Szeptemberi kultúrcunami

Valahogy úgy adódik, hogy nyaranta mindig kiéhezünk a színházra, aztán szeptember elején a Pozsonyi Pikniken jól bevásárolunk színházjegyekből. Katinak egyébként van valamekkora kerete, hogy cégszámlára vásárolhat színházjegyeket, de idén azt már régen kimerítettük.

A sort a De kié lesz a kutya című darabbal indítottuk a Belvárosi Színházban. Martin Rauhaus német szerző darabja annyira sablonos helyzetet mutat be (életközépi válságban lévő házaspár, a férfi befiatalít, válni készülnek de előtte párterápiára járnak), hogy valószínűleg mindenkinek az ismerősei, barátai körében van hasonló problémával küzdő pár (mi például Katival pont ugyanarra az ismerős házaspárra asszociáltunk). A darab tipikus példája volt annak, hogy még a legsablonosabb élethelyzetekből is lehet jó színházat csinálni, különösen jó színészi játékkal (Péterfy Bori nagy kedvenc). Ráadásul Bori lányunk is velünk volt ezen az estén, mert Bécsből hazalátogatott egy hétvégére, de az árvíz miatt további két napra itt ragadt, mert leállt a vonatközlekedés Spoiler: a kutyáról nem sok szó esik a darabban, szegény a végére meg is döglik.

A Hölgyválasszal folytattuk a Játékszínben, ezúttal már csak hármasban, így is horror pénzt fizettünk érte, de megérte. Második nekifutásra tudtuk csak megnézni. Egy korábbi előadásra már megvolt a jegyünk, de közbeszólt az unokánk hazalátogatása. Masayuki Suo darabja, melyből sikeres film is készült, nagyon igényes kiállításban került színre. Hibátlanok voltak a táncosok, a zene, a díszlet és a színészek (Csonka András brillírozott). A Dancing with the Stars-ból is ismert Molnár Andrea és partnere olyan pazar táncbemutatót tartottak az első felvonásban, hogy attól valószínűleg mindenkinek megjött a kedve a tánchoz. Ebben a darabban is egy életközépi válságát élő házaspár van, akik számára a tánc jelenti a kiutat.

És ha már tánc, voltunk Szentendrén a Nyitott Templomok Hétvégéjén, és beálltunk hórát táncolni a Szántó-imaház szervezésében a Ferenczy Múzeum udvarán.

A Pál család pont háttal van

Hagyományosan kilátogattunk az ARC-plakátkiállításra is. Ezúttal a család volt a téma, ezért rögtön csináltunk is egy családos szelfit.

Nekem különösen az a plakát tetszett, amely szinte egy-az-egyben a Lefóliázott dal című dalom első strófája alapján készült: "Lapjain két szerelmes lány homloka összeér, fóliázzuk le gyorsan hát ezért".

Mint tudjuk, a plakát provokatív műfaj, arra van predesztinálva, hogy cselekvésre sarkallja az embereket. Ennek többen is eleget tettek, két plakát is átfestésre ill. átragasztásra került. Dúró (Darálós) Dóra egy, a gyermekvállalás árnyoldalait bemutató plakátot ragasztott át.

Ilyen volt...

 

...ilyen lett

Moziban is voltunk, mert egy új, a magyar közoktatás helyzetével foglalkozó filmet mutattak be, a címe: Fekete pont. Petrával egy napon néztük meg, de ő külön, a barátaival, mi pedig a Tabán moziban szenior jeggyel és I. kerületi kedvezménnyel. Idén ez már a harmadik film (a Magyarázat mindenre és az Elfogy a levegő után), amit a hazai oktatás helyzetéről láttunk, és csak hálálkodni tudunk, hogy már mindhárom lányunk "kijárta az iskolát".

Sógorom születésnapját egy Orfeum-vacsorával ünnepeltük meg. A dolog lényege, hogy kapsz egy vacsorát, de közben előadnak egy könnyed, zenés darabot vagy bohózatot, esetleg standupot. Mi a Poirot az Orfeumban című programot választottuk. Kati és sógornőm kicsit limonádénak tartották, de nekem és sógoromnak tetszett. Elek Ferenc jó Poirot felügyelő volt, de láthattuk azt a Száraz Dénest is a darabban, akiről nemrég megírták, hogy annyira nincs munkája, hogy kénytelen úszómesteri állást vállalni a Dagályban.

A szeptemberi kultúrcunamit végül a RaM Colosseumban az Urban Verbunk DON’T LIE TO THE PLANET című táncshow-jával zártuk, amit vejem nagyszüleivel tekintettünk meg. A férfi táncegyüttes hasonló műfajt űz, mint annak idején az Experidance, vagyis alapvetően a magyar néptánc hagyományain alapuló modern táncprodukciókat adnak elő fény- és látványelemekkel, valami történetre felfűzve. Szerintem simán hozta a neves ír táncegyüttesek színvonalát, és ebben is voltak énekes betétek is. Jó kis este volt ez is.

Szeretem a szemtelen, szertelen szeptembert!