DNS-örvény

Gerlóczy (Telléry) Sára festménye

Tavasszal olvastam el Gerlóczy Márton saját származását kutató regényét, A katlant. A szerző regényéből, egy korábbi regényéből valamint Péterfy Gergely írásaiból akkor valamennyire sikerült feltárnom a kesze-kusza Jékely-Gerlóczy-Kriegler-Váczi családfát.

Gerlóczy Márton egy szicíliai kisvárosban, Scicliben egy DNS vizsgálat eredményére vár, hogy megtudja, édesapja valóban Gerlóczy Ferenc-e, ahogyan azt 12 éves korában közölték vele, és ez traumatizálta további életét. Közben megtudjuk, hogy nagyapját, az idősebb Gerlóczy Ferencet csak nevére vette Gerlóczy Zsigmond, a valódi dédapja Kriegler Miksa zsidó szállítmányozó. Vagyis Gerlóczy 12 éves korában úgy lett Vácziból Gerlóczy, hogy nem is "igazi" Gerlóczy.

A katlan című regény ott ér véget, hogy az író megkapja egy DNS-vizsgálat eredményét. És itt kezdődik a regény folytatása, Az örvény, amellyel az elmúlt heteket töltöttem. A családi legenda szerint az író édesanyja, Mészáros Zsófia, aki Áprily (Jékely) Lajos unokája, első férjével, Gerlóczy Ferenccel már kétgyermekes édesanyaként fut össze Budapesten a Ráday-klubban egy URH-koncerten, majd az éjszakát együtt töltik, és ekkor fogan meg a kis Márton. De ezt az anya második férje, Váczi Tamás előtt titokban tartja, sőt, szül neki még egy kislányt majd a férj halála után még évekig együtt él egy harmadik férfival, és csak ezután - Márton 12 éves korában - jelenik meg az életében újra Gerlóczy Ferenc. A fiúval közlik, hogy ki a vér szerinti apja, ő mostantól Gerlóczy, sőt, születik még egy kisöccse, Gerlóczy Zsigmond.

Gerlóczy Mártonnak gyanús az ügy, mert visszakeresve a Ráday-klub műsorára, az URH-koncert 10 hónappal a születése előtt volt, ennyire nem lehetett túlhordott baba. DNS-vizsgálatot kér, és az nem mutat egyezést sem az addig édesapjának tartott Gerlóczy Ferenccel, sem annak fivérével, Gusztávval. Kétségbeesetten hívja fel az anyját, aki lakonikusan csak annyit mond neki: "Akkor lehet, hogy mégis Tamás az apád!". És ez az a pont, ahol a szerző teljesen összeomlik egyrészt anyja közömbös hozzáállása, másrészt saját identitásvesztése miatt. Pontosan azon a traumán megy keresztül, amit a lélekgyógyászok így írnak le:

"Egy traumás folyamaton megy keresztül az a személy, akinek identitását megkérdőjelezték azok az emberek, akik hozzá legközelebb álltak. Felmerül benne, hogy eddigi élete hazugság volt, eltitkolták előle, hogy honnan is származik, ki is ő valójában. Szerethet-e, bízhat-e azokban akik becsapták őt, félrevezették, titkot rejtegettek előtte? Hirtelen magányosnak, kitaszítottnak éli meg a helyzetét, ami depressziós hangulatot, önpusztító gondolatokat hozhat létre. Nehéz segítséget kérni ebben az állapotban, mert akikben bízott, azok már elvesztették kompetenciájukat, másokban meg nem mer bízni az előzmények miatt. Ettől még rosszabb pszichés állapot jön létre, akár teljes lelki bezárkózáshoz vezethet."

A szerzőt kezdi beszívni ez az örvény, éppen ezért ebben a kötetben sokkal több az önsajnálat és kevesebb a történet. Ami keveset még megtudhatunk a családról, az is kicsit krasznahorkaisan egy-két oldalakon keresztül hömpölygő mondatfolyamból tudható meg. Pl. hogy nagyanyja (aki végül is nem a nagyanyja), Telléry Sára közvetlenül első gyermekének születése után találkozott össze második férjével, a nála 20 évvel idősebb Gerlóczy Ferenccel, aki gyermekorvosi minőségben vizsgálta az újszülöttet, de a vizsgálatból szerelem, mindkét részről válás majd házasság következett.

A könyv olvasása során végig azon aggódtam, hogy ez az örvény, ez a lelki mocsár ne menjen végérvényesen a Gerlóczy Márton és menyasszonya, Czakó Zsófia kapcsolatának rovására. Szerencsére a válságba került férfiak mellé mindig kellenek erős nők, így Zsófia, valamint az addig féltestvérének hitt, de valójában édes testvér Rozi mindvégig mellette állnak.

Az író eredeti szándéka szerint még további két kötet folytatása lett volna a családregénynek, de úgy tűnik, ezek a kötetek már nem fognak megíródni. Viszont ebből a részletes interjúból megtudható, hogy végül is Márton és Zsófia összeházasodtak, gyermekük is van, és visszaköltöztek Tardra, ahol a Váczi-Gerlóczy család hosszú évekig élt, és a Gerlóczy Márton név most már tényleg csak írói név. A családfa pedig így módosul: