Csodaszarvas, Szőke Gábor Miklós alkotása a Pénzmúzeum előtt
Őrizetbe vették, majd letartóztatásba helyezték Matolcsy Györgyöt, aki 2013 és 2025 között 12 évig állt az MNB élén. De nem ám úgy, mint Sesztákot vagy Hankót, akiket szépen megkértek, hogy legyenek szívesek befáradni az ügyészségre, hanem hajnali órán törtek rá és hurcolták el kurta vasra verve.
Pedig a Matolcsy-ügyről már tíz éve beszél mindenki, és másfél évvel ezelőtt már meg is indult az eljárás az MNB alapítványai körüli anomáliák ügyében. Van egy ismerősöm, aki Fidesz-hívő volt mindig, most mégis döbbenten kérdezi az újabb és újabb disznóságok napfényre kerülése kapcsán: Hogyhogy akkor ezekről nem hallottunk semmit? Mondtam neki, hogy ugyanazt az elterelést alkalmazták, amit minden bűvész:
Vajon miért volt annyi kék plakát, annyi nemzeti konzultáció, annyi sorosozás, mingránsozás, ukránozás, az óvodások nemváltó műtétje? Hogy ne vegyük észre a disznóságokat, az EU-s pénzek lenyúlását, az állami beruházások túlárazásait, a haveri oligarchia kiépítését. Pedig én már 2016-ban, a legnagyobb sorosozás és migránsozás közepén ezt énekeltem a Soros a hibás című dalomban:
De még tavaly, a karácsony előtti utolsó nemzeti konzultáció kapcsán is ezt daloltam az Áció káció konzultáció című nótában:
Amikor tavaly tavasszal az Állami Számvevőszék vizsgálódni kezdett az MNB alapítványi pénzei kapcsán, a volt 1. kerületi polgármester asszony vezetésével bejártuk a kerület MNB-hez kötődő épületeit, sőt, az 500 milliárdot vizuálisan is ábrázoltuk:
Én vagyok a kilencedik nulla, háttérben az MNB egyik épülete
(Csak egy érdekesség: ha 500 milliárd forintot húszezresekben - ez 25 millió darab húszezres - egy hosszú csíkká ragasztanánk össze, kb. 4000 km hosszú csíkot kapnánk, vagyis pont elérne Budapesttől Dubajig. Véletlen volna, hogy pont ott bujkál a szintén körözés alatt álló Matolcsy Ádám, a bankelnök fia?)
Szóval az első kerületi épületek között van a Szentháromság tér két épülete, az egykori városháza felújításával kialakított Bölcsvár és a volt Diplomataház helyére épült oktatási központ, aztán a Kapisztrán tér és az Uri utca sarkán álló, konferencia-központnak átalakított Haslinger-Scossa-ház, a Krisztina körúti egykori Telecom-székházból kialakított irodaház, valamint a Széll Kálmán téren álló Pénzmúzeum, mely az egykori Postapalota átépítésével született. Na, ez utóbbinak a kertjét "díszíti" a Csodaszarvas, a nagy NER-kedvenc, Szőke Gábor Miklós szobrász alkotása. Valamennyi épületet, és az MNB Szabadság téri székházát is hatalmas pénzekből, jelentősen túlárazva, haveri vállalkozók zsebét tömve újították fel.
"Huszonnégy éves vidám, minden lében kanál, csalafinta fiúcska volt a Pénzügyminisztérium komor épületének harmadik emeletén. Kopátsy Sándor adott hírt róla a maga szokásos nagyhangúságával, hogy itt van ez a szeleverdi, aki tanítványi kört szervez neki az ipari főosztályon, nézzük már meg, kiféle-miféle."
Matolcsy tagja volt az egykori Pénzügykutató körül csoportosuló reformközgazdász körnek, melyet ilyen nevek fémjeleztek, mint Szalai Erzsébet, Voszka Éva, Bokros Lajos, Surányi György, Antal László, Szalkai István, Riecke Werner, Patai Mihály, Csillag István, Draskovics Tibor, Radnai György, Lengyel László. Az épp 40 évvel ezelőtt, a rendszerváltozást előkészítő átfogó munkájukat, a Fordulat és Reform című pamfletet magam is végigolvastam, ki is jegyzeteltem, kézzel írott jegyzeteim mind a mai napig megvannak.
Na de mi is volt Matolcsy bűne, megértheti-e ezt egyáltalán egy magamfajta mérnökember? Az AI-t kellett megkérdeznem, hogy egyáltalán hogyan keletkezhet a jegybanknak nyeresége, és a 2010-es évek második felében miből származott ez a hatalmas nyereség.
A bevételi források: 1: Kamateredmény, ami alacsony jegybanki alapkamat esetén pozitív, 2: árfolyam- és átértékelési eredmény, ami a forint gyengülésével keletkezhet, 3: végül a banküzemi és működési eredmény, pl. a pénz előállítási költsége és névértéke közötti különbség.
A 2013 és 2020 közötti extra magas nyereség két fő oka a nagyon alacsony alapkamat miatt lecsökkenő kamatkiadások és a devizahitelek forintosításából és a forint gyengüléséből származó bevételek.
Na jó, de mit csinálhat a jegybank, ha nyeresége keletkezik? Ezt maga Matolcsy magyarázza el a letartóztatása előtti napon (!) közzé tett filmjében:
Befizetheti osztalékként az államnak
Alapítványokat létesíthet
Nos, ilyen alapítványokban és a mögöttük álló kesze-kusza céghálóban tűnt el ez a töméntelen sok pénz, amelynek eredeti célja a pénzügyi kultúra magyarországi terjesztése lett volna. Azt gondolom, Matolcsy terve bevált: megtanulta a magyar, hogyan kell elverni ennyi pénzt: Szervezd ki alapítványokba, amely igy elveszíti közpénz-jellegét, kezelését bízd a saját fiadra és annak haverjaira, akik egy részéből sportkocsikat és dubaji luxusingatlanokat vásárolnak, a másik részével haveri cégeket bíznak meg túlárazott munkákkal, a harmadik részt pedig egyszerűen elbrókerelik veszteséges befektetési portfóliókban.
Ja, és ezt még tetézz meg azzal, hogy az utolsó munkanapodon megpróbálkozol egy színlelt ajándékozási szerződéssel, hogy megmaradhasson az alapítványi pénzek fölötti felügyeleti jogod. A csodaszarvas, az egykori reformközgazdász nemes ívű halálugrással vetette magát a mélybe.
Azt hiszem az nyilvánvaló, hogy az idei nyár mindannyiunk életében az egyik legmelegebb és legszárazabb nyár volt. Íme néhány adat.
Magyarország aszály-térképe a tavaszi és nyári hónapok figyelembe vételével (Forrás: met.hu)
A középhőmérséklet eltérése a sokéves átlagtól (Forrás: met.hu)
Az elmúlt 125 év nyári középhőmérséklete (Forrás: Met.hu)
A fenti ábrán jó látszik, hogy a múlt század elejétől nagyjából a '80-as évek elejéig a nyári középhőmérséklet egy fix átlag körül ingadozott (barna vonal). Az ezt követő kb. 30 évben ez az átlag enyhe emelkedést mutatott (sötétvörös vonal), és nagyjából az elmúlt 10 évben rohamos növekedésbe váltott (élénkvörös vonal). Hazánk éghajlata egyre fokozódó ütemben melegszik és szárad! Ezért aztán az idei nyár csak most számít extrémnek, lehet hogy pár év múlva nosztalgiával gondolunk rá vissza.
Nehéz beismerni, hogy szétcsesztük a bolygónkat, és most már tényleg sürgősen tenni kéne valamit, ilyenkor kerülnek elő a különféle összeesküvés-elméletek háttérhatalmakról. Emlékezzünk vissza a koronavírus-járványt kísérő különféle konteókról. Terjednek is a közösségi oldalakon ezek az elméletek jókedvvel-bőséggel. Persze a kibertér mindig is tele volt futóbolondokkal, de most már egyre gyakrabban jut el hozzám ismerősök által megosztott konteós poszt, legutoljára például egy olyan, mely felszólítja hazánk összes hivatalos és civil szervezetét, hogy történjen meg "A Magyarország és a Kárpát-medence felett az elmúlt négy évben tömegesen dokumentált, naponta ismétlődő, tartós, vonalas és szétterülő légköri jelenségek, valamint az ezekkel összefüggésbe hozott szándékos aeroszol- és vegyianyag-kijuttatás teljes körű állami, tudományos és büntetőjogi vizsgálata."
A kiáltvány leszögezi, hogy "az elmúlt mintegy négy évben Magyarország és a Kárpát-medence számos térségéből rendszeresen érkeztek fényképek, videók, időponttal és helyszínnel rögzített megfigyelések olyan, repülőgépekhez köthető, tartósan fennmaradó és nagy területen szétterülő légköri csíkozásokról, amelyeket a bejelentők nem tekintenek az általuk korábban évtizedeken át megfigyelt szokványos kondenzcsík-jelenséggel azonosnak."
Akinek van kedve az ilyesmihez, itt böngészheti (több mint 6000-en megosztották!)
Mint minden összeesküvés-elmélet, ez is ismert jelenségek és fogalmak között keres rejtett összefüggést. Valóban létezik olyan fogalom, hogy SRM (Solar Radiation Modification - Napsugárzás Módosítása) és SAI (Stratospheric Aerosol Injection - Légköri Aeroszol-Befecskendezés), és valóban a napenergia-menedzsmenttel (SRM) és a sztratoszférikus aeroszol-befecskendezéssel (SAI) kapcsolatban Louisiana állam törvényi szintű tiltást vezetett be az időjárás-módosításra és a geomérnökségre.
És valóban az egyre növekvő légiforgalom miatt az ég gyakran kockásra van csíkozva gépek kondenzcsíkjai miatt. Kész is az elmélet, hogy mi mindent permeteznek ránk ezek a gépek. De persze ugyanaz a gyenge pontja minden konteónak: ha valamiről túl sokan tudnak, az előbb-utóbb kiszivárogna és napvilágra kerülne. Ráadásul a légiforgalom az egyik legszigorúbban szabályozott tevékenység világszerte, sem titokban repkedni, sem a repülőgépekre titkos vegyianyag-tartályokat felcsempészni nem lehet úgy, hogy az ki ne tudódjék. Na persze egy titkos háttérhatalom mindenre (is) képes!
Az is igaz, hogy hazánk az elmúlt időkig folytatott SAI-t vagyis légköri befecskendezést, ráadásul már a gyerekkoromban is voltak jégelhárító rakéták. Ezeknek mai változata a JÉGER rendszer, mely az alábbi elven működik (Wikipedia):
Az automata jégkármérséklő talajgenerátorok acetonos ezüst-jodidot bocsátanak ki a légkörbe, és ez az anyag két-három km-es magasságban mesterséges lecsapódási pontokat alakít ki, amelyen apró szemű jégdarabok keletkeznek. Ezt a folyamatot hívják felhőmagvasításnak. A jégszemcsék sokkal nagyobb számban alakulnak ki, mint normál jégképződés esetén. Mivel az így képződött jégszemek sokkal kisebbek, mint a természetes úton képződöttek, ezért a levegőben, földet érés közben elolvadnak, vagy, ha nem, akkor is sokkal kisebb kárt okoznak a növényekben. A levegőbe kibocsátott acetonos ezüst-jodid a csapadékkal együtt a talajba jut, majd ott lebomlik. A rendszer üzemeltetője a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.
A mezőgazdaság idén nyáron tényleg hatalmas bajba került, szinte minden ágazata a szélsőségessé vált időjárás miatt veszteségessé vált és az elkeseredett gazdák keresni kezdték az okokat, és sokan a JÉGER rendszerben találták meg a szárazság fő okát. A rendszer működése körül komoly lakossági és gazdálkodói viták alakultak ki, mivel sokan tévesen az aszállyal és a csapadékhiánnyal hozták összefüggésbe a JÉGER-t. Bár a tudományos vizsgálatok (például a Klímapolitikai Intézet elemzései) cáfolták, hogy a generátorok elűznék az esőt, a gazdák nyomására a működési szabályokat jelentősen szigorították, és több megyében időszakosan le is állították a rendszert. Egy ötezer gazdálkodót bevonó felmérés alapján a válaszadók 66 százaléka a rendszer leállítását kérte, így az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium több megyében leállítja a rendszer működését. A minisztérium hangsúlyozta, hogy a döntés nem tudományos állásfoglaláson alapul: szeretnék a jövőben megvizsgálni a rendszer működésének hatékonyságát. Eközben a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a szárazodás évek óta tartó, fokozódó probléma, amelyet elsősorban a klímaváltozás és a nem megfelelő vízgazdálkodás okoz.
Igen, kedves olvasóim, populista kormányzatok és populista politikusok gyakran engednek az összesküvés-elméletek nyomásának, nem véletlen, hogy Trump egészségügyi minisztere, Robert F. Kennedy Jr. is oltásellenes és leállított vakcinafejlesztési programokat az USA-ban, de hazánkban is a Mi Hazánk is nyíltan oltásellenes, de pl. Márki-Zay Péter a '22-es választási kampányban sem támogatta a kötelező COVID-oltást.
Magyar Péter kormánya is tisztában van vele, hogy a mezőgazdaság súlyos válságban van és a szabadföldi, öntözés nélküli növénytermesztésnek lassan bealkonyul, jelenlegi helyzetében mégis azt látták legnépszerűbbnek, ha utat engednek egy koneónak. És ha majd egyszer újra lesznek jeges zivatarok Magyarországon, a gazdák majd úgy tesznek, mint Arany János Bolond Istókja:
"A szőlős gazda is, az egyszeri, Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel, Látván, hogy szőlejét a jég veri, Dorongot ő is hirtelen kapott fel, Paskolni kezdé, hullván könnyei: "No hát, no!" így kiált; "én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Az egész Marokkóban kezdődött, amikor a kinti idegenvezetőnk, Milud sapkája nagyon megtetszett nekem. Azt gondoltam, hogy autentikus marokkói sapka, mert Milud egyébként gyakran jelent meg hagyományos marokkói öltözetben. Miután sem a fezi, sem a marakeshi bazárban nem láttam, hogy ilyesmit árulnának, végül megkérdeztem Miludot, honnan származik a sapkája, de kiábrándító választ kaptam: Hongkongból hozta a lánya.
Két hete egy hirdetést dobott fel nekem a Facebook, és pont azt a sapkát hirdette, amelyikre vágytam. Rákattintottam, és ezen az oldalon találtam magam.
Vagyis Teréz nyugdíjba vonul, ezért kiárusítja készletét, már csak az utolsó darabok kaphatók, igyekezzek. A Magyar Posta szállítja ki díjmentesen, várhatóan 1-2 napon belül megkapom.
Terézről még ezt is megtudhattuk:
TERÉZ Schmidt
Budapesten nőttem fel, ahol a szépség különleges kincs volt. Anyám éjszakánként varrt, hogy mindig legyen rajtunk valami szép. Ezt az érzést szerettem volna továbbadni, éveken át, minden egyes darabbal. ❤️ Most 59 éves vagyok, és nyugdíjba vonulok. Az unokáim várnak. Nehéz bezárni ezt az ajtót. De itt az ideje. Te is megérdemled, hogy magadra gondolj. A készlet már majdnem elfogyott. Most minden darab akár -80% kedvezménnyel elérhető. Ez az utolsó lehetőség.
Persze ha kicsit alaposabban megnézem a képet, láthattam volna, hogy derekas AI-munka, pl. nincs is 27-es villamos. De gondoltam egy életem, egy halálom, megrendelem a sapit, bár nem volt utánvétes lehetőség. A kártyás fizetést a Visa annak rendje és módja szerint validálta, de a visszaigazoló emailt egy román oldalról kaptam, és egy percen belül jött egy SMS, hogy a bankom ideiglenesen zárolta a kártyámat. Hívtam a bankot, és mondtam, hogy volt szabályos validáció és visszaigazolás, fel is oldották a zárolást.
Utána majdnem minden nap kaptam emailt, hogy hol tart a termék, és akkor fogtam gyanút, amikor arról értesítettek, hogy a Shenzen (Kínai Népköztársaság) repülőterén repülőre rakták az árut. Ekkor jöttem rá, hogy szó sincs semmiféle budapesti üzletről, nyugdíjba vonuló Terézről, egyszerűen csak így akartak bennem bizalmat kelteni.
A satyit ma megkaptam és tetszik nagyon, de természetesen nem a Magyar Posta hozta ki, hanem a feltehetően szintén kínai kézben lévő Sameday futárszolgálat.
Hiába na, a kínaiak nagyon értenek a marketinghez. Kitalálták az 59 éves budapesti Terézt, aki felszámolja boltját. Megalkották az AI-karakterét, történetet kanyarítottak köré. Megcélozták azt a konzervatív vevőkört, aki ódszkodik Kínából rendelni. Én viszont azon gondolkodtam, hogy teljesen normális áron, kézbesítési díj nélkül Kínából ideszállítanak nekem egy sapkát tökéletesen nyomon követhető logisztikával. Így a végén nem is éreztem magam átverve, hiszen elfogadható áron hozzájutottam ahhoz a termékhez, amit már Marokkóban kinéztem magamnak.
Ezt a kínai dömpinget Trump nem fogja tudni vámokkal megállítani, csak saját polgáraival szúr ki, hogy mostantól valamivel többe fognak kerülni nekik a kínai cuccok.
Nagyon inspiráló találkozásom volt a múlt héten azzal a madagaszkári volt tankörtársammal, akiről már tavaly posztoltam Donald Trump vámrendelkezéseivel kapcsolatban. Most megint Magyarországra jött, a választásokra, hiszen ez a második hazája.
Még az 1990-es magyarországi rendszerváltozással kapcsolatban írta ezt egy véleménycikkben:
"A jó mellett nemcsak a rossz az alternatíva, a legnagyobb veszélyt Magyarországon nem a választások kimenetele vagy a gazdasági helyzet jelenti, hanem az, hogy elveszítjük azt a kompromisszumkészséget, amely segítené, hogy sértődés nélkül elfogadjuk, hogy az általunk vélt jó mellett létezhet más jó is."
Természetesen összejöttünk mi, egykori tankörtársak, hogy tátott szájjal, és némileg megszégyenülve hallgassuk Nirina történeteit. Bár Nirina 40 évig Magyarországon dolgozott, a MOL kőolaj üzletágának marketing-igazgatója volt, tagja volt a Paksi Atomerőmű felügyelő bizottságának és miniszteri tanácsadó is volt, immár 6 éve ismét Madagaszkáron él. Bár eredetileg tétlen, nyugodt nyugdíjasévekre készült, van háza Magyarországon és két lakása Cipruson, most mégis a szigetország fővárosától 600 km-re egy faluban él és próbálja jobbá tenni a környékbeli lakosok életét.
Az egész a brojlercsirke-tenyésztéssel kezdődött. Trópusi égövön a csirkéket nem szabad nap közben etetni, mert hőgutát kapnak, csakis éjszaka ehetnek négyóránként. Aztán földet vásárolt egy olyan környéken, ahol a helybéliek igazi mélyszegénységben élnek. A mélyszegénység nemcsak azt jelenti, hogy nem mindig jut napi betevő, hanem a teljes kilátástalanságot, perspektíva-nélküliséget, reményvesztettséget. És Nirina egyből rájött, hogy itt van az ő helye, ezeknek az embereknek kell jövőt teremtenie.
Nirina rendkívül komolyan vesz mindent, amit csinál, ezért mindent a szakirodalom áttanulmányozásával kezd. A 2019-es közgazdasági Nobel-emlékdíjat Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer kapta a globális mélyszegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésükért. Nosza, olvassuk el a munkáikat! Iskola kell? Építsünk iskolát! Kórház kell? Építsünk kórházat! Így épült fel közösségi erőből a falu iskolája és kórháza, és persze az avatáson mindig ott volt a magyar zászló is.
A kórházépítés első szakasza: áll az épület
Ünnepel a falu népe
Ez pedig az iskolaépület
Ez már a tanterem
Nincs áram? Van napelem, vannak akkumulátorok, van dízelaggregátor! Nincs internet? De van Starlink! (Köszönjük Elon Musk!) De meg kéne tanítani az embereket gazdálkodni, a sorsukat saját kezükbe venni! Tanítsunk az iskolában gazdálkodást, állattenyésztést, fémmegmunkálást: bádogozást, hegesztést, motorszerelést! Adaptáljuk a termelési módszereket a trópusi klímára, mert itt a kukorica, ha nem vigyázunk, kiszárad, kirohad, megeszik a sáskák vagy a marhák, a termés megrohad a 90%-os páratartalomban. Ezek ellen mind-mind külön technológia kell, ha nem találod meg a szakirodalomban, fejleszd ki te magad!
Kecskét kéne tenyészteni, de a madagaszkári kecske kicsi és kevés tejet ad! Frissítsük fel a génállományt! Nirina a magyarországi útján egy mintagazdaságban tanulmányozta a kecskék inszeminálását és ultrahangos vizsgálatát! Madagaszkáron nincs törvény a haszonállatok genetikai importjára? Nyújtsunk be törvényjavaslatot!
Nirina konzuli megbízott. Nem lehet ő a magyar konzul, mert nem a fővárosban él, de ő intéz mindent, hiszen az "igazi" konzul sem magyarul, sem angolul nem tud (a madagaszkári elit franciául tud, mert '60-ig francia protektorátus voltak). Ha egy magyar állampolgár egzotikus állatot akar kicsempészni az országból és elkapják a repülőtéren, Nirina segít kihozni őt a sittről.
Kedves belpesti nyavalygó értelmiségi barátaim, el tudjátok reggeleiteket képzelni 70+-osan úgy, hogy a kávétokhoz nem a megfelelően habosított zabtejet kapjátok, hogy nem szaladhattok minden nyavalyátokkal a körzeti orvoshoz, hogy esténként nem a Netflixet nézitek, és ha éppen esős évszak van, akkor szekérrel sem juttok el a szomszéd faluba?
Sáros út
Mikor próbáltátok utoljára, hogy nem mástól várjátok a problémáitok megoldását, hanem a közösség erejével, összefogva, nekigyűrkőzve legyetek úrrá a nehézségeken.
Büszke vagyok Nirinára (a posztomhoz Nirina FB-oldaláról vettem a képeket).
A davosi csúcson - erősen felfokozott nemzetközi helyzetben - Mark Carney kanadai miniszterelnök drámai, nagy hatású beszédet mondott, mely szerint a szabályokon alapuló rend hanyatlik, a nagyhatalmak versengésének korszakába léptünk, elérkeztünk egy brutális valóság kezdetéhez.
Nagy dolog, mondhatná most Orbán Viktor, én már 10 éve erről papolok. Ebben a posztomban azt próbálom megmutatni, hogy miért inkább a Carney-i utat kellene választanunk, és az orbáni út miért zsákutca.
Érdemes visszamenni a második világháború végéig, amikor a nyugati hatalmak szeméről lehullott a hályog, és a potsdami békeszerződés nagy összeborulása után azt kellett tapasztalniuk, hogy Sztálinnak esze ágában sincs visszavonulnia a Szovjetunió régi határai mögé, hanem hegemóniáját ki óhajtja terjeszteni az általa megszállt keleteurópai területekre. Churchill (mint bukott miniszterelnök és magánember) a híres fultoni beszédében mondta ki, hogy leereszkedett a vasfüggöny, és elérkezett a két világrendszer szembenállásának korszaka. Carney mostani beszédét többen hasonlították jelentőségében a fultoni beszédhez, de ez utóbbi nemcsak ténymegállapító, hanem programadó beszéd is volt.
A második világháború utáni európai helyzetre a filozófus Karl Popper a nyitott társadalom eszményével reagált. A huszadik század első felében egymás után bekövetkező két világégés oka Popper szerint az egymással versengő nemzetállamok miatt következett be, ezért olyan társadalomra van szükség, mely Kis János filozófus interpretációjában:
"Mi a nyitott társadalom? Röviden, nyitottnak nevezünk egy társadalmat, ha az pluralista, ha tiszteli és óvja tagjainak autonómiáját, és ha a kritika szelleme hatja át. Pluralizmuson az együttélő hitek, világnézetek, életfelfogások, kultúrák szabad sokféleségét értjük. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket. A kritikai szellem elevensége pedig arra utal, hogy az egyén választási szabadsága nem relativizmuson és az észérvek elutasításán alapszik, hanem szakadatlan, gyakran éles vitával jár együtt. Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldönthetnék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes. Minden nézetnek az érvek és ellenérvek összecsapásában kell helytállnia magáért. Minden nézetről kiderülhet, hogy téves."
Túl a filozófián és ideológián Robert Schuman (szigorúan egy n-nel, mert ha kettővel írjuk, már a német zeneszerzőről beszélünk, kinek Tavaszi szimfóniáját épp egy hete hallgattuk Petrával a MŰPA-ban) francia politikus 1950. május 9-én a világ elé tárta az ún. Schuman-tervet, az ESZAK, az Európai Szén- és Acélközösség gondolatát, mely 6 ország részvételével (Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország) 1952-ben meg is alakult. Ma már történelem, hogy ebből fejlődött ki a Közös Piac, az Európai Gazdasági Közösség, végül az Európai Unió. Mert a háborút csak az együttműködés, nem pedig a versengés akadályozhatja meg. Május 9-én ünnepeljük az európai egység napját, Robert Schumant pedig Európa atyjaként emlegetik.
Az Európai Közös Piac szerződés
A vasfüggöny lehullása után az USA vált az egyetlen hegemónná a világban, és ennek megfelelően, afféle jóságos nagybácsiként működött. Ahogy Carney fogalmaz: "az amerikai hegemónia segített a közjavak biztosításában: nyílt tengeri útvonalak, stabil pénzügyi rendszer, kollektív biztonság és a viták rendezésére szolgáló keretek támogatása." . A kanadai miniszterelnök szerint viszont ezt a világot is az állandó hazugság és önámítás jellemezte: "Tudtuk, hogy a nemzetközi szabályalapú rend története részben hamis. Hogy a legerősebbek kényelmes esetben mentesítik magukat. Hogy a kereskedelmi szabályokat aszimmetrikusan alkalmazzák. És hogy a nemzetközi jogot a vádlott vagy az áldozat személyétől függően különböző szigorral alkalmazzák."
Amikor Donald Trump az America first jelmondattal végleg lemondott a jóságos nagybácsi szerepről (épp mai hír, hogy kilépett a WHO-ból is), nem egy átmeneti korszak következett be, hanem igazi szakadás. A nemzetek a szuverenitás erődjeit kezdték építgetni, de Carney szerint "Az erődökkel teli világ szegényebb, törékenyebb és kevésbé fenntartható lesz.El kell döntenünk, hogy magasabb falakat építünk-e, vagy valami ambíciózusabbat tehetünk."
Nézzük meg, hogyan reagált a nagyhatalmak versengésének korszakára az Orbán-kormány. A "blokkosodás helyett konnektivitás" jelmondatával elkezdtünk fokozatosan távolodni az Uniótól és a nagyhatalmakhoz kezdtünk törleszkedni. Csakhogy mit mondott erről Carney a davosi beszédében: "De amikor csak kétoldalúan tárgyalunk egy hegemóniával, akkor gyenge pozícióból tárgyalunk. Elfogadjuk, amit kínálnak. Versengünk egymással, hogy ki legyen a legmegfelelőbb. Ez nem szuverenitás. Ez a szuverenitás látszatának fenntartása, miközben elfogadjuk az alárendeltséget."
Pontosan ez történik, kicsit olyan szerepet töltünk be a nagyhatalmak mellett, mint az utcafiúk bandájában a gyenge, szerencsétlen fickó, akit mindenki csicskáztat, de boldog, hogy a nagyokkal együtt lóghat. Orbánnak is van része megalázásban bőven: Putyin egy tíz méteres asztal végére ülteti, motyog, hogy a tolmács ne értse, hogy mit mond, Trump levelében "Viktor Mihály Orbán"-nak szólítja, aki a "Republic of Hungary" miniszterelnöke. Pitykegombként tűzi a "Béke Világtanács" feliratú mellényére, hogy nagynak érezhesse magát a többi ócska diktatúra mellett.
Egér az elefántnak a hídon: Hallod, hogy dübörgünk?
De mit ajánl ezzel szemben Mark Carney?
"A régi rend nem jön vissza. Nem szabad gyászolnunk. A nosztalgia nem stratégia... Aktívan fogadjuk a világot olyannak, amilyen, és nem várjuk meg, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk... A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem az asztalnál ülnek, akkor az étlapon lesznek."
Ebben az új, brutális világban még inkább az Unióban a helyünk. Az USA nem óhajt többé Európa gyámolító nagybátyja lenni, nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan a NATO-ból is kiszáll. Európa új kristályosodási pontja az Elszántak Koalíciójában van, melyen keresztül visszatér a régi szövetséges Egyesült Királyság és egy új barát, Kanada. És mivel már katonai védőszárnyával sem fed minket be a jóságos nagybácsi, ezért a saját védelmünkről is gondoskodni kell. Aki most ebből kimarad, ennek az új, szabályok nélküli világrendnek a kiszolgáltatottjává válik.
Ésik Sándor, a Diétás Magyar Múzsa vezérfőszerkesztője, blogger és podcaster most is - akárcsak pont négy évvel ezelőtt - a közelgő választások előtt fél évvel könyvet jelentetett meg mintegy iránymutatásul egy leendő új magyar kormány számára. A négy évvel ezelőtti könyv, az Én nem politizálok... tananyag-szerűen megy végig olyan témakörökön, mint a társadalom működése, az állam működése, az igazságszolgáltatás, Magyarország helye a nagyvilágban, szolidaritás a hátrányos társadalmi rétegekkel, valamint milyen kihívásokkal kell szembenéznünk az elkövetkezendő húsz évben. Azt a könyvet Boritól kaptam, aki akkor még aktívabban politizált, de aztán a 2022-ben a jogi karra készülő Petra elcsaklizta tőlem a könyvet és végül saját nevére dedikáltatta.
Ésik Sándor mostani könyve az Intelmek a jövő jó magyar kormányához címet viseli, és szintén karácsonyra kaptam meg, ez idei első olvasmányom. De mielőtt a könyv elemzésébe fognék, megemlítem, hogy még a régi, fapados blogomban pontosan 16 évvel ezelőtti újévi gondolataimban magam is megfogalmaztam vágyálmaimat a várhatóan megalakuló második Fidesz-kormánnyal kapcsolatban (Itt olvashatjátok, rögtön az első bejegyzés):
"2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra."
Talán mondanom sem kell, hogy az egymást követő négy Fidesz-kormány egyáltalán nem váltotta valóra vágyaimat. Ésik Sándor intelmeit alapvetően 16 téma köré csoportosítja:
Hatalomgyakorlás
Az államigazgatás rendszere
A közigazgatás mint informatikai projekt
Az állam, mint jó munkáltató
A jogalkotás
Az üzemeltetés fontossága
A kis lépések politikája
Fejlesztéspolitika
Önkormányzatiság
Civil szervezetek
Szociálpolitika
Zöldpolitika
Külpolitika
Nyilvánosság
Szellemi kútmérgezés
Emberi jogok
Az előszó egy alapos helyzetelemzéssel kezdődik, és az utószóban szót ejt arról, hogy nem kell foggal-körömmel ragaszkodni az elszámoltatáshoz, a "gyűlöletpornó" után ne jöjjön "bosszúpornó". Ésiknek pont azért vagyok már négy éve töretlen híve, mert elemzései kimért, jogászemberhez illő megállapítások, távol áll tőle a belpesti libsi értelmiség fölényes, kioktató hangneme. Ésik az ADHD-sekre jellemző módon nagyon gyakran posztol elképesztően széles témakörökben, így a bel- és külpolitikán kívül a szumó birkózásról, a rézfúvósokról, a kerékpársportról, a mozdonyokról, de nemrég - Trump új hadihajóflotta-fejlesztési bejelentése kapcsán - az egyes hadihajó-osztályokról is.
Helyzetelemzésként megállapítja, hogy a világban terjedőben van a narratíva-politizálás, az ún. post-truth korszakban vagyunk, amikor féligazságokkal keretezett narratívákkal helyettesítik a populista politikusok a valóságot. Példaként említhetem az ünnepek alatt az ügyfélkapu-tárhelyemre küldött, abszolút hivatalosnak tűnő "tájékoztató" levelet Fónagy János államtitkártól, melyben ilyesmik szerepelnek: "A brüsszeli háborús szándékokat támogató magyar politikai erők nevében olyan javaslatok jelentek meg, amelyek gyökeresen átalakítanák a magyar nyugdíjrendszert! Meg akarják adóztatni a nyugdíjakat. Többek között a nyugdíjasok adójából támogatnák Ukrajnát! Magyarország Kormánya határozottan ellenzi, hogy a magyar nyugdíjasokat megadóztassák. A mostani Nemzeti Konzultációban 1,6 millió honfitársunk együttesen utasította el a háborút, az adóemelést és a nyugdíjcsökkentést is!"
Az első narratíva egy hazugságból (hogy a Tisza meg akarja adóztatni a nyugdíjakat) és egy igazságból (az Európai Unió Ukrajna támogatására 90 milliárd eurós hitelkeretet hagyott jóvá) áll össze. A második narrativa az adóemelésről szóló legutóbbi nemzeti konzultációba abban nem szereplő elemeket, a nyugdíjak kérdését illetve az ukrán háború kérdését is belehazudja.
Ésik Sándor megállapítja, hogy jelenleg kormányzás helyett hatalomgyakorlás folyik, a hosszútávú programok helyett az ún. akcionizmus, látványos, rövid távú intézkedések a jellemzőek (ilyen pl. a 3%-os lakásvásárlási hitel vagy az édesanyák adómentessége, de még a 14. havi nyugdíj is). A rövidtávon gyors sikert elérő mentalitást a szerző "szpáhimentalitásnak" nevezi (hazánk török megszállása idején a földbirtokokat a szultán kinevezettjei, a szpáhik kezelték, és minél rövidebb idő alatt igyekeztek lerabolni azokat, mert nem tudhatták, hogy mikor vezénylik őket tovább).
A szerző szerint a hatalomgyakorlásnál 12 alapelvnek kellene érvényesülni:
Demokratikus részvétel
Emberi jogok
Joguralom, jogállamiság
Etikus kormányzás (a kormányzás szolgálat, nem pedig uralom)
Számonkérhetőség
Átláthatóság
Hatékonyság
Megfelelő képességű vezetők
Reszponzivitás (valós társadalmi folyamatokra való reagálás)
Felelős gazdasági irányítás
Fenntarthatóság, hosszú távra tervezés
Nyitottság a változásra
A szerző megállapítja, hogy jelenleg erőalapú jogalkotás folyik és sorra veszi a jelenlegi jogszabályalkotási fajtákat:
nünüke-jogszabály: ha egy jogtudós lehetőséget kap, hogy végre valamelyik vesszőparipáját (pl. az állatvédelmet) teljes egészében kidolgozhassa és beterjeszthesse;
alku-jogszabály: a politikai aktorok alkudozása révén megszülető kompromisszum;
EU-harmonizáció: a vonatkozó EU-s szabály cipőkanállal való beleerőltetése valamely jogszabályba;
lex personae: személyre vagy egyedi esetre szabott jogszabály, mit a lex-Borkai vagy a lex-CEU;
roncs jogsszabály: egy régi, hatályban lévő jogszabály folyamatos alakítása és kiherélése;
saláta jogszabály: több területre kiterjedő, több hatályos törvényt modosító jogszabály.
Ez a jogszabályalkotási mix azután egy töredezett, alig-alig konzisztens jogrendszert hoz létre, melynek elrettentő példája a romokban heverő PTK, mely tág teret ad a bírói értelmezésnek és esetleges önkénynek.
Az átgondolt fejlesztési politikáról szóló fejezetben megemlíti, hogy Sajó András már egy 2008-as Közgazdasági Szemlében bevezeti a "hipokrita parazitizmus" fogalmát: "A hipokrita parazitizmus azt jelenti, hogy az államműködés során az azzal kapcsolatba lépő társadalmi szereplők, beleértve az állampolgárokat is, igyekeznek informális előnyöket szerezni az ebben hallgatólag együttműködő államtól, illetve igyekeznek az ilyen előnyszerzési helyzeteket állandósítani." Napjainkra ez ráadásul kibővült az EU-támogatások parazitáival is, kialakult az állami járadékvadászok széles köre, mely járadékokban nemcsak az állami tisztviselők felé visszajuttatott pénzek, de egyéb szolgáltatások (magánrepülőztetés, jachtoztatás, etetés-itatás-orgiáztatás) is benne vannak.
A szociálpolitikáról szólva Ésik kitér arra, hogy ha a magánjövedelmi osztályokat tíz egyenlő részre, ún. decilisekre osztjuk, akkor az alábbi módon néz ki a társadalmi rétegződés:
2.5 decilis: nyomorszint, a napi élet fenntartása is alig lehetséges
3.5 decilis: a nyomorba csúszás esélye egy élethelyzet-változással bármikor bekövetkezhet (prekariátus réteg)
2.5 decilis: középosztály (nem okoz gondot számára egy hirtelen felmerülő nagyobb kiadás)
1.5 decilis: felső osztály, számukra luxuskiadásokra is futja
Ettől a szűk, 2.5 decilisre kiterjedő középosztálytól várjuk a kultúra támogatását, a karitatív tevékenységet, a demográfiai helyzet javítását. Ennek a rétegnek a szélesítése mindenképpen prioritást kell hogy élvezzen. Növelni kell ennek a társadalmi rétegnek a mobilitását, ezért nem szerencsés egy kedvezőnek látszó lakáshitellel ingatlancsapdába zárni őket.
Ésik Sándor megállapítja, hogy a magyar külpolitika romokban hever. A külpolitikának négy viselkedésmód mixéből kell összeállnia:
konfrontatív
behódoló
tranzakcionális (bárkivel, akár az ördöggel is tárgyalunk)
együttműködő
Diplomataképzésünk átideologizált, nem pedig szakmai alapú, a régi, kiépült kapcsolati hálók lebomlóban vannak.
A médiahelyzetről a szerző elmondja, hogy 2010-ig többé-kevésbé organikusan fejlődő, sokszínű, itt-ott színvonalas médiavilág volt. Az újságírás megyei szinten is komoly szakmaiságot képviselt, és ezt a szakmaiságot áldozták fel mára a propaganda oltárán. Ami most folyik, az mesterséges intelligenciával támogatott szellemi kútmérgezés. Ez a cikk nagyon jól összefoglalja, mi folyik jelenleg a megyei lapoknál.
A jogvédelemmel kapcsolatban a szerző kifejti, hogy az ombudsman mára már csak jelentéktelen szerény képességű karrierista, aki a sofőrös autó és a budai lakás felé tett lépésnek tekinti a kinevezését. Igyekszik a lehető leginkább szervilis lenni, és az alapjogok sérelmét mindig ott látja meg, ahol elvárják tőle a felettesei. Az ombudsmanból Ésik szerint egyfajta "alapjogi ügyésszé" kellene válnia.
Még rengeteget beszélhetnék erről a könyvről, mégis inkább azt javaslom, hogy az áprilisi választásokig már próbáljátok kizárni az életetekből a populista fröcsögést, és olyan józan hangokra figyeljetek, mint például a Diétás Magyar Múzsa.
Ahogyan ez már megszokott, 2025-ben is rendületlenül töltöttem fel dalokat, klipeket YouTube-csatornámra. Idén azonban már ún. rövid videókkal is kísérleteztem. A rövid videó kritériuma, hogy ne legyen 3 percnél hosszabb, és a vízszintes képarány ne haladja meg a függőleges képarányt (magyarul állókép legyen). A rövid videók promotálása a YouTube felületén másképpen történik: feltöltés után bekerül a rövid videók feed-jébe, ezért azt egy darabig a teljes közösség láthatja. Hat ilyen rövid videót is készítettem, melyek egy kivételével inkább csak szkeccsek, rövid, viccesnek szánt reagálások közéleti eseményekre.
2025-ben a csatornámra 50 ezren kattintottak, de a legnézettebb dalom a még 2019-ben készült Karmelita-dal lett, mert tavaly Magyar Péter megosztotta a FB-on.
Tartalom: A Fidesz-kormány csodás jövőt vetített előre 2025-re: repülőstart, gyermekvédelem, Trump és Orbán által megteremtett béke. A dal állítása szerint ezekben annyi az igazság, mint mackósajtban a brummogás. És valóban, 2025-ben alig volt gazdasági növekedés, az állami gyermekvédelmet további botrányok kísérték és még mindig tart az orosz-ukrán háború.
Zene: ismert magyarnóta (Száz forintnak ötven a fele)
Kíséret: szintetizátor
Film: szüleim Bimbó úti lakásának egy részlete, mint virtuális háttér előtt éneklek
Tartalom: Rákosrendező araboknak történő eladása (a főváros végül élt elővásárlási jogával), Lázár János nagyképűsége, pénzlenyúlások kerülnek elő a dalban kissé vulgáris formában.
Film: Magyarország Alaptörvénye címlapjára az egyes módosítások felragasztgatása
Tartalom: Ez egy 2022 óta tartó projekt, az Alaptörvény módosításait követi végig. Minden módosításra csupán egyetlen verssor (14-16 szótag) jut, minden strófa egy fél hanggal feljebb modulálódik, így a 15 módosítás átfog majdnem másfél oktávot. Hacsak a választásokig még nem módosítják az alaptörvényt, vagy a választások után nem lesz a Fidesznek újabb kétharmada, akkor ez a zenei projekt itt véget ért.
Tartalom: Egy évvel ezelőtt még úgy volt, hogy támogatjuk Ukrajna uniós tagságát, és a 30. Pride is szabadon megrendezhető lesz. 2025 februárjában mindkettő gyökeresen megváltozott, az ellenzékre pedig rásütötték, hogy Ukrajna-pártiak, Pride-pártiak.
Tartalom: 2025 májusában Orbán életre hívta a Harcosok Klubját. A jelenetben egy kicsit süket nyugger arra a kérdésre, hogy belépett-e a Harcosok Klubjába, a cipőtalpát kezdi vizsgálni, hogy mibe lépett bele. Első rövid videóm, idei második legnézettebb.
Film: virtuális háttér (szivárványszínű zászló) előtt éneklek 1-2-3 példányban
Tartalom: A 2025-ös Pride-ra dolgoztam fel Ivan Mladek klasszikusát, miközben azon gondolkodtam, miért nem jutott ez az ötlet öt évvel korábban, Szájer Józsi lebukása után közvetlenül az eszembe
Tartalom: Az Ukrán-ellenes hangulatkeltés 2025 júniusára az őrületig fokozódott, Dámsa József önkormányzati képviselő egy videóban egyenesen azzal riogatott, hogy ha Ukrajna csatlakozik az Unióhoz, már kovászos uborka sem lesz.
Film: a Harcosok Klubja oroszlánja előtt két példányban éneklek
Tartalom: Nyáron Orbán a Harcosok Klubja mellett életre hívta a Digitális Polgári Köröket is. Két nyugger, az egyik HK-s, a másik DPK-s, egymásnak felelgetnek.
Film: virtuális háttér előtt (zebracsíkok) harmadmagammal éneklek
Tartalom: A tavaszi Voks2025 után ősszel a kormány újabb nemzeti konzultációt hirdetett meg a Tisza állítólagos adócsomagja ellen. Az utóbbi években minden nemzeti konzultációról dalt énekeltem, amelyben azokat a kérdéseket feszegetem, amit valóban fel kellett volna vetni: gyermekvédelem, oligarchák luxizása, ruszkik seggének nyalása, Nemzeti Bank kirablása.
Kíséret: Sári Gábor előadásáról AI-val leválasztva
Film: fekete-fehér, egy régi gramofon és Varga Judit asztalosműhelyben készült fényképei
Tartalom: Ősszel szóba került Varga Judit visszatérése a politikai porondra, amit végül Varga Judit visszautasított, de végül a kormányközeli Nemzeti Mentál Pajzs Program gyermekjogi védnöke lett.
Film: virtuális háttér (Tiszavilág applikáció nyitóképe) előtt éneklek
Tartalom: Novemberben 200 ezer felhasználó adata szivárgott ki a Tiszavilág applikációból. A kormányközeli sajtó listázni kezdte a neveket, sőt a címeik alapján egy térképre is feltette a felhasználókat. A filmben egy személy azzal szembesül, hogy feleségét, barátját és gyermekét is megtalálta a térképen, de aztán bevallja, hogy ő maga is rajta van.
Zene: Presser Gábor (Ha egy rokkenrollert kaphatnék)
Film: Fényképek és videók kormánypolitikusoktól
Tartalom: Mikulsára a kormány Koncz Zsófia államtitkár kezdeményezésére műanyag nyuszimotorokat osztogatott az óvodáknak. Az ajándékok átadását szervilis politikusok a közösségi médiában osztották meg.
Zene: Szörényi Szabolcs és Bródy János (Én nem tudtam azt kérem)
Kíséret: az eredeti dal kísérete AI-val leválasztva
Film: Novemberben az Index egy 660 oldalas dokumentumot tett közzé, amelyről azt állította, hogy a Tisza kormányprogramja. A nyilvánvaló hamisítvány alapján számos zömében AI által generált propagandakép készült. A klipben egy naiv nyugger a képek előtt sétálva próbálja megérteni a világ dolgait.
Blog
Idén már a 15. évada van a blogomnak, melyre továbbra is átlag hetente kétszer helyezek el tartalmat. Műfaja továbbra is vegyes, a napi politika kb. harmadát teszi ki. Az idei kattintásszámot erősen befolyásolja, hogy egyes mesterséges intelligenciák rátalálnak az posztjaimra, olyankor megnő az olvasottság, a reális ennek legfeljebb a fele lenne.
Csak ízelítőül szemelgessünk az egyes hónapok legolvasottabb posztjaiból:
Január: Három búcsúdal, három visszatérés: Ebben a posztomban azon kesergek, hogy azok a politikusok, akiket dalban búcsúztattam el, valamilyen módon mind visszatértek: Trump, Lázár János, Kósa Lajos.
Február: Elővásárlási jog: Ebben a posztban azon elmélkedem, hogy mivel teljesen egyértelmű volt, hogy a fővárost Rákosrendező kapcsán elővásárlási jog illeti meg, miért nem folytattak erről előzetes tárgyalásokat a városvezetéssel. De az is lehet, hogy titokban folytattak, de Karácsony túl sokat kért. Vagy azt gondolták, hogy a képviselőtestületben Rákosrendező megvásárlása a Tisza-képviselőkön úgyis megbukik.
Március: Árrés: Ebben a posztban azon füstölgök, hogy a kudarcos ársapkás intézkedések után az árrés (a beszerzési és az értékesítési ár közötti különbség) korlátozásával próbálják letörni az inflációt, de közben azt próbálják beadni a népnek, hogy az árrés a kereskedő haszna, holott ebből még lejönnek a költségei. De a posztban szó van a Pride betiltásáról és a magyar állampolgárság felfüggeszthetőségéről is.
Április: IGEN-1: Ebben a posztban amellett érvelek, hogy miért kell igennel szavazni a Voks2025-ben Ukrajna uniós tagságáról. Érveim azóta is változatlanok.
Május: Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 1: Májusban részt vettünk Péterfy Gergely és Novák Éva Utas és holdvilág túráján Umbriában, ahol egyúttal az általuk alapított Umbriai Magyar Köztársaság állampolgárai is lettünk. Az UMK valójában egy politikai-művészeti projekt, írókat és művészeket támogatnak.
Június: Csomagtartóba zárt gyűlölet: A Voks2025 egy tomboló Ukrajna-gyűlöletbe torkollott, olyanba, amit egy évvel korábban nem tudtunk volna elképzelni, és még kormánypárti politikusok nyilatkozatai is pont az ellenkezőjét mutatták annak, ami 2025 júniusára kialakult: szégyenteljes, nyílt kiállás az orosz agresszió mellett. Ma már ott tartunk, hogy Orbán szerint nem tudható pontosan, ki kezdte a háborút.
Július: Testvérek: Egy nosztalgikus történetben emlékezem vissza nővéremmel való nem éppen békés testvéri viszonyra, közben cuki fotókat osztok meg saját gyerekeimről és saját unokáimról is.
Augusztus: Дружба: Magyarország orosz energiafüggőségét és Ukrajna magyar energiafüggését tekintem át ebben a posztban, és másodlagos szégyenérzetemnek adok hangot, hogy a szatyorfing köztársasági elnök a Munkácsot ért orosz rakétatámadás után írt FB-posztjából utólag törölte az "orosz" szót.
Szeptember: Rendeleti kormányzás és gyermekvédelem: A Szőlő utcai zsoltibácsizós botrány után egy, a háborús vészhelyzetre hivatkozó kormányrendelettel utólagosan törvényt módosítottak, hogy az igazságügyi miniszter betekinthessen az ügy aktáiba. Akkor Tuzson Bence úgy nyilatkozott, hogy nincs az ügynek kiskorú érintettje. Azóta kiderült, hogy de van, és további letartóztatásokra került sor. Viszont Tuzson Bence még a helyén van.
Október: Elbrókerolt pénzek: A Bróker Marcsiról szóló tévésorozat után áttekintettem a hazai brókerbotrányok történetét Tribuszernétől az MNB alapítványi pénzeinek eltűnéséig.
November: Aranybudi: Az ukrán korrupciós botrány kapcsán leírtam, hogy az aranyvécé legendája már 11 éve is felbukkant Viktor Janukovics elnökkel kapcsolatban, idén pedig állítólag Timur Mindics házában találtak aranyvécét. Az ehhez mellékelt fotó viszont egyértelműen egyezik egy Hong Kong-i üzletember fürdőszobájában még 2001-ben készült fotóval. De hogy a legenda tovább él, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a ma reggeli (december 29) közszolgálati híradóban is megmutatták az inkriminált tárgy fotóját (1:50-nél), és előszeretettel használják fel Zelenszkij-ellenes propagandaplakátokon is.
December: MI-kulás: Ebben a posztban azt elemzem, hogyan reagál a mesterséges intelligencia arra, ha egy kisgyerek megkérdezi tőle, van-e Mikulás.
Facebook
FB-oldalam politikamentesnek való megtartása idén sem sikerült teljesen. Megpróbálom tematikusan összefoglalni a posztokat.
Külföldi és belföldi túrák és utazások: egynapos bécsi látogatás, egynapos túra a Budai-hegységben, egynapos túra Fót környékén, unokázás Tel Avivban (kétszer), többnapos túra a Cserhátban, túrázás a Gerecsében, pilisborosjenői tulipánok, többnapos túrázás a Soproni-hegységben, utazás Umbriába, többnapos túrázás Fertőrákos környékén, egyhetes túrázás Dél-Tirolban, néhány nap a Balatonnál, egynapos túra Pilisszántó környékén, többnapos kirándulás a Szekszárdi-dombság és a Tolnai-hegyhát vidékén.
Ukrajnával kapcsolatos posztok: Lengyelország a "legháborúpártibb", a Zelenszkij-Trump purparlé hatása a dollárárfolyamra, Szijjártó 2022-ben Ukrajna csatlakozása mellett, Voks2025 plakát, Orbán már gyorsított csatlakozásról beszél, Voks2025 nagygyűlés a Lovardában, Szentkirályi és a csomagtartó.
Amerika, Trump: A Capitolium ostromának 4. évfordulója, harc Grönlandért.
Egyéb belpolitika: 4 éve hallgatott el az éterben a Klubrádió, alaptörvénybe kerül, hogy az ember férfi vagy nő, a szabad pesti nép elfoglalja a Médiatanácsot, alaptörvény-módosítás, a lex-CEU visszavonásának évfordulója, Harcosok Klubja reels videó, tiltsák be a busójárást, mert az is veszélyes a gyerekekre, macskás fadísz, poloskakas, Forradalom Lángja emlékmű kapcsán egy beszélgetés velem, nemzeti konzultáció és annak meghosszabbítása, Somkuti Bálint 56 hőseiről, a vébé-kijutás elbukása, Fónagy János az ügyfélkapun üzen a nyugdíjasoknak.
Tudomány: 50 éves processzor a fiókomban, a Nemzetközi Űrállomás átrepülésének megfigyelése, magyarok a zűrben (irónia), Kapu Tibor és Kovácsovics Fruzsina dala.
Megemlékezések: Sajdik Ferenc halála, Balázs Péter halála.
Egyéb: varjúveszély a Ferenc téren, zeneakadémiai koncertek.
Az aranyvécé úgy vált Ukrajnában a korrupció és a luxizás szimbólumává, mint nálunk a hatvanpusztai zebrák vagy a lombkoronasétány.
Először 2014-ben Viktor Janukovics ukrán elnöknek a Majdan-forradalom utáni bukásakor hallhattunk aranyvécéről és színarany vécékeféről. Janukovics villája búcsújáró hellyé vált és ekkor kezdtek pletykálni az arany vécéről.
Később az aranyvécé kacsának (nem toalett-kacsának!) bizonyult, de a korrupcióból folytatott luxizásnak így is megdöbbentő mementójává vált a Janukovics-villa. Fel is tűnt Zelenszkij szappanoperájában, A nép szolgájában, amelyben még mint színész (és a sorozat producere) játssza Ukrajna elnökét, és neki is felajánlják, hogy lakjon a villában (igen, eredeti helyszínen forgatták az epizódot). Persze visszautasítja, és marad abban a társasházban, ahol még történelemtanárként lakott.
Zelenszkij elnök genézise volt A nép szolgája sorozat illetve a belőle készült kétrészes játékfilm. Akár elnöki programként is lehetett nézni, és több dolog is kiderül belőle:
Az Európa iránti elkötelezettség, az EU-ba való bejutás programja;
A keleties, despota, a politikát és a gazdaságot polipszerűen behálózó oligarchiával való leszámolás;
Az ország nyugati tőke általi kifosztásának megakadályozása.
A rövid átmeneti időszak után Janukovicsot követő Petro Porosenko elnöksége alatt részint a társadalomban feszülő korrupció-ellenes nyomás, részint az elnök saját legitimáticós törekvése, részint pedig az EU (amellyel Ukrajna társulási megállapodást kötött) és az IMF nyomása hatására létrehozták a független antikorrupciós hatóságot (NABU) és a független korrupcióellenes ügyészséget (SAPO). A nép szolgája sorozat sikere arra ösztönözte Zelenszkijt, hogy alapítsa meg a sorozat címével azonos nevű pártot és induljon el a 2019-es elnökválasztáson, amit elég nagy fölénnyel meg is nyert.
Már a filmsorozatban is az elnöknek számos kalandja akad az oligarchákkal, akik nemcsak a megyei politikába vannak mélyen beágyazódva, de egyben a legnagyobb munkaadók is, így igazi királycsinálók, az ukrán parlament (Verhovna Rada) képviselőit megvásárolják. A való életben sem ment könnyebben a dolog, ráadásul közbejött a háború, amely átmenetileg háttérbe szorította a korrupcióellenes küzdelmet. Idén nyár közepén egy zavarbaejtő törvény is visszavetni látszott ezt a harcot: a törvény szerint a korábban független NABU a főügyész felügyelete alá került. A társadalmi felháborodás és az EU tiltakozása hatására a törvényt 9 nap után visszavonták, de ez intő jel volt, hogy a képviselők egy része és a főügyész is az oligarchák (és talán az orosz titkosszolgálat) zsebében van.
Kb. két hete a NABU egy, az ország energetikai szektorában működő korrupciós hálózatot tárt fel, amit Szele Tamás nyomán adok közre:
Volodimir Zelenszkij szankciókat vezetett be egyik legközelebbi munkatársa és az általa alapított „Kvartal 95” stúdió társtulajdonosa, Timur Mindics (akit az elnök „pénztárcájának” is neveznek), valamint az üzletember Alexander Cukerman ellen.
Mindics és Cukerman egy korrupciós ügyben érintettek, amely az ukrán állami vállalat, az Energoatom (Ukrajna mind a négy működő atomerőművének üzemeltetője) kapcsán merült fel.
A nyomozás szerint az „Energoatom” alvállalkozói csak akkor kapták meg a vállalattól a munkájukért járó fizetést, miután kifizették a tisztviselők csoportjának és közvetítőiknek a „visszautalást” (a szerződés összegének 10–15%-át). Ha nem voltak hajlandók fizetni, akkor azzal fenyegették őket, hogy blokkolják a kifizetéseket.
A vállalkozók nem perelhették be az Energoatomot a tartozás behajtása érdekében: ezt a törvény tiltja a hadiállapot miatt.
A NABU állítása szerint körülbelül 100 millió dollár ment keresztül ezen a rendszeren, és többek között az ukrán kormány volt és jelenlegi tagjai is részt vettek benne.
A NABU szerint ezek mögött Mindics, a jelenlegi igazságügyi miniszter, German Galuscsenko, az energiaügyi miniszter volt tanácsadója, Igor Mironyuk, a volt miniszterelnök-helyettes, Aleksej Csernyisov és sokan mások rejtőznek. Galuscsenko és az energiaügyi miniszter, Szvetlana Grincsuk már elvesztették tisztségüket.
A NABU Mindicset tartja a rendszer szervezőjének: ő döntött arról, kinek és mennyi készpénzt adnak, valamint koordinálta a központi hatóságok tisztviselőire gyakorolt befolyást, hogy előnyös döntéseket érjen el, többek között az energetika és a védelmi ipar területén.
Vlagyimir Zelenszkij a Mindics-ügy kipattanása után sürgősen interjút adott a Bloombergnek, és megígérte, hogy teljes körű vizsgálatot indít a legmagasabb köröket is érintő korrupció ügyében. „A legfontosabb az, hogy a bűnösöket megbüntessék. Egy háborúban álló ország elnökének nem lehetnek barátai” – mondta.
De hogy jön ide megint az aranyvécé? Annyi alapja van csak egy állítólagos aranyvécé létezésének, amit Mindics házában találtak volna, hogy Owen Matthews, a brit The Spectator munkatársa jegyzetében egy mondat erejéig említ valami ilyesmit: „Arany WC-csésze és szekrények, tele 200 eurós bankjegyekkel – ez csak néhány a híres ukrán üzletemberhez, Timur Mindicshez kapcsolódó kincsek közül.” Ezt a mondatot ragadta meg a Die Welt, mikor beszámolt a történtekről „𝑈𝑘𝑟𝑎𝑖𝑛𝑒: 𝐷𝑜𝑙𝑙𝑎𝑟-𝐵𝑢̈𝑛𝑑𝑒𝑙 𝑢𝑛𝑑 𝐺𝑜𝑙𝑑-𝑇𝑜𝑖𝑙𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛” című írásában, két nappal ezelőtt.
Orbán nem sokkal az ügy kipattanása után ezt a posztot jelentette meg:
„Ukrajnában kiborult az aranybili. Lelepleztek egy Zelenszkij elnökhöz ezer szálon kötődő ukrán háborús maffiahálózatot. Az energetikai miniszter már lemondott, az elsőrendű vádlott pedig elhagyta Ukrajnát.
Ide, ebbe a káoszba akarják a brüsszeliek önteni az európai adófizetők pénzét. Hogy amit nem lőnek el a fronton, azt ellopja a háborús maffia.
Őrültség.
Köszönjük, de mi ebből nem kérünk. A magyar emberek pénzét nem küldjük Ukrajnába. Jobb helye van itthon: csak ezen a héten megdupláztuk a nevelőszülők juttatásait és döntöttünk a 14. havi nyugdíjról.
És ezek után főleg nem kérünk az ukrán elnök pénzügyi követeléseiből és zsarolásaiból. Ideje lenne, hogy Brüsszelben is végre megértsék, mire megy el a pénzük.”
És azóta, vagyis két hete ezen pörög a kormánymédia, a ma reggeli híradóban már színarany (vagyis 24 karátos, 999,9 ezrelékes!) vécéről beszél. Pedig ebben az ügyben a károsult nem az Európai Unió, és nem is Magyarország. Ebben az ügyben az ukrán energetikai ipar ukrán alkalmazottai a károsultak, akik a saját fizetésükből kellett visszautalják azokat az összegeket, amiket ők maguk kerestek meg, munka útján. Itt szó nincs uniós pénzekről, miniszterelnökünktől már megint nem volt idegen a demagóg halandzsa.
De ami az érdekes, az az ominózus vécét ábrázoló fénykép, amelynek forrása nem más, mint egy 2001-ben Hong Kongban készült fotó, amit egy Lam Sai-wing nevű ottani ékszerész épített.
Íme a két fotó
Na de mit üzen számunkra ez az aranybudi-történet?
Igen, az ukrán korrupció köszöni, jól van. A legnagyobb válságágazatban, az energiaszektorban csapolták meg az alvállalkozók pénzét akkor, amikor az "amit felépítünk estig, az orosz drónok lebombázzák reggelig" állapotok uralkodnak.
Sikerült visszaverni a NABU jogköreinek megnyirbálására induló kísérleteket.
Végül is a NABU tárta fel az egész korrupciós hálózatot, ami azt igazolja, hogy igenis szükség van egy ilyen szervezetre, ami pl. Magyarországon sincs.
Zelenszkijhez nem köthető olyan luxizás, mint például Putyin palotája vagy az Orbán-család hatvanpusztai kastélya.
Putyin palotája a Fekete-tengernél
Az Orbán-család hatvanpusztai kastélya
Tudom, hogy naivitás egy politikusnak hinni, de én jobban hiszek a színészből lett politikus Zelenszkij elnök szándékaiban, mint a furmányos Orbán ravaszságában.
Új "főgonosz" tűnt fel a kormánypropaganda univerzumában, Simonovits András nyugdíjszakértő személyében, akit rögtön ki is neveztek a "TISZA nyugdíjtanácsadójának".
Simonovitsot jól ismerem, hiszen már évtizedek óta tűnik fel különféle beszélgetős műsorokban, és próbálja felhívni a figyelmet a magyar nyugdíjrendszer anomáliáira. Természetesen szó sincs arról, hogy egy gonosz ember lenne, aki szándékosan rosszat akar a nyugdíjasoknak, éppen ellenkezőleg. De a nyugdíjrendszernek jelenleg két nagyon súlyos problémája van:
1. A pocsék magyar demográfiai helyzet miatt a társadalmon belül az eltartók és eltartottak aránya egyre inkább eltolódik az utóbbiak javára.
Tegnap jött ki a KSH gyorsjelentése a szeptemberi demográfiai adatokkal, és az adatok megint lesújtóak. Egy év alatt egy Cegléd méretű várossal csökkent hazánk lakossága, miközben korösszetétele tovább tolódott a nyugdíjkorúak javára. 2024-ben 113 ezren érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt, de csak 87 ezer gyermek született. Mindenkinek tanulmányozásra ajánlom az interaktív korfát, korosztályok és korosztály-csoportok népessége vizsgálható nemcsak a jelenben, de a múltban és az adatokból prediktált jövőben is.
Ha rákattintasz, még nagyobb lesz
A fenti két grafikonon a termékenységi ráta, valamint a születés/halálozás láthatók: a termékenységi ráta utoljára 1978-ban haladta meg a reprodukcióhoz szükséges szintet, és 1980 óta haladja meg a halálozási szám a születési számot.
A magyar állami nyugdíjrendszer elosztó/kirovó szisztémában működik, vagyis az önkéntes nyugdíjpénztárakkal ellentétben a nyugdíjak fedezetét nem az évtizedek alatt befektetett nyugdíjjárulékok hozamából, hanem az adott hónapban befizetett összes járulékból (+ költségvetési kiegészítésből) fizetik (lásd még: piramisjáték).
2. A nyugdíjak indexálásának mértéke elmarad a bérek indexálásának mértékétől
Ez a tény - vagyis a svájci indexálás hiánya - egyre jobban elszegényedő nyugdíjastömegeket hoz létre.
Ezzel kapcsolatban adatokért a ChatGPT-hez fordultam, hogy 15 év alatt hogyan változtak az átlagnyugdíjak az átlagbérhez képest, valamint hogyan alakult egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjba ment nyugdíjas nyugdíja egy ma nyugdíjba menő nyugdíjához képest. Az eredmény lesújtó:
Az átlagbér-növekedés 4-4,5-szeres, vagyis 300-350 %-kal nőtt;
Az átlagnyugdíj növekedése csak 2,5-szeres, azaz kb. 150 %-kal nőtt;
Még rosszabb egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjazott helyzete, az ő nyugdíja csak kétszeresére nőtt nominálisan.
Vagyis az a bizonyos nyugdíjas olló nemcsak a keresők és a nyugdíjasok között nyílik folyamatosan, hanem a régi és a friss nyugdíjasok között is. Nyilvánvalóan igazságtalan, hogy egy 2010-ben nyugdíjba ment tanár mostani nyugdíja csak a fele egy most nyugdíjba ment tanárénak, hiszen ugyanúgy 40 évet dolgoztak végig ugyanazon a pályán. Ezekre az anomáliákra hívja fel a figyelmet Simonovits és ezekre próbál megoldást találni.
A Fidesz nyugdíjasok felé tett gesztusai semmit sem tesznek ennek az igazságtalanságnak a csökkentésére: a 13. havi nyugdíjjal egy magas nyugdíjjal rendelkező jobban jár, mint egy kisnyugdíjas, de még a kiosztott élelmiszerutalványoknál sem próbálták figyelembe venni a rászorultságot. (Mi Katival az élelmiszerutalványainkat Iványi Gábor karitatív egyesületének adományoztuk).
A kormány most belengette a 14. havi nyugdíj lehetőségét is, de természetesen most sem árultak el részleteket. A nyugdíjszakértők szerint ha úgy folyósítanák, mint most a 13. havit, akkor az további igazságtalanságokat szül, ezért inkább 14. havi átlagnyugdíjat kellene fizetni.
Természetesen a TISZA-nak van valóságos nyugdíjprogramja is, ahogyan Kármán András személyében valóságos nyugdíjszakértője, de ezt a kormánypropagandának nem áll érdekében megemlíteni. Ez már sokkal jobban koncentrál a nagy különbségek kiegyenlítésére, mint az ész nélküli osztogatásra. Viszont igazán fájdalmas korrekciót egyetlen kormány sem mer végrehajtani, mert hajszolják a népszerűséget, ezért csak az eleve bukásra predesztinált válságkormányok hozzák meg népszerűtlen intézkedéseket.
Bajnai, akinek nyugdíjintézkedéseit boldogan megtartotta tíz éven keresztül a Fidesz-kormány, de végig negatív hivatkozási alap volt, az alábbi válságintézkedéseket hozta:
Döntött a nyugdíjkorhatár fokozatosan 62 évről 65 évre való felemeléséről;
Eltörölte a svájci indexálást (vagyis azt, hogy a nyugdíjak részben az árindex, részben pedig a bérindex emelkedésével együtt nőjenek);
Eltörölte a 13. havi nyugdíjat, helyette bevezették a legfeljebb 80 000 Ft éves nyugdíjprémium intézményét, melyet akkor kell az államnak fizetnie, ha a GDP éves növekménye meghaladja a 3,5 %-ot (ez alapján fizetett Orbán most, 12 évvel később ugyanennyi összegű nyugdíjprémiumot).
2010-ben a Fidesz ehhez már csak annyit tett hozzá, hogy elkonfiskálta a magánnyugdíjpénztárak megtakarításait. (Fontos megjegyezni, hogy ezt sem gonoszságból tették, egyszerűen hatalmas lyuk tátongott a nyugdíjrendszer bevételi oldalán. A feladatot Selmeczi Gabriellára szignálták ki, rá is égett ez a dolog rendesen.)
A Fidesz minden választás előtt keresi azokat a szilárd pontokat, amelyeket az állami propagandával kellő mértékben felerősíthet, és amellyel megnyerheti a választást:
2014-ben ez a rezsicsökkentés volt;
2018-ban a migránsokkal való riogatás;
2022-ben a háborúval való riogatás.
Nos, úgy tűnik, a 2026-os választási kampányban a nyugdíjasok megint fontos célközönséget fognak alkotni. Már alig várom, hogy megint megtaláljam a postaládánkban a Jókor című nyugdíjasújságot benne Simonovits András riogatásaival.
Mert az a helyzet, kedves barátaim, hogy fontos kérdésekről - mint pl. a nyugdíj - értelmes párbeszéd már úgysem várható. Ezt olvasom a már korábban is említett Harari Nexus című könyvében:
"Az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok már a legelemibb tényekben sem tudnak egyetérteni,... és már nemigazán képesek civilizált párbeszédet folytatni. A kétpárti együttműködés a Kongresszusban, ami valaha az amerikai politika egyik alapvető vonása volt, mára szinte teljesen megszűnt.... A polgárok nem tudnak beszélni többé egymással, és nem politikai riválisnak, hanem ellenségnek tekintik egymást, a demokrácia fenntarthatatlanná vált."
Az elmúlt hat hétben a Bróker Marcsi televíziós sorozat szögezett minket a tévékészülék elé. A 2000-es évek legendás karcagi magánbrókeréről készült sorozat annak ellenére volt lebilincselő, hogy viszonylag kevés ismert színész játszott benne. A Marcsit alakító Bacskó Tünde zseniális volt. Kétségtelen sokat hozzáadott a film színvonalához, hogy a jelenlegi legnagyobb magyar blockbustereket rendező Herendi Gábor volt az egyik társrendező, és Geszti Péter az egyik producer.
Dobrai Sándorné Nagy Mária (alias Bróker Marcsi) karcagi üzletasszony 2002 óta foglalkozott az általa alapított utazási iroda kereti között utazásszervezés mellett pénzügyi közvetítéssel is. Gyakorlatilag Karcagon és a környéken mindenki Marcsinál fektetett be, mert "olyan ügyesen bánik a pénzzel". Valójában a friss pénzt hozó befektetők pénzéből fizette a kamatokat, vagyis klasszikus pilótajátékot vagy piramisjátékot űzött. A 2015-ös brókerbotrányok (Buda-Cash, Questor) hozták el Marcsinak is a bukást: a megcsappant bizalom miatt minden befektető egyszerre akarta Marcsitól kivenni a pénzét. Marcsi Belize-re menekült, de kiadták a magyar hatóságoknak. Érdekesség, hogy csak 2022-ben mondták rá ki a jogerős ítéletet (10 év börtön), még mindig ül.
A hatrészes sorozat sok magánéleti szállal is foglalkozik. Amikor felnőtt gyermekei számon kérik, hogy ahelyett, hogy befektette volna az ügyfelek pénzét, abból fizette ki a többi ügyfélnek a kamatokat, Marcsi így válaszolt: Miért, a bankok nem pont ugyanezt csinálják? A film szerint Marcsinak tényleg semmi terve nem volt a pénz megforgatására. Amíg tartott a Bokros Lajos-féle csúszó leértékelés, addig a valutázásból kiszámítható haszon keletkezett, de utána már pont ugyanannyit bukott a pénzváltásokkal, mint amennyit nyert. De a film fontos hangsúlyt helyez arra, hogy Marcsi befektetői között önkormányzatok és nagyvállalkozók is voltak, akiket Marcsi a maradék pénzből kifizetett, ezek a tárgyaláson mégis ellene fordultak.
Úgy gondoltam, hogy a Bróker Marcsi-sztori ürügyén áttekintem a hazai brókerbotrányokat.
Tribuszerné
Tribuszer Zoltánné Aranyos Margit akár a példaképe is lehetett volna Bróker Marcsinak, hiszen csaknem egyidősek. Tribuszernének Ajka városát sikerült ugyanúgy behálóznia, mint egy évtizeddel később Marcsinak Karcagot és környékét. Ellentétben azonban Marcsival, neki semmiféle pénzügyi képzettsége nem volt. Klasszikus piramisjátékot űzött. Történetét az teszi romantikussá, hogy csaknem egy éven keresztül úgy volt szökésben, hogy pár saroknyira a budapesti "rendőrpalotától" bérelt lakást. Jogerős büntetésének letöltése után újabb csalássorozatba kezdett, amiért 2014-ben újabb nyolc évet kapott.
Lánchíd 2000
Szintén a '90-es évek sztorija a Lánchíd 2000-botrány. A pénzintézeti tevékenységi joggal nem rendelkező cég magas hozam ígéretével adott el haszonjegyeket és kincstárjegyeket, de az ügyfelek pénzével egyszerűen megpattantak. Csak 2012-ben született viszonylag enyhe jogerős ítélet, de persze a betétesek azóta is futhatnak a pénzük után.
A Postabank-botrány
A Postabank a '90-es évek sztárbankja volt, megalakulásától kezdve erősen jelen volt a médiatérben és aktív társadalmi szponzorációs tevékenységet is folytatott. Ugyanakkor a Princz Gábor vezette pénzintézet gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak összevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen működött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését. A céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron. A bank nagy VIP-ügyfélkört tartott fenn - elsősorban befolyásos politikusok, újságírók és vállalkozók körében - akiknek magasabb hozamot adtak a betétjeikre, cserébe a bank útjának egyengetését várták el.
1997 februárjában a betétesek bizalma megcsappant és bankpánik tört ki. Emlékszem, nővéremtől szemrehányó telefonhívást kaptam, hogy miért nem szóltam, hogy baj van a Postabankkal (honnan tudhattam volna bármit is, nekem ott nem volt pénzem?). Nagyjából minden úgy zajlott, mint az alábbi filmrészletben:
A Postabankot aztán az első Fidesz-kormány konszolidálta, Princz Gábort pénzbüntetésre ítélték. A Postabank alkalmazottai közül került ki Bróker Marcsi is. És az alapítói között volt egyik tankörtársam - a legutóbbi évfolyamtalálkozón is találkoztunk - aki az Üzleti Igazgatóság vezetője volt, kölcsön, lízing és befektetési ügyekkel foglalkozott. 1990-ben kivált a bankból. Emlékszem, pont Princz Gábor halálának napján (2018-ban) futottunk össze vele a Tabán moziban, én közöltem vele a hírt, és azt vártam, hogy elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, de ehelyett így fakadt ki: Az a szemét gazember! Éppen ideje volt!
Kulcsár Attila, K&H Equities
A 2000-es évek elejének botrányhőse kétségtelenül Kulcsár Attila volt. A K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek – magánszemélyek és egyes állami vállalatok – pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott. Tulajdonképpen a piramisjáték mellett ez a másik módszer: a befektetőtől alacsony kockázatú befektetésre átvett pénzt magasabb hozamot ígérő, de egyben magasabb kockázatú befektetésbe teszed. Klasszikus sikkasztási bűncselekmény, ha egy pénzintézet alkalmazottjaként teszel ilyet.
Az érdekesség, hogy a 2003-ban kirobbant botrány nyomán csak 2017-ben született jogerős ítélet, Kulcsár öt évet kapott.
Baumag, ingatlanbefektetési szövetkezetek
Az ingatlanbefektetési szövetkezetek azt a jogi kiskaput használták ki, hogy a szövetkezeti tagok által nyújtott tagi kölcsön nem tartozott a bankfelügyelet hatálya alá, mert nem minősült befektetésnek. Az ügyfél a részjegy megvásárlása után szövetkezeti tag lett, befektetése pedig tagi kölcsönként lett elkönyvelve. A befektetése után járó hozamot a szövetkezet hasznából fizették ki. Állami védelem nem volt, a befektetők akár teljes pénzüket is elbukhatták, ami a Baumag-nál meg is történt.
A Baumag ugyanis magasabb hozamot ígért, mint amennyire az ingatlanbefektetéseiből (pl. a parádsasvári Palotaszálló hasznosításából) valójában realizálható volt. Ez végül fizetésképtelenséghez vezetett. A fizetésképtelenség bejelentése előtt azonban történt egy kis vagyonkivonás is (ami ugyebár csődbűntett), így a károsultak kárenyhítésére már szinte semmi nem maradt.
Apósom és anyósom is a Baumag-károsultak között volt, a kártérítési perek még jelenleg is tartanak, mostmár feleségemmel és sógornőmmel, mint örökösökkel, de azért túl nagy pénzre nem számítunk. *
Buda-Cash
A Buda-Cash ugyanazt csinálta cégszinten, amit Kulcsár Attila a saját szakállára: a brókercég ugyanis engedély nélkül befektette, majd elvesztette az ügyfelei pénzét, 2007 áprilisától 2014 májusáig az ügyfelek pénzéből rendszeresen vásároltak tőzsdén forgalmazott értékpapírokat anélkül, hogy az ügyfelek erre megbízást adtak volna. Ráadásul az ígért és a tényleges hozam közötti különbséget off-shore számlákra utalták. Persze a veszteséges befektetések miatti hiányt valahogy pótolni kellett, ezért megvásárolták a DRB bankcsoport takarékszövetkezeteit. A Buda-Cash befektetői között önkormányzatok és egészségpénztárak is voltak (Prov1ta, Honvéd Egészségpénztár).
Én Prov1tás voltam. Ennek az egészségpénztárnak szinte minden pénze a Buda-Cash-ben volt, a pénztár vezetője a fizetésképtelenség 2015-ös kihirdetése után tragikusan elhunyt (nem derült ki, hogy szívrohamban, vagy öngyilkos lett). Minket nem kártalanítottak, ellentétben a Honvéd Egészségpénztár tagjaival, akik ugyanúgy jártak, de egy külön kormányrendelet értelmében kártalanították. Ők az államnak kedvesebb ügyfelek voltak. Buda-Cash ügyben 2018-ban született első fokú ítélet, jogerős ítélet még nincs.
Questor
Néhány héttel követte csak a Questor pénzügyi összeomlása a Buda-Cash-t. Kiderült, hogy a csoport által kibocsátott és a brókercége által forgalmazott kötvények egy része fiktív volt, vagyis a 210 milliárd forintnyi kötvényállományból 150 milliárdot engedély nélkül bocsátottak ki. A kötvényvásárlások nyilvántartási rendszerét is manipulálhatták. A cégcsoport vagyona (a 160 milliárd forintnyi különféle befektetés mínusz a 60 milliárd forintnyi bankhitel és egyéb kötelezettség) csak töredéke volt a kötvényállománynak, az újabb és újabb kibocsátások tulajdonképpen pilótajátékká változtatták a pénzügyi vállalkozást. A Questor ügyfelei között is voltak állami szervek, önkormányzatok és magánszemélyek egyaránt. Amikor a Questor vezetője, Tarsoly Csaba jelezte a kormányzati szervek felé, hogy veszélyben a pénzük, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan kivette befektetését, amivel tulajdonképpen csődbűntett gyanúja vetült rájuk. Talán ezért történt ebben az esetben állami kártalanítás, melyet egyébként az Alkotmánybíróság és az EU is rossz szemmel nézett.
A Questor-ügy annyiban is hasonlít Bróker Marcsi ügyéhez, hogy a Questor is működtetett fedőcégként egy utazási irodát, akárcsak Marcsi, hirdetéseikkel tele volt a média 2015-ig, számos televíziós vetélkedő műsor szponzorai között ott voltak. Tarsoly Csaba büntető pere csigalassúsággal halad, tavaly még csak első fokon zárult le az ügy 13 év fegyházbüntetés kiszabásával.
MNB alapítványok
Furcsa, hogy a banki és pénzintézeti csalások között megjelenik a Magyar Nemzeti Bank, pedig tényleg ez a helyzet. Az MNB Pallas Athéné alapítványának vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt.átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenít struktúrában az alapítvány vagyonát meghaladó több száz milliárd forint értékben fektetett be pénzt, ráadásul rosszul. A rossz befektetés miatt a vagyon egy része jelentősen csökkent, miközben a pénzből részesültek Matolcsy György fiának környezetéhez kötődő cégek. A botrány a Neumann János Egyetem alapítványa révén továbbgyűrűzött Kecskemétre is, ahol már az érintett vezető fideszes politikusok lemondását követelik: a jegybanki alapítvány pénzeit és befektetéseit kezelő Optima Befektetési Zrt. 127 milliárd forintot vont be az egyetem vagyonkezelő alapítványától egy kötvénykonstrukcióval abból a pénzből, amelyet az állam adott az egyetem vagyonkezeléséhez. Az Optima a pénzeket tőzsdei vállalatokba fektette, a tőkét külföldre vitte, ráadásul szinte egyetlen ágazatba, az ingatlanpiacba fektette be, ahol jelentősen veszített az értékéből.
Mintegy 500 milliárd forint áramlott ki az MNB-ből az alapítványi céghálózatba.
Ezen a képen az MNB Úri utcai konferenciaközpontja előtt állunk 500.000.000.000-ot felmutatva, én tartom a kilencedik nullát.
Média-megjelenés
A Bróker Marcsi című sorozat jelenleg RTL+Prémium előfizetéssel streamelhető. Viszont ingyenesen nézhető a 2007-ben készült Overnight című magyar film a YouTube-on. A film egy saját szakállára dolgozó (magyarul: sikkasztó) brókerről szól, akinek egyetlen éjszaka áll rendelkezésre egy nagybefektető pénzének a visszaszerzésére. A film nagyon jól mutatja be a brókerek hedonista életét, feltétlenül nézzétek meg.
Ha igazi hollywoodi szuperprodukciókra vágytok, a témába vág az 1987-ben készült Tőzsdecápák, vagy a 2013-ban készült A Wall Street farkasa.
Hát ennyi minden jutott eszembe Bróker Marcsiról.
* PS 2026.06.23.
Legnagyobb meglepetésünkre a mai napon a számlánkra a felszámolás alatt álló Baumag egy kisebb (az eredeti követelés kb. 1%-át kitevő) összeget utalt át! 25 év után!
