Dobozgyár

Néha az ember teljesen véletlenül tesz helytörténeti felfedezést. Természetesen azt tudtuk, hogy a hely, ahol lakunk, vagyis a Zsolt Udvar lakópark az egykori Dávid Károly és Fia Dobozgyár helyére épült.

A dobozgyárat Dávid Károly 151 éve, Budapest egyesítésének évében alapította Óbudán, majd 1895-ben létesült a Mészáros utcai gyár. Dávid Károly fia, Dávid Jenő 1911-ben kapcsolódott be az üzletbe, a cég részvénytársasággá alakult, és lényegében mindent gyártottak: papírdobozokat, kartonpapírt, falemezt, légypapírt, impregnált papírtányért.

A zsidó Dávid család a '40-es években a zsidótörvények miatt bujkált, a gyárat annak főmérnöke, Bálint István vezette tovább. Az üzemet államosították és Budai Dobozgyár néven a '60-as évek végéig működött. A dobozgyár utóda a jelenleg is működő CLB Packing Kft, de az egykori gyár helyére a mi lakóparkunkat húzta fel a Gyetvai Fivérek.

Lakópark a gyár helyén

Dávid Károly a közeli Ménesi úton, az Eötvös Collegium mellett építtetett magának villát, viszont fia, Jenő a közeli Dezső utcában. Nem sikerült megtudnom, hogy a Dávid család hogyan vészelte át a vészkorszakot, kik volta a Dezső utcai villa lakói a felszabadulás után, de amikor a gyerekeink zenét kezdtek tanulni nagyjából 1998-tól, már ebben működött a Farkas Ferenc zeneiskola.

Az elhagyott épület a zeneiskola kiköltözése után

Mindhárom gyermekünk játszott ebben az épületben, Bori csellón, Orsi hegedűn, Petra pedig zongorán.

Orsi

Bori

Petra

És mindez úgy jött elő most, hogy a Dezső utcai épületet az önkormányzat felújítja és egy bölcsődét létesít benne. A régi önkormányzat kezdte, az új, fideszes önkormányzat fejezi be és aratja le a babérokat.

Az épülő bölcsőde

Hát így lesz egy dobozgyár helyén lakópark, egy gyáros villájából pedig először zeneiskola, majd bölcsőde. A dobozgyárról és környékéről az itt lakó Garai Gábor költő írt verset:

Dobozgyár mögött

Azok a nyári esték

 a kamaszkori tájon!

Virágillat s vonatfüst

gomolygott a világon.

A Dobozgyár mögött nyűtt

 padokon lovagolva

ültek a sakkozók, míg

 lobbant a fény kanóca.

Aztán, hogy függönyét az

alkony leeresztette, — ráhúzta vas-redőnyét

a fodrász is sietve.

A dörrenésre gyorsan

 fölfüttyentett a mozdony,

ahogy az alagútból kibújt szikrázva, forrón...

S megnőtt a csönd nyomában.-

 Mély homályos kapukban

találka-lesben, lányok

fehér ruhája lobbant.

És mentek a Csap utcán

fel a hegynek a párok.

 Az égben még csak egy-két

kora-csillag parázslott.

Ó, kamaszkori esték,

maradjatok velem még!

Ne dermessze a szívem,

— melengesse az emlék.