Úgy adódott, hogy három napon belül két olyan magyar filmet is láttunk, ami tanárokról szól, de egyúttal a 2020-as évek magyar társadalmának tökéletes lenyomatát adja. Az egyik a Magyarázat mindenre (rendezte Reisz György), a másik pedig az Elfogy a levegő (rendezte Moldovai Katalin).
Ifjúkoromnak több olyan meghatározó, középiskolában játszód filmje is volt, melynek társadalmi érvényessége messze túlterjedt az iskola falain. Ilyen volt a Megáll az idő, Gothár Péter filmje, melynek klasszikus szlogenje: Jó, hát akkor itt fogunk élni.
(Csak érdekesség, az 1982-ben forgatott Megáll az idő Köves Dénesét alakító Znamenák István így negyven év után az egyik legjobb karakterszínészünkké érett, és döbbenetes hitelességgel alakítja az apát a Magyarázat mindenre című filmben.) Aztán ott volt a Ballagás (Almási Tamás filmje) ugyanabból a korból, melynek diákszereplői között megtalálhatjuk Szulák Andreát és Zsótér Sándort is. A két évtizeddel később készült Moszkva tér (Török Ferenc) című filmben a rendszerváltó generáció ismerhetett magára.
Visszatérve a napokban megnézett két filmre, a Magyarázat mindenre kétségkívül művészileg igényesebb, bár ez sem készült túl nagy költségvetésből. Nekem, napi M1 híradó nézőnek tökéletesen hiteles annak ábrázolása, hogy hogyan lehet egy, a jelenlegi kormányzat számára jó propagandaanyagként szolgáló "szenzációs" hírt generálni félreértésekből, féligazságokból, csúsztatásokból, amire aztán rá lehet engedni a kormánymédia teljes eszköztárát: írott sajtó, híradók az "utca emberének" megkérdezésével, közösségi média kormánypárti influenszerei, az internet népének gyalázkodó kommentjei. Nekem, aki naponta követem a közszolgálati médiát, teljesen ismerősek ezek a felplankolt, felhabosított hírek, pl. Jámbor András országgyűlési képviselő "pedofil-ügye", aminek kapcsán az állami híradó az egyébként mentelmi védettség alatt álló képviselőt bűnözőként, fekete téglalappal eltakart szemmel ábrázolta. Vagy V. Naszály Márta polgármester "zsarolási ügye", melynek kapcsán egy lassan egy évtizede, még a fideszes polgármester alatt elindított helyiségbérleti pert, ami pont most jutott végrehajtási szakaszba, zsarolási ügynek állítják be, és mozgósítják rá Bohár Dánieltől Trombitás Kristófig a teljes állami pénzből finanszírozott influenszer-hadsereget.
A filmbeli jobboldali újságírót a felhabosított álhír egészen a minisztériumi propagandista állásig repíti, erre tessék, pont a héten egészen Rogán minisztériumáig emelkedett Kunfalvi Nórának a csillagzatja. Ő az a tévériporter, akit Spéder Zoltán lejáratására állítottak rá. De hasonló karriert futott be hírhamisító Papp Dániel az állami televíziónál. A film végén eljön az igazság pillanata, de addigra már az igazság senkit nem érdekel.
Az Elfogy a levegő egy 2017-ben Romániában megtörtént esetet dolgoz fel (egyébként Gyergyószentmiklóson forgatták), de elképesztően hűen tükrözi napjaink lefóliázott valóságát.
Napjainkban könyveket fóliáznak le, gyermekeket zárnak el a könyvesboltok nem gyermekeknek szánt részéből, mérőszalaggal méregetik a könyvesbolt és a templom távolságát és nem a háború borzalmait, a szegénységet, az éhezést, a természeti katasztrófákat ábrázoló képei miatt tiltják meg 18 év alattiaknak a World Press Photo kiállítás látogatását, hanem egy fülöp-szigeteki transzvesztita idősotthont bemutató képsorozat miatt. Szóval az Elfogy a levegő a magyar rögvalóság hű tükre, amelyben szintén pont az igazság a legkevésbé fontos.
Mindkét film csúcspontja egy nagy vita, amelyet minél gyakrabban kéne - persze moderált keretek között - lefolytatni. Mindkét filmben van megalkuvó iskolaigazgató, mindkét filmben vannak a bajban elpártoló hamis barátok, de persze az igazukért bátran kiállók is. Egyszóval minden, ami emberi.
Üdv a fólia alól.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése