De a könyvét, Az étkezés ártalmasságárólt feltétlenül olvasd el.
Már a címből nyilvánvaló, hogy a kötet mintájául Csehov A dohányzás ártalmasságáról című jelenete szolgált. Az alapszituáció is hasonló: egészségügyi előadásnak álcázott panaszáradat. Csehovnál egy papucsférj, Parti Nagynál pedig egy élettárs és közös Bt. kültagja tart előadást, melyben a feleség ill. az élettárs úgy van jelen, mint Columbo hadnagy felesége: csak beszélnek róla, de sohasem láthatjuk. Csehov hőse inkább tragikus, Partié komikusabb, de néha szó szerinti egyezések is vannak a két műben.
Csehovnál:
"...megöregedtem, elbutultam.... és nem tudom miért, szaladni szeretnék, ó, ha tudnák, mennyire szeretnék szaladni!"
Partinál:
"Megöregedtem, elbutultam...A legjobb volna röpülni, igen. Ha nem volnék, ugye, momentán egyszerűbb dolgokban akadályoztatva, mint a röpülés."
Parti főhőse egy elhízott kényszerevő, társa szintén táplálkozási zavarokkal küzd: bulémiás. Naná, hogy pont ők népszerűsítik az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírót. A termékbemutatóval összekapcsolt táplálkozási tanácsadás persze tág teret ad Parti Nagy Lajos nyelvi tobzódásának. Idézet következik:
"Ó, a falat, a falat, mely után a csodaszarvas hátán lesre indultunk kedves édesapánkkal, melyet meglőttünk, nyereg alatt hazavittünk, görbekéssel trancsíroztunk, toalett-ajtón szárogattunk, melynek édes gőzébe orcánkat belefürdettük, melyért az üdvösségünket adtuk, a pénzünket,az udvarlásunkat, a nevünket közös háztartással, szövetkezeti lakással, hölgyeim és uraim, ez a vérrel megszentelt falat elhanyagoltan és kielégületlenül lépi át a Rubicont, még föl se serdült, de már bájtalan, hűtlen és kedvtelen kéjnővé lesz, már bocsánat, s oly hálátlan gyorsasággal, hussan alá legfő oralitási szentélyünkből, a szánkból, mint a tavasz, mint az első szerelem.
Hát ne még, hát várj még, te, mondanánk nyeltünkben,felakadt lélegzettel, teli szájjal, már bocsánat, hát hova sietsz, mondanánk kárvallottjai és kiszolgáltatottjai az ideges perisztaltikának, de nem vár, egy mozdulat vagy kettő,maximum három, és lenn van.
Ágyőpá.
Elhull a virág, eliramlik az élet.
El se akarjuk hinni, hát mindösszesen ennyi voltál, egy meleg sikoly és egy lehengeredés, egy reggel libamájas pirosa, semmi több?
Hát akkor, hölgyeim és uraim?
Tegyék a szívükre a kezüket, mi választ el minket az oktalan állattól, amit megeszünk?
Az eszcájg?"
Jó olvasást és jó étvágyat mindenkinek!
Parlament
2014. május 28., szerda
2014. május 25., vasárnap
Oops I Did It Again
Vagyis újra bűnbe estem. Megint van egy YouTube-feltöltésem.
Orbán-napi fohász:
Szent Orbánnak napján szavazni indulunk,
Hogy Európától tisztelet kapjunk.
Orbán a vezérünk, kiharcolja nékünk,
Dölyfös Európa leborul előttünk.
Orbánnak szent napján emlékműt avatunk,
Hogy mostantól fogva tiszta legyen múltunk.
Gábriel arkangyal megjelent minékünk,
Birodalmi sassal megküzdött érettünk.
Orbánnak szent napján azért fohászkodunk:
Pálinkafőzéshez megmaradjon jogunk.
Ne küldjél mireánk brüsszeli fináncot,
S tartsd meg Uram nekünk a magyar akácot!
Orbánnak szent napján kérünk Szűz Mária,
Minden magyaroknak kegyes Nagyasszonya:
Ne üljön fölöttünk Európa víg tort,
Tartsd meg soká nékünk kegyes Orbán Viktort!
Orbán-napi fohász:
Szent Orbánnak napján szavazni indulunk,
Hogy Európától tisztelet kapjunk.
Orbán a vezérünk, kiharcolja nékünk,
Dölyfös Európa leborul előttünk.
Orbánnak szent napján emlékműt avatunk,
Hogy mostantól fogva tiszta legyen múltunk.
Gábriel arkangyal megjelent minékünk,
Birodalmi sassal megküzdött érettünk.
Orbánnak szent napján azért fohászkodunk:
Pálinkafőzéshez megmaradjon jogunk.
Ne küldjél mireánk brüsszeli fináncot,
S tartsd meg Uram nekünk a magyar akácot!
Orbánnak szent napján kérünk Szűz Mária,
Minden magyaroknak kegyes Nagyasszonya:
Ne üljön fölöttünk Európa víg tort,
Tartsd meg soká nékünk kegyes Orbán Viktort!
2014. május 22., csütörtök
Szolgáltató hatóságokat!
Olvastam tegnap a Népszabadságban Uj Péter írását. (Népszabadságot csak anyámnál vagy anyósomnál olvasok, a mi generációnk már netről tájékozódik. Tegnap anyámat kísértem el orvosi vizsgálatra, így került a kezembe az újság).
A cikk első felében arról van szó, hogy a szerző szomszédja egy adóbevallási nyomtatványt kapott az önkormányzattól, amiből egy szót sem ért. Na, hát pont így jártunk mi valamikor ősszel, amikor szintén építményadó-bevallási ívet fújt a postaládánkba a szél.
Hazánkban, sőt, itt az egész Nyugat-Balkánon régi hagyománya van annak, hogy olyan törvényeket hozzanak, melyek vagy betarthatatlanok vagy senki nem próbálja őket betartani. Emlékeztek még, amikor forintban adták meg, hogy mennyi valutát tarthatunk otthon legálisan. Volt is erről egy kabarétréfa, hogy Bodrogi Gyula minden forintleértékeléskor megy a dolláros boltba rágógumit venni, mert megint az engedélyezett mennyiség fölé nőtt a fiókban tartott dollárja. Vagy amikor valutabeváltásnál nyilatkozni kellett arról, hogy a beváltandó külföldi fizetőeszközt ajándékba kaptuk. A betarthatatlan törvényeknek mindig is egyetlen céljuk volt: az állampolgárok mindig számon kérhetőek legyenek valamiért. Olyan jogkövető magatartást várunk el az átlagban meglehetősen tájékozatlan állampolgároktól, mely sokkal inkább a hatóságok kötelessége lenne.
És akkor a konkrét ügyek:
Nos, a megkapott adóbevallásból és a mellékelt magyarázatból nyilvánvalóvá vált, hogy gépkocsi-tárolónk már másfél évtizede (!) építményadó-köteles. (Tudni kell, hogy kerületünkben mindenhol díjköteles a parkolás a közterületeken, ezért nemhogy adóztatni nem kéne, de kedvezményben kéne részesíteni azokat a gépkocsi-tulajdonosokat, akik a saját pénzükből garázst építenek és tartanak fenn). Az építményadó-rendelet megjelenése óta egy garázst eladtam, egy másikat vásároltam, ezek mind bekerültek az elvileg nyilvános és közhiteles telekkönyvbe, mégsem tájékoztatott soha senki az adókötelezettségemről. Garázsom fenntartását éppúgy egy ingatlanfenntartó cég végzi, mint a lakásomét, ez sem hívta fel a figyelmet erre. Az önkormányzat szerint tőlem elvárható és életszerű magatartás volna, hogy rendszeresen tájékozódjak arról, van-e bármiféle adófizetési kötelezettségem.
Amikor kézhez vettem az adóbevallási ívet, egyrészt ugyanúgy jártam, mint a szomszédasszony Uj Péter cikkében, vagyis alig értettem meg és elsőre bizony csak hibásan sikerült kitöltenem. Felhívtam az önkormányzat adóosztályát, hogy én már több mint 10 éve nem fizetek építményadót, most mi lesz. Mondták, hogy öt évre visszamenőleg fogják kivetni, és kell majd fizetnem késedelmi kamatot és mulasztási bírságot. Mondták, hogy azért is küldték ki minden garázstulajdonosnak az adóbevallást, mert eddig alig fizetett valaki adót, ezért adjak be nyugodtan méltányossági kérelmet, valószínűleg el fogják engedni a bírságot. Talán mondanom sem kell, hogy a bírság elengedéséről szó sem volt, de ehhez már hozzászoktam. Szerintük nem jártam el a tőlem elvárható gondossággal. Arról elfelejtettek írni, hogy az önkormányzat adóosztálya tíz év alatt a számukra hozzáférhető ingatlan-nyilvántartásokból miért csak most vette észre, hogy adóköteles építményem van. Ez nem meríti ki a gondatlan gazdálkodás fogalmát?
Mellesleg a méltányossági kérelmemre küldtek egy ötoldalas kérdőívet, melyben jövedelmi és vagyoni helyzetemet kellett volna megadni a aprólékos részletességgel a kérelmem elbírálásához. Vagyis bepróbálkoztak egy kis adathalászattal is. Természetesen megtagadtam a nyomtatvány kitöltését.
A másik ügy is hasonló. Tavaly nyáron Orsi leérettségizett, megszűnt utána a családi pótlék. Kaptunk is egy levelet a Magyar Államkincstártól, hogy csak július 31-ig folyósítják az Orsi után járó összeget. Orsi pár nap múlva kivándorolt Izraelbe, túl is tettük magunkat az ügyön. Ősszel kaptunk egy csekket az Államkincstártól, hogy több családi pótlékot vettünk igénybe, mint amennyi nekünk járt, mert Orsi jogosultsága június 30-cal megszűnt, egy hónapnyi pénzt fizessünk vissza A kísérő levélben arról tájékoztattak, hogy nekem kötelességem a hatályos jogszabályok figyelése és a hatóságok időben történő tájékoztatása. Úgy képzeli a hatóság, hogy miközben a szülő a gyermek érettségiéért, felvételiéért és ballagásáért izgul, teljesen életszerű, hogy elolvassa a hatályos családtámogatási törvényt és idejében tájékoztatja a hatóságot. Tipikus szolgabírói stílus.
Az informatika jelenlegi szintje mellett a hatóságok bármikor tudhatják, hogy mikor milyen fizetési kötelezettségeim keletkeznek, mikor milyen járandóságra vagyok jogosult. A lakcímnyilvántartások, ingatlannyilvántartások hozzáférhetők a hatóságok számára, a NAV mindent tud a jövedelmi helyzetemről. Pontosan tudják, mikor jár le a személyim, az útlevelem, a jogosítványom, a forgalmim. Szerintem joggal várható el, hogy ezekről engem, mint adófizető állampolgárt tájékoztassanak. (Megjegyzem, akinek van ügyfélkapu-regisztrációja, az valóban sok ilyen jellegű szolgáltatást megkap). Ezért újra megismétlem a címbeli követelésemet: szolgáltató hatóságokat szeretnék.
A cikk első felében arról van szó, hogy a szerző szomszédja egy adóbevallási nyomtatványt kapott az önkormányzattól, amiből egy szót sem ért. Na, hát pont így jártunk mi valamikor ősszel, amikor szintén építményadó-bevallási ívet fújt a postaládánkba a szél.
Hazánkban, sőt, itt az egész Nyugat-Balkánon régi hagyománya van annak, hogy olyan törvényeket hozzanak, melyek vagy betarthatatlanok vagy senki nem próbálja őket betartani. Emlékeztek még, amikor forintban adták meg, hogy mennyi valutát tarthatunk otthon legálisan. Volt is erről egy kabarétréfa, hogy Bodrogi Gyula minden forintleértékeléskor megy a dolláros boltba rágógumit venni, mert megint az engedélyezett mennyiség fölé nőtt a fiókban tartott dollárja. Vagy amikor valutabeváltásnál nyilatkozni kellett arról, hogy a beváltandó külföldi fizetőeszközt ajándékba kaptuk. A betarthatatlan törvényeknek mindig is egyetlen céljuk volt: az állampolgárok mindig számon kérhetőek legyenek valamiért. Olyan jogkövető magatartást várunk el az átlagban meglehetősen tájékozatlan állampolgároktól, mely sokkal inkább a hatóságok kötelessége lenne.
És akkor a konkrét ügyek:
Nos, a megkapott adóbevallásból és a mellékelt magyarázatból nyilvánvalóvá vált, hogy gépkocsi-tárolónk már másfél évtizede (!) építményadó-köteles. (Tudni kell, hogy kerületünkben mindenhol díjköteles a parkolás a közterületeken, ezért nemhogy adóztatni nem kéne, de kedvezményben kéne részesíteni azokat a gépkocsi-tulajdonosokat, akik a saját pénzükből garázst építenek és tartanak fenn). Az építményadó-rendelet megjelenése óta egy garázst eladtam, egy másikat vásároltam, ezek mind bekerültek az elvileg nyilvános és közhiteles telekkönyvbe, mégsem tájékoztatott soha senki az adókötelezettségemről. Garázsom fenntartását éppúgy egy ingatlanfenntartó cég végzi, mint a lakásomét, ez sem hívta fel a figyelmet erre. Az önkormányzat szerint tőlem elvárható és életszerű magatartás volna, hogy rendszeresen tájékozódjak arról, van-e bármiféle adófizetési kötelezettségem.
Amikor kézhez vettem az adóbevallási ívet, egyrészt ugyanúgy jártam, mint a szomszédasszony Uj Péter cikkében, vagyis alig értettem meg és elsőre bizony csak hibásan sikerült kitöltenem. Felhívtam az önkormányzat adóosztályát, hogy én már több mint 10 éve nem fizetek építményadót, most mi lesz. Mondták, hogy öt évre visszamenőleg fogják kivetni, és kell majd fizetnem késedelmi kamatot és mulasztási bírságot. Mondták, hogy azért is küldték ki minden garázstulajdonosnak az adóbevallást, mert eddig alig fizetett valaki adót, ezért adjak be nyugodtan méltányossági kérelmet, valószínűleg el fogják engedni a bírságot. Talán mondanom sem kell, hogy a bírság elengedéséről szó sem volt, de ehhez már hozzászoktam. Szerintük nem jártam el a tőlem elvárható gondossággal. Arról elfelejtettek írni, hogy az önkormányzat adóosztálya tíz év alatt a számukra hozzáférhető ingatlan-nyilvántartásokból miért csak most vette észre, hogy adóköteles építményem van. Ez nem meríti ki a gondatlan gazdálkodás fogalmát?
Mellesleg a méltányossági kérelmemre küldtek egy ötoldalas kérdőívet, melyben jövedelmi és vagyoni helyzetemet kellett volna megadni a aprólékos részletességgel a kérelmem elbírálásához. Vagyis bepróbálkoztak egy kis adathalászattal is. Természetesen megtagadtam a nyomtatvány kitöltését.
A másik ügy is hasonló. Tavaly nyáron Orsi leérettségizett, megszűnt utána a családi pótlék. Kaptunk is egy levelet a Magyar Államkincstártól, hogy csak július 31-ig folyósítják az Orsi után járó összeget. Orsi pár nap múlva kivándorolt Izraelbe, túl is tettük magunkat az ügyön. Ősszel kaptunk egy csekket az Államkincstártól, hogy több családi pótlékot vettünk igénybe, mint amennyi nekünk járt, mert Orsi jogosultsága június 30-cal megszűnt, egy hónapnyi pénzt fizessünk vissza A kísérő levélben arról tájékoztattak, hogy nekem kötelességem a hatályos jogszabályok figyelése és a hatóságok időben történő tájékoztatása. Úgy képzeli a hatóság, hogy miközben a szülő a gyermek érettségiéért, felvételiéért és ballagásáért izgul, teljesen életszerű, hogy elolvassa a hatályos családtámogatási törvényt és idejében tájékoztatja a hatóságot. Tipikus szolgabírói stílus.
Az informatika jelenlegi szintje mellett a hatóságok bármikor tudhatják, hogy mikor milyen fizetési kötelezettségeim keletkeznek, mikor milyen járandóságra vagyok jogosult. A lakcímnyilvántartások, ingatlannyilvántartások hozzáférhetők a hatóságok számára, a NAV mindent tud a jövedelmi helyzetemről. Pontosan tudják, mikor jár le a személyim, az útlevelem, a jogosítványom, a forgalmim. Szerintem joggal várható el, hogy ezekről engem, mint adófizető állampolgárt tájékoztassanak. (Megjegyzem, akinek van ügyfélkapu-regisztrációja, az valóban sok ilyen jellegű szolgáltatást megkap). Ezért újra megismétlem a címbeli követelésemet: szolgáltató hatóságokat szeretnék.
2014. május 16., péntek
Az élő Jézus
Az elmúlt három hetet egy lebilincselő könyv társaságában töltöttem (a kettős szentté avatás napján kezdtem el olvasni). Reza Aslan: A zelóta - A názáreti Jézus élete és kora. A Könyvfesztiválon beszélt rá egykori tankörtársam, a Scolar kiadó vezetője a könyvre, és nem bántam meg. Az iráni származású vallástörténész, akinek a családja a sah bukása után menekülni volt kénytelen, és aki elhagyta a muszlim hitet és felvette a kereszténységet, nem kevesebbre vállalkozott, mint a történeti Jézus bemutatására.
A téma természetesen nagyon érzékeny, hiszen sértheti azok érzékenységét, akiknek a keresztény vallás hitet, reményt és vigasztalást nyújt. Megkockáztatom, hogy pár száz évvel ezelőtt még ilyen könyvért máglyára kerülhetett volna a szerzője, sőt, ha ugyanezt az iszlámról - mondjuk a történeti Mohamedről - írta volna, akkor "fatvát", halálos kiközösítést hozott volna fejére, mint annak idején Salman Rushdie.
A kötet arra vállalkozott, hogy Jézus, az ember életét és korát mutassa be. Kik is voltak a zelóták? "A zelótaság egy gondolat volt, törekvés és hitbuzgalmi modell, s kibogozhatatlanul összekapcsolódott az apokaliptikus várakozásokkal, melyek magukkal ragadták a zsidókat a római megszállás hajnalán." A zelóták egyszerre harcoltak a római megszállás és a despota papság ellen, és Isten földi királyságát hirdették. Számos messiás volt az első század Palesztinájában: Ezékiás, a galileai Júdás, Pererai Simon, Athrongész, Teudás, Ananiás fia Jézus és Kresztelő János. Csak az utóbbit emelte be a kereszténység a kanonizált Újszövetségbe.
Az időszámításunk szerinti első század Palesztinája forrongó hely volt. Már valamennyire volt alkalmam megismerni Spiró György Fogság című nagyregényéből. Spiró nagyon érzékletesen mutatja be a Templomállamot, a pöffeszkedő, korrupt főpapokat, Galilea és Júdea koldusszegény, agyonadóztatott, messiásváró népét. A Fogságból megtudhatjuk, hogy a kereszténység számos toposza már korábban megvolt a Mediterráneum mítoszaiban, kultuszaiban, így a szűzen szülés, a Szentháromság, az emberiség bűnöktől való megváltásának gondolata, a 12 hírvivő stb. Csodálatos gyógyítók és önjelölt messiások járták a vidéket. Spiró főhőse is találkozik a történelmi Jézussal a jeruzsálemi börtönben, és nem is sejti, hogy pár évtized múltán a nazarénusok istenként imádják majd. A Fogságot sokan tekintették keresztényellenes könyvnek. Milyen jól jött volna olvasásakor Reza Aslan könyve, szerintem a Fogság mellé kötelezővé kéne tenni.
Reza Aslan korabeli források alapján mutatja be, hogy a megfeszítést követő évtizedek során hogyan halványult el Jézus, az Emberfia képe, aki "Galileát járva összegyűjtötte tanítványait, hogy megalapítsák Isten országát a földön...aki le akarta rombolni a jeruzsálemi Templom papjainak tekintélyét....aki harcolt a római elnyomás ellen". Az egyre későbbi evangéliumokban (Márké a legkorábbi, aztán Máté és Lukács evangéliuma következett, Jánosé már valamikor a századforduló után íródott) fokozatosan átadja a helyét a földi dolgoktól magát távol tartó, az égi királyságot hirdető, békés Krisztusnak, aki holtából feltámadt, felment a Mennybe és ott ül az Atya jobbján, hogy ítélkezzen élők és holtak felett.
Aslan szerint a betlehemi születés éppúgy legenda, mint az, hogy Jézust nagycsütörtök éjjelén a főpapi tanács, a Szanhedrin elé vitték volna. Legenda, hogy Pilátus megpróbálta megmenteni Jézust, és csak a főpapok és a nép követelésére volt kénytelen megfeszíteni (pedig ez lett egyik alapja a kétezer éves antiszemitizmusnak). Ezek mind ellentétesek a korabeli szokásokkal és hagyományokkal. A kereszténység eme dogmái fokozatosan, száz év alatt fogalmazódtak meg. A Fogságban olvashatjuk, hogy i.sz. 60 táján a korai keresztény tanokban még nem szerepelt a szűzen szülés és a szeplőtelen fogantatás.
Már néhány évtizeddel Jézus megfeszítése után bekövetkezett az első egyházszakadás. Jézus testvére, Jakab a jeruzsálemi zsidók körében hirdette a feltámadott Messiás tanait, és mindvégig a zsidó vallás és hagyományok szigorú megtartását tanította. Pál apostol, aki a farizeus Saulból lett megtért Pál, a szórványban hirdette az igét főleg hellenizált zsidók és pogányok körében, és azt tanította, hogy a zsidó hagyományok megtartása (körülmetélés, hagyományos ünnepek) nem fontosak, sőt károsak. Jakab Pált Jeruzsálembe rendelte, hogy járuljon a zsinat elé, és szemére hányta az eredeti tanoktól való eltévelyedést. Később Pál Rómába ment, és ott folytatott térítést. Péter akkor már évek óta Rómában térített, a kereszténység héber változatát hirdette a Pál-féle hellenizálttal szemben. 66-ban Néró az általános keresztényüldözés közepette mindkettőjüket kivégezte. Idézet a Fogságból:
" Egy fejjel lefelé felakasztott vénembernél sokáig állt. Nem élt már, hosszú szakálla lengedezett a szélben, és amennyire így fejjel lefelé látni lehetett, mosolygott." Igen, ő Péter, a Kőszikla. Pál római polgár volt, őt nem feszítették meg, hanem lefejezték.
I. sz. 70-ben a rómaiak feldúlták a Templomot, Jeruzsálem népét lemészárolták. A zsidók szétszóratásba kerültek, immár semmi ok nem volt a kereszténység héber változatának fenntartására, "a kereszténység római vallás, mely elszakadt a zsidó provincializmustól". Három évszázad múlva, a niceai zsinaton fektették le a kereszténység legalapvetőbb dogmáit, és fél évszázaddal később, 392-ben kanonizálták az Újszövetség könyveit. Ebbe egyetlen egy levél került be Jakabtól, Jézus testvérétől és kettő Pétertől, a tanítványok közül az elsőtől. Páltól 14 levél szerepel a Bibliában, pedig ő nem is ismerte Jézust.
Számomra, hitetlen istentagadó számára (akinek azonban mind az otthoni, mind a munkahelyi számítógépén fenn van a Biblia, sőt, ez már on-line is elérhető) mit jelent a Szentírás? Semmiképpen sem Isten szavát, hanem az emberiség egyik legfontosabb kollektív kultúrtörténeti alkotását. A Bibliában írottakat nem tekintem szó szerinti igazságnak, hanem a valaha megírt legtökéletesebb metaforák gyűjteményének. És hogy mit gondolok Jézusról? Ugyanazt, amit A zelóta szerzője:
"...a názáreti Jézus - Jézus, az ember - ugyanolyan vonzó, karizmatikus és méltó a dicsőítő szóra, mint Jézus, a Krisztus. Valaki, akiben érdemes hinni."
A téma természetesen nagyon érzékeny, hiszen sértheti azok érzékenységét, akiknek a keresztény vallás hitet, reményt és vigasztalást nyújt. Megkockáztatom, hogy pár száz évvel ezelőtt még ilyen könyvért máglyára kerülhetett volna a szerzője, sőt, ha ugyanezt az iszlámról - mondjuk a történeti Mohamedről - írta volna, akkor "fatvát", halálos kiközösítést hozott volna fejére, mint annak idején Salman Rushdie.
A kötet arra vállalkozott, hogy Jézus, az ember életét és korát mutassa be. Kik is voltak a zelóták? "A zelótaság egy gondolat volt, törekvés és hitbuzgalmi modell, s kibogozhatatlanul összekapcsolódott az apokaliptikus várakozásokkal, melyek magukkal ragadták a zsidókat a római megszállás hajnalán." A zelóták egyszerre harcoltak a római megszállás és a despota papság ellen, és Isten földi királyságát hirdették. Számos messiás volt az első század Palesztinájában: Ezékiás, a galileai Júdás, Pererai Simon, Athrongész, Teudás, Ananiás fia Jézus és Kresztelő János. Csak az utóbbit emelte be a kereszténység a kanonizált Újszövetségbe.
Az időszámításunk szerinti első század Palesztinája forrongó hely volt. Már valamennyire volt alkalmam megismerni Spiró György Fogság című nagyregényéből. Spiró nagyon érzékletesen mutatja be a Templomállamot, a pöffeszkedő, korrupt főpapokat, Galilea és Júdea koldusszegény, agyonadóztatott, messiásváró népét. A Fogságból megtudhatjuk, hogy a kereszténység számos toposza már korábban megvolt a Mediterráneum mítoszaiban, kultuszaiban, így a szűzen szülés, a Szentháromság, az emberiség bűnöktől való megváltásának gondolata, a 12 hírvivő stb. Csodálatos gyógyítók és önjelölt messiások járták a vidéket. Spiró főhőse is találkozik a történelmi Jézussal a jeruzsálemi börtönben, és nem is sejti, hogy pár évtized múltán a nazarénusok istenként imádják majd. A Fogságot sokan tekintették keresztényellenes könyvnek. Milyen jól jött volna olvasásakor Reza Aslan könyve, szerintem a Fogság mellé kötelezővé kéne tenni.
Reza Aslan korabeli források alapján mutatja be, hogy a megfeszítést követő évtizedek során hogyan halványult el Jézus, az Emberfia képe, aki "Galileát járva összegyűjtötte tanítványait, hogy megalapítsák Isten országát a földön...aki le akarta rombolni a jeruzsálemi Templom papjainak tekintélyét....aki harcolt a római elnyomás ellen". Az egyre későbbi evangéliumokban (Márké a legkorábbi, aztán Máté és Lukács evangéliuma következett, Jánosé már valamikor a századforduló után íródott) fokozatosan átadja a helyét a földi dolgoktól magát távol tartó, az égi királyságot hirdető, békés Krisztusnak, aki holtából feltámadt, felment a Mennybe és ott ül az Atya jobbján, hogy ítélkezzen élők és holtak felett.
Aslan szerint a betlehemi születés éppúgy legenda, mint az, hogy Jézust nagycsütörtök éjjelén a főpapi tanács, a Szanhedrin elé vitték volna. Legenda, hogy Pilátus megpróbálta megmenteni Jézust, és csak a főpapok és a nép követelésére volt kénytelen megfeszíteni (pedig ez lett egyik alapja a kétezer éves antiszemitizmusnak). Ezek mind ellentétesek a korabeli szokásokkal és hagyományokkal. A kereszténység eme dogmái fokozatosan, száz év alatt fogalmazódtak meg. A Fogságban olvashatjuk, hogy i.sz. 60 táján a korai keresztény tanokban még nem szerepelt a szűzen szülés és a szeplőtelen fogantatás.
Már néhány évtizeddel Jézus megfeszítése után bekövetkezett az első egyházszakadás. Jézus testvére, Jakab a jeruzsálemi zsidók körében hirdette a feltámadott Messiás tanait, és mindvégig a zsidó vallás és hagyományok szigorú megtartását tanította. Pál apostol, aki a farizeus Saulból lett megtért Pál, a szórványban hirdette az igét főleg hellenizált zsidók és pogányok körében, és azt tanította, hogy a zsidó hagyományok megtartása (körülmetélés, hagyományos ünnepek) nem fontosak, sőt károsak. Jakab Pált Jeruzsálembe rendelte, hogy járuljon a zsinat elé, és szemére hányta az eredeti tanoktól való eltévelyedést. Később Pál Rómába ment, és ott folytatott térítést. Péter akkor már évek óta Rómában térített, a kereszténység héber változatát hirdette a Pál-féle hellenizálttal szemben. 66-ban Néró az általános keresztényüldözés közepette mindkettőjüket kivégezte. Idézet a Fogságból:
" Egy fejjel lefelé felakasztott vénembernél sokáig állt. Nem élt már, hosszú szakálla lengedezett a szélben, és amennyire így fejjel lefelé látni lehetett, mosolygott." Igen, ő Péter, a Kőszikla. Pál római polgár volt, őt nem feszítették meg, hanem lefejezték.
I. sz. 70-ben a rómaiak feldúlták a Templomot, Jeruzsálem népét lemészárolták. A zsidók szétszóratásba kerültek, immár semmi ok nem volt a kereszténység héber változatának fenntartására, "a kereszténység római vallás, mely elszakadt a zsidó provincializmustól". Három évszázad múlva, a niceai zsinaton fektették le a kereszténység legalapvetőbb dogmáit, és fél évszázaddal később, 392-ben kanonizálták az Újszövetség könyveit. Ebbe egyetlen egy levél került be Jakabtól, Jézus testvérétől és kettő Pétertől, a tanítványok közül az elsőtől. Páltól 14 levél szerepel a Bibliában, pedig ő nem is ismerte Jézust.
Számomra, hitetlen istentagadó számára (akinek azonban mind az otthoni, mind a munkahelyi számítógépén fenn van a Biblia, sőt, ez már on-line is elérhető) mit jelent a Szentírás? Semmiképpen sem Isten szavát, hanem az emberiség egyik legfontosabb kollektív kultúrtörténeti alkotását. A Bibliában írottakat nem tekintem szó szerinti igazságnak, hanem a valaha megírt legtökéletesebb metaforák gyűjteményének. És hogy mit gondolok Jézusról? Ugyanazt, amit A zelóta szerzője:
"...a názáreti Jézus - Jézus, az ember - ugyanolyan vonzó, karizmatikus és méltó a dicsőítő szóra, mint Jézus, a Krisztus. Valaki, akiben érdemes hinni."
 |
| A római Szent Pál bazilika mozaikja |
2014. május 12., hétfő
The Wiener Takes It All
 |
| A bécsi mindent visz (képzeletbeli CD-borító) |
A Dalfesztivál arisztokrata nyugat-európai tagjai nehezen engedték be a rendszerváltás utáni Kelet-Európát a versenybe, az öt alapító és fő szponzor ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország) még most is erőnyerőnek számít, nem kell selejtezőn részt venniük.
Közismert tény, hogy Magyarország első részvétele a fesztiválon 1994-ben jelentős sikert hozott: Bayer Friderika 4. helyezést ért el. Hiába, akkor még emlékezett Európa arra, hogy mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból. Ezt az eredményt sikerült idén megközelíteni Kállay-Saunders Andrásnak a remek 5. helyezésével.
A magyar résztvevőket hol csak egy szűk zsűri, hol viszont a széles nagyközönség és a szakmai zsűri együttes szavazata választotta ki. 1997-ben a VIP együttes 12. helyet ért el, és az együttes tagjai, Rácz Gergő és a Rakonczai fívérek azóta is számos, a dalfesztiválon induló magyar dalt jegyezhettek, így pl. Rácz Gergő a Fool Moon tagjaként második helyen végzett az idei magyar selejtezőn. 2005-ben a NOX együttes egy televíziós vetélkedőt megnyerve jutott ki a fesztiválra és lett 12. Rúzsa Magdi (2007, 9. hely) és Wolf Kati (2011, 22. hely) tisztán szakmai zsűri döntése alapján vett részt, azóta azonban a résztvevőket A Dal című televíziós dalverseny keretében választják ki.
2012-ben az volt még a szisztéma, hogy a közönség által kiválasztott legjobb négy dal közül a zsűri mondta meg, hogy ki vegyen részt a fesztiválon. Így utazhatott Bakuba a Compact Disco együttes zeneileg rendkívül igényes, de nem igazán szerethető dalával, így csak 24-ikek lettek. Tavaly és idén viszont megfordult a sorrend: a zsűri választotta ki a legjobb négyet és a közönség szavazhatott ezek közül. A tavalyi indulót, ByeAlexet a zsűri a 4. helyre tette, a közönség viszont egyértelműen őt látta a legjobbnak. Egyszerű, de szerethető dalával 10. helyezést ért el. Idén még kedvezőbb konstelláció állt elő: mind a zsűri, mind a közönség (beleértve az én szavazatomat is) Kállay-Saunderst hallotta legjobbnak.
A félig magyar, félig afroamerikai származású énekes indulását kezdettől fogva erős ellenszél kísérte. Egyrészt hallatta a hangját a stadionok huhogó, banándobálós közönsége, másrészt előkerült az énekes egy verekedési ügye is: a Hajógyári Szigeten védte meg barátnőjét egy inzultustól. Pedig dala nagyon fontos témáról, a családon belüli erőszakról szólt igen hatásos zenei és színpadi eszközökkel. A produkció végül Európát is meggyőzte, András 5. lett.
Viszont a győztes, Conchita Wurst, egy osztrák transzvesztita énekes annyira kiverte sokaknál a biztosítékot, hogy még a mai magyarországi parlamenti ülésen is szóba került. A női ruhában, hosszú hajjal, de szakállasan fellépő művész egyértelmű és meggyőző fölénnyel nyerte meg az énekversenyt, a magyar szavazók is második legjobbnak látták, ugyanakkor az internet trollkodó közönsége szörnyszülöttet, provokátort, ócska hatásvadászt lát benne. Én társadalmár lányom blogbejegyzésével értek egyet, mely szerint egyrészt egy olyan művészi koncepcióról volt szó, melynél a forma és a mondanivaló tökéletes egységet alkotott, másrészt Európa jelesre vizsgázott toleranciából és elfogadásból.
Mivel az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási folyamata teljesen transzparens és nyilvános, készítettem egy kis statisztikai áttekintést az idei eredményről:
- Conchitát 13 ország, vagyis a 37 résztvevő ország több mint harmada látta a legjobbnak, de csak 8 országban nyerte el a legtöbb közönségszavazatot.
- A további négy helyen a 2. Hollandia 8, a 3. Svédország 3, a 4. Örményország és az 5. Magyarország egyaránt 1-1 első helyezést tudhat magának.
- További nyolc ország ért még el első helyezést valamelyik országnál, a 7. Ororszország és a 19. Montenegró 2-2-t, a 10. Spanyolország, a 12. Románia, a 16. Belarusz, a 21. Olaszország és a 22. Azerbajdzsán 1-1-et. Ez egyben az európai közönség megosztottságát is jól mutatja.
- Albániában és San Marinóban csak szakmai zsűri, Grúziában csak a közönség, a többi országban viszont felerészben a zsűri, felerészben pedig a közönség szavazataiból állt össze a nemzeti eredmény.
- Magyarország az 1. helyezését Montenegrótól kapta, két 2. helyezést (Makedóniától és Romániától) és két 3. helyezést (Azerbajdzsántól és Albániától) kapott.
- Hazánkat a szakmai zsűri két országban, Makedóniában és Portugáliában a legjobbnak látta, a közönség csak egy országban, Romániában tette az első helyre (köszönjük székely testvéreink).
- A zsűri és a közönség véleménye a legtöbb esetben nagyon megoszlott volt hazánk tekintetében, de Örményországban a legjobban: a zsűri 23-nak, a közönség 10-nek látta hazánkat.
- Legrosszabb helyezésünket Grúziától kaptuk: 23.
- Ha a közönség és a zsűri szavazata nagyon megoszlott, akkor előállhatott az a helyzet, hogy a végleges helyezésünk jobb lett mind a közönség, mind a zsűri helyezésénél. Így lehettünk Montenegrónál úgy elsők, hogy a zsűri csak 3-iknak, a közönség pedig 7-iknek (!) látott bennünket.
- Az erőnyerő országok immár hagyományosan rossz helyezéseket érnek el, a legjobb Spanyolország volt a 10. helyével, de a franciák tök utolsók lettek, mindössze két pontot kaptak, két ország tette őket a 10. helyre.
2014. május 10., szombat
40 év után ismét koncertszínpadon
Bori csellózni tanult (egészen sokáig), Orsi két évig hegedült, Petra viszont 2011-ben zongorázni kezdett, jó alkalom, hogy legyen egy zongoránk (persze csak digitális). Attól kezdve igazi zongoraverseny kezdődött otthon: Petrával azon versenyzünk, hogy ki zongorázzon.
Idén az I. kerületi Farkas Ferenc Zeneiskola családi délutánt szervezett, ahol családtagok léphettek fel. Mi Petrával egy négykezest adtunk elő, Beethoven Esz-dúr Kontratáncát. Egész jól sikerült. Ezt a darabot különben Bori is játszotta annak idején csellón.
Mivel a zeneiskolába több neves zenész gyereke vagy unokája is jár, így abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy közös koncerten léphettünk fel Benkő Lászlóval, az Omega tagjával, aki hegedűn játszó unokáját kísérte zongorán, valamint Dévai Nagy Kamillával, a neves dalénekessel, aki két unokájával együtt adott elő egy zongorás produkciót.
A koncert után az iskolaudvaron közös produkcióként a zeneiskola növendékei előadták az Eurovízió szignálját, Charpentier Te Deum című művéből.
Ezzel lélekben rá is hangolódtunk a ma esti Eurovíziós Dalfesztiválra. Hajrá Kállay-Saunders András!
2014. május 5., hétfő
Orsi újra itthon volt
Orsi és barátja hazajöttek húsvétra és két hétig maradtak. Bori az érkezés napjához ezt írta: Orsi hazajön. A távozáshoz pedig: Orsi hazamegy. Lassanként két hazája lesz.
Nagyszombaton érkezett, így részt vehetett a lányok hagyományos tojásfestésében.
A húsvéti sonkából szívesen falatozott, de mivel még tartott a peszáh, kovászos pékárút nem fogyasztott hozzá, csak maceszt. Hát ez elég viccesen volt multikulti.
Természetesen a legtöbbet rég nem látott barátnőivel, osztálytársaival volt együtt. Többször bent volt az iskolában is volt tanárait meglátogatni, közös buliban volt egykori osztályfőnökével, vendégségben volt egykori angol tanárjánál. Legjobb barátnőjével még színházban is voltak.
Persze sok közös családi program volt a nagyszüleivel, unokatestvéreivel, még Kati 90 éves nagybátyját is meglátogatta. Voltak Borival és Katival shoppingolni, szemüveget is csináltatott. Együtt kimentünk a könyvfesztiválra is a Millenárisra.
Május 1-én még Angyali-szigetre is kijött a családdal, élveztük a kellemes tavaszt és a szemközti majálisi műsort.
Együtt ünnepelhettük a születésnapomat és az anyák napját is. És persze sokat társasoztunk és filmeztünk. Megnéztük a már családi kultfilmnek számító Jégvarázst, a Made in Hungáriát és a Gru-t. Ja, és kiolvasott négy 500 oldalas könyvet.
A két hét alatt szinte nem volt két alkalom, amikor egyformán aludtunk. Egyszer egy, egy másik alkalommal két barátnője aludt nálunk, de volt, hogy Petra aludt az ő szobájában, vagy Orsi Petra szobájában.
És ami a legfontosabb: megvásároltuk a repülőjegyeket nyárra Izraelbe. Reszkess Izrael, megy a Pál család!
Nagyszombaton érkezett, így részt vehetett a lányok hagyományos tojásfestésében.
 |
| Bori, Orsi és Petra húsvéti tojást festenek |
Természetesen a legtöbbet rég nem látott barátnőivel, osztálytársaival volt együtt. Többször bent volt az iskolában is volt tanárait meglátogatni, közös buliban volt egykori osztályfőnökével, vendégségben volt egykori angol tanárjánál. Legjobb barátnőjével még színházban is voltak.
 |
| Orsi a barátnőivel |
Persze sok közös családi program volt a nagyszüleivel, unokatestvéreivel, még Kati 90 éves nagybátyját is meglátogatta. Voltak Borival és Katival shoppingolni, szemüveget is csináltatott. Együtt kimentünk a könyvfesztiválra is a Millenárisra.
 |
| Testvéreivel a Millenárison |
Május 1-én még Angyali-szigetre is kijött a családdal, élveztük a kellemes tavaszt és a szemközti majálisi műsort.
 |
| Testvéreivel és Eszterrel Angyalin |
A két hét alatt szinte nem volt két alkalom, amikor egyformán aludtunk. Egyszer egy, egy másik alkalommal két barátnője aludt nálunk, de volt, hogy Petra aludt az ő szobájában, vagy Orsi Petra szobájában.
És ami a legfontosabb: megvásároltuk a repülőjegyeket nyárra Izraelbe. Reszkess Izrael, megy a Pál család!
2014. május 2., péntek
Határnyitás és a visszarendeződéstől való félelem
25 évvel ezelőtt, 1989. május 2-án Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter újságírók és fotósok gyűrűjében ünnepélyesen átvágták a magyar-osztrák határ mentén húzódó szögesdrótot, kezdetét vette a műszaki határzár felszámolása.
A szögesdrót-darabok ugyanolyan karriert futottak be a kommunizmus felszámolásának szuvenír-piacán, mint a berlini fal darabjai. A folyamat végül a páneurópai piknik nevű határnyitásba ill. az NDK-s turisták átengedésébe torkollott. Akkor már javában haladt hazánkban a csodák évének nevezett esemény-folyam, pártok alakultak, már összeült az ellenzéki kerekasztal és nagyban folyt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének előkészítése. Nyakra-főre vásároltam Hankiss Elemér, Szilágyi Ákos, Liska Tibor könyveit, hogy legalább ezek maradjanak meg nekem, ha bekövetkezne a rettegett "visszarendeződés".
A "visszarendeződés" szó tipikus pártpolitikai szakzsargonnak tűnt, és ha jól emlékszem, először Németh Miklós miniszterelnök szájából hallottam.
Kezembe került egy kiadvány, melyet az 1989. évi tavaszi BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) a szovjet pavilonban osztogattak. A propagandafüzet 1984-ben készült és a KGST-ről (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) szólt. Tartalma már a Szovjetunióban is óhitűnek számított 1989-ben, de azért volt benne valami ijesztő.
A jelenlegi ukrán válság egyértelműen megmutatja, hogy ha az oroszok valamit nagyon nem akarnak, akkor azt tűzzel-vassal megakadályozzák, de az 1991-es Gorbacsov-elleni puccs és a magyar média erre való első reakciói megmutatták, hogy még a '90-es évek elején sem érezhettük magunkat teljesen biztonságban.
Hadd idézzek néhány mondatot a kiadványból:
" ...a KGST-tagországok társadalmi és gazdasági helyzete éles ellentétben van a tőkésországok válsághelyzetével...
...a kapitalizmus csak úgy tűri el az önrendelkezést, mint a különböző nemzetek burzsoáziája harcának és kompromisszumának eredményét...
...a KGST a világ egyetlen olyan gazdasági közössége, ahol sikeresen megoldották a jelenkor égető szociális problémáit...
...a szocialista integráció törzskarában - a KGST-ben - senki sem parancsol, nem kényszerít rá más országokra olyan döntéseket, amelyek elfogadhatatlanok azok számára...
...a KGST-országok lényegesen felülmúlták a nem szocialista világot a gazdasági fejlődés dinamikájában..."
Míg 1984-ben csak röhögtünk volna ezen a nettó hazugság-gyűjteményen, 1989-ben már ijesztőnek és fenyegetőnek hatott.
És van még egy érdekesség a most újraolvasott kiadvánnyal kapcsolatban: mostanában is gyakran hallom, hogy a nyugat és az EU válságban van, és mi magyarok a munka-alapú társadalommal és a keleti nyitás politikájával vagyunk képesek elkerülni ezt a válságot. Nekem valahogy "deja vu"-érzésem van...
A "visszarendeződés" szó tipikus pártpolitikai szakzsargonnak tűnt, és ha jól emlékszem, először Németh Miklós miniszterelnök szájából hallottam.
Kezembe került egy kiadvány, melyet az 1989. évi tavaszi BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) a szovjet pavilonban osztogattak. A propagandafüzet 1984-ben készült és a KGST-ről (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) szólt. Tartalma már a Szovjetunióban is óhitűnek számított 1989-ben, de azért volt benne valami ijesztő.
A jelenlegi ukrán válság egyértelműen megmutatja, hogy ha az oroszok valamit nagyon nem akarnak, akkor azt tűzzel-vassal megakadályozzák, de az 1991-es Gorbacsov-elleni puccs és a magyar média erre való első reakciói megmutatták, hogy még a '90-es évek elején sem érezhettük magunkat teljesen biztonságban.
Hadd idézzek néhány mondatot a kiadványból:
" ...a KGST-tagországok társadalmi és gazdasági helyzete éles ellentétben van a tőkésországok válsághelyzetével...
...a kapitalizmus csak úgy tűri el az önrendelkezést, mint a különböző nemzetek burzsoáziája harcának és kompromisszumának eredményét...
...a KGST a világ egyetlen olyan gazdasági közössége, ahol sikeresen megoldották a jelenkor égető szociális problémáit...
...a szocialista integráció törzskarában - a KGST-ben - senki sem parancsol, nem kényszerít rá más országokra olyan döntéseket, amelyek elfogadhatatlanok azok számára...
...a KGST-országok lényegesen felülmúlták a nem szocialista világot a gazdasági fejlődés dinamikájában..."
Míg 1984-ben csak röhögtünk volna ezen a nettó hazugság-gyűjteményen, 1989-ben már ijesztőnek és fenyegetőnek hatott.
És van még egy érdekesség a most újraolvasott kiadvánnyal kapcsolatban: mostanában is gyakran hallom, hogy a nyugat és az EU válságban van, és mi magyarok a munka-alapú társadalommal és a keleti nyitás politikájával vagyunk képesek elkerülni ezt a válságot. Nekem valahogy "deja vu"-érzésem van...
2014. május 1., csütörtök
10 évvel ezelőtti majális
2004. május elseje más volt, mint a többi. Ekkor csatlakoztunk az Unióhoz. Emlékszem, nagyon vártam ezt az eseményt. A Millenárison volt egy visszaszámláló, azt mutatta, hogy még mennyi idő van hátra a csatlakozásig. Direkt kimentem megörökíteni az alábbi állapotot:
A nagy eseményt szintén a Millenárison vártuk a két nagylánnyal, Kati otthon maradt az alig egy hónapos Petrával. A rendezvény helyszínén volt fényfestés, műsor, koncert.
Éjfélkor volt tűzijáték, majd Oláh Ibolya elénekelte a Hazám című dalt:
Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Mindenképpen úgy gondoltam, hogy történelmi esemény részesei vagyunk.
Másnap a lányokkal jártuk a várost, felkerestük az ünnepi helyszíneket.
Elidőztünk az Időkeréknél is. A balsorsú Időkerékről egy korábbi posztomban már írtam. Medgyessy Péter miniszterelnök a csatlakozás pillanatában itt ütött rá a gongra, a kerék EU-tagságunk szimbólumává vált. Nagyjából úgy múlt el az EU-tagság iránt érzett EU-fória, ahogyan az Időkerék is egy használaton kívüli, senkinek sem kellő műtárgy lett.
Medgyessy - akire nyugodtan ráakaszthatjuk a Nagy Osztogató jelzőt - a csatlakozásra meghirdette a múzeumi közgyűjtemények látogatásának ingyenességét, amit aztán pár év múlva vissza kellett vonni, mert olyan jelentős múzeumok kerültek a tönk szélére, mint a Nemzeti Galéria vagy a szentendrei szabadtéri múzeum. Medgyessy költekezése nem volt teljesen alaptalan. Joggal lehetett feltételezni, hogy az EU-tagsággal hazánkba áramló hatalmas működő tőke soha nem látott mértékű gazdasági fejlődést indít majd el, mely bőven fedezi az állam költekezését. Kicsit úgy viselkedtünk, mint az az ember, aki jelentős kölcsönt vesz fel egy nagyobb örökség reményében, de a gazdag nagybácsinak sehogyan sem akaródzik meghalni.
Vitathatatlan, hogy az EU-tagságunkért cserébe jelentős pénz áramlott az országba, állítólag minden magyar állampolgárra csaknem félmillió forint jutott. Ez azonban a vártnál lényegesen kisebb mértékben fordítódott termelő beruházásokra, sokkal inkább infrastrukturális fejlesztésekre ment el. Számos településen lettek új utak, csatornázás, új díszburkolat a főtéren, szökőkút, új városháza. Az EU-támogatáshoz általában önrészt is kellett fizetni, ezt a legtöbb település kölcsönből finanszírozta, mely az önkormányzatok soha nem látott mértékű eladósodásához vezetett. Ezt az adósságállományt konszolidálta (vagyis terítette szét a teljes lakosságra) a kormány az elmúlt években.
Persze ebből a csatlakozás pillanatában mit sem éreztünk. Az egy hónapos Petráról méltán gondolhattuk, hogy igazi európai polgár lett, fél éves korában büszkén léptük át vele az osztrák határt (amely persze akkor még nem volt schengeni határ, mégis a határellenőrzés már sokkal lazább volt, mint azelőtt). Azóta Ausztrián kívül számos más európai országban jártam csak személyi igazolvánnyal: Horvátország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Görögország, Svájc, Hollandia. Jelenleg nincs is érvényes útlevelem.
Csalódottságom ellenére sem lettem EU-szkeptikus, büszke vagyok európai polgárságomra.
 |
| A csatlakozásig hátra lévő idő |
 |
| Bori 2004 április 30-án este a Millenárison |
Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Mindenképpen úgy gondoltam, hogy történelmi esemény részesei vagyunk.
Másnap a lányokkal jártuk a várost, felkerestük az ünnepi helyszíneket.
 |
| A feldíszített Erzsébet-híd |
 |
| Nemzeti színekben a Lánchíd |
 |
| Gólyalábas a Ligetben |
 |
| Lányaim az időkeréknél 2004. május 1-én |
Vitathatatlan, hogy az EU-tagságunkért cserébe jelentős pénz áramlott az országba, állítólag minden magyar állampolgárra csaknem félmillió forint jutott. Ez azonban a vártnál lényegesen kisebb mértékben fordítódott termelő beruházásokra, sokkal inkább infrastrukturális fejlesztésekre ment el. Számos településen lettek új utak, csatornázás, új díszburkolat a főtéren, szökőkút, új városháza. Az EU-támogatáshoz általában önrészt is kellett fizetni, ezt a legtöbb település kölcsönből finanszírozta, mely az önkormányzatok soha nem látott mértékű eladósodásához vezetett. Ezt az adósságállományt konszolidálta (vagyis terítette szét a teljes lakosságra) a kormány az elmúlt években.
Persze ebből a csatlakozás pillanatában mit sem éreztünk. Az egy hónapos Petráról méltán gondolhattuk, hogy igazi európai polgár lett, fél éves korában büszkén léptük át vele az osztrák határt (amely persze akkor még nem volt schengeni határ, mégis a határellenőrzés már sokkal lazább volt, mint azelőtt). Azóta Ausztrián kívül számos más európai országban jártam csak személyi igazolvánnyal: Horvátország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Görögország, Svájc, Hollandia. Jelenleg nincs is érvényes útlevelem.
Csalódottságom ellenére sem lettem EU-szkeptikus, büszke vagyok európai polgárságomra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)