Véget ért a járvány?

Úgy tűnik, igen. De még nem biztos. A járványügyi veszélyhelyzet mindenesetre holnap véget ér. Szerencse, hogy - ahogy Eötvös Gábor klasszikus bohócszámából tudjuk - van másik! A háború miatti veszélyhelyzet, de annak a mérlegét majd három év múlva vonjuk meg.

A koronavírus három és fél éves lefutása a száz évvel fejlettebb közegészségügy, védőoltások és orvostudomány ellenére nagyjából pontosan ugyanolyan volt, mint a spanyolnátha története:

• Nagyjából ugyanúgy két és fél uszkve három évig tartott;
• Három hullámban söpört végig a bolygón az akkori nagyságrendekkel kisebb világkereskedelem és világturizmus ellenére;
• Ugyanúgy végzetes tüdőgyulladást okozva szedte áldozatait;
• Várhatóan a koronavírus is egy megenyhült formában örökre velünk marad, akárcsak a spanyolnátha az influenza formájában;

Kezdetben - a járvány első hullámakor - sokkal nagyobb volt az ijedtsédünk, mint a járvány tényleges pusztítása. Pánikreakciók jellemezték mind a kormányzat, mind az emberek viselkedését. Az emberek homeoffice-ba mentek, az iskolák online oktatásra tértek át. Bezárkózott az ország. Még a kiskunlacházi Duna-partot is lezárták, hogy ne parkoljanak ott az autók.

A kormány pánikvásárlásba kezdett lélegeztető gépekből: mintegy 16 000 darabot vásároltunk, és aki pánikszerűen vásárol, azt általában átb@sszák. Silány minőséget vettünk méregdrágán, és még a tomboló harmadik hullám idején is csak a gépek tizedére volt szükség, de többet nem is tudtunk volna használni, mert nem volt elég intenzívellátásban járatos orvos és szakdolgozó.

2020 nyarán azt hittük, hogy túl vagyunk a dolgon, pedig védőoltás még nem volt. Mindenki a Johns Hopkins Egyetem statisztikáját böngészte a járvány alakulásáról. Ha ma ránézünk erre a statisztikára, ezt láthatjuk:

Vagyis a világban több mint ötszáz millióan fertőződtek meg, 6 300 000 áldozat volt világszerte. Magyarország mintegy kétmillió fertőzöttel (legalább ugyanennyi látens fertőzöttel) és 46 500 halálos áldozattal zárta az öt és fél járványhullámot.

Mert a további járványhullámokban hazánk már jóval kevesebb zárást rendelt el, hiszen nem állhatott le az ország, így aztán a 2020 őszi második, a 2021 tavaszi - legpusztítóbb - harmadik, a 2021 őszi negyedik és a 2022 tavaszi ötödik és öt és feledik hullámot sokkal több áldozattal kellett elkönyvelnünk, mint az uniós átlag.

A fenti két képen az egymillió főre eső halálos áldozatok ill fertőzések számát láthatjátok Magyarországon illetve az Unióban. Míg a fertőzések száma uniós átlagban folyamatosan a magyar fölött volt, addig a magyar áldozatok száma az első hullámot leszámítva meghaladta az uniós átlagot. 2021. márciusában, a harmadik hullám csúcsán Magyarország vezette a Covid-áldozatok statisztikáját a világban. A kormány azzal védekezett, hogy minden országban máshogyan számolják a Covid-áldozatokat, a tényleges veszteséget majd a teljes halálozási statisztikából láthatjuk.

Itt látható a Statisztikai Hivatal 2022. áprilisi gyorsjelentése:

Jól látható rajta a járvány második, harmadik és negyedik hullámának lenyomata. Az elmúlt öt évben 2021 márciusában, a harmadik hullám csúcsán hunytak el a legtöbben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 2022 februárjában csak 6100 gyermek született Magyarországon, a II. világháború után a legkevesebb, beláthatjuk, hogy a járvány szinte megtizedelte az országot.

A kormány annyira sokat remélt a 2021 elején megjelenő koronavírus elleni védőoltásoktól, hogy ezen a téren is külön akcióba kezdett. Míg az unió közös vakcinabeszerzés mellett döntött, mely mögött alapvetően az húzódott meg, hogy a gazdagabb uniós országok ne rabolhassák le a piacot, addig Orbán keleti gyártású vakcinák után nézett, így viszonylag nagy tételben szereztünk be az Unióban nem regisztrált és nem engedélyezett orosz és kínai oltóanyagot. Utóbbiról később még az is bebizonyosodott, hogy idős korban kevésbé hatékony, márpedig pont az időseket kezdték el ezzel a vakcinával oltani. Még egy orosz oltóanyaggyár alapkövét is letettük, de remélem, az orosz-ukrán háború miatt ebből már semmi sem lesz. 

A lakosság átoltottsága terén egy darabig el is húztunk az uniós átlagtól, ezért a közszolgálati médiumok nem győzték az EU-t pocskondiázni. Aztán valamikor 2021 augusztusában a fejlettebb uniós országok szépen elhúztak mellettünk az átoltottsági arányt illetően, látszik, hogy ezekben az országokban nagyobb a bizalom az állami egészségüggyel szemben.

Utóbb persze bebizonyosodott, hogy a Covid elleni védőoltások csak a betegség lefolyását enyhítik és a megfertőződés esélyét csökkentik, sokan fertőződtek meg akár három védőoltás ellenére is (mint például az én Bori lányom). Ez persze erős érvet adott az oltásellenes mozgalmaknak szerte a világon.

A koronavírusnak köszönhetjük egy magyar tudós, Karikó Katalin felemelkedését és népszerűségét. Bár az oltásszkeptikusok közül sokan kóklernek tartják, ma ő Magyarország első számú Nobel-díj várományosa. De sorra születtek a koronavírus-celebek: Győrfi Pál, a Mentőszolgálat szóvivője, Rusvai Miklós, Szlávik János virológusok, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, akit még egészségügyi miniszter-várományosként is emlegettünk (de hát minek nekünk egészségügyi miniszter, ha van Pintér Sándor). De persze a legnépszerűbb Müller Cecília országos tisztifőorvos lett, aki kinevezésekor még azt gondolhatta, hogy idős korában kényelmesen el lesz ebben az alapvetően adminisztratív munkakörben, aztán a nyakába szakadt a járvány. Bár sokan nem kedvelik tyúkanyó stílusát, én úgy gondolom, jól állta a sarat, minden esetre többet láttuk, mint Kásler Miklós minisztert vagy Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkárt.

Emlékezzünk meg a koronavírus 46 500 magyarországi áldozatáról, kiknek emlékét kavicsok őrzik a Margitszigeten.

A névtelen áldozatok között sok híresség is volt, így például talán a legelső áldozatok között szerepelt a százéves Bálint Gyuri bácsi, az ország Bálint gazdája, de voltak sportolók (pl. Igaly Diána és Csollány Szilveszter olimpiai bajnokok vagy Puhl Sándor világbajnoki döntőt is vezetett labdarúgó-játékvezető), rockzenészek (pl. Balázs Fecó, Kóbor János, Bergendy István), Szőcs Géza író, Sas József színész, és még folytathatnánk a sort. De szinte mindenkinek a családjában vagy ismerősei körében voltak Covid-halottak.

Remélem, a koronavírus-járvány tényleg már csak egy rossz emlék marad. Enyhébb változata most már elkísér bennünket, az időseknek majd a háziorvosok rendre beadják a szezonális vakcinát. De mi az, amit a járvány véglegesen megváltoztatott az életünkben?

• Talán a fokozottabb személyi higiénia. Én ha megérkezem valahová/valahonnan, azonnal kezet mosok;
• Sokan továbbra is maszkot hordanak nyilvános helyeken;
• Lecsökkent a személyes találkozás a háziorvosokkal, a rendszeres gyógyszerszedők már a "felhőből" kapják meg a gyógyszereiket;
• Elterjedt a hitelkártyával való fizetés;
• Virágzanak a webshopok;
• Jelentősen megnőtt az ételfutár szolgálatok forgalma;
• Konferenciákhoz, megbeszélésekhez már egyre kevésbé vesszük igénybe a személyes találkozást, Zoom-on, Teams-en, Webex-en tartják a távoli kollégák a kapcsolatot;
• Sok cégnél állandósult a homeoffice, hetente csak egyszer-kétszer járnak be a dolgozók.

Ami a szűkebb családomat illeti, engem, feleségemet és Petra lányomat elkerült a fertőzés, Bori lányom három oltás után enyhe lefolyású tüneteket, de pozitív tesztet produkált. Nővéremék és sógórnőmék is átestek a betegségen, kit kevésbé, kit jobban megviselt.

Búcsúztassuk a koronavírus-járványt optimizmussal és jó egészséggel!

PS 2022.05. 31.
A Telex ma egy többlethalálozással kapcsolatos összehasonlító statisztikát közöl, amelyből az derül ki, hogy míg a Covid-statisztika szerint a második legtöbb egymillió főre eső halálozás nálunk volt, az utólagos statisztika, vagyis a korábbi évek átlagát figyelembe vevő többlethalálozás már kedvezőbb, csak 10. helyen vagyunk az EU-ban, tehát Orbánéknak igazuk volt, hogy utólag kell megnézni a statisztikát.

AT1.10, avagy az Alaptörvény 10. módosítása

 

Minden Alaptörvény-módosításkor gondosan vezetem a módosítást egy Kövér László által nevemre (valójában édesapám nevére, akit ugyanúgy hívtak, mint engem) dedikált példányon. Módszerem a felülragasztgatás: a módosított cikkelyek fölé ragasztom a módosítást, és ráírom, hogy hányadik módosítással és mikor került sor a változtatásra, ami bizony az Alaptörvény hatályba lépésének 11. évében tizedszer történt meg.

Most egy kis homokszem került a módszerembe és egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy bennem van-e a hiba. Az Alaptörvény másfél évvel ezelőtt megszavazott (a tomboló Covid-járvány közepette alig sikerült az alkotmányozó kétharmadot, vagyis az összes képviselő kétharmadát biztosítani) kilencedik módosításnak van ugyanis egy ilyen része:

"53. cikk

 (1) A Kormány különleges jogrendben rendeletet alkothat, amellyel - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat."

Ezt a részt szépen beragasztottam az 53. cikk (1) bekezdése fölé. A tizedik módosítás viszont a következőt mondja:

"Az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében az „A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás” szövegrész helyébe az  „A Kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás” szöveg lép."

Na de a kilencedik módosítás óta már nincs ilyen szöveg az 53. cikkben, csak az 51.-ben! Mivel nem akadtak ki rajta az alkotmányjogászok, sőt, az elektronikus jogtárban már kinn is van a hatályos szöveg, valószínűleg én nem értek valamit. (Mondtam jogásznak készülő lányomnak, hogy neki már sokkal könnyebb dolga lesz, mint azoknak a jogászoknak, akiknek még régi kinyomtatott jogszabályokból, közlönyökből kellett kiszaszerolniuk egy múltbéli jogi esemény idejében hatályos törvényeket. Ma már a neten kint lévő verzió tartalmazza a pillanatnyilag hatályos szöveget és az összes múltbéli változatot. Állítólag Beethoven alkalmazta ugyanazt a módszert kottaírásnál, mint én az Alaptörvénynél: a módosított változatott a korábbi fölé ragasztotta. Egyszer a kottarestaurátorok 10 réteget fejtettek le egy Beethoven-kottáról, és döbbenten tapasztalták, hogy az utolsó réteg megegyezett a legeredetibb változattal).

Na de mit is jelent ez a 10. módosítás? Hát azt, hogy mostantól szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa esetén is kihirdethető a veszélyhelyzet, és ez lehetőséget ad a rendeleti törvénykezésre. Arra vagyok kíváncsi, hogy ha majd egyszer kitör a zombiapokalipszis vagy földönkívüliek támadnak a Földre, akkor is módosítani kell-e ezt a cikkelyt, hogy a mindenkori Orbán Viktor kihirdethesse a veszélyhelyzetet. Ahogyan most még a törvény kihirdetésének napján üstöllést meg is tette. Pedig még el sem múlt a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet (majd csak hétfő éjfélkor).

Tegnap a miniszterelnök már ki is hirdette, hogy rezsicsökkentési és honvédelmi különadót vetnek ki, ma pedig a kormányinfón már a részleteket is ismertette Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter, akinek első gazdaságfejlesztő intézkedése egy két éven keresztül beszedendő évi mintegy 800 milliárd forint bevétel biztosítása a költségvetés számára.  Ha visszaemlékezünk, az idén februárban a családosok számára biztosított szja-visszatérítés nagyjából 600 milliárd forintjába került az államnak, ez előre hozott 13. havi nyugdíj kifizetésével (az eredeti terv szerint idén még csak + 2 hetet kaptunk volna mi, nyugdíjasok) együtt nagyjából annyi pénzt kell most gyorsan visszaszedni, mint amennyit választási kortespénzként kifizetett az állam.

De honnan is szedik be? A bankok, biztosítók, energia-szolgáltatók, kereskedelmi láncok, légitársaságok, telekommunikációs cégek "extraprofitját" fogják megadóztatni. Hogy mi az az extraprofit? Sokféle definíciója lehet: a 2021. év nyereségét meghaladó profit, vagy a 2021. évi árbevétel-arányos nyereséget meghaladó árbevétel-arányos profit, de lehet akár az esernyőgyártás évi növekményének köbgyöke is, hiszen mostantól szabad a rendelet-alkotás. Már a járványügyi veszélyhelyzet idején hozzászokhattunk, hogy a rendeletek nem mindig függenek össze a veszélyhelyzettel, pl. senki nem érti, hogy miért törölték el évekre visszamenőleg az egyetemi diplomák kiadhatóságához a nyelvvizsga meglétének követelményét. Két családtagunk is évek óta várta a diplomáját, de sehogyan sem tudott nyelvvizsgát tenni (megannyi kis Karácsony Gergely), de hála Viktornak, ölükbe hullott az, amiért mások megdolgoztak.

Az is vicces, hogy kedvezményes áron mostantól csak magyar rendszámú autóba adható ki kedvezményes árú benzin. Gulyás Gergely még a sajtótájékoztatón igyekezett leszögezni, hogy bárki tankolhat, de a kedvezményes ár csak a magyar autókat illeti. Engem pedig nagyon elgondolkodtatott ez a dolog:

• Mostantól minden kúton ki lesz írva a kedvezményes és a piaci ár is? Ez igazából nem rossz, hadd lássa a magyar, hogy mennyi bevételtől esik el a kutas (mert ne legyen illúziónk, a kedvezményt nem az állam adja, hanem a benzinkutat üzemeltető).
• Hogy ellenőrzi a pénztáros, hogy magyar rendszámú autóba tankoltam-e? Kamerán keresztül, vagy kisétál? A forgalmi nem jó, elkérhetem a barátom forgalmiját is.
• Tényleg ráfaragnak azok, akik pénzügyi megfontolásból Szlovákiában vagy Németországban regisztráltatták az autójukat (igaz, Tiborcz Pisti, Bayer Zsolti?)?
• Ha megjön Mózsi bácsi Kézdivásárhelyről a Daciajával, majd a tankolást megoldjuk gumicsővel, "okosba"?

Megannyi kérdés, amelyre az elkövetkezendő napokban-hetekben kapjuk meg a választ. Minden esetre nekünk, akik Kádár alatt szocializálódtunk, erős de ja vu érzésünk van.

A népszavazás halála - II.

Egy korábbi posztomban arról írtam, hogy az Alaptörvény olyan szigorú érvényességi feltételt ír elő országos népszavazás számára, hogy még egy kormány által kezdeményezett, az országos parlamenti választásokkal egy időben megtartott népszavazás sem tud érvényes lenni. Most pusztán csak azért, hogy megörökítésre kerüljön az örökkévalóság számára, leírom egy ellenzéki kezdeményezésű népszavazás életciklusát is.

2021. július 21.

Miután Orbán Viktor a kormány "gyermekvédelmi"-nek csúfolt öt durván homofób, nemváltó óvodásokat vizionáló népszavazási kérdését közzé tette, Karácsony Gergely wannabe ellenzéki miniszterelnökjelölt szintén öt kérdésben hirdetett népszavazási kezdeményezést:

1. A tervezett diákváros helyett magyar pénzből, kínai hitelből felépítendő Fudan egyetemről;
2. A gyorsforgalmi úthálózat koncesszió magánkézbe adásáról (ami azóta már megtörtént);
3. A 60 év fölöttiek ingyenes Covid-tesztjéről (ez már jelentőségét veszítette);
4. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról;
5. Az álláskeresési járulék folyósítása időtartamának 90 napról 270 napra történő emeléséről.

2021. augusztus 30.

A Nemzeti Választási Bizottság az öt kérdésből mindössze kettőt enged át, az elsőt és az utolsót, de ezt a kettőt is megtámadják, ezért a döntés a Kúria elé kerül.

2021. december 8.

A törvényes határidőt maximálisan kimerítve a Kúria népszavazásra alkalmasnak minősíti a két kérdést, megkezdődhet az aláírásgyűjtés. Mivel közben összeáll a közös ellenzék, az ellenzéki pártok egységesen vesznek részt a 200-200 ezer aláírás összegyűjtésében, de gyakran maguk az aktivisták sem tudják pontosan, mik is a kérdések. Még maga Márki-Zay Péter is eltéveszti, hogy hány nap jelenleg az álláskeresési járadék folyósításának ideje, és mennyit szeretnének.

Az adventi időszakban lassan halad a szükséges aláírások összegyűjtése, egyre kevesebb a remény, hogy a népszavazást a kormány által kiírt népszavazással együtt, a parlamenti választások napján meg lehessen tartani.

2022. január 20.

Az ellenzéknek sikerül összegyűjteniük összesen 470 ezer aláírást, melyet hitelesítésre átadnak a Nemzeti Választási Bizottságnak.

2022. március 9.

Az NVB hitelesítette az aláírásgyűjtő íveket, összegyűlt a szükséges számú aláírás, népszavazásra bocsájthatók a kérdések. De mindenki a választási kampány hajrájával van elfoglalva, a választásokon pedig az ellenzék történelmi vereséget szenved, így a Karácsony által kezdeményezett népszavazásra az új parlament megalakulása után térnek vissza.

2022. május 5.

Karácsony Gergely párttársa, Szabó Tímea felvetette, hogy az ellenzéki pártok közösen nyújtsanak be törvényjavaslatot részint a Fudan egyetem létrehozásáról szóló törvény visszavonásáról, részint az álláskeresési járulék időtartamának meghosszabbításáról, ezzel meg lehetne spórolni a népszavazás megtartásának mintegy 14 milliárdos költségét.

2022. május 11.

Az NVB mintegy félmillió forint bírságot vet ki Karácsony Gergelyre, mivel 646 darab aláíró ívvel nem tudtak elszámolni. Az aláíró ív személyes adatokat tartalmaz, ezért nem kerülhet illetéktelen kézbe, el kell velük számolni.

2022. május 18.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta mindkét kérdést, ezért azok nem bocsájthatók népszavazásra. A Fudan egyetemről azért nem lehet népszavazást tartani, mert nemzetközi szerződést érint, az álláskeresési járulékról pedig azért, mert elfogadott költségvetést érint.

Karácsony szerint mindkét esetben hibás az indoklás, hiszen a Fudan egyetemről nincs nemzetközi szerződés, csak egy megállapodás a Fudan egyetem és az ITM között, az álláskeresési járulék időtartamának meghosszabbítása pedig bevezethető jövőre is, a 2023. év költségvetése pedig még nincs elfogadva.

Nekem az a gyanúm, hogy túl azon, hogy az Alkotmánybíróság ezúttal egy politikai utasítást hajtott végre (akárcsak az NVB izzadságszagú döntése arról, hogy jogsértő népszavazásnál érvénytelen szavazásra buzdítani), szerintem egy furcsa rivalizálás kezdődött a Kúria és az Alkotmánybíróság között. A "gyermekvédelmi" népszavazás egyik kérdését a Kúria elmeszelte, az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a Kúria döntését, de a kérdést a Kúria egy új határozattal ismét elmeszelte. Ez már önmagában is bohózatba illő. Most pedig két, a Kúria által átengedett népszavazási kérdést érvénytelenített alkotmányossági szempontból az AB, ráadásul az után, hogy már megtörtént az aláírások összegyűjtése és azok hitelesítése. Ennél már csak akkor járhatott volna el az AB pofátlanabbul, ha a megtartott népszavazás után minősíti alkotmányellenesnek a két kérdést.

Ez a furcsa játék szép lassan kiüresíti a Kúria, az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény és a népszavazás intézményét, vagyis a jogrendbe vetett bizalmat. Igazából nem az fáj nekem, hogy ezek a kérdések nem lesznek népszavazásra bocsájtva, mert nem hiszem, hogy pont ezek azok a problémák, amik tömegeket mozgatnának meg (négymillió érvényes szavazat kéne), hanem hogy ilyen otrombán átlátszó módon lehet intézni ezeket a dolgokat.

 

PS: Az országgyűlés 2022. 07. 19.-én megszavazta, hogy még az aláírásgyűjtés megkezdése előtt kell ítéletet alkotnia a népszavazásra feltett kérdésekről, hogy a jövőben elkerüljék a május 18-án előállt helyzetet.

Besúgók

1990. januárjában, a szocializmus végóráiban az SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége - liberális rendszerváltó párt, melynek már írmagja sincs) és a Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége - szintén liberális rendszerváltó párt, mely mára már konzervatív-keresztény, nem fiatal és nem demokrata) feljelentést tett hivatali visszaélés ellen, mert Végvári József őrnagy, a BM Belső Biztonsági Csoportfőnökség tisztje tudomásukra hozta, hogy a Belügyminisztériumban szakmányban semmisítik meg az ún. III/III-as beszervezési kartonokat és ügynöki jelentéseket. Az ügybe az akkori belügyminiszter, Horváth István belebukott, a közvélemény pedig három évtizede követeli az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Én akkor hallottam először a III/III-as ügyosztályról, vagyis a polgári titkosszolgálatról, a beszervezésekről és megfigyelésekről.

Azóta nagyon sok közéleti emberről derült ki, hogy őt is beszervezték, ő is jelentett másokról, minden oldalnak megvan a maga ügynöke, és jó magyar szokás szerint minden oldal mentegeti saját ügynökét és pocskondiázza a másik politikai oldal besúgóját. (Példaként Szabó István Oscar-díjas filmrendezőről derült ki, hogy főiskolás társairól jelentett, ezért két évvel ezelőtt nem vette át a Magyar Filmakadémia életműdíját az őt ért kritikák miatt. A nemzeti oldal ikonikus ügynöke Vikidál Gyula rockzenész, aki "Dalos" fedőnéven jelentett zenésztársairól). Csak gyanítani lehet, hogy a legtöbb ügynököt zsarolással vettek rá az együttműködésre, kevés közöttük, és utólag már nem is megállapítható az, aki önként, dalolva működött együtt az elnyomó rendszerrel.

Nos, az HBOMAX idei szuperprodukciója a nyolcrészes magyar sorozat, A besúgó, mely pont erre a témára épít. Bár sok kritika érte a szériát, hogy nem is így működtek akkoriban az illegális szervezetek, a filmnek semmi köze a valósághoz, a karakterek nem életszerűek, mégis hetente százezrek követték Demeter Gergely, Száva Zsolt és a többiek történetét.

Nagyon sok dolognak kellett szerencsésen találkozni, hogy ekkora siker legyen a sorozat. Talán az legfontosabb a cselekmény időpontja, 1985 ősze. A '80-as évek az utolsó fél évszázad magyar történelmének legizgalmasabb, legmozgalmasabb évtizede volt. Szerintem minden nézőben, aki már felnőtt volt abban az időben, ezernyi emlék tolult fel. Csernyenkó halálával a Szovjetunióban szép lassan megindult a glasznoszty, pont a magyar pártvezetés találta meg legnehezebben a hangot Gorbacsovval. Aczélék a nemzeti irányba próbálták levezetni a forradalmi gőzt, túl voltunk már az István, a király királydombi bemutatóján (miközben Koppány/Vikidál jelentgetett a stábról), az erdélyi magyarok helyzetéről egyre nyíltabban lehetett beszélni, virágzott a táncházmozgalom.

Alternatív zenekarok sora jelent meg burkolt vagy kevésbé burkolt politikai tartalommal (AE-Bizottság, Európa Kiadó, Neoprimitív stb.) Túl voltunk a '85 tavaszi országgyűlési választásokon, ahol egy-két ellenzéki kakukktojást is sikerült a Parlamentbe juttatni. Én is eljártam a II. kerületi jelölőgyűlésekre, hogy egy Duna-körös aktivistát sikerüljön képviselőnek jelölni. A rendszer önvédelmi reflexei még működtek, a második jelölőgyűlés félig katonai Távközlési Kutatóintézetben volt, a közönség munkásőrökkel feltöltve. Előző este barátommal győzködtük az intézet KISZ-titkárát, aki osztálytársunk volt, hogy ne szólaljon fel a jelölt ellen, de ő ezt mégis megtette (amit utólag nagyon szégyell).

Sorra jelentek meg közgazdasági reformgondolatok, eljártam Liska Tibor vitaestjeire a közgázra, elolvastam az elképzeléseit az Ökonosztát című könyvében, valamint ezek kritikáját tartalmazó Koncepció és kritika című könyvet, Kornai János alapművét, a Hiányt, valamint szintén tőle az Indulatos röpiratot. Kijegyzeteltem a Pénzügykutató Intézet 35 reformközgazdászának Fordulat és Reform című kiadványát (ma ezek a közgazdászok mindkét politikai oldalon megtalálhatók, pl. Lengyel László a baloldalon, Matolcsy György a jobboldalon). Elolvastam Hankiss Elemér társadalmi elemzéseit (Diagnózisok). Megnéztem Vitézy László (Orbán Viktor nagybátyja) Reformgondolatok című filmjét, melyben a kor reformistának tartott közgazdászai és tudósai (Berend T. Iván, Fekete János, Vámos Tibor, Nyers Rezső, Sárközy Tamás) fejtik ki nézeteiket.

Azt hiszem sikerült a kort körbejárnom, melybe Szentgyörgyi Bálint elsőfilmes rendezőnek és forgatókönyv-írónak egy nagyon izgalmas ügynöktörténetet sikerült elhelyeznie. De mit sem ért volna a történet Láng Imola zseniális és teljesen korhű látványtervei nélkül. Forgatási helyszínnek sikerült elcsípni a Corvinus átépítés előtt álló Ménesi úti kampuszát (azelőtt Államigazgatási Főiskola), valamint a Műegyetem bontás előtt álló V2-es épületét és Goldmann téri menzáját. Ez utóbbi kettőhöz személyes emlékek fűznek, a V2 aulájában lévő Hincz Gyula-üvegmozaik beleégett a retinámba, és ha csak rágondolok, érzem a gombócot a torkomban, amit vizsgák előtt is éreztem.

A látványelemek különben annyira retró hatást keltettek, hogy majdnem elvitték a show-t, sokan tényleg csak azért nézték a sorozatot, hogy felidézzék ifjúságuk kultikus tárgyait, helyszíneit és zenéit (pl. pont olyan szovjet csővázas hátizsákom volt, mint Gerinek, Moszkvában vásároltam).

Szerintem jók voltak a karakterek, és mivel huszonéves fiatalokról van szó, azon gondolkodom, vajon mi lett belőlük a rendszerváltás után. A film utolsó párbeszédében Geri azt mondja Katának: Engem nem érdekel a hatalom. Mire Kata: Majd fog! Geri, akit zsarolással szerveznek be ügynöknek, elsőosztályú sakkozó lévén rendelkezik azzal a képességgel, hogy saját javára fordítson minden ellene irányuló támadást, és kaméleonként képes mind forradalmár társainak, mind tartótisztjének megfelelni. Nem kétséges, hogy ma megélhetési politikus.

Kata és jogász vőlegénye valószínűleg lelkes liberálisok voltak, de mára már visszavonultak a civil szférába. Száva Zsolt radikális jobboldali lett, de a becsületes fajtából, aki nem cigányozik, nem zsidózik. Mátéból, a kereskedőzseniből és Gáborból, a KISZ-titkárból mára oligarchák lettek, akik a privatizáció során jól meggazdagodtak, és ideológiamentesen dörgölőznek a mindenkori hatalomhoz. Bonyolult személyiség Kata Kossuth-díjas író édesapja, aki 56-os botlása után gyerekregények írásával letudja a penitenciát, hogy újra megkapja az engedély komoly könyvek kiadására. Az utolsó epizódban a hatalomtól megundorodó író nekikezd Hunor és Magor című regényéhez, nem kétséges, hogy egy Csurka István vált belőle. Barnából, Zsolt mozgalmának belső elhárítótisztjéből labdarúgó-edző lett, napjainkban talán a NER kegyéből már valamelyik NB1-es csapatot edzi.

Judit, a tartótiszt lánya hamarosan megtudja, hogy szerelme, Geri is jelentett apjának. Megcsömörlik mindentől, zenésztársaival külföldre megy, ahol bárokban nyomják a sajátos stílusú dalaikat. Főleg kint élő magyarok járnak ezekbe a bárokba, mert a lány Méhes Mariettára, a dekadens, megközelíthetetlen, üres tekintetű színész-énekesre emlékezteti őket. Egy gazdag magyar feleségül veszi, és nem engedi többé fellépni. Miközben esténként az Akarat című dalt dúdolja, eszébe jut a régi csapat: Zsolt, Geri, Barna, Máté, Kata, Karcsi, Panka.

PS. Az HBOMax érthetetlen, és nehezen indokolható okokból levette kínálatából ezt a rendkívül népszerű, és saját maga által gyártott sorozatot. Minden kapcsolódó médiatartalmat is elérhetetlenné tett, ezért vált a fenti videó is elérhetetlenné.

Irányváltás

Hogy miről beszélgetett Orbán és Putyin annak a hosszú asztalnak a két végén, azt csak ők és a tolmácsok tudhatják. Öt és fél óra nem kevés idő, főleg ahhoz képest, hogy utána milyen semmitmondó sajtótájékoztató következett ("Nagyon közel kerültünk...", "Mindent elkövetünk..." stb.). Csak gyanítani lehet, hogy Putyin azt próbálta ecsetelni magyar tárgyalópartnerének, milyen előnyökkel járhat, ha egy esetleges orosz-ukrán konfliktusban Magyarország Oroszország pártján állna. Ekkor hangozhatott el a világpiaci ár ötödéért is megkapható földgáz ígérete.

Aztán Putyin szépen megindította az offenzívát Ukrajna ellen, Orbán a stratégiai nyugalom álláspontjára helyezkedett, és az amúgy is szétesőben lévő ellenzéki összefogásnak megadta a kegyelemdöfést: háborúpártiak és lemondanának az olcsó orosz gázról. Orbán nemhogy nem volt hajlandó elítélni az orosz agressziót, de miközben Ukrajna honvédő harcát vívta, Szijjártó arra a galádságra is képes volt, hogy bekéresse Ukrajna nagykövetét egy-két ejnyebejnyére.

Közben a kormányhoz közelálló médiákból és hírportálokból ömlött az orosz propaganda, megtámogatva orosz robotok Facebook-profiljaival. Az állami hírtelevízió még olyasmit is sugallt, hogy a bolgár emberek, bár bosszankodnak, hogy elzárták az oroszok a gázt, de megértik Putyin döntését, mert "nem megfelelően viselkedett" a bolgár kormány.

A Magyar Nemzet a Pesti TV egyik politikai vitaműsorát átvéve arról írt, hogy sem az Ukránoknak, sem a Litvánoknak nincs joguk '56-ról leckéztetni minket, hiszen részt vettek '56 leverésében. Barátom, ki több ciklusban is volt Varsóban véderő attasé, a Facebook-on egy kommentben írta meg, mekkora történelmi tévedésben leledzenek:

"Felháborítónak és szégyenteljesnek tartom, hogy ilyen, minden történelmi alapot nélkülöző vélemények kritika nélkül átmehetnek a kormányközeli médiában, és aljas módon manipulálják az egyébként tájékozatlan közvéleményt!
Szeretném emlékeztetni Jeszenszky Zsoltot, a Pesti TV-t és az adásban elhangzottakat propagáló Magyar Nemzetet arra, hogy Litvániát a XIX. sz. elején az Orosz Birodalom olvasztotta magába, és 1918-ban nyerte vissza függetlenségét. 1940-ben a Vörös Hadsereg megszállta, melyet követően lett a SZU része. Az 1941-től 44-ig tartó német megszállást követően ismét a szovjetek szállták meg és mintegy 250 ezer litvánt öltek meg vagy hurcoltak el. A több tízezer fős litván partizán hadsereg 1953-ig folytatott szervezett fegyveres harcot a szovjet megszállók ellen, amikorra felszámolták őket, de az életben maradt partizánok a 60-as évek közepéig bujkáltak a litván erdőkben. Csak halkan kérdezem, tud-e bárki a szovjet megszállókkal fegyveres harcot folytató magyar ellenállókról a "felszabadításunkat" követő, 56 előtti évekből? Mindezek fényében azt állítani, hogy Litvánia katonái (sic!!!) "56-ban, a Szovjetunió részeként maguk is ültek a tankokban, maguk is részt vettek a magyar szabadságharc eltiprásában" alattomos történelem hamisítás, szemenszedett hazugság és aljas rágalmazás!!!! S csak annyit tennék még hozzá, hogy Litvánia, a SZU tagállamai közül elsőként, 1990. márciusában kiáltotta ki függetlenségét!"

Persze várható volt, ami történt: a Magyar Nemzet barátomat kitiltotta a Facebook-oldaláról (velem ez már hónapokkal korábban megtörtént, természetesen a véleményszabadság jegyében). Aztán a győzelem napján, május 9-én, amikor mindenki Putyin nagy bejelentésére várt, Németh Zsolt, a Parlament külügyi bizottságának elnöke egy cikket jelentetett meg, melynek már merőben más hangneme volt (erre a cikkre is barátom hívta fel a figyelmemet). Bár Németh Zsolt tagja a "Big Five"-nak, vagyis annak az öt fideszes politikusnak, akik 1990 óta tagjai a magyar országgyűlésnek, ezért Németh Zsolt valószínűleg büntetlenül írhat le bármit, mégis abban kezdtem reménykedni, hogy talán fordulat várható a kormány álláspontjában. Sőt, titkon még arra is gondoltam, hogy Orbán új kormányában már nem lesz helye Szijjártónak. Ebben tévedtem, pont tegnap jelentette be Orbán, hogy Szijjártó marad.

Közben Ursula von der Leyen a Karmelitában járt, két nappal később Emmanuel Macron is egyeztetett Orbánnal az olaj- és gázembargóról. Ma pedig sor került köztársasági elnökasszonyunk, Novák Katalin beiktatására, és ünnepi beszédében az elnökasszony 10 pontban ismertette hazánk véleményét az orosz-ukrán háborúról.

Novák Katalin beiktatása

Ez alapján nagyon úgy tűnik, hogy 180 fokos irányváltás állt be a kormány álláspontjában (mert ne legyen kétségünk, az alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy a köztársasági elnöknek saját külpolitikai elképzelése legyen, az elhangzott 10 pont a kormány hivatalos véleménye). Ezek között olyan fontos megállapítások vannak, amiket a konfliktus kirobbanása óta még nem hallottunk:

• Ukrajna megtámadása agresszió;
• Nemet mondunk a Nagy-Oroszország visszaállítási törekvéseire, egy új Szovjetunióra;
• Az EU és a NATO szövetségeseként vállalt kötelezettségeinknek eleget teszünk (a választási kampányban még ez volt Márki-Zay egyik fő bűne);
• Támogatjuk Ukrajna csatlakozását az EU közösségéhez (az elmúlt években ezt folyamatosan blokkoltuk).

Úgy gondolom, bár az orosz olaj- és gázimport még jódarabig fennmarad, a világpiaci árnál olcsóbb gázszállításnak örökre búcsút mondhatunk, vagyis hamarosan megkezdődik a rezsicsökkentés fokozatos felpuhítása, ha nem akar az állam tökéletesen eladósodni.

Magánvéleményem, hogy az elnökasszony beiktatási ceremóniája messze nem volt annyira giccses, mint amire számítottam, sőt, kifejezetten méltóságteljesnek volt nevezhető, ezért nem tartom helyesnek ellenzéki politikusok távolmaradását az ünnepségről. Jelenlétükkel kifejezhették volna, hogy az új államfőtől elvárják, hogy a napi pártpolitika felett álljon. Lehet, hogy elő kéne bújni a duzzogó csigaházból. Lám, Karácsony Gergely ma képes volt gesztust gyakorolni elődje, Tarlós István felé azzal, hogy meghívta a felújított új metrószakasz felavatására.

Úgy tűnik, a háború 80. napján Magyarország a jó oldalra állt, én meg beszúrom ide az Akar-e Moszkva háborút című mozgalmi dal általam készített változatát, melyben elhangzik:

Térj észre végre már hazám
Putyin seggét ne nyaljuk tovább!

---

Behálózva

Egy régi film, Sidney Lumet Hálózat című mozijának színdarab változatát láttuk tegnap a Centrálban Network címmel. A darab alapjául szolgáló film még a televíziózás aranykorában, 1976-ban készült, láttam is jópár évtizeddel ezelőtt. A lényege, hogy egy megcsömörlött és elbocsájtás előtt álló hírolvasó élő adásban bejelenti, hogy a következő adásban nyilvánosan főbe lövi magát, ám ettől annyira megugrik a csatorna nézettsége, hogy innentől kezdve a csatornának esze ágában sincs kirúgni a tévést, hanem egyfajta messiást, igazságot kimondó orákulumot faragnak belőle, aki az amerikaiakat a televíziós kultúráról próbálja lebeszélni, paradox módon mégis egyre több amerikait ültet a tévé elé estéről estére.

A '70-es évek televíziós kultúrája mára jócskán megváltozott. Akkoriban az átlag amerikai 8-10 órát töltött a képernyő előtt, a tévé mondta meg, mit gondoljon, hogyan öltözködjön, hogyan nevelje a gyerekét: a tévé alakította a tömegkultúrát. Manapság főleg a netről tájékozódunk, a filmeket streamelve nézzük, véleményünket a közösségi oldalak vélemény-buborékai  formálják, kultúránkra, öltözködésünkre, viselkedésünkre, beszédünkre az önjelölt infuenszerek vannak a legnagyobb hatással. Videoblogokat nézünk, podcastokat hallgatunk A hagyományos, lineáris televíziózást már csak jelentősebb sportközvetítéseknél, fontosabb események élő közvetítésénél használjuk.

Épp ezért volt furcsa, hogy most állították színpadra ezt a témát, Bori lányom annyira berágott, hogy ha lett volna szünet, a darab közben hazament volna. Szerinte Alföldi túlripacskodta Howard Beal messiás tévébemondó szerepét. Szerintem Bori kicsit túlzott, hiszen a szerep szerint Howard egy kicsit őrült, megszállott, de megértem, hogy Borit tartalmilag nem érintette meg a darab, mert a mai fiatalok életére szinte semmilyen relevanciával nem rendelkezik. Talán egyvalamivel mégis: amikor Howard Beal hagyományos hírműsora igazi trash-reality-vé válik, akkor a hírigazgatóban még erkölcsi aggályok merülnek fel, de a szórakoztató osztály igazgatója így próbálja nyugtatni: a business nem az erkölcsről szól, hanem a businessről. A mai kereskedelmi televíziók trash-reality műsorival kapcsolatban már semmiféle erkölcsi aggály nem merül fel: celeb lehet bárkiből, legyen az ócska exhibicionista vagy egykori bűnöző.

Egy hete halt meg egy celeb, akit a trash-média tett ismertté: Berki Krisztián. Május 6.-án reggel éppen sétáltam a munkahelyem felé a Tinódi utcán keresztül, amikor három villogó rendőrségi autót és egy mentőautót láttam a loft-apartmanokat rejtő egykori malomépület előtt. Pár óra múlva megtudtam, hogy a halott Berkihez vonultak ki ilyen erőkkel. Berki Krisztiánt szemben azokkal a celebekkel, akik vagy zenészi/énekesi vagy sportolói múltjuk alapján váltak celebbé, lényegében kizárólag zűrös, zavaros gazdasági és magánügyei tették ismertté hasonló kaliberű alakokkal együtt: jó barátságban volt a bűnöző múltú Molnár Richárddal és az egykori bankrabló Ambrus Attilával.

Berkit korábban két posztomban is megemlítettem. Egyik posztomban azonos nevű ismert emberekről írtam, egy másikban pedig arról, hogyan lett Berki budapesti főpolgármeste-jelölt. Ez utóbbi az, ami nagyon kiakasztott. Hogy a kereskedelmi média ilyen szociopatákkal növeli a nézettségét, az az ő dolguk. De hogy Rogán Antal propagandaminiszter megbízásából Hajdú Péter cégén keresztül azért kapott Berki Krisztián százmilliókat, hogy Karácsony Gergellyel szemben indulva a főpolgármesteri címért csökkentse annak esélyét, azt mutatja, hogy a kormányzat már bűnözőkkel is összeáll az ellenzék ellen. Ezt már egyszer eljátszották, amikor Kubatov Gábor Fidesz-alelnök büntetett előéletű verőemberei próbáltak megakadályozni egy népszavazási kezdeményezést a vasárnapi boltzár ellen.

Berki Krisztián halálának pontos okát még mindig nem tudjuk, de valószínűsíthető, hogy a szteroid-függőség egészségre káros mellékhatásai vezettek korai halálához, akárcsak haverjánál, Molnár Richárdnál, aki vele egy napon halt meg a börtönben. Mert a celebet az jellemzi, hogy mindig többnek próbálja mutatni magát, mint ami valójában: gazdagabbnak, befolyásosabbnak és erősebbnek. Sokan közülük testépítők, és az eredményesebb hatás érdekében anabolikus szteroidokhoz fordulnak.

Ahogyan a tegnapi színdarab Howard Beal-jét is először felemeli a trash-média, hogy utána a nézettség csökkenésével letaszítsa, ugyanúgy emelkednek és süllyednek korunk celebjei és influenszerei. Kegyelet illet minden elhunytat, részvét illeti családtagjaikat, így Berki két kislányát is. A kisebbik lánya fél éve született, Berki élőben közvetítette a szülést, aztán külön költözött párjától és újszülött gyermekétől.

Húsz éves a kecónk

2002. május 9.-e nemcsak a Győzelem 57. évfordulója volt, nemcsak Magyarország bűnügyi történetének legtöbb áldozattal járó bankrablása volt ezen a napon (a móri mészárlásnak 8 áldozata volt, a két elkövető közül egy öngyilkos lett, egy pedig életfogytiglani börtönbüntetését tölti), hanem ezen a napon vettük birtokba jelenlegi lakásunkat.

2002 tavasza amúgy is nagyon mozgalmas volt: Bori lányunk felvételt nyert a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba (ezen az úton nővérei is követték), elhunyt Hofi Géza, a Mammut bevásárlóközpont egyik szórakozóhelyén bestiálisan agyonverték Simon Tibor labdarúgót, és megbukott az első Fidesz-kormány.

Úgy döntöttünk a Zsolt Udvarban található lakásunk megvásárlásáról, hogy már majdnem leelőlegeztünk egy csillaghegyi lakást, de aztán képtelenek voltunk elhagyni az I. kerületet. Lányaim a kerületben jártak iskolába, zeneiskolába, művészi tornára, itt volt a gyerekorvosuk. Később a felnőtt háziorvosunk is egy itt, a Zsolt Udvarban rendelő doktornő lett.

Lakásunk halszemoptikával

Hogy 20 év alatt mi változott a lakásunkban és a környéken? A konyhát teljes gépesítéssel vettük, és az Electrolux hűtő, mosogatógép és páraelszívó még mindig az eredeti, csak a sütőt és a főzőlapot kellett tavaly kicserélnünk. Az eredeti gázkazán cseréjére két éve került sor, de például a négy helyiségben is megtalálható Maico szellőzőventilátorok is még működnek, igaz kettőben kondenzátort kellett cserélni. Működnek a motoros redőnyhúzók, a nyílászárókon (SoFa) vetemedésnek nyoma sincs. Egyszer került sor részleges festésre. Az erkélyek padlója tavaly lett újra burkoltatva és három éve lett a nagyobbik erkélyünkön árnyékoló.

Petra lányunk már ide született 2004-ben, és mivel a nappalin kívül csak három szobánk van (ez volt a kompromisszum, hogy Csillaghegy 1+4 szobája helyett az I. kerületet választottuk), sokáig gondolkodtunk azon, hogyan alakítsuk át úgy a lakást, hogy minden lányunknak külön szobája legyen. Végül erre nem volt szükség.

2002 őszén, az önkormányzati választások előtt az a Dávid Klára dobálta be a postaládákba az MSZP szórólapjait, aki a rendszerváltás előtt hosszú évekig volt az I. kerület tanácselnöke. Akkor elbeszélgettünk vele, hogy mi lesz a sorsa a környéknek, a Déli Pályaudvarnak. Akkor azt mondta, hogy itt pár éven belül megszűnnek a vasúti sínek, zöld terület lesz a jelenlegi MÁV telephely. Nos, így 20 év után már körvonalazódik, hogy az elővárosi körvasút-projekt keretében a Nyugati Pályaudvart a Déli Pályaudvarral összekötő vasúti alagút nagyjából itt előttünk jön majd fel a föld alól. Nem gondolom, hogy megérem.

Ami a környék infrastruktúráját illeti, a lakópark üzlethelyiségeinek funkciói folyton változtak, kisközértből fodrászüzlet, abból elektromos kerékpárokat áruló bolt, és így tovább. Nem tudott gyökeret verni Benke Laci bácsi étterme, a Zsolt Udvar Étterem, ami pódiumszimpados vacsorázóhelyként is működött, ami később Pegenini Étterem lett (mert Pege Aladár is játszott itt), de mostanra a környék dolgozói számára szolgál ebédelő helyül, este zárva van. Ugyanerre a sorsra jutott a Café Gardin kávézó, melyből utazási iroda lett, egyedül a Mandulás Cukrászda tudott megmaradni.

Sokáig gondot okozott nekünk a napi bevásárlás. Ez a gondunk az Aldi közelünkbe költözésével megoldódott. Ha Pesten van dolgunk, csak kisétálunk a Hegyalja útra, és bármelyik busz jó nekünk. Szóval éljük a belbudai bennszülöttek (három éves korom óta Budán élek) puhány életét. Ha bevásárlóközpontba akarunk menni, a MOM gyalog 10 perc (kocsival sem sokkal kevesebb).

Lakásunk hiteleit (amit még az első Orbán kormány alatt vettünk fel) már öt éve visszafizettük. Leghosszabb időt, 22 évet a Zsigmond téri lakásunkban éltem, 2024-ben itt, a Zsolt Udvarban meghaladom ezt az időt. Szeretünk itt lakni, bár lassan már minden szomszédunk kicserélődött (az emeletünkön mindenképpen, de a lépcsőházban is már csak pár régi lakó maradt, visszaigazolva a statisztikai adatokat főleg nők).

Ha belegondolok, hogy újabb 20 év múlva is csak 86 éves leszek, azt gondolom, hogy lesz még ebben a lakásban pár jó évem.

Megalakult az országgyűlés

Az országgyűlés megalakulását menetrendszerűen megelőzték a viták: felvegyük-e a mandátumot?, letegyük-e az esküt?, beüljünk-e a bizottságokba? Aztán az egyetlen Hadházyn kívül felvették, letették, beültek. Persze a szigorú házmester Kövér megint fenntartotta magának a jogot, hogy bizonyos képviselőket ne engedjen bizonyos bizottságokba (nem tudom, ez törvényes?), meg a nagy ígérgetések ellenére végül a 15 bizottsági elnöki posztból 11-et a Fidesz-KDNP tölt be (mert a nemzetiségit helyből a német nemzetiségi képviselő).

Szóval minden folyik a régi megszokott kerékvágásban (képzavar: mederben folyik, kerékvágásban halad), én viszont megtaláltam, hogy mit írtam egy 2010-es januári posztomban, amikor már jól lehetett tudni, hogy a Fidesz nyeri a 2010-es választást:

"2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra."

Azt írtam: vagy diktatúra lesz, vagy közmegegyezés. Sajnos az előbbi valósult meg, persze soft formában. Ma, amikor az orosz-ukrán háború 71. napján Szijjártó és Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója összeölelkezett Isztambulban, és megegyeztek abban, hogy a Paks II beruházás változatlanul folytatódik, elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg minden fideszes egyetért-e ebben. Tényleg minden fideszesnek egyértelmű volt, hogy Európában nem engedélyezett kínai és orosz vakcinákkal kell oltani, hogy az orosz vakcinák gyártására gyárat kell építenünk Debrecenben, hogy Putyin seggét olyan mértékben kell nyalni, hogy a kedvéért egyetemeket záratunk be, gázcsapokat zárunk el itt, nyitunk ki ott?

Vannak-e viták a Fideszben?

Gondolom, igen, de a szemünk elől jól elrejtve. Így aztán a közvélemény számára átláthatatlanná válnak a döntési folyamatok, mire a parlament elé kerül egy javaslat, már minden képviselő egyetemet akar bezáratni, orosz atomerőművet és kínai vasútat akar építtetni.

1956-os forradalmunkban lényegében három dologban volt közmegegyezés: A ruszkik húzzanak el az országból, legyen szabad választásokon alapuló többpárti parlamenti demokrácia és legyen sajtó- és szólásszabadság. Ha nem verték volna le a forradalmat, talán kiderült volna, hogy az alapvető társadalmi viszonyok, tulajdonviszonyok kérdésében mekkora ellentétek voltak a forradalmárok között. Bizonyíték erre az 1990-es rendszerváltás, melynek alapvetése szintén az volt, mint '56-nak, de utána kiderültek az ellentétek.

Igen, kedves olvasóim, a demokrácia arról szól, hogy vannak viták. Amit a Fidesz nemzeti egységként kommunikál, az valójában a vita elfojtása, vagyis diktatúra. De jól taktikáznak, hiszen valóban mi zavarta az embereket a választások előtt a hatpárti ellenzéki összefogásban? Hát az, hogy voltak vitáik, hogy nem értettek mindenben egyet. Vagyis különböző érdekeket és nézeteket ütköztettek. Az emberek ezt kakofóniának gondolták a Fidesz egyszólamúságával szemben.

Mikor értjük meg végre, hogy a diskurzus alapja a létezésünknek, hogy semmi másból nem lehet annyit tanulni, mint abból, ha alul maradunk egy vitában? Tényleg mindegy, hogy az ellenzék beül-e a parlamentbe, vagy sem. A fontos dolgok úgysem ott dőlnek el.

Május elsejék

1962. május 1.

Szokás szerint apuval meg Zsuzsival megyünk felvonulni. Már nagy vagyok, ősszel megyek iskolába, ezért apu már nem vesz a nyakába, viszont a tömegből alig látom Kádár bácsit, nem tudok neki rendesen integetni.

Szerencsére munkásőrök vigyázzák, hogy minden felvonuló tartsa a sort, így találkozunk nagypapámmal is, aki szolgálatban van minden május elsején. A zászlónak meg a lufinak örülök, utóbbit apukám a csuklómra köti, hogy ne repüljön el úgy, mint tavaly.

Érdekes indulókat hallani, pl. Sződd a selymet, elvtárs!, vagy Akar-e Moszkva háborút?

Hat évesen nem tudhattam, hogy '62-ben még börtönben voltak az '56-os politikaiak, köztük apám pár barátja is.

1972. május 1.

Második gimnazista vagyok, és az ünnep előtt egy hónappal elkezdtük próbálni azt a formagyakorlatot, amelyet majd a dísztribün előtt fogunk bemutatni több száz más középiskolással, ott lesz maga Kádár János is.

A színes melegítőt már egy héttel május elseje előtt megkaptuk, nagyon tetszik, sajnálom, hogy vissza kell adni. A formagyakorlathoz labdákat is kaptunk, de azt a helyszínen, Pátzay Pál Lenin-szobrának tövében le kellett adnunk. Jól sikerült a bemutatónk, dallama így, ötven év után is a fülembe cseng. Akárcsak az, hogy szabadságot követeltünk Angela Davisnek, kinek frizuráját fiúk és lányok egyaránt irigylik, és elítéltük az USA Vietnam elleni agresszióját.

1982. május 1.

'81 szeptembere óta dolgozom a VEIKI-ben, hívnak, menjek el én is a május elsejei felvonulásra. A felvonulók közül közvetlen kollégáimon kívül senkit sem ismerek, ráadásul a VEIKI a Vasas Szakszervezettel közösen vonul fel, így el sem hangzik a mondat: "Köszöntjük a Villamosenergiaipari Kutató Intézet felvonuló dolgozóit!"

A dísztribünről még mindig Kádár integet felénk, Brezsnyevet a gépek még őszig életben tartják, hogy aztán a rövid életű Andropov- és Csernyenko-uralom után három év múlva ránk köszöntsön a Gorbacsov-korszak, és meginduljon annak a rendnek az eróziója, amit még ilyen jelmondatok tartanak fenn: "Éljen a munkás-paraszt szövetség, népi hatalmunk szilárd alapja!", vagy "Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság!"

Ez volt utolsó május elsejém, amin felvonultam. A főnököm kocsival jött a felvonulásra, a Daciajával az Élmunkás-hídnál parkolt le, hazafuvaroz, mert ő is a II. kerületben lakik.

1990. május 1.

A szocialista világrend összeomlott, a Felvonulás téri dísztribün bontása megkezdődött. Az egy hónappal ezelőtti parlamenti választásokon győzött az MDF, és MDF-Kisgazda-KDNP koalíciós kormány alakult.

Katival hat hét múlva lesz az esküvőnk. Május elsején gondolunk egy merészet és nagyot: Elmegyünk felvonulni! Tavaly még a Németh Miklós vezette szocialista kormány rendhagyó felvonulást rendezett: nem a dísztribünről integettek a tömegnek, hanem a felvonulók előtt mentek. 1990-ben viszont már semmilyen szervezett felvonulás sincsen, mi mégis készítünk Katival egy transzparenst ezzel a felirattal: "ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK!" Ezzel vonulunk el a félig lebontott dísztribün előtt, közben az Itt van május elseje című dalt énekeljük, az arra járók legnagyobb megrökönyödésére.

2004 május 1.

Csatlakoztunk az Európai Unióhoz! Egy hónapja született meg harmadik kislányom. Előző nap a nagylányokkal éjfélig a Millenáris parkban vagyunk a csatlakozási ünnepségen, hallgatjuk Oláh Ibolya előadásában az Ez itt az én hazám című dalt.

Másnap irány a Városliget! A város ünnepi díszben, és mindenki nagyon, de nagyon bizakodó uniós tagságunkat illetően. A Felvonulási téren az egykori Lenin-szobor helyén egy furcsa plasztikát találunk: az Időkereket. Azt beszélik, hogy majd minden szilveszter éjfélkor nagy csinnadratta közepette átfordítják, és pont egy év alatt fog leperegni benne a homok.

Az Időkereket szép lassan elfelejtettük, a Liget-projekt keretében szétszerelték és elvitték, és nagyjából ugyanígy tépázta meg az idő uniós álmainkat is. Nem értük utol sem Ausztriát, sem Németországot, csak kevés magyar nyitott cukrászdát Bécsben és angliai utazásunkhoz újra útlevélre van szükségünk. De akkor még ezt nem tudtuk.

Hazafele menet virágot vásárlunk a másnapi anyák napjára, egy mini cserepes virágot Petra nevében is.

2022. május 1.

Immár 18 év uniós tagság után már Petra is felnőtt korú, és van egy két hónapos unokám. Egy hónapja a parlamenti választásokon az egyesült ellenzék történelmi vereséget szenvedett, így aztán eszük ágában sincs majálist rendezni, sebeiket nyalogatják.

Viszont anyák napja van, amit Kati először él meg nagymamaként, és lányai egy igazi piknikezős majálissal lepik meg (amit ők inkább brunch-nak neveznek, ez az a fajta késői reggeli, amit még Krúdy "gábel"-nek hívott).

Van itt minden, mi szem-szájnak kellemes: quiche, vagyis tojásos sós lepény mindenféle zöldségfeltétekkel, medvehagymás sajtos csiga, tortilla-tekercsek, áfonyás muffin, banánkenyér, mellé jóféle rozébor.

Felhőtlen nyugalom, miközben Oroszország feléledt világbirodalmi törekvéseivel Európát fenyegeti.