Parlament

Parlament

2020. október 27., kedd

40 km a Zselicben

Az őszi szünet első három napján ugyanazzal a társasággal voltunk kirándulni, akikkel nyáron Balatonszemesen voltunk, és velük is szilvesztereztünk Köröshegyen: Petra osztálytársának a családja és azok túratársai. Korábban még azt sem tudtam egészen pontosan, hol van a Zselic.

Petra osztálytársát is mi vittük, mert nálunk több hely volt. Az első szenzáció a Balatonszemesről Kaposvárra vivő legendás 67-es út, melyet nemrég újítottak fel, és egy helyen - ha 80 km/óra sebességgel végighajtasz rajta - eljátssza a Republic együttes azonos című számának egy részletét:

A következő élmény az almamelléki kisvasút volt. Ifjúkoromban láttam Zsombolyai János Kihajolni veszélyes című filmjét, mely az almamelléki vasútállomáson játszódik, és én szentül meg voltam győződve arról, hogy Almamellék egy kitalált helységnév. Ráadásul a filmben széles nyomtávú vasút jár rajta. Kiderült, hogy Almamellék nagyon is létezik és valóban keresztül haladt rajta az 1976-ban felszámolt Kaposvár-Szigetvár vasútvonal. A vasút megszűnése után leforgatták a filmet, majd fölszedték a síneket és csak a kisvasút maradt meg.

Kati a nyitott vagon lépcsőjén

Az állomásépület

Petra és Flóra az emlékoszlopnál

A kisvasút sasréti végállomásától a Csepegő-kőig és vissza a mintegy 17 km-es túrát időre kellett végig csinálnunk, hogy még elérjük a 16 órás utolsó vonatot. A különösen a vége felé egyre gyorsuló tempóért kárpótolt bennünket az őszi erdő látványa, a sok gombafaj, és a Csepegő-kőnél a különleges geológiai képződmény, egy vízszintes sziklahasadékban folyamatosan képződő cseppkövek látványa. A rituális "pecsételés" (pálinkaivás) a túra elején azért nem maradt el.

Összeáll a "pecsétkör"


Sasrét

Csepegő-kő

Oroszlánszáj

Erdei út

A túra után a Patcán található Katica Porta turistaházhoz autóztunk át egy erdei úton. A szállás elég spártai volt, de nagyjából erre számítottunk. Tűzrakás, hagyma- és krumplipucolás, kolbászszeletelés következett, mert készült a pásztortarhonya. Jól csúszott hozzá a bor.

Kolbászhámozás

A gyerekek köre

Rotyog a kondér
Másnap két részre oszlott a társaság: a felnőttek túrázni indultak, a gyerekek pedig a Patca határában található Katica Tanya kaland- és játszó komplexumba. A túrázók Szilvásszentmártonon és Zselickisfaludon keresztül felmentünk a Milleniumi Emlékhársashoz, majd tovább a Csillagparkhoz. A Csillagparkhoz hasonló létesítményt utoljára Bakonybélben láttunk: bemutató csillagvizsgáló és planetárium, csillagászati kiállítással kiegészítve. Tartottak is nekünk egy egyórás előadást, de akkor már a lábunkban volt nyolc kilométer, úgyhogy mindenki aludt. Impozáns a csillagda mellé épült fakilátó is.
Zselickisfalud, templom

Milleniumi Emlékhársas

Hatemeletes fakilátó

Csillagda


A csillagászati bemutató után ismét két részre vált a csapat: a "nyámnyilák" visszaautóztak Patcára, a keménymag pedig folytatta útját a Ropolyi-tó és vadászkastély mellett egészen Szennáig. Megint sietni kellett, hogy elérjük a 17:30-as buszt, amely elvitt minket a Katica Tanyára, ahol 6-ra vártak minket vacsorával. Kár volt nagyon sietni, a busz indulásáig még egy sör is belefért a szennai Vadász presszóban. A túra mintegy 20 km-t tett ki.

Furcsa alakú fa Ropolynál

Őszi kikerics

Erdei katedrális

Vacsora a Katica Tanyán
Másnap szakadó esőre ébredtünk. Szerencsére az óraátállítással nyertünk egy órát. A szállást 10-kor elhagyva átautóztunk Szennára, és már esőmentesen nézhettük végig a Szennai skanzent, melynek közepén egy 18. századi fakazettás református templom áll. Nagyon szakszerű és lelkes vezetést is kaptunk.
Templombelső

Főutca

Módosabb család szobája

Templom, temető

A végére egy könnyű levető túra maradt, a Szennai örökség tanösvény. Szelídgesztenyefák és szőlőskertek mellett halad az utunk. délután kettő körül indultunk haza, fél ötre már otthon is voltunk.
Lidi néni egykori házához vezető fahíd

Galagonya

Szőlőskert

Színes fa

Nem volna teljes a beszámoló anélkül a hét geoláda nélkül, melyeket sikerült túrázásaink során felkutatnunk. Azt sem állhatom meg szó nélkül, hogy a társaságban én voltam a legöregebb, és mivel az 1956-os forradalmat ünnepeltük éppen, én voltam az egyetlen, aki már élt a forradalom alatt.
Soha rosszabb őszi túrázást.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése