Parlament

Parlament

2018. április 15., vasárnap

Vox populi vox dei

Vagyis a nép szava isten szava. A nép nem hibáztatható. A legutóbbi HVG-ben két jó gondolatot is olvastam, az egyiket Kőszeg Ferenctől, a Magyar Helsinki Bizottság alapítójától, a másikat Péterfy Gergely írótól. (Kőszeget egy kolléganőmön keresztül már a '80-as években megismertem, egyszer egy tábortűznél együtt énekeltük a "Ha én rózsa volnék"-ot).
Kőszeg ezt írta: "Valószínűleg saját társadalmi közegünkből nem érzékeljük, sőt, elképzelni sem tudjuk, hogy a kisvárosi vagy falusi társadalomban milyen viszolyogtató érzést kelt az ellenzéki sajtó vagy a Facebook-posztok gúnyolódása Orbán Viktoron. Számukra Orbán a magányos hős, aki megment bennünket a migránsoktól, Sorostól, Brüsszeltől, az ENSZ-től."
Péterfy szerint pedig: "Nem Mario a hülye, hanem Cipolla a gonosz. Nem Gelsomina a született áldozat, hanem Zampano a szörnyeteg."
Én, aki azzal dicsekszem, hogy Kossuth Rádióra ébredek, megnézem a reggel 6 órás közszolgálati híradót, néha rákattintok az Origóra, 888-ra, Pesti Srácokra, saját információbuborékomban elhittem, hogy lehet jobb választási eredményt elérni. Ott volt ugye a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás Márki-Zay-jal, aztán a március 15-i ellen-békemenet, ahol az én dalomtól zengett a Károly körút:
Pedig a közvélemény-kutatók, nagyjából pontosan jósolták meg a végeredményt. Nem az a baj, hogy ketté van szakadva az ország, de semmit nem is tud az egyik oldal a másikról.
Ami a választási csalásról szóló találgatásokat illeti, Karácsony Gergely államférfihoz méltó módon csitította a közvéleményt: ne magunkon kívül, hanem magunkban keressük a hibát.
Ketté szakadt a vidék és Budapest is: vidéken 2/3-os Fidesz többség, Budapesten 2/3-os ellenzéki győzelem. Nyolcadik alkalommal szavazok az első kerületben. Az első hétben mindig jobboldali jelölt nyert: Bánffy György (MDF, 1990), Csóti György (MDF, 1994), Nagy Gábor Tamás (Fidesz, 1998, 2002, 2010), Balsai István (MDF-Fidesz, 2006), Rogán Antal (Fidesz, 2014). Idén az ellenzék koordinált jelöltje, az LMP-s Csárdi Antal nyerte ezt a kerületet. Ő az egyedüli LMP-s, akinek listáról sikerült bekerülnie a Parlamentbe, Szél Bernadett, hacsak pár száz szavazattal, de alulmaradt fideszes ellenfelével szemben.
Vidéken, ahogy mondani szokták, a Fidesz akár egy narancsra rajzolt szmájlit is indíthatott volna komoly győzelmi esélyekkel. Csak néhány fideszes győztes:

  • Kósa Lajos (Debrecen), akiről néhány hete derült ki, hogy megbízták egy 13 ezer milliárdos örökség vagyonkezelésével. Ő cserébe csak egy 800 millió forintos ajándékozási okirat édesanyja nevére történő kitöltését kérte. Ez az információ valószínűleg a választóknak csak egy töredékéig jutott el.
  • Pócs János (Jászberény), aki a Facebook-on egy megperzselt disznó képét posztolta, melyre azt írták: "Ő volt a soros". A választók karakán megnyilvánulásnak gondolták hazánk fő ellenségével szemben.
  • Czunyiné (Komárom), aki ugyan belebukott az iskolák államosításába, de mostanában mégis gyakran látni a miniszterelnök környezetében, szavazói imádják.
  • Aradszky András (Érd), aki rózsafüzérrel űzni el a sorosistákat.

  • Vigh László (Zalaegerszeg), aki kitiltotta Alföldi Róbertet Zalaegerszegről. A választók díjazták, hogy megmutatta a fővárosi nyikhajnak, nem kérnek a lila gőzős kozmopolitizmusból.
Néhány mondatos véleményem az ellenzékről:
  • Jobbik: Pár éve még gárdamelényben parádéztak a Parlamentben, a zsidó képviselők listázását javasolták. Az utolsó évben viszont elkezdtek a centrum felé húzódni, a Fidesz helyére pályáztak. Ez viszont sok régi Jobbik-szimpatizánsnak nem tetszett. Elnökük, Vona Gábor egykoron ifjú fideszes volt, Orbán Viktorral közös polgári körben kezdték el felépíteni 2002-ben az ellenállást, ezért talán a legintenzívebb karaktergyilkosságot kellett elszenvednie. Megtudtuk róla, hogy homoszexuális és muszlim. Mivel kampányukat Simicska Lajos intenzíven támogatta, azt gondoltam, hogy különösen Kelet-Magyarországon jól fognak szerepelni., ennek ellenére csak a dunaújvárosi körzetet sikerült egyéniben megnyerniük, viszont 19 %-kal a legjobban szereplő ellenzéki párt lettek.
  • MSZP-P: Botka László miniszterelnök-jelölttel való kilenc hónapos együttműködés után a DK-t elutasító Botkát menesztették, pártszövetségre léptek a Párbeszéd Magyarországért párttal és annak elnökét, Karácsony Gergelyt nevezték meg miniszterelnök-jelöltnek. Az egyéni választókerületekben koordinált indulásban állapodtak meg a DK-val. Azt gondoltam, nem fogják elérni a 10 %-os bejutási küszöböt (nekik a párszövetség miatt 2x5 % volt a határ), de végül is 12 %-ot értek el és hét fővárosi és egy vidéki választókerületet is megnyertek. Mindazonáltal szereplésük a választási kampányban kapkodó volt, és nem igen volt markáns üzenetük a választóik felé.
  • DK: Amikor 2011-ben kiváltak az MSZP-ből, nemcsak Gyurcsány, de én is elhittem, hogy ők lesznek az új baloldal, akik igazi európai szociáldemokrata értékeket hirdetnek. Párttá alakulásuk után a Fidesz úgy módosította a házszabályt (visszamenőlegesen), hogy ne alakíthassanak frakciót. 2014-ben csak 4 képviselőjük jutott be a Parlamentbe, ez szintén kevés volt a frakcióalakításhoz. A 2018-as kampányt Gyurcsány alapvetően a soha magyarországi lakcímmel nem rendelkezett magyar állampolgárok (elcsatolt területeken élő magyarok) szavazati jogának megvonására alapította. Úgy gondoltam, szerzett jog elvételével nem helyes kampányolni, és hogy nem fogják elérni az 5 %-os bejutási küszöböt, de tévedtem: 5.41 %-kal bejutottak, sőt, az MSZP-vel való taktikus koordináció miatt Budapesten három egyéni körzetet is nyertek.
  • LMP: A 2009-ben alakult ökopárt váratlanul jól szerepelt az azévi európai parlamenti választásokon, majd sikerült elérniük a bejutási küszöböt 2010-ben és 2014-ben a parlamenti választásokon. Tagjai között sok jogász és idealista civil volt található. Az alapító, Schiffer András (Szakasits Árpád  dédunokája) szigorúan ragaszkodott a jobboldaltól és a baloldaltól való egyenlő távolságtartás elvéhez, a mindenféle koordináció elutasításához. Ez végül pártszakadáshoz vezetett, az LMP-ből kivált a PM, de magát a pártot is elhagyta sok alapító, így a pártelnök mellett Vágó Gábor jogvédő, Kukorelly Endre író is. Az együttműködés és a választási koordináció folyamatos konfliktusforrás maradt a pártban, sokan az LMP együttműködési hajlandóságának hiányát tették felelőssé öt budapesti választókerület bukásáért. Tegnapi hír, hogy a párton belül verekedés is volt a megegyezéspárti Hadházy Ákos és az azt elutasító Sallai R. Benedek között. A már említett Csárdi Antalon kívül több egyéni körzetet nem nyertek, de listán 7.1 %-ot értek el, ezzel hozták a már az előző két választás során megszokott formájukat.
  • Momentum: Egy évvel ezelőtt, a Nolimpia-népszavazási kezdeményezés tette ismertté ezt a fiatal pártot. Fellépésük, arculatuk, kommunikációjuk rendkívül profi volt, mindenki azt találgatta, honnan volt erre a PR-ra és a pártépítésre pénzük. Ők voltak az egyetlenek, akiknek egy kerületi fórumára elmentünk a nyáron. Bár egyszer már csalódtam egy generációs pártban, a Fideszben, úgy gondoltam, egy esélyt megérdemelnek, ezért listás szavazatomat nekik ajándékoztam. 3 %-ot értek el, ez kevés volt a Parlamentbe jutáshoz, viszont a választások után a Momentum taglétszáma meredeken emelkedni kezdett, ők azok, akiknek a vereség inkább lendületet, motivációt adott.
  • Együtt: Az Együtt 2012-es megjelenése reveláció volt számomra, azt gondoltam, itt a csattanós válasz a Fidesz új választási törvényére, amely együttműködő ellenzéket követelt volna. Bajnai Gordon 2009-2010-es miniszterelnöksége jó irányba fordította az országot, úgy gondoltam, kellő tekintélye lesz majd, felsorakoznak mögé a baloldali pártok. Nos, a 2014-es választási koordináció legalább olyan bénán sikerült, mint a 2018-as, és nagyjából ugyanarra az eredményre vezetett. Bajnai elhagyta a pártot, később követték a párt más prominensei, Pápa Levente, Szelényi Zsuzsanna. A párt húzóneve, Juhász Péter számomra túl radikális volt, neki is ment a Fidesz karaktergyilkoló osztaga rendesen. Az egymás javára történő visszalépéseknél talán az Együtt volt a legengedékenyebb, egyedül a csepeli választókerületet nem engedte el, amit végül sikerült is megnyerniük. Listán viszont még az 1 %-ot sem érték el, ami azt jelenti, hogy vissza kell fizetniük a teljes kampánytámogatást. A megszűnő párt most próbálja összekoldulni ezt a pénzt egykori szimpatizánsaitól. Sajnálom őket.
  • Kétfarkú kutyapárt: Ők a magyarországi viccpárt, akik próbálták mindennek a fonákját megláttatni. Üdítő volt ez a hang akkor, amikor egy-egy "társadalmi célú" tájékoztató plakáton már csak kínunkban tudtunk nevetni. A március 15-ei ellen-békemenetet is ők szervezték. Persze azzal, hogy az összes egyéni választókerületben fenntartották a jelöltjeiket, végül is akadályozták az ellenzéki koordinációt, ezért azokban a kerületekben, ahol csak pár száz szavazat döntött a Fidesz javára, az MKKP is felelőssé tehető, mint például Budakeszin Szél Bernadett veresége. Összesen 1.75 %-ot értek el listán.

  • Kamupártok: 23 párt állított országos listát, ebből 15 úgynevezett kamupárt soha semmilyen politikai tevékenységet nem végzett, közvetlenül a választások előtt alakult. Sok esetre derült fény, amikor az ajánlási íveiken szereplő nevek még sorrendjükben is megegyeztek a fideszes jelölt ajánlási íveivel, ennek ellenére a Nemzeti Választási Iroda a legtöbb esetben nem indított vizsgálatot. Arra hivatkoztak, hogy az ajánlási íveken az aláírásokat nem áll felhatalmazásukban ellenőrizni. Pedig a kamupártok egyértelműen a Fidesz érdekét szolgálták, segítettek az ellenzéki szavazatok porlasztásában. Ez a magyar választójogi törvény egyik súlyos anomáliája. Végül azért a kamupártoknak még együttesen sem sikerült elérniük a szavazatok 1 %-át, kíváncsi vagyok, tőlük visszaszerezhető-e a kampányfinanszírozás állami támogatása.
  • Függetlenek: 2015-ben Kész Zoltán független jelölt megnyerte a veszprémi időközi képviselőválasztást, ezzel a Fidesz elveszítette 2/3-os parlamenti többségét. Ezt az eredményét idén nem sikerült megőriznie, Veszprémben végül Fidesz-győzelem lett, viszont Pécs független képviselőjelöltje, Mellár Tamás legyőzte a fideszes jelöltet. Mellár az első Fidesz-kormányban a Statisztikai Hivatal elnöke volt, később azonban -több más egykor Fidesz-közeli közgazdászhoz (Bod Péter Ákos, Chikán Attila) hasonlóan - renegáttá és Fidesz-kritikussá vált. Meg is kapta a magáét a kampányban, sorosista ügynöknek lett megbélyegezve.
Bár a választások előtti lázas állapot lassan elmúlik, mindkét oldal annak fenntartásán munkálkodik. Az ellenzék tüntetéssorozatot indít, de eltérően a Fidesz 2002-es nagygyűléseitől, amikor is meghirdették a polgári körök mozgalmat, az ellenzék részéről még semmiféle pozitív, előremutató javaslat nem hangzott el. A kormánypártok viszont hozzáláttak Orbán március 15-ei ígéretének végrehajtásához, a sorosista ügynökök listázásához.
Úgy látszik, a harc folytatódik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése