Elkésett ítélet nemzeti gyásznapon

Az Európai Unió Bírósága ma, október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének 171. évfordulóján elmarasztalta a lex-CEU néven elhíresült 2017-es felsőoktatási törvénymódosítást. Tudtuk, hogy így fognak dönteni, hiszen azt is tudtuk, hogy a sebtiben, egy hónappal Vlagyimir Putyin, mint megrendelő budapesti látogatása után összekalapált törvény vérlázító és cinikus volt.

Többször leírtam már ebben a blogban, hogy igazán a CEU száműzése tett engem Orbán ádáz ellenségévé. Korábban csak a legócskább maffiafilmekben láttam olyat, hogy a don előszőr kizsarol valamit, majd amikor teljesíted a kérését, hidegvérrel lelő. A CEU eleget tett a törvénymódosítás azon követelményének, hogy New York államban is indítson képzést: A Bard College-on diplomát adó kurzusokat indított. A gyáva miniszterelnök beszart, és egy évvel eltolta a saját maga által kapott határidőt, hogy a választások után kelljen csak döntenie. A harmadik kétharmad után aztán már nem volt irgalom: egyszerűen nem írta alá New York állammal az államközi megállapodást.

David Cornstein amerikai nagykövet már a kongresszusi meghallgatáson azt mondta, hogy a CEU kérdését nem hagyja annyiban, és valóban alig, hogy elfoglalta budapesti állomáshelyét, első útja a CEU-hoz vezetett. Pár hónap múlva Orbán saját otthonában fogadta a nagykövetet, és a Szarvasi kávéfőző hörgése mellett megállapodtak, hogy Cornstein választhat: vagy a CEU, vagy egy zsíros katonai megrendelés.

Az Alkotmánybíróság is elodázta döntését, hogy bevárja a luxembourgi ítéletet. A CEU viszont nem várhatott, hiszen nem kockáztathatta újonnan induló évfolyamát. 2018 decemberében a Bécsbe való költözésről döntött. Amikor 2019 őszén megnyitották az egyetem bécsi kampuszát, az ünnepségen megjelent bécsi polgármester, az osztrák tudományos és technológiai miniszter valamint az osztrák tudományos akadémia elnöke arcán látszott az értetlenkedés, hogy ezt a kincset mi, magyarok önként átengedtük nekik.

A CEU egy ízig-vérig amerikai mintájú egyetem volt, mélyen beágyazva a világ egyetemi és tudományos hálózatába, elűzése politikai, kulturális, tudományos és gazdasági veszteség volt egyszerre. A mai döntés már alig változtat valamin: egy nem szívesen látott vendég ritkán tér vissza.

A magyar igazságügyminiszternek a luxembourgi ítéletre való reakcióján nem tudja az ember, hogy sírjon, vagy nevessen. Egyrészt a dölyfös miniszterasszony minden állítása cáfolható, másrészt angol nyelven is világgá kürtöli: így áll a joghoz a magyar kormány.

1. Varga Judit szerint nem lehet olyan törvényt hozni, ami a Soros-egyetemet előnyösebb helyzetbe hozza a magyar egyetemeknél. Varga Juditnak tudnia kell, hogy a felsőoktatási törvény minden külföldi egyetem számára lehetővé tette azt, amivel egyedül csak a CEU élt: külföldön bejegyzett egyetem létére külföldön akkreditált tantárgyakat oktasson Magyarországon
2. Varga Judit szerint csak így volt biztosítható, hogy az adott intézmény hallgatói valóban olyan végzettséghez jutnak, mint amilyen diploma megszerzését várták. Hogy mi van? A CEU-nál nem tudták a hallgatók, hogy mit tanulnak és milyen diplomát kapnak majd a kezükbe. A CEU félrevezette a hallgatókat? Ezt mire alapozza?
3. A miniszterasszony szerint nincs szükség postaládaegyetemre. Honnan ez a minősítés? Egy ilyen szubjektív vélemény alapján hazánkban egyetemeket lehet betiltani? Ezért volt a rendszerváltás?

A döntés valószínűleg csak még dühödtebb sorosozást fog kiváltani kormányoldalon. Azért nem mondom, hogy ennél nincs lejjebb, mert úgyis lesz: a szégyenskálának nincs alsó végpontja.