Auf Wiederschauen, RTL!

Ebben a posztomban a német RTL televíziós csatornától veszek búcsút, amely 35 év után lekerült a kábeltelevíziós kínálatból. Nagy dolog, mondhatjátok, csatornák jönnek-mennek, nem lehet őket egyenként megsiratni. De számunkra a német RTL több, 35 éve nézzük és számunkra mindig ez volt az első számú német tévécsatorna.

Kábeltelevíziós szolgáltatást 1988 óta veszek igénybe, bár kezdetben nagyon szűk kínálattal: az angol nyelvű SkyChanel és SuperChannel mellett jött az Eurosport és a francia nyelvű TV5. Volt kis pikantériája a dolognak, hiszen '88-ban a szocializmus még az utóvédharcait vívta. A házunkban lakott Németh Miklós miniszterelnök, és mindig elképzeltem, hogy ő is nézi a Sky-on a béketábort nem túl pozitív színekben bemutató adásokat.

1989-ben - két héttel azután, hogy megkértem a kezét -  még a Sky és a Super teletextes üzenőfalán kívántam boldog születésnapot Katinak. Aztán hamarosan a kábelszolgáltató betagozódott egy nagyobb kerületi társaságba, és a csatornakínálat is jelentősen kibővült, a német nyelvű adók közül lett RTL-ünk, SAT1-ünk és ORF1-ünk is. A rendszerváltás eseményeit és a vitákat a német újraegyesítésről ("Wiedervereinigung? Nein, danke!" - Újraegyesítés? Nem, köszönjük!). És persze büszkék voltunk arra, milyen pozitívan beszélnek rólunk, magyarokról, a vasfüggöny leomlásában játszott szerepünkről.

Lettek kedvenc műsoraink, pl az RTL-en a Der Preis ist heiß (Forró az ár), a SAT1-en a Glücksrad (Szerencsekerék), mindkettő vetélkedőműsor. Az ORF1-en szombat esténként néztük a Lass dich überraschen! (Hagyd magad meglepni!) című Rudi Carell-showt. (Rudi Carellnek már akkor showműsora ment Ausztriában, amikor Katiék kint éltek, ezért különös nosztalgiát érzett iránta.

Az RTL és a SAT1 sokkal kevésbé voltak prűdek, mint manapság, szombaton este 10 után erotikus filmeket adtak, de főműsoridőben is olyan programok futottak, mint pl. a Tutti Frutti erotikus showműsor, melyben Európa minden országából (Magyarországról is!) származó lányok vetkőztek, illetve a vetélkedő során hibás válasz esetén le kellett vetni egy-egy ruhadarabot! A nyereményt pedig ECU-ban számoltál, mely a '90-es években ugyanolyan elszámolási valuta volt az EU-ban, mint a transzferábilis rubel az egykori KGST-ben). Íme egy részlet a Tutti Fruttiból:

Később a német nyelvű csatornáink száma jelentősen bővült: VOX, PRO7, ZDF, 3SAT, de az RTL megmaradt vezérhajónak. Számos nagy filmsikert ezen láttam először, persze németül, ezért nem értettem mindig pontosan a szöveget. Pl. a Szárnyas fejvadászban annyira koncentráltam a szövegre, hogy Kati hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy mondat magyarul hangzik el benne: "Lófaszt, nehogy már! Te vagy a Blade Runner!"

Aztán itt volt a legendás misztikus sorozat, az X-Akták. Naná, hogy Scully és Mulder ügynökök kalandjait is az RTL-en néztem először. Furcsa volt, hogy a két különleges ügynök szigorúan magázzák egymást. Amikor szóltam Katinak, hogy nézze velem együtt, mert nem nagyon értem, akkor megnyugtatott, hogy ő sem. Amikor végre ment a magyar tévén, rájöttünk, hogy magyarul sem értjük mindig. De még a fülembe csengenek Scully ügynök szavai: "Ich bin eine bewaffnete Bundesagentin!" (Fegyveres szövetségi ügynöknő vagyok!)

Egy évvel a magyar Megasztár előtt, 2002-ben indult az RTL-en annak mintaképe, a DSDS (Deutschland sucht den Superstar) énekes tehetségkutató. Itt is selejtezők voltak, ahol a capella kellett énekelni, az élőshowban pedig egyesével estek ki a versenyzők. Szemben a Megasztárral a DSDS-t minden évben megrendezik, és egyetlen évad kivételével a Dieter Bohlen, az egykori Modern Talking-tag a zsűrielnök. De töretlenül fut az RTL-en a Wer wird Millionär? (Legyen Ön is milliomos!), melynek műsorvezetője, Günther Jauch pont olyan népszerű kvízmester Németországban, mint nálunk Vágó István volt.

Lányaim némettanulásában is fontos szerepet játszott a csatorna, bár időnként, amikor vibrátorreklám ment főműsoridőben, azért megkérdeztem, hogy ugye tudják, hogy ez most nem fagyireklám volt.

Az utóbbi években Kati és Petra előszeretettel nézték a Bachelor és Bachelorett (A nagy Ő) műsorokat, melyben eltérően a magyar változattól nem egy celeb kegyeiért vetélkednek. Aztán 2025 végére az RTL-t is utolérte a lineáris televíziózás hanyatlása. Az emberek egyre inkább a streamingszolgáltatók felé fordulnak, a mai fiataloknak már nem is igen van televízió-előfizetésük. Az RTL előre menekülve megvásárolta a Sky-t, műsorstruktúrája átalakult, és 2026-ra már nem kötött megállapodást magyarországi műsorszolgáltatásról a One szolgáltatóval.

Igen, én olyan vagyok, mint az egyszeri lembergi lakos, aki öt országban is élt élete során anélkül, hogy elhagyta volna szülővárosát. Mi is végigjártuk a Chello-UPC-Vodafone-One szolgáltatókat anélkül, hogy váltani akartunk volna, mindig a szolgáltatók cserélődtek. Amikor tavaly év végén a One megkeresett új csomagajánlatával (mert az a táncrend, hogy nem simán árat emelnek, hanem ezt mindig egy átcímkézett csomagba burkolják), akkor nem mondták, hogy megszűnik az RTL. Amikor oda akartunk kapcsolni, azt írta ki, hogy erre a csatornára nem vagyunk előfizetve, ezért felháborodott levelet írtam nekik, amire jóváírtak a számlámon 3000 Ft-ot, de az RTL-ről végleg le kell mondanunk.

Idén 70 éves leszek, ennek felét, 35 évet a német RTL társaságában éltem le. Hiányozni fog.

Alternatív történelem

Miután a magyar labdarúgó válogatott a várakozásnak megfelelően Szoboszlai 25 méterről a kapu jobb felső sarkába csavart védhetetlen szabadrúgásgóljával kijutott a 2026. évi labdarúgó világbajnokságra, Magyarországon a politikai elégedetlenség nem öltött határozottabb formákat, a diktatúra megerősödött, a Tisza Párt erodálódott, mondhatni kiapadt, az ellenzéknek kedve szegődött, a 2026. évi parlamenti választásokat a Fidesz érdemi kihívó nélkül 75%-os többséget szerezve nyerte meg.

Az Európai Unióban is a szuverenista, patrióta erők kerekedtek felül, a brüsszeli bürokraták lehajtva busa fejüket elkullogtak. Az Európai Szuverén Nemzetek Szövetsége felhagyott Ukrajna támogatásával, így Oroszország Ukrajna keleti felét az Orosz Birodalomhoz csatolta, a nyugati feléből pedig egy új Fehéroroszországot csinált.

Ez a helyzet most. E sorok írója börtönben ül (tehát nyilván nem lehet e sorok írója; e sorok csakis akkor vannak, akkor lehetnek, ha e sorok nincsenek), az orbáni diktatúra embertelen börtönében, nem más ő, mint egy névtelen senki. Épp az imént verték véresre. Zihálva fekszik a sötétben. Szoboszlai győzelemtől ragyogó arcát látja, és a világ rendjére gondol. Boldognak kell őt képzelnünk.

(Parafrázis Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című regényének A világ rendje című fejezetére).

Jelen blog írója csatak libsi volta ellenére a magyar labdarúgás tántoríthatatlan híve, aki 1986 óta csak egyre várja, hogy a válogatott kiharcolja a világbajnokságra való kijutást.

1986-ban első saját otthonába költözött, abban az esztendőben, amikor felrobbant a Challenger űrsikló és a csernobili atomerőmű, színes televíziót vásárolt (Hitachi-képcsöves Videoton!), hogy azon nézze a magyar fiúk meccseit, és irtózattal nézte a 6:0-ás irapuatói vereséget, aztán végbement a lakitelki sátorverés, leomlott a berlini fal, megismerkedett élete párjával, akivel a rendszerváltás és az olaszországi vébé esztendejében egybekeltek, az USA-ban rendezett vébé esztendejében már második gyermeküket várták, a nagyobbik a franciaországi vébé évében már iskolás lett, aztán leomlottak az ikertornyok, aztán kinőtték a lakásukat és Dél-Koreában és Japánban megrendezett vébé esztendejében jelenlegi otthonukba költöztek, közben megszületett harmadik kislányuk is, aki a németországi vébé esztendejében már két éves volt, amit együtt néztek vágyakozva a horvát tengerparton, sokfelé utazgattak ötösben, de a dél-afrikai vébé esztendejére csődbe ment addigi cége és saját vállalkozásba kezdett, sorra távoztak el a nagyszülők, a brazíliai vébé esztendejében már csak a nagymamák éltek, de legnagyobb lányuk már elvégezte az egyetemet, a középső meg kivándorolt Izraelbe, hogy az oroszországi vébé esztendejében összeházasodjon szerelmével és az izraeli esküvőn még jelen lehetett a két nagymama, aztán ismét munkahelyet váltott, aztán világjárvány jött, a nagymamák is elmentek és a katari vébé esztendejében legkisebb lányuk is leérettségizett és megszületett első unokájuk, és ő, az immár két unokás nagypapa még mindig reménykedett, hogy talán negyven év után, amikor már 48 csapat juthat ki, mi is végre...

Közben a futball és az irodalom nagyjai, Esterházy Péter, Mándy Iván, Moldova György, Végh Antal is eltávoztak a földi focipályáról, pedig ők is nagyon várták, ahogyan az Aranycsapat tagjai is sorra elmentek, akárcsak az utolsó vébét-járt szövetségi kapitányok: Baróti, Mészöly, Mezey, miközben olyan sportóriásokkal büszkélkedhettünk, mint Egerszegi Krisztina, a vízilabda-válogatott, Polgár Judit vagy Szilágyi Áron, de jöttek egymás után a Nobel-díjak és Oscar-díjak is, és sorra-rendre épültek a hatalmas labdarúgó-stadionok, de ő csak egyre várta, hogy talán majd most kijutunk...

Hány várakozással teli négy éve fér bele egy életbe?

DNS-örvény

Gerlóczy (Telléry) Sára festménye

Tavasszal olvastam el Gerlóczy Márton saját származását kutató regényét, A katlant. A szerző regényéből, egy korábbi regényéből valamint Péterfy Gergely írásaiból akkor valamennyire sikerült feltárnom a kesze-kusza Jékely-Gerlóczy-Kriegler-Váczi családfát.

Gerlóczy Márton egy szicíliai kisvárosban, Scicliben egy DNS vizsgálat eredményére vár, hogy megtudja, édesapja valóban Gerlóczy Ferenc-e, ahogyan azt 12 éves korában közölték vele, és ez traumatizálta további életét. Közben megtudjuk, hogy nagyapját, az idősebb Gerlóczy Ferencet csak nevére vette Gerlóczy Zsigmond, a valódi dédapja Kriegler Miksa zsidó szállítmányozó. Vagyis Gerlóczy 12 éves korában úgy lett Vácziból Gerlóczy, hogy nem is "igazi" Gerlóczy.

A katlan című regény ott ér véget, hogy az író megkapja egy DNS-vizsgálat eredményét. És itt kezdődik a regény folytatása, Az örvény, amellyel az elmúlt heteket töltöttem. A családi legenda szerint az író édesanyja, Mészáros Zsófia, aki Áprily (Jékely) Lajos unokája, első férjével, Gerlóczy Ferenccel már kétgyermekes édesanyaként fut össze Budapesten a Ráday-klubban egy URH-koncerten, majd az éjszakát együtt töltik, és ekkor fogan meg a kis Márton. De ezt az anya második férje, Váczi Tamás előtt titokban tartja, sőt, szül neki még egy kislányt majd a férj halála után még évekig együtt él egy harmadik férfival, és csak ezután - Márton 12 éves korában - jelenik meg az életében újra Gerlóczy Ferenc. A fiúval közlik, hogy ki a vér szerinti apja, ő mostantól Gerlóczy, sőt, születik még egy kisöccse, Gerlóczy Zsigmond.

Gerlóczy Mártonnak gyanús az ügy, mert visszakeresve a Ráday-klub műsorára, az URH-koncert 10 hónappal a születése előtt volt, ennyire nem lehetett túlhordott baba. DNS-vizsgálatot kér, és az nem mutat egyezést sem az addig édesapjának tartott Gerlóczy Ferenccel, sem annak fivérével, Gusztávval. Kétségbeesetten hívja fel az anyját, aki lakonikusan csak annyit mond neki: "Akkor lehet, hogy mégis Tamás az apád!". És ez az a pont, ahol a szerző teljesen összeomlik egyrészt anyja közömbös hozzáállása, másrészt saját identitásvesztése miatt. Pontosan azon a traumán megy keresztül, amit a lélekgyógyászok így írnak le:

"Egy traumás folyamaton megy keresztül az a személy, akinek identitását megkérdőjelezték azok az emberek, akik hozzá legközelebb álltak. Felmerül benne, hogy eddigi élete hazugság volt, eltitkolták előle, hogy honnan is származik, ki is ő valójában. Szerethet-e, bízhat-e azokban akik becsapták őt, félrevezették, titkot rejtegettek előtte? Hirtelen magányosnak, kitaszítottnak éli meg a helyzetét, ami depressziós hangulatot, önpusztító gondolatokat hozhat létre. Nehéz segítséget kérni ebben az állapotban, mert akikben bízott, azok már elvesztették kompetenciájukat, másokban meg nem mer bízni az előzmények miatt. Ettől még rosszabb pszichés állapot jön létre, akár teljes lelki bezárkózáshoz vezethet."

A szerzőt kezdi beszívni ez az örvény, éppen ezért ebben a kötetben sokkal több az önsajnálat és kevesebb a történet. Ami keveset még megtudhatunk a családról, az is kicsit krasznahorkaisan egy-két oldalakon keresztül hömpölygő mondatfolyamból tudható meg. Pl. hogy nagyanyja (aki végül is nem a nagyanyja), Telléry Sára közvetlenül első gyermekének születése után találkozott össze második férjével, a nála 20 évvel idősebb Gerlóczy Ferenccel, aki gyermekorvosi minőségben vizsgálta az újszülöttet, de a vizsgálatból szerelem, mindkét részről válás majd házasság következett.

A könyv olvasása során végig azon aggódtam, hogy ez az örvény, ez a lelki mocsár ne menjen végérvényesen a Gerlóczy Márton és menyasszonya, Czakó Zsófia kapcsolatának rovására. Szerencsére a válságba került férfiak mellé mindig kellenek erős nők, így Zsófia, valamint az addig féltestvérének hitt, de valójában édes testvér Rozi mindvégig mellette állnak.

Az író eredeti szándéka szerint még további két kötet folytatása lett volna a családregénynek, de úgy tűnik, ezek a kötetek már nem fognak megíródni. Viszont ebből a részletes interjúból megtudható, hogy végül is Márton és Zsófia összeházasodtak, gyermekük is van, és visszaköltöztek Tardra, ahol a Váczi-Gerlóczy család hosszú évekig élt, és a Gerlóczy Márton név most már tényleg csak írói név. A családfa pedig így módosul:

Egy igaz kádárista halála

Izraelben ért Moldova György halálhíre. Érdekes, hogy 1990-es izraeli nászutunk előtt pont az ő riportkönyvéből, a Ki ölte meg a Holt-tengert? című kötetből készültem fel. Moldova éppen úgy nélkülözhetetlen szereplője volt a késő Kádár-korszaknak, mint Hofi Géza vagy Jancsó Miklós. Tőlük lett elviselhetőbb hely a "legvidámabb barakk", amihez persze kellett Kardos György, a Magvető igazgatója vagy Aczél György kultúrpápa is.

Csakhogy Moldova György a rendszerváltás után három évtizeddel is megmaradt kádáristának a becsületes fajtából. Azoknak volt az utolsó mohikánja, akik szerint a kádárista kisembert a rendszerváltás után sem képviseli senki. Moldova a Kádár-rezsimben gyilaszista volt, Milovan Gyilasz "új osztály" elméletét képviselve azokat ostorozta, akik a nép nevében sajátították ki maguknak a hatalmat. Nemcsak irodalmi feldolgozását adta Che Guevara naplójának, de képes volt szatírává kifordítani: Guevara partizánjai a '80-as években a Rózsadombon bukkannak fel, a Kádár korszak kegyeltjei között. Magát Kádárt sohasem sorolta ezek közé.

Moldova három műfajban is képes volt maradandót alkotni: a szépirodalomban, a szociográfiában és a szatírában. Életműve fenn van a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain, szabadon és ingyen olvasható. Jómagam nagyon sok könyvét olvastam, és még ennek a blognak az oldalain is sokat írtam róluk. 

Amikor Orsi lányom úgy döntött, hogy végleg Izraelbe költözik, a szerző A csarab és a fenyő című novellájával süllyedtem az önsajnálat mocsarába, de ugyanebben az évben az Éjféli napsütés című regényét is elolvastam.

2017-ben a reformáció 500. évfordulója kapcsán olvastam el A negyven prédikátort. Már az erről szóló posztomban is megírtam, hogy a mélyen keresztény Balczó András a zsidó származású kádárista Moldova ezen regényével vonult sportolói pályafutása végén 40 nap meditációra egy tanyára. 2018-ban Az új császár új ruhája című szatírakötete volt egyik nyári lektűröm.

Édesanyám utolsó olvasmánya A változások őrei című Moldova-könyv volt, és a könyvjelző pont ennél a résznél maradt bent a be nem fejezett könyvben: "Hosszú idő után most érezte először, hogy ez az ország az ő otthona, és szereti az embereket, akik itt élnek. Ez a jó érzés egész úton végigkísérte..." 

Most, halála kapcsán elővettem Moldova egy 2000-ben kiadott aforizmagyűjteményét, mely az év minden napjára megajándékozza az olvasót egy bölcs gondolattal. Nézzük, mit írt saját születésnapjára: "Az ember minden évben annyival lesz okosabb, amennyivel lassabban tud járni. A két dolog összege folytonosan állandó."

Halála napját, június 4.-ét nem ismerhette (Cseres Tibornál olvastam, hogy minden évben olyan gyanútlanul éljük meg halálunk napját, ahogyan a fácán repül el a vadász töltött puskája előtt), valahogy mégis ez a gondolat is nagyon jellemző rá: "Taníts valahol valamit. Lehetőleg a szakmád legfontosabb területeivel kapcsolatos tárgyat. Összegezned kell, amit tudsz, és ettől sokkal jobban fogod tudni."

Nézzük, hogy az én születésnapomra (május 3.) mit írt (a halálom napját ugyebár nem tudhatom): "A szabadság az igazmondás kötelezettségét kell, hogy jelentse."

Álljon itt még néhány igazán moldovás aforizma:

• A bűn zsoldja a halál. Sajnos az erényé is. Tehát mindegy?
• Nehogy már közös cellában ülve jöjjünk rá, hogy össze kellett volna tartanunk!
• Az ember nem politikai meggyőződésből, hanem jóízlésből lesz ellenzéki.
• Az "írva vagyon" és a "téve volt" közti különbségbe szoktak belebukni az ideológiák.
• Ha Isten valóban igazságos, akkor mindnyájan veszve vagyunk.
• Nem lehet komoly haladásnak tekinteni, ha holnaptól a kétszer kettőt nem hatnak mondják, hanem csak ötnek.
• A barrikádoknak sajnos nincs harmadik oldaluk.
• Az értelmiség a társadalom sava-borsa, de aligha élvezhetnénk olyan ételt, mely csupán sóból és borsból áll.
• Az emlék emléke a legerősebb. A szobrokat ledönthetik, de akkor az a hely válik majd emlékezetesebbé, ahol álltak.

Moldova a labdarúgás szerelmese volt, számos könyve, szatírája foglalkozik a labdarúgással. Egy időben a Pénügyőr SE gyerekcsapatát edzette, de játszott a magyar írók csapatában, a Szocreálban.

Vajon hogyan élte volna meg a magyar válogatott angol földön elért történelmi 0:4-es győzelmét Anglia ellen? (utoljára magyar részről '53-ban Puskásék győztek Angliában, de ilyen gólkülönbségű vereséget saját hazájukban 1928 óta az angolok még nem szenvedtek el). Új legenda, új Aranycsapat született!

Számomra Moldova György minden sora, minden mondata olyan, mint egy becsületes kézszorítás.

Az utolsó előadás

Imeritek Bogdanovich híres filmjét, Az utolsó mozielőadást? A film az ifjúság elmúlását és az amerikai kisvárosi életforma végérvényes megváltozását mutatja be drámai erővel ( a film '72-ben három Oscart is elhozott). Na, ennek a filmnek a fílingje kerített hatalmába tegnap, amikor megnéztük Petra lányunk utolsó szereplését, fellépését a Szilágyi Erzsébet Gimnázium hagyományos Erzsébet napi gáláján (oké, lesz még szalagavató meg ballagás, de azok már nem tekinthetők klasszikus értelemben vett szerepléseknek).

Szokás mondani, hogy a gyermeknevelés a legtisztább öröm forrása. Ezen belül pedig különös helyet foglal el a gyermekek szereplése, különféle rendezvényeken való fellépése. Ebben a tekintetben zárult le számunkra, mint szülőkre egy korszak.

Huszonhat éve lehetünk büszkék valamelyik gyerekünkre, hogy milyen ügyesen szerepel, hogy ő volt a legügyesebb, lám, viszi tovább a génjeinket. (Családi legenda, hogy Bori egyik szereplésénél meg mertem dicsérni egy másik kislányt. Bori méltatlankodva: De apu, mindenki a saját gyerekére mondja!) 

Bori lányunk bölcsődei ballagása 1995-ben nyitotta meg a szereplések sorát, utána aztán megállás nélkül jöttek a fellépések és szereplések:

• Óvodai és iskolai karácsonyi műsorok és évzárók. Ebbe a sorba tartoznak az iskolák évenként megrendezésre kerülő műsorai, pl a Kosztolányi nyolcosztályos gimnázium - ahová Bori négy évig, Orsi egy évig járt - a költő születésnapján megtartott előadásai, melyen Bori már hatévesen szavalt, később pedig Buckner Szigfrid kiérdemesült cirkuszi oroszlánt alakította a Négyszögletű kerek erdőből. A Lisznyai a Szent Imre Gimnázium dísztermét bérelte ki rendszeresen, a Szilágyi Gimnáziummal pedig léptek fel a lányok már a MOM Kulturális Központon kívül a Fővárosi Művelődési Házban, a Hagyományok Házában, sőt, 20 évvel ezelőtt a Vígszínházat is kibérelték. 
  
• Mindhárom lányunk zenélt (Orsi csak rövid ideig), és a szokásos zeneiskolai koncerteken kívül egyéb fellépéseik is voltak. Játszottak kiállításmegnyitókon, önkormányzati rendezvényeken, Bori és Petra még a Zeneakadémián is játszott. A Szilágyi Gimnázium évenkénti karácsonyi koncertjén is rendszeres fellépők voltak a lányok. Petra zongorázását már több korábbi posztomban bemutattam.
• Bori és Orsi jártak zenés tornára Gilicze Marika nénihez, Petra pedig balettre Nóra nénihez, ezek is számos fellépésre adtak lehetőséget. Petráék a balettcsoporttal rendszeresen felléptek a Bálint Házban is, például ezen a videón. Bori a táncot tovább is folytatta, 17 évesen beiratkozott a Madách Táncstúdióba, évenkénti fellépéseik hol a Stefánia úti Tiszti Kaszinóban, hol a Thália Színházban voltak, íme az egyikről itt egy felvétel. A szalagavatóra Borinak és Orsinak is jól jött a tánctudás, íme Orsiék osztálytánca a szalagavatón.
• Színjátszás persze nemcsak az iskolai ünnepségeken volt, de például különféle nyári táborok zárórendezvényein is. Orsi és Bori több alkalommal voltak a Nemzeti Múzeum által szervezett történelmi játszótáborban, minden alkalommal más-más tematikával: római kor, lovagkor, Mátyás király kora. Az utolsó napon mindig egy-egy történelmi játékot adtak elő. Petra több alkalommal volt a "Búzaszemek" nyári színjátszó táborban, a tábor végén szintén előadással lepték meg a szülőket. Orsi több évig járt a Marczibányi térre a "Kaktusz" drámaszakkörre, ezen a linken látható egyik előadásuk.
• Bori éveken keresztül tai-chi-zett, versenyeken is indult, országos második is volt! Többször voltunk a versenyén nézők. 

Ennyi nosztalgiázás után posztom végére beteszek egy rövid ízelítőt lányaink első szerepléseiről.

Petra utolsó szerepléséről megint eszembe jutott az a Cserháti Zsuzsa-dal, melyben azt énekli, hogy komolyabban kéne már venni azt a kurva időt.

A gyanú sötét árnyékának szőrös keze betette a lábát

Spiró György mondta egyszer, hogy azért nem nyilvánul meg napi politikai kérdésekben, mert nincs információja és nincs is módja információhoz jutni. Kis gyalogok vagyunk egy nagy sakktáblán, nem látjuk át a nagy stratégiát.

Emlékszem, amikor 2004-ben az athéni olimpián Fazekas Róbert diszkoszvetőt megfosztották aranyérmétől, mert "nem tudott pisilni", elsőre hogy felháborodtam. Aztán gyanús volt, hogy az eredetileg bronzérmes Kővágó Zoltán mindenféle skrupulus nélkül vette át az ezüstérmet, aztán kezdték suttogni, hogy hát igen, a dobóatléták doppingolnak mint állat. Na hasonlóan kezdek most érezni a Klubrádióval kapcsolatban.

Történt, hogy az ünnepek után a Médiatanács nyilvánosságra hozott egy még előző heti határozatot:

"A testület a szolgáltató kérelmére a május 3. és október 29. közötti időszakra ideiglenes jellegű kereskedelmi szerződés megkötéséről döntött a Közösségi Rádiózásért Egyesülettel, amely a Spirit FM néven hallható szolgáltatását sugározza majd a Budapest 92,9 MHz-es frekvencián. A hatályos szabályok szerint a médiaszolgáltató az eddigi, Budapest 87,6 MHz frekvencia közösségi használatáról lemondott."

Hogy mi van? A Klubrádió korábbi frekvenciájára, a 92,9 MHz-es budapesti közösségi frekvenciára - melyet a Klubrádió hét éven keresztül, hatalmas hallgatótábort maga mögött tudva sugárzott - kiírt pályázat érvénytelen volt, a Klubrádión kívül a Spirit FM is elbukott rajta.  Most mégsem a korábbi használóval, a Klubrádióval kötnek szerződést, hanem egy mindössze egy éve működő, és budapesti frekvenciával már rendelkező rádióval, mely szintén eredménytelenül pályázott, ráadásul kereskedelmi szerződést, vagyis ha jól értem fizetni fognak az amúgy közösségi frekvenciáért? Tudom, hogy ez valahol betű szerint törvényes, Karas Monika (figyelem, rövid o) bizonyára jó jogász, de hogy is van ez?

Lehet, hogy most is feleslegesen háborodtam fel, és egy nagy háttéralku áll az egész ügy mögött? Édesanyám és anyósom számára a Népszabadság-ATV-Klubrádió volt a Szentháromság. Amikor a Népszabadságot felszámolták, anyósom az automatikusan helyébe lépő Népszavát tovább járatta (anyám már nem volt ennyire naiv), nem fogott gyanút, hogy azt miért nem bántják, sőt, még állami hirdetések is vannak benne. Lehet, hogy most is valami hasonlónak vagyunk a tanúi?

A Spirit FM-et ugyanaz a tulajdonosi kör birtokolja, mint az ATV-t, az egész mögött a Hit Gyülekezete bizniszegyház áll. Vezető lelkésze, Németh Sándor jó viszonyt ápol a kormányzattal, fia az ATV vezérigazgatója. Igaz, egészen tavaly őszig a Klubrádió tulajdonosai között is ott találhattuk az EMIH-et. A kisebbik zsidó egyház szintén jó viszonyt ápol a kormányzattal, de ők aztán kiszálltak. Talán a süllyedő hajót hagyták el?

Mindig furcsa érzésünk van nekünk libernyákoknak, hogyha ellenzéki médiumok egymás ellen fordulnak. Pedig már jó pár éve láthatjuk, hogy az ATV és a Klubrádió között elmérgesedett a viszony. Nem nagyon tűrték, ha egy műsorvezetőnek mindkét médiumban volt műsora. Így kellett Bolgár Györgynek évekkel ezelőtt elhagyni az ATV-t, és emiatt kellett nem is olyan rég Lampé Ágnesnek távoznia a Klubrádióból.

Furcsa volt, hogy a Médiatanács döntésével kapcsolatban a Klubrádió honlapján csak kb. 20 óra késéssel jelent meg egy elítélő közlemény. Lehet, hogy a szerkesztőség még maga sem döntötte el, hogy átálljon-e, vagy tovább küszködjön frekvenciától megfosztva, hatalmas adósságteherrel?

A Spirit FM kb. négy hét múlva kezdi meg a sugárzást a 92,9-en. Jól tudják, hogy a régi klubrádiósoknak még be van hangolva a rádiójuk (az enyém is, az összes). Ez már fél nyereség. De egészen biztos vagyok benne, hogy ez alatt a négy hét alatt folyik a Klubrádió egyes műsorai gyártóinak, műsorvezetőinek a győzködése, hogy "álljanak át a sötét oldalra". Igazi frekvencia, nagyobb hallgatótábor, biztos fizetés, nem szólnak bele a szerkesztési elvekbe (persze, hiszi a piszi). Egyáltalán nem lennék meglepve, ha május 3-án 16 órakor a 92,9-en maga Bolgár György fogadná a hallgatók telefonjait, ahogyan teszi ezt már 25 éve (20 éve a Klubrádióban, előtte a Kossuthon).

Orbán megmondta: itt az ideje, hogy saját ellenzéket hozzanak létre, mert nem jó a mostani. Ugyanez vonatkozik az ellenzéki médiumokra is. Mi, gyalogok egyet lépünk előre, vagy ütünk jobbra vagy balra, közben pedig fejünk felett királyok, vezérek, bástyák (Bástya elvtársak) játsszák a játszmáikat:
"A szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartellekről". Karas Monika milyen bábú lehet, talán huszár (huszerett)? Meggyőződése, hogy így szolgálja a hazáját.

Névváltoztatás (majdnem igaz történet)

 A napokban az ügyfélkapun keresztül az alábbi üzenetet kaptam az Anyakönyvi Hivatalból:

Tisztelt állampolgár, tájékoztatásul közöljük, hogy 2021. március 1-étől a magyar utónévtárból kivezetésre kerül a "József" utónév. Kérjük, hogy a jelzett határidőig egy megfelelő másik utónevet választani szíveskedjen, valamint gondoskodjon arról, hogy minden igazoló dokumentumban, szerződésben, nyilvántartásban nevének megváltoztatását átvezessék.

Tiltakozásomra közölték, hogy a név törlésére azért került sor, mert a "József" nevet egyre kevesebben választják gyermeküknek, de az új név kiválasztásában szívesen a segítségemre lesznek, csak "J" betűvel olyan kedves férfinevek vannak, mint Jácint, Jakab, János, Jenő, Jónás, hogy csak a leggyakoribbakat említsük.

Ugye meglepődnétek, kedves olvasók, ha ilyesmire sor kerülne. De talán azt is furcsállnátok, ha 30 éve használt telefonszámotok törléséről kapnátok értesítést. Tulajdonképpen hasonló dolog történt: A UPC helyét egy éve átvevő Vodafone ezt a levelet küldte:

"Ezúton tájékoztatunk, hogy 2021. március 1-jén a Vodafone vezetékes internet szolgáltatáshoz kapcsolódó e-mail fiókok és a hozzá kapcsolódó Webmail (e-mail webtárhely) szolgáltatás lekapcsolásra kerülnek és ezen dátumot követően nem lesznek elérhetők az ügyfelek számára.

Kérjük, a Számodra fontos, esetleg pótolhatatlan üzenetek megóvása érdekében a jelzett határidőig gondoskodj az ott tárolt tartalmak lementéséről. Amennyiben a szolgáltató által biztosított (@upcmail.hu, @chello.hu, @monornet.hu vagy @upctelekom.hu végű) e-mail címmel regisztráltál valamely internetes vagy bármely egyéb szolgáltatásra, úgy kérjük, még az e-mail szolgáltatás lekapcsolása előtt gondoskodj a megadott e-mail cím módosításáról."

Kb. ezer helyen használom a chello.hu-s email-címemet, még a Google.nél, a Facebook-nál is, de ez van megadva levelezési címnek a saját bankszámlámnál, édesanyám bankszámlájánál, az ügyfélkapunál, a Dijnet-nél, a PayPal-nál. Folytassam még? Van, ahol ez egyben a felhasználónevem, vagyis megváltoztatásához újra kell magam regisztráltatni. A cinikus hangú levélben semmi utalás nem történik valamiféle ellentételezésre, pl. díjcsökkentés vagy új szolgáltatás felajánlására.

Persze mondhatjátok, hogy miért nincsen gmail-es címem, ma már mindenki ezt használja. Nos, kedves gmail-esek, citrommail-esek, freemail-esek és még ki tudja hány ingyenes szolgáltató levelezését használók: köztetek és a szolgáltató között nincs megrendelő-szolgáltató viszony. A szolgáltatás megkérdezésetek nélkül bármikor megszüntethető, felfüggeszthető, leveleitek elveszhetnek vagy kiszivároghatnak, vagy email-címeteket eladhatják reklámozó cégeknek darabját 1 centért, és ti nem reklamálhattok. Köztem és a UPC Vodafone között rendes szolgáltatói szerződés volt, ami a részükről kötelezettségekkel járt. Ma már nem nyithatsz bankszámlát, értékpapírszámlát, ügyfélkaput úgy, hogy ne lenne emai-címed. Megbíztok egy ingyenes szolgáltatásban?

A VEIKI Elektronikus Osztályának 1994-ben lett email-címe, én voltam a postamester. Alapvetően email, ftp (fájlátvitel), telnet (távoli bejelentkezés) volt szigorúan alfanumerikus terminálról, telefonos modemmel. Vagyis egy internet-szolgáltató természetes alapszolgáltatása volt az email. Azóta persze sokat változott a világ. A Chello 2000-ben kezdett szolgáltatni Magyarországon, én 2003 körül kötöttem velük szélessávú internet-szerződést, innentől datálódik a drpal.jozsef@chello.hu email-címem. Bár később nevet változtattak, megmaradhatott ez az email-cím. Tavaly vette át a céget az összes ügyféllel együtt a Vodafone.

Egy 2014-es posztomban nagyon dicsértem a UPC innovációit, a UPC Wi-free-t, a set-top-boxra telepített applikációkat, olyan mobilapplikációkat, mint a saját vezetékes számla terhére történő internetes telefonálás (de sokszor használtam Ausztriából, amikor még nem volt ingyenes az adatroaming). Ezek a szolgáltatások gyakorlatilag egytől-egyig megszűntek. Talán jobb is így, hogy a Vodafone kikényszerítette, hogy szolgáltatót váltsak.

Már elkezdtem körülnézni a piacon.

Bye-bye CEU

Hát végül mégis megtette. Igen, Ő egyedül, mert mindenben Ő dönt.
Egy júliusban írt posztomban még azt prognosztizáltam, hogy nem várt módon akkora nemzetközi nyomás nehezedik Orbánra a CEU maradásáért, hogy végül meghátrál:
"Valószínűleg egy-két hónap múlva, észrevétlenül, a nyári uborkaszezonban aláírják a megállapodást, a Magyar Idők majd megírja, hogy csak liberális hisztériakeltés folyt a CEU körül, azt senki sem akarta elzavarni Magyarországról, de hazánk egy jogállam, itt még Soros Györgynek is be kell tartania a törvényeket. Putyint meg majd csak kiengesztelik valahogy, ha a paksi szerződés és a metrószerelvény-felújítás nem volna elegendő az orosz elnöknek. Az Index és a HirTV elhallgattatásával talán beéri."
Nem így történt, Orbán átlépte a vörös vonalat az EU-ban, az Európai Néppártban és USA kormányzatában is. Aztán kiderült, hogy nincs vörös vonal. Az EU a Sargentini-jelentés elfogadásával már korábban nagy lomhán működésbe lendült, a Néppártnak még mindig jobban kell Orbánék várható 12-14 képviselője, semhogy szóvá tegyék, hogy sáros csizmával nem lépünk perzsaszőnyegre és zsíros pofánkat nem töröljük a damasztabroszba. Na és az USA? Cornstein nagykövet, akinek első budapesti útja a CEU-ra vezetett, csak ejnyebejnyézett egyet. Majd egy zsíros hadiipari megrendelés kiengeszteli Amerikát.
Orbán igazi maffiózóként viselkedett. "Meghagyom az életedet, ha teljesíted a kérésünket" - mondja a Don, majd a kérés teljesítése után lelövi áldozatát. Hogyan másként lehetne értelmezni, hogy mindössze nyolc hónapot adott a törvény a CEU-nak az amerikai oktatás megszervezésére. Miután ez mégis sikerült a CEU-nak, először egy évvel meghosszabították a törvényi határidőt, hogy mindenkit elaltassanak, utána pedig cinikus módon úgy döntöttek, hogy nem döntenek. A Don nem ír alá semmit, de el sem utasítja.
Láttam már filmet a riói utcai gyerekbandákról. Abból lesz mindig a bandavezér, aki először szerez fegyvert és először meri használni. Az sem baj, ha egy ártatlant lő le, a lényeg, hogy lássák: mindenre elszánt. Ezt a mindenre elszántságot mutatta be most Orbán, aki régiós vezető kíván lenni, elsősorban a Balkánon kívánja növelni a befolyását.
A CEU is ártatlanul pusztult, esküszöm Radnóti jutott eszembe. A CEU-nak egyetlen "bűne" volt: Soros György alapította. Ugyanolyan ősbűn, mint Radnótinál a zsidó származás. Nem számítottak az érdemei, a 27 évi sikeres magyarországi működése, a hazai tudományos közéletben betöltött fontos szerepe. A Don célzott és lőtt. Nem volt irgalom.
Na jó, de miért hagytuk. Hogyan jutottunk el 2017 tavaszától 2018 decemberéig.

Több tízezer ember demonstrál 2017 tavaszán a CEU-ért

Pár tucat ember gyújtott gyertyát 2018 december 3-án a CEU-ért

Azt mondják, a gyász feldolgozása során szükségszerűen van egy önhibáztató fázis. Most éppen itt tartunk. Keserűen mondogatjuk, hogy nem kellett volna hagyni, jobban fel kellett volna emelni a szavunkat, hogy hol vannak most a tudományos világ korefeusai. Pedig, ha belegondolunk, "csak" egy kis külföldi posztgraduális képzést nyújtó magánegyetemről van szó mindössze. Lehet, ha nem volnék családilag érintve a dologban (Bori ide járt), át sem ütötte volna az ingerküszöbömet. Ehhez képest csoda, hogy hány emberhez jutott el a hír 2017 tavaszán, és egyáltalán nem csoda az a közömbösség, amivel egy kétharmados vereség után fogadják az emberek a CEU végleges elhatározását.
De én a magam részéről semmiféle lelkiismeret-furdalást nem tudok érezni. Ahogy Hendrik Höfgen mondja a Mephisto végén: "Mit akartok tőlem, én csak egy színész vagyok!". Lássuk, miket tettem a CEU-ért:

• Tüntetésekre jártam. A törvényjavaslat beterjesztésekor élő láncot vontunk a Nádor utcai épülettömb köré, vonultunk a Fővám tértől a CEU-ig, majd a Várkert bazártól a Kossuth térig. Idén novemberben a Momentum által meghirdetett két tüntetésre is elmentem, majd a december 3-ai döntés után gyertyát gyújtottam a CEU épülete előtt. Borit felfuvaroztam a Várba a Sándor-palota elé tüntetni.
• Bori révén CEU-feliratos pulóvert és #IstandwithCEU jelvényt szereztem be, és hordtam, amikor kellett.

• Ezen a blogon vagy egy tucatszor írtam viccesen vagy komolyan a CEU-ügyről. Még három tanmesét is írtam: Mercedes-Benz, Viktor kerál és a napkeleti bölcs, Sörös Gyula, a lángossütő. 
• Baráti vitákon védelmembe vettem a CEU-t, igyekeztem elmagyarázni a tényleges helyzetet.
• Megvívtam ezernyi kommentharcot naiv, tudatlan vagy cinikus kommentelőkkel. Elképesztő mennyiségű mocsok zúdult az egyetemre. Megtudhattuk, hogy nem is igazi egyetem, csak janicsárképző, ahol genderista buziságot és sorosista felforgatást tanítanak, Amerikában egy fa kulipintyóba vannak bejelentve, kamudiplomákat osztogatnak, előjogokat követelnek maguknak és nem akarják betartani a törvényeket. A CEU rektora, Michael Iganetieff egyszerre orosz és amerikai ügynök, egy felforgató.
• Az áprilisi választásokon természetesen Orbánék ellen szavaztam, persze ez mit sem segített a kétharmadon.
• Dalaim közül négyben is említésre került a CEU: #IstandwithCEU, Szajrédal, Sunyimuki-blues, 2/3 dal. A CEU búcsúztatására zenei idézeteket szúrtam be a búcsúdalomba:

• Tíz másodperces végtelenített videókat, coub-okat is készítettem, részben a dalaimból, részben külön. Íme:

• A Facebook-ot próbálom politikamentesen tartani, de ez nagyon felháborító esetekben nem szokott sikerülni. A CEU esetében nem tudtam magam türtőztetni, a végleges döntés után még a profilképemet is megváltoztattam.

Nem érzek lelkiismeret-furdalást, csak az öncélú pusztítás, a gőgös rombolás, a hazámnak okozott károkozás miatti végtelen keserűséget.

Hétköznapi bosszúságok

Két nem kis anyagi kiadással járó bosszúságot írok most le, úgyis rég használtam az "önsajnálat" tag-et.
Az egyik bosszúság Katit érte: megjött a szeptemberi mobil számlája és bruttó huszonvalahány ezer forint volt. Látjuk, hogy ebből 16 ezer forint körül volt az izraeli mobil adatforgalom. Puff, bekapcsolva maradt az adat-roaming.
Egy hónappal korábban Ausztriában és Németországban nyaraltunk. Mivel az EU-n belül az adat-roaming felármentes, Kati is bekapcsolta a barangolást, és Izraelbe utazva elfelejtette kikapcsolni. Szerintem nem életszerű, hogy egy lánya esküvőjére utazó örömanya az utazás előtt belépjen a mobiltelefonjának Beállítások-Továbbiak-Mobilhálózatok-Adatbarangolás menübe, hogy kikapcsolja ezt a funkciót. Ráadásul még hálások is lehetünk a T-Com-nak, mert 5 Mbájt (nem Gbájt!) után leállították az adatforgalmat. Ezt az adatmennyiséget az Androidon futó kliensprogramok (WhatsApp, Viber, Skype, Facebook stb.) simán leforgalmazzák anélkül, hogy az ember a telefonjához nyúlna. Mivel Izrael ahhoz a díjzónához tartozik, ahol 1 kbájt adatforgalom több mint 3 forintba kerül, hamar elértük ezt a horror összeget. Amikor kikértük a számlarészletezőt, láttuk, hogy már az első kinti nap végén elértük a limitet.
Engem csak az bosszant, hogy ez az adatforgalmi díj annyira elrugaszkodott a realitástól, hogy tudatosan egészen biztosan nem veszik igénybe az emberek. Ennél kevesebb pénzért vettük a kinti SIM-kártyát ha jól emlékszem 10 Gbájt adatforgalommal, vagyis a T-Com forgalmi díja ennek fajlagosan az ezerszerese! Meg vagyok győződve, hogy ezt a díjat csakis a figyelmetlen ügyfelektől sikerül bekasszírozniuk, ami nálam kimeríti a tisztességtelen üzleti magatartás fogalmát.
A másik csapás anyagilag húzósabb: kinyuvadt a mosógépünk. Pont 10 éves volt, leégett a motorja. A lengéscsillapítói is cserére szorultak, ez a kettő így együtt gazdasági totálkár. Nálunk naponta megy a mosógép, elég gyorsan be kellett szereznünk az újat, kaptunk is egy egészen jó ajánlatot, le is szállították, elvitték a régit. Szépen felcsatlakoztatom a csöveket, helyére gurítom a gépet, vízszintbe állítom, hogy ne billegjen. Be akarom dugni a villásdugót, és...hoppá! Nem ér el az aljzatig. A régié elért.

A vezeték a mosógép aljáról indul ki és 1 m 60 cm hosszú. A 17 évvel ezelőtt épített lakásunkban a dugaszoló aljzatok mindenhol 40 cm magasan vannak, kivéve a vizes helyiségeket, amelyekben életvédelmi okokból 1 m 60 cm a szerelési magasság. Ha nem pont alatta van a mosógép, esélytelen, hogy elérjen a zsinór.
Megírom a szállítónak, hogy rövid a zsinór. Visszaírja, hogy igen, mostanában ilyen rövid zsinórral szállítják a mosógépeket, otthon ő is hosszabbítóval használja az övét. Visszaírom neki: Miről beszél, a használati útmutatóban egyértelműen benne van, hogy tilos elosztót és hosszabbítót használni!

Erre visszaír, hogy a villanyszerelőjük szívesen ad ajánlatot a zsinór kicserélésére. Egy százvalahányezer forintos vadiúj mosógépnél! Azt hittem, szétdurran az agyam! A gyártót nem értem, pedig a németeket nagyra tartom: Ha rövid zsinórral árulom a mosógépet, akkor a vásárlók jelentős része hosszabbítót fog használni, ami vizes helyiségben baleseti kockázatot jelent! A net tele van őrjöngő mosógép-vásárlókkal.

Ráadásul a tegnapi Rhoda Scott koncert is elmaradt, pedig 50 éve várok arra, hogy élőben is hallhassam a dzsesszorgona királynőjét és Hammond-orgonáját. Erre mit csinál: elesik a szállodában és eltöri a lábát!
Hát ezek voltak az utóbbi idők hétköznapi bosszúságai.

Vox populi vox dei

Vagyis a nép szava isten szava. A nép nem hibáztatható. A legutóbbi HVG-ben két jó gondolatot is olvastam, az egyiket Kőszeg Ferenctől, a Magyar Helsinki Bizottság alapítójától, a másikat Péterfy Gergely írótól. (Kőszeget egy kolléganőmön keresztül már a '80-as években megismertem, egyszer egy tábortűznél együtt énekeltük a "Ha én rózsa volnék"-ot).
Kőszeg ezt írta: "Valószínűleg saját társadalmi közegünkből nem érzékeljük, sőt, elképzelni sem tudjuk, hogy a kisvárosi vagy falusi társadalomban milyen viszolyogtató érzést kelt az ellenzéki sajtó vagy a Facebook-posztok gúnyolódása Orbán Viktoron. Számukra Orbán a magányos hős, aki megment bennünket a migránsoktól, Sorostól, Brüsszeltől, az ENSZ-től."
Péterfy szerint pedig: "Nem Mario a hülye, hanem Cipolla a gonosz. Nem Gelsomina a született áldozat, hanem Zampano a szörnyeteg."
Én, aki azzal dicsekszem, hogy Kossuth Rádióra ébredek, megnézem a reggel 6 órás közszolgálati híradót, néha rákattintok az Origóra, 888-ra, Pesti Srácokra, saját információbuborékomban elhittem, hogy lehet jobb választási eredményt elérni. Ott volt ugye a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás Márki-Zay-jal, aztán a március 15-i ellen-békemenet, ahol az én dalomtól zengett a Károly körút:

Pedig a közvélemény-kutatók, nagyjából pontosan jósolták meg a végeredményt. Nem az a baj, hogy ketté van szakadva az ország, de semmit nem is tud az egyik oldal a másikról.
Ami a választási csalásról szóló találgatásokat illeti, Karácsony Gergely államférfihoz méltó módon csitította a közvéleményt: ne magunkon kívül, hanem magunkban keressük a hibát.
Ketté szakadt a vidék és Budapest is: vidéken 2/3-os Fidesz többség, Budapesten 2/3-os ellenzéki győzelem. Nyolcadik alkalommal szavazok az első kerületben. Az első hétben mindig jobboldali jelölt nyert: Bánffy György (MDF, 1990), Csóti György (MDF, 1994), Nagy Gábor Tamás (Fidesz, 1998, 2002, 2010), Balsai István (MDF-Fidesz, 2006), Rogán Antal (Fidesz, 2014). Idén az ellenzék koordinált jelöltje, az LMP-s Csárdi Antal nyerte ezt a kerületet. Ő az egyedüli LMP-s, akinek listáról sikerült bekerülnie a Parlamentbe, Szél Bernadett, hacsak pár száz szavazattal, de alulmaradt fideszes ellenfelével szemben.
Vidéken, ahogy mondani szokták, a Fidesz akár egy narancsra rajzolt szmájlit is indíthatott volna komoly győzelmi esélyekkel. Csak néhány fideszes győztes:

• Kósa Lajos (Debrecen), akiről néhány hete derült ki, hogy megbízták egy 13 ezer milliárdos örökség vagyonkezelésével. Ő cserébe csak egy 800 millió forintos ajándékozási okirat édesanyja nevére történő kitöltését kérte. Ez az információ valószínűleg a választóknak csak egy töredékéig jutott el.
• Pócs János (Jászberény), aki a Facebook-on egy megperzselt disznó képét posztolta, melyre azt írták: "Ő volt a soros". A választók karakán megnyilvánulásnak gondolták hazánk fő ellenségével szemben.

• Czunyiné (Komárom), aki ugyan belebukott az iskolák államosításába, de mostanában mégis gyakran látni a miniszterelnök környezetében, szavazói imádják.
• Aradszky András (Érd), aki rózsafüzérrel űzni el a sorosistákat.

• Vigh László (Zalaegerszeg), aki kitiltotta Alföldi Róbertet Zalaegerszegről. A választók díjazták, hogy megmutatta a fővárosi nyikhajnak, nem kérnek a lila gőzős kozmopolitizmusból.

Néhány mondatos véleményem az ellenzékről:

• Jobbik: Pár éve még gárdamelényben parádéztak a Parlamentben, a zsidó képviselők listázását javasolták. Az utolsó évben viszont elkezdtek a centrum felé húzódni, a Fidesz helyére pályáztak. Ez viszont sok régi Jobbik-szimpatizánsnak nem tetszett. Elnökük, Vona Gábor egykoron ifjú fideszes volt, Orbán Viktorral közös polgári körben kezdték el felépíteni 2002-ben az ellenállást, ezért talán a legintenzívebb karaktergyilkosságot kellett elszenvednie. Megtudtuk róla, hogy homoszexuális és muszlim. Mivel kampányukat Simicska Lajos intenzíven támogatta, azt gondoltam, hogy különösen Kelet-Magyarországon jól fognak szerepelni., ennek ellenére csak a dunaújvárosi körzetet sikerült egyéniben megnyerniük, viszont 19 %-kal a legjobban szereplő ellenzéki párt lettek.
• MSZP-P: Botka László miniszterelnök-jelölttel való kilenc hónapos együttműködés után a DK-t elutasító Botkát menesztették, pártszövetségre léptek a Párbeszéd Magyarországért párttal és annak elnökét, Karácsony Gergelyt nevezték meg miniszterelnök-jelöltnek. Az egyéni választókerületekben koordinált indulásban állapodtak meg a DK-val. Azt gondoltam, nem fogják elérni a 10 %-os bejutási küszöböt (nekik a párszövetség miatt 2x5 % volt a határ), de végül is 12 %-ot értek el és hét fővárosi és egy vidéki választókerületet is megnyertek. Mindazonáltal szereplésük a választási kampányban kapkodó volt, és nem igen volt markáns üzenetük a választóik felé.
• DK: Amikor 2011-ben kiváltak az MSZP-ből, nemcsak Gyurcsány, de én is elhittem, hogy ők lesznek az új baloldal, akik igazi európai szociáldemokrata értékeket hirdetnek. Párttá alakulásuk után a Fidesz úgy módosította a házszabályt (visszamenőlegesen), hogy ne alakíthassanak frakciót. 2014-ben csak 4 képviselőjük jutott be a Parlamentbe, ez szintén kevés volt a frakcióalakításhoz. A 2018-as kampányt Gyurcsány alapvetően a soha magyarországi lakcímmel nem rendelkezett magyar állampolgárok (elcsatolt területeken élő magyarok) szavazati jogának megvonására alapította. Úgy gondoltam, szerzett jog elvételével nem helyes kampányolni, és hogy nem fogják elérni az 5 %-os bejutási küszöböt, de tévedtem: 5.41 %-kal bejutottak, sőt, az MSZP-vel való taktikus koordináció miatt Budapesten három egyéni körzetet is nyertek.
• LMP: A 2009-ben alakult ökopárt váratlanul jól szerepelt az azévi európai parlamenti választásokon, majd sikerült elérniük a bejutási küszöböt 2010-ben és 2014-ben a parlamenti választásokon. Tagjai között sok jogász és idealista civil volt található. Az alapító, Schiffer András (Szakasits Árpád  dédunokája) szigorúan ragaszkodott a jobboldaltól és a baloldaltól való egyenlő távolságtartás elvéhez, a mindenféle koordináció elutasításához. Ez végül pártszakadáshoz vezetett, az LMP-ből kivált a PM, de magát a pártot is elhagyta sok alapító, így a pártelnök mellett Vágó Gábor jogvédő, Kukorelly Endre író is. Az együttműködés és a választási koordináció folyamatos konfliktusforrás maradt a pártban, sokan az LMP együttműködési hajlandóságának hiányát tették felelőssé öt budapesti választókerület bukásáért. Tegnapi hír, hogy a párton belül verekedés is volt a megegyezéspárti Hadházy Ákos és az azt elutasító Sallai R. Benedek között. A már említett Csárdi Antalon kívül több egyéni körzetet nem nyertek, de listán 7.1 %-ot értek el, ezzel hozták a már az előző két választás során megszokott formájukat.
• Momentum: Egy évvel ezelőtt, a Nolimpia-népszavazási kezdeményezés tette ismertté ezt a fiatal pártot. Fellépésük, arculatuk, kommunikációjuk rendkívül profi volt, mindenki azt találgatta, honnan volt erre a PR-ra és a pártépítésre pénzük. Ők voltak az egyetlenek, akiknek egy kerületi fórumára elmentünk a nyáron. Bár egyszer már csalódtam egy generációs pártban, a Fideszben, úgy gondoltam, egy esélyt megérdemelnek, ezért listás szavazatomat nekik ajándékoztam. 3 %-ot értek el, ez kevés volt a Parlamentbe jutáshoz, viszont a választások után a Momentum taglétszáma meredeken emelkedni kezdett, ők azok, akiknek a vereség inkább lendületet, motivációt adott.
• Együtt: Az Együtt 2012-es megjelenése reveláció volt számomra, azt gondoltam, itt a csattanós válasz a Fidesz új választási törvényére, amely együttműködő ellenzéket követelt volna. Bajnai Gordon 2009-2010-es miniszterelnöksége jó irányba fordította az országot, úgy gondoltam, kellő tekintélye lesz majd, felsorakoznak mögé a baloldali pártok. Nos, a 2014-es választási koordináció legalább olyan bénán sikerült, mint a 2018-as, és nagyjából ugyanarra az eredményre vezetett. Bajnai elhagyta a pártot, később követték a párt más prominensei, Pápa Levente, Szelényi Zsuzsanna. A párt húzóneve, Juhász Péter számomra túl radikális volt, neki is ment a Fidesz karaktergyilkoló osztaga rendesen. Az egymás javára történő visszalépéseknél talán az Együtt volt a legengedékenyebb, egyedül a csepeli választókerületet nem engedte el, amit végül sikerült is megnyerniük. Listán viszont még az 1 %-ot sem érték el, ami azt jelenti, hogy vissza kell fizetniük a teljes kampánytámogatást. A megszűnő párt most próbálja összekoldulni ezt a pénzt egykori szimpatizánsaitól. Sajnálom őket.
• Kétfarkú kutyapárt: Ők a magyarországi viccpárt, akik próbálták mindennek a fonákját megláttatni. Üdítő volt ez a hang akkor, amikor egy-egy "társadalmi célú" tájékoztató plakáton már csak kínunkban tudtunk nevetni. A március 15-ei ellen-békemenetet is ők szervezték. Persze azzal, hogy az összes egyéni választókerületben fenntartották a jelöltjeiket, végül is akadályozták az ellenzéki koordinációt, ezért azokban a kerületekben, ahol csak pár száz szavazat döntött a Fidesz javára, az MKKP is felelőssé tehető, mint például Budakeszin Szél Bernadett veresége. Összesen 1.75 %-ot értek el listán.

• Kamupártok: 23 párt állított országos listát, ebből 15 úgynevezett kamupárt soha semmilyen politikai tevékenységet nem végzett, közvetlenül a választások előtt alakult. Sok esetre derült fény, amikor az ajánlási íveiken szereplő nevek még sorrendjükben is megegyeztek a fideszes jelölt ajánlási íveivel, ennek ellenére a Nemzeti Választási Iroda a legtöbb esetben nem indított vizsgálatot. Arra hivatkoztak, hogy az ajánlási íveken az aláírásokat nem áll felhatalmazásukban ellenőrizni. Pedig a kamupártok egyértelműen a Fidesz érdekét szolgálták, segítettek az ellenzéki szavazatok porlasztásában. Ez a magyar választójogi törvény egyik súlyos anomáliája. Végül azért a kamupártoknak még együttesen sem sikerült elérniük a szavazatok 1 %-át, kíváncsi vagyok, tőlük visszaszerezhető-e a kampányfinanszírozás állami támogatása.
• Függetlenek: 2015-ben Kész Zoltán független jelölt megnyerte a veszprémi időközi képviselőválasztást, ezzel a Fidesz elveszítette 2/3-os parlamenti többségét. Ezt az eredményét idén nem sikerült megőriznie, Veszprémben végül Fidesz-győzelem lett, viszont Pécs független képviselőjelöltje, Mellár Tamás legyőzte a fideszes jelöltet. Mellár az első Fidesz-kormányban a Statisztikai Hivatal elnöke volt, később azonban -több más egykor Fidesz-közeli közgazdászhoz (Bod Péter Ákos, Chikán Attila) hasonlóan - renegáttá és Fidesz-kritikussá vált. Meg is kapta a magáét a kampányban, sorosista ügynöknek lett megbélyegezve.

Bár a választások előtti lázas állapot lassan elmúlik, mindkét oldal annak fenntartásán munkálkodik. Az ellenzék tüntetéssorozatot indít, de eltérően a Fidesz 2002-es nagygyűléseitől, amikor is meghirdették a polgári körök mozgalmat, az ellenzék részéről még semmiféle pozitív, előremutató javaslat nem hangzott el. A kormánypártok viszont hozzáláttak Orbán március 15-ei ígéretének végrehajtásához, a sorosista ügynökök listázásához.

Úgy látszik, a harc folytatódik.

A Fidesz atombombái

Öt évvel ezelőtt, 2013 január 1-én a Fidesz kommunikációs atombombát dobott le: a rezsicsökkentést. Ráadásul ezt a dátumot kötelezően megörökítette a közüzemi számlákon is (klikk a nagyobb képért).

A lassan polgárosodni kezdő magyar nép ismét Kádár népe lett: simán bevette, hogy mindössze a kormány jófejségén múlik az egyébként külföldről importált energiahordozók ára. A képlet egyszerű: gonosz kormány magasan tartja a gázárat, jó kormány pedig alacsonyan. Két lépcsőben 25 %-kal csökkentették a gáz és a villamosenergia árát, és a nép nem vette észre, hogy az elmúlt öt évben a nemzetközi piacon a felére esett a földgáz ára, kormányközeli haver gázkereskedők busás hasznot söpörtek be. A számlán feltüntetett halmozódó összeg pedig igazi "habolmány": A 2014-es országgyűlési választásokra már elég nagy összeg jelent meg a "megtakarítási" rovatban, hogy a választók úgy érezzék, ennyiért megéri újabb négy évet ajándékozni a Fidesznek.
A választások után a rezsicsökkentés lendülete szép lassan kimúlt, de kapóra jött a bevándorlási krízis, mely a Soros György elleni hisztériakampánnyal igazi tömegpusztító fegyverré vált. A kormánypropaganda a nép legrosszabb tulajdonságára épített: félelem, irigység, gyűlölet, önzés.
Tavaly ősszel népszavazás volt a kérdésben, idén pedig két nemzeti konzultáció és több plakátkampány is, az adófizetők pénzéből 2017-ben több mint 60 milliárd forintot fordítottak kormánypropagandára. De a legutolsó nemzeti konzultáció, amit az állítólagos "Soros-tervről" tartottak, olyan mértékben volt arcpirító, úgy sütött belőle a hazugság és a gyűlölet, hogy azt gondoltam, ez már tényleg kiveri az embereknél a biztosítékot, és az ellenzéket összehangolt ellenakcióra fogja sarkallni. Én magam alternatív konzultációs ívet készítettem, egy dalt is feltöltöttem a YouTube-csatornámra. Összehangolt ellenzéki akció mindössze egy bátortalan tüntetés volt a Kossuth téren, ahol papírrepülőt lehetett hajtogatni a konzultációs ívekből. Lehettek rajta talán ötvenen. Nem volt sem ellen-konzultáció, sem nagyobb tüntetés.

A nemzeti konzultációról a kormány azt állítja, hogy igazán demokratikus eszköz, hiszen a nép "véleményt nyilváníthat fontos kérdésekben". Nos a valóságban a náci Németországban kitalált propagandaeszközről van szó, melyre az alábbiak jellemzők:

• A feltett kérdések valójában olyan állítások, melyek nem felelnek meg a valóságnak;
• A válaszlehetőségek nem tartalmaznak valódi alternatívát;
• A "helyes" választ a tömegmédiában, óriásplakátokon és "konzultációs fórumokon" közpénzből sulykolják, miközben az ellenzéknek kizárólag pártpénzből volna lehetőségük ellenkampányt folytatni;
• A kérdőívek összeszámlálásának folyamata nem nyilvános, semmiféle társadalmi ellenőrzés nem lehetséges;
• A nemzeti konzultáció internetes felülete - melyen keresztül szintén lehetett válaszokat beküldeni - nem felelt meg a legalapvetőbb adatvédelmi szabályoknak valamint egyazon IP-címről tetszőleges számú kérdőív beküldhető volt kamu adatokkal.

Vicces közjáték volt, hogy Hadházy Ákos, az LMP társelnöke élni kívánt a választók adta felhatalmazással, hogy ellenőrizhesse a beérkezett nemzeti konzultációs ívek számlálását, de csakis munkaidőn kívül, néhány üres dobozokkal teli helyiséget tekinthetett meg. Mikor tapasztalatairól beszámolt, feljelentették a "nemzeti konzultáció becsületének csorbítása" miatt. Ez nem vicc, még jelenleg is folyik ellene a nyomozás.
A nemzeti konzultáció határidejét végül egy hónappal meghosszabbították, mert "idő kell ahhoz, hogy az emberek felelős és megfontolt választ adhassanak a kérdésekre". A kérdőívek feldolgozása csaknem másfél hónapig tartott, Kovács Zoltán kormányszóvivő (és CEU-s öregdiák) tegnap jelentette be diadalittasan, hogy megvannak a végleges számok, a magyarok elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre. A mai napon komoly internetes kutatást folytattam, hogy a visszaérkezett kérdőívek számán kívül egyéb számszerű eredményre leljek, de a legrészletesebb eredmény a ma reggeli M1 híradó képernyőjét jelent meg kb. tíz másodpercig, verbálisan nem hangzott el (katt a nagyobb képért):

Az ábrán látható, hogy legtöbb "nem" a 2. kérdésre érkezett, de ez sem éri el a szavazásra jogosult lakosság 30 %-át, vagyis nagyjából megfelel a Fidesz mindenkor mozgósítható törzsszavazóinak. Nem túl jó eredmény a befektetett pénzzel összehasonlítva. A protest-válaszok száma (sajnos nem tudjuk az érvényteleneket és az "igen"-eket szétválasztani) 50 000 körül van (kb. két százalékpont), gondolom sokan írtak vagy rajzoltak különféle üzeneteket. Mi az alternatív kérdőíveinket küldtük el és Kapuváron adtuk postára. Hogy miért éppen ott? Átautóztunk a városon, amikor a soproni üdülésünkre mentünk, és felháborított minket a főutat ellepő sok uszító plakát. Kicsinyes bosszú, tudom.
Én - ellentétben sok ellenzéki politikussal - nem vonom kétségbe a fenti számokat. Sajnos valóban sikerült ennyire elvakítani a lakosságot, bizonyítják ezt a vidéki városainkban időnként fel-fel törő migránspánikok, mint legutóbb Cegléden. Sok ismerősöm valamelyik aktív családtagjának adta oda a kérdőívét, volt, aki egy agilis szomszédnak. Sajnos az a legcsüggesztőbb, hogy ezek a számok igazak.
Azért eljátszottam a gondolattal, hogy vajon miért van csaknem 8000-es szórás a válaszok között. Ez mindössze 0,3 százalékpont, ennyi hibázás simán lehet: özvegy Szabóné a hokedlin ülve a konyhaasztal sarkán a csigás lámpa fényénél elfelejt egy-egy kérdésre válaszolni vagy véletlenül rossz helyre teszi az X-et. De azért mégis: legtöbben a második kérdésre, a határkerítés lebontására mondtak nemet. Pedig tudhatjuk, hogy Soros javaslatában kifejezetten erős határőrizet és az illegális migráció megakadályozása szerepel. Legkevesebben az utolsó kérdésben a kilátásba helyezett brüsszeli szankciók ellen tiltakoztak, hiába, dzsentri nép a magyar, nekünk a pénz a legkevesebb.
És hogy mi ma a helyzet három hónappal a választások előtt? Épp most próbálják ellehetetleníteni az Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott vidéki civil szervezeteket. A Soros-elleni propagandára most szavaztak meg további 11 milliárd forintot, ami a választások előtt nyílt pártpropaganda adófizetői pénzből. Az ellenzéki pártokat pont most büntette meg az Állami Számvevőszék kisebb-nagyobb összegekkel tiltott pártfinanszírozás (pl. a piaci árnál olcsóbban bérelt pártiroda) miatt, mely döntés ellen elég példátlan módon nincs jogorvoslati lehetőség.
Lehangoló hónapoknak nézünk elébe.

Új kiszolgáltatottság

Az emberiség több százezer éves történetében ki volt szolgáltatva a természet erőinek, árvizek, tornádók, földrengések kénye-kedvének. Az istenek megengesztelésével próbáltunk túljárni a természet eszén, aszály idején termékenységi táncot jártunk. Mára sikerült többé kevésbé úrrá lennünk a természet vad erői fölött, az árvizek útjába gátakat emelünk, földjeinket öntözzük, az időjárás rosszra fordulását napokkal-hetekkel előre jelezzük. Nem vagyunk többé kiszolgáltatva.
Vagy mégis?
A számítógépet, internetet, okostelefont használók már tudják egy ideje, hogy a szoftvereknek való kiszolgáltatottság majdnem olyan pusztító lehet, mint a természet vad erőinek. Felsorolok néhány példát csak az elmúlt néhány hónapból.
Telefonomon rendszeresen frissíti magát az operációs rendszer (jelenleg Android 6.0.1. - áldassék a neve). A legutóbbi frissítés után hiába hívtak, nem csörgött a telefon. Már több posztban megírtam, hogy már a régi telefonjaimon is az Orion űrhajó filmzenéje (Peter Thomas) szerzeménye a csengőhangom, ez nálam afféle kabala és nosztalgia. Nos, elnémult az Orion, pedig szabványos mp3-as fájlformátumban van és a telefon zenelejátszója minden további nélkül lejátssza. Utána olvasva a fórumokban mások is arról panaszkodtak, hogy elnémult a csengőhangjuk. Persze agyatlan ötletelésen kívül semmilyen értelmes megoldási javaslatot nem találtam. Próbálkoztam a "Beállítások" alkalmazás "Hangbeállítások" menüjével, ki is lehetett választani az Oriont, meg is szólalt, de ha hívásom érkezett, néma maradt. Már kezdtem lemondani kedvenc csengőhangomról, amikor végül kipróbáltam, hogy a zenelejátszó "Opciók" menüjéből választom ki a "Beállítás csengőhangként" parancsot. Csodák-csodája, ez működik. Istenem, valamit elkeféltek a friss verzióban.
Cégem bankügyeit a banktól kapott chipkártyával és a hozzá kapott kártyaolvasóval intézem. Attól függően, hogy milyen böngészőt használ az ember, egy megfelelő bővítményt kell telepíteni és már mehet is a belépés a netbankba. Naná, hogy egy szép napon nem tudtam belépni, azt írta, telepítsem a bővítményt. Nézem, látom, hogy már telepítve van, de azért telepítem még egyszer: semmi eredmény. Csak pár nap múlva jött ki a böngészőnek egy olyan verziója, amely már megint újra engedte futni a bővítményt. De mi van az ez alatt az idő alatt el nem utalt pénzekkel? A bosszúsággal? Az elfecsérelt idővel?
Egy PLC-s fejlesztésünk kapcsán a megrendelőnknek részletes fejlesztői leírást adtunk a fejlesztő rendszer használatáról. Panaszkodik, hogy nála nem működik, a gépe sehogyan sem kapcsolódik a még fel nem programozott, IP-címmel nem rendelkező PLC-khez. Megint csak az internetes fórumokhoz fordulok: őrjöngő felhasználók, tanácstalanság. Nézzük a megrendelőnk gépét: ugyanaz az operációs rendszer, a fejlesztő szoftvernek ugyanaz a verziója, mint a miénk. Vizsgáljuk meg a hálózati adatforgalmat egy erre alkalmas monitor-programmal. A mi gépünknél kimegy a megfelelő multicast üzenet, mely a hálózaton lévő PLC-ket hivatott felderíteni, a megrendelő gépénél nem. Hát persze, hogy a gépre telepített vírusfigyelő szoftver tűzfala blokkolta az üzenetet.
A vírusfigyelő programok amúgy is szeretnek nagyon mélyen belemászni a számítógépek lelkébe. Van egy kedvenc fényképszerkesztő szoftverem, már elég jól ismerem a csínját-bínját, kiismertem az összes funkcióját. Egy szép napon hiába kattintok a program ikonjára, nem indul. De nem ír ki ám semmit, csak néma csönd. Indítsuk újra gépet - semmi. Telepítsük újra a szoftvert - semmi. Persze régi motorosként kikapcsoltam a vírusfigyelést - mégse semmi. Kollégám azt mondta, látott ő már karón varjút, távolítsam el végleg a vírusfigyelőt. Mondtam neki, nem hiszem, hogy ez más lenne, mint kikapcsolni, de azért kipróbálom. Lássatok csodát: a fényképszerkesztő elindult. Nézzük a fórumokat: őrjöngő felhasználók, tanácstalanság, bla-bla-bla. Az új frissítés blokkolt néhány régi programot.
Feltűnt, hogy egy ideje rengeteg kéretlen levelet kapok a hivatalos email címemre. Ez azért furcsa, mert ezt a címet nem használom magáncélra, nem használom internetes vásárlásokra vagy egyéb tranzakciókra. Megtudtam aztán, hogy vannak olyan mobilapplikációk, melyek nagyon jópofák, pl. fényképeket lehet velük átalakítani, csak van velük egy apró bibi - lelopják a telefonunk címlistáját. Persze telepítéskor minden applikáció kér hozzájárulást ehhez-ahhoz, de általában gondolkodás nélkül meg szoktuk adni az engedélyt. Hát így lett a hivatalos email címem is árucikk, működő címek darabja egy cent a reklámpiacon.

Megint nincs autóm

Nem kell megijedni, nem törtem össze, nem lopták el a jó öreg Nissant. Annyi történt csak, hogy 20 éves korában nyugdíjba küldtük, az új autó pedig nem az enyém, hanem a cégé.
1981 és 1992 között egy Trabant kombit hajtottam, de ez egész végig apám nevén volt.
1992-ben, Bori megszületése után már szükség volt egy nagyobb autóra, így vásároltunk egy Fiat Tipo-t, tulajdonjogilag ez volt az első autóm. Ez is ugyanúgy 11 évet szolgált, mint a Trabant, 2003 végén, pár hónappal Petra érkezése előtt adtam el, és a cég akkori vezérigazgatójának hat éves levetett Nissan Primera-ját kaptam meg cégautóként, így 2003-tól 2009-ig megint nem volt autóm. 2009-ben volt cégem csődbe ment és felszámolásra került, de a Nissan-t sikerült megvásárolnom.
Egy korábbi posztomban már írtam a Nissan-ról, nagyjából leírtam a történetét. 13 és fél évet töltött velünk, ez alatt az idő alatt nagyon sok családi nyaraláson, túrán volt hű útitársunk, mindössze négy alkalom volt, amikor hűtlenek voltunk hozzá:

• 2005-ben összetörték a kiskunlacházi Duna-parton, ezért a biztosító által biztosított Nissan Almera-val jártunk a Garda-tónál

A Garda-tónál

• 2006-ban Vondornyalakra apósom autójával mentünk, mert a Nissan kuplungja az utolsó pillanatban mondta fel a szolgálatot és már nem volt idő megjavíttatni.

Bori, Pötyi disznó és apósom Hyundai Deawoo-ja

• 2007-ben Erdélybe egy bérelt Renault Traffic furgonnal utaztunk, mert a szüleim is velünk voltak.

Irány Erdély

• 2014-ben Izraelben természetesen bérautóval közlekedtünk, ami egy Kia Forte volt.

A Pál család a Kiával Izraelben

És ha már a Kia-nál tartunk, az új autónk - ami nem is a miénk, hanem a cégemé - is egy Kia, mégpedig Cee'd SW, vagyis kombi. A Nissan-tól vasárnap érzékeny búcsút vettünk.

Búcsú a Nissan-tól

Azért megnyugtató, hogy az ember minden autóváltással egy lépést előre lép:

• A Trabant volt az első autónk, kétütemű volt, léghűtéses, de egészen Lengyelországig eljutottunk vele.
• A Fiat már négyütemű volt és ötsebességes, és volt benne szervofék. Igaz, hogy nem volt katalizátoros és semmilyen egyéb extra sem volt benne, ennek ellenére bejártuk vele az országot, telente Ausztriát, sőt, még Csehországba is elvitt minket.
• A Nissan volt az első autóm, amely szervokormányos volt, volt benne ABS, klíma, légzsák, elektromos ablakemelő. A motorja ugyan katalizátoros volt, de szmogriadó esetén már nem közlekedhettem vele, viszont jártunk vele Ausztriában, Horvátországban, Olaszországban, Szlovákiában.
• A Kia-ban az előbbieken túl már van tempomat, tolatóradar, menetstabilizátor is. Remélem, sok jó helyen járunk vele majd.

Nem vagyok rendszámbabonás, de új rendszámunk elég jó: PCA-821. A PCA lehet a Pál Család Autója, a 821 pedig tartalmazza az összes szerencseszámunkat: Bori 8-án, Orsi 18-án, Petra pedig 28-án született. A 821 egy szép prímszám, ráadásul egy ikerprím első tagja.

Egy korszak lezárulása a paksi atomerőműben

Egy három évvel ezelőtti posztomban írtam a paksi atomerőműben üzemelő csomóponti szabályozó rendszerünkről annak 20 évvel azelőtti próbaüzeme kapcsán. Akkor megírtam, hogy az akkori rendszer 18 nagyobb főberendezéséből 8 még mindig üzemben van, az összes leállítása 2017-re várható.
Nos, a héten eljött ez a pillanat, és ez valóban egy korszak lezárását jelenti. Annak a korszakét, melyben jelentősen dominált a cégünk által fejlesztett és gyártott hardver és alapszoftver (operációs rendszer és kommunikációs szoftverek).
Amikor 1981-ben a VEIKI-ben az Elektronikai Osztályon kezdtem dolgozni mint szoftverfejlesztő, már javában folytak azok a hardver- és szoftverfejlesztések, melyeknek utolsó gyümölcseit számoltuk fel most az erőműben. Számos fejlesztéshez szabadalom is társult. A méréstechnikában a cégünk fejlesztett ki egy induktív elven működő, nagy szigetelési szilárdságú analóg potenciál-leválasztót, melynek segítségével távoli technológiai helyek áramtávadóinak jeleit is biztonsággal és nagy pontossággal lehetett megmérni. Ezek utolsó mohikánjait számoltuk fel, akárcsak egy másik szabadalom alapján a hálózati frekvenciára szinkronizált mintavételezésű mérőkártyát. Ennek szűrőalgoritmusa különben azt az aritmetikai programcsomagot használta, melyet a diplomatervem keretében még 1979-ben fejlesztettem ki, így elmondható, hogy egy '79-ben általam megírt eredeti programkód még futott 2017-ben, 38 év után!
Olyan alapszoftverek fejezték be földi pályafutásukat, mint az egyik - már 10 éve nyugdíjas - kollégám által fejlesztett real-time operációs rendszer (bár ezt akkoriban monitornak, ütemezőnek vagy executive-nak neveztük, és az STM - Simple Task Manager, ill. MTM - Multiprocessor Task Manager névre hallgatott), valamint egy soros vonali zavartűrő kommunikációs rendszer (ennek nem volt neve, de mivel a dokumentációban valahogyan szerepeltetni kellett, az FTCS - Fault Tolerant Communication System nevet adtam neki).
A fenti alapszoftverek és az őket használó alkalmazói szoftverek fejlesztésére szolgáló fordítók és konfigurátorok is futtathatók mind a mai napig, a Windows 10-es gépeinken is. 1981-ben a szakmérnöki diplomatervem egy folyamatirányító programnyelv, a PCL80 kifejlesztése volt. Ennek compilere is futóképes így 36 év után a mai gépeken!
A most megszűnt berendezéseket felváltó berendezések már kizárólag vásárolt eszközökből állnak, elterjedt és szabványos alapszoftvereket és kommunikációs eljárásokat alkalmaznak. A mérnöki munka már teljes egészében a rendszerintegrációra korlátozódik, a saját fejlesztésnek és invenciónak már nem sok tere van. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy a héten felszámolt eszközök 25 évig szolgáltak az erőműben, a megbízhatóságukkal nem volt probléma. Az más kérdés, hogy kifejlesztésük nagyságrendekkel került többe, mint a vásárolt eszközökből való berendezésgyártás.
A héten szakmai múltam egy jelentős része a fizikai valóságból a megszépítő emlékek világába ment át. Ezt a korszakot idézi az alábbi facebook-poszt, melyet hat éve tettem közzé, és a '80-as évek közepén ábrázol egy berendezés (középfeszültségű transzformátor csillagponti ívoltó tekercsét szabályozó automatika) bemérése közben.

Szolgáltatóváltások

Bankok, kábeltelevíziók, internet- és telefonszolgáltatók, díjbeszedők. Különféle szolgáltatók hálóiban vergődünk. Ezek a szolgáltatók kezdetben a hegyeinkért kegyeinkért versengenek, aztán megszűnnek, átadnak minket más szolgáltatóknak, mi pedig tehetetlenül sodródunk, őrlődünk közöttük.
Még valamikor 2013-ban ajánlott fel a UPC díjkedvezményt azoknak, akik áttérnek az elektronikus számlabemutatásra. Amúgy is untam már a sok postán kapott számlát, meg sajnáltam a sok fát, amiket a sok papír miatt kell kivágni, a befizetéseket úgyis már régóta csoportos beszedéssel oldottam meg, így aztán regisztráltam a Díjnet-hez, és ha már a UPC-számlám oda került, felvettem a számláim közé a gázszámlát és a villanyszámlát is. Pont jókor jött az elektronikusan befizetett számla, mert ekkor kezdték bevezetni azt az őrületet, hogy fel kell tüntetni a 2013. január 1-je óta megspórolt összeget a közüzemi számlákon.
Az ELMŰ csak kb. fél évig küldte a számláit a Díjnet-en keresztül, valószínűleg sokallni kezdte a Díjnet tarifáit, rájött, hogy ezt ő is megtudja csinálni, ezért kiépítette saját rendszerét. A villanyszámláimat így az Elmű saját ügyfélszolgálati oldalán kérdezhetem le, már persze ha be tudok lépni, ugyanis rendszeresen felszólit, hogy változtassam meg a jelszavamat, de nem adhatom ám meg a korábbi három jelszavam valamelyikét, mert fő a biztonság. Szerintem alkalmaztak egy túlbuzgó kiberszekust, aki ezen éli ki magát.
A telefonszámláinkat már korábban egy párhuzamos számlázó rendszerbe, a Távszámlába vittük be. A Távszámlát a T-com üzemeltette, ő maga ajánlotta fel T-com-os számláink (Kati, Bori, Petra - az enyémet a cég fizeti) kezelését. Egészen tavalyig, amikor is felszámolták ezt az üzletágukat, és minden számlát átküldtek a Díjnethez. Nem volt az áttérés teljesen zökkenőmentes, egy hónapot magunknak kellett átutalnunk, ha nem akartuk, hogy kikapcsolják a telefonunkat.
Úgy adódott, hogy idén januárban két szolgáltatóváltásban is részem volt. A cég régi-régi internet-szolgáltatója az Enternet volt. Először a cégnek 1994-ben lett internetje, de csak betárcsázós. Végül 2001-re lett ADSL-alapú internetünk mai szemmel nézve röhejesen alacsony sávszélességgel, ezt a szolgáltatást nyújtotta az Enternet. Tíz éven keresztül hűségesek voltunk hozzájuk. 2011-ben már a VEIKI nem létezett, de mi még fenntartottuk az előfizetést, és a céges email-címünk mellett megmaradt a VEIKI-s is. Csakhogy 2011-ben el kellett költöznünk, és kiderült, hogy a hálózattulajdonos T-com akadályozza az Enternet-et abban, hogy új helyen építsen ki hálózatot, erről írtam is egy posztot akkoriban.
Szóval a hálózatszolgáltatónk a T-com lett, de hogy megmaradhassanak a VEIKI-s postafiókjaink, a domain-szolgáltatást és a webhostingot továbbra is az Enternettől igényeltük, és volt egy mobilnet előfizetésünk is náluk. A mobilnethez az Enternet a Vodafone hálózatát használta különben. Nos, januárban közölték, hogy a mobilnet-szolgáltatásuk megszűnik, ekkor döntöttük el, hogy végleg szakítunk az Enternettel, és minden náluk lévő szolgáltatást, vagyis a domain-szolgáltatást, a webtárhelyünket és a postafiókjainkat is átvittük a T-com-hoz. Győzött az erősebb.
Az áttérés csak kisebb zökkenőkkel járt, pl. az én postafiókomat valamiért nem konfigurálták fel rendesen, ezért napokig nem működött, a name-szervert elfelejtették ráállítani a weboldalunkra, hasonlóan a MySQL szerverüket is. Mára már úgy tűnik, minden rendben.
Családi bankunkról, a Citibankról már több mint egy éve tudjuk, hogy ki fog vonulni a lakossági üzletágból. Mi mindig is OTP-sek voltunk, de 2000-ben a Westel mobil-előfizetés mellé felajánlottak nekem a egy Citi Gold hitelkártyát. Soha nem volt még korábban hitelkártyám, gondoltam, kipróbálom. A Citi mindig is nagyon nyomulós volt, később egy Citi Silver-re is rábeszéltek, merthogy a Gold az VISA, a Silver pedig MasterCard. 2009-ben aztán a folyószámlánkat is átvittük a Citihez, mert az ún. "négy 0-ás" csomagot ajánlották fel (a számlavezetés, a pénzfelvétel, az utalás és a kártyahasználat is díjtalan). Katinak is lett a bankkártyája mellé egy hitel-társkártyája. Amikor aztán Orbánék bevezették a bankadót és adót szedtek a készpénzfelvétel és az átutalás után, a Citibank ezt elkezdte szépen továbbhárítani az ügyfelekre. A Bankfelügyeletet dicséri, hogy ezért elmarasztalták a Citit, akinek vissza kellett fizetnie az így jogtalanul beszedett díjakat. Szerintem ekkor határozta el a Citibank, hogy kivonul a magyar piacról.
Az ügyfélkört az Erste Banknak adták át, és már hónapok óta szervezték az áttérést, amire végül február 6-án került sor. Három csatornán, levélben, emailben és SMS-ben is támadtak minket, egy csomó információt zúdítva a nyakunkba. Arany, ezüst és világoskék bankkártyám helyett az Erstétől kaptam három egyformán sötétkék kártyát - hát mit mondjak, nem túl ügyfélbarát. Levelükben azt írták, hogy a kártyák aktiválása egyenleg-lekérdezéssel, vagy az első fizetéssel történik. Ehhez képest a VISA-kártyám aktiválása csakis az Erste által üzemeltetett ATM-nél volt lehetséges. Ezt leszámítva az áttérés zökkenőmentes volt.
Akadt egy kis problémám a netbankba való belépéssel is: az ügyfélazonosítót levélben és emailben, az első jelszót pedig SMS-ben küldték el. Én az alábbi SMS-t kaptam:

Mivel szerencsétlen módon a karaktersorozatot indító "!" külön sorba került, e nélkül próbáltam megadni a jelszót kétszer egymás után, ezért a netbank kitiltott, fel kellett hívnom a telefonos ügyfélszolgálatot. Mivel az átállás időszakában mindenki az Erstét hívta, 40 perc várakozás után jutottam ügyintézőhöz, aki készségesen feloldotta a zárlatot.
Végül is az ember attól Ember, hogy előbb-utóbb úrrá lesz a saját maga által teremtett káoszon.