Parlament

Parlament

2009

A Pál család blogja

A Pál család blogja - 2009

 

---

2009. 01. 10. 

 

Gázos évnek nézünk elébe…

Gázában az a gáz, hogy ismét fellángoltak a harcok.

Az ünnepek alatt nálunk járt Kati másod-unokatestvére, Rotschield Zsuzsi, aki több mint egy évig Izraelben tanult és készítette a szakdolgozatát. Az ő nővére, a Zsófi már hosszú ideje kinn él egy kibucban, három gyermek édesanyja. Tőlük pár km-re csapódnak be a rakéták. A baj az, hogy az ilyen konfliktusok mindkét oldalon a fundamentalistákat erősítik. Ez általában jellemző minden etnikai, nemzetiségi konfliktusra.

Magyarországon (és Európában) az a gáz, hogy nincs gáz. Látszólag ukrán-orosz konfliktus áll a gázszállítások szüneteltetésében, de erre nekem van egy teóriám: Vannak olyan filmvígjátékok, ahol két szereplő (mondjuk Bud Spencer és Terence Hill) látszólag egymással verekednek egy kocsmában, de valahogy az ütések és rúgások mindig félremennek és a többi embert találják el, míg a végén szét nem vernek mindenkit a kocsmában. Szerintem az oroszok és az ukránok is levajazták a dolgot fehér asztal mellett, és most látszólagos konfliktusukkal addig szívatják Európát, míg ki nem csikarnak kedvezőbb pozíciókat a következő hónapokra. Ne felejtsük el, hogy tavasszal elvileg csökkenni kéne a gázárnak.

A csepeli lövöldözés is elég gázos: a szocialista-vezetésű kisegítő iskola igazgatóját a szintén MSZP elnökségi tag gazdasági vezető segédletével lelövik. Egy internetes portál közzé teszi a gazdasági igazgató honlapját, melynek fórumán elindul és megállíthatatlanul hömpölyög az ilyenkor már megszokott módon feltörő szennyár. A különböző nick-ek mögé bújó szájkaratésok élvezik, hogy a moderátor rács mögött van.

Az évet én is egy tüszős mandulagyulladással indítottam, pedig január 24-étől húzunk sízni Planneralm-ra, ahol, ha nem tévedek, 2000 tavaszán jártunk utoljára, szintén a Fogarasi síiskolával. Remélem jó lesz, bár ahogy ilyenkor lenni szokott, elkezdett romlani a forint L.

Ritkán húzódnak annyira el az ünnepek, mint 2008-ban, két hetet töltött együtt a család, felért egy nyaralással. Még kilenc geoláda is belefért, javítva ezzel az év végén romlásnak indult átlagunkat. Rossz volt újra munkába állni.

Komoly kihívás számomra, hogy Petrát óvodába kisérve mindig újabb és újabb mesét kell kitalálnom, általában különféle állat-gyerekekről. Gyakran mesélek a két rakoncátlan medvebocsról, a kis kígyócskáról, az öt kisegérről. Legutoljára azt kérte, a két kiscsikó karácsonyáról meséljek.

Sok meseíró is úgy kezdi, hogy a gyerekének mesél, aztán elkezdi leírni. Így született meg Harry Potter is! Édesapám Borinak és Orsinak Tücsök Kázmér történeteit mesélte, melyet aztán Bori 2006-ban könyv formájában elkészített, Orsi pedig illusztrálta. Most karácsonykor Bori édesapámnak adott karácsonyi füzetében is szerepel egy Tücsök Kázmér történet, de ezt már 11 évesen Bori maga írta, és pályázott vele a Duna televízió 2003-as karácsonyi mesepályázatára. Lehet, hogy nyugdíjas koromban én is közzé teszem saját meséimet, melyek közül a Hamburgert és az Öt álommanó történetét mindhárom lányom kívülről fújja.

---

2009. 01. 18. 

 

Egy harmadik gáz is foglalkoztatta a budapestieket az év elején: a szmognak nevezett mérges gáz, mely napokig megülte a várost. Néha pont olyan barna színben úszott minden, mint a Szárnyas fejvadász c. filmben. Végül a szmogriadót is elrendelték a páros-páratlan elv alapján. Nekünk páros rendszámú autónk van, ezért a hátrányos helyzetűek közé tartozunk: mindössze 179 páros nap van egy évben, míg páratlanból 186, szökőévekben 187. Szerintem az alkotmánybíróságnál ezzel megtámadható volna a rendelet…

A Deme-saga folytatódott. Kb. öt nap után Deme honlapját megszüntették, de a fórumnak egy másik szerver adott helyet, ezért ez továbbra is fennmaradt. Miután mindenki kiöntötte a mérgét, egészen érdekes diszkurzusok indultak közéleti problémákról. Végül is minden internetes fórumból lehet valamit hasznosítani, számomra a legtanulságosabb az volt, hogy az egyik fórumozó jóvoltából megismerhettem Szabó Lőrinc Vang-An-Si  c. versét, melyet minden messiásvárónak melegen ajánlok.

A gázhiányra (ami még mindig fennáll) és a szmogra még az ónos eső is rátett egy lapáttal, szerencsére megúsztuk komolyabb seggre esés nélkül.

Egy hét múlva ilyenkor már Planneralm-on fogunk sízni, bár a jelenlegi euro-árfolyam miatt komlpett vagyonba fog kerülni. De hát ki tudja, meddig járhatunk még sízni teljes létszámban, elsősorban a nagyoknak kezd ciki lenni a szülőkkel szervezett minden program. Sí után újra jelentkezünk…

---

2009. 01. 31. 

 

Wieder zu Hause!

A planneralmi síelésünk szuperül sikerült:

-        2009.01.24: A remény napja. Gyönyörű, verőfényes időben utazunk, fél négy körül felérünk a hegyre, még egy kis körülnézésre is van idő, szálláshelyünk szuper.

-        2009.01.25: A pánik napja. A nagylányok meg vannak róla győződve, hogy nem tudnak sízni. Őket és a felnőtteket Ádám veszi kezelésbe, Petrát pedig Dóri és Eszter. Az idő ragyogó.

-        2009.01.26: Az élvezet napja. Petra kijelenti, hogy szeret síelni, a nagylányok megesketnek, hogy ezentúl minden hétvégén sízni megyünk. Egy felhő sincs az égen. Ádám az alapoknál kezdi, de nagy nehezen eljutunk a rövid lendülethez. Este szánkózás a kivilágított erdei pályán.

-        2009.01.27: A szenvedés napja. Szakad a hó, köd van, a hegytetőn fú az északi szél. Nem riaszt minket vissza, Petra úgy száguld, mint a pálya ördöge, Ádám már a carvingolást tanítja nekünk.

-        2009.01.28: A kihívás napja. Továbbra is szakad a hó. Nem számít. Ádám a mélyhavazást tanítja, Katival ennél a pontnál szállunk ki a buliból, Bori és Orsi viszont „bemennek a málnásba”. Délután verseny: Petra korosztályában harmadik, Bori a felnőttek közt szintén bronzérmes, Orsi negyedik. Este kiássuk az autót egy nagy kupac alól, felszereljük a hóláncot.

-        2009.01.29: A szomorúság napja: Reggeli után szállingózó hóban indulunk hazafelé, Donnersbachig hólánccal. Burgenlandig száraz időben autózunk, ott azonban hófúvás fogad minket (pedig beterveztem két mosonmagyaróvári geoládát), mely havas esőbe csap át kb. Bábolnáig. Innentől már nyomokban sem látni havat.

30 éve síelek, Katival pont 20 éve voltunk először síelni Liptovski Jan-ban. Bár a viszonyok a mostaninál rosszabbak voltak, a csodák éve mégis jól indult: arra a hírre jöttünk haza, hogy Pozsgai Imre népfelkelésnek nyilvánította ’56-ot (most olvastam, hogy valójában egy Berend-T. Iván által vezetett történészcsoport jutott erre a következtetésre, de Pozsgai, kihasználva Grósz távollétét, lecsapott a lehetőségre). Idén kicsit más hírekre jöttünk haza: a megszorító adóátcsoportosító csomag előterjesztése a parlamentben, 300 Ft-os euró L.

Eddigi családi sítúráink kronológiája (legénykori síeléseimre egy másik alkalommal tekintek vissza):

-        1989: Liptovski Jan (Chopok), első sízésünk Katival kettesben.

-        1990: Benecko (Cseh Óriáshegység). Csehországot Csehszlovákiát is a rendszerváltás kísértete lengi át, hoztunk egy Vaclav Havel kitűzőt.

-        1991: Jasna (Chopok). Alig volt hó, de még mindenki a rendszerváltásról beszélt.

-        1996: Murau (Kreischberg). Borival, Jutkáékkal. Orsi nagyszülőknél marad.

-        1997: Donnersbach (Planneralm). Még mindig csak Borival.

-        1998: Planneralm (ugyanabban a fogadóban, mint idén). Még mindig csak Borival.

-        1999: Annenheim (Gerlitzen). Orsika első sízése, itt szilveszterezünk.

-        2000: Planneralm. Egy másik fogadóban.

-        2001: Murau (Kreischberg). Itt éljük meg az ezredfordulót és az euróra való áttérést.

-        2002. Innerkrems (Karintia). A lányok régi iskolája, a Kosztolányi Gimnázium szervezte az utat.

-        2003. Stadl an der Mur (Kreischberg). Utolsó sízésünk négyesben.

-        2005. Annenheim (Gerlitzen). Csak én a két nagylánnyal, az utat egy volt osztálytársam, Albigens szervezte, itt szilveszterezünk.

-        2008. Rohrmoos (Schladming). Petra első sízése. Jutkáékkal együtt.

-        2009. Planneralm. Lásd fenn.

’91 és ’96 között Bori és Orsi születése, 2003 és 2008 között Petra születése hozott csak némi folytonossági hiányt. Remélem, még sokáig bírjuk egészséggel és pénzzel ezt a téli sportot.

A sítúrára olvasmányként Esterházy Péter Csak semmi művészet c. könyvét választottam.

Bár még csak a tél közepén vagyunk, hétfőn kijön a maci a barlangjából körülnézni, ettől mindig olyan tavaszi fílingem van. Aztán a szokásos februári program: Kati Berlinbe utazik, Petrának farsang, de erről majd a következő bejegyzésben…

---

2009. 02. 12. 

 

Közeledik Valentin-nap, Bori muffint süt Gábornak…De eddig azért történt egy és más.

Kati a szokásos berlini tavaszi érmevásáron volt, de megint viszonylag jól sikerült lemenedzselnünk hiányát. A nagy lányok sokat segítettek. Az influenzát próbáltuk elkerülni. Én és Kati oltva vagyunk, a gyerekeket pedig nyomatjuk C vitaminnal. Petrának volt egy pár napos köhögős időszaka, elég vacakul volt, de láz nélkül.

A magyar közéletet több dolog is borzolja. A legújabb Marian Cozma román válogatott kézilabdázó, a veszprémi kézilabda csapat 8-as számú beállójának brutális meggyilkolása. Halála nyomán ismét fellángoltak a cigánybűnözéssel kapcsolatos viták. A rasszizmus és a rosszul értelmezett emberijog-védelem Szküllája és a Kharübdisze között próbálunk hajózni, miközben egy időzített bomba tetején ülünk. Pedig példát vehetnénk Amerikáról. Nem azért, mert egy színes bőrűt  választottak elnöknek, hanem mert ők már pontosan tudják, hogy nem az a néger, akinek fekete a bőre, hanem aki gettóban él, nincs munkája, és bűnözésből tartja fenn magát. Ha mi is eljutnánk oda, hogy nem az a cigány, akit Orsósnak vagy Kalányosnak hívnak és füstös a bőre, hanem aki cigánykodik: segélyből és bűnözésből próbál megélni. Ha kell, ne is nevezzük őket cigányoknak, legyenek csak egyszerűen lumpenek. Különben sem szeretem a cigány-magyar megkülönböztetést. Természetesen a cigányok is magyarok, aki hosszúnak tartja a „nem cigány” kifejezést, használja egyszerűen a „sápadtarcú” szót. Egyébként Cozma édesapja jónéhányunknak mutatott példát bölcsességből, amikor fia búcsúztatásán azt mondta: Egy száraz ág miatt ne gyújtsátok fel az egész erdőt!

A másik súlyos rákfenénk a korrupció. Már Hunvald Györgyöt, Erzsébetváros polgármesterét is őrizetbe vették. Úgy volt, hogy Zuschlag is „énekelni” fog a tárgyaláson, de valaki döglött kanárit küldhetett neki, mert az ária elmaradt. Nagy valószínűséggel mindkét esetben a magyar pártfinanszírozás rendezetlensége játssza a főszerepet, akárcsak a Tocsik-ügyben (amit egyébként a világ legigazságtalanabb dolga Tocsik-ügynek nevezni, hiszen a jogásznő érvényes szerződéssel jutott a sikerdíjhoz, melyre Budai és Boldvai, az MSZP és az SZDSZ pénztárnokai éhtyúkként csaptak le). Terézvárosban is hasonló szél fújja a harasztot, de Papp Istvánnak, a Munkaügyi Főfelügyelőség vezérigazgatójának karácsony előtti letartóztatása is erre vezethető vissza, bár ezt az ügyet nagy-nagy hallgatás veszi körül. Szerintem olyan építőipari céget marasztaltak el munkaügyi visszaélések (általában feketemunkások alkalmazása) miatt, amely zsíros állami megbízáson dolgozott, és jócskán termelt vissza a pártkasszába. Az elmarasztalás miatt ki kellett volna zárni a céget a közbeszerzésből, elapadt volna a jól bejáratott pénzforrás. Papp vszleg ezért vállalta az ügy eltussolásának feladatát. De ne legyenek illúzióink: a Fidesznek is hasonlóan termelte a pénzt az útépítéseket verseny nélkül elnyerő Vegyépszer vagy az Ezüsthajó Kft. Ezért is nem született erről a súlyos kérdésről még megegyezés a pártok között, pedig már nem sokon múlik, hogy Bulgáriához hasonlóan, Magyarországról is visszavonja az EU a különféle pályázati pénzeket.

Az adócsalási hajlandóság is struktúrálisan van beépítve a magyar gazdaságba, mérnöki nyelven úgy fogalmazhatnánk, hogy egy nem optimális egyensúlyi állapotba kerültünk. A cégek (és tulajdonképpen mindegy, hogy állami vagy magán tulajdonban vannak) nem érdekeltek az alkalmazottak megfizetésében, olyan magas járulékok terhelik a munkabért. Marad a juttatások költségként való elszámolása, a zsebből fizetés. Mert ne gondoljuk, hogy a Volán társaság vezetése nem tudja, hogy sofőrjeik saját zsebre dolgoznak: ha ugyanezt az összeget bérként kéne kifizetniük, háromszor annyiba kerülne nekik. Hasonlóan trafipaxolnak maszekban a rendőrök miközben parancsnokaik szemet hunynak, hiszen így is létszámhiánnyal küzdenek. Logikusnak tűnne a járulékcsökkentés, de jótékony hatása minimum 2-3 év múlva jelentkezne, ezt a hiányt vagy a kiadások csökkentésével (és sajna ehhez kevés az állami Audik beszerzésének halasztása), vagy további hitelfelvétellel lehet csak áthidalni. Persze azért valamilyen irányba meg kéne indulni.

Viszont először írtam alá népszavazás-kezdeményezést: Seres Mária felhívását én is olvastam, hogy az országgyűlési képviselők is csak számlával számolhassanak el költséget, de végül is az aláíró ívet Kati unokatestvére, Vágó Juli tolta az orrom elé, amikor Ildikó születésnapját ünnepeltük.

Élvezettel olvasom azt az Esterházy-kötetet, melybe még a sítúrán fogtam bele. Több idézet is van benne Balassa Pétertől, akiről – bevallom – fogalmam sem volt, hogy kicsoda, amíg fel nem fedeztem emléktábláját munkába menet a Gellérthegy u. 31. számú ház falán. Eddig kevertem Balassa P. Tamással, a zeneszerzővel. Az író, költő, esztéta Esterházy és Nádas életművének szakavatott kritikusa volt, 2003-ban halt meg, egész életében a Naphegyen lakott. Hát róla sem tudtam.

200 éve született Darwin és 150 éve írta meg A fajok eredetét. Bennem múlt szombaton tudatosult, hogy a majomtól származunk, amikor az egyik geoládáért 3 m magasra másztam fel egy fára…

---

2009. 03. 01. 

 

Február 13.-án, pénteken érte el a UNIX-idő a bűvös 1234567890 számsort. Tudom, ez a legtöbb embernek nem túl sokat jelent, de a UNIX-ban az időábrázolás 32 bites előjeles egész szám formájában történik: az 1970. január 1. 0:0:0-tól (a számítástechnikai big-bang-től) eltelt másodperceket adja meg. Sajnos a szám valamikor 2038-ban (egészen pontosan január 18.-án) átfordul, ezzel előrevetítve egy újabb Y2K problémát. Én akkor 82 éves leszek, ezért nem hiszem, hogy személyesen érinteni fog a dolog, de hát az Y2K-hoz is így álltak hozzá a programozók…

Elteltek a farsangok. Már csak Petra ölt jelmezt, a nagyobbak megelégszenek a sima bulizással… A sífarsangon Petra pillangó volt, az óvodain pedig póni (my little pony). Szegény olyan sokat készült rá, hogy sírt, amikor vége lett. Mondtam neki, már kezdhet gondolkodni azon, hogy mi lesz jövőre…A február másik fontos hozadéka Petra számára az, hogy megtanulta az „r” hangot helyesen ejteni, ezzel – legalábbis ezen a téren – túlhaladja Farkasházi Tivadart és Bauer Tamást.

A torkos csütörtökből számomra böjtös csütörtök lett, mert bizonyos gasztroenterológiai vizsgálatokon kellett résztvennem (csövek alulról, csövek felülről, brrr.), de ezekről részletesen majd csak akkor írok, ha az összes leletem meglesz.

A februárt még egy kis sízéssel zártuk. Orsi barátnőjével (a szülők baráti társaságával) egy háromnapos ausztriai sítúrán vett részt, a család többi tagja pedig Bori barátjával és annak édesapjával egy napot Rózsahegyen (miszerint Ružomberok) csúszkált. Először jártunk Szlovákiában az euró bevezetése és a határátkelő megszűntetése óta. Petrának ez már a 6. idegen ország, amiben járt (Ausztria, Olaszország, Horvátország, Románia, Görögország után), így változatlanul több országban járt, mint ahány éves. Mindenesetre reggel hatkor, amikor indultunk az útra, olyan hangosan csiviteltek a madarak, hogy egyáltalán nem volt télies érzésünk.

Adós vagyok még legénykori sízéseimmel:

-        Síelni 1979.-ben kezdtem el a Vratna völgyben (Kis-Fátra). Felszerelésem nem volt, egy fix-kötéses (!!!) lécet kaptam kölcsön, amit egy katonai bakanccsal használtam. A Polonia-expresszel utaztunk, ez volt első utam Csehszlovákiába. A társaságunkhoz tartozott Demszky Gábor is, akinek húgát egyik tankör-társam vette feleségül. Még a Trabantját is kölcsönkértük egy zsolnai leruccanásra, de az első kanyarban beleszálltunk a hófalba. Egy Tatra-típusú teherautó kivontatott minket, Gábor sosem tudta meg, mi történt.

-        A vratnai sítúrát még további három évben megismételtük (80.-ban, 81.-ben és 82.-ben). Ez alatt lett saját felszerelésem, de a sítudást magamtól próbáltam elsajátítani. Mind a négy alkalommal magánszálláson laktunk a festői Stefanovában igen spártai körülmények között, de minden este úszás, szaunázás, vacsorázás és bulizás volt a közeli Boboty szállodában. A napi szállásköltség 25 korona volt, de ez kiváltható volt Magyarországról vitt kurrens termékekkel (festőhenger, bűvös kocka stb.)

-        1983 jelentős előrelépés volt, mert egy oktatós, tíznapos sítúrán vettem részt a Rolitron kisszövetkezettel (igen, akkoriban még létezett ez a társasági forma), ahol egy volt tankör-társam dolgozott, én meg maszekoltam nekik (Rosisys, ha valakinek ez mond valamit). A Chopok déli lejtőinek buckáin (úgy is hívták, hogy siratófal) igyekeztem elsajátítani a sízés rejtelmeit.

-        ’84-től ’88-ig több ízben (talán háromszor) voltam a Magas-Tátrában, egy kollégám távoli rokonainál szálltunk meg. Először a Rákóczi-expresszt lekésve mindenféle egyéb vonatokkal és buszokkal (a határon gyalog átkelve!) jutottunk el a tett színhelyére, hogy kipróbálhassuk Ó-Tátrafüred, Csorbató, Lomnic és Zdiar sípályáit.

-        Talán ’85-ben pár napot Bulgáriában, a Vitosán is síeltünk: kiküldetésben voltunk Szófiában, és a Vitosa Szófiához kb. annyira van, mint Budapesthez a János-hegy. Csak az majdnem háromezres. Mindezidáig a legmagasabb hely, ahol síeltem.

-        1986-ban Lengyelországot is kipróbáltuk: egy hetet Szczyrkben (Beszkidek) síeltünk, a helyszínt Trabanttal megközelítve. A derék kétütemű téli gumik nélkül járta meg a havas hágókat ’85-től ’91-ig.

-        Ha már a Trabantnál tartunk, hűséges kísérőm ’86 és ’88 között háromszor is elvitt a Chopokra. Egy volt kollégám családi kapcsolat révén szerzett magánszállást Liptószentmiklóson. (Ez a kollégám azóta Németországban él, egy nekem felajánlott állást passzoltam tovább neki. Ő Ilmenauban végzett, ráadásul sváb származású volt és NDK-s menyasszonnyal rendelkezett. A lánynak ez hatalmas lehetőség volt, hogy kijuthasson a hőn áhított Bundesrepublik-ba, nem sejthették, hogy egy év múlva leomlik a berlini fal.)

-        Egynapos sítúraként vagy a magyar síterepek (ezekről egyszer még talán írok), vagy Donovaly jöttek számításba. Ez utóbbi helyre VEIKI szervezett hétvégi síbuszokat a Chemolimpex-szel közösen.

Mától egy görög lány lesz a vendégünk. A Comenius program keretében viszonozzuk Bori őszi görög utazását. Nem ugyanaz a lány jön, akinél Bori lakott, így egy kicsit izgulunk. Mindenesetre a görög mentalitás nagyon bejött Borinak, jobban, mint a német. A lány már küldött e-mailt és jelezte, hogy nem tud németül. Nem baj, Borinak úgyis kell gyakorolnia az angolt is…

A csodák évének 20. évfordulóján ne feledkezzünk meg arról, 1989. februárjában az MSZMP politikai bizottsága engedélyezte saját konkurenciáját, a többpártrendszert. Több, mint harminc évig csak azt hallottuk, hogy Magyarországon az egypártrendszer „történelmileg alakult  ki”. Ez a kifejezés azóta része lett a magyar szlengnek: ha valamit nem tudunk megindokolni, azt mondjuk: történelmileg így alakult…

---

2009. 03. 12. 

 

Elment a görög kislány. Nem sokat láttuk, mert reggelente korán elmentek Borival, esténként pedig általában buliztak, bandáztak. Egyszóval megúsztuk…

Ami a gasztroenterológiai vizsgálataimat illeti, a dolog úgy kezdődött, hogy egy decemberi laborvizsgálatnál nagyon alacsony vas-szintet találtak, pedig a júniusi mérés még a maximum közelében volt. Háziorvosom azonnal a tápcsatornám vizsgálatát rendelte el, mert a gyors vasveszteség általában rejtett vérzésre utal. Székletvizsgálat, ultrahang, gyomortükrözés, vastagbél-tükrözés. Szerencsére minden negatív volt. De ami a legérdekesebb: a megismételt laborvizsgálat a vas-szintet ismét a felső határ környékén jelezte. Na most három lehetőség van:

a)     Tényleg így ingadozik a vasam (maximális bizalom a magyar egészségügyben).

b)     Rossz volt a decemberi laboreredmény (mérnöki szemmel nézve ez előfordulhat).

c)     50 fölött már nem árt egy gasztroenterológiai szűrővizsgálat, de önként senki sem megy el ezek re a – khm. – nem túl kellemes vizsgálatokra. Produkálnak ezért nekünk egy-egy ijesztő laboreredményt, ezzel a népegészségügyi cél is megvalósul, és az egészségügy is jut egy kis plusz bevételhez (tipikus összesküvés-elmélet).

Bár Petrának még tart a sí, egyre jobban várjuk a tavaszt. Azért még ejtek egy-két szót magyarországi síeléseimről is:

-        Eplénynek többször is nekivágtunk. Egyszer a Trabantom kuplungja Székesfehérváron ment tönkre, egyszer kollégám Trabantja karambolozott Veszprémben. Harmadszor sikerült eljutnunk egy ottalvós síelésre, a pálya már akkor is kivilágított volt, de csak köteles húzólifttel rendelkeztek.

-        Dobogókőn többször is síeltem, Makovecz Imre zsindelyes csárdájában szép időket töltöttem. Itt jöttem rá, milyen leleményes a mi népünk, amikor a síliftesek még a bérlettel is képesek voltak csalni: a lyukasztós bérletnél nem lyukasztottak, hanem cseréltek: a lyukatlan helyett egy egylukút, az egylukú helyett kétlukút adtak, és így tovább. A végén egyszerűen elvették a bérletet.

-        Visegrádon egyszer voltam több mint húsz évvel ezelőtt, de úgy hallom, még mindig ugyanazok a nagyot rántó tányéros felvonók vannak.

-        Emlékezetes volt a nagyhideg-hegyi sípálya is: ez ugyanis csak gyalog volt megközelíthető: Királyrétig lehetett autózni, innen erdőgazdasági busz vitt fel Magas-Tax-ra. Itt aztán léc a vállra, és kapaszkodás felfelé.

-        Természetesen síeltem a Kékes déli oldalán is. A liftezést és a buszozást is kipróbáltam.

Ahová még nem jutottam el:

-        A Normafánál csak szánkóval jártam…

-        Bánkúton csak nyáron voltam…

-        A sátoraljaújhelyi sípálya felvonójának vezérlését a sógorom csinálta, és terveztük, hogy egyszer ezt a pályát is kipróbáljuk, de sosem lett belőle semmi…

-        A két éve üzemelő mátraszentistváni sípark is előttünk van még…

A kétigenes népszavazás egyéves évfordulóján a média csak az 50 éves Barbie-ról emlékezett meg. A Bokros-csomagot is pontosan 14 éve vezették be, akkor még nem sejtettük, hagy nem teljes másfél évtized múlva az MDF is megBokrosodik…

---

2009. 03. 17. 

 

Benedek, József, Sándor,

Hideget fú a zsákból.

Pedig a madarak már hajnali háromkor kezdik a csicsergést.

Gábor (Bori barátja) már régóta unszolja Borit, hogy menjenek el egyszer-egyszer kirándulni. Gábornak lassan el kell kezdenie felkészülni az idei Kinizsi100-ra, ezért kapóra jött a múlt hétvégi geocaching teljesítménytúra a Börzsönyben. Sikerült Orsit is elcsalni a 24 km-es középtávú túrára (1000 m össz. szintemelkedés). Gábornak meg sem kottyant (Borinak sem nagyon), de Orsi és én elég elhasználtak lettünk a túra végére. Kb. 600 m magasságig sárban, fölötte hóban mentünk, a Csóványoson lábszárközépig ért a hó. Borinak tetszett a dolog, Orsinak kevésbé.

Lassan nemzeti ünnepeink hasonlatosak lesznek a húsvéthoz: a kofák ilyenkor is felverik a tojás árát a nagy kereslet miatt. Tavaly és tavalyelőtt labancéknál ünnepeltünk (2007.-ben Bécsben voltunk, tavaly pedig Schladmingban síeltünk), idén viszont megpróbáltunk pesti polgárként viselkedni: délután elmentünk Katival a Nemzeti Múzeumba Robert Capa fotókiállítását megnézni. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan cselekszenek hasonlóan, és hozzák el gyermekeiket a múzeum történelmi játszóházába.

Emlékszem a 20 évvel ezelőtti első „szabad” március 15.-ére: az előző évi lánchídi csata után üdítő élmény volt a Várbéli fáklyás felvonulás. A Szentháromság téren Sinkovics Imre szólt a tömeghez: „Ugye nem kell mondanom, mire emlékeztet ez a nap”. Ott volt az akkor még betiltott lengyel Szolidaritás szakszervezet küldöttsége is. Zömében MDF-es szónoklatok hangzottak el, a tömegből többen radikálisabb hangot követeltek: „Ne erről beszéljetek!”. De mi – néhai Antall József szavaival – „nem tetszettünk forradalmat csinálni”.

Megkezdődött a 35. érettségi találkozónk szervezése: május közepén lesz pont azon a hétvégén, amikor Kati hivatalos úton (egy érmevásáron) lesz Bécsben. Mivel eddig még egyik érettségi találkozóról sem voltam távol, és ezek a rendezvények 1984 óta mindig többnaposak, ezúttal sem maradok le róla, mert a nagylányokkal megbeszéltem, hogy gondját viselik Petrának. A húsz évvel ezelőtti találkozó első napja pont Nagy Imre újratemetésének napjára esett, több osztálytársam az ünnepi megemlékezésről egyenesen az osztálytalálkozóra jött. Én pedig még nem sejtettem, hogy pont egy év múlva ezen a napon kötik be a fejemet…

Ismét családi szülinapok közelednek, Petra és Eszter születésnapját egyszerre tartjuk, tavaly Eszter nagykorúságát náluk ünnepeltük, most megint mi vagyunk a sorosak. Utána ismét jelentkezem.

---

2009. 03. 21. 

 

ITT A TAVASZ! Persze csak csillagászati értelemben.

Történelmi évfordulók évada van. Az első szabad március 15. és a Televízió szimbolikus elfoglalásának 20. évfordulója után nem sokkal ismét kerek évfordulók következtek. Március 19.-én – József napján – volt 65. éve Magyarország német megszállása. Édesapám ezen a napon a következő levelet írta szüleinek:

„…Most, amikor ezt a levelet írom, körülbelül befejeződik Budapest megszállása. Ma reggel német csapatok szállták meg a rendőrséget és néhány fontosabb épületet. A kormány még tárgyal, de nem bírja az sem sokáig tartani magát. Még az is lehet, hogy ellenállunk, hiszen a hadseregünk felett még mi rendelkezünk. Sok német még nincs Budapesten. Hogy hogyan alakul még a helyzet, a jó Isten tudja. Ha ellenállunk, Budapestet biztosan rommá lövik. De ha békésen engedjük be őket, akkor az angolok meg az oroszok bombáznak szét és hadszíntér lesz Magyarország, mert itt igyekszik fenntartani az oroszt. Az országunk igazán Isten kezében van, de ott vagyunk mi is…”

Aztán jött a Kommün 90. évfordulója. Lehet, hogy csak én hallgattam rosszul a híreket, de egy árva szót sem hallottam róla említeni. De ha említették is, mindenképpen elhomályosítja a nap híre, Gyurcsány Ferenc, a Nagy Blogger lemondása. Most, a hírek kapcsán ránéztem a blogra, az utolsó bejegyzés március 18.-ai, de két nappal korábban a Weimari Köztársaság és Magyaország párhuzamáról ír. Rémisztő. Mindenesetre nem megyek bele a találgatásokba, hogy ki lesz a miniszterelnök: a parlamenti többség meg tud-e egyezni egy megfelelő jelöltben (Bokros?, Gráf?), vagy előrehozott választások lesznek. De remélem, hogy kikerülünk a jelenlegi patthelyzetből.

Azért Gyurcsány volt a legtovább regnáló rendszerváltás utáni miniszterelnök: 5 évig húzta, az utolsó hármat lényegében páriaként (a főgonosz, a főhazug). A négy éves ciklust ketten töltötték ki: Horn és Orbán. Antallt három év után a halál, Medgyessyt két év után saját pártja, Borost pedig egy év után a választók váltották le.

Azért a József-napot is megünnepeltük, bár nem olyan nagy családi körben, mint gyermekkoromban, amikor mindkét nagypapám, apám és jómagam voltunk az ünnepeltek. Szóval szüleim itt ebédeltek. Francia fokhagyma-krémleves volt, utána szűzérméből készült brassói, a Konyári-pincészetben érlelt cabernet sauvignont ittunk hozzá. A muffinhoz viszont azt az 1992-es évjáratú aszút bontottuk fel, melyet nővéremtől kaptunk erre az alkalomra, vagyis értelemszerűen a Koscsó-pincészetben érlelődött.

---

2009. 03. 29. 

 

Petra 5 éves!

Először másik két ovistársával közös zsúrt tartottunk a Bilimbo magánóvodában. Aztán az oviban ünnepelték egy tortával (amit persze Kati sütött), végül a családi szülinap közösen Eszterrel (3 torta!). Túlzás, hogy mennyi ajándékot kapott, tőlünk például egy összecsukható trambulint. Mostantól lehet figyelni, mikor szenved valamelyik lányunk kéz- és lábtörést.

Ismét van magyar a világűrben. És ismét Simonyi Károly személyében. Mi lesz veled, Magyari Béla kiképzett űrhajós (A világűr tágul, de a nemzet méla, mi soha nem felejtünk el, Magyari Béla!) L?

Miniszterelnökünk még mindig nincs, én azt mondom: Zuschlag for primeminister! (A héten felmerült jelöltekhez képest ez igazán nem számít vad gondolatnak).

A könyvelvesztős játék új oldalra költözött, ennek kapcsán útjára bocsátottam Ábelt. Az ötletet az adta, hogy Orsi ingyen kapott egy legújabb kiadást, ezért elhatároztam, hogy régi példányomat a játék egyéves évfordulóján, a Nagy Könyvelhagyó Napon elveszítem. Pontosabban elveszíttetem, mert Bori „felejtette ott” a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában, ahová thaiji-zni jár. Édesapám egyik legjobb barátja a farkaslaki Jakab Zsiga bácsi volt. Farkaslaka Tamási Áron szülőfaluja. Jártam ott szüleimmel 72-ben, nem sokkal azután, hogy a két Szerváciusz, Jenő, az apa és Tibor, a fiú elkészítették a nagy író emlékművét. Szülőházát Gáspár bácsi, Áron fivére, a Vadon nőtt gyöngyvirág írója mutatta meg nekünk.

Zsiga bácsi rajzoló-faragó ember volt, lakásunkat számos alkotása díszíti: Rajzok, linóleum-metszetek, faragott képek. Ábelhez is készített metszeteket, kettőt beszúrok ide:

Ábelnek Amerikába kellett elhajóznia, hogy rájöjjön: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Farkaslakán tavalyelőtt is jártunk, nagyon emlékezetes volt.

Beléptem a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségébe. Tudom, ez kicsit olyan, mintha a Biogilisztás Károsultak Egyletébe léptem volna be. De: az ingatlanalapok vesztesége állami segédlettel, a parlament közreműködésével történt, és az ember nem tud szabadulni attól a hasonlattól, hogy az ingatlanalapok nagy értékvesztése olyan, mint amikor kirabolnak egy bankot, és az alkalmazottak gyorsan maguk is zsebre tesznek egy kis pénzt, hátha ez elcsúszik a nagyobb veszteség mellett. Az Európa Ingatlanalap eszközértéke pár hónap alatt a felére esett, miközben az UniCredit bank mind a mai napig így hírdeti az alapot: Az Európa Ingatlanbefektetési Alap a legnagyobb hazai ingatlanbefektetési alapok közé tartozik, melyet tapasztalt ingatlanpiaci szakemberek állítottak össze és menedzselnek nap, mint nap. Az eddig nyíltvégű alapot most zártvégűvé alakítják, de előtte jól leértékelik: a hat évvel ezelőtt befektetett pénzüknél névértékben is kevesebbet kaptunk vissza. Közben valaki az ingatlan-portfóliót – gondolom – potom áron kaparintotta meg. Persze, azért túl nagy reményt nem fűzünk ahhoz, hogy jól jövünk ki az ügyből, de annak idején Palotás János is pert nyert a Postabank ellen, amikor az 95 %-kal leértékelte a részvényeit.

De kedveseim, azt ne higgyétek, hogy ez fontosabb, mint amivel kezdtem: Petra 5 éves!!!

 

---

2009. 04. 13. 

 

Zöld erdőben jártam,

Gyurcsány Ferit láttam.

Le akart mondani,

Jöhet-e Bajnai?

Ami a Banki Károsultakat illeti, az egyesületi tagdíj tízezer forint, ezenkívül ha pertársaság alakulna, perköltséget is kéne fizetni, szóval asszem hagyom az egészet a fenébe. Különben is lényegében egy teljes bankellenes hangulat jellemzi a társaságot, úgy tűnik, nem igen kapnak teret a reális hangok. Majd, ha az unokáimnak mesélek a nagy 2008 – 2011-es világválságról, elmondhatom neki, hogy mi mekkora veszteségeket szenvedtünk el. Pl. az önkéntes nyugdíjbiztosítóba a tavalyi befizetésem (pontosabban a cégem általi befizetés) 263 eFt volt, ebből 208 eFt (a befizetés 80 %-a) volt a veszteség. Idén sem jobb a helyzet: az első negyedévi befizetés 86 eFt volt, ebből 83 eFt (96 %) volt a veszteség. Biztos mindenki ismeri a Rókus templom oldalán látható nyilat, hogy meddig ért a nagy pesti árvíz 1838-ban. Na, majd valami hasonlót helyezünk el a házunk oldalán is: Eddig ért a nagy gazdasági válság!

Izgultunk, hogy a Bajnai-csomag kamattámogatásra vonatkozó része vonatkozik-e a mi lakáskölcsönünkre, de most úgy néz ki, hogy visszamenőleg nem alkalmazható. Hát majd meglátjuk…

A húsvétot Angyali-szigeten töltöttük igen kellemes időben sok munkával. Bori egy thaiji versenyen indult (két ezüst és egy bronzérem!!!), vasárnap délután jött utánunk. A nyuszi is a bokrok alá rejtette az ajándékokat a lányok – főleg Petra – nem kis örömére. Ráadásul igazi locsolókannával locsoltam meg őket. Szóval jól éreztük magunkat.

Most még hátravannak a kötelező tavaszi teendők: téli gumi le, nyári gumi fel, téli ruha be (mármint a szekrénybe), nyári ruha ki, virágok az erkélyre, stb., stb.

Szép kikeletet mindenkinek!

---

2009. 04. 19. 

 

A tüntetőknek van két új totemállatuk: a liba és a sün.

Nem kell már a turul vagy a szkíta szarvas, ezek az állatok sokkal közelebb állnak a magyar néplélekhez. Ha elfogadjuk, hogy az utca népe zömében a futballszurkolók közül kerül ki (elég csak arra gondolnunk, hogy leggyakrabban a ria-riánál nem jut jobb eszükbe), akkor liba ügyben igazán otthonosan mozognak. Az MTK meccseken ugyanis már évtizedek óta gágogni szokás, egy igazi szurkoló ezt már alapból hozza. Az, hogy új miniszterelnökünk városi folklórban terjedő liba-ügyének kb. annyi köze van a valósághoz, mint korábbi miniszterelnökünknek a zsidóktól elvett házhoz, ez nemigen zavarja a gágogásban örömét lelőket. Csak remélni merem, hogy a Parlament nem csatlakozik az állathang-utánzókhoz…

De azért idézek a Liba-játék c. társasjáték játékszabályából: „A Liba játékban pénzérméket kapunk, amelyekkel gazdálkodni kell, mert annak a játékosnak, akinek elfogy a pénze, az újrakezdi a játékot”. Nem erről szól a kapitalizmus?

A sünözés rendőri körökből származik. A sün egy elfogó alakzat, mellyel a hangadókat emelik ki a tüntetők közül. Mára már főleg a tüntetők kiabálják a rendőröknek, azok nem kis bosszúságára. Március 15.-én elég volt egy „Gyurcsány takarodj!” vagy egy „Felelős kormányt Pesten!”, és már jött is a sün. A rendőrség tevékenységére az ingaszerű működés a jellemző: A tévé ostrománál megrettent cserkészcsapat benyomását keltették, aztán egy hónap múlva már gumilövedékkel lövöldöztek. Tavaly március 15.-én Demszky tojásdobálói ellen mindössze két fekete esernyőt tudtak felvonultatni, hogy aztán rá egy évre a legelemibb szólásszabadságot torolják meg sünnel.

Van magyar Che Guevara, ugyanúgy Bolíviában esett el, mint neves elődje: Eduardo Rózsa-Flores, az ELTE utolsó KISZ-titkára, a délszláv harcok veteránja, a magyar iszlám közösség alelnöke. Egy XIX. századi romantikus, aki, mint Petőfi, nem tudott ágyban, párnák között meghalni. Valahogy el tudok képzelni Rózsa-Flores virágboltot, vagy Rózsa-Flores sétányt Balatonfüreden.

Szombaton Szentendrén voltunk vizet nyitni, kicsit besegíteni a kertészkedésbe. Örömmel tapasztaltam, hogy a Skanzen új, Mezőhegyesről származó állomásépülete milyen szépen látszik a teraszról. Bori és Orsi elkészítették a császárfa szellemét, apám nem kis örömére.

Még egy állat: ma megnéztem Overdose utolsó magyarországi futamát.

Overdose, te csodaló,

Téged néz sok csodáló!

---

2009. 05. 08. 

 

Gépház-jellegű közlemény:

Kedves blog-olvasók, ha vagytok egyáltalán! Tényleg sok írnivalóm lett volna az utóbbi időben, de sajnos az a notebook, amelyen ezeket a szösszeneteket szoktam pötyögni, kilehelte a lelkét. Egészen pontosan a történet kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor mintegy kétéves, a cégem tulajdonát képező gép le-lefagyogatott, az USB és kékfog akadozgatgatott. Irány a szerviz, ahol bruttó 75 eFT-ért alaplapot cseréltek. Nos, a hiba kb. két hónapja (naná, hogy megint a garanciális idő után) újra jelentkezett, ekkor kezdtünk különböző fórumokban utánanézni a dolognak, és kiderült, hogy őrjöngő felhasználók ezrei küzdenek ugyanezzel a hibával. Ráadásul a javítás borzasztó egyszerű: egy adott ponton megnyomva a készülékházat minden működik tovább. Hát egy darabig ment ez a nyomogatás egészen addig, amíg már az egyik kézzel folyamatosan szorítani kellett, hogy használni lehessen. Na, levél a HP-nek (áldassék a neve!) és a szerviznek, hogy hát ugyan kívül vagyunk a garancián, de mégiscsak széria-jellegű hibáról van szó, de fülük botját sem mozdították.

Végül a szerviz bevállalta, hogy a hibás forrasztást (mert hát erről van szó) megpróbálják megjavítani. Most éppen ez a művelet folyik (ami azért nem olyan egyszerű, hogy fogjuk a pákát és hajrá, 200 lábú felületszerelt IC-ről van szó), addig gép nélkül vagyok, így a blog-írás is akadozik.

A HP-val már volt rossz tapasztalatom: amikor a nyomtatómat vásároltam (HP-5550) Sulinetre (sokáig éljen Magyar Bálint!), nyeremény-akciót hirdettek szeptemberi sorsolással, fődíj egy autó. Hurrá, nyáron alig vesznek a népek számítástechnikát, inkább mennek Rhodoszra, szóval nagy esélyem volt, ráadásul autócsere volt esedékes. Eljött a sorsolás napja, fel a HP honlapjára, hát a sorsolás dátuma január vége. De nem ám úgy, hogy kedves vevők, módosítottuk a sorsolás dátumát, hanem mintha mindig is így lett volna meghirdetve az akció. Szerencsére nekem megvolt kinyomtatott formában. Namármost egy karácsonyi nyereményakcióban kb. ezerszer annyian vesznek részt, mint egy nyáriban. Fel is jelentettem őket a versenyhivatalnál, befogadták a bejelentésemet, de végül mégsem tárgyalták. Azóta a HP, amely közben a DIGITAL+COMPAQ majd COMPAQ+HP megafúzió után a világ első számítástechnikai forgalmazója lett, a bögyömbe került.

Pedig esemény van bőven (szülinapok, EU csatlakozás 5. évfordulója, közelgő érettségi-találkozó, Szántó Eszter ballagása, Suzan Boyle feltűnése stb. stb. stb.).

Szóval türelem barátaim.

---

2009. 05. 19. 

 

Ismét itt duruzsol a kezem alatt szeretett notebook-om J.

Akkor kezdjük egy kis szám-misztikával: 5. hónap 3.-án lettem 53. De ha a két számjegyet megfordítjuk, akkor 35, vagyis a 35. érettségi évfordulónkat ünnepeltük a hétvégén Dobogókőn. A tízéves találkozótól folyamatosan többnapos, kirándulással egybekötött osztálytalálkozókat tartunk:

-        1984-ben a dömörkapui túristaházban.

-        1989-ben, Nagy Imre újratemetésének napján kezdődően egy osztálytársnőnk zamárdi nyaralójában.

-        1994-ben volt az első – és nekem legemlékezetesebb – dobogókői találkozó.

-        1999-ben a Kékesen ünnepeltünk.

-        2004-ben és idén is Dobogókőn, a Manrézában (ill. mostmár Walden).

Hála az öttagú szervező bizottságnak (egy a szállást és a kaját szervezte, egy az esti programokat állította össze, egy a pénzügyeket intézte, egy a tájékozódási verseny pályáját tűzte ki, egy pedig kitartóan hívogatta azokat, akik az e-mailekre nem jelentkeztek), kb. 25-en jöttünk össze.

Azt szeretem ezekben az osztálytalálkozókban, hogy minden beszélgetést ott lehet folytatni, ahol x éve (általában azért x<5) abbahagytuk.

Az esti beszélgetés ismét tematizálva – és egy kicsit moderálva – volt: mindenki az elmúlt öt év egy kellemes emlékét kellett, hogy felidézze (lényegében kötetlen szempont alapján). A legtöbben családi örömökről (már hárman is többszörös nagymamák!) és szakmai sikerekről számoltak be, de voltak, akik családi nyaralást idéztek fel. Ez utóbbiak közé tartoztam én is, aki a tavalyi tisza-tavi nyaralásunk egy pillanatáról, a Göbén való csónakázásról beszéltem, konkrétan arról, milyen ritkán adatik meg a pillanat teljes intenzitással történő átélése a múlton való rágódás és a jövőért való aggódás közepette.

Sokan beszéltek új vagy megújult párkapcsolataikról is…

Mindenesetre átéreztem azt, amit Vindornyalakon mondott nekünk Pálfalvi Dorottya: Dobogókő a Föld szív-csakrapontja (hiszen ezért dobogó), s nekünk, magyaroknak az a dolgunk, hogy ezt őrizzük. Hát a 4D osztály számára ez a hely tényleg szakrális hellyé vált.

És ha már szám-misztikával kezdtük, folytassuk is azzal. Ha 35-öt megszorozzuk kettővel, 70-et kapunk: idén édesapám hetvenedik érettségi találkozóját ünnepli. Már csak ketten élnek az osztályából, társa egy idősek otthonának lakója (in einem Altesheim in Alzheimer). Az én feladatom lesz a „találkozó” megszervezése, ami nem is olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy apám Nagykállóban érettségizett. Hát majd meglátjuk…

---

2009. 05. 29. 

 

Bori végigment a Kinizsi-100 felén!

Párja már harmadszor csinálta végig a Kinizsi-100-at, és most Bori az éjszakai szakaszra becsatlakozott mellé, hogy tartsa benne a lelket. Mogyorósbányán (Gerecse) volt az 50 km-es ellenőrző pont, oda vittem, s ha már ott jártam, felkerestem a környék 3 geopontját, ezek mind a túra útvonala mentén helyezkedtek el. Úgy mentem végig a kb. 10 km-es úton, hogy ebből 6,5 km-en szembe haladtam a kinizsisekkel. Kicsit úgy néztek rám, mint egy idiótára, volt, aki barátian figyelmeztetett, hogy rossz irányba megyek. Vigyorogva válaszoltam, hogy én már visszafelé jövök. Aztán másnap reggel kimentem Bori és Gábor elé a pályaudvarra: mintha egy vert hadsereg érkezett volna meg: járni alig képes emberek csapata kászálódott le a vonatról. Azért Bori nagyon büszke volt magára.

Kb. egy hónapja a Csörsz utcában lévő Sportmax2-ben úszom hetente kétszer. Sokkal jobb, mint a Városmajori Uszoda, ahová eddig jártam, mert:

-        Gyalog elérhető;

-        Egészség-kártyával lehet fizetni;

-        Kevesen vannak;

-        Az uszodán kívül pezsgőfürdő és szauna is van, természetesen inkluzíve;

-        Nem drága és a hajszárítás is ingyenes.

Valahogy úgy alakult ez a hét, hogy egy kicsit a kultúrának is jutott idő. Vágó Juli nagy Fesztiválzenekar-rajongó, kétszemélyes bérlete van, de nem mindig talál partnert hozzá, így most nekem ajánlotta fel, hogy társuljak be hozzá a zenekar kamarazenekarának Zeneakadémia-béli koncertjére*. Tavaly voltam a Zeneakadémián utoljára, amikor Bori fellépett a zeneiskola vonószenekarával és fuvolazenekarával. Azóta csak néha-néha veszi elő a csellót, közös szülinapunkra rávettem, hogy adjuk elő Saint-Saëns Hattyúját. Arra tisztességesen gyakorolt.

Aztán megnéztük a Kellékest Kern Andrással négyesben a nagylányokkal, nem is tudom, mikor voltunk így színházban utoljára. Nagyon jól szórakoztunk.

A mostanában érettségi-tételként elhíresült Spiró György Fogságát olvasom, lenyűgöz a regény részletgazdagsága, de nem túl gyorsan haladok vele. Ja, és a Gettó milliomost is sikerült megnéznem, persze csak DVD-ről.

A válságkormány vagyonadó-tervezete kicsit kiverte nálam a biztosítékot: a 30 milliós értékhatár azokat a nagycsaládokat is sújtja, akik utazás vagy luxusvásárlások helyett a család méretéhez illő lakhatást próbálnak biztosítani. Ez ebben a formában elfogadhatatlan, és nálam mindenképpen vízválasztó lesz az EU-választásokra, amelyre egyébként narancs-riasztást adott ki a meteorológia…

A nem túl melegnek ígérkező pünkösdöt Agárdon töltjük, ezúttal teljes létszámban, mert Orsi sem megy az iskolai kerékpár-túrára. Reméljük, jól sikerül.

* Muszáj megemlítenem, hogy a legelső sorban középen ültünk, kb. 2 m-re a zenészektől. Épp Hummel egy zongoraversenyét játszotta egy angol pianista (Howard Shelley), amikor eszembe jutott, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomat. Az egész művet végigrettegtem, mert a zenészek szeme láttára nem mertem elővenni és kikapcsolni a mobilt. Rossz érzés volt…

---

2009. 06. 03. 

 

100 emberből 70-nek fogalma sincs, mit ünneplünk pünkösdkor. A legtipikusabb tévhit, hogy Krisztus mennybemenetelét. Ez azonban 10 nappal korábban, mindig csütörtökön van, és pl. Ausztriában munkaszüneti nap Christhimmelfahrt néven. Bár láttam olyan felmérést, hogy a karácsonyról és húsvétról is sokaknak csak az ajándékozás meg a locsolkodás jut eszükbe. Aztán az Antall-kormánytól megkaptuk ajándékba ezt az ünnepet minden különösebb társadalmi beágyazódottság nélkül. Majdnem kaptunk még egyet az Orbán-kormánytól: Nagyboldogasszony napját (Mária mennybemenetelét), 2001-ben opcionális munkaszüneti nappal egybekötött koronaúsztatással ünnepeltük, akkor azt tervezték, hogy véglegesen munkaszüneti nappá nyilvánítják. Vajon most majd megint visszacsempészik ezt az ötletüket (néhány hasonlóval együtt).

Húsz évvel ezelőtt a pünkösdöt Somogybabodon töltöttem az azóta is hagyományos Off-road Fesztiválon. Sógornőm akkori cége, a Volánturist is részt vett a szervezésben, Kati (akit akkor már fél éve ismertem) is tolmácsolt, én meg elszegődtem lótifutinak. A különféle terepjárókkal érkezett németek boldogan száguldoztak Trabantommal a hegyoldalban, nagyon élvezték. A fesztivált azóta is mindig pünkösdkor rendezik meg.

1990 óta a pünkösdöt mindig Agárdon töltjük. Örültünk, hogy megkaptuk ezt a munkaszüneti napot, azóta mindig ilyenkor rendezzük hagyományos tavaszi „brigádbulinkat”. Asszem ez alól csak a tavalyi a kivétel, amikor olyan korán volt pünkösd, hogy az üdülőnk még nem állt készen. Helyette a bulit június közepén tartottuk és összekapcsoltuk akkori főnököm nyugdíjas-búcsúztatásával.

Manapság sokak számára a pünkösd a csíksomlyói búcsút jelenti, nagyon sokan zarándokolnak el a Mária-kegyhelyre. Az Olt mentén katolikus székelyek élnek, édesapám református vidékről származik. Sajnos két évvel ezelőtti erdélyi nyaralásunk során nem jutottunk el Csíkba. Viszont emlékezetes volt a csíksomlyói István, a király előadás 2003-ban (az Ezer székely leány napján), melynek felvételét DVD-n is birtokolom. Ezen láthattuk utoljára nyilvánosság előtt a mű dramaturgját, Boldizsár Miklóst, aki két héttel élte túl az igen nagy sikerű előadást.

Ezúttal nem volt szerencsénk az időjárással, hideg, esős idő volt a pünkösdi hétvégén. A pákozdi sárkányeregető fesztivál is esősre sikeredett, de Petrát kifestették méhecskének, ettünk kürtőskalácsot, láttunk sok jópofa sárkányt. Finomakat ettünk, nagyokat pingpongoztunk és rikikiztünk (kártyajáték). Jó hétvége volt.

A hétvégén EU parlamenti választások lesznek. A Meteorológiai Intézet narancs riasztást adott ki az egész ország területére…

---

2009. 06. 12. 

 

Az AC Milan 55 millió fontért eladta Kaka-t a Real Madridnak. Úgy látszik, még Kaka-n is csomót keresnek J

Az új őrület Rudolf Erbeheim herceg óriásplakátja és blogja. Nem tudom eldönteni, hogy a Herceghalom hercegséggé alakítását követelő örökös az utóbbi idők legnagyobb media-fake-je, esetleg egy új tévésorozat totális marketingjének kezdete vagy egy őrült milliomos magánkezdeményezése. A röhej, hogy Kati baráti körébe tartozik Herceghalom 10 évvel ezelőtti „grófja”, aki kiprivatizálta az állami gazdaságot, az elletőt alakítatta át kastéllyá, az istálló-épületben voltak az autói, de volt ott egy trófea-terem is. A birtokhoz tartozott ezenkívül egy úszómedence, szauna, biliárdterem, tenisz- és kosárlabdapálya és tartott lovakat is.

Az utóbbi hetek választási kampányában úgy repültünk át az őszödi beszéd 3. évfordulóján, mint a madár a puskacső fölött. (Oké, tudom, hogy a nyilvánosságra kerülést, szeptember 17.-ét „ünnepeljük”, nem pedig az elhangzást, május 26.-át). Pedig az EU-választásokon középpárttá zsugorodott MSZP kálváriájának Balatonőszöd egy fontos állomása volt. A Medgyessy bukása után hirtelen felemelkedő „gyüttment” sokaknak a bögyében volt, de személyes karizmájával (és elismerem, némi csúsztatással, mellébeszéléssel, ha úgy tetszik: hazugsággal) átsegítette a pártot a 2006-os választásokon. A választások után a párt jelentős részét alkotó kiskirályok, az urambátyám háló közepében csücsülő pókocskák, az érdekkijáró politika Paganíniei, az újraelosztó rendszer vámszedői elérkezettnek látták az időt Gyurcsány menesztésére. Kapóra jött nekik a miniszterelnök brutális beszéde, melyben a konzisztens gazdaságpolitika nélküli langyos állóvízben próbált vihart kavarni. Gyurcsány mellett szól, hogy a „borzalmas tagságot”, a sokak szerint száguldó csigának nevezett frakciót többes szám első személyben szólította meg, így nem vonta ki magát közülük („nem csináltunk semmit”, „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal”). A hallgatóság egy része mégis úgy érezte, hogy most a becsületükbe gázoltak, ami nem maradhat megtorlatlanul. Kb. ugyanazt a bölcs döntést hozták, ami Szili Katalin csúfos köztársasági elnöki jelölését is jellemezte: a beszéd felvételét 30 ezüstpénzért eladták a Fidesznek. A történet folytatását már ismerjük. Gyurcsány reformjai azonban mégsem a Fidesz kivonulósdiján buktak meg, hanem az MSZP frakción, amely minden jelentősebb átalakítást sikeresen süllyesztett le a látszatintézkedések szintjére.

Persze manapság egy párt olyan, mint egy korszerű nagyvállalat. Nem konkrét termék előállítására jön létre. A piackutatók mindig megmondják, mire van szükség (számítógép, paradicsom-sűrítmény, atomreaktor), ők pedig megszervezik az előállítását. Az EU-s pályázatokat is mindig ők nyerik, nem pedig adott termékkörre szakosodott, fix telephellyel, dolgozói létszámmal rendelkező cégek. Szóval a pártok sem érdekeket, társadalmi osztályokat, ideológiákat képviselnek, hanem amire éppen igény van. Ezt a politikai elemző cégek (pl. Political Capital) megmondják. Dávid Ibolya is 19-re húzott lapot Bokros Lajos jelölésével, rá is ment a frakciója, de bejött neki. A neoliberális Bokros (akit – félreértés ne essék – a 90-es évek legnagyobb magyar politikusának tartok) és utolsó királyunk unokája mindenesetre jól mutattak a közös plakáton az elnökasszony mögött...

---

2009. 06. 17. 

 

Voltam a 301-esben…

20 éve készülünk oda. Nagy Imréék újratemetésének napjára pontosan emlékszem. 1989. június 16. péntekre esett, aznap ugyanúgy dolgozni mentem, mint máskor. Volt a munkahelyemen egy színes televízió, melyet eredetileg színes monitorként szándékoztunk felhasználni, de többnyire az aktuális szovjet pártfőtitkárok temetéseit (Brezsnyev, Andropov, Csernyenkó) meg a labdarúgó vébék nappal játszott mérkőzéseit néztük rajta. És az újratemetést. Az elhangzott beszédeket. Amikor pl. Mécs Imre azt mondta, hogy most fogjuk meg egymás kezét, és úgy tegyünk fogadalmat, zavarba jöttünk, hogy most vajon mi, kollégák is fogjuk-e meg egymás kezét. A legtöbb szónokot addig nem is ismertem, így voltam Orbán Viktorral is, de pár hónap múlva meg voltam róla győződve, hogy a Hősök terén elmondott beszédét majd úgy fogják tanítani a magyar iskolákban, mint Dobó kapitány szózatát a vár védőihez, Kossuth ceglédi toborzóját, vagy Amerikában Martin Luther King híres „I have a dream” kezdetű szónoklatát. Sajnos ebben is tévedtem.

1989. június 16.-án kezdődött a 15. érettségi találkozóm, sok osztálytársam egyenesen a Hősök teréről érkezett, egyeseken gyászkeretes kokárda volt. Szóval úgy éreztem, mostantól minden másképpen lesz, és amint lehet, kilátogatok a 301-esbe. Húsz év múlva került rá sor, naná, hogy geoláda miatt. De azért úgy időzítettem, hogy az évforduló környékén menjek ki, és 156. megtalálásom legyen. Méltóságteljes csend és nyugalom volt az emlékhelyen.

Az újratemetés egyéves évfordulóján vezettem (képzeletbeli) oltár elé Katit. Emlékszem, az anyakönyvvezető nagyon koncentrált, hogy Magyar Népköztársaság helyett Magyar Köztársaságot mondjon, a házassági anyakönyvi kivonatunkban a „nép” nemes egyszerűséggel filctollal ki volt húzva. 19. évfordulónkat a Polo Pub-ban ünnepeltük meg.

Nem mellesleg sógornőm születésnapja is éppen június 16.-án van.

A tanév megint véget ért, a lányok elveszítették a kitűnő tanulók hímporát (Bori 1, Orsi 4 négyes), de talán most kezdenek normális kamaszok lenni. Hét végén a szokásos evezős túrára készülnek, borzalmas időt jósolnak az időjósok.

Néha beleolvasok a korábbi évek blogjaiba, így megtudtam, hogy a tavalyi házassági évfordulonkon Cotton Club koncerten voltunk, akkor még az azóta operaénekessé avanzsált László Boldizsár is az együttes tagja volt. Egy éve halt meg Mezei András író, akkor azt írtam, hogy kocsija még mindig ott áll a Gellérthegy utcában. Nos, egy év eltelte után az autó változatlan állapotban áll ugyanott, vagy teljesen megfeledkeztek róla, vagy pedig még nem zárult le a hagyatéki eljárás. Az ütött-kopott Suzuki oldalán ott a CET (Central European Times) embléma: ezt a kulturális folyóiratot főszerkesztőként jegyezte.

