Húsz éves a kecónk

2002. május 9.-e nemcsak a Győzelem 57. évfordulója volt, nemcsak Magyarország bűnügyi történetének legtöbb áldozattal járó bankrablása volt ezen a napon (a móri mészárlásnak 8 áldozata volt, a két elkövető közül egy öngyilkos lett, egy pedig életfogytiglani börtönbüntetését tölti), hanem ezen a napon vettük birtokba jelenlegi lakásunkat.

2002 tavasza amúgy is nagyon mozgalmas volt: Bori lányunk felvételt nyert a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba (ezen az úton nővérei is követték), elhunyt Hofi Géza, a Mammut bevásárlóközpont egyik szórakozóhelyén bestiálisan agyonverték Simon Tibor labdarúgót, és megbukott az első Fidesz-kormány.

Úgy döntöttünk a Zsolt Udvarban található lakásunk megvásárlásáról, hogy már majdnem leelőlegeztünk egy csillaghegyi lakást, de aztán képtelenek voltunk elhagyni az I. kerületet. Lányaim a kerületben jártak iskolába, zeneiskolába, művészi tornára, itt volt a gyerekorvosuk. Később a felnőtt háziorvosunk is egy itt, a Zsolt Udvarban rendelő doktornő lett.

Lakásunk halszemoptikával

Hogy 20 év alatt mi változott a lakásunkban és a környéken? A konyhát teljes gépesítéssel vettük, és az Electrolux hűtő, mosogatógép és páraelszívó még mindig az eredeti, csak a sütőt és a főzőlapot kellett tavaly kicserélnünk. Az eredeti gázkazán cseréjére két éve került sor, de például a négy helyiségben is megtalálható Maico szellőzőventilátorok is még működnek, igaz kettőben kondenzátort kellett cserélni. Működnek a motoros redőnyhúzók, a nyílászárókon (SoFa) vetemedésnek nyoma sincs. Egyszer került sor részleges festésre. Az erkélyek padlója tavaly lett újra burkoltatva és három éve lett a nagyobbik erkélyünkön árnyékoló.

Petra lányunk már ide született 2004-ben, és mivel a nappalin kívül csak három szobánk van (ez volt a kompromisszum, hogy Csillaghegy 1+4 szobája helyett az I. kerületet választottuk), sokáig gondolkodtunk azon, hogyan alakítsuk át úgy a lakást, hogy minden lányunknak külön szobája legyen. Végül erre nem volt szükség.

2002 őszén, az önkormányzati választások előtt az a Dávid Klára dobálta be a postaládákba az MSZP szórólapjait, aki a rendszerváltás előtt hosszú évekig volt az I. kerület tanácselnöke. Akkor elbeszélgettünk vele, hogy mi lesz a sorsa a környéknek, a Déli Pályaudvarnak. Akkor azt mondta, hogy itt pár éven belül megszűnnek a vasúti sínek, zöld terület lesz a jelenlegi MÁV telephely. Nos, így 20 év után már körvonalazódik, hogy az elővárosi körvasút-projekt keretében a Nyugati Pályaudvart a Déli Pályaudvarral összekötő vasúti alagút nagyjából itt előttünk jön majd fel a föld alól. Nem gondolom, hogy megérem.

Ami a környék infrastruktúráját illeti, a lakópark üzlethelyiségeinek funkciói folyton változtak, kisközértből fodrászüzlet, abból elektromos kerékpárokat áruló bolt, és így tovább. Nem tudott gyökeret verni Benke Laci bácsi étterme, a Zsolt Udvar Étterem, ami pódiumszimpados vacsorázóhelyként is működött, ami később Pegenini Étterem lett (mert Pege Aladár is játszott itt), de mostanra a környék dolgozói számára szolgál ebédelő helyül, este zárva van. Ugyanerre a sorsra jutott a Café Gardin kávézó, melyből utazási iroda lett, egyedül a Mandulás Cukrászda tudott megmaradni.

Sokáig gondot okozott nekünk a napi bevásárlás. Ez a gondunk az Aldi közelünkbe költözésével megoldódott. Ha Pesten van dolgunk, csak kisétálunk a Hegyalja útra, és bármelyik busz jó nekünk. Szóval éljük a belbudai bennszülöttek (három éves korom óta Budán élek) puhány életét. Ha bevásárlóközpontba akarunk menni, a MOM gyalog 10 perc (kocsival sem sokkal kevesebb).

Lakásunk hiteleit (amit még az első Orbán kormány alatt vettünk fel) már öt éve visszafizettük. Leghosszabb időt, 22 évet a Zsigmond téri lakásunkban éltem, 2024-ben itt, a Zsolt Udvarban meghaladom ezt az időt. Szeretünk itt lakni, bár lassan már minden szomszédunk kicserélődött (az emeletünkön mindenképpen, de a lépcsőházban is már csak pár régi lakó maradt, visszaigazolva a statisztikai adatokat főleg nők).

Ha belegondolok, hogy újabb 20 év múlva is csak 86 éves leszek, azt gondolom, hogy lesz még ebben a lakásban pár jó évem.