Mese a láthatatlan szelfibotról

Van egy barátom, aki csodálatos korcsolyázós filmeket tett közzé magáról a FB-on: olyan, mintha egy külső kamera követte volna a mozgását, pedig az akciókamerát egy szelfibot végén ő maga tartotta a kezében, de az egészből semmi sem látszódott: a kamera végig rászegeződött, a botnak nyoma sem volt a felvételen. A magyarázat roppant egyszerű: az Insta360 típusú akciókamera két nagylátószögű lencséjén keresztül minden térirányt egyidőben rögzít, és mivel valamelyik objektív mindig a szelfibot mögé lát, ezért azt a képről a szoftver eltünteti, valamint deep-tracking funkciójával képes folyamatosan egy kiválasztott objektumot követni.

Hú, mondtam, ilyen kell nekem. Pont karácsony előtt voltunk, akkor még nagyon bíztam abban, hogy tél végén már síelhetünk. Ilyesféle filmekre vágytam:

Na, innen kezdődtek a kamera és a szelfibot megvásárlása körüli bonyodalmak.

Kinéztem egy webáruházban viszonylag olcsón a kamerát, de mire megrendeltem volna, már kifogyott, csak jóval drágábban tudtam megrendelni máshonnan. Ez a bolt kiegészítőket nem árult, ezért gondoltam, rendelek máshonnan egy olyan készletet, mely a szelfiboton kívül tartalmaz egy mellkas- és sisakrögzítőt is.

Először az Extreme Digital-tól rendeltem be a készletet, egy láthatóan már bontott csomagot kaptam, melybe összevissza volt beledobálva mindenféle tartozék, de szelfibot nem. Ezt visszaküldtem és az Aqua-tól rendeltem meg a cuccot. Bolti átvételt választottam, decemberi hidegben COVID idején egy órát álltam sorban a bolt előtt. Kibontva a csomagot, ebből is hiányzott a bot! Mondom magamban: talán annyira láthatatlan, hogy ott van, csak nem látom. Ezúttal megtartottam a csomagot, gondoltam, hogy a botot megrendelem külön, nem készletben, mert ha önállóan vásárlom meg, azt már csak nem lopják ki a csomagból és kézbesítenek ki egy üres csomagot.

Időközben megérkezett maga a kamera, csakhogy azzal is adódott egy kis gond: az akkumulátora teljesen kakukk volt, nem is tudtam üzembe helyezni. Itt volt már a karácsony, a garanciális ügyintézésre csak az ünnep után kerülhetett sor. A kereskedő meglepően rugalmas volt, lakásomra jött a készülékért, de a járványhelyzet miatt az új akkumulátorra csaknem két hónapot kellett várnom.

Közben egy kínai kereskedőtől megrendeltem a botot, mert ott volt a legolcsóbb. Na ez is több mint egy hónapig jött.

Eredetileg a szállítást a munkahelyemre kértem, de én időközben elmentem home-office-ba, de gondoltam, majd csak lesz valaki, aki átveszi a csomagot, de időközben mindenki megbetegedett. Így aztán egy napon kaptam értesítést arról, hogy a csomagomat kikézbesítették a munkahelyemre, és arról, hogy egy közeli pick-pack ponton átvehető csomagom van. A két üzenetet fejben összerakva rájöttem, hogy a futár - anélkül, hogy felhívott volna - lerakta a csomagot egy átvevő ponton.

A síelések persze idén is elmaradtak, ezért egyelőre csak pár kísérleti felvételen mutatom meg, mire képes a kamera. Alant azt láthatjátok, hogy egy mozdulatlanul tartott kamera hogyan tud "körbe nézni" egy szobában:

Ezen a képen pedig lakóházunk látható, amint az erkélyen állok:

---

Gondolatok egy ámokfutásról

Március 14-én jelent meg egy hír, hogy egy VI. kerületi kórház (a Honvéd Kórházról van szó) COVID-osztályán egy kínai származású beteg egy ollóval többször arcon és mellkason szúrt egy lélegeztető gépen fekvő beteget, majd az ápolókra támadt ( Egyes híradásokban egészen naturális részletek is szerepelnek, ezeket én mellőzném). Elfogták, és megfigyelésre a rabkórházba szállították. Az áldozat pár nap múlva elhunyt. A cikkek megemlítik, hogy az elkövető már tíz éve él Magyarországon rendezett körülmények között, és büntetlen előéletű. Tettére nincs magyarázat, nem emlékszik semmire.

Persze az internet népe - különös tekintettel az elkövető kínai származására - a legszörnyűbb halált követeli, valamint az idegenek azonnali kizsuppolását az országból. Idézek néhány kommentből:

• "Magyarul nem beszél" - de a pofont, az megértené, univerzális nyelv. Ha én lennék a meggyilkolt tanárnő férje, a kici kínait beledarálnám az egyik konyhájukban a menübe.
• Hogy is mondják a szárazlábak? "Szemet szemért, fogat fogért" ugyanúgy sebészi ollóval. Ha netán túlélné, akkor pedig be a Dunába, ott szurkálja amit talál. /pl 1944-45 telén az állítólag oda belelötteket/
• A kínait a korházigazgatóval összekötözve kéne baseball ütővel agyonverni. Lassan, véresen,hogy nyüszítsenek a haláléfélelemtől és nagyon fájjon nekik.
• retek kínai dögöljön meg!
• Most kell adni neki egy másik ollót és bezárni mellé az összes letelepedési-kötvény nyerészkedőt! Aki túléli, azt felkötni!

Kezdettől fogva gyanús volt nekem az eset, különösen, amikor kezdtek megjelenni azok a cikkek, amelyek arról írtak, hogy a kínai férfi korábban ki volt kötve az ágyához, de "valaki" eloldozta. És akkor beugrott nekem, hogy hiszen én is találtam lekötözve édesapámat kórházban egy műtétje után. Apám állítólag éjszaka meztelenül sétált a kórház folyosóján és benyitogatott a kórtermekbe. Apám úgy mesélte, azt álmodta, hogy egy városban jár és üldözik, ő pedig próbál a házakba bemenni. Az orvosok megnyugtattak, hogy ez agyi vérellátási probléma, altatás után gyakori és ne aggódjak, el fog múlni.

Rögtön gyanakodni kezdtem, hogy talán a kínai ámokfutónál is valami hasonló dolog lehetett. Tegnap aztán olvastam a 444-en (Soros blogján 😁) egy cikket egy COVID-kórházban uralkodó állapotokról, és ebben szó szerint ezt láttam leírva:

"Mentálisan rettenetesen megterhelő a munka, azt látni, hogy pár hete még életerős, fizikai munkát végző emberek most olyan agyi oxigénhiánnyal fekszenek bent, hogy önkívületi állapotban vannak és rátámadnak az ápolókra. Felrúgják a lélegeztető gépeket vagy le kell kötni őket, hogy magukban ne tegyenek kárt. Volt, aki hallucinált az oxigénhiány következtében. Se beszélni, se mozogni nem tud nagyrészük."

Vagyis ez a páratlanul borzalmas ámokfutás is feltehetőleg egy ilyen állapotnak a következménye lehetett. A kórházban látták, hogy a beteg önkívületi állapotban van, ezért lekötözték. Valószínűleg egy jószándékú betegtárs, vagy egy másik ápoló oldotta el a kötelékeit. Az a szörnyű, hogy egy borzalmas haláleset kapcsán valószínűleg csak alibi ítéletek és alibi intézkedések születnek majd:

• Az elkövetőt minden bizonnyal felmentik, hiszen önkívületi állapotban gyilkolt, és ezt az önkívületi állapotot a betegsége idézte elő. Maradása aligha lesz Magyarországon, hiszen fél a bosszútól, de lehet, hogy az idegenrendészet fog találni valami "szabálytalanságot", és kiutasítják az országból.
• A végletesen agyonterhelt ápolók közül biztosan találnak majd olyan felelőst, aki megszegett valami előírást, és majd fegyelmivel el lehet bocsátani, amikor amúgy is alig van emberük a járvány kellős közepén.
• A kórházigazgatót talán leváltják, de előtte majd még hoz olyan látszatintézkedéseket, amelyek még jobban megnehezítik majd a kórház életét (zárt kórtermek stb.)
• Az áldozat hozzátartozóit és tanítványait (egy középkorú tanárnőről van szó), na meg az internet vérszomjas népét egyáltalán nem fogják ezek az ítéletek megnyugtatni.

A kórházak COVID-osztályai rettenetesen túlterheltek, egy altató orvosként dolgozó ismerősömtől tudom, hogy van, hogy még ki sem hűlt az elhunyt beteg ágya, már kerül rá az új beteg. Mindenki nagyon vigyázzon magára és lehetőleg ne kerüljön kórházba!

A meccsnek akkor van vége, amikor mi győzünk

A posztom címében szereplő orbáni idézetet az juttatta eszembe, hogy mennyire egyforma érzelmi hullámvasutat éltem át mind a CEU elűzése, mind pedig a Klubrádió frekvenciától való megfosztása kapcsán. Érdemes a két folyamatot párhuzamba állítani, hogyan billegett mindkét esetben a hangulati mérleg, hogy aztán mindkét esetben Orbán nevessen a végén. Jelenleg pontosan ugyanazt a keserűséget és tehetetlen dühöt érzem mind a CEU-val, mind a Klubrádióval kapcsolatban.

CEU

👎 2017 tavaszán bejelentik, hogy Semjén Zsolt törvénymódosítási javaslatot nyújtott be a Felsőoktatási Törvény módosítására, mely ellehetetleníti a CEU-t

👍 Nobel-díjas tudósok, európai politikusok tiltakoznak.

👎 A meghozott törvény a benyújtott javaslatnál is rövidebb határidőt ad arra, hogy a CEU felsőoktatási tevékenységet indítson New York államban.

👍 Hatalmas tüntetés Budapesten, a tüntetők legalább háromnegyed órán át vonultak át a Lánchídon. Ezrek követelik a Sándor-palota előtt: Ne írd alá, János!

👎 A kormány hajthatatlan, szerintük semmi szükség nincs Soros janicsárképzőjére Budapesten, a köztársasági elnök természetesen semmi kivetni valót nem talál a törvényben, ezért aláírja.

👍 Ősszel a CEU bejelenti, hogy diplomát adó kurzusokat indított a New York állambeli Bard College-on, ezzel teljesítette a törvényben előírt feltételeket.

👎 Törvényjavaslatot szavaznak meg a felsőoktatási törvénybe bekerült határidő egy évvel való meghosszabbításáról, vagyis a kormány a 2018-as választások utánra odázta el a döntést.

👍 A 2018-as választások után - melyet a Fidesz újból kétharmaddal nyert meg - egy háromtagú delegáció vizsgálja meg a Bard College-on folyó oktatást: Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár, Altusz Kristóf kijelölt főtárgyaló és Kumin Ferenc New York-i konzul.

👎 Nem teszik közzé a vizsgálat eredményét, jelentésük mind a mai napig titkos. Palkovics azóta innovációs és technológiai miniszter, őexcellenciája Altusz Kristóf koppenhágai, őexcellenciája Kumin Ferenc pedig londoni nagykövet. Hallgatnak, mint a sír.

👍 A budapesti állomáshelyét 2018 nyarán elfoglaló David Cornstein amerikai nagykövet első útja a CEU-ra visz, és biztosítja a rektort, hogy mindent megtesz, hogy a kormány megállapodjon a CEU magyarországi működéséről.

👎 A kormány 2018 decemberéig sem állapodik meg a CEU működéséről, az amerikai nagykövet szemét zsíros hadimegrendeléssel szúrjuk ki, ezért a CEU Bécsbe teszi át amerikai diplomát adó kurzusait.

👍 2020 őszén a Luxembourgi Bíróság kimondja, hogy a felsőoktatási törvény uniós elvekbe ütközik, ezért Magyarországnak haladéktalanul módosítania kell azt.

👎 Magyarország kormánya - hasonlóan más döntésekhez - egyszerűen nem hajtja végre az ítéletet. A Fidesz először elhagyta az Európai Néppárt parlamenti frakcióját, majd magát a pártot is ezért még inkább leszarnak minden EU-s döntést.

Klubrádió

👎 2020 őszén a Médiatanács - erőltetett indokokra hivatkozva - nem hosszabbítja meg a Klubrádió közösségi frekvenciahasználati engedélyét a budapesti 92.9 MHz-en. Pályázatot írnak ki a frekvenciára, amit a Klubrádió is megpályáz.

👍 Hárman pályáznak a frekvenciára, de a másik két pályázó pályázatát alaki érvénytelenség miatt elutasítják, így a Klubrádió egyedüli pályázóként jó eséllyel indul.

👎 Mivel az egyik elutasított pályázó bíróság előtt támadja meg a Médiatanács döntését, a pályázatot felfüggesztik. A Médiatanács bejelenti, hogy az Elektronikus Hírközlési Törvény nem teszi lehetővé, hogy a pályázat lezárásáig a Klubrádió ideiglenesen használja a frekvenciát, ezért az el is hallgat 2021. február 17-én. A bírósági eljárás hónapokig-évekig is eltarthat.

👍 Az elutasított pályázó visszavonja keresetét, így a pályáztatás ismét él, és a Klubrádió, mint egyedüli pályázó nyeregben érezheti magát, a hallgatók úgy érzik, heteken belül visszakaphatja a frekvenciáját.

👎 A Médiatanács a Klubrádió pályázatát mind az alaki, mind a tartalmi követelményeknek való meg nem felelés indokával elutasítja, a pályázatot eredménytelennek nyilvánítja. Egy későbbi időpontban fogják újra megpályáztatni a 92.9 MHz-et, amin jelenleg fehér zaj hallható. A Médiatanács képes volt egy több mint 20 éve sugárzó és hatalmas hallgatótáborral rendelkező rádióról az alábbiakat kimondani: "A Médiatanács nem látta biztosítottnak a közösségi célra kiadott frekvencia jogszerű és hatékony hasznosulását, ezért megállapította a pályázati ajánlat érvénytelenségét és a pályázati eljárás eredménytelenségét." A Klubrádió a 2022-es választásokig egészen biztosan hallgatni fog.

Ha március 15-én nem lett volna teljes lockdown, a szabad pesti népnek egyszerűen be kellett volna nyomulni a Médiatanács épületébe, és a 92.9 MHz-es frekvenciát le kellett volna foglalnia, Karas Monikának pedig meg kellett volna hajolni a népakarat előtt. (Karas Monika kényes arra, hogy rövid o-val írják a nevét. Elődje, Szalai Annamária hivatali ideje alatt i-vel írta a nevét, minden hivatalos papíron így szerepel, ám méltatlanul korai halála előtt nevét Szalay-ra módosította. Egyfajta vezeklésként így akart megszabadulni dicstelen múltjától.)

Egy új legenda születhetett volna, de egyenlőre marad a magyar sajtóelnyomás két szilárd pillére: "Hírhamisító" Pap Dániel és "Rádióbetiltó" Karas Monika.

Egy OTP-számla megszűntetésének története

16 éves kora körül Orsinak is nyitottunk OTP junior számlát, akárcsak a nővérének pár évvel korábban. Szemben a nővérével, aki elég sokáig ezt a bankszámlát használta, amíg végül bankot nem váltott, Orsi csupán két-három évig, kivándorlásáig kapta ezen a számlán keresztül a zsebpénzét. A számlát - bár a lányom nevén volt - én nyitottam és kizárólag én fizettem be rá pénzt.

A számla magára maradt és szép lassan elfelejtődött. Mivel maradt rajta valamennyi pénz, az OTP sem abajgatott minket vele kapcsolatban. Amikor 2018 táján nagy adategyeztetési kampány volt a bankszektorban a pénzmosás elkerülése végett, Orsi nem igen mozgolódott, hogy elvégezze az adategyeztetést, hiszen ekkor már volt saját izraeli bankszámlája bankkártyával, mindennel. Jött is egy értesítés úgy három évvel ezelőtt, hogy mivel az ügyfél elmulasztotta az adategyeztetést, a számla letiltásra került, mostantól fogva adatforgalom nem történhet a számlán. Megnyugodtunk, hogy ezzel lezáródott a számla története.

2020. július végén pont a járvány első és második hulláma között voltunk, amikor levelet küldött az OTP, hogy Orsi számláján 3122 Ft tartozás mutatkozik. A levél így fogalmaz:
"Mi történik, ha a tartozást nem rendezi? A számlacsomag felmondásra kerül, amellyel a teljes tartozás összege egyösszegben, azonnal esedékessé válik."
Mondtam Katinak, ne csináljunk semmit, akkor a számlát az OTP szépen felmondja, kifizetjük a tartozást és le van zárva a történet. Kati viszont gondos ügyfélként bement az OTP Alagút utcai fiókjába, hogy mi a teendő. Azt mondták neki, hogy ő a számlát nem mondhatja fel, csak az ügyfél meghatalmazása alapján. Miután az ügyfél külföldön tartózkodik, a meghatalmazást a konzullal kell hitelesíttetni. Azt javasolták Katinak, amit én is mondtam: ne csináljon semmit, mert akkor az OTP szépen felmondja a számlát, kifizetjük a tartozást, és kész.

Telt-múlt az idő, idén februárban ismét levelet hozott a posta: Orsi számláján immár 6607 Ft a tartozás, vagyis hét hónap alatt további 3500 Ft került a számlára. Kohn bácsi erre azt mondaná: ügyes. Ha pang a gazdaság, szerezz pénzt befagyasztott számlákról fedezetlenségi kamat és tartozáskezelési díj formájában. Hú, mondtam, ennek fele sem tréfa. Gyorsan írattam Orsival egy meghatalmazást, amit letanúztatott, de persze konzuli hitelesítésre nem volt idő, beszkennelve elküldte nekem. Ezzel most már én próbálkoztam be az Alagút utcában, hogy a járványhelyzetre hivatkozva fogadják el így a meghatalmazást. Persze erre nem voltak hajlandók, de azt tanácsolták, hogy írjak levelet az informacio@otpbank.hu-ra és a reklamacio@otpbank.hu-ra, amit én február 23-án meg is tettem. Reklamációm lényege két pontból állt:

1. Ha egyszer levelükben megígérték, hogy nemfizetés esetén felmondják a számlaszerződést, akkor miért vártak még hét hónapig és terhelték meg a számlát további 3500 Ft-tal.
2. Mivel a számla zárolva van, nem lehetséges rá befizetni, viszont a járványhelyzet miatt a számla ügyfél részéről történő felmondása technikai nehézségekbe ütközik.

Alig telt el két hét, újabb levél jött az OTP-ből. Ebben már 8746 Ft tartozásról írnak (két hét alatt +2100 Ft!), valamint arról, hogy ha nem fizetem ki a tartozást, akkor felmondják a számlaszerződést és átadják a követelést egy követeléskezelő cégnek behajtásra. Na itt már tényleg megijedtünk. Gyorsan újra írtam mindkét email-címre, hogy a számla felmondása után ne adják át a követelést behajtó cégnek, mert szándékunkban áll fizetni, de nem tudunk, mert a számla zárolva van.

Orsinak volt egy időpontja a Tel Aviv-i magyar nagykövetségre, mert lejárt a magyar útlevele és az asszonynevével szeretett volna újat csináltatni. Mondtuk neki, hogy próbálja meg a számlafelmondási meghatalmazást is hitelesíttetni. Persze a nagykövetségen azt mondták, hogy erre új időpontot kell kérnie, júniusra tudnának adni. Na, Orsi letört, mint a bili füle, de csodák csodájára kapott egy emailt, hogy van egy üresedés március 12-ére, akkor elvégezheti a hitelesíttetést, amit meg is tett, 120 sékelt (kb. 10 000 Ft) fizetett a hitelesítésért, további 60 sékelt (kb. 5000 Ft) a személyi igazolványának lefordításáért. Az egész paksamétát átküldte beszkennelve, mert járvány idején a postajáratok elég kiszámíthatatlanok.

A háromnapos ünnep után tegnap, március 16-án próbálkoztam újra az OTP-nél. Az Alagút utcai fiók technikai okok miatt zárva volt, átmentem a MOM Parkban lévő OTP fiókba. Az ottani ügyintéző először időpontot akart adni a számla megszűntetésére, de mondtam, hogy az nekem késő. Akkor mondta, hogy a meghatalmazás másolatban nem jó. Amikor előadtam neki, hogy két hét múlva át akarják adni a követelésüket egy behajtó cégnek, de nem tudok befizetni, mit csináljak, azt mondta, hogy 1. ebben a fiókban nincs pénztár, 2. meghatalmazás nélkül még meg sem nyithatja a számlaadatokat a számítógépén. Azt javasolta, menjek át a Böszörményi úti bankfiókba.

Végül a Böszörményi úton egy olyan ügyintézőhöz kerültem, aki tényleg méltó volt a posztjához: látta, hogy az ügyfélnek van egy ügye, amit neki meg kell oldania. A számlafelmondásra másolt meghatalmazással ő sem volt hajlandó, de látta, hogy befizetni sem lehet a számlára, mert zárolva van. Elkezdett hát telefonálgatni, hogy hogyan rendezhető egy számlatartozás akkor, ha a számla zárolva van. Kiderült, hogy nincs olyan központi számlaszám, amire azok az ügyfelek fizethetnek be, akik a saját zárolt számlájukra befizetve nem tudják rendezni a tartozásukat. Erre az eshetőségre az OTP nincs felkészülve.

Az ügyintéző lelkiismeretesen utánanézett az email-jeimnek is, látta, hogy nem érkezett rájuk válasz és ez ügyben is telefonálgatni kezdett. Végül sikerült egy döntésképes (mi ezeket az embereket régen háromdimenziós embereknek hívtuk) alkalmazottat elérnie. Végül az ügyintéző megkönnyebbülve letette a telefont, és azt mondta, pár nap múlva kapok egy levelet arról, hogy a számlámat lezárták és a rajta lévő tartozást jóváírták.

Még aznap délután 16:14-kor jött egy email az OTP-től az alábbi tartalommal:

A 2021. február 23-i és 2021. március 11-i, Pál Orsolya ügyében bankunkhoz intézett megkereséseire az alábbiakról tájékoztatjuk.  

 

Figyelemmel a számlatulajdonos felmondási igényére és a megkereséseiben jelzett körülményekre, egyedi döntés alapján jóváírtuk a 11773…-….2256 sz. számlán nyilvántartott tartozást és a számlát 2021. március 10-én lezártuk. Önnek és a számlatulajdonosnak a szerződéssel kapcsolatban további teendője nincs.

 

Bízunk benne, hogy sikerült megnyugtatóan rendezni a helyzetet.

 

Tisztelettel:

 

Szabóné Gász Krisztina	Vágvölgyiné Aradszki Éva
ügyfélszolgálati vezető tanácsadó	panaszkezelési tanácsadó

OTP Bank Nyrt Központi Panaszkezelési Főosztály

Végre megint egy happy-enddel végződő történet.

Egy éve

Számomra a járvány egy éve, 2020 március 13-án (pénteken) kezdődött. Aznap hallottuk reggel a híradóban, hogy micsoda marhaság, hogy az ellenzék be akarja záratni az iskolákat, majd nap közben Orbán bejelentette, hogy hétfőtől áttérünk a digitális oktatásra.

Akkor mi már véglegesen eldöntöttük, hogy nem utazunk ki március 15-én Ausztriába síelni, mert Ausztriában már egy héttel korábban meghozták ezeket a járványügyi intézkedéseket, és hétfőtől valóban le is álltak a sípályák. A síutat idénre toltuk át, egy hete pedig arról döntöttünk, hogy újabb évvel eltoljuk a sítúrát. Végül is jó helyen van az előlegként befizetett pénzünk Ausztriában, a forint jóval erősebb volt egy éve (338 Ft-ba került egy euró) mint ma (366 Ft).

A munkanap végén már a rádióban hallottam, hogy Bolgár György a Klubrádióból saját otthonából, telefonon jelentkezik be. (Na ja, akkor még volt Klubrádió, most már biztosnak tűnik, hogy a legközelebbi kormányváltásig csak neten hallgathatjuk). A szokásos pénteki bevásárlásomra menten a Sparba, és döbbentem tapasztaltam, hogy szinte minden ki volt fosztva, a hentespultnál csak pár fonnyadt kolbász na meg az unatkozó hentes várt vevőre.

Március 15-én (vasárnap) Angyali-szigetre mentünk, de szinte teljesen kihalt volt minden.

Kihalt sziget, csendes Duna

Hétfőn aztán még bementem a munkahelyemre, ahol megbeszéltük, hogy bizonytalan ideig mindenki home-office-ban fog dolgozni. Ez a bizonytalan idő 10 hétig tartott.

Home-office-ban 2020 márciusában

Satufékre lépett az ország. Pedig kedves honfitársaim, ha most olyan lenne a járványhelyzet, mint tavaly az első hullámban, egymást ölelgetnénk, vígan járnánk színházba, moziba, étterembe.

Egy hete úgy döntöttem, hogy március 8-tól újra home-office-ba vonulok, amit jól is tettem, mert időközben két kollégám is megbetegedett (még nem biztos, hogy koronások).

(Insta360 akciókamerával készült felvétel)

A harmadik hullámra az emberek elfásultak, és nem nagyon akarják tudomásul venni a helyzetet. Tegnap, azaz március 13-án is Angyali-szigeten voltunk, amely pezsgett az élettől, a mi telkünkön is négy munkás dolgozott, hogy rákössék a szennyvizet a hálózatra. Pedig a harmadik hullám valóban nagyon brutális, de reményt ad a vakcináció. Én már december közepén regisztráltam, de egészen két héttel ezelőttig semmilyen válaszra nem méltattak. Aztán kaptam egy levelet (Értitek? Nem emailt, nem SMS-t, hanem postait!), amelyben megnyugtatnak, hogy húsvétig egészen biztosan beoltanak. Igaz, hogy Orbán egy hónapja úgy nyilatkozott, hogy március 15-éig minden 60 éve felettit - aki regisztrált - be fognak oltani.

Korábbi posztomban megírtam, hogy nekem minden mindegy, csak már oltsanak. Most, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, énekeltem egy tavaszi vakcinaváró dalt:

---

A NER négy muskétása tökön lövi magát

Nekünk ellenzékieknek nincs annál szórakoztatóbb, mint látni, hogy a szigorú erkölcscsősz szerepében tetszelgő kormánypárti politikusok hogyan lövik tökön magukat saját muskétájukkal magas erkölcsi piedesztálon állva. Négy olyan eset aranyozza be az ellenzéki sajtót - ezekről az esetekről kormánypárti lapban nem olvashatsz - amelynek hátterében a házasság és a család is ott húzódik.

Szájer-ügy

Sokkal régebb óta van Szájer-ügy, mint az ereszcsatornán nadrág nélkül menekülős tragikomikus eset. Szájer feleségének, Handó Tündének az Országos Bírósági Hivatal elnöki posztjára való kinevezése azért váltott ki éles kritikákat, mert a bírói pártatlanságot tette kérdőjelbe az a tény, hogy Orbán egyik legrégebbi harcostársának házastársa került erre a posztra. Maga Szájer sem csinált titkot abból, hogy nagyrészt ő maga írta azt az alaptörvényt egy iPad-en a Brüsszel-Budapest vonaton, amit tíz éves pályafutása során kilencszer módosítottak (nem a vonatot, az Alaptörvényt).

Nem Szájeré az egyedüli eset, hogy valaki környezete erkölcsi normáinak való megfelelési kényszerből homoszexualitása ellenére heteroszexuális párkapcsolatban vagy házasságban él. Thomas Mann-nak hat gyermeke volt. Az ereszcsatornás történet inkább tragikus, mint komikus. Nyilván a Fidesz felső vezetésében pontosan tudtak egy lehetséges nemzetbiztonsági kockázatról, vagyis arról, hogy a Fidesz néppárti frakciójának vezetője zsarolható. Azt beszélik, Szájer már sokkal régebben meg szeretett volna válni hivatalától.

Szájerről csak egy dalocskám egyetlen strófája szól:

"Apa férfi, anya nő,

Alkotmány írja elő,

Ereszcsatornán csücsülve

Szájer Józsi írta bele."

Rogán-ügy

A Rogán-ügy sem újkeletű, és szintén házastársakhoz kapcsolható. Az, hogy valakit csak ugródeszkának használnak a nők, az tekinthető egyszerű balekságnak is, de ha ezt egy egész ország szívja meg, az azért mégis túlzás. Rogán második, Cecíliával való házassága idejére esett a Pasa parki lakás alapterületének folyamatos növekedése, a helikopter-ügy, amely végül Magyarország legolvasottabb napilapjának megszűntetéséhez vezetett, az állami plakáthelyeken a saját feleség cégének futtatása, a feleség védelmében a HVG hirdető oszlopokon való megjelenésének letiltása. És ezt mivel hálálta meg az asszony, na mivel? Hát azzal, hogy amikor úgy érezte, hogy miniszteri segítség nélkül is megállnak a lábukon a vállalkozásai, a legócskább B-movie forgatókönyvének megfelelően teniszoktatója miatt hagyja el a férjét.

Amikor a Borkai-ügy kirobbant, az azt kiteregető "Ördög ügyvédje" fedőnevű ismeretlen azzal búcsúzott: Felkészül Rogán Antal. Egy fél ország várt izgatottan, de csak a feleség lépett. Mármint kilépett a házasságból. Ő tudja, miért.

Sejthető volt, hogy Rogán előbb-utóbb újra megnősül. Szintén magánügy, hogy az ifjú asszony egy 20 évvel fiatalabb modell, de hogy nászajándékul hatalmas állami kölcsönnel megtámogatva megpróbálta az ifjú ara családjának felvásárolni fél Borsod megyét, majd az adásvételt még a helikopterezésnél is otrombább módon semmissé tenni, tényleg vérlázító.

A Kósa-ügy

A Kósa-ügy, vagyis Kósa Lajos és a csengeri "örökösnő" közötti közjegyzői okiratba foglalt magánjogi megállapodás eredetileg Simicska Lajos egyik atombombája lett volna, de még akkorát sem pukkant a 2018-as választási kampányban, mint egy szilveszteri petárda. Pedig Kósánál nemcsak édesanyja strómansága az egyetlen családi szál, sőt, még az is csak magnügynek számítana, hogy feleségét egy olimpiai bajnoknővel hozták hírbe, de az asszony költségvetési csalás gyanújába is keveredett. Egy általa szervezett egyesület állami pénzek bevonásával családi programokat szervezett volna. Talán szerveztek is néhányat, más esetekben azonban meglévő eseményekre csatlakoztak rá: egyszerűen lefotózták magukat a rendezvényen, azt állítva, hogy általuk szervezett eseményről van szó.

De ez tényleg semmi ahhoz képest, hogy most folyik a csengeri "örökösnő" pere és egyre hajmeresztőbb történetek kerülnek napvilágra arról, hogyan ajándékozta a nő Kósának az egyik francia bank részvényeinek negyedét, hogyan látogattak el több ízben egy előkelő svájci bankba, hogy ott számlát nyissanak, hogyan hitegette többször is, hogy találkozóra mennek a német pénzügyminiszterhez. Ez a történet valóban Rejtő Jenő tollára való volna, ha nem a Fidesz egyik csúcspolitikusa volna a főszereplő. Amikor Kósát 2017-ben leváltották a Fidesz-frakció éléről, azt hittem, végérvényesen visszavonul a politikától, de nem. Orbán régi harcostársa leválthatatlan.

A Varga Judit-ügy

Természetesen Varga Judit a Fidesz-veteránok közelébe sem jöhet, de mindent megtesz érte. Lángpallossal védelmezi Brüsszellel szemben a magyar jogállamiságot, cinikus Facebook-posztokban reagál uniós döntésekre.

Varga Juditot azzal támadta be az ellenzéki sajtó, hogy egy nyaraló építésére vették igénybe a CSOK-ot. Természetesen a miniszterasszony reakciója az volt, hogy itt minden jogszerű, nincs itt semmi látványosság, lehet hazamenni.

Minden évben Valentin nap környékén rendezik meg a Házasság Hetét, idén ez Február 7.-14. közé esett. Vargáéknak pont Valentin nap előestéjén sikerült bejelenteniük válásukat, két héttel a CSOK-os ügy kirobbanása után. Az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nem volt-e a két dolognak köze egymáshoz.

Senki fölött nem török pálcát, a politikusok is csak átlagemberek, akiknek időnként tönkre megy a házasságuk, ugyanolyan arányban homoszexuálisok, mint mások, és ugyanúgy próbálnak kihasználni mindenféle kiskaput, mint minden átlagmagyar. Csak le kéne szállniuk az erkölcsi piedesztálról és egyenrangú félként kellene a köznéphez viszonyulniuk. Varga Judit előterjesztésére került bele a Szájer József által megszerkesztett Alaptörvénybe ez a történelmi mondat: Az anya nő, az apa férfi. Varga Judit - a már tőle megszokott cinizmussal - idén nőnapon csak a "valódi" nőket köszöntötte. Pedig pont a nőnap szól arról, hogy igenis a nők merjenek mások lenni, mint amilyen szerepbe a férfitársadalom belekényszerítette őket. 

Még egyszer Budaörsről

Závada Pál budaörsi svábokról írott könyvét, a Wanderert olvastam az elmúlt napokban. Wanderer németül annyit tesz: vándor. Závada képzeletbeli Vándora, aki már Johann Wolfgang Goethevel ott merengett az alkonyi csendben az erdőszélen, amikor a német költőfejedelem megírta a Wanderers Nachtlied című versét, krónikásként követi végig a budaörsi svábok két évszázadát.

Závadának a fotográfia a szenvedélye, ez számos könyvéből kiderül: Az Idegen testünk Weiss Judit fényképész-műtermében játszódik, a Természetes fény régi fotókkal gazdagon illusztrált regény (pont most nyert a Berlini Filmfesztiválon a regény egyik cselekményszálából készült film Ezüst Medve-díjat), A fényképész utókora című regény nemcsak Buchbinder Miki tótkomlósi fényképész életét mutatja meg, de három korszak találkozási pontjait, társadalmi feszültségeit rajzolja fel tűéles pontossággal. Mostani könyvében 65 archív fotó szerepel részben a fortepan.hu gyűjteményből, részben a Schermann család archívumából, részben pedig a Budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseum anyagából.

A Jakob Bleyer Heimatmuseum anyagából

A magyarországi svábok kitelepítése fölött érzett felháborodás az Idegen testünkben és A fényképész utókorában is megjelenik. Závada nem rejti véka alá, hogyan bábáskodtak a népi írók - szociológiai megfontolásokból és a magyarságért való aggódás köntösébe rejtve - ebben a kollektív megbélyegzésben és kitelepítésben. Apám rajongott a népi írókért, hatalmas könyvgyűjteménye volt a népi íróktól, zavarták  Závada vádjai. Idézet a regényből: "...szembekerülök még a saját parasztpárti politikus barátaimmal is. Történetesen olyan írókkal, szociográfusokkal, akik egyrészt ugyan radikálisan léptek föl annak idején a félfeudális társadalmi berendezkedéssel és a fasizmussal szemben, másrészt azonban a szociális igazságtalanságok okozói közül ők sem hagyták ki az idegeneket....zsidóztak, sváboztak. Egyikük-másikuk teória nélkül, zsigerileg volt antiszemita, mások elemző módon mutatták ki, hogy szerintük miért volt a magyarság számára káros elsősorban is, úgymond, a zsidók nagyarányú térfoglalása, másodsorban pedig a németek magyarországi befogadása."

Nagy szeretettel és igen élvezetes nyelvezettel írja le Závada a svábok munkaszeretetét és precizitását. Amikor az országos filoxéra-járvány a budaörsi szőlőültetvényeket is elpusztította, a budaörsiek vadalanyra oltott csemegeszőlővel (az apám által is annyira kedvelt csirivel) kezdtek foglalkozni. Na de hogyan tették el télire úgy, hogy még februárban is eladható édes fürtjei legyenek? Egy szobában széttolták a bútorokat, kimeszelték, több kiló kén elégetésével kifertőtlenítették. A fürtöket külön erre a célra épített állványra, kraksznira aggatták. Tiszta, száraz időben szellőztettek, de egyébként zárva voltak az ablakok, a fürtökről a rohadt szemeket időről-időre lebogyózták. Hasonlóan művelték az őszibarackosokat is. A Vándor arról számolt be, hogy az eredeti facsemetéket még az első világháborúban Udine környékén járt sváb katonák hozták, akik e célból megkötötték a maguk kis különbékéjét az olaszokkal. A fák koronájának üst alakú metszése viszont már a budaörsiek találmánya.

Úrnapi virágszőnyeg (fortepan.hu)

Melegen emlékezik meg Závada a Budaörsi svábok hazaszeretetéről is: "...minekünk, Buda környéki németeknek is Magyarország a hazánk. Úgyhogy, ha megcsonkolják, siratjuk, ha pedig területeit visszagyarapítják, örvendünk. És addig nem nyugszanak, míg vissza nem állnak Nagy-Magyarország határai - úgy, ahogy azokat az úrnapi körmenet virágszőnyege kijelöli? Úgy van, mi rózsaszirom-szilárdan lefektetve hirdetjük, hogy: Mindent vissza!" Budaörsön az úrnapi körmenet országszerte híres látványosság volt, legalább annyira, mint a debreceni Szent István-napi virágkarnevál. Szorgos lány- és asszonykezek virágszirommal szórták fel az utakat-tereket, a pipacs-, akác- és rózsaszirmoktól nemzeti színben és Nagy-Magyarország alakban pompázott az egész település.

Érdekes történet a dunabogdányi svábokról: Dunabogdányból is kitelepítették a svábok nagy részét, helyükbe a Felvidékről kitelepített magyarok kerültek. (Egy kollégám Felvidékről kitelepített ősei nem voltak hajlandók kitelepített svábok házába beköltözni, azt mondták, hogy ez lopás, földönfutók is maradtak életük végéig. Bezzeg Závada a könyvében érzékletesen írja le, hogyan zajlott Budaörsön az "osztozkodás"). Na szóval egy Bogdányban maradt sváb család lánya és egy betelepített felvidéki család fia egymásba szerettek, és azóta is férj és feleség.

Mert - megint csak mondom - az élet utat tör.

Viszlát budaörsi repülőtér

2015 májusában költözött cégünk, a CENTROMATIC a budaörsi repülőtér melletti irodaházba, mert a kelenvölgyi bérleményünket a tulajdonos eladta a fejünk fölül. Soha ilyen szép kilátásom nem volt korábbi irodáim ablakából: az ablakom előtt szálltak fel és le a repülőgépek, közöttük a legendás Li-2-es veterán gép, távolban a budaörsi hegyeket láthattam, sőt, északkeleti irányba nézve még a Gellérthegyben is gyönyörködhettem.

Ezt láttam az ablakomból

Meg ezt

És ilyen volt az irodám

Az öt fős irodát aztán 2019 januárjában fel kellett adunk, mert három kollégától megváltunk, ezért egy szomszédos, kisebb irodába költöztünk át, de két hónap múlva tulajdonostársammal főállásban az ERBE-ben kezdtünk dolgozni. Mivel azonban voltak még futó szerződéseink, megtartottuk mind az irodát, mind pedig a műhelynek és raktárnak használt földszinti helyiséget.

Az utolsó irodám Budaörsön

Emlékszem, első ERBE-s munkanapom pont két éve, 2019. március 1-én, pénteken volt, negyed háromkor volt vége a munkaidőnek és boldogan siettem át a budaörsi irodába a cég ügyeit intézni. A régi helyemen biztonságban éreztem magam. Kellett is a második műszak, mert még egy melót meg kellett csinálnunk a MAVIR-nak, aztán egy komolyabb munkát a Dunamenti Erőműnek. Ez utóbbit már úgy csináltam, hogy már felmondtam az ERBE-nél, de még nem kezdtem el a munkát a SCADANET-nél.

Az irodát másfél évig tartottuk még fenn, a műhelyt pedig még további fél évig. Megkezdődött az irodaház felújítása, építési terület lett az egész környék.

Irodaházunk, amikor beköltöztünk

A kisépület már majdnem kész

Az iroda kiürítése elég nagy meló volt, de sok mindent el tudtunk raktározni a műhelyünkben.

Irodám bontás közben

És kiürítve

Ma adtuk át a műhely kulcsait is, így megint lezárult egy szakasz az életemben: a budaörsi repülőtér mellett töltött hat év.

Műhelyünk, amikor még tele volt beépítésre váró műszerszekrényekkel

Folyik a kiürítés és a selejtezés

Átadásra kész állapotban

A repülőtéren időnként filmeket is forgatnak. Emlékezetes volt egy náci felségjelű Ju-52 felszállása, amit sikerült is megörökítenem, ezzel búcsúzom a repülőtértől.