

Másfél hónapja költözött a cégem új telephelyre, és még mindig nincs internetünk (persze mobil nettel, modemes kapcsolattal ellavírozunk valahogy). Hihetetlen, ugye?
Két nappal a beköltözésünk után már volt vezetékes telefonunk, ezért internet-szolgáltatónknál, az Enternetnél azonnal megrendeltük az ADSL áthelyezést.
Két hét után érdeklődtünk. Közölték, hogy ja, a T-Com elutasította az ADSL áthelyezési kérelmünket, mert a régi telefon-előfizető nem egyezik meg az újjal. Hát persze, a régi vonal azé volt, akitől az irodát béreltük, az új meg a miénk. Kicsit indulatosan (egészen pontosan üvöltve) kérdeztem:
  • Akkor miért szerepel az ADSL-áthelyezési adatlapon a régi és az új telefon-előfizető megadására szolgáló rovat;
  • Miért nem nézték meg a kérelmet, mielőtt továbbították a T-Comnak;
  • Miért nem értesítettek minket azonnal, miért várták meg, amig mi érdeklődünk.
Közölték, az egyedüli lehetőség új előfizetői szerződés kötése, ennek átfutási ideje 30 nap.
Azonnal megrendeltük az új ADSL szolgáltatást, másnap futárposta hozta az új ADSL modemet, azt hittük, sínen van a dolog. Igaz, hogy törölték a postaládáinkat, de ezt másnapra sikerült visszaállíttatni.
És csak vártunk, vártunk türelemmel. Ma letelt a 30 nap, tisztelettel érdeklődtem, hogy most akkor mi van. Azt válaszolták, hogy a T-Comtól azt a jelzést kapták, hogy visszamondtuk a szolgáltatást. Kicsoda, mikor, miért, miért nem értesítettek azonnal, hol a főnök, kit kell kirugni? Holnapra részletes vizsgálatot ígértek, de persze ettől még mindig nincs internetünk.
Felhívtam a T-Com-ot is, de közölték, hogy ha más az internet-szolgáltató, akkor internetről nem adhatnak felvilágosítást. A vonal tulajdonosának! Szerintük a szerelőnél le lehet mondani a szolgáltatást (pl. nem engedem be, hogy felszerelje az ADSL-t), de a szerelő sohasem jön előzetes értesítés és időpont-egyeztetés nélkül.
Hát most itt tartunk a 21. század elején, amikor mindenki internetet akar eladni. És nem értjük, nem értjük, nem értjük. És mégegy: ha valaki azt hinné, hogy új kuncsaftjai vagyunk az Enternetnek, azzal közölhetem, hogy 2001. szeptembere óta (akkor még VEIKI-ként) fizetünk elő ADSL szolgáltatásra ennél a cégnél.

2011. március 25., péntek

Hólapát

Amitóa maxisok pénzt kerestünk a 16%-os adókulcson és három porontyunkon, minden pluszpénzünket színházjegyre költjük. Így jutottam el Borival (kissé betegen) a Nemzeti Színház Gobbi Hilda termébe, ahol Esterházy Péter Én vagyok a Te című darabját néztük meg.
Nyugodtan tovább olvashatod, nyájas blog-olvasó, Esterházynál nem kell félned a spoiler-veszélytől, zavarba is jönnék, ha most megkérdeznéd, miről szólt a színdarab. Vagy hogy tragédia volt-e vagy komédia, esetleg tragikomédia (talán mégis leginkább ez az utolsó, mert lehetett benne nevetni is). Én azt az alcímet adnám neki: Isteni színjáték a hólapát körül.
Én, aki majd' minden Esterházy-kötetet elolvastam és a fülem eléggé rá van állva arisztokrata származású (de ez itt most egyáltalán nem számít) írónk nyelvezetére, imígyen készítettem fel Borit a darabra: Esterházy megküzd minden mondattal, hogy aztán az olvasónak (nézőnek) is meg kelljen küzdenie vele. Esterházy jól tudja ugyanis, hogy a szavak jelentés-mezeje nem fedi le hézagmentesen a valóságot, a le nem fedett terület az irodalom senkiföldje, a szavakkal el nem érhető valóság. Azért feszegeti állandóan a nyelvi korlátokat, mert nem tud belenyugodni abba, hogy ez a szűzföld irodalommal nem megközelíthető.
A drámát Gothár Péter rendezte, beleértve a gyakran meghökkentő sőt zavarba ejtő látványelemeket is. Gothár rendezte a szintén Esterházy forgatókönyvéből készült Idő van és a Tiszta Amerika című filmeket is, sőt, ebben a darabban visszaköszön egy-két rész ezekből, akárcsak a Harmonia Caelestis című nagyregényből. Molnár Piroskát egyszerűen imádom, akármiben játszik, kár hogy a végén
******** Spoiler **********
agyonverik egy hólapáttal.
******** Spoler vége *********

2011. március 22., kedd

Osztálysí Schladmingban


Az ötévenként megrendezett osztálytalálkozóink mindig 2-3 naposak szoktak lenni. Persze évente legalább egyszer külön is össze szoktunk jönni egy-egy beszélgetésre. De arra még nem volt példa, hogy közös síelést rendezzünk.
Az ötlet László Mikitől eredt, kb. három hete kezdte szervezni, először kb. tíz jelentkező volt, aztán a folyamatos időpontegyeztetés, több mint 200 email (az Akadémia eldöntötte: így kell írni magyarul az e-mail-t) után hatan maradtunk, a szervező mellett Pikler Kati, aki a szállást szerezte, Albert Gábor ifjú nagyapa, Skardelli Gyuri két megtervezendő épület között, Kertész Miki egyenesen Bécsből és persze én.
Az egy hónappal ezelőtti családi nassfeldi síelés nagyon jó volt ugyan, de a kedvezőtlen idő és a Petrához való alkalmazkodás miatt maradt még bennem energia 4 nap síelésre.
Nem pályaszálláson laktunk, így naponta autózni kellett, de nagyon jól éreztük magunkat: esténként főztünk, szaunáztunk, társasjátékoztunk, jókat dumáltunk. Az idő folyamatosan javult, így dramaturgiailag is jól felépített sítúrában volt részünk. Csak megköszönni tudom az ötletgazdának és főszervezőnek, és persze mindenkinek, aki résztvett ebben a régi osztálykirándulásokat idéző akcióban.

2011. március 13., vasárnap

A holnap az enyém - Kabaré

Megint - akárcsak decemberben a Jézus Krisztus Szuperszárt - egy kendvenc musicalemet néztük meg színházban: ezúttal a Kabarét a Centrálban.
Egykor a Kabaréra is szakszervezeti segélyt kellett felvennem, olyan gyakran néztem meg moziban Bob Fosse filmjét Liza Minellivel (Judy Garland kislánya), Michael Yorkkal és Joel Grayjel. Voltak ismerőseim, akik ki tudja milyen erkölcsi indíttatásból felháborodtak azon, hogy Minelli Oscart kapott a meglehetősen feslett életet élő Sally megformálásáért.
Kiváncsi voltam, hogy a Centrál Színház előadása is felkelti-e majd bennem a régéi fílinget. Nem ez az első musical, amit előbb láttam filmen és csak utána színházban. A már említett JCSS-en kívül ilyen volt a Hegedűs a háztetőn, a My Fair Lady, A muzsika hangja. Sohasem csalódtam, mert az élő előadásnak pótolhatatlan varázsa van. Most is így volt, egyedül az volt megdöbbentő, hogy a cselekmény jelentősen eltér a filmbelitől, teljesen új dalokkal. Bizonyos mellékszálak helyett új szereplők jelennek meg. Mindenképpen említésre méltó Marozsán Erika (Sally) és Keresztes Tamás (konferanszié) játéka.
Kiváncsi voltam, hogy a Holnap az enyém című dal ugyanolyan erővel jelenik-e meg a darabban, mint a filmben. Hát mit mondjak, futkosott a hátamon a hideg!
Itt alant láthatjátok a filmbéli dalt azzal a Thomas Mann-i üzenettel: Európa, vigyázz!

2011. március 9., szerda

Csak olvasgatok...

Csak olvasgatom az új alkotmány tervezetét, és először ezt találom:
Nem sokkal később pedig ezt olvasom:
Na de miért pont az anyának?????

2011. március 5., szombat

Goodbye József Attila Színház

Ma megnéztük a József Attila Színházban Petrával a Süsü a sárkányt (idén már harmadszor volt színházban). Valószínűleg utoljára jártam ebben a színházban. Na nem az épületben, abból nyilván lesz valami, de ilyen néven itt már nem lesz társulat. Bár a nyilatkozatok ellentmondóak.
Első felindulásomban azt mondtam, biztosan az épület kell valakinek, de aztán eszembe jutott, hogy az OPNI (ha így jobban tetszik, Lipótmező) bezárásakor is ez volt a legfőbb érv, mégis ott áll az épület üresen. Van az úgy, hogy nincs tovább pénz valamire. Üresen áll jónéhány egykori mozi, pl. az Átrium a Margit körúton.
Ragaszkodtam, hogy én mehessek el Petrával erre az előadásra, hogy utoljára láthassam a színházat belülről. Egyidős velem a teátrum, sok magyar zenés darabot mutattak be itt, pl. rögtön az első évadban A szabin nők elrablását. De Fenyő Miklós darabjai is itt arattak sikereket. Itt láttuk Kishonti Ferenc (Efraim Kishon) Házasságlevelét is szegény Schütz Ilával. Egyszóval megint elvesztettünk valamit, de ahogy mondani szokták, ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy kiskaput (vagy nem így van?).
A nagy színészek közül a Galambos Erzsi szerepelt a darabban, mint dada, és Bodorogi Gyula, a nemzet színésze hangját is hallhattuk a játék elején.
És hogy valami bulvár is legyen bejegyzésem végén: ugye tudjátok, hogy a Süsü zenéjét Bergendy István finoman szólva elplagizálta Willie Mitchell 1970-ben megjelent korongjáról:

2011. március 1., kedd

Farkaslaka

Háromszor jártam Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában, a Gordon lábánál, a Nyikó partján. Édesapám barátja és kollégista társa, Jakab Zsigmond egy farkaslaki faragó-rajzoló ember volt, felesége pedig csodálatos szőnyegeket szőtt. Most Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália Napfényben és borulatban eltöltött időm c. önéletrajzát olvasom.
Már a Jakab családdal való újbóli kapcsolatfelvétel is nagyon kalandos volt. 1968-ban Tamási Áron a Magyar Írószövetség vendégeként megfordult vidéki rendezvényeken is, és egy ízben édesapám elkísérte a Dunántúlra. Beszélgetés közben szó került Jakab Zsigmondra, kit édesapám halottnak hitt, mert utoljára csak súlyos betegségéről kapott hírt. Kiderült, hogy Zsiga bácsi jól van, szép családja van és szép dolgokat farag. Édesapámnak már volt tőle néhány rajza még a kollégista időkből.
Nosza, sor került a kapcsolatfelvételre, és Zsuzsi nővérem, mint a család nagykövete 15 évesen kivonatozott hozzájuk Erdélybe. Innentől a levelezés is állandó volt a családdal, 1970-ben majd '72-ben Zsiga bácsiék jöttek Magyarországra, 1973-ban pedig a teljes Pál család látogatott hozzájuk.
Csodálatos faragásokat, szőtteseket, linóleum-metszeteket és tusrajzokat kaptunk tőlük, melyekből szép számmal található szüleimnél, Zsuzsiéknál és nálunk.
Felesége, Rózsika néni férje halála után írogatni kezdett (ebben nagy segítségére van a számítógép), művei között megtalálható szülőfalujának története (Rugonfalva az idő múlásában), farkaslaki néphagyományok gyüjteménye (Nálunk a harangszó elszáll a határig), népdalos könyv (Haj, ne sirass édesanyám, míg előtted járok) valamint a Visszanéztem alkonyatkor című visszaemlékezés.
Mostani könyvében szintén egy letűnt világot, a rendtartó székely falu közösségének szétzilálódását írja le kedvesen, szeretettel. Öröm volt a könyvben a Pál családdal is találkozni. A kötet egyik fotóját édesapám, egy másikat pedig én készítettem. Rólam pécsi kirándulásuk kapcsán emlékeznek meg, hogy milyen jó idegenvezető voltam a Csontváry, Vasarely és Zsolnai Múzeumban. Néhány, családunkban is keringő szállóigére is rábukkantam a könyvben, pl. amikor 1970-ben először magyar földre léptek, a "Vigyázz, légfék!" volt az első magyar nyelvű felirat, melyet egy teherautó hátulján megpillantottak, és Rózsika néni szemét rögtön elfutotta a könny. Néhány további, a könyvben nem szereplő anekdota: Amikor Zsiga bácsi édesapám által termelt nagyszemű szőlőt ette, így szólt: Ekkora szőlőszembe egy székely háromszor is beléharap. Egyszer váratlanul toppantak be hozzánk, és édesanyám krumplipüré-porból készített köretet a húshoz. Rózsika néni így lelkendezett: Ezt elmeséljük, hogy Magyarországon porból készítik a pityókát! Amikor Marosvásárhelyen augusztus 23-án a nemzeti ünnepen nem volt vacsoránk, csak egy szelet sült szalonna kenyér nélkül, Zsiga bácsi összekattintotta bicskáját és így szólt: Ez erősen jó vacsora volt..
Amikor 2007-ben felkerestük Rózsi nénit, gyerekeit és unokáit Farkaslakán, csak családtagként tudtam rájuk tekinteni. Isten tartsa meg őket sokáig!