Csaknem 8 évvel ezelőtt indította el a HBO a saját gyártásában, izraeli licenc alapján forgatott sorozatát, a Terápiát. A sorozat lényege az, hogy egy pszichológus (Mácsai Pál) négy páciensének ülésein követhetjük a terápia működését, és tárulnak fel emberi és családi drámák, míg az ötödik napon maga a pszichológus megy szupervízióra régi kollégájához és barátjához (Csákányi Eszter).
2013-ban még nem volt HBO-nk, egy kollégám másolta fel újraírható DVD-re a sorozat egyes epizódjait, és kölcsönadta megnézésre. Ebből az első évadból ismertem meg Nagy Ervint, Sztarenki Dórát és a Mindenkivel Oscar-díjat nyert Szamosi Zsófiát.
Akkoriban a filmet kölcsönadó kollégám házassága is túl volt már egy válságon, feleségével közösen beszélték meg az egyes epizódok - különösen a párterápiás részek - tanulságait. Sajnos a házasságukat nem sikerült megmenteni: kollégám beleszeretett egy nőbe és ezt nem is titkolta, ez már sok volt a feleségnek, és beadta a válókeresetet. Ráadásul okos nőnek mindig van a talonba valaki, így aztán boldog második házasságában él, míg kollégám hamarosan szakított szerelmével, és elindult a társkeresési hajsza, ami sajnos a munkáján is meglátszott. Egy évekig tartó se veled se nélküled kapcsolat után kötött ki végre egy tartós kapcsolat mellett, bár ez is elég sok önfeladást követelt tőle: mindig liberális nézeteket valló létére (a rendszerváltáskor az SZDSZ-nek ragasztott plakátot) élettársa egy keresztény ókonzervatív nő, aki ráadásul még harcias vírustagadó és maszkviselés-ellenes is.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nézhetünk mi pszichoterápiáról szóló sorozatokat, nem tudjuk magunkat felvértezni az életközépi válság ellen, lehet, hogy nekünk is csak a késői születésű Petra jelent átmeneti haladékot.
Tavaly óta van HBO GO előfizetésünk (a Csernobil-sorozat miatt), de csak idén szántuk rá magunkat a Terápia második évadának megnézésére. Semmivel sem volt kevésbé érdekfeszítő, mint az első évad, megint remek karaktereket ismerhettünk meg: a bukott politikust (Máté Gábor), a torschlusspánikban leledző csinos ügyvédnőt (Péterfy Bori), a már az első évadban a párterápiában megismert házastársak között őrlődő kiskamaszt (Surányi Áron), a súlyos betegségét senkivel megosztani nem merő egyetemistát (Kurta Niké) és a terapeuta kamaszkori szerelmét (Kováts Adél). Talán az első évadban nem is tűnt fel nekem olyan élesen, hogy régi drámáinkat milyen mélyen temetjük el magunkban, melyek csak a sokadik ülésre jönnek felszínre. Már az első évadban is kitűnt, hogy maga a terapeuta is milyen esendő és milyen ócska hétköznapi hazugságokkal áltatja saját magát. És persze megint csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Enyedi Ildikó és Grigor Attila rendezőkről.
A harmadik évadot megint pihentetjük pár évig, és akkor majd megint feltesszük magunknak a kérdést: Akarsz beszélni róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése