Az Alaptörvény 17. módosítása kapcsán már hangot adtam annak a véleményemnek, hogy nem lett volna szükség Sulyok Tamás eltávolítására. A nevével ellentétben Sulyok igazi súlytalan ellensúly lett volna. Fenntartotta volna azt a látszatot, hogy itt a független hatalmi ágak időben átlapolódnak, miközben semmi vizet nem zavart volna a Tisza kétharmados hatalmával szemben. Még azt sem lehet mondani, hogy a Tisza-szavazók nagyon követelték volna Sulyok eltávolítását, hiszen a legtöbben még a nevét sem tudták. Így viszont az ellenzék a zászlójára tűzhette.
1989. október 23-án az ország neve Magyar Köztársaság lett, melynek legfontosabb közjogi méltósága a köztársasági elnök.
Aztán 2011-ben Schmitt Pál aláírta a "Húsvéti Alaptörvényt", amivel országunk neve Magyarország lett, és sokan úgy gondolták, hogy többé már köztársasági elnökünk sem lesz, csak elnökünk, mint az USA-ban.
A köztársasági elnöki funkció megmaradt, de a legutóbbi 6 évben a 2224 napig fennálló rendeleti kormányzás alatt teljesen kiürült, és ez ellen sem Orbán kollégiumi szobatársa, Áder János, sem az OV-fülbevalót viselő Novák Katalin, sem a súlytalan Sulyok Tamás nem emelte fel a szavát. Főként ezzel indokolták, hogy Sulyok ezzel méltatlanná vált a tisztségére.
Dr. Baka András castingja csak egy fokkal volt demokratikusabb, mint Schmitt, Áder, Novák és Sulyok kiválasztása. Több jelölt utoljára négy éve került a parlament elé, az ellenzék jelöltje akkor Róna Péter volt, akkor még hangzottak el elnökjelölti beszédek a Tisztelt Házban. Sulyok Tamásnál és most, Baka Andrásnál csak a megválasztás utáni ún. installációs beszédre került sor, mert bár a Fidesz-KDNP koalíciónak módjában állt volna ellenjelöltet állítani (40 képviselőnek kell aláírnia az ajánlást), de ők mostmár ragaszkodnak ahhoz, hogy az egész folyamat illegitim, a valódi köztársasági elnököt Sulyok Tamásnak hívják.
Az ellenzék most két dologgal vádolja az új köztársasági elnököt:
- Felmentette az '56-os tatai sortüzet vezénylő karhatalmistát;
- A 2006-os gyurcsányi rendőrterror áldozata ellen ítélt.
1. Az 1956-os bűncselekmények jogi felelősségre vonásaAz 1990-ben hatalomra jutott jobboldali kormánykoalíció egyik fontos célkitűzésének tekintette a kommunista bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, azonban ezt megnehezítette az, hogy a magyar büntetőjogban ekkor még érvényes maximum 20 éves elévülési idő miatt az 1970 előtt elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények miatt nem lehetett büntetőeljárás indítani. Az Alkotmánybíróság megakadályozta azt a kísérletet, hogy újra megnyissák az elévülési időt a politikai okokból nem üldözött súlyos bűncselekmények kapcsán, de kijelentette, hogy a nemzetközi bűncselekmények, azaz a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás nem évülnek el, így a kommunista időszakban elkövetett ilyen bűncselekmények kapcsán megindulhatnak a büntetőeljárások. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ügyészség az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó események kapcsán indított büntetőeljárásokat, főként a fegyvertelen civilek elleni sortüzek elkövetőit vonva felelősségre.
2. A magyar büntetőjog(ászok) teljes zavaradottsága a nemzetközi bűncselekmények értelmezésébenAz 1956-os forradalom kapcsán két nemzetközi bűncselekmény-kategória jöhetett szóba: a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények. Mindkettő alkalmazásával kapcsolatban felmerülhettek problémák. A háborús bűncselekményeket az 1990-es évekig kizárólag az államok közötti, nemzetközi fegyveres konfliktusok során elkövetett hadijogi jogsértésekkel összefüggésben állapítottak meg, az 1956-os forradalom azonban 1956. október 23 és november 4 – a szovjet hadsereg támadása napja – között időszakban egy belső fegyveres konfliktus volt, amelynek során hagyományosan nem lehetett háborús bűncselekményt elkövetni. Ez azonban nem zavarta sem az ügyészséget, sem a magyar bíróságokat, amelyek több ügyben is megállapították az 1949. évi Genfi Egyezmények közös 3. cikkelyének megsértését, amely viszont a nem nemzetközi, azaz belső fegyveres konfliktusra vonatkozott. Hab a tortán, hogy ezt viszont „emberiség elleni bűntettnek” (sic!) minősítették, ami látszólag azt jelentette, hogy a magyar büntetőeljárás szereplői összekeverték a háborús bűncselekményeket az emberiesség elleni bűncselekményekkel, ami viszont kizárólag akkor alkalmazható, ha a polgári lakosság átfogó vagy módszeres támadás áldozatává válik. Ebben az időben azonban a magyar büntetőtörvénykönyv nem ismerte az emberiesség elleni bűncselekmény kategóriáját, viszont a Btk. XI. fejezete – amely a népirtást és a háborús bűncselekményeket tartalmazta -furcsa módon az „Emberiség elleni bűncselekmények” címet viselte, vagyis nagyon valószínű, hogy a magyar büntetőjogászok egyszerűen azt hitték, hogy a háborús bűncselekmények valójában megegyeznek az emberiesség elleni bűncselekményekkel.
3. Az EJEB döntése a Korbély-ügybenA strasbourgi bíróság természetesen nem „mentette fel” Korbély Jánost, akit azért ítéltek el „emberiség elleni bűntettért”, mert 1956. október 26-án, amikor katonai parancsnokként megkísérelt lefegyverezni egy kisebb felkelő csoportot Tatán, akik elfoglalták a helyi rendőrkapitányságot, tévesen azt hitte, hogy támadás fenyegeti és ezért tűzparancsot adott ki, amelyben 2 személy életét vesztette és 3 felkelő megsebesült. (Az egyik felkelőt, Kaszás Tamást, ő maga lőtte le.) A bíróság mindössze azt vizsgálta, hogy az eset körülményei megfelelnek-e az emberiesség elleni bűncselekmény kategória feltételeinek, azaz a polgári lakosság elleni módszeres vagy átfogó támadás részét képezte-e. Mivel Korbély János ugyanaznap már egy másik felkelő csoportot minden személyi sérülés nélkül, békés eszközök alkalmazásával lefegyverzett, és később sem követett el atrocitásokat, ezért az EJEB úgy látta, hogy a cselekmény nem minősült emberiesség elleni bűncselekménynek, tehát „közönséges” bűncselekmény volt, amely viszont sajnálatos módon elévült az eljárás megindulásának kezdetére. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a bíróság egy pillanatig sem állította azt, hogy Korbély ne követte volna el a terhére rótt cselekményeket, csak azt, hogy ezek nem minősültek nemzetközi bűncselekménynek.
Summa summarum, akik Baka Andrást kárhoztatják ezért a döntésért, azok nem ismerik az eset körülményeit és/vagy nem értenek a joghoz.
2009 és 2011 között Baka András a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke volt. 2011-ben Balsai István a 2006-os zavargások idején hozott bírói döntések egy részének semmisségét kimondó törvényjavaslat nyújtott be. Ezzel kapcsolatban fejtette ki Baka azt a véleményét, hogy ez sérti a bírák szabad mérlegelési jogát, ami komoly alkotmányossági problémát jelent. Hangsúlyozta, hogy a bírósági szervezet kizárólag szakmai szempontból vizsgálódik, és távol tartja magát minden politikai vitától. Kijelentette, bízik abban, hogy a parlament olyan jogtechnikai megoldást választ, amely kiküszöböli az alkotmányossági problémát.
Végül elfogadták a 2006. szeptember 18. és október 24. között történt tüntetésekkel kapcsolatos bizonyos politikai és rendőri intézkedések miatti ítéletek semmisségét (2011. évi XVI. törvény), amely megjárta az Alkotmánybíróságot is. Viszont a Fidesz Baka Andrást bosszúból azzal a módszerrel távolította el a legfelsőbb bírósági székből, hogy magát a Legfelsőbb Bíróságot szüntette meg és helyette lett a Kúria.
A fenti két esetből látható, hogy Baka András következetesen ragaszkodik alapvető jogelvekhez és a bírói függetlenséghez még akkor is, ha ez nem népszerű és ellenérzéseket vált ki. Justicia nem kukucskálhat ki a kendő alól! Ha megtartja ezt a tulajdonságát, talán jogi keretek közé tudja szorítani a Tisza "a múltat végleg eltörölni" rohamát, mert az emberek az elmúlt 16 év NER-lovagjait rács mögött szeretnék látni. Bár Baka mozgástere köztársasági elnökként szűk lesz, de talán elnöksége alatt nem válik a jog a hatalom szolgálólányává úgy, mint a 16 éves Fidesz-rezsim alatt.
Én bízom az új köztársasági elnökben!
