56-osok tere

Miután idén sem rendezte egyik párt vagy szervezet sem 56-os megemlékezését az 56-osok terén álló emlékműhöz, úgy éreztem, megér egy posztot eme balsorsú tér nem kevésbé balsorsú objektumainak története.

A fenti kép az 56-osok terének google-nézete. Délkeletről északnyugatra haladva beszámoztam három objektumot: 1 - Regnum Marianum kereszt, 2 - 56-os emlékmű, 3 - Időkerék. De haladjunk csak sorban:

1
Nagyjából a Damjanich utca vonalába építtette a  Regnum Marianum Közösség a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomot az 1920-as években, '31-re lett kész.

Mivel az építkezés a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött, a kommün kárhoztatása a templom alapjaiban elhelyezett dokumentumban is megjelent. Ez éppen elegendő ok volt Rákosi Mátyásnak, hogy a világháborúban amúgy is megrongálódott templomot '51-ben a tiltakozó élőlánc ellenére egy új, tömegrendezvények megrendezésére alkalmas terület kialakításának ürügyén leromboltassa.
Helyére - nem véletlenül - 1969-ben, a kommün 50. évfordulóján emeltek egy szobrot.

A Tanácsköztársaság-emlékmű mintájául Berény Róbert híres plakátja szolgált, de Kiss István szobra mégis furcsa hatást keltett egynézetűségével, sokan megmosolyogták a Ligetből kirontó zászlós alakot.
A rendszerváltáskor ez az emlékmű sem kerülhette el sorsát, ment a Szoborparkba, de spirál alakú talapzata jó alapot szolgált a Regnum Marianum emlékkeresztnek. A keresztnek is megvan a "saját keresztje", 10-15 éve vandálok derékban elfűrészelték.
A Váralja Közösség Csete György építésszel az élen régóta szorgalmazza egy új templom felépítését a helyszínen.

2
Szintén 1951-ben , a Fasor tengelyébe került a Sztálin-szobor (alkotója Mikus Sándor), melynek piedesztálja egyben dísztribünként szolgált a párt- és állami vezetők számára, ahonnan integethettek az éljenző tömegeknek. Már része a magyar folklórnak a szobor ledöntése az '56-os forradalom során.

A monumentális szobornak csak a csizmái maradtak a talpazaton, a többi részt szó szerint széjjelhordták. A teret a népnyelv sokáig csak Csizma térnek hívta, a csizmák pedig megtekinthetők a Szoborparkban. Legutóbb pedig az ellenzék egyik avantgard csoportja megismételte a szobordöntést Orbán Viktor hungarocell szobrával.
A területen megmaradt a dísztribün. Istenem, hányszor vonultam fel alatta hol szüleimmel, hol az iskolával május elsején. 1990-ben már elkezdték lebontani a tribünt, de május elsején - megdöbbent polgárok szeme láttára - mi még "felvonultunk" előtte Katival egy "Éljen és virágozzék." feliratú transzparenst cipelve.

Már a '70-es években elkezdte tervezni Hofer Miklós építész a Városliget szélére, a Fasor tengelyébe építendő Nemzeti Színházat. A monumentális épület mellvédje szolgált volna dísztribünként. Sokan fizettek adományt, ún. téglajegyet az új Nemzetire, mely sohasem épült fel ezen a helyen, sem későbbi helyén, az Erzsébet téren, de ez már egy külön poszt témája lehetne.
Az 56-os emlékmű avatására 2006 forrongó októberében került sor. Az i-ypszilon alkotócsoport által megalkotott műalkotás erős szimbolikával rendelkezik, és míg számos műértő ujjongását váltotta ki, a nép csak rozsdás vaskefének nevezi.

A különálló, rozsdást hatást keltő vasoszlopok fényes fejszeéllé állnak össze, mely belehasít az utcakőbe. Pont a Sztálin-szobor helyén áll. Mivel "szemkilövető" Gyurcsány avatta fel, Tarlós polgármester már hivatalba lépésekor megígérte, hogy megszabadítja Budapestet ettől a "förmedvénytől". Egyelőre magára hagyatottan áll, az oszlopok között szemét és ürülék, a reflektorok üvege kitörve.

3
A Műcsarnok sarkától nem messze viszonylag későn, 1965-ben került felállításra Pátzay Pál Lenin-szobra.

A szobor érdekessége az volt, hogy a szoboralak mögött lévő, háromszor olyan magas monolit előtt Lenin hétköznapi kisembernek látszott. A szobornál értek véget a felvonulások, itt kellett leadni a zászlókat, transzparenseket. Ennek a szobornak is megvolt a maga sorsa: a Nagy Imre-újratemetés előtt úgy kellett elmenekíteni felújítás ürügyén, de a bennfentesek már tudták, hogy nem kerül vissza többé. Most a Szoborpark bejáratát díszíti (a másik oldalon Marx és Engels kubista alakja áll).

Helyére került 2004. május elsején, az EU-hoz való csatlakozásunk napján az Időkerék, Herner János és Janáky István koncepciója. A több tonnás szerkezet egy homokóra, melyben egy év alatt pereg le a homok, szilveszterkor ünnepélyesen, tűzijátékkal és zenével kísérve kéne átfordítani. Sajnos a kerék üzemeltetésére nincs pénz, átfordítása rendre elmarad, a koncepció is nehezen érthető: nem nagyon látszik a homokszemek pergése, az idegen nem érti, miért nem forog.
Kormányunk az 56-osok terére új városrendezési koncepciót dolgozott ki: itt lesz fővárosunk új múzeumi negyede, október elején hirdették ki az építészeti ötletpályázat eredményét. Bereczki István építész, az egyik díjnyertes az Építészfórum oldalán fejti ki a pályázattal és saját nyertes pályázatával (!) szembeni ellenérzéseit: Túlzásnak tartja az 5 múzeumot (Nemzeti Galéria, Néprajzi Múzeum, Fotográfiai Múzeum, Építész Múzeum, Zene Háza) egy helyre. Megszűnnek az ingyenes felszíni parkolók, csökken a Városliget látogatottsága. És bizony, eltűnik mindhárom említett objektum, a Regnum Marianum kereszt, az 56-os emlékmű és az Időkerék. Íme a nyertes koncepciónak a tárgyalt területre vonatkozó része:

Kati néni

Kati néni volt az első igazán szigorú tanárom. Már nyolcadikos koromban megismertem, mert matematika-szakkörre jártam hozzá. Aztán a Móricz Gimnázium matematika tagozatán ő lett a matektanárom. Én eredetileg fizika-tagozatra szerettem volna menni a Petőfibe, mert hogy igazán az volt a kedvenc tantárgyam, 1970-ben ötödik lettem az országos fizika tanulmányi versenyen, de szüleim és általános iskolás matektanárom noszogatására a Móriczba jelentkeztem. Bár a tanulmányi versenyen elért eredményem alapján biztos bejutó voltam, Kati néni ragaszkodott hozzá, hogy mindenkit szóban levizsgáztasson.
A Móriczban a matematika tagozat nem volt sétagalopp. A sima füzet szélére 2 cm-es margót kellett húznunk, ennek később fontos jelentősége volt. Minden óra első 10 percében röpdolgozatot írtunk, ahol csak háromféle osztályzat volt: +, - és pipa. Mire eljutottunk az érettségiig, olyan vizsgarutinunk lett, hogy gyakorlatilag senkinek nem okozott problémát az érettségi vagy felvételi.
Puskázás, súgás Kati néninél szóba sem jöhetett. Az első év januárjában jött egy új osztálytársunk, akit pont mellém ültettek. Az első röpdolgozat-írásnál súgva kérdezett tőlem valamit, amire én csak annyit súgtam vissza: Te meg vagy őrülve? Ezt azóta minden osztálytalálkozón visszahallom tőle.
Volt olyan, hogy egyszerre nyolcan-tízen feleltünk: csíkokra osztottuk a táblát, mindenki kapott egy definíciót, egy bizonyítást és egy példát. Kati néni a feleltetés végén pontosan emlékezett, hogy kinek mit adott fel és hogyan válaszolt.
Csak utólag tudtam meg, hogy milyen sokat segített a lemaradóknak vagy azoknak, akik csak egyszerűen kisebbrendűségi érzésekkel küszködtek, pl. a kollégiumban lakó vidéki osztálytársaim. A túl elbizakodottaknak viszont nyesegette szárnyait, nem állt távol tőle a megszégyenítés sem, ezért még így 40 év távlatából is sokan orrolnak rá. Egy korábbi posztomban már írtam, hogy egy kicsit Karinthy Hasműtétje jutott eszembe pedagógiai módszereiről. Fiúknál nem tűrte a hosszú hajat, lányoknál a sminket vagy a körömlakkot. A kirívó öltözködés a mi időnkben még nem jöhetett szóba, mert kötelező volt az iskolaköpeny. Nem tudta elviselni, ha valaki dohányzik.
Tanítványai közül sokan értek el jó eredményeket országos és nemzetközi matematika-versenyeken. Számos tanítványa ma már akadémikus, nemzetközi hírű tudós. Igazából a 4. év végére értettük meg, milyen jó pedagógus, ezért már a katonaság alatt, majd egyetemi éveink alatt és később is meglátogattuk. Ekkor kezdtünk megtudni valamit privát életéről, hogy egyedül ápolja idős édesanyját, de a tanítás mellett szakfelügyelő, versenypélda-sorokat állít össze, részt vesz az érettségi feladatlapok összeállításában.
Én ritkán jártam hozzá, de arra tisztán emlékszem, hogy 25 éve, amikor Katit megismertem, elmentem hozzá, hogy beszámoljak arról, hogy ez a kapcsolat most komolynak látszik. Aztán évekig megint felé sem néztem, pedig tudtam, hogy sok osztálytársam fordul hozzá nemcsak szakmai, de magánéleti problémáival is. Egy osztálytársnőm, aki egy Waldorf-iskolában tanít, rendszeresen konzultált vele módszertani kérdésekről.
2005-ben egy osztálytársnőm szervezkedni kezdett, hogy terjesszük fel Kati nénit a Graphisoft által alapított Rátz tanár úr díjra. A magyar természettudományos oktatás eme kitüntetésére általában szakmai szervezetek szokták felterjeszteni a jelölteket, szokatlan volt, hogy most tanítványok, közöttük egy-két neves közéleti ember az előterjesztő. A kandidálást megerősítendő minden osztálytársam egy-két oldalon összefoglalta, hogy az ő életében mit jelentett az, hogy Kati nénitől tanulhatta a matematikát. Egy egész szép kis füzet kerekedett belőle. Az ünnepélyes díjátadásra aztán elment az egész osztály.

Kati néni átveszi a Rátz tanár úr díjat

2010-ben kinyomoztuk, hogy mikor van Kati néni születésnapja, és attól kezdve ilyenkor tízen-tizenöten rendszeresen összegyűltünk a lakásán, hogy felköszöntsük. Tavaly, egy ilyen köszöntés alkalmával ajánlotta fel, hogy szívesen korrepetálja Orsi lányomat az érettségi előtt. Kapva-kaptunk az alkalmon, mert Orsira tényleg ráfért matematika tudásának átfésülése. Nem is maradt el az eredmény, jól sikerült az érettségi, államilag finanszírozott helyet ért a BGF-en. Kati néni volt tanítványtól természetesen nem fogadott el pénzt, ezért kínban voltam, hogyan háláljam meg neki a korrepetálást.
Az élet ezt a problémát is megoldotta: az az osztálytársam, aki rendszeresen vásárolni szokott neki, hosszabb kórházi kezelésre szorult, ezért én vettem át tőle ezt a posztot, nyáron négy hónapon át hetente jártam bevásárolni Kati néninek. Ilyenkor jókat beszélgettünk, elpanaszoltam neki, hogy Orsi sikeres felvételije ellenére kivándorolt Izraelbe. Igyekezett megvigasztalni, bölcs tanácsokkal ellátni.
Sajnos már nyár elején megrendült Kati néni egészsége, így a 80. születésnapjának megünneplését két hónappal el kellett halasztanunk, de lelkesen készült rá az osztály is, Kati néni is.
Ismét majd' minden osztálytársam leírta, mi történt vele az elmúlt 20 évben, ebből is kerekítettünk egy kiadványt. Egyik osztálytársnőm még egy cukormentes tortát is sütött, rajta ehető papíron egy tőlem származó szöveges matematika-példa volt: Kati néni és tanítványa együtt 140 évesek. Kati néni kétszer annyi idős, mint tanítványa volt akkor, amikor Kati néni annyi idős volt, mint most a tanítványa. Hány éves Kati néni?
Végül a 80. születésnap megünneplésén nem lehettem ott, mert pont aznap volt édesapám vasdiplomájának az átadása. Csak az ott készült fényképeket láttam.
Időközben felépült az az osztálytársam, aki korábban Kati néni bevásárlásait intézte, és megbeszéltük, hogy ezentúl havonta váltjuk egymást ezen a poszton. Az október az osztálytársamé volt, már készültem, hogy novemberben ismét én leszek a reszortos. Tegnap csörög a mobilom, kiírja Kati néni számát. Beleszólok: Csókolom Kati néni. A vonal végén Kati néni egy "fogadott fia" válaszolt, és tájékoztatott, hogy Kati néni éjszaka álmában elhunyt.
Én meg nem tehetek egyebet, mint hogy megírom ezt a történetet, és kicsit jobban gondolok majd Kati nénire egy-egy szakmai probléma megoldása közben. Mert benne van ő minden logikusan végig vitt következtetésemben, minden jól megalapozott szakmai döntésemben, minden időben észrevett buktatóban.
Köszönöm neki.

Két film és egy színdarab

Hát igen, ritka, hogy két mozi és egy színdarab jusson egy hétre. Olyan ritkán járunk moziba, hogy én azt általában rögtön kiposztolom, most meg két egymást követő vasárnapon megnéztük A nagy füzetet és a Gravitációt, ráadásul még a Kőműves Kelement a RaM Colosseumban.