---

2009. 06. 18. 

 

Van egy jelenet a Jóbarátokban, amikor Phoebe nem mer fogorvoshoz menni, mert eddig valahányszor fogászati kezelésen volt, mindig meghalt valaki. Na, így vagyunk mi az utazási irodákkal:

-        1999, Korfu, Jorgos Travel, tönkrement 2000-ben

-        2003, Kréta, Eurotours, tönkrement 2004-ben

-        2006, Trogir, Horvát Utazási Iroda, tönkrement 2008-ban

-        2008, Rodosz, 5 Kontinens, tönkrement 2009-ben (ma jelentették be)

Idén nem szándékozunk utazási irodával utazni. Mindenesetre ez visszaigazolása annak, hogy jól választottunk utazási irodákat: annyira a nyereségesség határán működtek, hogy könnyen bedőlhettek.

Nemcsak fantasztikus mézillat járja át a Tabánt, de a madárvilágban is gyönyörködhetek hazafelé tartva. Tegnap zöld küllőt (harkályféle), ma egy kerti rozsdafarkú párt figyelhettem meg.

Rudolf Erbeheim herceg rejtélye is ma oldódott meg: egy lakóparkot reklámoz…

---

2009. 07. 02. 

 

Kedves Olvasók!

Feltűnt-e Nektek, hogy ebben a blogban nem nagyon írok:

-        munkahelyi ügyeimről;

-        családtagjaim egészségi állapotáról.

Nos, az a helyzet, hogy személyiségi jogok is vannak a világon, ez itt végül is egy nyilvános weblap. Ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, vagy, hogy ezekről a témákról nem volna mit írnom. Leggyakrabban lányaim személyiségi jogait sértem meg, mert gyakran olyasmiről írok velük kapcsolatban, amit nem biztos, hogy szeretnének. Ez vonatkozik a fényképekre és videókra is.

Ha már a személyiségi jogoknál tartunk, Jankófi Mihály (akinek nem világos: Michael Jackson) személyiségi jogait halálában is lábbal tiporja a bulvármédia. Abban az Amerikában, melyet a jogászok és bankárok irányítanak.

A weblap a hiperlinkek, hivatkozások miatt különleges műfaj, mert pl. ha szerepel egy link a kuruc.info-ra, akkor csak a link miatt már ez a weblap is rasszista?

Megszavazták az ingatlanadót, melynek jelenlegi formáját nem tudom megérteni: Teljesen nyilvánvaló, hogy egy öttagú család lakhatását értékesebb ingatlanban lehet csak biztosítani, mint egy szingliét. Szerintem nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját. De majd meglátjuk.

2005 óta minden nyáron külföldön (is) nyaraltunk:

-        2005: Garda-tó (Olaszország)

-        2006: Trogir (Horvátország)

-        2007: Erdély

-        2008: Rhodosz (Görögország)

Ráadásul majdminden évben egy-egy hetet még tavasszal, ősszel vagy télen is üdültünk Ausztriában:

-        2005 tél: síelés Gerlitzenben

-        2006 ősz: kirándulás Grazban és környékén

-        2007 tavasz: Kirándulás Bécsben és környékén

-        2008 tavasz: síelés Scladmingban

-        2009 tél: sielés Planneralmban

Ezen a nyáron itthon maradunk, Gyulát és környékét fogjuk becserkészni. Reméljük, olyan jól sikerül, mint a tavalyi Tisza-tavi nyaralásunk.

---

2009. 07. 08. 

 

A Bem-mozi bezárásával kapcsolatban legelőször Bogdanowich Utolsó mozielőadás c. filmje jutott eszembe. A munkahelyemről is, de erről egyelőre annyit, hogy meglehetős kriptaszag lengi be az intézetet.

Ami pedig a bezárt mozikat illeti, ezzel megszűnt gyermekkori lakóhelyem környékén lévő utolsó régi mozi is. Én még Budai Híradó Mozi korából ismerem a Bem-et, ahová gyakran ültünk be édesapámmal. A jegyek nem helyre szóltak, és addig maradt az ember, amíg akart, a műsor (filmhíradó + kisfilmek) kb. egy óra alatt értek körbe. A Bem volt kijelölve a 70-es évek végén a Tanú c. film vetítésére. De itt láttuk Katival Az én huszadik századom c. filmet, az előttünk lévő sorban ült Esterházy Péter. Utoljára a Tündér Lalát láttuk itt a gyerekekkel.

Szintén közel, a Bécsi úton volt az Újlaki mozi. Gyakran tartottunk itt iskolai ünnepségeket, és ha jól emlékszem, itt láttam a Z., avagy egy politikai gyilkosság anatómiája c. filmet 1970-ben.

A Selmeci utcában lévő egykori Óbuda mozi ma a Fesztiválzenekar próbaterme, ahová 5-6 évvel ezelőtt kakaó-koncertekre hordtam a lányokat. Határozottan emlékszem, hogy Coppola Apokalipszis most c. filmjét ebben a moziban láttam a 80-as évek elején.

A Flórián téren volt a Felszabadulás mozi, ebben Katival voltam utoljára 1989-ben, és ha hiszitek, ha nem, a Micimackót néztük meg.

Tőlünk kicsit messzebb, de a 18-assal mindössze négy megállónyira volt a Május 1, mely Átrium moziként fejezte be pályafutását (én kurucosan végig Május 1-nek neveztem). Itt utoljára Borival láttam a Csillagok háborúja valamelyik részét.

Huszadik évfordulók évada van mostanában. Nagy Imre újratemetésének 20 évfordulóját alig három héttel követte Kádár János halálának 20 évfordulója (mely nap egyébként egybeesett mártír miniszterelnökünk rehabilitálásának napjával). Állítólag az újratemetés napján Kádár pizsamájára kabátot vett és elindult az ajtó felé: „Megyek az Imre temetésére.” Sokáig fognak megoszlani róla a vélemények.

Sógornőmék is most ünnepelték huszadik házassági évfordulójukat. Jutka meglepetés-partyt szervezett a Symbol étterembe: 20 évvel ezelőtti barátokat hívott össze, Andris úgy tudta, családi vacsorára mennek. Olyan volt a társaság, mint egy nagy család, elvált és időközben újraházasodott párok találtak újra egymásra. Szinte csak Jutkáék és mi vagyunk azóta is folyamatosan együtt, hiába, mindig maradiak voltunk egy kicsit.

És még egy huszadik évforduló: a Megamorv-expedíció 20 évvel ezelőtt megtalálni vélte Petőfi földi maradványait a szibériai Barguzinban. Az utóbb női csontoknak bizonyuló maradványokat Kiszely István azonosította. Kiszely akár a mai reneszánsz ember megtestesítője is lehetne, aki zongora tanszakra járt a Konzervatóriumba, majd Pannonhalmán a bencéseknél pappá szentelték. Később pápai engedéllyel lép ki a papi rendből, hogy természettudományokkal foglalkozhasson. Az antropológia kapcsán a magyarság eredetét kutatja Közép-Ázsiában, így kerül a Petőfi-expedícióba, melynek főszponzora Morvai Ferenc, a kazánkirály, aki már a 80-as években kapitalista nagyvállalatot működtetett, és egy meglehetősen régi legenda nyomában indult el, hogy a hadifogolyként állítólag Szibériába hurcolt Petőfi/Petrovics nyomára bukkanjon.

Az ügyből hatalmas botrány lett: Németh Miklós miniszterelnök személyesen rendelte el, hogy a csontokat mások is vizsgálják meg, akik egyértelműen 20 év körüli nőként azonosították a maradványokat. Kiszelyt eltávolították az Akadémiáról, ami nem akadályozta meg abban, hogy 8 évig az I. kerület alpolgármestere legyen. 2008-ban közeledett a Jobbikhoz és a Magyar Gárdához, ám ekkor jött a fordulat. Kiderült, hogy Feledy Zsolt fedőnéven főként papokról adott III/III-as jelentéseket, nem kímélve saját egykori paptársait sem. 481 jelentése mintegy 1500 oldalt tesz ki, ezzel pályázhat a legaktívabb ügynök címre. A Duna-tévében a héten volt egy kétrészes film a papság megfigyeléséről és beszervezéséről, onnan tudom ezt a történetet.

---

2009. 07. 17. 

 

Nekem kicsi, de az emberiségnek annál nagyobb…

Valami ilyesmit mondott Armstrong, amikor 40 évvel ezelőtt egy trombitával a kezében végigbiciklizett a Holdon. De a komolyságot félretéve…

Még éppen megnéztük a Holdra szállás képeit VIDEOTON gyártmányú és Favorit márkanévre hallgató középképernyős televíziónkon (azt nem kell mondani, hogy fekete-fehér, mi más lett volna), aztán másnap indultunk nővéremmel az NDK-ba (Berlin, Hauptstadt der DDR). Első ízben jártam külföldön (Zsuzsi korábban már járt Csehszlovákiában, sőt egyedül Erdélyben!), első ízben repültem (az IL-18 négy légcsavarja zúgott, mint a dongó), először láttam tengert (Ostsee, Warnemünde).

A holdutazásról készült filmet az ősz folyamán vetítették az amerikai nagykövetségen. Zsuzsi el is ment a barátnőjével, apámtól meg is kapta a magáét. Egy évvel voltunk a prágai bevonulás után, volt valami pikantéria abban, ha egy állami középvezető gyermeke az amerikai nagykövetségre járt vetítésre. Még a 80-as évek útlevélkérő lapjain is szerepelt az a kérdés: Szokott-e az USA vagy Nagy-Britannia nagykövetségére járni? Egy ismerősöm gondosan áthúzta a „vagy” szócskát, „és”-t írt be helyette…

És ha már Amerikánál tartunk: éppen 20 éve tette először amerikai elnök a lábát magyar földre. Forrongó és bizakodó hangulat várta George Bush-t (W nélkül) Magyarországon, Kádár már a hűtőben (egy hete halott volt, de még nem temették el). A történelmi pillanatot mi sem akartuk elmulasztani, ezért Katival csatlakoztunk a Kossuth téren az elnököt váró tömeghez. Hatalmas felhőszakadás volt, a páncélozott kocsiból kiszálló elnök beszédét teátrális mozdulattal tépte szét és csak néhány üdvözlő szót mondott. Kissé csalódottan mentünk hazafelé a metróval, amikor megláttuk a 80-as évek egyik legidiótább reklámját: JÓ A BUSA HÚSA, melyet egy kicsit átalakítottunk eképpen: JÓ A BUSH USA. Akkor még nem sejtettük, hogy egy év múlva az idősebb Bushnak, tíz év múlva pedig a fiának kell Irakban Saddam Hussein-nel tengelyt akasztani. Mint ahogyan sok mást sem sejthettünk…

---

2009. 07. 19. 

 

Az öregedés tipikus jele, hogy folyton jubileumok jutnak eszembe…

Hát 50 éves (volna) a Szabó család! 1959. június 30. indult, és 48 évvel később, a 2500. adással ért véget. Hihetetlenül népszerű rádiós sorozat volt, az pl. elképzelhetetlen lett volna, hogy nagymamám kihagyjon egy részt.

Zsuzsival a szokásos papás-mamás helyett folyton Tibor-Icu játékot játszottunk. Sohasem felejtem el azt a nyári napot, mikor szokásos boglári nyaralásunk alkalmából éppen kirándulni voltunk a hegyen, ahol akkor még a gömb helyén egy kilátótorony állt, és egy közeli parkoló autó bekapcsolt autórádiójából döbbenten hallgattuk, hogyan fullad bele a Zenthe Ferenc által alakított Balla Tibor a Dunába. Ez kb. akkora botrányt okozott, mint 30 év múlva Bobby Ewing halála a Dallasban.

Boglár egyébként az évenkénti – később kétévenkénti – családi nyaralásaink színhelye volt. Később rendszeresen innen indultunk nyári vitorlástúrára, mert az X (Iparcikk Kölcsönző) bérvitorlásainak itt volt a kikötője. Egyik barátoméknak is volt itt családi nyaralójuk, ezért egy-két napot ott is eltöltöttem. Szóval ifjúságom fontos színtere volt.

A tegnapi nagy nyári vihart nálunk csak a muskátlik sínylették meg, de a környéken sok faág letört. Ma Bori újabb négynapos nyaralásra indult: Mencshely, Révfülöp. Istenem, Révfülöp, Ibolya diszkó a kikötőben. 1979-ben három nagy slágert játszottak: Az Eruption együttestől a One Way Ticket-et, a Boney M-től a Hónapsorolót, és a Dzsingisz Kánt a német Dschingish Khan együttestől. Ez utóbbi Mándoki László és Késmárky Marika nevéhez fúződik. Késmárky tíz évvel korábban még az Egy fiú a házból című dallal nyerte meg a Táncdalfesztivált, aztán kitelepült Németországba (amiből akkor kettő is volt, természetesen a nyugatiba). Egyszer, még valamikor a 80-as évek elején egy hazalátogatása során felénekelte a Szervusz Magyarország c. dalt.

---

2009. 07. 24. 

 

Na és mi történt 25 évvel ezelőtt, na mi???

Az 1984-es Los Angeles-i olimpia, az egyetlen, melyen „önként, dalolva” nem vettünk részt.

Az 1920-as antwerpeni olimpián a világháborúban vesztes országok nem vehettek részt, de az 1984-es egy más történet. Az egész a moszkvai olimpia több nyugati ország, legfőképpen amerikai bojkottjával kezdődött, illetve még korábban: a Szovjetúnió 1979-es afganisztáni inváziójával. A nyugat mindent megtett Moszkva elszigetelésére, kapóra jött az 1980-as olimpia. (Ha belegondolunk, hogy kb. két hete járult hozzá Medvegyev, hogy az amerikai hadsereg Oroszországon keresztül szállíthasson utánpótlást afganisztáni csapatainak, megérthetjük, mekkorát változott a világ).

Az oroszokban fortyogott az indulat és a bosszúvágy. 1983 szeptemberében azonban a Szahalin-Szigetek fölött lelőttek egy dél-koreai utasszállító repülőt, hetekig próbálták tagadni, végül beismerték. Nemzetközi elszigetelésük tovább fokozódott, Gromikót nem engedték amerikai földre lépni, hogy részt vehessen az ENSZ közgyűlésén. A levegőben lógott az olimpia bojkottja, 1984. május 8.-án bejelentették, hogy nem vesznek részt a játékokon, mert az USA úgymond „nem képes garantálni a szovjet sportolók biztonságát”.

A mi köreinkben baráti, a nyugat számára csatlós országok sem haboztak sokáig:

-        május 10: Bulgária sem indul

-        május 11: az NDK csatlakozik a bojkotthoz

-        május 12: Vietnam és Mongólia következik

-        május 13: Csehszlovákia és Laosz

-        május 17: Magyarország is beadja a derekát

-        május 18: Lengyelország következik

-        május 25: Kuba is csatlakozik

-        május 27: Dél-Jemen

-        június 3: Észak-Korea

Románia részt vett a játékokon, ez volt Nadia Comaneci fényes tündöklésének kezdete. Kína pedig a Los Angeles-i olimpián szerepelt először. S hogy mennyire volt sikeres a bojkott: 140 ország szerepelt az 1984-es olimpián, szemben a moszkvai 80-nal, az addigi csúcstartó müncheni olimpia 122-es rekordját is megdöntötte (mostanában általában több mint 200 ország szokott szerepelni).

Én a magam szerény eszközeivel próbáltam tiltakozni a bojkott ellen: a játékok két hete alatt egy „Los Angeles 1984” feliratú pólót hordtam (néha azért kimostam).

A szocialista országok azonban úgy gondolták, a sportolókat valahogyan kárpótolni kellene, ezért úgynevezett barátság-versenyeket rendeztek, és ezeket deklaráltan olimpiai-értékűnek tekintették. Ezeken 10 számban szereztünk aranyérmet. A legtöbb aranyérmesnek „igazi” olimpián már nem sikerült az első hely, pl. Stefanek Gertrúd vagy Kolczonay Ernő vívóknak, Bakos György gátfutónak. Kárpótlásul a barátság játékok érmesei is az olimpiai érmesekkel azonos javadalmazásban részesülnek, de szívükben mindannyian érzik, hogy ez mégsem ugyanaz…

Az 1983-84-es esztendők Magyarország számára a reménytelenség évei voltak, sok ismerősöm és barátom ekkor vándorolt ki, akkor úgy mondtuk: disszidált.

A rá következő Seoul-i  olimpia hazánk számára az egyik legsikeresebb lett, de az már egy sokkal bizakodóbb hangulatú időszak volt: túlvoltunk a lekitelki sátorverésen, volt már néhány ellenzéki képviselő a Parlamentben, Kádár és a régi nomenklatúra már nem volt hatalmon, robogott a glasznoszty ezerrel…

---

2009. 08. 10. 

 

-        Miért sírsz, kisfiam?

-        Mert nem tudom mit mondott anyukám: Gyula, vegyél egy szál csabait, vagy Csaba, vegyél egy szál gyulait!

-        Hogy hívnak, kisfiam?

-        Jenő…

Megjöttünk Gyulai nyaralásunkból. Egy házat béreltünk, nem messze a belvárostól, nagyon jól éreztük magunkat. Kronológiai sorrendben:

 

08.01.

Utazás Gyulára, útközben fürdés Cserkeszőlőn, vacsorázás a Kondorosi Csárdában, mely Magyarország második legrégibb csárdája. Este érkezés Gyulára, szálláshely elfoglalása.

08.02.

Séta Gyulán, a vár megtekintése. Strandolás a Várfürdőben. Esti séta a belvárosban, fagyizás a Százéves Cukrászdában, mely a második (már megint) legrégibb cukrászda hazánkban.

08.03.

Szabadkígyós, séta a kastélyparkban (a kastély nem látogatható). Kardoskút, a madárlesek felkeresése (csak egy pintyet láttunk). Orosházán keresztül Gyopárosfürdő, strandolás estig.

08.04.

Kirándulás Városerdőn: Galagonya tanösvény. Gyulavárin az Almássy-Wenkheim kastély gyűjteményének megtekintése. Szanazugban a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál strandolás és sétahajókázás. Estére jegyünk volt a Várszínházba, ezért Petra ovis barátnőjénél, Emesénél aludt, de az előadás az eső miatt elmaradt (az eső 10 perc után elállt).

08.05.

Békéscsabai városnézés. Először a Tanya- és Gabonamúzeum megtekintése, utána Munkácsy Múzeum, séta a városban, az Élővíz-csatorna mentén, a Széchenyi parkban. Ebéd és shoppingolás a Csaba Centerben, a kapuskanzen megnézése.

08.06.

Vésztő-Mágor felkeresése, ahol van monostor-rom, régészeti feltárás, népi írók szoborparkja, Körös-parti tanösvény pákászkunyhóval, szürkemarhák, rackák, mangalicák. Utazás tovább Dévaványára, a túzokrezervátum meglátogatása: itt is van minden, csak élő túzokot nem láttunk (csak kb. 200 méterről). Viszont volt bivalycsorda és Petra simogathatott nyuszit, bárányt. Utána irány Gyula, mert esőnapi színházelőadás várt minket, de most elővigyázatosságból az Erkel Művelődési Központban tartották meg. A darab nagyon tetszett (Örkény: Macskajáték Pogány Judittal, Molnár Piroskával, Csomós Marival, Végvári Tamással, Kerekes Évával, Békés Italával), de szellőzés semmi nem volt.

08.07.

Szarvas! Séta a városban, a történelmi Magyarország közepét jelző torony felkeresése, lófrálás az arborétumban. Hazafelé megint fürdőzünk Szanazugban. Estére szomszédaink és Emese édesapja éjszakába nyúló kertipartit rendez tiszteletünkre. A szomszéd fiúk, kik pont Borival és Orsival egyidősek, hajnali ötig sétálnak a lányokkal.

08.08.

Utazás haza. Útközben fürdés Gyomaendrődön.

 

Családom idegeire csak az útközben megkeresett 21 (!) geoláda ment, de már lassan kezdik megszokni ezt a hóbortomat…

---

2009. 08. 11. 

 

Megint egy kis számmisztika: 8.11=88

Vagyis augusztus 11-én édesapám 88 éves, bizonyám!

A 10 évvel ezelőtti születésnapja nagyon emlékezetes volt, ugyanis erre a napra teljes napfogyatkozás esett, amit szüleimmel, Katival és a két lánnyal (Petra még futó gondolat sem volt) a velemi kápolna-dombról néztünk végig. Felejthetetlen volt. Volt valami misztikus abban, hogy az 1900-as éveket egy ilyen természeti jelenséggel búcsúztatjuk.

Akkorra már hagyománnyá vált, hogy minden évben más-más országrészben töltünk egy-egy hetet:

-        1997-ben Orfűn nyaraltunk, alaposan bejárva a környéket

-        1998: Eger és környéke

-        1999: A már említett Velem és a Kőszegi-Hegység

-        2000: Őrség (Őrimagyarósdon volt a szállásunk)

-        2001: Pár napot töltöttünk Miskolc-Tapolcán, de apám 80. születésnapja alkalmából bejártuk Szabolcs-Szatmárt.

-        2003: Balázsék esküvője kapcsán néhány nap zempléni hegyek + Szlovákia

-        2004: Sopron és környéke + Ausztria

-        2005: Debrecen és környéke

-        2006: Vindornyalak, Balaton-Felvidék

És közben természetesen Angyalisziget, Balatonszemes, Agárd majd minden évben.

Ezen a héten vár még ránk három nap Angyali, majd a kis Eszterke keresztelője Sárospatakon.

Augusztus 1. óta már nem vagyok VEIKI-dolgozó, egyszer majd veszek egy nagy levegőt, és megírom a történetet…

---

2009. 08. 21. 

 

Három napot Angyalin is nyaraltunk, bár ez elég nagy bosszúsággal indult. A csónakunkat ellopták, csak a hűlt helyét, na meg az elvágott láncot találtuk meg. Sikerült mozgósítani egy helybéli ismerőst, aki értünk jött a csónakjával, és átfuvarozott minket. Volt egy régi csónakunk, amit szerencsére nem adtunk el, de már három-négy éve bakon áll, azt vízre tettük, és reménykedtünk, hogy nem süllyed el. Szerencsére csak az orrkamra eresztette kicsit a vizet, úgyhogy vettem Lacházán műgyantát, azzal javítgattam.

Tettünk feljelentést a ráckevei rendőrségen, meg a biztosítónak is bejelentettük, bár állítólag vízi jármű nem része a nyaraló-biztosításnak. Ezenkívül még zűrös munkahelyi ügyeim miatt (amit majd egyszer megírok) még egyszer fel kellett autóznom Budapestre is. Mindent egybevetve azért jól éreztük magunkat Angyalin.

Apropó autó: megint van saját autónk, mert megvásároltam az eddig használatomban álló cégautót.

Vasárnap megkeresztelték Koscsó Eszterkét. A templomban Sebestyén Márta énekelt, mert a Zempléni Művészeti Fesztivál utolsó napja volt. Összegyűlt a család apraja-nagyja, nagyon jól éreztük magunkat, Petra nagyon élvezte a három kölyökkutyát, de a kis Lucával is nagyon jól megértették egymást.

Már a keresztelőn megismertük Mónikát, Pisti menyasszonyát. Augusztus 20. nálunk vacsoráztak (Jutkával, Eszterrel és Mimivel együtt), közösen néztük meg a tűzijátékot a Czakó utcától, ezúttal minden különösebb intermezzo nélkül.

Ma este érkezi Lisa, Orsi német diákcsere-partnere. Mindannyian nagyon izgulunk.

Két kerületünkhöz is kötődő híresség távozott el: Cseh Tamás Bereményi Gézával közös Iskola utcai albérletükben szerezték a dalokat a hetvenes évek elején, a III/III-as megkülönböztetett figyelme mellett. Egy rövid ideig birtokoltam a híres szerzőpáros Antoine és Désiré c. albumát, de aztán elajándékoztam édesapám erdélyi barátja lányának. Cseh Tamást kétszer láttam élőben. Egyszer valamikor a nyolcvanas évek elején az Egyetemi Színpadon (hol van az már?), egyszer pedig 91-ben az Erkel Színházban (és az hol van már?) Koncz Zsuzsa koncertjén, ahol közösen énekelték el a „Jöjj kedvesem” c. dalt. Ezen a koncerten mozdult meg a még magzati létben leledző elsőszülöttünk először.

Püski Sándor szintén legendás színfoltja volt kerületünknek, könyvkiadója a Krisztina körút és a Mikó utca sarkán van. 98 éves korában ment el, titkon reméltem, hogy megéri a százat. Mint a népi írók kiadója, fontos szerepet játszott édesapám életében a negyvenes években. Kiadói tevékenységét beárnyékolja, hogy a zsidótörvények idején a tiszaeszlári vérvád megalapozottságát bizonygató könyveket is kiadott, másrészt mostanában kiadványai között egyre inkább teret kaptak (sőt, szinte kizárólagossá váltak) a radikális jobboldal kiadványai.

Püskinek fontos szerepe volt a Soli Deo Gloria református szervezettel közösen az 1943-as szárszói találkozó megszervezésében. Ez nagyon hasonlított az 1987-es lakitelki sátorveréshez: mindkét esetben két évvel a fennálló rendszer bukása előtt összegyűlt Magyarország meghatározó értelmiségi elitje, hogy egyrészt leszögezze a fennálló rezsim közelgő bukásának nyilvánvalóságát, másrészt utakat keressen egy új társadalom felépítéséhez. 43-ban a népi írók, Erdei Ferenc, Veres Péter, Németh László és a többiek fontos szerepet játszottak a vélemény-alkotásban. Érdekesség, hogy a regnáló hatalom mind a szárszói, mind a lakitelki találkozót lábhoz tett fegyverekkel figyelte…

---

2009. 08. 30. 

 

Hazautazott Lisa, a német cserekislány, és a nyár sem maradt búcsúzatlanul. De menjünk szép sorjában…

Orsi német cserekislányával rendben lezajlottak a programok. Akárcsak két éve Bori, Orsi is most kóstolt bele az éjszakázásba, de nagyon jól érezte magát. Remélem, azért németül is tanult valamit.

Az első két napon (22-én és 23-án) családi program volt. Első nap Dobogókő és Esztergom szerepelt, ez már két éve Jessicánál is bevált. A második nap esősnek indult, de nem tántorított el minket a szentendrei skanzen megtekintésétől. Először jártunk itt azóta, mióta a bejárati épület az egykori mezőhegyesi vasútállomás épülete, és vasúton lehet végigjárni az egyes tájegységeket. Az idő is kedvezőre fordult, így aztán nagyon jól éreztük magunkat, jót ebédeltünk a jászárokszállási fogadóban és jót uzsonnáztunk szüleim pismány-hegyi nyaralójában.

Utolsó programként a Buda visszavívásának 323. évfordulójára rendezett várjátékokat tekintettük volna meg, de Orsi és Lisa álmosak voltak, így csak Petrával mentünk fel megnézni a haditornát. Korhű jelmezekben és eszközökkel, ágyúkkal, puskákkal játszották el az egykori ostromot. Kicsit hangosak voltak, de Petrának tetszett. Éppen 23 évvel ezelőtt, a 300. évfordulón nagy koszorúzás volt a Lovas utcai emléktáblánál, ahol a Lotaringiai Károly vezette keresztény koalíció betört a várba. Akkor már fél éve laktam az emléktáblával szemben lévő új lakásomban, az utcát még Sziklai Sándor utcának hívták. A szintén korhű jelmezeket viselő lovasok ekkor helyezték el az emléktáblát a Magdolna-torony oldalában is.

Szombat este sor került az első kerület nyárbúcsúztató báljára az Czakó utcai sportpályán. Az idő hideg és esős volt, de azért másfél órácskát eltöltöttünk, nyertünk a tombolán (!), hallgattuk a Madách Színház művészeinek musical-egyvelegét és a Zanzibár koncertjét.

Szeptember 1.-én lesz 35 éve annak, hogy bevonultam katonának. Az azt megelőző nyár az érettségimmel, felvételimmel és nem utolsó sorban nővérem esküvőjével telt, így nyaralásra csak augusztus 20-a után került sor: Pár napot a KFKI balatonfenyvesi kempingjében töltöttünk Somogyi Tóni (Soma) osztálytársammal. Soma később is jó útitársnak bizonyult, többször voltam vele vitorlázni, 1976-ban Erdélyben, 1980-ban Bulgáriában a Rila-hegységben. Közvetlenül a bevonulás előtt osztálytársaim a Kikelet étteremben búcsúztatták a bevonulókat. Az étteremben a Vígszínház művészei is éppen valamit ünnepeltek. Emlékszem, hogy Balázs Péter és Somogyvári Rudolf milyen komolyan mondták nekünk, hogy a haza védelme milyen fontos…

A bevonulás napja életem egyik leghosszabb napja volt. Reggel hétre kellett valahová Kőbányára bevonulnunk. Kb. délelőtt 10-kor indultunk el a Keleti pályaudvar felé bérelt trolibuszokon (!). A vonat dél körül indult, 4 óra felé ért Debrecenbe. Először a Kossuth laktanyába mentünk: civil ruha leadása, rituális fürdő, kimenő ruha vételezése. Nyolc-kilenc körül vittek át minket a Bocskai laktanyába, ahol az egyéb felszerelés vételezésére került sor: hétköznapi és ünnepi gyakorló ruha, munkaruha, védelmi eszközök (gázálarc, vegyvédelmi köpeny, rohamsisak) és a hétköznapokhoz szükséges eszközök (evőeszközök, csajka, bakancstisztító stb.). A felszerelés kiosztása éjfél utánig tartott.

A kiképzési időmet a debreceni Bocskai laktanyában, csapatszolgálatomat pedig Molnaszecsődön töltöttem. Azóta már mindkét laktanya megszűnt: A Bocskaiban részben a KLTE gyakorló gimnáziuma, részben különféle megyei hivatalok vannak. A molnaszecsődi laktanyát a gyom veri fel, amióta a légvédelemben végbement paradigmaváltás nyomán a sok apró lokátoros laktanya helyett három nagy felderítő bázis létesül, ebből a harmadik, a Zengőre vagy Tubesre tervezett még mindig vita tárgya.

Hogy hasznos volt-e a sorkatonaság nekem, vagy sem, még mindig nem tudom egyértelműen megválaszolni. A látszólag elvesztegetett egy év azért jó pihenő volt a 12 évi tanulás után. Soha annyi könyvet még nem olvastam el, mint a katonaság alatt.

---

2009. 09. 01. 

 

Valahogy úgy van szeptember 1-e kitalálva, hogy pont eddigre lesz ébredésem időpontjára ismét sötét. 40 éve kelek fél hatkor. 13 évesen elkezdtem öttusázni, a tőlünk egy villamosmegállónyira lévő Csasziban reggel hatkor kezdődtek az úszóedzések. Volt egy időszak az életemben, amikor a Lukácsba jártam reggelente, ekkor a kelés időpontját negyed hatra módosítottam, de aztán visszaálltam az eredeti időpontra.

Petrának óvoda, a nagyoknak suli, vissza a megszokott kerékvágásba. De azért valami változott:

30 évvel ezelőtt, 1979 szeptember 1-én egy naiv, de nyílt tekintetű ifjú (ez én volnék) belépett a Roosevelt téren található Gresham-épületbe (ma Four Seasons Szálloda), hogy megkezdje munkás életét. Ez persze ebben a formában csak legenda: munkaszerződésemet már nyáron megkötöttem és egyből tanulmányi szerződést kötöttem kétéves nappali szakmérnöki tanulmányaimra. A legendás épület a Villamosenergiaipari Kutató Intézetet rejtette, és az állást Keviczky László akadémikus, a BME Automatizálási Tanszékének akkori fiatal, ambiciózus oktatója ajánlotta nekem, de a tanszékről akkoriban többen is a VEIKI védőszárnyai alól kerültek ki. Akkor még nem sejtettem, hogy 30 évre jegyzem el magam az intézettel, és nem saját akaratomból távozom majd. A VEIKI idén lenne 60 éves (ha beleszámítjuk előd intézményeit, a VILLENKI-t és a HÖKI-t).

Az intézet akkoriban mintegy 600 dolgozót foglalkoztatott, és a villamosenergia-ipar szinte valamennyi területét lefedte (hőenergetika, nukleáris energetika, nagyfeszültség-technika, elektronika, automatizálás, számítástechnika, vegyészet stb.) Én a Rendszertechnikai Főosztály Elektronikus Osztályára kerültem, mely akkor már pár éve elkötelezte magát a mikroszámítógépes folyamatirányítás területén, és a polgári életben egyik legjobban felszerelt elektronikai és mikroprocesszoros laboratóriummal rendelkezett. Ide kerestek frissen végzett fiatalokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az osztály akkori összes dolgozója még életben van, érdemes őket név szerint is megemlíteni:

-        Kovács Kálmán osztályvezető 29 évig volt a közvetlen főnököm, tavaly nyáron ment nyugdíjba, és a szervezeti átalakulásokat követve volt laboratórium-vezető, szakigazgató stb.

-        Benkovics Gábor mérnök, 2007 decemberében ment nyugdíjba.

-        Pétervári László mérnök, 1986-ban a VERTESZ-hez ment, ma ő az ügyvezető igazgató.

-        Nemoda László mérnök, 2002 decemberében ment nyugdíjba.

-        Járai János mérnök, a Benkó Dixiland dobosa 1989 környékén felhagyott a szakmával, cukrászdát nyitott.

-        Győry Zoltán mérnök 2000 decemberében lépett ki, jelenleg egy nagy autóelektronikai cégnél dolgozik.

-        Péti Endre mérnök 1985-ben a magángazdaságot választotta, antennaszerelő kisiparos.

-        Geiszt Antal technikus, szintén 89 környékén ment nyugdíjba.

-        Seidner Júlia technikus nyomtatott áramkörök tervezéséből váltott át 1987-ben angol szakfordítói munkára (angolt is tanított, feleségem megismerését is neki köszönhetem, ki tanítványa volt akkor).

-        Kopácsi Marika műszaki rajzoló szintén a 80-as évek végén ment nyugdíjba.

-        Árpádfy Zsófi technikus – ha jól emlékszem – 2004-ben ment nyugdíjba.

-        Túri György műszerész 1957 óta dolgozott a cégnél, és egészen a legutolsó időkig – bár csak részmunka-időben – a munkatársam volt, és remélem, marad is.

Természetesen közvetlen munkatársaim folyamatosan változtak, a VEIKI végét 7-en értük meg (az utolsó másfél évben hárman mentek nyugdíjba). Én műszaki ügyintézőként kezdtem 2900 Ft-os fizetéssel, melyet mindig két részletben fizettek ki. Ezután végigjártam a ranglétrát: tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, témafelelős, projektvezető.

Időközben az intézet dolgozóinak száma tizedére apadt, 1997-ben a Roosevelt térről a Gellérthegy utcába költöztünk és egyre keményebb harcot folytattunk régi piacaink megtartásáért és új piacok megszerzéséért. A VEIKI-t mégsem a gazdasági válság döntötte le, ez legfeljebb csak tetézte a bajt. A vészt egy még 2003-ban induló többmilliárdos fővállalkozás hozta ránk, mely a szövevényes alvállalkozói hálózat miatt veszteségesnek bizonyult, ennek folyamányaként jelentős kötbér is a nyakunkba szakadt. Szerény vigasz, hogy a mi részegységünk nem dolgozott ebben a témában.

A hogyantovábbot egy másik blog-bejegyzésben taglalom majd.

---

2009. 09. 07. 

 

40 éves az Internet, én 15 éve használom.

A nemzetközi szabványügyi szervezet a nagyon komplikált hétrétegű OSI kommunikációs modell alapján működő hálózati rendszer próbált összehozni, miközben a TCP/IP közösség lelkes tagjai a hét réteget négy rétegre leegyszerűsítve megalkották az ARPANET-et, az Internet alapját. Persze további 20 évnek kellett eltelnie, míg az először csak katonai célra, később amerikai egyetemek között használt csomagkapcsolt adatátviteli rendszer megkezdte világhódító útját.

Mi a VEIKI-ben 1994. őszén fizettünk elő először Internet-szolgáltatásra a SZTAKI berkein belül létrejött EUNET-nél. Terminálos szolgáltatást nyújtottak, azaz lehetett levelezni, fájl-átvitelt végrehajtani (FTP), távoli gépekhez távterminálként bejelentkezni (TELNET), az USENET hírcsoportjait olvasgatni (news) illetve a WEB őseként működő hierarchikus szöveges információkat olvasni (gopher). Engem kineveztek postamesternek!!! Már rögtön a legelején nagyon hasznos eszköznek bizonyult, mert munkánkhoz egy sajátos valósidejű operációs rendszert, a QNX-et használtuk (mind a mai napig), melynek jó volt az Interneten keresztüli támogatása és a fórumai is jól használhatók voltak, így a felmerülő problémáink hamar megoldódtak és az új szoftver verziókhoz is naprakészen jutottunk hozzá. A SZTAKI egyébként internetezőknek egynapos tanfolyamot is szervezett, emlékszem, sokan vettek részt rajta a közigazgatásból.

Egy 4800 bit/s-os modemmel kezdtünk, hamarosan egy 14400-as majd később még gyorsabb eszközökkel csatlakoztunk. A továbbra is csak terminálos kapcsolatot nyújtó szolgáltatást úgy terjesztettük ki a WEB használatára, hogy a szolgáltatói oldalon és a felhasználói oldalon is futtatunk egy konverter-programot (Trumpet Winsock), mely a karakter-folyam helyett PPP protokollt varázsolt az adatátviteli csatornára. Pár év múlva aztán a szolgáltató már igazi WEB-es szolgáltatást nyújtott, de még 2001-ig megmaradtunk modemes kapcsolaton. Nyolc éve tértünk át a szélessávú ADSL kapcsolatra. Otthoni szélessávú Internetünk 2002 óta van. A modemeink megvannak, jók még telefonos távfelügyeletre, faxot küldeni.

Fantasztikus, hogy a duplavé-kukac-pont-hu hogy beépült az életünkbe. Nincs olyan gyerek, aki ne ismerné a @-ot, de az Akadémia egy-két éven belül biztosan közhasználatú írásjelként fogja feltűntetni a szmájlikat is (JL). Nagyobbik lányaim barátaikkal csak az MSN-en kommunikálnak, de Petra is gyakran elidőz egy-egy honlapon, miközben szüleim generációjából sokan már nem tudtak megbarátkozni ezzel a médiummal, de egy SMS elküldése is megoldhatatlan feladat számukra (szoktam mondani: SMS analfabéták). Szorongva gondolok arra, hogy mi lesz 20 év múlva az az eszköz, amit már nem leszek képes megtanulni.

---

2009. 09. 13. 

 

Petra megtanult kétkerekűzni!!!

A nagyok is mind Agárdon tanultak meg biciklizni, megtartottuk ezt a hagyományt. A szokásos őszi brigádhétvégét használtuk fel: ilyenkor már csendes a part, de a hosszú aszfaltúton jól lehet gyakorolni. Szörnyű izomlázam van, annyit futottam a bicikli mellett, de úgy érzem, Petra könnyebben tanult meg, mint a testvérei.

Joggal kérdezheted, nyájas olvasó, ha nincs már VEIKI, hogyan lehet agárdi üdülő. Nos úgy, hogy a VEIKI üdülőjét egy alapítvány kezeli. A telek állami tulajdonban van, a könnyűszerkezetes építmény könyv szerinti értéke pár százezer forint, amit a VEIKI átadott az alapítványnak. Hogy az alapítvány fogja-e tudni működtetni, az persze a jövő zenéje, ezért természetesen a 2010-es pünkösdi brigádhétvége nagyon bizonytalan. Istenem, ha csak ez lenne bizonytalan…

Egy éves a gazdasági válság. Egy éve jelentette be az amerikai pénzügyminiszter, hogy nem vállal kezességet, a Lehman Brothers veszteségeiért, hiába óvták, hogy ez pénzügyi cunamit fog elindítani. Ami saját befektetéseinket illeti, volt egy-két alap, melyben már realizáltuk, vagy éppen most fogjuk realizálni a veszteséget. Az egyik a már említett Európa nyílt végű ingatlanalap, mely idén tavasszal alakult zárt végűvé, ekkor kétharmadát kivettük nagyjából a befektetéskori árfolyamon:

A másik a Triatlon3, mely 3,5 éves futamidejű tőkegarantált alap, és szeptember végén valóban csak a tőkét fogja visszafizetni:

Ha anyám példáját követtük volna, minden pénzünk államkötvényben lett volna. Ugyanis ha az állam bukik, akkor már úgyis mindegy…

A tavaly szeptemberi pénzügyi összeomlás elhomályosított egy másik évfordulót, a szeptember 11-ei terrortámadásét*. Pedig a pénzügyi világ összeomlása pont az ikertornyok ledőlését másolta le.

De a szeptember 11. egy olyan dátum is, mely nekünk, magyaroknak még mindig komoly politikai tőke forrása (lehetne): húsz éve, 1989. szeptember 11-én 0:0-kor nyitottuk meg a határokat az NDK-s menekültek előtt. Már nem tudom visszaidézni, hogy hasonlóan a mostani hétvégéhez, szintén Agárdon voltunk-e vagy esetleg Angyalin, tény, hogy valahonnan éppen megérkeztünk Katival Lovas úti lakásomba (akkor még kétlaki életet éltünk, pár napot a Kmety utcában, Katinál, párat a Lovas úton, nálam töltöttünk). Este elmentünk sétálni és beültünk egy bisztróba, ahol ment a tévé, ott láttuk Horn Gyula bejelentését.

Akkor még a kábeltévé háromnegyede külföldi adókból állt, és tanúsíthatom, a világ összes híradója velünk kezdődött. Akkor nagyon jó volt magyarnak lenni. Kati gyakran jár Németországban, azt mondja, ezt azóta sem felejtették el nekünk a legegyszerűbb német emberek sem.

Külön pikantériát adott a történetnek, hogy akkor egy házban laktam a regnáló miniszterelnökkel, Németh Miklóssal. Bátran állíthatom, hogy az ő plebejus imázsa nem PR-szakértők hadának munkája volt, mint pl. Bajnai szende, félszeg mosolya. Németh Miklós valóban az az egyszerű de józaneszű parasztgyerek volt, akinek mutatta magát. A határnyitással kapcsolatban sem tolakodott az előtérbe, mint Horn. Sokat nyerne az ország azzal, ha sikerülne visszacsalni az eke szarvától…

* Érdekes, hogy szinte mindenki képes visszaemlékezni arra, hol volt, mit csinált éppen akkor, amikor tudomást szerzett az ikertornyok elleni támadásról. Én pl. éppen a cégünk újonnan bevezetett szélessávú Internetének élesztésével voltam elfoglalva, amikor egy kollégám hozta a hírt. Még egy idétlen tréfát is megengedtem magamnak: Mit mondott John Smith pilóta, mielőtt nekirepült az Empire State Building-nek? Olyan köd van, hogy még az Empire State Building-et sem látom…

---

2009. 09. 19. 

 

A bolgár hatoslottón két egymást követő héten ugyanazokat a nyerőszámokat húzták ki (de nem ugyanabban a sorrendben). Míg az első héten nem volt telitalálatos, a másodikon már nyolc is akadt! Ezek szerint többeknek is az a szisztémája, hogy az előző heti számokat teszi meg??? A nép persze vizsgálatot követelt, mely megállapította, hogy minden szabályszerű volt. Nos, a fenti esetnek pontosan akkora a valószínűsége, mint hogy valakinek telitalálatosa legyen, vagyis 6 alatt a 45, azaz kb. 1 a nyolcmillióhoz. Ha egymillióan lottóznak hetente, akkor telitalálatosra kb. kéthavonta lehet számítani, de húzás csak hetente egyszer van, vagyis a bolgárhoz hasonló eset minden 150 000 évben egyszer fordul elő. Jellemző, hogy a magyar lottó történetében még sohasem jött elő ugyanaz a számsor. Szóval az a gyanúm, mégiscsak „ragadós” volt az a hat golyó.

A valószínűség-számítás és a statisztika hétköznapi értelmezése gyakran vezet tévképzetekhez. Pl. az, hogy a világon minden ötödik ember kínai, még nem jelenti azt, hogy családunkban Petra szükségszerűen kínai (bár néha még a szeme sem áll jól). Ha belépünk egy rulett-terembe, és minden pénzünket feltesszük a pirosra, nem befolyásolja 50 %-os esélyünket az, hogy esetleg előtte egymás után tízszer piros jött ki. Ugyanez a helyzet a lottózással is: ugyanakkora az esélyünk fix számokkal, véletlen számokkal, szabályos számsorokkal (1, 2, 3, 4, 5, 6) vagy akár az előző havi telitalálattal.

Közismert az a paradoxon, hogy 22 emberből mekkora a valószínűsége annak, hogy legalább két embernek azonos napon van a születésnapja (majdnem 50 százalék). A haladóbbak figyelmébe ajánlom azt a kérdést, hogy Rózsa Gyuri korábbi játékában, melyben három elfüggönyözött színpad van, de csak az egyik mögött van nyeremény, hogyan taktikázzunk. Ha pl. az 1-es színpadot választjuk, a műsorvezető teátrálisan széthúzza a 2-es függönyt. Ha nincs mögötte a nyeremény, megkérdezi, akarunk-e cserélni a 3-asra. Nos, bármilyen meglepő, cserével növelhetjük nyerési esélyünket. A magyarázat itt megtalálható.

Az egyik legemlékezetesebb statisztikai eset a 2002-es választások újraszámolásának jobboldal általi követelése volt (a jelenleg terrorizmussal vádolt Budaházy még az Erzsébet-hidat is lezárta). A saját maguk által felügyelt választásokon választási csalásra hivatkozni kicsit nevetséges volt, de mind a mai napig tartja magát az a városi legenda (urban legend), hogy a kokárdások szavazó céduláját nem bélyegezték le. A mérsékeltebb politikusok, így pl. Szájer József inkább arra hivatkoztak, olyan szoros volt az eredmény, hogy apró számolási hibák is befolyásolhatták a végeredményt. Ha tanult volna valószínűség-számítást, tudnia kellett volna, hogy a számolási hibákból eredő politikai fordulat valószínűsége milyen kicsiny, tekintetbe véve még azt is, hogy a szavazó körökben kötelező az újraszámolás, ha az eredmény túl szoros, és azonos százalékban lehet számítani mindkét fél javára elkövetett tévedésre.

Három éve „bukott le” Gyurcsány. Az őszödi beszéd mind a mai napig megosztja a közvéleményt, de ami még rosszabb, gyakorlatilag lehetetlenné tette politikai konszenzus kialakulását olyan területeken, ahol e nélkül lehetetlen változást elérni: egészségügy, oktatásügy, nyugdíj-rendszer, közigazgatás. Ezért az elkövetkezendő választás tétje nem egyszerűen egy új kormány, hanem ÚJ NEMZETI KIEGYEZÉS. Ezennel ünnepélyesen fogadalmat teszek, hogy bármilyen kormány is lesz a választások után (természetesen a Jobbikot kivéve), sajátomnak fogom tekinteni, és tiltakozni fogok a megalapozatlan, zsigeri elutasítás ellen.

Persze három éve még volt mit megostromolniuk a tüntetőknek (akik ellen csak most született elsőfokú ítélet). Most már új székháza van a Magyar Televíziónak, és az emberek többségének fogalma sincs, hogy hol található. Ugyanígy az MTV ostromát követő hétvégén került sor a Szilágyi Gimnázium őszi kerékpár-túrájára, akárcsak idén. Szóval Bori és Orsi nyeregbe pattant a hétvégén, mi meg Petrával a Kopaszi-gáton ünnepeltük a Csepeli Szennyvíztisztító próbaüzemének megkezdését.

---

2009. 09. 30. 

 

Szeptember végén…

Ilyen gyönyörű szeptemberünk nem is tudom, mikor volt utoljára. Eddig még rövid ujjú ingekben jártam dolgozni. Apropó dolgozás…Azt ígértem, hogy megírom a hogyantovábbot. Egyelőre csak annyit, hogy ezzel kapcsolatban holnap egy nagyon fontos megbeszélésünk lesz, talán sikerül valamit összehozni. De nem szabad a dolgokat elpénecolni. Most még a VEIKI régi épületében dolgozom, teszem a dolgomat, miközben már két hónapja nem vagyok VEIKI alkalmazott. Rejtélyes, mi?

Gyurcsány megválasztásának ötéves évfordulóján sorra jelennek meg a „kései siratók”, miközben már folyik a nagy helyezkedés, a túlélésért folytatott küzdelem (lásd Magyar Televízió). Közben sorra szólják el magukat a FIDESZ prominensei. Először Mikola doktor, a nemzet orvosa jelentette ki, hogy nem kéne ragaszkodni a kitűzött hiánycélhoz. A FIDESZ nagy elszólója (lásd 2006-os választás) hitelből finanszírozná az egészségügyet. Nemrég még minden szavazónak csekket küldtek, hogy mennyi a rájuk eső államadósság. Járai Zsigmond ex pénzügyér és bankelnök pedig kijelentette, hogy jelentősen csökkenteni kell a szociális kiadásokat. Na ennyit a szociálisan érzéketlen kormányról. Nem véletlenül hallgat a FIDESZ. Nincs varázsszer. Örülök, hogy jönnek, mert végre már el kell, hogy veszítsük az összes kádárista illúziónkat.

Rájár a rúd a nagy generációra, a 40-es évek nemzedékére. Cseh Tamás és Kishonti Ildikó után Bujtor István, a nemzet Ötvös Csöpije is elment. Ilyenkor olyan érzése van az embernek, mint amikor megtudta, hogy nincs Mikulás: a hős nem halhat meg, a hős örökké él. A jók győznek, a rosszak elbuknak. Botrány…

---

2009. 10. 08. 

 

A jó fiúk mindig az utolsók.

Ezt maga Orbán Viktor mondta a Napkelte utódműsorában, a Ma reggelben. Ezzel arra célzott, hogy nem kell mindig eminensnek lenni, egy kis csibészség megengedett. Hát ami azt illeti, a Napkelte szerződésének felmondása sem volt éppen törvényes. De a szót mások is megértették: a Pécsi Vízműből sem éppen szabályosan tették ki a francia résztulajdonost. Az őrzővédők elállták a bejáratot, „oszt jónapot”.

Félreértés ne essék, a Napkeltéért nem kár. A műsor úgy lett egyre szürkébb, ahogy egyre közszolgálatibb próbált lenni. Először megszűntették a szubjektív rovatokat, mint a Jegyzet vagy az Ébredjen vidáman. Aztán a vitathatatlanul szociálliberális beállítottságú műsorvezetőket, Oroszt, Aczélt, Bánót cserélték le olyan riporterekre, akik szerint a közszolgálatiság azt jelenti, hogy senkitől sem kérdezünk semmi rázósat. Egyedül Bethlen ért valamit. A stúdió-dizájn engem az Orion űrhajó belsejére emlékeztetett leginkább. Szóval vérciki volt már az egész. És akkor Verebesről és Lakat-T.-ről ne is beszéljünk.

De azért van abban valami mosolyogni való, hogy a Napkelte tele volt szemét, baloldali, kormánynak nyalizó bértollnokokkal, mint Süveges, Bethlen, Jegyes-Tóth, bezzeg a Ma reggel riporterei pártatlanok, függetlenek és részlehajlás-mentesek. Nevük is van: Süveges, Bethlen, Jegyes-Tóth…

Semjén Zsolt pont három éve hirdette meg a Kossuth téren a Napkelte bojkottját. 2006. szeptember 29-én szerepelt benne utoljára: Bethlennek nyilatkozott a helyhatósági választások esélyeiről. Arra tehát vigyázott, hogy a kampány-időszakban ne maradjanak szócső nélkül. Aztán majdnem pontosan három év múlva, a puccsal műsorra tűzött új reggeli műsorban ragyogva válaszolt Süveges Gergő kérdéseire. Hiába, megint közeleg a választási időszak…

---

2009. 10. 15. 

 

Elaltatott minket ez a hosszú nyár, úgy csapott ránk le a tél, mint ölyv a zsákmányára. Pánikszerű szekrénycsere (nyári cucc ki, téli cucc be), fűtés-beindítás.

Biztosan Ti is voltatok már úgy, kedves blog-olvasók, hogy olyan tevékenység közben, amit csak évente egyszer-kétszer végeztek (fűtés-beindítás, téligumi-csere stb.) rádöbbentek: Úristen, megint eltelt egy év.

Lányaim lassan felveszik az őszi fordulatszámot. Bori még szeptemberben beiratkozott a Madách Színház táncstúdiójába. Heti 3x2 óra, a modern táncok mellett balett, sztepp. Beáldozta érte a thaji-t. Nagyon élvezi.

Orsi folytatja a röplabdát. Kemény alapozás folyik (fekvőtámaszok, felülések, guggolások stb.), de már meccsei is vannak. Folytatja a színjátszózást is.

Petrácskánál is beindult a sí. Idén egy 20 cm-rel hosszabb léce van (110 cm), de nem okoz neki problémát, a régit sikeresen eladtuk. Sajnos az úszástól eltiltotta az orvos: a klóros víz nagyon marta a fül nyálkahártyáját. Helyette viszont népitáncol és balettozik az óvodában. Borival szokták megbeszélni a pozíciókat és a pliéket.

A könyvelvesztős játék kapcsán rábukkantam a gyermekirodalom Uhrin Benedekjére. Amúgy is vesszőparipám, hogy a gyermekkönyvek között túl sok a selejt. A klasszikus mesék zanzásított változataiban Bambi apja szarvas, Dzsepettót és Pinokkiót cápa kapja be. A gyermekeket az északi melankóliától megóvandó Andersen meséit happy-end-es változatra írják át, a kis hableány és a herceg, az ólomkatona és a balerina mind-mind egymáséi lesznek. A televízióból árad a szemét. Szülő legyen a talpán, aki ki tudja válogatni a valódi értéket.

Nos, az említett „gyermekkönyv-író” saját könyvét reklámozta a könyvelvesztős játékban. Címe: „Róka fogná puskát”. Próbáltam körbejárni a kérdést, hogy miért e magyartalan cím, de kiderült, hogy a szerző nem is hallott tárgyas ragozásról és határozott névelőről, nyelvhelyességi ellenvetéseimet személye elleni támadásnak fogta fel. Meglehetősen méltatlan polémiánk itt olvasható. Rátaláltam verseire egy amatőr irodalmi portálon, és elborzadtam.

Persze az nem probléma, ha valaki a láda fiának írogat. De hogy kiadatja, pénzt próbál keresni vele, és közben erről senki nem próbálja lebeszélni… A tehetségkutató műsorok legkedveltebb része az első néhány adás, melyekben igazi virtigli amatőrökön röhög az ország, amikor kínos produkciójuk után sértődötten elhagyják a színpadot: Susan Boyle-nak képzelték magukat. Sőt, volt már olyan műsor, amelyik kifejezetten erre épített, pl. a „Benne leszek a tévében”. Kiszel Tündék, Győzikék, Fásy Ádámok országa kezdünk lenni…

---

2009. 10. 17. 

 

Tudósítás 2018-ból:

-        Magyarország bronzérmes a labdarúgó világbajnokságon!

-        Várhatóan négy év múlva bevezetik az eurót és elkészül a 4-es metró!

Ja, most is ezek a hírek, de egyelőre csak az U20-ason lettünk harmadikok. De azért ria-ria!

Kiolvastam Spirótól a Fogságot. Háromnegyed évig tartott. Elképesztő filológiai pontosság (már amennyire én meg tudom ítélni) és gondolatgazdagság jellemzi. Sok történeti munkát kéne elolvasni hozzá Róma korai császárságának korából, az időszámítás szerinti első századból (Tiberius, Caligula, Claudius, Nero stb.). Azért a Mindentudás Egyetemének előadását megnéztem a témával kapcsolatban. Rájöttem, hogy azért nem fogott meg engem eddig ez a kor, mert nem sikerült érzékelnem hús-vér valóságát. Pedig van a könyvespolcunkon egy-két témába vágó könyv (pl. az Én, Claudius Robert Graves-től). Talán majd egyszer. Mindenesetre a Fogság bekerült nálam a kortárs nagyregények közé Esterházy Harmonia Caelestis-e, Závada Jadvigája, Temesi Ferenc Por-ja mellé.

---

2009. 10. 23. 

 

Mindig szerettem volna részt venni olyan eseményen, amely belekerül a történelembe. Nagy Imre újratemetése adta volna magát, ezen különben is sok volt osztálytársam is részt vett, mert aznap kezdődött 15. érettségi találkozónk. De én inkább a munkát választottam, illetve dehogyis dolgoztunk, néztük a közvetítést a tévében a Hősök teréről.

Viszont a pont ma húszéves Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásán jelen voltam a Kossuth téren. A közelben dolgoztam, ebédidőben kiugrottunk asszisztálni a történelemhez. Amikor Szűrös Mátyás ezt mondta: „Változatlanul hazánk nemzeti érdekének tekintjük nagy szomszédunkhoz, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink zavartalan és kiegyensúlyozott fejlesztésétakkor pfújoltunk, amikor pedig azt: „Egyidejűleg a másik vezető világhatalommal, az Amerikai Egyesült Államokkal is jó együttműködésre törekszünk”, akkor éljeneztünk. Szóval jó tömeg voltunk…

Mostanában az az elterjedt nézet, hogy azért az 56-os forradalom emléknapjára tették a köztársaság kikiáltását, hogy neutralizálják ezt a napot, kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan Szent István ünnepét az Alkotmány Napjává tették. Nos ezzel nem október 23-a emlékének, hanem a Magyar Köztársaság kikiáltása emlékének ártottak.

A mai ünnepen is polgárként igyekeztünk viselkedni, nem menekültünk wellness-hétvégébe. Ebéd után a SYMA-csarnokban rendezett old-timer kiállításon apósom holland rokonaival találkoztunk. Este pedig a két nagylánnyal megnéztem a Vígszínházban (!) az Utolsó jelentés Annáról c. Mészáros Márta filmet.

A Napkeltében Ma Reggelben volt beszélgetés az alkotókkal, innen értesültünk a bemutatóról. Gyorsan jegyet vettem a neten. A film Kéthly Anna utolsó éveiről szól egy fiktív történeten keresztül, melyben egy ifjú irodalmár kapja azt a feladatot, hogy csalja haza az MSZDP legendás vezetőjét, hogy a Kádár rendszer ezzel is erősítse legitimitását. Valójában azonban Mészáros Márta minden filmje a Nőről szól, és a zseniális Eszenyi Enikő (Kéthly Anna) mellett olyan régi mészárosmártás színésznők is feltűntek, mint Cinkóczi Zsuzsa, Kovács Adél vagy Monori Lili. Tetszett, jó film.

Kéthly Annáról egyébként először Marosán György Az úton végig kell menni c. könyvében olvastam, ami lényegében az MSZDP elárulásának krónikája, de még Marosán sem tudott Kéthlyről rosszat írni. Kéthlyt is, Szakasicsot is bebörtönözték nem sokkal a pártfúzió (lényegében megszűntetés) után. Marosán megkapta a harminc ezüstpénzt…

---

2009. 10. 31. 

 

Én és Kati be vagyunk oltva az újinfluenza ellen!

A gyerekeknek állítólag lesz oltási kampány az óvodában ill. az iskolában, de ebben még a gyermekorvos sem teljesen biztos. Mint ahogy abban sem, hogy 18 év alattiakat lehet-e egyáltalán oltani, pedig az OGYI erre már két héttel ezelőtt kiadta az engedélyt.

Ami a mi háziorvosunkat illeti, nála egészséges ember nem létezik, betegeknek viszont ingyen jár az oltás, ezért nem kellett fizetnünk sem az oltóanyagért, sem pedig az oltásért. Viszont ragaszkodott hozzá, hogy egyúttal a szezonális influenza elleni oltást is kapjuk meg, így sztereóban, egyszerre két karba kaptuk az áldást. Megjegyzem, szezonális influenza ellen már tavaly is be lettünk oltva, nem is lettünk betegek…

Ami viszont a H1N1 elleni védőoltás körül kialakult hisztériát illeti, az túlmegy minden határon. Sok összeesküvés-elméletet hallottam már, de ebben az esetben valóban az emberi butaság ült tort. Sorra kaptam a láncleveleket arról, hogy valójában az emberiség tudatos megfertőzése folyik, hogy Falus Ferenc országos tiszti főorvos sajtónyilvánosság előtti beoltásánál fennhagyták a fecskendőn a védőkupakot, stb. stb. Lehet, hogy sok ellenséget sikerült szereznem, de ezeket az e-maileket elég ledorongoló válasszal küldtem vissza a feladóknak. Az ugyanis a véleményem, hogy ha háborúban a dezertálásra vagy az ellenséggel való lepaktálásra való bujtogatást halállal büntetik, hasonlóan súlyos büntetést kellene kiszabni országos járvány idején a járvány elleni küzdelem akadályozóira is.

Azt mondják, mostanában minden jó megszűnik. Leginkább a Sláger és a Danubius rádiók megszűnése borzolja a kedélyeket. A Danubiust már a kezdetektől, a német nyelvű sugárzás óta hallgatom (Ja, jezt sind Sie auf der richtigen Wellenlänge!). De azért ezek az adók sem örökbe kapták a frekvencia-koncessziót, mint Albert Flórián a körúti borozót. Az más kérdés, hogy a nyertes pályázók mögött vélhetően pártok állnak, akik így szerettek volna kampányszócsőhöz jutni. Liska Tibor az Ökönösztátban egy olyan gazdasági modellt vázolt fel, melyben az állami tulajdonú erőforrások működtetését évente megpályáztatják, és mindig a legkedvezőbb ajánlatot adó nyer, vagyis nem ülhet a babérjain élete végéig.

A régi, patinás iparvállalatok eltűnése már szomorúbb (Egyesült Izzó, GANZ), de ez sem magyarországi sajátosság. Viszont tény, hogy ha az emberek életéből eltűnnek az állandó pontok, bizonytalanság, gyökértelenség alakul ki. Ilyen állandó pontok a bejáratott üzletek és márkák, az emberek, akikkel nap, mint nap  összetalálkozunk az utcán vagy a metrón (pl. emlékeztek még Füttyös Gyurira, aki éppúgy része volt Budapestnek, mint a Halászbástya vagy a Lánchíd?)

Tegnap volt a Világtakarékossági Nap. Ugye nem nagyon emlegettük. Gyermekkoromban még a takarékoskodásnak komoly propagandája volt, volt iskolai takarékbélyeg, aki ezen a napon nyitott betétkönyvet, ajándékot is kapott. Szokolay Sándor az Úttörő Kantátában még ezt énekelteti: Bármibe fogsz a nagyvilágon, légy takarékos, azt ajánlom! Aztán kb. 10-15 éve bekövetkezett a paradigmaváltás: takarékoskodás helyett fogyasztásra ösztönöznek, mert ez a gazdaság hajtóereje. Ha kell, vegyél fel hitelt, adósodj el. Zálogosítsd el a házad, kocsid. Az eredményt már ismerjük: gazdasági világválság. A kiutat még nem látjuk, de a takarékosságra való ösztönzés átmenetileg fontossá vált a bankoknak: pénzhez jutni minden áron, hogy aztán újra minden mehessen a régi kerékvágásban. Nem cél, hogy a most felnövő nemzedék megtanuljon takarékoskodni.

---

2009. 11. 02. 

 

Már járnak a cinkék a madáretetőnkre, csalhatatlan jele a közelgő télnek.

A múlt hétre megint kaptam egy hangverseny-jegyet Julitól, egyedül mentem el az Olasz Intézetbe, míg nagylányaim az Operaház Fantomját nézték a Madáchban (Szegény Kati otthon kuksolt Petrával).

Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban Lukin László komolyzene-népszerűsítő előadásaira jártunk Zsuzsival a Zeneakadémiára. Operabérletünk is volt, szülői kíséret nélkül jártunk, tudtuk hagy a 66-osról vagy a Népköztársaság Andrássy útnál, vagy a Majakovszkij Király utcánál kell leszállnunk. Lukin László fáradhatatlanságára jellemző, hogy egyszer még az egyetemen is részt vettem egy általa szervezett komolyzenei versenyen (nyertem is egy könyvet és egy hanglemezt), de még nagylányaim is jártak előadásaira az IBS-be. Ifjú koromban népszerű volt Leonard Bernstein televíziós zenei előadás-sorozata, nekem megvan könyv-alakban is.

Napjainkban a komolyzenei népszerűsítő tevékenységet Fisher Iván és a Fesztiválzenekar folytatja a Kakaókoncert sorozat keretében a zenekar próbatermében az egykori Óbuda Mozi helyén. A nagylányokkal jártunk ezekre az előadásokra, remélhetőleg Petrával is fogok. Pont a Fesztiválzenekar koncertjére kaptam jegyet Julitól, ezúttal vendégkarmesterrel léptek fel, Fisher Iván előttem két sorral ült a nézőtéren (nem unja még a zenekarát?).

Petrának újra felvettem a Szilajt, miután az előző példány kézen-közön elveszett. Nagyon szereti ezt a vad musztángokról szóló rajzfilmet, pedig a vége egyáltalán nem jellemző a mindenáron happy-end-et erőltető amerikai filmgyártásra: A musztáng egyetlen ember-barátja, az indián végül útjára engedi a lovat, mert rájön, hogy csak szabadon lehet boldog. Ez a fajta „elengedő szeretet” korábban gyakori volt a regényekben és filmekben, gondoljunk csak a Casablankára, a Kis Hercegre, de akár Andersen Kis Hableányára is. Manapság az elengedést felváltotta a totális birtoklás, mert csak ez illik bele a nézők happy-end igényébe, ezért vagy egy újabb epizódban találkoznak újra a szerelmesek, vagy egyszerűen megváltoztatják a történetet.

Petra kedvenc rajzfilmjei közé tartoznak azok a rajzfilmek is, melyekben nem is személyek, hanem tárgyak szerepelnek tökéletesen megszemélyesítve. Klasszikus a Szépség és a Szörnyeteg, melyben a várnép tagjai tárgyakká válnak, de aranyos a WALL-E meg a Verdák is. Persze ezeknek is vannak elődjei az Andersen-mesékben, pl. A rendíthetetlen ólomkatona vagy A kis fenyőfa (ezen utóbbin pl. nagyon sírtam).

A gyermeki fantázia még elfogadja a tárgyak megszemélyesítését, és dráma nélkül dolgozza fel a szeretett személy elengedését (még egy példa: Mary Poppins). Csak sokáig maradjon meg…

---

2009. 11. 07. 

 

Ma reggel apósom, Vágó György nyugalmazott vegyészmérnök szíve megszűnt dobogni. Két lánya és öt leányunokája volt, 87. életévében érte a halál. Nyugodjék békében!

---

2009. 11. 15. 

 

Temetés, születésnap…

Eltemettük drága apósomat. Hiányozni fog vidám, örökké optimista lénye, bölcsessége, nyughatatlan tenni akarása, segítőkészsége, és az a szeretet, ami gyermekei, vejei és unokái felé áradt belőle. Megnyugvás a fájdalomban, hogy az a méltatlan, kiszolgáltatott helyzet, amelyben az utolsó fél évben volt, nem tartott tovább. A temetésen bebizonyosodott, milyen sokan szerették és tisztelték.

Édesanyám 80. születésnapját már korábban elkezdtük szervezni, így talán megbocsátja az Örökkévaló, hogy ezt nem halasztottuk el. Ritkaság, hogy valakit kilenc egyenes-ági leszármazott, két gyermek, öt unoka és két dédunoka köszöntsön, valamint férj, vej, meny és unokamenyek. Az újjáépített Rózsadomb Étteremben volt a köszöntés. Hangulatos a hely, bár inkább nagyvárosias, high-society étterem nemzetközi konyhával. Anyukámnak gyermekkori emlékei fűződnek ehhez az étteremhez, ide pár száz méterre laktak lány korában. A közeli Márton nap miatt leginkább libát ettünk, de állítólag finom volt a marha-steak és a halételek is.

A családi gyász miatt kevesebb figyelem jutott arra, hogy pont 20 éve kértem meg Kati kezét, egy nappal a berlini fal leomlása előtt. Csendesen emlékeztünk meg.

Miközben ismét a kötelező felelősségbiztosítás átkötésének időszaka van, én még mindig nem értem, hogy ha az én általam okozott kárt a károsultnak az én általam választott biztosító rendezi, hogyan engedhető meg, hogy én válasszam ki ezt a biztosítót. Nyilvánvaló, hogy mivel nem nekem nyújtanak szolgáltatást, az én kiválasztási szempontom csakis az ár lehet, ezért gyakoriak az országosan mindössze egy-két irodával rendelkező biztosító társaságok. Tavaly néhány csődbe is ment közülük. Egyetlen igazságos megoldás az lehetne, ha mindenki azt a biztosítót választhatná ki, amelyik a neki okozott kárt rendezi. Ismerős algoritmus a zsákmány elfelezésére: én felezek, te pedig választasz.

Már csak egyedül Petra nincs beoltva az újinfluenza ellen. Őt az óvodában fogják oltani, le kellett adnunk a jelentkezést. Csoportjából mindössze ketten jelentkeztek, hiába, ez egy jó kis polgári óvoda. Bár ha a járványügyi helyzet így halad, lehet, hogy természetes úton szerzi meg a védettséget (elkapja a betegséget). A nagy lányokat két nappal azelőtt oltattuk be, hogy a miniszter kihirdette, a 14 és 18 év közöttieket is ingyen oltják. Megint kidobtunk egy kis pénzt az ablakon.

Ma megbüntetett a rendőr 5000 Ft-ra, mert „az úton megfordulni tilos” tábla hatálya alatt megfordultam. Legalább 12 éve, amióta a VEIKI a Gellérthegy utcába költözött, de 2002, új lakásunkba költözésünk óta még gyakrabban rendszeresen itt fordulok meg. Most végre kitettek egy tiltó táblát L

---

2009. 11. 19. 

 

Orsi 15 éves!

Szülinapjára kapott egy gitárt (!). Most is épp azt pengetgeti. Nem tudom, meddig tart nála a lelkesedés, de ha esetleg megunná, én is régóta szeretnék megtanulni gitáron játszani, ha mást nem, egyszerű akkordokat pengetni:

       C          Am

A börtön ablakába

       F            G

Soha nem süt be a nap,

       C          Am

Az évek tovaszállnak

       F            G

Mint egy múló pillanat…

A gépház üzenete: Mostantól szösszeneteimet egy Thosiba Sattelite A300-as notebook-on írom. Régi HP-m egyre gyakrabban makacsolta meg magát, pedig szerettem. Még nem minden billentyűt találok meg elsőre, mert a másik gépemnek angol billentyűzete volt.

Pár hete már írtam a Ma reggel című tévéműsorról. Akkor még viccesnek találtam, hogy ugyanazok a műsorvezetők csinálják tovább, akik a régi adást is vezették. Azóta a műsorszerkezetet még jobban hozzáigazították a Napkelte struktúrájához, csak sokkal pergőbb, színesebb lett a műsorfolyam, normális a stúdió. Egyedül talán Pártai Lúcia időjárás-jelentései hiányoznak. Tegnap könnyes búcsút vehettünk a Danubius rádiótól: Volt dudaszó, szimpátia-tüntetés, sírás-rívás. A másnap induló Class FM hallatán aztán volt nagy meglepetés: ők is átvettek majd’ minden műsorvezetőt. Naná, amikor több millió ember rádiója van erre a csatornára hangolva, akkor muszáj biztosra menni. Olyan ez, mint amikor egy közérten lecserélik a cégtáblát, de az eladó és a pénztáros azért ugyanaz marad.

De hát mondjátok meg, kedves blogolvasó barátaim: nem ugyanez a helyzet ezzel a kurva országgal is (copyright by Gyurcsány)? Cserélgetjük a cégtáblát, jönnek ilyen meg olyan kormányok, de végül is az országot mindig ugyanazok építik…

---

2009. 11. 23. 

 

Válaszoltam egy telefonos politikai közvélemény-kutató kérdéseire.

Ez azért nem olyan triviális, mert végül is a kérdező telefonon keresztül nem tudja igazolni magát, így aztán bizalmi alapon kell elfogadnom, hogy tényleg a Gallup vagy a Szonda Ipsos kérdezőbiztosával, és nem egy illegális párt-adatbázist építő ügynökkel beszélek. Szüleim generációja minden esetre aligha vehető rá ilyen interjúra. Azzal bíztattak, hogy majd amikor töröm a követ Recsken, lesz időm gondolkodni azon, miért árultam el meggondolatlanul boldog-boldogtalannak politikai nézeteimet. De az is lehet, hogy jobbikosok gyűjtik a címeket a hosszú kések éjszakájára. Hiába, a huszadik század sok mindenre megtanította az embereket, például arra, hogy nem szabad bízni a túl korán érkező demokráciában. Remélem, nincs igazuk.

A kérdések alapvetően a helyi (kerületi) politikára, illetve annak országos politikai összefüggéseire vonatkoztak. Megkérdezték például, hogy mit tartok a három legsúlyosabb gondnak kerületi és országos szinten.

Országos szinten első helyre a korrupciót, másodikra a hatalmas államadósságot, harmadikra pedig a közmegegyezés hiányát tettem. Kerületi szinten szintén a korrupció állt az első helyen, de második helyre a rövid távú gondolkodást, harmadik helyre pedig a nagypolitika helyi érdekek fölé helyezését rangsoroltam. Bár a telefonba rögtön kellett válaszolnom, asszem hosszas megfontolás után is ez a sorrend jönne ki. Voltak még a szokásos kérdések, hogy voltam-e az előző országgyűlési, helyhatósági és EU választáson, melyik pártra szavaztam, ismerem-e kerületem polgármesterét, országgyűlési képviselőjét, ha most vasárnap lennének a választások, elmennék-e szavazni és melyik pártra voksolnék stb., stb., stb. Szóval láthatóan megkezdődött a választási kampányra való felkészülés.

Kati éveinek száma ma egy szép prímszám lett (<23J). Vasárnap a nagycsalád, ma a szűkebb család ünnepelte, Orsi gitáron kísérte az „Ez a nap más, mint a többi…” kezdetű dalt, szóval három akkordot (E, D, A) már ügyesen váltogat. Az anyja el volt olvadva…

---

2009. 11. 29. 

 

Meghalt Melis György, ő is György volt és 86 éves.

Érdekes, hogy az utóbbi időben többször is képbe jött. Először is Petra egyik kedvenc CD-je a Zenés mesék - Mesés zenék sorozatból a Varázsfuvola, Halász Judit elmesélésében, és a legkiválóbb magyar énekesek előadásában: Ágay Karola az éj királynője, Gregor József Sarastro és Melis György Papageno.

Pár hete pedig a Főtér c. tévéműsorban Szarvast mutatták be. Érdekelt minket, mert nyáron gyulai nyaralásunk során Szarvast is felkerestük. A műsorban szerepelt Melis György is, akiről megtudhattuk, hogy egy Szarvas-közeli tanyán nevelkedett, szlovák anyanyelvű, és csak iskolás korában tanult meg magyarul. Ehhez képest magyarul legszebben éneklő operaénekesünk volt, aki Kazinczy-díjat is kapott.

Kétségtelenül a legszebb hangú bariton volt, kinek hangját ezerből is felismerném. Sohasem felejtem el azt a március 15-ei Bánk bán díszelőadást, melyet ’69-ben vagy ’70-ben láttam az Operaházban általános iskolás énektanárom szervezésében. Természetesen legendás szereposztásban ment: Simándy József volt Bánk, Ágay Karola volt Melinda, és Melis György volt Tiborc. A „Hazám, hazám”-at háromszor kellett Simándynak elénekelnie, a nézők virágokat és kokárdákat dobáltak a színpadra. Simándy az egyikért lehajolt, felvette és megcsókolta. Éreztük, hogy elég lenne egyetlen „Ruszkik haza!”, és elszabadulna a pokol. De akkor éppen a ’68 utáni letargiában voltunk.

Bori lányom is blogot indított, olvassátok szeretettel, már a jelmondata is izgalmas: Bizonyos dolgok igazak, akár hiszel bennük, akár nem…

---

2009. 12. 02. 

 

Közeledik a határainkon túl élő magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás ötödik évfordulója. Az ügy ismét kezd előtérbe kerülni, ahogyan közeledik a FIDESZ valószínűsíthető kormányalakításának időpontja, és mivel magam is rendelkezem elcsatolt területeken élő rokonokkal (apai nagyapám erdélyi volt, unokaöcsém felesége pedig kárpátaljai származású), egy kicsit hosszabban írnék erről a meglehetősen méltatlanul alakult ügyről.

Az egész problémakör valamikor 2000-ben, a Magyarok Világszövetsége közgyűlésén kezdődött, amikor a FIDESZ jelöltjét, Boros Pétert leszavazva Patrubány Miklóst választották az MVSZ elnökévé. A már akkor is a magyar állampolgárság nemzetiségi alapon való megadását szorgalmazó Patrubányt Orbán politikai kalandornak tartotta, és az akkori FIDESZ-kormány az MVSZ-től minden anyagi támogatást megvont.

2001 tavaszán az Országgyűlésben sor került a státustörvény elfogadására (több mint 90 %-os egyetértéssel), a Magyar Igazolvány intézményének bevezetésére. Az Orbán-kormány a Velencei Bizottságnak 2001. augusztus 21-i beadványában így érvelt a státustörvény mellett:

„A státustörvény leszámolást jelent a kettős állampolgárság gondolatával, hiszen megalkotásakor a magyar kormány, valamint a parlament, amely 92 %-os többséggel elfogadta a törvényt, minden olyan törekvést elvetett, amely a szomszédos országokban élő, a magyar kisebbséghez tartozó egyének számára bármiféle kettős állampolgárságra irányulna, és ehelyett inkább egy együttműködésen alapuló kedvezményrendszert részesített előnyben… A státustörvény elismeri azt a tényt, hogy a külhoni magyarok más államok állampolgárai, és elutasítja azt a gondolatot, hogy a magyar identitás alapjául a kettős állampolgárság szolgáljon… A státustörvény egyszer s mindenkorra szakít bármiféle, a magyarlakta területeket illető állítólagos irredenta követeléssel és egyben a külhoni magyarok kettős állampolgárságának gondolatával.

2001 novemberében a FIDESZ-vezette magyar kormány – anélkül, hogy ez az EU-hoz való csatlakozás előfeltétele lett volna – ratifikálta az 1997-es európai állampolgári egyezményt, mely többek között az alábbiakat mondja ki: „Az állampolgárság egy egyén és állam közötti jogi kötelék, mely nem utal az egyén etnikai származására… Egy adott állam polgárai nem rendelkezhetnek az állampolgárság megszerzésének módjától függően eltérő jogokkal… Honosítás esetén az állampolgárság elnyerését az illető országban való letelepedéshez kell kötni.

Ezt az egyezményt számos EU-tag nem ratifikálta, az Orbán-kormány önként döntött a ratifikáció mellett.

A státustörvény 2002 január 1-jével való hatályba lépéséhez azonban szükség volt a szomszédos országokkal történő egyeztetésre is, így került sor 2001. decemberében az Orbán-Nastase találkozóra. A román miniszterelnök a tárgyalás során elérte, hogy a státustörvény magyarországi munkavállalási kedvezményét terjesszék ki valamennyi román állampolgárra is. Ekkor hangzott el a parlamentben Keller László szájából ez az ominózus, sokat idézett mondat: 23 millió aktív korú munkavállalót, román munkavállalót engedünk a magyar piacra”.

A 2002-es kormányváltás után az MVSZ továbbra is kitartott a kettős állampolgárság megadása mellett, és 2004-re elegendő aláírás gyűlt össze egy ügydöntő népszavazás kiírására. Közben miniszterelnök-váltás is volt, és a Gyurcsány-vezette MSZP kezdte ledolgozni azt a hátrányt, amit még az osztogató, de igen rosszul kommunikáló Medgyessy Péter szerzett a FIDESZ-szel szemben. Orbán gondolt egy merészet és nagyot, és az addig ellenfélnek tekintett Patrubány mellé állt a népszavazáson. Vagyis amit még kormányon nem tartott megvalósíthatónak, azt ellenzékben, kibicként már támogatott. Úgy okoskodott, hogy a kormány semmiképpen sem támogathatja a kezdeményezést, hiszen az éppen általa ratifikált európai állampolgársági egyezmény ezt nem teszi lehetővé. Gondolta, az emberek nemzeti érzelmét így sikerül majd az MSZP-kormány ellen hangolnia. A FIDESZ kampánya meglehetősen demagóg volt (Hunyadi Mátyás ma nem volna magyar állampolgár stb.), melyre Gyurcsány az egzisztenciális bizonytalanságra alapozó kampánnyal válaszolt (az új állampolgárok a ti kenyereteket veszik majd el).

A népszavazás eredménye ismert: csak minimális többséggel (51.5 % - 48.5 %) nyert az MVSZ kezdeményezése, de ez a 37%-os részvétel mellett eredménytelennek volt tekintendő. A népszavazás eredményét a határon túli városok főterén népviseletbe öltözve váró magyarok megalázottan, csalódottan mehettek haza. Ismét csak játékszerek voltak egy politikai játszmában.

Már a népszavazás előtt figyelmeztette Magyarországot az Európai Unió: „Magyarország az állampolgárság elnyeréséhez magyar részére nem szabhat rövidebb tartózkodási időt feltételül, mint nem magyarnak, és a schengeni egyezmény értelmében ún. nemzeti vízum sem adható kizárólag magyar nemzetiségűeknek”.

És még néhány gondolat: a magyar jogrend csak a tartózkodási, állandó lakhely alapú magyar állampolgárság intézményét ismeri etnikai hovatartozástól függetlenül. Ettől a szemlélettől idegen az etnikai alapú állampolgárság megadása, sőt, közokiratban a nemzetiségi hovatartozás feltüntetését tiltja az alkotmány! Vagyis az egykor Magyarországhoz tartozó területek valamennyi lakosának – nemzetiségétől függetlenül – meg kellene adni a magyar állampolgárságot. A magyarsághoz való tartozás papírokkal történő igazolása, mint az állampolgárság megszerzésének lehetősége rossz emlékeket ébreszt és teljesen ellentétes a magyar közjogi gyakorlattal.

Nos, egy ilyen komplikált alkotmányjogi és nemzetközi jogi kérdést vitt népszavazás elé a FIDESZ csak azért, hogy pillanatnyi politikai hasznot húzzon belőle. A következmények sajnos súlyosak voltak hazánkra nézve, 2007-es erdélyi nyaralásunk során bizony sokszor kerültem kínos helyzetbe, és kaptam saját hazám nevében – valljuk be: jogosan – szemrehányásokat. Tanuljunk belőle!

És hogy én hogyan szavaztam: nos, nem vitt rá a lélek, hogy a kezdeményezés ellen szavazzak, hiszen nagyapám egy felhőn ülve figyelt engem, ezért érvénytelen szavazatot adtam le (ha jól tudom, szüleim is így tettek). Jogosan kérdezheted, kedves blog-olvasó, hogy miért szavaztam egyáltalán. Azért, mert a referendumot együtt tartották a kórház-privatizációt tiltó kezdeményezés szavazásával, és ebben a kérdésben mindenképpen állást akartam foglalni. De ez már egy másik történet…

---

2009. 12. 04. 

 

Skardelli Gyuri, volt osztálytársam Prima Primissima díjas!

 

Aspect #1 – A díj és Skardelli György:

Osztálytársaim közül négyen végeztek építészként, hárman még a szakmában dolgoznak. Az egyetlen pályaelhagyó, Schnell Jutka negyven fölött képezte át magát és lett tanár egy Waldorf-iskolában. Természetesen az építészethez nem/sem értek, Gyuri jelentősebb épületeiről és díjairól pedig általában véletlenszerűen szerzek tudomást. Egy-két épületének recenzióját a Népszabadságban olvastam Bojár Iván András építészeti rovatában, a Sportaréna terveit pedig Kati által vásárolt Oktogon magazinban láttam meg először. Személyesen két épületét láttam, az Arénát és a Pannonhalmi Apátság fogadó épületét. Az osztálytalálkozókon – melyeken Gyuri törzstag – mindig nagyon meggyőzően beszél alkotásairól, engem, mint laikust általában meggyőz, mint például legutóbb a tévében. Aztán én tovább győzködöm fanyalgó családtagjaimat (Hogy lehet ilyen helyre egy kockát építeni! Stb).

A Prima Primissima díjat már olyan neves építészek kapták meg, mint a FIDESZ által porig alázott Bán Ferenc (Nemzeti Gödör), vagy az Orbán Viktorral közös polgári körben működő Makovecz Imre és Finta József, és olyan jelöltek voltak még, mint pl. Vadász György (éppen Makovecz-cel szemben). Szóval tekintélyes társaság.

 

Aspect #2 – A díjalapító Demján Sándor:

Demján Sándor vitathatatlanul a SKÁLA igazgatójaként lett országos hírű. Az 1976-ban megnyitott Budai SKÁLA akkor az ország legnagyobb áruháza volt (Szegény Corvin a „Legnagyobb áruház – Legnagyobb választék” szlogen helyett egy darabig még próbálkozott a „Nagy áruház – Legnagyobb választék”-kal), egészen újszerű marketinggel, pl. a fél ország szerelmes volt a SKÁLA reklámarcába, Komjáthy Ágiba.

Demján üzleti szemléletére jellemző, hogy amikor a „Román ing – 50 Ft” feliratú termék nem fogyott, azt mondta: Írják ki azt, hogy „Import ing – 150 Ft”. Így már vitték, mint a cukrot. Édesapám is részt vett Demján sorsának egyengetésében még amikor AFÉSZ-elnökként először a megyei majd az országos szövetségben kezdett dolgozni. Hosszú évekig kapott József-napra és kerek születésnapra apám Demjántól is gratuláló leveleket. A kereskedelmi bankok megalakulásakor aztán Demján bankvezér lett, a rendszerváltozás után pedig az egyik legjelentősebb építő konzorciumot vezeti, így nevéhez fűződik a már említett Bán Ferencet alázó Nemzeti Színház is (melybe Skardelli Gyuri saját bevallása szerint még nem tette be a lábát, olyan borzasztónak találja). Mint az ország egyik leggazdagabb embere alapította hat évvel ezelőtt a díjat.

De a SKÁLA is összekapcsolódik egy már említett építésszel: a SKÁLA-t ugyanaz a Finta József tervezte, aki 33 év múlva a helyére épült Allee bevásárló központot. Kevés építésznek adatik meg, hogy saját épülete helyére tervezhet újat. Még egy ilyet ismerek: az I. kerületi Fő utcában lévő Palaházat ugyanaz a Csomay Zsófia tervezte, aki a helyén álló, 1983-ban átadott Industrialexport irodaházat.

 

Aspect #3 – A Budapest Sportcsarnok és a Papp László Sportaréna:

Gyuri eddigi legnagyobb alkotása a Sportaréna, mely a pont tíz évvel ezelőtt leégett Budapest Sportcsarnok helyén épült. A Magyar Pénzverő híres magyar épületeket bemutató érmesorozatában ez az egyetlen kortárs épület.

A Budapest Sportcsarnok építésében magam is rész vettem: egy napi társadalmi munka keretében, mert akkor még ilyen is volt! 1999. december 15-ei leégésében családilag is érdekelt voltam: a hagyományos karácsonyi vásárt, melynek egyik égve felejtett gyertyája volt a tűz okozója, sógorom, Szántó Andris cége, a SYMA szervezte. Sógorom jó üzletemberhez méltóan a veszteséget nyereségre fordította, egy éven belül megépítette a SYMA-csarnokot (először még SAP csarnok), majd rá öt évre a SYMA Sport- és Rendezvényközpontot. Most épp egy új Kongresszusi Központ építését szervezi.

A Sportaréna tervezését Skardelli Gyuri úgy kapta meg, hogy azt már másnak ígérték, de meglátták Gyuri grandiózus koncepcióját, és emellett döntöttek. A beruházásnak nem tett jót az időközben bekövetkezett kormányváltás, Gyurit a csarnok megnyitójára meg sem hívták!

Egyébként a Budapesti Tervtanács tagjaként Gyuri számtalan alkalommal bírálta a SYMA-projekteket, mert a területre elkészített egységes területrendezési koncepcióban gondolkodott. Ez azonban, mint annyi más, mindig elvész a politika útvesztőiben, így aztán maradnak az egyedi tervek szerint megvalósított magánberuházások. De erről sem Skardelli Gyuri sem Szántó Andris nem tehet…

---

2009. 12. 13. 

 

Luca napja.

Az adventi időszak – amely tavaly számomra iszonyú hajtással, idén inkább a nevéhez illően bizakodó várakozással telik – minden mozzanata a fény körül forog. Kezdődik a négy adventi vasárnapon meggyújtott egy-egy gyertyával, folytatódik Luca/Lukrécia, a fényhozó ünnepével, hogy végül 24-én este felragyogjanak a karácsonyi gyertyák. És számunkra évek óta az adventi ünnepkörhöz tartozik a hanuka-gyertyák meggyújtása is. Ez a zsidó ünnep szintén a fényről szól, arról a csodáról, ahogyan egy lámpányi olaj nyolc napig világított. Az adventi ünnepkörbe még olyan jeles napok is beletartoznak, mint Szent Borbála és hitetlen Tamás napja, valamint a szeplőtelen fogantatás ünnepe, melyről sokan azt hiszik, hogy Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatásáról van szó. Pedig kilenc hónapig még a régiek is el tudtak számolni. December 8. valójában Mária fogantatásának dátuma, innen pont 9 hónap szeptember 8., Mária születése, a legnagyobb Mária-ünnep. Jézus fogantatásának, az angyali üdvözletnek a napja március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, innen pont 9 hónap karácsony, Krisztus megszületése.

Immáron több mint három éve van egy kis Luca a családunkban: valóban fényt hozott a Koscsó család életébe, és nem kell karácsonykor Luca-székre állnunk, hogy meglássuk, ki a boszorkány: hát ő maga egy kis, zabálnivaló boszorka.

A hanuka-gyertyák gyújtásakor pedig drága apósom emlékét idézzük fel esténként.

Bori angol nyelvvizsgát tett, az eredményét még nem tudjuk. Sokkal magabiztosabban ment neki, mint tavaly a németnek. A vizsga helyszíne egyébként régi gimnáziumom, az egykori Móricz, jelenleg ismét Baár-Madas Református Gimnázium volt. Elkísértem a szóbelire, kicsit megcsapott régi iskolám hangulata. Én az angol nyelvvizsgát 25 évesen, a német nyelvvizsgát pedig 32 évesen tettem le. Talán lassanként behozzuk a nyelvtudás terén (is) fennálló lemaradásunkat.

Amikor annak idején a BTI (Belkereskedelmi Továbbképző Intézet) német nyelvtanfolyamára jártam (86-tól 88-ig), többen voltak az idősebbek, mint a fiatalok a tanfolyamon. Együtt jártam Galla Gáborral, Galla Miklós, a magyarországi abszurd humor megteremtője bátyjával. Galla Gábor manapság azzal vált híressé, hogy ő üzemelteti a „vízibuszt”, azt a városnéző buszt, mely a szárazföldön normál autóbuszként, a Dunában pedig hajóként közlekedik (próbálná meg fordítva J).

Az angol nyelvvizsgámra még az egyetemen, szakmérnök-hallgatóként készültem fel, de többször jártam szinten tartó tanfolyamra: 84-ben és 85-ben a munkahelyemen, amit Schweitzer Jutka, Schweitzer József főrabbi lánya tartott, 2008-ban pedig az IH-ban, ahol egy igazi angol, Chris Holmes volt a tanárom. Ez utóbbi tanfolyamon már én voltam az egyetlen 30 fölötti, és az egyetlen hímnemű J.

A karácsony közeledtének csalhatatlan jele az is, hogy Orsi elkezd sürögni a konyhában. Tavaly fantasztikus narancslekvárjával bűvölt el mindenkit, idén pedig igazi karácsonyi muffint sütött. Szerintem őt könnyebb lesz férjhez adni, mint Borit…

---

2009. 12. 20. 

 

Arany hétvége, aranyérem.

Petra aranyérmes a Nordica sí-világkupán! Na jó, csak a síiskola évzáró versenyén, de ennek is a Nordica volt a főszponzora. Persze egyszerű a trükk: a fő riválist el kell távolítani (Enikő, a másik ügyesen síző kislány karácsony előtti sítúrára ment). De erről úgysem emlékeznek meg majd a krónikák. Szóval csak így tovább Petra.

Szombat délután aztán még szánkózni is kimentünk az először csak szálingózó, később szakadó hóesésben. Be is állt a város rendesen, de persze ez minket nem zavart. Vasárnap aztán kimentünk megint a Tabánba, ott volt Petra minden ovistársa: Babóka, Lili, Emese, Julcsi. Egy kicsit átfagyott, de nagyon jól érezte magát. Sajna a jelek szerint undorító, tocsogós karácsonyunk lesz. Hát majd meglátjuk…

Büszkén szoktam mondani, hogy én nem nézek kereskedelmi televíziót. Ez persze ilyen kategorikusan nem igaz. Szoktam nézni sportközvetítést, bizonyos filmeket és általában nézem a tehetségkutató műsorokat is. Így volt ez a Csillag születik c. sorozattal is. A legtöbb összeesküvés-elmélet a tévéműsorokkal kapcsolatban szokott szárnyra kelni. Hogy már előre el van döntve minden, gondos castingolással válogatják ki a résztvevőket, még az esetleges bakik is előre megírt forgatókönyv szerint történnek, az SMS-szavazás csak néphülyítés.

Kétségtelen, hogy ennek a műsorfolyamnak is volt néhány olyan fordulata, melyet a legjobb dramaturg sem tudott volna ilyen drámaira megírni, de hát mindig az élet a legjobb dramaturg, mint tudjuk. És semmi sem véletlen. A sorozat győztese, Tabáni Mihály, a magyar Suzan Boyle, aki a nézők szívét elsősorban szomorúságával, melankóliájával, esetlenségével ejtette meg, a döntőben beégett egyik dalával, hogy ezzel még inkább a maga javára fordítsa a nézőket és a zsűrit. Az egész műsorban ő kapott egyedül 40 pontot, a szőrős szívű Fáy Miklós neki tartogatta egyetlen 10-esét.

Fáy Miklósról tudni való, hogy olyan kemény zenekritikus hírében áll, hogy több művész már beperelte, pl. igazságügyi szakértőnek kellett összeszámlálnia, hogy Fellegi Ádám hányszor ütött mellé a Kékrapszódiában. Wittman fiúk álnéven kérlelhetetlen és rettegett étterem-kritikus volt egészen lelepleződéséig. A „Csillag születik”-ben ő próbálta a szigorú szakmaiságot képviselni, 10-est elvből nem adott… egészen a legutolsó produkcióig.

Tabáni sorsáért kicsit aggódom. Nem tűnik olyannak, aki el tudja viselni, hogy a média felemelje, megrágja, kiköpje és sárba taszítsa. Mint ahogyan sokaknak Suzan Boyle-ról is csak az volt a hír, hogy 43 évesen még szűz. Lehet, hogy pár év múlva már Fásy Ádám műsorában fog énekelni Bunyós Pityu és a kis Zsülike között. Talán jobb volt neki álmodozó teremőrként a Kelet-ázsiai Múzeumban…

---

2009. 12. 26. 

 

Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég,

De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.

20 évvel ezelőtt a karácsonyt a romániai forradalom és a Ceauşescu házaspár pere és kivégzése borzolta, öt éve a Csendes Óceánt cunami tarolta le (miközben mi Borival és Orsival Katit és Petrát hátrahagyva mentünk síelni). Idén szerencsére csak az időjárás libikókázott, egy nap alatt 20 fokot emelkedett a hőmérséklet, így aztán latyakos fekete karácsonyunk lett, de:

Fekete karácsony,

Sáros a lábad,

Nálunk mégis

Vetve az ágyad.

A céges bulit már 22-én megtartottuk, ezután már hagyományosan szabadságon vagyok. Előtte viszonylag jól elrendeztem a dolgaimat, mindenki megkapta ajándékát, ha rászolgált. Legközelebb január 4-én ülök a gályapadra.

Jól sikerült karácsonyesténk volt, mindenki örült az ajándékoknak és annak, hogy együtt lehetünk. A lányaimtól kapott ajándékoknak örültem a legjobban. Kaptam egy fényképet, melyen lótuszülésben meditálok, körülöttem családtagjaim szája ragtapasszal leragasztva. Aztán kaptam egy szmájli-bödönt, melyben bölcsességeket tartalmazó cédulák vannak, és minden reggel elolvashatok egyet. Még egyet sem olvastam el, a szürke hétköznapokra tartogatom őket. A Pál család pedig kapott egy családi társasjátékot, mely a családunk életét mutatja be belülről. A társasjáték figurái a családtagokra hajadzanak, és a pályán végigmenve olyan kérdésekre kell válaszolni, amit csak mi tudhatunk, mert a családi legendárium részét képezik (pl. hogy Orsi a zsömle alját vagy tetejét szereti-e). Késő estig játszottunk vele.

Emlékezzünk meg a karácsonyi vacsoráról is, mely narancslevesből és burgonyás panírban sült harcsából állt.

25-én anyósomnál (apósom már csak a szívünkben volt velünk), 26-án szüleimnél vendégeskedtünk, a Télapó mindenhová hozott valamit. 26-án délelőtt még egy geokarácsony is belefért a programba.

Még vár ránk egy Fenyő Miki koncert, a reneszánsz kiállítás megtekintése, Petrának a Disney on Ice előadás és Kaláka koncert. Utána irány Zalakaros a két nagylány nélkül, ők hadd bulizzanak kedvükre. De erről már a helyszínről jelentkezve adok hírt…

---

2009. 12. 29. 

 

Bori vicce:

Mi van, ha a Mikulás karambolozik?

Szánja bánja…

Voltunk a Szépművészetiben, erről részletesebben olvashattok Bori blogjában. Az azonban a Bibliában kevésbé járatosak számára is feltűnt, hogy egyes képeken Keresztelő Szent János egyidős a gyermek Jézussal, másutt viszont már felnőtt férfi. Az az igazság, hogy ebben még a kalendárium sem teljesen következetes: Keresztelő (vagy másképpen Fürösztő) János pont fél évvel volt idősebb Jézusnál, születésnapját június 24-re teszik. Ennek viszont ellentmond az, hogy a Vizitációt, vagyis Erzsébet Mária általi meglátogatását, melyet oly szépen festett meg M.S. mester, július 2-ra, vagyis Sarlós Boldogasszony napjára datálják. Ekkor még – a festmények szerint – Erzsébet „egyben” volt. Nem egyértelmű Erzsébet és Mária rokonsági foka sem, de ha János és Jézus rokonok voltak, miért csak egyetlen találkozásukról emlékezik meg az evangélium: a Jordán partján, ahol János megkeresztelte Jézust.

Nem vagyok ám ilyen okos, de mostanában egy lebilincselő könyvet olvasok, Ljudmila Ulickaja könyvét, címe: Daniel Stein, tolmács. A könyvben vannak utalások a kereszténység kialakulására és a zsidóság és a kereszténység szétválására. Spiró a Fogságban is foglalkozott ezzel a témával, így van egy kis rátekintésem a dologra.

Fenyő nélkül idén sem volt karácsony, a magyar rocknroll megteremtőjének hagyományos koncertjén idén is vendégeskedtünk a SYMA-ban. Petra végigtáncolta az egészet, a Csókkirályt végig is énekelte. Csodálom mindkettőjük (mármint Fenyő Miki és Petra) energiáját.

Voltunk Petrával Kaláka koncerten is. Az együttes idén 40 éves. Én kb. 35 éve járok koncertjeikre. Mivel egykori móriczosokból alakultak, rajongóik tábora is először a móriczosok közül került ki. A katonaságom idején legelső eltávozásomkor sem mulasztottam el esedékes havi koncertjüket a Marcin (Marczibányi Téri Művelődési Ház), melynek aztán legalább öt éven keresztül rendszeres látogatója voltam. Számtalan lemezem van tőlük, pl. a 20. éves jubileumi koncertjükön készült is. Ezen a koncerten már Katival együtt vettünk részt, és az egyik itt elhangzott Kányádi-megzenésítés hangzott el az esküvőnkön és került fel az esküvői meghívónkra:

Ha nem volnék, Te sem volnál,

Én sem volnék, ha nem volnál,

Vagyunk ketten két szép nyárfa,

S búvunk egymás árnyékába.

---

2009. 12. 31. 

 

Helyszíni jelentés Zalakarosról.

Családunk 60 %-a itt szilveszterezik, de Borival és Orsival is tartjuk a kapcsolatot.

Elhelyezésünk kifogástalan, a kaja ízletes és bőséges, a wellness kényeztető, szóval jó dolgunk van. A leutazást leszámítva (szakadó eső + köd, brrrr!) az időjárásra sem lehet panaszunk, ezért már tegnap egy kiadós sétát tettünk a városban, ma pedig kirándultunk a Kis-Balatonnál, láttunk 1200 éves romokat, vízi madárvilágot és bivalyrezervátumot. Természetesen a környék geoládáit sem hagytuk megkeresetlenül.

Most a Szilveszter-est előtti punnyadás állapotában vagyunk. Ezúttal nem tartok éves értékelést (azt tartsa meg Orbán és Sólyom), mert sok szomorú dolog történt idén.

Vigaszul álljon itt szokásos újévi SMS-versünk, mely a sorban már a hetedik opusz:

 

Az óévnek egy nap híja,

Bolond aki visszasírja.

Vigadjon hát ifjú s öreg,

Hiszen ennél csak jobb jöhet.

Te se lógasd most az orrod,

Szálljon messze minden gondod.

Szilveszterkor ezt kívánja

Pálék minden fia s lánya.

---

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése