Öt éve vagyok YouTuber

Öt éve, 2013. május 29-én töltöttem fel első dalomat a YouTube-ra. Mégpedig titokban. De hogyan is jutottam el az első lépésig?
Egy héttel korábban, május 22-én a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egy felhívást tett közzé, hogy 2013. június 4-én, a trianoni emléknapon, vagyis a Nemzeti Összetartozás Napján énekeljen közösen a nemzet. Megosztottak egy dalt, az Összetartozás Dalát, amely a köztudatba csak Barackfa-dalként került be, ennek közös eléneklésére buzdítottak minden magyart határainkon innen és túl. Közzétették a dal kottáját és kíséretét is, arra kérve az iskolákat, hogy a tanulók énekeljék el az emléknapon, és a produkciójukat töltsék fel a YouTube-ra.
A dal zeneszerzője az a Bársony Bálint volt, akinek TűzTánc című világzenei projektjéről ezen a blogon is áradoztam. A dal szövege prozódiailag hagyott némi kívánni valót maga után, pl. "talpaink egymásra lépnek", kiderült, hogy a szövegíró Gergely Éva Karády Katalin-epigon a dalt propagáló Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium akkori államtitkárának, Doncsev Andrásnak a felesége.
Tudjátok, milyen a magyar ember: "Bordalt? Ám legyen, de keserű lesz!" (Bánk bán), "Neved ki diccsel ejtené, nem él oly walesi bárd." (Walesi bárdok). Én is azt mondtam: Rendben van, eléneklem, de nem ezzel a bugyuta szöveggel. Akkoriban az ellenzéki sajtó a trafikmutyi néven elhíresült botránytól volt híres: államosították a dohányipari termékek kereskedelmét, a kiskereskedelmi értékesítésre koncessziót lehetett szerezni pályázat útján. Hogy-hogynem, míg kiskereskedelemmel korábban sohasem foglalkozó polgármester-feleségek és popénekesek akár öt trafikot is nyerhettek fejenként a pályázaton, addig számos, korábban évtizedek óta saját trafikot üzemeltető kereskedő veszítette el boltját.
Elhatároztam hát, hogy a trafikmutyiról fog szólni az én dalszövegem, és rekord gyorsasággal, fél óra alatt megírtam a szöveget. Eszkábáltam hozzá egy, az eredeti tempónál lassabb kíséretet, és a létező legprimitívebb módon a dalt egyszerűen a laptopom webkamerájába énekeltem. Az énekszólamot összemixeltem a kísérettel, a filmet felirattal láttam el, és családom elől titkolva töltöttem fel a videómegosztóra.


De lássuk, mi lett azóta az eredeti Barackfa-dallal és az alkotókkal.
A közös éneklés általános közönybe fulladt, az emberek nem nagyon értették, hogy egy nemzeti gyásznapon miért is kellene egy barackfáról énekelni. A szélsőjobboldali Varga B. Tamás A visszarendezés dala címen töltötte fel saját, revizionista verzióját. Varga-Bíró Tamás a Kurucinfón írogatott antiszemita cikkeket, a Jobbikot annak néppártosodása miatt elhagyta és tavaly ősztől a megújult és Fidesz-pénzzel kitömött Echo TV műsorvezetője lett, sőt, a Pesti Srácokba és a Demokratába is írogat.
A zeneszerző Bársony Bálint makacsul kitart a világzenei vonal mellett, kiköltözött egy jurtába, a Hangutazók projekt keretében a magyar és a keleti népzenék közös gyökereit keresi zenésztársaival.
Az egész Barackfa-projekt kitalálója, a szövegíró férje, Doncsev András korábban Orbán beszédírója is volt, 2014-ben az EMMI-hez került, majd a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke lett, a Cseh Tamás-program tartozott hozzá, ifjú zenészeket, kezdő zenekarokat támogattak. Mivel Balog Zoltán miniszter nem értett egyet a támogatott zenekarokkal, ezért tavaly nyáron menesztették. Orbán viszont hű embereit sohasem hagyja az út szélén, ezért tavaly ősszel megtette Doncsevet a kaliforniai magyar konzulátus tudományos és technikai attaséjává. Feladata, hogy segítse az amerikai piacra törekvő magyar technológiai startupokat. Mivel Doncsev angol-történelem szakon végzett, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a lehető legmegfelelőbb embert sikerült a posztra kiválasztani.

Na és mi lett a Trafikdal utóélete?
Nem várt sikere lett, több hírportál is lehozta, így aztán hamar lebuktam vele családom előtt (Borit az unokatestvére hívta fel, hogy mit látott a neten, ő meg nekem rontott, hogy "Apu, mit csináltál?"). YouTube csatornámon az öt év alatt a 33. feltöltésnél járok, májusban a nézettségem elérte az egymillió kattintást, követőim száma több mint kilencszáz, a fontosabb dalok időrendi sorrendben így alakultak:

A dalok neve mellett zárójelben a nézettség (katt a nagyobb képért)

A fenti ábrán jól látszik, hogy nem minden dalomnak volt kiugró az első napi nézettsége: harmadik, negyedik és hatodik legnézettebb dalom csak szép lassan szedte össze a magas kattintásszámot.
Természetesen össznézettségem kétharmadát a verhetetlen TESCO-dal adja, de további öt dalom nézettsége haladja meg a 20.000-et), még további tíz dalra pedig több mint négyezren kattintottak.

És mi lett a trafikmutyi utóélete?
Gyakorlatilag semmi. Egy év múlva a Fideszt simán kétharmaddal újraválasztották. Azért soroljunk fel egy tucat botrányt vagy törvénytelenséget, amit a dohánykoncessziós pályázaton elkövettek:

1. A trafiktörvény tervezetét a Lázár János baráti köréhez tartozó Sánta János, a hódmezővásárhelyi Continental Dohányipari Zrt. tulajdonosának számítógépén írták.
2. Talán nem véletlen, hogy pont a Continental utódja, a Tabán Trafik Kft. egy másik dohányipari céggel, a Pécsi Dohánygyár Kft.-vel közös konzorciumban pályáztatás nélkül nyerte el a dohányellátási, azaz nagykereskedelmi monopóliumot.
3. A koncessziós pályázat kiírása, a pályázatok beérkezése után megemelték a kiskereskedelmi árrést ("A magas árrést ajándékba kaptam").
4. Szintén a pályázatok beérkezése után bővítették a forgalmazható termékkört, amely szükségszerűen az üzleti tervek módosításával kellett volna, hogy együtt járjon, mégsem rendeltek el újrapályáztatást.
5. A pályázóknál nem volt előfeltétel sem a kereskedelmi szakirányú végzettség, sem a kereskedelmi gyakorlat.
6. Nem részesítették előnyben a korábbi trafiktulajdonosokat. Ezt évekkel később a strasbourgi bíróság jogsértőnek találta.
7. Pályázatot maximum öt üzlet elnyerésére lehetett benyújtani. Annak ellenére, hogy nagyon sok volt az elutasított pályázat, kirívóan sokan nyerték el mind az öt megpályázott üzletüket.
8. Bár a pályázat szigorúan titkos volt, egy kiszivárgott hangfelvételen a szekszárdi fideszes frakció arról tanácskozott, hogy a beadott pályázatok közül kiknek kéne nyerni. A hangfelvételt az a Hadházy Ákos készítette, aki ennek hatására kilépett a Fideszből és az LMP-ben folytatta a politizálást.
9. Bár a pályázati kiírásban az szerepelt, hogy a vesztes pályázatokat nem küldik vissza, ezeket mégis kipostázták a benyújtóknak, hogy később ne lehessen őket a nyertes pályázatokkal összehasonlítani.
10. A nyertes pályázatokat a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. üzleti érdekre hivatkozva nem adta ki, bírósági ítéletnek kellett kimondania, hogy ezek közérdekű adatok, kötelesek hozzáférhetővé tenni.
11. Nyertes és versztes pályázatokat összehasonlítva gyakran szó szerint azonos szövegű pályázatok kaptak eltérő pontszámot. Ezt az tette lehetővé, hogy az adható pontszámokon belül igen magas volt az úgynevezett szubjektív pontok aránya, lényegében lehetővé téve a haverok helyzetbe hozását.
12. Az új trafiktulajdonosok védelmére rendeletet alkottak, hogy amennyiben a szerződési idő előtt elveszítik üzletüket, állami kárpótlás jár nekik (nehogy már egy esetleges perben veszteség érje őket).

Lám, a Trafikdal is csak annyit ért, mint a többi dalom. "Ez is olyan, mint a többi: nem változtat semmin sem".

Új és régi miniszterek a dalaim tükrében

Megalakult a negyedik Orbán-kormány. Miniszterek mentek, miniszterek jöttek.
Több régi és új miniszterről készítettem már dalt, vagy coub-ot, vegyük sorra őket.

Távozó miniszterek:

Miniszterelnökséget vezető miniszter:

Lázár János óriási hatalmat összpontosított a csúcsminisztériumba, közvetve több mint 4000, közvetlenül 1500 ember és rengeteg szakterület tartozott alá. Vitathatatlanul a második és harmadik Orbán-kormány legtehetségesebb tagja volt. Mindenki úgy emlegette, mint Orbán lehetséges utódját. Orbán többször is vont el hatásköröket a csúcs minisztériumtól, pl. amikor Rogánt propagandaminiszterré nevezte ki. Valószínűleg a negyedik Orbán-kormányban tovább csökkentett hatásköre már vállalhatatlan volt Lázárnak, ezért maga döntött úgy, hogy visszatér az eke szarvához, bár sokan azt rebesgették, hogy a miniszterelnök így büntette a hódmezővásárhelyi fiaskóért.

Utódja, a Fidesz-frakció korábbi vezetője, a szintén nagyon tehetséges Gulyás Gergely feltehetően kevésbé lesz önjáró, mint elődje volt.

Városfejlesztési miniszter:

Kósa Lajos számára Orbán csak azért kreálta a Modern Városok Programot felügyelő tárca nélküli miniszteri posztot, hogy kivonja a tűzvonalból, hogy véget érjen végre Kósa kommunikációs ámokfutása. A Fidesz elszabadult hajóágyúja azonban közvetlenül a választások előtt is balhéba keveredett: kiderült, hogy egy szélhámosnő elhitette vele, hogy 1300 milliárdos (!) örökségének vagyonkezelésére csakis ő a legalkalmasabb, írtak is szabályos közjegyzői okiratot az ügyletről, nem mellesleg a miniszter édesanyja nevére is kiállítottak egy 800 millió forintos ajándékozási okiratot.

Az új Orbán-kormányban egyszerűen megszűnt ez a tárca.

Földművelésügyi miniszter:

Fazekas Sándor igazi szürke eminenciás volt, pedig minisztersége alatt állt vissza hazánkban 70 év után újra a nagybirtokrendszer. A Fideszhez hű nagyvállalkozóknak juttatott állami földbirtokokkal igazi feudális hűbéri viszonyok jöttek létre az agráriumban.

A távozó miniszter néhány hónapja még a rovarevéstől próbálta megvédeni a magyar embereket:

Utódja, Nagy István nagyon hamar ismertté tette magát azzal a nézetével, hogy a sertéspestist a migránsok által eldobott és vaddisznók által felfalt mérgezett szendvics okozta.

Emberminiszter:

Az emberi erőforrások minisztériuma egyesíti az oktatási, egészségügyi és kulturális területet. A posztot betöltő Balog Zoltán református lelkész tevékenysége lényegében az összes területen kudarcos volt. Maga legnagyobb tettének a nagypéntek munkaszüneti napként való bevezetését tekinti, pedig valójában eredetileg ezt az MSZP frakció terjesztette be még 2011-ben.

Balog utódja az orvosprofesszor Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet igazgatója, aki az OOI átszervezéséért, a magyarországi onkológiai ellátás javításáért Széchenyi-díjat kapott. Optimisták lehetnénk, hogy minisztersége alatt is szervező készségét fogja kamatoztatni, aggaszt viszont bennünket Kásler vallási fundamentalizmusa, mely orvosok körében nem egyedülálló (lásd Csókay András vagy Papp Lajos nézeteit), de oktatásért és kultúráért felelős miniszternél veszélyes lehet.

Új miniszterek:

Innovációs és technológiai miniszter

Ezt a tárca korábban nem létezett. Palkovics László, a korábbi közoktatásért és felsőoktatásért felelős államtitkár vezeti. Palkovics Széchenyi-díjas mérnök és akadémikus, a Knorr-Bremse magyarországi leányvállalatának egykori igazgatója, a kormány egyetlen akadémikus tagja tavaly azzal tüntette ki magát, hogy részt vállalat a CEU elleni támadásban, beállt a felsőoktatási törvény szélsebesen magszavazott módosítása mögé. Ráadásul még hazudni sem tudott rendesen.

Maradó miniszterek:

Külgazdasági és külügyminiszter

Szijjártó Péter úgy mozog a diplomáciában, mint elefánt a porcelánboltban, ő a külügy agresszív kismalaca. Ez kell most nekünk, marad is a helyén.

Miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter

A propagandaminiszteri posztot Orbán Lázár ellensúlyozására hozta létre. Rogán minisztériuma 200 milliárd forintot költött el gyűlöletkampányra. Rogán letagadott helikopterezése a Népszabadság megszüntetéséhez vezetett, Pasa parki lakása pedig minden nap növekedett néhány négyzetmétert, mindez nem rengette meg Orbán bizalmát.

Bónusz

Bár kedvencünk, Németh Szilárd nem lett miniszter, csak honvédelmi államtitkár, mégsem tudom kihagyni ebből az összeállításból. Németh a választások előtt hónapokig azzal akadályozta a nemzetbiztonsági bizottság munkáját, hogy Szél Bernadettet, a bizottság tagját megbízhatatlansággal vádolva a bizottság fideszes tagjait bojkottra szólította fel. Az új parlamentben Németh már nem, Szél még mindig tagja a bizottságnak, és már szó sincs semmiféle megbízhatatlanságról. Ebben a következmények nélküli országban nincs sem jogi, sem politikai következménye Németh Szilárd alaptalan vádaskodásának. Ilyen ember lehet a Fidesz egyik alelnöke.

A tavaszi évad utolsó két előadása

Két színházi előadáson voltunk Katival májusban, az egyikre én vettem a jegyet, a másikra Kati.
Egy két évvel ezelőtti posztomban már írtam arról, hogy a bakancslistámon van Péterfy-Novák Éva Egyasszony című könyve. Egy év elejei posztomban pedig lelkendezve írtam egy monodrámáról, Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című színdarabjáról, megemlítve, hogy szívesen megnézném az Egyasszonyt is Tenki Réka előadásában.
Tavaly januárban blogoltam is Péterfy-Novák Éva két novellájáról, melyeket a neten olvastam. Az írónő hősei között feltűnően sok a lúzer nő és a hitvány férfi. Végül sikerült lecsapnom két jegyre a Jurányiba. Már a folyosón várakozva feltűnő volt, hogy szinte kizárólag nőkből állt a közönség. A Jurányiba nagyjából 150 ember fér be, ebből jó, ha húszan voltunk férfiak. Úgy látszik, ez a tematika (fiatal asszony sérült gyermekkel, utána egy vetéléssel, egy válással majd végül egy egészséges gyermekkel és első gyermekének elvesztésével) inkább a teremtés koronáinál sokkal empatikusabb gyengébb gyengédebb nemet  érdekli. A monodrámákról szóló posztomban leírtam, hogy ez a műfaj általában magányos hősökről szól, így van ez az Egyasszonynál is, ezért lett volna fontos, ha több férfitársam is megismerhette volna Éva sorsát, miként maradt egyedül küzdelmében.
Ráadásul az előadás közben még tovább fogyatkozott a férfi nézők száma, egyvalaki ugyanis elájult a darab alatt. Tenki Réka egy pillanatra sem vált civillé, azonnal elhagyta a színpadot. Az alélt nézőt szakszerű ellátásban részesítették, kb. tíz perc múlva az előadás zavartalanul folytatódott. Tenki Réka nem véletlenül kapta meg ezért a szerepért a legjobb női főszereplő díját. A Jászai Mari-díjas színésznő engem a legendás Horváth Terire emlékeztet mind alkatában, mind szuggesztív egyéniségében. Remélem még sok szerepben láthatjuk.
A másik darabra Kati vett jegyet: Závada Pál Egy piaci nap című drámájára a Radnótiba. A könyvet mindketten olvastuk, posztoltam is róla és az előadás előtt ugyanaz a kérdés merült fel bennem, mint a Parti Nagy-monodrámánál: a könyv után mi újat adhat a színházi feldolgozás? Nos, kedves olvasóim, az évad legnagyobb színházi élményével ajándékozott meg ez az előadás. A Mohácsi fivérek csodát alkottak az amúgy is nemes alapanyagból (Mohácsi István dramaturg dolgozta át a regényt, testvére, János pedig zseniálisan megrendezte).
A regényre az az egynézőpontúság volt jellemző, amelyet például Nemes Jeles László alkalmazott a Saul fiában: a kamera szinte rátapad a főszereplőre. A könyvben minden történést Hadnagy Sándorné szemszögéből kísérhetünk végig. A színdarabban viszont - miközben minden szereplő és a zenészek egyfolytában a színpadon vannak - Hadnagyné és lánykori barátnője, Irén utolsó beszélgetéséből tárul fel a végzetes piaci nap, az utolsó magyarországi vérvád és pogrom története. Rég láttam színdarabot, melyben a színészi játék, a díszlet, a zene és a cselekmény ennyire egy egységet alkossanak. Szinte észrevétlenül repül el a két és fél óra, a nézőt szinte a székhez szegezik a színpadi történések. A lincselést követően felhangzó Kossuth-nóta pedig hátborzongatóan aktuális emlékeket idéz:

Fotó: magyarnarancs.hu

Miközben a színdarab végén az egymástól végleg búcsúzó barátnők egy végre élhető Magyarországban reménykednek, a koponyát bezúzó kőre vetülő reflektorfény és a darab zárómondata visszatérít minket a magyar rögvalóságba:
"Hú, de rá fogunk erre baszni!"
Azt még el kell mondanom, hogy mindkét színdarab vége érzelmileg felkavaró, ezért alig győztem Katinak adni a papírzsebkendőt. Pedig A kezdő című filmből tudhatjuk, hogy minden igazi férfinél kell hogy legyen textilzsebkendő, hogy megfelelő pillanatban egy síró hölgynek átnyújthassa. Férfitársaim! Ha hölggyel mentek színházba, legyen nálatok hagyományos textilzsebkendő!

A társadalom minőségbiztosítása

Több mint negyed évszázada dolgozom minőségbiztosítási rendszerben. Amikor a Paksi Atomerőműnek kezdtünk dolgozni, Paks megkövetelte, hogy a tevékenységünkre minőségbiztosítási tervet készítsünk. 1996-ban aztán a VEIKI is bevezette az ISO rendszert. Azóta életem részévé váltak a megújító és felülvizsgálati auditok.

Néhány hete kollégáim karbantartani voltak egy erőműben (szerencsére nem Pakson). Bár minden karbantartási utasítás a berendezés azonosításával kezdődik: helyiség azonosítója, tábla vagy szekrény azonosítója, készülék azonosítója, kollégáim mégis az erőmű egy másik helyiségében egy másik berendezést kapcsoltak ki, mert emlékezetből végezték a karbantartást. Felhívtak telefonon, hogy a kezelők panaszkodnak, hogy valami nem működik. Épp kezdtem a végére járni a dolognak, amikor újra felhívtak, hogy szánják-bánják, de tévedésből egy másik berendezést kapcsoltak ki.

A fenti eset rávilágít minőségirányítási rendszerünk egyik gyenge pontjára: amikor a leírások, kapcsolási rajzok ellenére saját tapasztalatunkra hagyatkozunk. Ezért mondják mindig az autósoknak, hogy ne rutinból vezessenek, ezért használnak a pilóták írásos checklist-et.

De a minőségirányítási rendszerek fontos eleme az állandó felülvizsgálat, eltérések kezelése, önkorrekció. A hibás folyamatokon változtatni kell tudni, mindig készen kell állni a saját hibák kijavítására. Az auditorok nem azt keresik, hogy volt-e hiba, hanem a hibakezelés mikéntjét, a visszacsatolást, a korrekciót. Működik-e a cég immunrendszere?

Minderről pedig az jutott eszembe, hogy miniszterelnökünk beiktatási beszédében azt mondta, hogy ha nem vigyázunk, a magyar kultúra felolvad egy határok nélküli nyílt társadalomban. Na, ez a tipikus vulgársorosizmus. Amikor azt mondjuk, hogy a nyílt társadalom egyenlő a nyitott határokkal, a saját kultúráról, vallásról, nyelvről, hagyományokról való lemondással. Nem hiszem, hogy pont Orbán, az egykori Soros-ösztöndíjas ne tudná, mi a nyílt társadalom valójában.

A nyílt társadalom ugyanis nem más, mint a társadalom minőségbiztosítása. Mit is írt erről Soros?

"A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."

"...az olyan ideológiák, melyek az egyetemes igazságra hivatkoznak, egyenesen a nyílt társadalmat veszélyeztetik...Az egyetemes igazságot magukénak valló ideológiák pedig azért jelentenek különösen nagy veszélyt a nyílt társadalomra, mert azokat csakis kényszerrel lehet elfogadtatni."

Ahhoz, hogy egy társadalom állandóan készen álljon a változó világ kihívásaival szemben, késznek kell állnia a folytonos változásra és megújulásra. Ez nem a hagyományok öncélú feladását jelenti. Honfoglaló őseinknek csaknem egy évszázadig jól bevált nyugati szomszédaink rendszeres kirablása. Géza és István rájöttek, hogy fel kell hagynunk a régi hagyományainkkal, sőt a régi vallásunkkal is. Nem szép szóval, de tűzzel-vassal vették rá saját népüket kereszténységre, lásd Szabó Magda: Az a szép fényes Nap. Elvették a kultúránkat? Igen. A hagyományainkat? Igen. A vallásunkat? De mennyire. Cserébe megmaradhattunk, nem tűntünk el a történelem süllyesztőjében, mint az avarok, a gótok, a hunok, meg még ki tudja hányféle népség. Bár a honfoglaló törzsi magyarság korántsem volt tekinthető nyílt társadalomnak, az utolsó pillanatban, a faltól öt centire képes volt felrántani a botkormányt.
A nyílt társadalom eszménye szerint a globalizálódott világban azok a társadalmak, melyek nem állnak készen a változásra, versenyhátrányba kerülnek. A nyílt társadalom eszménye nem ad követendő mintát, vagyis nem akarja a nyugati demokráciákat olyan társadalmakra erőltetni, melyeknek hagyományaitól ez idegen (lásd a kudarcos Arab Tavaszt). A Nyílt Társadalom Alapítványok mindig helyi szerveződéseket támogatnak, mert ők ismerik legjobban a helyi viszonyokat. A nyílt társadalom nem ideológiát, hanem módszert ajánl: konfliktus helyett dialógust, ellenségeskedés helyett együttműködést. A nyugati társadalmakban ezt a funkciót a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszere tölti be. Ez az a rendszer, mely a rendszerváltás után elkezdett kiépülni nálunk is. Független intézmények (nemzeti bank, számvevőszék, bankfelügyelet, versenyhivatal stb.), független sajtó, bírói függetlenség, civil szervezetek. Ha ezeknek a függetlensége sérül, a társadalom immunrendszere gyengülni kezd. Most éppen gyengül ez az immunrendszer.
Ráférne már Magyarország minőségbiztosítási rendszerére is egy megújító audit.

50 éves minden sci-fi filmek anyja, a 2001 Űrodüsszeia

Az évforduló kapcsán a hétvégén sci-fi maratont tartottam, egyrészt újranéztem az Űrodüsszeiát, másrészt megnéztem 2018 elejének legjobban várt sci-fi filmjét, az Expedíciót (eredeti címe Annihillation).
Stanley Kubrick filmjéről már 1968-ból is van emlékem, apám ugyanis járatta a L'humanite Dimanche című újságot. Ez a francia kommunista párt napilapjának vasárnapi melléklete volt, ami még az átkosban is kapható volt nálunk. Nem tudtam franciául, csak a képeket nézegettem, és az Űrodüsszeia bemutatójáról elég sok képanyaggal tudósított az újság, felkeltette a fantáziámat az űrállomás illetve a Jupiter felé tartó Discovery űrhajó képe.
A filmet csak 12 év múlva, 1980-ban láthattam, és elképesztő nagy hatással volt rám. Kubrick nemcsak látnok volt a jövőt illetően, de mindent a legnagyobb aprólékossággal (és horribilis költségvetéssel) dolgozott ki. Hogy mennyi mindent megjósolt:

• Űrrepülőgép, mely a Föld körül keringő űrállomásra viszi az utasokat;
• Chip-es bankkártya;
• Videotelefonálás;
• Hologramos memóriakártya;
• Lapos képernyők színes számítógépes grafikával;
• Tablet, amin az űrhajósok a híreket nézik.

Akkor még szakmérnök-hallgató voltam, és egy tankörtársam a SZTAKI új fejlesztésű grafikus display-jével, a GD-80-nal foglalkozott. Katódcsöves volt, kör alakú, vektorgrafikus elvű, és egy cseppet sem hasonlított a filmben látott, sokkal menőbb képernyőkhöz.
Ami igazán megfogott a filmben, az a dolgok kézzelfoghatósága, a jelenlét-érzés. Abban az időben még szó sem volt greenbox technológiáról és CGI-ról. Nemcsak az Űrodüsszeiában, de a nagyjából ugyanabban az időben látott más sci-fi filmekben, a Nyolcadik utas, a halálban vagy Csillagok háborújában is hatalmas, épített díszletek voltak, de talán Kubrick filmje volt a legaprólékosabban kidolgozott. Jól volt összeválogatva a film zenéje is: Richard Strauss, Jochann Strauss, Aram Hacsaturján mellett Ligeti György három műve is elhangzik a  filmben. Nekem legjobban Hacsaturján kozmikus zenéje tetszett a legjobban. Az alábbi filmrészletben nemcsak a zenét élvezhetitek, de álmélkodhattok az 50 évvel ezelőtti űrhajó-belsőn.


Az Expedíció című film kisebb botrányt okozott azzal, hogy az Egyesült Államokon kívül sehol nem vetítik moziban, csakis a Netflixen nézhető. Vagyis csak az amerikaiaké az a kiváltság, hogy nagy vásznon, igazi mozis hangrendszeren nézhetik meg. Én egy letöltő oldalról jutottam hozzá, gépi fordító generálta hozzá a feliratot, olyan csuda dolgokat produkálva, mint "life form" helyett "élet űrlap".
Az élet értelmét kereső, a különböző, miénktől teljesen eltérő életformákat bemutató sci-fiket szeretem, ebben az értelemben az Expedíció kicsit hajaz az Űrodüsszeiára, de a fél évszázados nagy előd még mindig kiállja az összehasonlítást. A filozófikus, gondolatébresztő sci-fi filmek közé tartozik még a Solaris. Stanislaw Lem ifjúkorom kedvenc írója volt, a Solarisból Tarkovszkíj rendezett filmet négy évvel az Űrodüsszeia után, majd 30 év múlva elkészült az amerikai változat is, mely kevésbé volt vontatott, mint a szovjet, de George Clooney főszereplése ellenére sem hozta a Tarkovszkíj-féle minőséget. Míg az Űrodüsszeia az élet eredetével és végső értelmével szembesít bennünket, addig a Solaris saját életünkkel és másokon elkövetett bűneinkkel.
Hát nagyjából ennyi jutott eszembe a hétvégén megtekintett és fél évszázadot átölelő két sci-fi filmről.

Lóhús

Egyetlen lóhús-evős történetet őrzött meg a családi legendárium. Apám az ostromot Budapesten élte át, a Győrffy-kollégium Királyi Pál utcai épületében. Kétszeresen is megúszta a kalandot: nem esett a fejükre egy bomba, és nem vitték el őket a nyilasok, mint katonaszökevényeket.
Na de a lóhús. Szóval az ostromlott Budapest lótetemekkel volt tele. Részint mind a magyar, mind a szovjet hadseregben szolgáltak lovak, de a fővárosi fuvarosok egy része is lovasfogattal járt. A fagyos idő a tetemeket jól konzerválta, a főváros lakossága pedig innen pótolta megcsappant húskészletét. A Győrffy-kollégisták is így jutottak lóhúshoz, és elhatározták, hogy fasírozottat készítenek belőle. A hús megdarálása során azonban történt egy kis baleset: a húsdaráló bedarálta ez egyik fiatal középső ujjának felső ujjpercét. Hol lehetne most hirtelen az ostromlott fővárosban egy doktort találni, aki ellátja a sérülést. Ismertek egyet az Üllői úton. Csakhogy pont a Kálvin téren volt a front. Három fiatal, a sérült meg két kísérő halált megvető bátorsággal laposkúszásban araszolt át a téren. Apám volt az egyik kísérő. Azt mondja, egy szovjet gyújtóbombától az egyik lakóépület vaskorlátja úgy égett, mintha fából lett volna.
A kalandot megúszták, a sebet ellátták. A fasírozottat is jóízűen elfogyasztották, amibe óhatatlanul beledarálódott az ujjperc, így a lóhús-evéshez egy kis kannibalizmus is társult.
Gyerekkoromban még lehetett kapni lókolbászt (talán még most is), akkor nem éreztem benne semmi különlegeset. Ma már viszolyognék a lóhús fogyasztásától egyszerűen azért, mert a lovakra manapság már nem haszonállatként tekintünk. Tudom, hogy Jakutföldön, a világ leghidegebb lakott területén a húsáért tenyésztik a hosszú szőrű törpelovakat, a jakut pónikat. És persze honfoglaló eleink is lótejből erjesztett kumiszt ittak.
Ez az egész történet onnan jutott eszembe, hogy az internet népét tegnap felháborította a Nemzeti Vágta egyik előfutamán, a Sarkadi Vágtán történt eset. Egy ló és lovasa súlyos balesetet szenvedett. A lovas csak a kórházban tért magához. Amikor a lova után érdeklődött, közölték, hogy a lovat el kellett altatni. Hű paripája tetemére egy gyepmesteri telepen talált rá: a lovat fejbe lőtték, a testét megcsonkították. Az internet népe háborgott, állatkínzást emlegetett. Kedvenc digitális újságíróm viszont egy tényfeltáró cikkben világított rá, mi történt valójában.
A szomorú valóság, hogy a lovat elaltatás helyett nemcsak azért lőtték le, mert ez jóval olcsóbb, hanem így emberi fogyasztásra még alkalmas marad a húsa. A gyepmesteri telepen elhelyezett tetemhez szabadon hozzáférhetnek a szociálisan rászorulók. Ez nyugodtan tekinthető egyfajta titkolt szociális támogatási formának.
Még a '80-as években szegényebb vidékeken divat volt, hogy a nem fertőző betegségben, hanem sérülés vagy szívroham következtében elhullott állatokat a gazda kizsigerelte, és nem a dögkútba dobta és meszet szórt rá, hanem a dögkút mellett helyezte el. Tudta, hogy lesz, aki hasznosítani tudja. Mint mi, amikor a használt ruhát, cipőt a kuka mellé tesszük, jó lesz az még valakinek.
Nem gondoltam volna, hogy ez a szokás a 21. századra is megmarad. Hogy van egy másik Magyarország, ahol a rajkók csak akkor ehetnek húst, ha friss, egészséges állattetem kerül a gyepmesteri telepre. Néha egy-egy ilyen eset hívja fel a figyelmünket erre a párhuzamos Magyarországra. Ezek az emberek ugyanolyan választópolgárok, mint mi itt a fővárosban, akik meglepődve olvassuk az ehhez hasonló történeteket.
Sokak számára ez a történet arról szól, hogy vajon szenvedett-e a derék négylábú, megkapta-e az egy versenyparipának kijáró végtisztességet. Számomra viszont a még mindig masszívan létező mélyszegénységet.

A tények makacs dolgok

Van egy bűbájos angol film, pár hete ment a tévében, a címe: Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le. A lényege: angol földmérők érkeznek egy walesi kisvárosba, hogy megmérjék a városka melletti magaslat magasságát. A helyiek nagyon büszkék a hegyükre, érthető hát a csalódásuk, amikor megtudják, hogy a Ffynnon Garw mindössze 994 láb magas, és mivel nem éri el az 1000 lábat, a térképeken csak dombként jelölhetik. Először kétségbe vonják a mérés pontosságát (Miből határozták meg a magasságát? A csúcsról látható ismert magasságú pontok alapján. És azokat hogyan határozták meg? Korábbi, ismert magasságú pontok alapján. stb), később azonban beletörődnek. Viszont a történet attól igazán walesi, hogy nem próbálják meggyőzni sem pénzzel, sem fenyegetéssel a térképészeket, hogy hamisítsák meg az eredményt, hanem elhatározzák, hogy megmagasítják a hegyet. És a film végére megtörténik a csoda: a hegy eléri az 1000 lábat, és a fiatal térképész (Hugh Grant) is megtalálja élete párját.
(Egyébként teljesen hasonló helyzetet éltünk át krétai nyaralásunk során. Kréta két legmagasabb csúcsa a sziget nyugati felén található 2453 m magas Pachnés és a sziget közepén fekvő 2456 m magas Psiloritis. A nyugat-krétaiak arra buzdítják a Pachnés-re felkapaszkodó turistákat, hogy vigyenek magukkal egy-egy követ, és helyezzék el a csúcson, így talán a hegy "túlnövi" a rivális hegycsúcsot.)
Gyakran nehezünkre esik a tényeket elfogadni, mégis vannak nehezen megkérdőjelezhető dolgok. Lech Kaczynski lengyel államelnök 2010 április 10-én állami és parlamenti küldöttség élén utazott Oroszországba, hogy a katinyi mészárlás 70. évfordulójáról a helyszínen emlékezzenek meg. A delegáció repülőgépe Szmolenszkben szállt volna le, de a sűrű köd miatt a földi légi irányítás nem tanácsolta a landolást. A pilóta mégis a leszállás mellett döntött, de a gép a közeli erdőben földnek csapódott és darabokra tört, az összes utas és a teljes személyzet, összesen 96 ember életét veszítette. Annak ellenére, hogy a szmolenszki repülőtér műszerezettsége nem tette lehetővé a ködben való biztonságos leszállást, és gyanú szerint a pilótára maga az államfő gyakorolt nyomást, hogy a nehéz körülmények ellenére szálljon le, a lengyelek körében mindenféle összeesküvés-elméletek kezdtek lábra kapni, pedig három hónap múlva a pilótafülke hangfelvételét is nyilvánosságra hozták. A néhai elnök ikertestvére, Jaroslaw Kaczynski azonban nem nyugodott bele, hogy csaknem száz embernek fatális események összjátéka miatt kellett meghalnia: a védelmi miniszter vezetésével vizsgálóbizottságot állíttatott fel azzal a sugallattal, hogy bizonyítsák be, hogy az elnöki küldöttség merénylet áldozata lett. Volt osztálytársam, aki a varsói katonai akadémián tanult és Magyarország véderő-attaséja is volt Lengyelországban, nem tud érzelemmentesen beszélni erről az akcióról. A katasztrófa 8. évfordulójára a bizottság ki is hozta a jelentését, mely szerint robbanás okozta a gép katasztrófáját. Ez a robbanás 900 m-re a repülőtértől történt, és más fajta volt, mint az üzemanyagtartályok esetleges belobbanása.
A hívők számára a jelentés erősíti az oroszgyűlöletet. Ők nem teszik fel azokat a kínzó kérdéseket, hogy a robbanás miért nem hallatszik a hangfelvételen, ki és mikor vitte a robbanóanyagot a gépre, hogyan robbantották azt fel stb., stb. Ha nem illetné kegyelet a 96 áldozatot, azt mondanám, hogy ez a tények nevetséges elutasítása, így csak azt mondom: szánalmas.
Orbán meghívta Jaroslaw Kaczynskit Magyarországra a választások előtt és közösen koszorút helyeztek el a budafoki Duna-parton létesített Szmolenszki Mementónál. Szerencsére azonban az emlékmű feliratán semmi nem utal az esetleges merényletre, így Orbán nem haragította magára nagyon Putyint, de a lengyelek szimpátiáját is megtartotta.

Szmolenszki Mementó

Szinte csaknem a szmolenszki bizottság jelentésével egy időben jelentetett meg a Magyar Idők egy cikket Történelmünk rehabilitációja elkerülhetetlen címmel. Ebben Kásler Miklós orvosprofesszor, amatőr történész és leendő emberminiszter vizsgálataira hivatkozva kijelentik, hogy a magyarság szkíta-hun eredete genetikailag bizonyított, ezért a finnugor nyelvrokonság csak a Habsburgok által ránk erőltetett kamu. Az ELTE Finnugor Tanszéke egy facebook-bejegyzésben reagált a cikkre, finoman utalva rá, hogy a nyelvészet egy tudomány, módszertana általánosan elfogadott, mely alapján a finn és a magyar rokon nyelvek. Vitathatatlan tény. A történettudományt olyan tudományok támogatják, mint a nyelvészet, a régészet, és mostanában egyre inkább a genetika. Eredményeik nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. A finn és magyar nyelv kapcsolata éppen úgy nem zárja ki a szkíta eredetet, mint a Parlamenten lobogó székely zászló az uniós zászlót. Én mindkettőt el tudnám képzelni.

A finnugor nyelvek családfája Széphalmon

És, ha már a tényeknél tartunk, drága barátaim, bele kéne most már nyugodni a választási eredménybe. Nem mondom, ha olyan szoros eredmény született volna, mint a Fidesz 2002-es bukásakor, akkor esetleg volna értelme vergődni, de legfőbb ideje tudomásul venni, hogy most minket tönkrevertek. Lehet itt számlálgatni elölről, meg hátulról, a tény tény marad.
"A tudomány kérlelhetetlen igazságkeresés. Nem lehet a vallás szolgálóleánya, sem a politika prostituáltja."