Irányváltás

Hogy miről beszélgetett Orbán és Putyin annak a hosszú asztalnak a két végén, azt csak ők és a tolmácsok tudhatják. Öt és fél óra nem kevés idő, főleg ahhoz képest, hogy utána milyen semmitmondó sajtótájékoztató következett ("Nagyon közel kerültünk...", "Mindent elkövetünk..." stb.). Csak gyanítani lehet, hogy Putyin azt próbálta ecsetelni magyar tárgyalópartnerének, milyen előnyökkel járhat, ha egy esetleges orosz-ukrán konfliktusban Magyarország Oroszország pártján állna. Ekkor hangozhatott el a világpiaci ár ötödéért is megkapható földgáz ígérete.

Aztán Putyin szépen megindította az offenzívát Ukrajna ellen, Orbán a stratégiai nyugalom álláspontjára helyezkedett, és az amúgy is szétesőben lévő ellenzéki összefogásnak megadta a kegyelemdöfést: háborúpártiak és lemondanának az olcsó orosz gázról. Orbán nemhogy nem volt hajlandó elítélni az orosz agressziót, de miközben Ukrajna honvédő harcát vívta, Szijjártó arra a galádságra is képes volt, hogy bekéresse Ukrajna nagykövetét egy-két ejnyebejnyére.

Közben a kormányhoz közelálló médiákból és hírportálokból ömlött az orosz propaganda, megtámogatva orosz robotok Facebook-profiljaival. Az állami hírtelevízió még olyasmit is sugallt, hogy a bolgár emberek, bár bosszankodnak, hogy elzárták az oroszok a gázt, de megértik Putyin döntését, mert "nem megfelelően viselkedett" a bolgár kormány.

A Magyar Nemzet a Pesti TV egyik politikai vitaműsorát átvéve arról írt, hogy sem az Ukránoknak, sem a Litvánoknak nincs joguk '56-ról leckéztetni minket, hiszen részt vettek '56 leverésében. Barátom, ki több ciklusban is volt Varsóban véderő attasé, a Facebook-on egy kommentben írta meg, mekkora történelmi tévedésben leledzenek:

"Felháborítónak és szégyenteljesnek tartom, hogy ilyen, minden történelmi alapot nélkülöző vélemények kritika nélkül átmehetnek a kormányközeli médiában, és aljas módon manipulálják az egyébként tájékozatlan közvéleményt!
Szeretném emlékeztetni Jeszenszky Zsoltot, a Pesti TV-t és az adásban elhangzottakat propagáló Magyar Nemzetet arra, hogy Litvániát a XIX. sz. elején az Orosz Birodalom olvasztotta magába, és 1918-ban nyerte vissza függetlenségét. 1940-ben a Vörös Hadsereg megszállta, melyet követően lett a SZU része. Az 1941-től 44-ig tartó német megszállást követően ismét a szovjetek szállták meg és mintegy 250 ezer litvánt öltek meg vagy hurcoltak el. A több tízezer fős litván partizán hadsereg 1953-ig folytatott szervezett fegyveres harcot a szovjet megszállók ellen, amikorra felszámolták őket, de az életben maradt partizánok a 60-as évek közepéig bujkáltak a litván erdőkben. Csak halkan kérdezem, tud-e bárki a szovjet megszállókkal fegyveres harcot folytató magyar ellenállókról a "felszabadításunkat" követő, 56 előtti évekből? Mindezek fényében azt állítani, hogy Litvánia katonái (sic!!!) "56-ban, a Szovjetunió részeként maguk is ültek a tankokban, maguk is részt vettek a magyar szabadságharc eltiprásában" alattomos történelem hamisítás, szemenszedett hazugság és aljas rágalmazás!!!! S csak annyit tennék még hozzá, hogy Litvánia, a SZU tagállamai közül elsőként, 1990. márciusában kiáltotta ki függetlenségét!"

Persze várható volt, ami történt: a Magyar Nemzet barátomat kitiltotta a Facebook-oldaláról (velem ez már hónapokkal korábban megtörtént, természetesen a véleményszabadság jegyében). Aztán a győzelem napján, május 9-én, amikor mindenki Putyin nagy bejelentésére várt, Németh Zsolt, a Parlament külügyi bizottságának elnöke egy cikket jelentetett meg, melynek már merőben más hangneme volt (erre a cikkre is barátom hívta fel a figyelmemet). Bár Németh Zsolt tagja a "Big Five"-nak, vagyis annak az öt fideszes politikusnak, akik 1990 óta tagjai a magyar országgyűlésnek, ezért Németh Zsolt valószínűleg büntetlenül írhat le bármit, mégis abban kezdtem reménykedni, hogy talán fordulat várható a kormány álláspontjában. Sőt, titkon még arra is gondoltam, hogy Orbán új kormányában már nem lesz helye Szijjártónak. Ebben tévedtem, pont tegnap jelentette be Orbán, hogy Szijjártó marad.

Közben Ursula von der Leyen a Karmelitában járt, két nappal később Emmanuel Macron is egyeztetett Orbánnal az olaj- és gázembargóról. Ma pedig sor került köztársasági elnökasszonyunk, Novák Katalin beiktatására, és ünnepi beszédében az elnökasszony 10 pontban ismertette hazánk véleményét az orosz-ukrán háborúról.

Novák Katalin beiktatása

Ez alapján nagyon úgy tűnik, hogy 180 fokos irányváltás állt be a kormány álláspontjában (mert ne legyen kétségünk, az alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy a köztársasági elnöknek saját külpolitikai elképzelése legyen, az elhangzott 10 pont a kormány hivatalos véleménye). Ezek között olyan fontos megállapítások vannak, amiket a konfliktus kirobbanása óta még nem hallottunk:

• Ukrajna megtámadása agresszió;
• Nemet mondunk a Nagy-Oroszország visszaállítási törekvéseire, egy új Szovjetunióra;
• Az EU és a NATO szövetségeseként vállalt kötelezettségeinknek eleget teszünk (a választási kampányban még ez volt Márki-Zay egyik fő bűne);
• Támogatjuk Ukrajna csatlakozását az EU közösségéhez (az elmúlt években ezt folyamatosan blokkoltuk).

Úgy gondolom, bár az orosz olaj- és gázimport még jódarabig fennmarad, a világpiaci árnál olcsóbb gázszállításnak örökre búcsút mondhatunk, vagyis hamarosan megkezdődik a rezsicsökkentés fokozatos felpuhítása, ha nem akar az állam tökéletesen eladósodni.

Magánvéleményem, hogy az elnökasszony beiktatási ceremóniája messze nem volt annyira giccses, mint amire számítottam, sőt, kifejezetten méltóságteljesnek volt nevezhető, ezért nem tartom helyesnek ellenzéki politikusok távolmaradását az ünnepségről. Jelenlétükkel kifejezhették volna, hogy az új államfőtől elvárják, hogy a napi pártpolitika felett álljon. Lehet, hogy elő kéne bújni a duzzogó csigaházból. Lám, Karácsony Gergely ma képes volt gesztust gyakorolni elődje, Tarlós István felé azzal, hogy meghívta a felújított új metrószakasz felavatására.

Úgy tűnik, a háború 80. napján Magyarország a jó oldalra állt, én meg beszúrom ide az Akar-e Moszkva háborút című mozgalmi dal általam készített változatát, melyben elhangzik:

Térj észre végre már hazám
Putyin seggét ne nyaljuk tovább!

---