A tizenötödik

Ennek a blognak az indulásától, 2011-től minden évben posztolok a Nemzeti Tanévnyitókról, melyet a második Fidesz-kormány 2010-es megalakulásától számoznak, azaz a 2011-es volt a második, a mostani pedig a tizenötödik.

A 2. Nemzeti Tanévnyitó Lipóton volt, újraindítottak egy bezárt kistérségi iskolát két tanteremmel, és akkor én indulatosan azt írtam, hogy nem falusi iskolákban, hanem körzeti iskolaközpontokban kéne gondolkodni iskolabusz-hálózattal együtt. Nos, megkövetem a lipótiakat: a 2011-ben megnyitott iskolát 2013-ban már emelet-ráépítéssel bővítették, 2016-ban új épületszárnyat kapott, 2020-ban pedig a győri bencések vették át a tankerülettől, így jött létre a Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Bencés Általános Iskola, és így vált egyben ő maga körzeti iskolaközponttá.

Bár a közoktatásban már egyik gyermekünk sem érdekelt, már csak unokaöcsök és -húgok gyermekei járnak általános és középiskolába, mégis sok minden jut eszembe szeptember 1.-ről. 50 éve szeptember elsején bevonultam katonának, azt hiszem, ez a nap volt életem egyik leghosszabb napja. A bevonulásra reggel 7-kor a józsefvárosi Gutenberg Művelődési Otthon nagy színháztermében került sor. Ezen a napon csak egyetemi előfelvételisek vonultak be mindenféle alakulatokhoz. Minket, villamosmérnök hallgatókat a délelőtt folyamán menetben vonultattak a Keleti Pályaudvarhoz, ahol egy Debrecen felé tartó különvonatra szálltunk fel, és a kora délutáni órákban értünk Debrecenbe. Először a Kossuth laktanyába vittek minket teherautóval, itt került sor a civil ruha leadására, a fürdésre és fertőtlenítésre (nem vicc), itt kaptuk meg a kimenő ruháinkat. Itt osztottak be bennünket századokba. Én egy rádiólokátoros századba kerültem. A lokátorosokat Debrecen egy másik laktanyájába, a sokkal patinásabb épületekből álló Bocskaiba szállítottak át. Itt történt meg a szakaszokba és rajokba történő beosztás, a gyakorló ruhák, munkaruhák és minden egyéb felszerelés vételezésére és az első eligazításra. Csak este 11 körül kerültünk ágyba az 50 fős hálókörletünkben.
Leszerelésemre pont 11 hónap múlva került sor az angyalföldi József Attila Művelődési Központban.

Aztán az is eszembe jutott közoktatásról, hogy augusztus 20.-án megnéztem a tévében leadott Most vagy soha című filmet, amelyben van egy jelenet, mi szerint egy németül beszélő kislány elcsalja Szendrey Júliát, és átadja őt három rendőrpribéknek. Szendrey Júlia felháborodottan mondja a pribékeknek, hogy ennek a kislánynak iskolában volna a helye, ahol az anyanyelvén tanulhatna, magyarul.
Pest lakossága 1848-ban több mint 90%-ban német volt, vagyis a kislány nem azért nem beszélhetett magyarul, mert az osztrákok nem engedték, hanem mert német volt az anyanyelve. A filmben többször is elhangzik a magyar nyelvű közoktatás követelése, csakhogy ez 1848-ra már megvalósult. 1844 november 13-án szentesítette V. Ferdinánd magyar király az 1843/1844. évi pozsonyi országgyűlés törvényeit. Ezek közül a legismertebb a magyar nyelv hivatalossá tételéről szóló 2. törvénycikk. Ennek kilencedik cikkelye így szól: "Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen."
Nem véletlen, hogy a Tizenkét Pontban a magyar nyelvhasználatról már nem is esik szó, ezzel szemben a film úgy végződik, hogy megkezdődik Pest kényszermagyarosítása, a König Gasse helyett boldogan írják ki, hogy Király utca, mintha ez is az osztrák elnyomás szimbóluma lett volna.
Aki ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy a 1907-ben hozott Lex-Apponyi szerint a magyar nyelv oktatása kötelező lett Magyarország nem magyarok lakta területein is: "A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni." Ez a törvény a magyarországi nemzetiségek körében számos kritikát és tiltakozást váltott ki, és ezt is felhozták a trianoni diktátum meghozásakor.
A film tele van olyan fikciókkal, hogy pl. Szendrey Júlia a forradalom előestéjén súgja meg Petőfinek, hogy gyermeket vár, holott az 1848. december 15-én megszületett Petőfi Zoltán akkor legfeljebb csak megfoganhatott. De Szendrey Júlia és Farkas nyomozó élet-halál küzdelme is inkább Sarah Connor és a terminátor küzdelmére emlékeztet. De a fő probléma mégis az, hogy erre a filmre tömegesen viszik az iskolásokat, akik így hamis történelmi képet kapnak forradalmunkról, a forradalom igazi céljairól.

A 15. Nemzeti Tanévnyitóra idén egy vadonatúj létesítményben, a Dunakeszi Diáknegyedben került sor, mely egy 20 tantermes gimnáziumot és egy 26 tantermes szakképző központot tartalmaz két tornateremmel és egy sportpályával. A létesítmény teljes egészében magyar beruházás, 37 milliárd forint, hangsúlyozottan nincs benne uniós pénz. Így a tanévnyitó egyben a létesítmény avatása is volt. Persze nem véletlen, Dunakeszi régi és új önkormányzata is szinte teljesen fideszes, de Szijjártó Péter otthona is Dunakeszin található, nemrégiben ide hozott lángosozni egy magas rangú kínai vezetőt. (Orbán inkább egy másik Keszire, Budakeszire jár lángost enni).
Amióta a közoktatás a Belügyminisztérium alá tartozik, rendszeresen füstölgök azon, hogy a nemzeti tanévnyitóra csak államtitkári szinten kerül sor. Idén bezzeg három miniszter is képviseltette magát az avatón, de pont nem azok akik re számítottunk. Pintér Sándor belügyminiszter változatlanul nem mer megnyilvánulni a közoktatást érintő kérdésekben. Az oktatási központ építéséért felelős Lázár János közlekedésügyi és építési miniszter pedig valószínűleg a MÁV mostani botrányai miatt nem mert nyilvánosan megjelenni. Jelen volt viszont Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium minisztere, mert hozzájuk tartozik a szakképzés, Tuzson Bence igazságügyi miniszter, mert egyben ő a térség országgyűlési képviselője, valamint Szijjártó külügyminiszter, valószínűleg csak mint dunakeszi lakos. A Belügyminisztériumot csak Rétvári Bence államtitkár képviselte, valamint jelen volt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Szegény diákok elég unottan hallgatták a beszédeket, és az arcukról, akárcsak a tanári kar arcáról is leolvasható volt a rémület, hogy hétfőtől miképpen tesznek majd eleget annak a feladatnak, hogy iskolakezdéskor minden diáktól beszedjék a mobiltelefont, majd a tanítás végén visszaadják...