A nagy füzet
Amikor vagy két hete újra leadta tévé az Eldorádó című filmet, és abban egy forradalmár szerepében feltűnt Sőth Sándor, a Megáll az idő Pierre-je, azt beszéltük Katival, hogy vajon mi lett ezzel a színésszel. Hát filmproducer lett, aki nemcsak  Szász János Karlovy Vary-ban fődíjas filmjének, hanem korábban például Szabó István Az ajtó című filmjének is a gyártója. A nagy füzet egy ikerpár szemszögéből, illetve közösen írt naplójuk szemszögéből mutatja be a II. világháború utolsó fél évét, melyet az ikrek egy határ menti kisváros szélén egy tanyán, korábban nem ismert nagyanyjuk (Molnár Piroska) házában vészelik át.
A film Kristóf Ágota magyar születésű svájci írónő regényéből készült, aki franciául, Agota Kristof néven jelentette meg könyveit (2011-ben, halála évében megkapta a Kossuth-díjat). Az ikrek számára nemcsak a háború kegyetlen, de az az új világ is, amibe belecsöppentek, ráadásul az egész helyzetet belengi egy szörnyű családi titok. Azt gondolhattuk, hogy a film végére - akárcsak az író névrokona, Agatha Christie krimijeinek végén - mindent megtudunk, de persze csak annyit tudhattunk meg, amennyit két 12 éves fiú a történésekből ki tudott hámozni. Molnár Piroska, a nemzet színésze játéka önmagában élmény, de jó a többi szereplő és az ikerpár is, szépek és letisztultak a képek. Ha elfogadjuk, hogy egypetéjű ikernek lenni az lényegében egy lélek két testben, akkor egyedül az ikreknek adatik meg az a lehetőség, hogy ha egy döntési helyzetben nem tudnak választani, mindkét alternatívát választhatják. Ekkor azonban el kell szakadniuk egymástól. Talán ez a metafora mutatta meg legerősebben Magyarország 70 éves szétszakítottságát.

Gravitáció
(Z)űrben kering Sandra Bullock,
 Mindjárt belebolondulok!

2001 Űrodüsszeia

Madách és Stanley Kubrick (és persze Arthur C. Clarke) óta tudjuk, hogy ha az élet végső értelmét keressük, ki kell mennünk a világűrbe, de persze ott is csak a kérdés feltevéséig jutunk el. A 2001 Űrodüsszeia akkora klasszikus, hogy alig akad sci-fi, amely valamiképpen ne utalna rá. Így volt ez a posztom elején belinkelt Feledés című filmmel, de még a Charley és a csokigyár egyik jelenetében is a monolit helyett egy nagy tábla csokoládé jelenik meg az ősembereknek. Kubrick a filmet '68-ra fejezte be, én '80 körül láttam a Filmmúzeumban, és nemcsak mély mondanivalója, hanem kidolgozottsága is megdöbbentett.
A Cuarón-fívérek mostani filmje kidolgozottságban, tökéletességre való törekvésében eléri, mondanivalójában pedig megközelíti a nagy elődöt (több jelenet is konkrét utalás az Űrodüsszeiára, ezért talán jogos elődfilmnek tekinteni). Ugyanúgy hibát követ el, aki egyszerű űrhajós filmnek tekinti, mint a Kubrick-filmnél: A főhősnő űrbéli magánya a Tragédia Ádámjának és Luciferjének űrbéli utazására emlékeztet. Az viszont az én személyes ügyem, hogy vonzódom az űrhajós nőkhöz, Sandra Bullockhoz meg különösképpen.
Szerintem a Gravitációnak mindenképpen befigyel egy-két Oscar, de nem lennék megsértődve, ha A nagy füzet is kapna egyet.

Kőműves Kelemen
Több mint harminc éve a Pesti Színházban láttam a Szörényi-Bródy szerzőpáros klasszikusát, melyet hanglemezen is a magaménak mondhatok. Akkor Kelement Hegedűs D. Géza, Boldizsárt az azóta már elhunyt Szakácsi Sándor, az öregembert pedig a már szintén rég meghalt Páger Antal alakította. Emlékszem, hogy Marton László rendezése is igen nagy hatású volt, de a mostani Alföldi Róbert-rendezés ezt is felül tudta múlni.
Igen, úgy tűnik, hogy a Szörényi-Bródy brand legavatottabb színpadra vivője Alföldi lett. A Kőműves Kelement pár hónappal korábban rendezte meg, mint az István, a királyt, és itt is, akárcsak a rockoperánál, a dráma emberközelbe hozása a rendezés fő erénye. Mert sem a kereszténység felvétele, sem pedig Kőműves Kelemen feleségének feláldozása nem rejthető szimbolikus színpadi aktusok mögé, ezeket kegyetlen mivoltukban kell megmutatni, akárcsak Spielberg a Ryan közlegény megmentésében a háború borzalmait, vagy Mel Gibson A passióban Krisztus szenvedéseit. Örülök, hogy Alföldi kitart Stohl András mellett, mert nagy színész.

Tartalmas hét volt.

Az ellentmondást nem tűrés apoteózisa

Negyven évvel ezelőtt, 1973 őszén borzalmas baleset történt a Diósgyőri Vasműben. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes a Lenin Kohászati Művek öntőgödrébe zuhant az öntőformák közé és szörnyethalt. Az őt megmenteni igyekvő Énekes Sándor vezérigazgató is súlyosan megsérült. Az történt, hogy az LKM vezérigazgatója beruházási pénzt szeretett volna szerezni a martin acélmű korszerűsítésére, ezért meghívta a közelben vadászó Vályit egy rögtönzött üzemlátogatásra. A martinüzem meglátogatásának előkészítésére nem jutott túl sok idő, a termelést sem állították le, így fordulhatott elő az a szörnyű baleset, mely mind a mai napig tápot ad különféle konteóknak a reformpolitikus Vályi szándékos meggyilkolásáról.
Már 17 évesen is nagyon foglalkoztatott az eset, de később katonaságnál, munkahelyen vagy a napi politikában bőven volt alkalmam megismerni a mindenhol jelen lenni akaró, mindent jobban tudó, ellentmondást nem tűrő fontos ember típusát.
Kati nagybátyja az ötvenes években a Haditechnikai Intézetben dolgozott, híradástechnikai berendezéseket fejlesztettek a néphadsereg számára (igen, kedves blogolvasók, az 50-es években a magyar hiradástechnika katonai és polgári területen is fejlettnek számított). Kifejlesztették a walky-talky elődjét: az adó és vevőberendezések egy csukott teherautó belsejét megtöltötték. Jött Farkas Mihály megszemlélni az új haditechnikát, és ki is próbálta. Szerencsétlenségére nem akkor nyomta a gombot, amikor beszélt, hanem amikor a túloldalon próbáltak beszélni, ezért a kommunikáció nem működött. Farkas Mihály mindenkit letolt, lecsukatott, lefokozott, majd dérrel-durral távozott. Na de Pista bácsi - kérdeztem, - miért nem mondtátok neki, hogy fordítva kell? Csak nem képzeled, hogy valaki ellent mert volna neki mondani? - válaszolta.
A világ legsúlyosabb nukleáris balesetét, a csernobili katasztrófát is ennek az ellentmondást nem tűrésnek, mindent jobban tudásnak, és a túloldalon a "jobb, ha hallgatok, akkor nem lesz bajom" gondolkodásnak köszönhetjük. A kísérleti program vezetője eltérve az írásos kísérleti programtól minden védelmi működést kikapcsoltatott, a blokk ügyeletes mérnökei és a szolgálatban lévő fizikusok nem mertek neki ellentmondani, ők tudják, miért. De a Kaczynski-féle repülőbaleset sem volt túl régen. A lengyel államfő különgépe, fedélzetén magas rangú állami és katonai vezetőkkel Szmolenszk közelében leszállásra alkalmatlan látási viszonyok között csapódott a földbe. A légi irányítás a sűrű köd miatt nem javasolta a leszállást, a pilóta viszont az államfő vagy a katonai főparancsnok közvetlen utasítására mégis a landolás mellett döntött. Nem az életét, az állását féltette.
Szerencsére vannak bátor, az ellentmondástól nem félő beosztottak is. Paksi és vadászberkekben egyaránt az a legenda terjed, hogy Kocsis István egykori vezérigazgató egy hétvégén enyhén kapatosan, autója hátsó ülésén egy vadászfegyverrel próbált bemenni az erőműbe. Az őrnek sikerült útját állni...
Deutsch Tamás - regnáló sportminiszterként - egy ipari katasztrófa helyszínére szeretett volna eljutni, gondolta, megnézi, mi a helyzet, ha már arra jár. Az ő autóját is visszafordították. Ugyanígy nem engedték be az egyik laktanyába Szabó János akkori honvédelmi minisztert: a kapuügyeletes felszólította, hogy igazolja magát. Bár ez egy laktanyában teljesen normális eljárás, Szabó nem vette jó néven a dolgot, ezért minden magyar laktanyába elküldette arcképét, hogy azonnal felismerjék.
Bár Orbán Viktorról nem mondható el, hogy kevéssé ismert politikus lenne, egyszer mégis előfordult vele, hogy egy választáskor hazaküldték a szavazókörből, mert a lakcímkártyáját otthon hagyta. De ez már rég volt, vajon ma is hazaküldenék-e?
Szóval Vályi Péter szörnyű balesetéről az jutott eszembe, hogy mostanában mintha megint egyre több lenne a Operaház vezetésétől a labdarúgás átszervezésén keresztül az árvízvédelemig mindenhez értő, ellentmondást nem tűrő politikus. Pedig aki nem tűri a kritikát, előbb-utóbb bólogató Jánosokkal lesz körülvéve, és tökéletesen elszakad a valóságtól.

Minek nevezzelek?

Esterházynál olvastam, hogy gépírónője, aki a kézzel írt kéziratlapokat számítógépre viszi, rosszallóan szóvá tette, hogy olyan "csúnya" szavakat használ, mint pl. faszom. Miért, mit kellett volna írnom? - kérdi az író. Hát hogy a nemi szervem. Írhattam volna - válaszolt Esterházy, de attól az még a faszom marad.
Az, hogy mit tekintünk csúnya, vagy politikailag nem korrekt szónak vagy kifejezésnek, többnyire közmegegyezés kérdése és idővel folyamatosan változik attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben (káromkodásban, szlengben) fordul elő leginkább. A nemi szervekre és nemi tevékenységre vonatkozó, ma már nem éppen szalonképesnek számító szavak egykor teljes jogú szavai voltak nyelvünknek. Egy középkori orvosi könyv a szeméremajkakra ezt a kifejezést használja: az pelcsának csolnakos tornácza. Illyés pedig ironikusan így reagál arra a szlovák történészek által vallott nézetre, hogy az a bizonyíték, hogy a magyar milyen barbár nép volt, hogy a földművelésre vonatkozó összes szavunk szláv eredetű, ezért nyilván korábban nem ismertük ezeket a fogalmakat: A picsa szavunk is szláv eredetű, mégsem valószínű, hogy a honfoglalás előtt nem ismertük ezt a dolgot.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a politikai korrektség jegyében Németországban a cigánypecsenyét mostantól pusztapecsenyének, a cigányszószt, pedig pikáns szósznak kell nevezni. Valóban a népek, nemzetiségek elnevezésének megítélése sokat változott az idők során. A muszka, oláh, tót, rác megnevezésekre kétségtelenül rakódott egy kis pejoratív felhang, helyettük az orosz, román, szlovák, szerb megnevezés az illendő. Pedig nemcsak régi családneveink, de régi helységneveink is hordozzák a ma már nem javasolt népneveket: Ráckeve, Tótkomlós.
A cigány szóhoz is sok negatív felhang kapcsolódott, ezért manapság hivatalosan a roma kifejezést használják, bár maguk a cigányok nem a cigány szót sérelmezik, hanem azokat a negatív kontextusokat, melyekben elhangzik: cigánybűnözés, cigánykodás, nem szokta a cigány a szántást stb. Helyettesítsük be ezekbe a kifejezésekbe a roma szót, nem lesz szalonképesebb a jelentés. Ugyanakkor a cigányzenész, cigánykerék, cigánypecsenye ellen semmi kifogás nem lehet. De ha a jövőben a cigány szó kizárólag negatív kontextusban, szitokszóként hangzik el, akkor ugyanarra a sorsra jut, mint a tót vagy az oláh. Ezért akkor lennénk igazán politikailag korrektek, ha nem mondanánk le a népnevek pozitív vagy semleges szövegkörnyezetben való használatáról, ahogy 150 évvel ezelőtt sem okozott problémát Mikszáth Jó palócok című könyve, vagy A nagyidai cigányok Arany Jánostól.
Az USA a politikai korrektség élharcosa. A négereket már gyerekkoromban is színesbőrűeknek illett nevezni, de manapság már csak az afroamerikai számít elfogadhatónak. A nemek indokolatlan megkülönböztetése ellen is harcolnak még a foglalkozások elnevezésében is. A németben van nemi megkülönböztetés a foglalkozások nevében: Lehrer-Lehrerin (tanár-tanárnő), KellnerKellnerin (pincér-pincérnő), Friseur-Friseuse (fodrász-fodrásznő). Az USA-ban ilyen megkülönböztetés egyenesen tilos. Amióta teljesen elfogadott, hogy az apukák maradnak otthon a gyerekekkel és az anyuka dolgozik, a housewife (háztartésbeli) szó helyett a nemtelen homemaker-t kell használni még akkor is, ha nőről van szó.
A magyar közbeszédben is gyakran találkozunk az adott foglalkozást űző személy nemének indokolatlan megjelölésével. Ha pl. azt olvassuk: A bírónő nem vette figyelembe a szakértői véleményt, akkor érzünk benne egy kis hímsoviniszta felhangot. Nyilván a közlésben semmi jelentősége nincs annak, hogy a bíró férfi volt-e vagy nő. Az ügyvédnő, tanárnő, képviselő nő kifejezéseknek is csak akkor van helyük, ha valami különleges ok van a nemi megkülönböztetésre.
Bízom benne, hogy mi magyarok inkább az egyre útszélibbé váló politikai közbeszéd megszelídítésére koncentrálunk, és mellette nem kell lemondanunk a cigánypecsenyéről, rácpontyról vagy zsidótojásról.

Nyomtató

Miért ír az ember posztot egy nyomtatóról? Mert van egy-két tanulsága.
Pontosan tíz éve vásároltunk egy HP DeskJet 5550-es tintasugaras nyomtatót Sulinetre (Magyar Bálint, áldassék a neve). Mondjuk, nálunk jogos volt a Sulinet, Bori és Orsi elég sok iskolai feladatot nyomtattak ki rajta. Már rögtön perbe-haragba kerültem a HP-vel. Az történt ugyanis, hogy a nyomtatót nyár végén vásároltuk, és a HP egy nyereményakciót hirdetett szeptember végi sorsolással, egy autó volt a fődíj. Akkor épp a Fiat Typo lecserélésén törtük a fejünket (majd az autócseréről is írok egy posztot). Gondoltam, nyáron kevesen vesznek számítástechnikai terméket, jó esélyünk van. Szeptember végén nézem a honlapot, megvolt-e  a sorsolás. Akkor látom, hogy a nyeremény kisorsolását januárra halasztották, vagyis bevonták a nyereményakcióba a teljes karácsonyi forgalmat. Úgy berágtam, hogy feljelentettem a HP-t a versenyhivatalnál, hogy csalárd módon hirdettek nyereményakciót. Persze nem lett az ügyből semmi.
Aztán kb. öt év múlva újra a bögyömbe került a cég. Volt egy HP notebook-om, mely nem sokkal a garancia lejárta után meghibásodott. Megjavíttattam egy vagyonért, de legközelebb - természetesen megint a garancia után - ismét előjött a hiba. Az internetes fórumok tanulmányozása után kiderült, hogy őrjöngő júzerek százainál jelentkezett ugyanaz a hiba egy hibásan beforrasztott alkatrész miatt. Persze a HP nem ismerte be, hogy típushibáról van szó, mert akkor vissza kellett volna hívnia az összes ilyen típusú készüléket. A második hiba miatt kénytelen voltam leselejtezni a notebook-ot.
Visszatérve a nyomtatóra: Hűségesen kiszolgált minket tíz éven keresztül. És itt most kénytelen vagyok egy kicsit szakmázni. Otthoni számítógépes hálózatunkon egy nyomtatószerveres wi-fi router van, vagyis az én, valamint Bori és Orsi notebook-járól is vezeték nélkül lehetett nyomtatni. A nyomtató és fájlmegosztást a Windows operációs rendszer a hálózat SMB nevű alkalmazás-rétegén keresztül oldja meg. Ez a hálózati réteg az NTLM autentikációs protokollt használja a felhasználók hozzáférési jogának ellenőrzésére. Sajnos a Windows fejlődésével az NTLM újabb, biztonságosabb verzióját fejlesztették ki, ezért inkompatibilitási problémák jelentkezhetnek: a szerver és a kliens közül az egyik csak a régebbi, a másik csak az újabb autentikációs módszert ismeri, ezért nem értik meg egymást. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha valamelyik eszköz nem Windows-alapú, hanem mondjuk Linux-os, akár csak az én routerem. Mivel a Windows a legtöbb esetben automatikusan telepíti a frissítéseket, előállhat a rendszergazdák rémálma: egyik napról a másikra a kliensek nem tudnak a szerverhez kapcsolódni, nem érik el a fájlokat vagy a nyomtatókat.
Na pont ez történt Borival: egyszer csak elkezd nekem panaszkodni, hogy nem tud nyomtatni. Kiderült, hogy egy rendszerfrissítés után gépe hálózati felderítője már nem talált rá a nyomtatószerverre. Ilyenkor persze vissza lehet állítani az operációs rendszer egy régebbi verzióját, esetleg meg lehet próbálni a routerre egy újabb förmvert keresni, új nyomtatószervert is üzembe lehet állítani, de én elérkezettnek láttam az időt a tízéves nyomtató nyugdíjba küldésére.
Természetesen ma már egy úgynevezett multifunkciós készülék (nyomtat, másol, szkennel) is kevesebbe kerül, mint az a sulinetes ár, amit annak idején fizettem a HP nyomtatóért, ráadásul vezeték nélküli hálózattal is rendelkezik, vagyis oda teszem a lakásomban, ahol helyet találok neki. Nem SMB-rétegen keresztül történik az elérése, vagyis megszűnnek az inkompatibilitási problémák (persze csak néhány évre). Egy Canon PIXMA MG5350 típusú készülékre esett a választásom, ezt már nemcsak a Windows-os, hanem az Android-os gépek is elérik, így a nemrég beszerzett (és kiposztolt) szerkezetünk is.
Egyszóval a számítástechnika egyre sebesebben pörgő mókuskereke ismét belehajszolt egy új - lássuk be, nem túl nagy értékű - beruházásba, és valami azt súgja nekem, ez a nyomtató nem fogja megérni tízéves születésnapját. Na nem azért, mert tönkremegy, hanem mert ugyanúgy elavul és inkompatibilis lesz az új eszközökkel, akárcsak az elődje.

Izrael Egyiptomban

Kamaszkoromban nagyon szerettem a komolyzenét, már egy héttel előre bejelöltem a rádióújságban azokat a zenéket, amik érdekelnek, esetleg fel akarom venni magnóra.
Ugyanígy jelöltem be 1973 őszén Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumát, és csodálkoztam, hogy miért adnak helyette valami mást. Akkor még nem tudtam, hogy október 6-án kitört a jóm kippuri háború. Szegény szerkesztő, mit magyarázkodhatott, hogy pont arra a napra tűzte műsorra Händel számtalan bibliai témájú oratóriuma közül pont ezt. Mivel abban az időben a szocialista tábor, élén a Szovjetunióval egyértelműen a háborúban résztvevő Egyiptom és Szíria oldalán állt, ezt akár valamiféle jeladásnak, titkos üzenetnek is tekinthették.
Jeladás ide, jeladás oda, a pontosan 40 évvel ezelőtt - bibliai idő - kirobbant háború készületlenül érte az ünneppel elfoglalt Izraelt, és az első néhány nap komoly arab katonai sikereit csak nagy nehézségek és nagy veszteségek árán sikerült megfordítani. Egyiptomban október 6-a mind a mai napig nemzeti ünnep. Egyiptom a Szuezi csatornát átlépve benyomult a Sinai-félszigetre, Szíria pedig a Golan-fennsíkra.
Abban az időben, 17 évesen nemigen foglalkoztatott a közel-keleti helyzet, csak később, amikor már érdekelt a kérdés, tudtam meg, hogy a jóm kippuri háborút mint a 4. arab-izraeli háborút tartják nyilván. A 3. háború az 1967-es hatnapos háború volt. Zsuzsi nővérem a Mészáros utcába járt művészi tornázni Berczik Sárához. Csoporttársa volt az izraeli nagykövet lánya is. A '67-es háború után hazánk azonnal megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, és csak több mint 20 év múlva, 1988-ban nyitottak meg újra a nagykövetségek Budapesten illetve Tel-Avivban. Zsuzsi jó barátságban volt a nagykövet lányával, sőt, gyakran a követség gépkocsijával hozták haza nővéremet az edzésről, ezért nagyon sajnálta, hogy haza kellett utazniuk. '67 őszétől nővérem a József Attila (most már megint Szent Imre) Gimnáziumba kezdett járni, ahol KISZ-gyűlés keretében el kellett ítélniük az "agresszor" Izraelt. Zsuzsi, ha finoman is, de védelmébe vette Izraelt, ami miatt otthon apámtól komoly fejmosást kapott.
A hivatalos elítélés ellenére a '60-as, '70-es, '80-as években a magyarok többsége Izraellel szimpatizált, számos vicc született az arab-izraeli háborúkról. Íme az egyik:
A Sinai-félszigeten nagy páncélos ütközet zajlik. Kohn kikiabál a tankból: Ali, hol vagy? Mire az egyik egyiptomi tankból kinéz Ali: Ki szólít?. Erre Kohn lelövi szegény Alit. Gondolják az egyiptomiak, hogy ezt ők is meg tudják csinálni. Ahmed kikiabál a tankból: Kohn, hol vagy? Mire Kohn: Ki kérdezi? Válaszul Ahmed kidugja fejét a tankból: Hát én, Ahmed. Így aztán szegény Ahmedet is lelövik.
A jóm kippuri háború óta eltelt 40 évben öt béke Nobel-díjat is kiosztottak a közel-keleti konfliktus kapcsán: 1978-ban Begín izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök részesült a kitüntetésben az egyiptomi-izraeli békekötésért (melyet Camp David-ben Carter amerikai elnök aszisztálásával hoztak tető alá),  1994-ben pedig Arafat, a PFSZ elnöke, Rabin miniszterelnök és Peresz külügyminiszter az izraeli-palesztin megállapodás miatt (mely szintén egy amerikai elnök, Clinton bábáskodása mellett született).
Azt, hogy a térségben sokan nem örülnek a békének az is mutatja, hogy feltehetően Szadatnak és Rabinnak is az egyezkedés miatt kellett meghalnia, de Arafat ellen is számtalan merényletet kíséreltek meg.
1990 óta, mióta Kati révén sok izraeli ismerősöm és rokonom lett, jobban érdekel az izraeli külpolitika, Orsi kivándorlása óta pedig különösen aggódunk a fenyegető szíriai és iráni helyzet miatt.