A nyári uborkaszezonban most azon indult meg a pörgés, hogy a Nemzeti Hauszmann Program keretében felújítandó Citadella kapcsán közzétették a Szabadság-szobor felújításának látványtervét.
A szobor talapzatán, az egykori szovjet katona helyén egy hatalmas kőkereszt fog magasodni a város fölé. Persze rögtön megindult a vita, a baloldal tiltakozott, a jobboldal pedig egyből keresztényellenességgel, woke-izmussal támadta a tiltakozókat. A kérdés azonban fennáll: szabad-e egy 75 éve álló emlékművet, mely egyben fővárosunk nagyon fontos jelképe, ennyire újraértelmezni?
A Szabadság-szobrot állítólag Vorosilov marsall kezdeményezésére állították fel és egy négyes kompozíció uralta a Budapest fölé magasodó emlékművet: a pálmaágat tartó nőalak alatt helyezkedett el a felszabadító szovjet katona szobra, két oldalán pedig a fáklyás nőalak és a kígyóölő szobra volt látható. Az emlékmű pedig Budapest egyik fontos jelképévé vált.
A rendszerváltást követően a kurzusszobrok - lehettek bármilyen jó alkotások - szépen megindultak a szoborpark felé: Osztapenko és Steinmetz parlamenterek szobrai a városhatárról, Lenin szobra a Felvonulási térről, Kun Béla szobra a Vérmezőről, Marx és Engels szobra a Jászai Mari térről, és még sorolhatnám. És velük együtt távozott a szovjet katona szobra is a Szabadság-szobor alól. Elég sokan voltak, és mind a mai napig hallatják hangjukat azok, akik az egész emlékművet kikukázták volna. Számukra a pálmaágat tartó nőalak csak egy nagy sörnyitó.
Demszkyék 1991-ben, a szovjet csapatok kivonulásakor egy fura installációt találtak ki: a szobrot egy nagy fehér lepellel takarták le, melyre két lyukat vágtak, megalkotva a "szabadság szellemét".
A projekt papíron jobban mutatott, mint a valóságban, csak néhány hétig volt látható. Akkoriban nagy divat volt Európa jellegzetes épületeit becsomagolni.
A Szabadság-szobor megmaradt fontos budapesti jelképnek, a tavalyi atlétikai vébé logójában is szerepelt.
34 évnek kellett eltelnie a rendszerváltás óta, hogy a Fidesz előjöjjön a kereszt ötletével. Hogy világos legyen: ha most úgy döntenének, hogy állítanak egy olyan emlékművet, amely egyszerre fejezi ki hazánk szabadságvágyát és ezeréves kereszténységét, akkor azt mondom, hogy jöhet a kereszt. De egy meglévő emlékmű ilyen újraértelmezése történelemhamisítás. Az emlékmű annak emlékére épült, hogy hazánk felszabadult egy magát egyébként nagyon kereszténynek valló fasiszta rémuralom alól. Semmi köze nem volt ennek a kereszténységhez. A szovjet katona szobrának hűlt helye azokat, akik még emlékeznek a rendszerváltás előtti időkre, azt szimbolizálja, hogy a ruszkiktól is megszabadultunk. Nem a kereszténység nevében, hanem nemzeti függetlenségünk nevében.
Képzeljük el, hogy ha ismert köztéri szobrainkon megjelenne a kereszt. Például Radnóti milyen keresztény költő volt, nem? Felvette a katolikus vallást, keresztapja Zolnai Béla volt. Hogy végül zsidó származása miatt kellett meghalnia? Mit számít az.
Vagy itt van a zsidómentő Wallenberg. Milyen keresztényi tett volt az is. Ja, hogy a nyilas testvérek is keresztények voltak? Spongyát rá!
Azért őrizzük meg régi emlékműveinket, mert a történelmünkre emlékeztetnek bennünket. Utólagos átértelmezésük történelem-hamisítás.
Mostanában egyébként a felszabadulási emlékművet - nemcsak a fő szobrot de a két mellékszobrot is - furcsa állványzat borítja. Azt mondják, a szobor renoválása igényli ezt a fajta terjedelmes állványozást, de szerintem az augusztus 20.-i "Európa leglátványosabb tűzijátékát" fogja kiegészíteni valamilyen installációval, vagy esetleg görögtűzzel. Kati szerint egy nagy Szent Koronát húznak rá.
Pár nap és megtudjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése