Azért írok időről időre elektronikus kütyüimről, mert mi tagadás, szívemhez nőnek. Így nőtt a szívemhez az a Toshiba Satellite A3000 laptop is, ami pontosan 10 évig szolgált. 2009 novemberében cseréltem le HP laptopomat, amely mindössze négy évig szolgált, mert egy típushibás darab volt.
A Toshiba laptopomhoz még Windows Vista operációs rendszer járt, és hozzá kapcsolódik a közösségi médiumokban való első szereplésem, hiszen a Twitterhez 2010 januárjában csatlakoztam, a Facebookhoz 2010 őszén, a Blogspoton 2011 januárja óta írom a posztjaimat, az első YouTube feltöltésem 2013 tavaszán volt (a Trafikdal), a Coub-ra pedig 2014 nyara óta töltök fel 10 másodperces szösszeneteket.
Fél év múlva, 2010 májusában Bori a 18. születésnapjára kapott egy ASUS Eee típusú netbookot, ez már Windows 7-tel érkezett, és hűséggel szolgálta Borit két egyetemen valamint az amszterdami ösztöndíja során. Számos szakdolgozatot és beadandót írt meg ezen a gépen, de a vége felé már nagyon rogyadozott a gép, ezért kb. két éve a cége vett neki az Ebay-en egy HP-t, azon dolgozik, most is vele van Kisinyovban (Tudtátok, hogy Kisinyov magyarul Kisjenő?).
Orsi 2012 novemberében, 18. születésnapjára egy Sony VAIO típusú netbookot kapott, azzal utazott ki Izraelbe és azt használta tanulmányi során. Ez már Windows 8 operációs rendszerrel működött (emlékszem, milyen hülyén éreztem magam egy teljesen más filozófiájú operációs rendszerrel, fel is háborodtak a felhasználók, ezért a Microsoft nagyon hamar kijött a Windows 8.1-gyel, ami kicsit visszakanyarodott a régi Windowsok felé. Ez a gép kb. három éve tönkrement, ekkor vettünk Orsinak egy Lenovo YOGA tabletként is funkcionáló notebookot. Viszont a régi Sony-t megjavíttattuk, most Petra használja.
A régi Toshiba már eléggé beteges volt: akkumulátorát kétévente kellett cserélni, a végén már tudomásul vettük, hogy csak töltőről lehet használni, a Windows Vista supportja megszűnt, már nem futott rajta a Skype és a Chrome. A kikapcsolása 5 percig, a bekapcsolása 15 percig tartott, és hibás akkumulátora miatt alvó módba se lehetett kapcsolni, ezért az utóbbi időben hibernált állapotban kapcsoltuk ki.
Mostanra elszántam magam a cserére. Három hónapos ERBE-s ténykedésem során egy Dell notebookom volt, eléggé megkedveltem finoman kattanó billentyűzetét, sajnáltam, hogy le kellett adnom, ezért egy Dell Inspiration 3580-asra esett a választásom. i7-es processzorával, 8 GB RAM-jával és SSD merevlemezével lényegesen gyorsabban megy rajta a filmszerkesztés, mint elődjén. Természetesen már Windows 10 Home operációs rendszerrel kaptam. Ezen született meg legújabb dalom, a Kipcsak-csacsacsa, amiről előző posztomban már írtam.
Sok családi videót is szerkesztettem a régi Toshibán, Bori és Orsi 18. születésnapjára készültek filmek, különféle utazásaink videóit is feldolgoztam, de gimnazista osztálytársaim is nagyon várták minden közös síelés után a filmjeimet, és most, a 45. érettségi találkozónkról is egy egészen jó filmet sikerült készítenem. Ez mostantól sokkal könnyebb lesz, mérésem szerint kb. 20-szor gyorsabb a filmfeldolgozás az új gépen.
Azt nem tudom, hogy ez kibír-e a kezem alatt 10 évet mint az elődje, de ígérem, hogy vigyázni fogok rá.
Parlament
2019. október 24., csütörtök
2019. október 22., kedd
Táncos dalaim a világhálón
Most, hogy a budapesti kipcsakokról készült csacsacsám már a 10 ezres nézettség fölött jár, muszáj említést tennem azokról a dalaimról, melyekhez táncot is szerkesztettem.
Két éve, a Soros-tervről tartott nemzeti konzultáció kapcsán írtam egy dalt és azon gondolkodtam, milyen filmet szerkesszek alá. Ez a dal is úgynevezett "hánytorgatós" dal volt, azaz az Orbán rendszer bűneit sorolta fel, mindazokat az ügyeket, amelyekről nem beszélhetünk, "mert mindennél fontosabb a konzultáció". Adta volna magát valami slide-show, de azért az már elég unalmas, így táncok után kezdtem kutatni a világhálón, így született meg Ne hagyjuk szó nélkül! (konzultációs dal) című videóm:
A Fidesz csak nem tudott leszállni a Soros-lóról, pár hónappal a választások előtt a parlament elé terjesztették a Stop Soros törvénycsomagot, engem pedig a "Stop Soros" ritmusa csacsacsára ingerelt. Ezúttal azonban táncos mackókat választottam a filmhez, ezért a dal bombasiker lett, mackóimat mind a mai napig használják a törvénycsomag illusztrálásához:
A Fidesz a választásokon tönkreverte a teszetoszáskodó ellenzéket, de én kitartóan készítettem tovább dalaimat. Orbánék álszent szájkereszténykedéséről is készítettem egy dalt, azt a címet adtam neki: Soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség). A dal refrénje alatt egy pap táncol teljes ornátusban. Gondolkodtam, nem fogják-e istenkáromlásnak tekinteni ezt a dalt, de szerintem Orbánék pálfordulása volt az igazi istenkáromlás: ugyanolyan magas erkölcsi piedesztálról hirdetik most a kereszténység védelmét, mint 25 évvel ezelőtt a liberalizmust.
A 2/3-ad dal című dalomat azért írtam, mert bármit szóvá tett az ellenzék (CEU elűzése, Akadémia szétverése), szinte élből jött a válasz: erre szavazott a kétharmad. Zenének Merle Travis Sixteen Tons című dalát választottam, és sikerült is a dal eredeti kíséretét letöltenem. Találtam hozzá egy amatőr táncos felvételt, amelyen pont erre a dalra táncol két lány, végül ezt a felvételt tettem be a dal alá:
A választáson egyéni választókerületben alulmaradt, butaságát végtelen szervilizmussal kompenzáló, kettős párttagsággal (fideszes és kereszténydemokrata egyszerre) rendelkező Hollik Istvánnak is sikerült egy kiadósat sorosoznia. Hirtelen felindulásból Edoardo Vianello Guarda come dondolo című tvisztjére énekeltem fel, mennyire rettenetesen primitívnek tartom Hollikot. Ez alá is egy táncos felvételt választottam, bár ezek a táncosok egy másik twisztre járták eredetileg.
A közszolgálati médiumok párthűsége, az ellenzéki képviselőknek az MTVA épületéből való kiszorítása indított arra, hogy megírjam a Közszolgál(l)ati dal című dalomat, melyen cuki állatok nevetik ki a híradót, és a refrén alatt ez zabálnivaló orangután ropja a táncot.
Az európai parlamenti választások előtt - akárcsak öt éve - egy Orbán napi fohászt tettem fel a világhálóra, a nóta alatt bőgatyás táncosok bottal járják a legényest.
Augusztus végén Halász János, a Fidesz szóvivője zavarba ejtő sajtótájékoztatót tartott: Kifejtette, hogy Gyurcsány Ferenc akar lenni az ellenzék vezetője, és be akarja telepíteni a migránsokat. Halász bejelentette, hogy tájékoztató kampányt indítanak a "szokásos" eszközökkel (ez óriásplakátokat, tévéreklám-szpotokat és újsághirdetéseket szokott jelenteni). A dolog érdekessége, hogy végül ebből a tájékoztató kampányból nem lett semmi, az önkormányzati választások előtti választási kampány egészen más irányba kanyarodott el. Én viszont rámozdultam a dologra, és elkészítettem a Gyurcsány a hibás- vagy valaki más című dalomat, és a refrén alá betettem azt a táncos produkciót, melyet Gyurcsány még 15 éve, miniszterelnök korában saját magáról vett fel.
És akkor most jöjjön legújabb táncos dalom története, mely legnézettebb dalom lett az utolsó másfél évben, a Stop Soros óta, egyúttal hetedik legnézettebb dalom.
Tavaly óta Magyarország megfigyelői státusszal vesz részt a Türk Tanács munkájában, és immár másodszor miniszterelnöki szinten képviseljük Magyarországot ezen a fórumon. Az, hogy a jelenlegi kormányzatnak nem fűlik a foga a finnugor nyelvrokonsághoz, és a közép-ázsiai despota diktatúrákban keressük a magyarok rokonait, az egy dolog. Idén 200 éve született Reguly Antal, a magyarországi finnugrisztika kiemelkedő képviselője, aki Észak-Urál területén kutatta a magyarság eredetét. Mivel a nyelvészet objektív tudomány, a finn-magyar nyelvrokonság nem lehet vita kérdése. Mégis a Reguly-évfordulót agyonhallgattuk, a Nemzeti Bank az emlékévre tervezett emlékérme-kibocsájtást visszavonta. A türk népek és a magyar nép közötti genetikai kapcsolat szintén faktum, de sem nyelvi, sem kulturális, sem vallási, sem történelmi (ami az elmúlt 500 évet illeti) közösségünk nincs ezekkel a népekkel: sem a népzenénk, sem népművészetünk, sem gasztronómiánk, sem mezőgazdasági kultúránk nem a türk eredetben gyökerezik.
Viszont ezek az országok a legócskább diktatúrák, melyeket értékalapon meg kellene tagadnunk. Azerbajdzsán urának egy keresztényt álmában meggyilkoló muszlim orgyilkost adtunk ki, Kazahsztán örökös diktátoráról még életében elnevezték a fővárost, Saparmyrat Nyýazow, a türkmenbasi istenkirályként uralkodott Türkmenisztánban élete végéig, utódja ideje alatt sem sokat csökkent a személyi kultusz. Ezen országok vezetőivel a magyar miniszterelnök gyakrabban találkozik, mint saját szövetségeseivel.
Idén bejelentette, hogy a magyarokban is folyik kipcsak vér, és a magyar kipcsak törzsek (!) vezetője is Nurszultan Nazerbajev volt Kazah elnök. Mindezt nem volt képes kínos mosolygással vegyes feszengés nélkül végigmondani, az egész olyan komikus volt, hogy azóta kipcsak-lázban égnek a magyarok. Én pedig nem tehettem mást, mint megírtam a Kipcsak-csacsacsát. A zenéhez sikerült olyan kirgiz népi táncot találnom, ami nagyon jól illik a csacsacsa ritmusához. Természetesen nem akartam megsérteni sem a kun-kipcsak hagyományaikat ápoló magyarokat, sem pedig a közép-ázsiai kipcsak népeket.
Jöjjön akkor a dal, a Kipcsak-csacsacsa:
Update 2019. 12. 12.
Újságíró rajongóm, Szily László jóvoltából a dalt lehozta a 444, így előre grádicsolt az 5. helyre, megelőzve a Stop Sorost és az Orbán Viktor és Bözsi nénit.
Update 2019. 12. 17.
Szily megint lehozta a dalt a 444-en, így a Kipcsak-csacsacsa feljött a harmadik helyre , megelőzve a Trafikdalt és a Kerítésdalt.
Update 2019. 12. 31.
Dalom feljött a második helyre, mert a 444 a Tesco-dalt feltette az évtized politikai dalainak ranglistájára, de megemlítette a Kipcsak-csacsacsát is.
Két éve, a Soros-tervről tartott nemzeti konzultáció kapcsán írtam egy dalt és azon gondolkodtam, milyen filmet szerkesszek alá. Ez a dal is úgynevezett "hánytorgatós" dal volt, azaz az Orbán rendszer bűneit sorolta fel, mindazokat az ügyeket, amelyekről nem beszélhetünk, "mert mindennél fontosabb a konzultáció". Adta volna magát valami slide-show, de azért az már elég unalmas, így táncok után kezdtem kutatni a világhálón, így született meg Ne hagyjuk szó nélkül! (konzultációs dal) című videóm:
A Fidesz csak nem tudott leszállni a Soros-lóról, pár hónappal a választások előtt a parlament elé terjesztették a Stop Soros törvénycsomagot, engem pedig a "Stop Soros" ritmusa csacsacsára ingerelt. Ezúttal azonban táncos mackókat választottam a filmhez, ezért a dal bombasiker lett, mackóimat mind a mai napig használják a törvénycsomag illusztrálásához:
A Fidesz a választásokon tönkreverte a teszetoszáskodó ellenzéket, de én kitartóan készítettem tovább dalaimat. Orbánék álszent szájkereszténykedéséről is készítettem egy dalt, azt a címet adtam neki: Soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség). A dal refrénje alatt egy pap táncol teljes ornátusban. Gondolkodtam, nem fogják-e istenkáromlásnak tekinteni ezt a dalt, de szerintem Orbánék pálfordulása volt az igazi istenkáromlás: ugyanolyan magas erkölcsi piedesztálról hirdetik most a kereszténység védelmét, mint 25 évvel ezelőtt a liberalizmust.
A 2/3-ad dal című dalomat azért írtam, mert bármit szóvá tett az ellenzék (CEU elűzése, Akadémia szétverése), szinte élből jött a válasz: erre szavazott a kétharmad. Zenének Merle Travis Sixteen Tons című dalát választottam, és sikerült is a dal eredeti kíséretét letöltenem. Találtam hozzá egy amatőr táncos felvételt, amelyen pont erre a dalra táncol két lány, végül ezt a felvételt tettem be a dal alá:
A választáson egyéni választókerületben alulmaradt, butaságát végtelen szervilizmussal kompenzáló, kettős párttagsággal (fideszes és kereszténydemokrata egyszerre) rendelkező Hollik Istvánnak is sikerült egy kiadósat sorosoznia. Hirtelen felindulásból Edoardo Vianello Guarda come dondolo című tvisztjére énekeltem fel, mennyire rettenetesen primitívnek tartom Hollikot. Ez alá is egy táncos felvételt választottam, bár ezek a táncosok egy másik twisztre járták eredetileg.
A közszolgálati médiumok párthűsége, az ellenzéki képviselőknek az MTVA épületéből való kiszorítása indított arra, hogy megírjam a Közszolgál(l)ati dal című dalomat, melyen cuki állatok nevetik ki a híradót, és a refrén alatt ez zabálnivaló orangután ropja a táncot.
Az európai parlamenti választások előtt - akárcsak öt éve - egy Orbán napi fohászt tettem fel a világhálóra, a nóta alatt bőgatyás táncosok bottal járják a legényest.
Augusztus végén Halász János, a Fidesz szóvivője zavarba ejtő sajtótájékoztatót tartott: Kifejtette, hogy Gyurcsány Ferenc akar lenni az ellenzék vezetője, és be akarja telepíteni a migránsokat. Halász bejelentette, hogy tájékoztató kampányt indítanak a "szokásos" eszközökkel (ez óriásplakátokat, tévéreklám-szpotokat és újsághirdetéseket szokott jelenteni). A dolog érdekessége, hogy végül ebből a tájékoztató kampányból nem lett semmi, az önkormányzati választások előtti választási kampány egészen más irányba kanyarodott el. Én viszont rámozdultam a dologra, és elkészítettem a Gyurcsány a hibás- vagy valaki más című dalomat, és a refrén alá betettem azt a táncos produkciót, melyet Gyurcsány még 15 éve, miniszterelnök korában saját magáról vett fel.
És akkor most jöjjön legújabb táncos dalom története, mely legnézettebb dalom lett az utolsó másfél évben, a Stop Soros óta, egyúttal hetedik legnézettebb dalom.
Tavaly óta Magyarország megfigyelői státusszal vesz részt a Türk Tanács munkájában, és immár másodszor miniszterelnöki szinten képviseljük Magyarországot ezen a fórumon. Az, hogy a jelenlegi kormányzatnak nem fűlik a foga a finnugor nyelvrokonsághoz, és a közép-ázsiai despota diktatúrákban keressük a magyarok rokonait, az egy dolog. Idén 200 éve született Reguly Antal, a magyarországi finnugrisztika kiemelkedő képviselője, aki Észak-Urál területén kutatta a magyarság eredetét. Mivel a nyelvészet objektív tudomány, a finn-magyar nyelvrokonság nem lehet vita kérdése. Mégis a Reguly-évfordulót agyonhallgattuk, a Nemzeti Bank az emlékévre tervezett emlékérme-kibocsájtást visszavonta. A türk népek és a magyar nép közötti genetikai kapcsolat szintén faktum, de sem nyelvi, sem kulturális, sem vallási, sem történelmi (ami az elmúlt 500 évet illeti) közösségünk nincs ezekkel a népekkel: sem a népzenénk, sem népművészetünk, sem gasztronómiánk, sem mezőgazdasági kultúránk nem a türk eredetben gyökerezik.
Viszont ezek az országok a legócskább diktatúrák, melyeket értékalapon meg kellene tagadnunk. Azerbajdzsán urának egy keresztényt álmában meggyilkoló muszlim orgyilkost adtunk ki, Kazahsztán örökös diktátoráról még életében elnevezték a fővárost, Saparmyrat Nyýazow, a türkmenbasi istenkirályként uralkodott Türkmenisztánban élete végéig, utódja ideje alatt sem sokat csökkent a személyi kultusz. Ezen országok vezetőivel a magyar miniszterelnök gyakrabban találkozik, mint saját szövetségeseivel.
Idén bejelentette, hogy a magyarokban is folyik kipcsak vér, és a magyar kipcsak törzsek (!) vezetője is Nurszultan Nazerbajev volt Kazah elnök. Mindezt nem volt képes kínos mosolygással vegyes feszengés nélkül végigmondani, az egész olyan komikus volt, hogy azóta kipcsak-lázban égnek a magyarok. Én pedig nem tehettem mást, mint megírtam a Kipcsak-csacsacsát. A zenéhez sikerült olyan kirgiz népi táncot találnom, ami nagyon jól illik a csacsacsa ritmusához. Természetesen nem akartam megsérteni sem a kun-kipcsak hagyományaikat ápoló magyarokat, sem pedig a közép-ázsiai kipcsak népeket.
Jöjjön akkor a dal, a Kipcsak-csacsacsa:
Update 2019. 12. 12.
Újságíró rajongóm, Szily László jóvoltából a dalt lehozta a 444, így előre grádicsolt az 5. helyre, megelőzve a Stop Sorost és az Orbán Viktor és Bözsi nénit.
Update 2019. 12. 17.
Szily megint lehozta a dalt a 444-en, így a Kipcsak-csacsacsa feljött a harmadik helyre , megelőzve a Trafikdalt és a Kerítésdalt.
Update 2019. 12. 31.
Dalom feljött a második helyre, mert a 444 a Tesco-dalt feltette az évtized politikai dalainak ranglistájára, de megemlítette a Kipcsak-csacsacsát is.
2019. október 19., szombat
Ronda pulcsi
Azt hiszem, a 18 éve forgatott Bridget Jones naplója című film után vált kultikus tárggyá a karácsonyi ronda pulcsi, vagy ahogyan az angolok mondják, ugly Christmas sweeter.
Azóta nálunk is elterjedt, már nemcsak családi, de vállalati karácsonyi bulikon is hordják ezt a kizárólag csak karácsonykor használható ruhadarabot. Ronda pulcsis jótékonysági bulik, ronda pulcsis futás, de még világnapja is van a ronda pulcsiknak, december 20.
(Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy mennyire gyorsan tudnak új szokások elterjedni, és itt nemcsak a már teljesen általánossá vált Halloween-re és Valentin napra gondolok, de pl. az esküvőkhöz, lagzikhoz kapcsolódó szokásokra, a gyerekszületés utáni "tejfakasztó" bulikra is. Miközben a globalizáció gyökeresen átforgatja az életünket, megmosolyogtató ősi szokásainkat félteni a migránsoktól, vagy azt hangoztatni, hogy ereinkben ősi kipcsak-vér csörgedez. Tudomásul kell venni, hogy napjaink mítoszai és szokásai Hollywood-ból erednek.)
Mellesleg nemcsak a karácsonyi ronda pulcsi az egyetlen ruhadarab, amit híres filmeknek köszönhetünk: a Harry Potter-filmek után divatba jött a "Weasley sweater", a monogramos, rosszul szabott kézzel kötött pulcsi, mert a történet szerin Ron Weasleay mamája minden karácsonyra egy ilyen pulcsit kötött a gyerekeinek. Aki viszont nem szívesen hordja az idétlen nyakú ruhadarabot, annak ott vannak a Roxfort négy házának címerével díszített ruhadarabok (talán mondanom sem kell, hogy a griffendéles a legnépszerűbb). Egy ilyen pulóvert Petra is birtokol, Bori hozta neki Londonból.
Visszatérve a karácsonyi ronda pulcsira, már én is nagyon vágytam egy ilyen ruhadarabra, és legutolsó karácsonykor meg is lepett vele a Jézuska. Hordtam is az ünnepek alatt, de aztán azon gondolkodtam, hogy mikor máskor hordható. A síelések alkalmával még elmegy, de hétköznapokon csak nem vesz fel az ember karácsonyi ronda pulcsit.
Aztán jött a főpolgármester-választás, és rögtön más értelmet nyert a karácsonyi pulóver is. Először a Facebook-on tettem közzé egy karácsonyi pulóveres szelfit, hogy én már nagyon várom a Karácsonyt (így, nagy kezdőbetűvel), majd a szavazás után Borival is toltunk egy szelfit a fácséra.
A pulcsi beváltotta várakozásunkat. Nem ez az egyetlen ruhadarab, amit protest-jelleggel hordok. Még két és fél évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a tortúra a CEU ellen, Boritól kaptam egy CEU-s pulóvert. Azt is büszkén viselem, bár az sajnos nem hozott szerencsét.
 |
| Renée Zellweger és Colin Firth a film ikónikus jelenetében |
(Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy mennyire gyorsan tudnak új szokások elterjedni, és itt nemcsak a már teljesen általánossá vált Halloween-re és Valentin napra gondolok, de pl. az esküvőkhöz, lagzikhoz kapcsolódó szokásokra, a gyerekszületés utáni "tejfakasztó" bulikra is. Miközben a globalizáció gyökeresen átforgatja az életünket, megmosolyogtató ősi szokásainkat félteni a migránsoktól, vagy azt hangoztatni, hogy ereinkben ősi kipcsak-vér csörgedez. Tudomásul kell venni, hogy napjaink mítoszai és szokásai Hollywood-ból erednek.)
 |
| Ron és Harry Weasley-pulcsiban |
 |
| Petra griffendéles pulcsiban |
Aztán jött a főpolgármester-választás, és rögtön más értelmet nyert a karácsonyi pulóver is. Először a Facebook-on tettem közzé egy karácsonyi pulóveres szelfit, hogy én már nagyon várom a Karácsonyt (így, nagy kezdőbetűvel), majd a szavazás után Borival is toltunk egy szelfit a fácséra.
 |
| Borival a szavazás után karácsonyi pulcsiban |
A pulcsi beváltotta várakozásunkat. Nem ez az egyetlen ruhadarab, amit protest-jelleggel hordok. Még két és fél évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a tortúra a CEU ellen, Boritól kaptam egy CEU-s pulóvert. Azt is büszkén viselem, bár az sajnos nem hozott szerencsét.
 |
| Borival CEU-s pulóverben |
2019. október 15., kedd
Ellenszélben se ess pánikba, hanem szerveződj!
Az önkormányzati választások fideszes eredményváró rendezvényén a miniszterelnök a következőket találta mondani:
Ez egy nehéz választási kampány volt, nagy és nyílt politikai csata, olyan, amilyennek egy pártok közti versenyre épülő demokráciában lennie kell.
Hogy ez mennyire nem volt így, hogy micsoda ellenszélben kellett küzdenie az ellenzéki összefogásnak, arra felsorolok néhány tipikus hatalomtechnikai trükköt, amellyel a kormánypártok éltek, hogy mégse legyen olyan demokratikus ez a versenyt.
Közmédia
Már többször posztoltam róla, hogy minden reggel megnézem a reggel 6 órai közszolgálati híradót. Már augusztus óta legalább tízperces hírblokkban gyalázták az ellenzéki jelölteket. Volt, hogy a modern városok programért felelős államtitkár nyilatkozott, hogy minden város jól használja fel az állami pénzeket, kivéve az szocialista Botka László által vezetett Szeged, de megtudhattuk, hogy Karácsony annyira nem ismeri Budapestet, hogy még azt sem tudja, hol van a Nemzeti Múzeum. Ez ment három hónapon keresztül a viszontválasz lehetőségének megadása nélkül. Próbáltam elképzelni, milyen lehet csak a közszolgálati híradóból tájékozódni, és egy hangot sem hallani a Borkai-ügyről, aztán egyszer csak hallani egy Tarlós-nyilatkozatot, melyben lemondásra szólítja fel a győri polgármestert. Hát elég vicces lehet. Végül is - az eredmények ismeretében - hírhamisító Papp Dániel erőlködése teljesen kontraproduktívnak bizonyult.Plakátok
A szokásos plakátháború néhány új elemmel bővült, például a szekszárdi ellenzék plakátkihelyezési kérelmét "tévedésből" rossz helyre irányították, ezért csak pár nappal a választások előtt helyezhették ki választási plakátjaikat. Régi bevett módszer az is, hogy a kormány pont a választások előtt tart tájékoztató plakátkampányt, hiszen mikor máskor, ha nem most kell megtudnunk, hogy Magyarország jobban teljesít. Vicces színfolt volt a választásokon nem induló Fidelitas cirkuszos plakátja is.
Hatósági segédlet az ellenzék vegzálására
Megint bebizonyosodott, hogy a rendőrség a Fidesz ökle: hezitál, ha fideszes gyanúsított ügyében kell eljárni, de azonnal lecsapott például a VIII. kerületi ellenzéki pártirodára egy fotó alapján, amin az látszott, hogy éppen nyilvántartásba veszik az ajánlóíveiket, mielőtt leadják a választási irodának. Az volt a vád, hogy lemásolták az ajánlóíveket, ehhez napokra lefoglalták a számítógépeket. Az ellenzéki Pikó András ennek ellenére polgármester lett a Józsefvárosban.
Titokban készített hang- és videofelvételek alkalmazása
Karácsonyék elnökségi ülésén titkos hangfelvétel készült, az egyik kispesti képviselőről titkos videofelvételt, a budaörsi Wittinghoff Tamásról egy évekkel ezelőtt készült szexvideót tettek közzé, és az i-re a pontot a Borkai Zsolt adriai orgiáján készült felvétel tette fel. Valamennyiben közös volt, hogy a besározni kívánt delikvenst végül megválasztották.
Kamu jelöltek indulása
Az ellenzéki összefogás megakadályozására régi bevált módszer kamujelöltek indítása. A fővárosban Berki Krisztián - én legalábbis így hallottam - 70 millió forintért vállalta el ezt a dicstelen szerepet. Még a mi kerületünkben, az I. kerületben is az történt, hogy mikor a regnáló Nagy Gábor Tamás veszélyesnek látta a helyzetet, valahonnan kerített egy "független" jelöltet. Valószínűleg lábon lőtte magát vele, mert végül mindössze 121 szavazattal maradt alul az ellenzéki jelölttel szemben, és 1994 óta először lett nem jobboldali polgármestere az I. kerületnek.
Migránsozás
A választási kampány legviccesebb momentuma a migránsozás volt: azt próbálták bizonygatni, hogy az ellenzéki polgármesterjelöltek - ha megválasztják őket - migránsokat fognak betelepíteni a városukba. Szegény Hende Csaba odáig ment egy választási gyűlésen, hogy a közönséget skandáltatta: Hazaáruló, hazaáruló!, az ellenzéki Nemény András gyalázására. Talán mondanom sem kell, hogy az új polgármester a lehazaárulózott Nemény András lett, és elborzadhatunk, mikre kényszerítik a bukott honvédelmi minisztert, hogy hűségét kimutassa.
Ígérgetések, támogatások megvonásával való fenyegetőzés
Természetesen a nyugdíjasok pont a választások előtt kapták meg a nyugdíjprémiumot, a rezsiutalványt, sok településen volt ingyen krumpliosztás. De volt nyílt fenyegetőzés, hogy a "rosszul" szavazó települések nem fognak állami támogatást kapni. Gulyás Gergely egészen odáig ment, hogy a kormányinfón kijelentette: ha nem Tarlós nyer, érvényét veszti a miniszterelnök és főpolgármester között kötött együttműködési megállapodás. A legfurcsább, hogy ezt a kijelentést teljesen természetesnek és magától értetődőnek gondolták.
Részlehajló közvéleménykutatók
Mint tudjuk, Karácsony Gergely 6%-kal győzte le Tarlóst. Ilyen nagy arányú győzelmet egyetlen közvélemény-kutató sem jósolt, de míg a független Závecz, a Medián és a Publicus hibahatáron belül egyenlőnek mérte a két jelölt esélyét, addig a kormányközeli intézetek közül a Nézőpont 6%-os, a Századvég 8%-os előnyt mutatott ki Tarlós javára. A közmédiában még gúnyolódtak is azon, hogy a másik három intézet úgy látszik abban érdekelt, hogy jó eredményt hozzon ki az ellenzéknek. Hogy a két kormányközeli intézetnek a módszertanában volt-e a hiba, vagy tényleg fontosabbnak tartják a seggnyalást az igazság kimondásánál, az nem tudható. A bukott polgármesterek egy részét teljesen váratlanul érte a bukásuk, biztosak voltak győzelmükben.
Kérdés, hogy a hatását atombombaként kifejtő Borkai-ügy mekkora szerepet játszott abban, hogy a budapesti kerületekben és a megyejogú városokban ekkora ellenzéki előretörés következett be. Borkait végül Győr népe újraválasztotta, de mai hír, hogy lemondatták Fidesz-tagságáról.
Demszky Gábor mondta húsz éves polgármesterkedésének utolsó évében: a politikában és a történelemben nincs boldog vég, csak boldog kezdet van. Most örülünk Karácsonyék győzelmének, de ne legyenek kétségeink: az ellenszél továbbra is fennmarad, ilyen körülmények között kell megmutatni, hogy nem csak a választáskor működött jól az összefogás, de kitart a hétköznapokban is.
2019. október 13., vasárnap
Viktor kerál és a levitézlett várkapitány
A csatákbúl mindig győztesen megtérő Viktor kerál erőst kedvelte a régi idők nagy bajnokait, kik sok-sok-esztendővel ezelőtt a bajvívás különféle nemeiben dicsőséget szereztek Bergengóciának. De ezen dicsőségek még kerálfi korában vótak, méges vót a keráli palotának (mit a nép csak Karmelitának nevezett vót) egy terme, melyben egy hatalmas kerek asztal körül gyakran időzött nagy kerálunk a régi idők bajnokainak körében. Ez vót a Bajnokok Csarnoka.
Viktor kerál nemcsak megvendégelte eme dicső bajnokokat, de címeket-rangokat osztogatott nékik. Kibül tanácsnok lett, kibül vámszedő, kamarás vagy várkapitány. Így lett Bergengócia egyik legnagyobb várának kapitánya Solt vitéz, ki a falónak ördögi mestere vót, a falovon való ügyeskedésben nem tanált legyőzőre még az Óperencián túl sem.
Hanem vót annak a várnak egy ravasz jószágigazgatója, ki kevésbé a vár javát, sokkal inkább maga hasznát keresve fondorkodott. Ezen rókalelkű jószágigazgató behálózta az új várkapitányt es. Addig-addig mórikálta, sugdosott néki, fújta a kígyókövet, hogy adja el néki a vár körüli erdőket, míg Solt vitéz ráállt az egyességre. Vad amúgy se nagyon járt a vár erdejiben, pár garasnál többet nem ért az egész. Hamar nyélbe is ütötték a kótyavetyét.
Hanem vót a vár töviben egy bognárműhely, melynek hintajai messzi fődön híresek vótak, aranyozott négy karikás címerüket (mely a hintó négy kerekit jelentette) külhonban is mindenki ösmérte. Nem tudott ezen műhely annyi hintót készítni, hogy távoli kerálok, hercegek, grófok és válogatott cigánylegények rögtön meg ne vették vón fényes keráli aranyokért. Sok fa kellet ám a drága hintók elkészítésihez, de szerencsére közel vótak a fondor lelkű jószágigazgató újonnan szerzett erdei, hol akadt fa bőven, csak legyen, aki megvegye. Áradt is a sok keráli arany, öregbítve a ravasz gazdatiszt kincsesládáját.
Hej, nagyon nekibucsálódott Solt vitéz, hogy így elherdálta a vár körüli erdőséget, ezen sok arany mind a várat illethetné, melybűl új fegyvereket lehetett vón kovácsolni a végvári vitézeknek, a várfal is omladozik már.
Látta a jószágigazgató a várkapitány bánatát, kihallgatást kért tőle, és eme szavakkal édesgette:
- Nagyjóuram! Mi ez a pénz a vár népinek? Jó ha száz kardot s száz sisakot kovácsoltathatsz belűle. Gondolj várkapitányi zsoldodra. Mikkor vettél magadnak egy jobb gúnyát belűle? Vén gebédet is le kéne már cserélni egy táltos paripára. Ne félj, kapsz bőven az ebül szerzett keráli aranyakbúl, csak add el nékem a vár körüli szántókat es.
Addig-addig súgott-búgott, míg Solt vitéz a fődeket is eladta. Persze, hogy ezek a fődek is a hintóműhelynél kötöttek ki, gyarapítván a jószágigazgató vagyonát. De mán csurrant-cseppent Solt vitéznek es, hatlovas hintaja, új várkapitányi lakosztálya lett. A jószágigazgatóval gyakran jártak el múlatni, ezeken a tivornyákon nemcsak étel s ital vót bőven, de szűzieknek épp nem nevezhető, de annál takarosabb fejérnépek es, sőt még mákonyból is fogyott rendesen.
Bergengóciában az vót a rend, hogy a várkapitányokat ötévente cserépszavazással választotta meg a vár népe. Közeledvén a választás napja Viktor kerál kidoboltatta, hogy csak az általa kinevezett várkapitányok védhetik meg Bergengóciát a szaracénok áradatátúl. A szaracénoktúl mindenki erősen félt, de még senki sem látott egyet sem. Solt vitéz magabiztosan várta a cserépszavazást, csakhogy közbecsúszott egy kis hiba. Egyik tivornyáján a függöny megől leskelődött egy setétlelkű krónikás, ki feljegyzett mindent tövirül-hegyire, de még azt es lefestette, amint Solt vitéz egy fejérnép faránál ippeg olyan ördögien sürgölődött, ahogyan annakelőtte a falovon a magyarvándort megcsinálta vót. No, ez a krónikás el is küldte minden várba versbe szedett krónikáját, tudják meg a végvári vitézek, micsoda romlott lelkűek Viktor kerál bajnokai:
Summáját írom az Solt vitéznek
Az bajnok kapitány levitézlésének
Az várbéli pénzek elherdálásárúl
Az várkapitánynak tivornyázásárúl
Hatalmas haragra gerjedt Viktor kerál, és magához kérette Solt vitézt a Karmelitába. A Bajnokok Csarnokában csak ketten ültek a kerekasztalnál a félhomályban.
- Bajnokom, - szólt a kerál - méltatlanná váltál a várkapitányi címre, szégyent hoztál keráli fejemre. Karóba húzathatnálak, de próba elé állítlak.
Viktor kerál azért volt kerál, mert ravaszságban túltett minden vitézen. Solt vitéznek ezt az egyességet ajánlotta:
- Meghagyom az életedet, várkapitányi címedet is megtarthatod, ha megteszed, amit kérek: Meg is bánod, amit tettél, meg nem is, bocsánatot is kérsz, meg nem is, le is mondasz a kapitányságrúl meg nem is.
Mesmeg nekibucsálódva, fejét lógatva tért haza a kapitány, de a fondorlelkű jószágigazgató már a várkapuban várta, s mesmeg ravasz tanácsokat adott néki.
Így esett, hogy Solt vitéz kidoboltatta: Megbánta a tivornyázást, de a vár pénzibűl nem lopott. Azt es kidoboltatta, hogy bocsánatot kér a családjátúl, de a vár népitül nem. Végül - és ez vala a rókalelkű jószágigazgató legravaszabb tanácsa - kidoboltatta, hogy hamarost nagy bejelentést tesz, majd alig egy fertályóra múlva kidoboltatta, hogy az előző kidobolás csak téves dobolás vót.
Meg es érkezett a keráli kegyelem üstöllést, a bajnok Solt vitézt mesmeg várkapitánynak választották Bergengócia nagy dicsőségire.
Hanem vót annak a várnak egy ravasz jószágigazgatója, ki kevésbé a vár javát, sokkal inkább maga hasznát keresve fondorkodott. Ezen rókalelkű jószágigazgató behálózta az új várkapitányt es. Addig-addig mórikálta, sugdosott néki, fújta a kígyókövet, hogy adja el néki a vár körüli erdőket, míg Solt vitéz ráállt az egyességre. Vad amúgy se nagyon járt a vár erdejiben, pár garasnál többet nem ért az egész. Hamar nyélbe is ütötték a kótyavetyét.
Hanem vót a vár töviben egy bognárműhely, melynek hintajai messzi fődön híresek vótak, aranyozott négy karikás címerüket (mely a hintó négy kerekit jelentette) külhonban is mindenki ösmérte. Nem tudott ezen műhely annyi hintót készítni, hogy távoli kerálok, hercegek, grófok és válogatott cigánylegények rögtön meg ne vették vón fényes keráli aranyokért. Sok fa kellet ám a drága hintók elkészítésihez, de szerencsére közel vótak a fondor lelkű jószágigazgató újonnan szerzett erdei, hol akadt fa bőven, csak legyen, aki megvegye. Áradt is a sok keráli arany, öregbítve a ravasz gazdatiszt kincsesládáját.
Hej, nagyon nekibucsálódott Solt vitéz, hogy így elherdálta a vár körüli erdőséget, ezen sok arany mind a várat illethetné, melybűl új fegyvereket lehetett vón kovácsolni a végvári vitézeknek, a várfal is omladozik már.
Látta a jószágigazgató a várkapitány bánatát, kihallgatást kért tőle, és eme szavakkal édesgette:
- Nagyjóuram! Mi ez a pénz a vár népinek? Jó ha száz kardot s száz sisakot kovácsoltathatsz belűle. Gondolj várkapitányi zsoldodra. Mikkor vettél magadnak egy jobb gúnyát belűle? Vén gebédet is le kéne már cserélni egy táltos paripára. Ne félj, kapsz bőven az ebül szerzett keráli aranyakbúl, csak add el nékem a vár körüli szántókat es.
Addig-addig súgott-búgott, míg Solt vitéz a fődeket is eladta. Persze, hogy ezek a fődek is a hintóműhelynél kötöttek ki, gyarapítván a jószágigazgató vagyonát. De mán csurrant-cseppent Solt vitéznek es, hatlovas hintaja, új várkapitányi lakosztálya lett. A jószágigazgatóval gyakran jártak el múlatni, ezeken a tivornyákon nemcsak étel s ital vót bőven, de szűzieknek épp nem nevezhető, de annál takarosabb fejérnépek es, sőt még mákonyból is fogyott rendesen.
Bergengóciában az vót a rend, hogy a várkapitányokat ötévente cserépszavazással választotta meg a vár népe. Közeledvén a választás napja Viktor kerál kidoboltatta, hogy csak az általa kinevezett várkapitányok védhetik meg Bergengóciát a szaracénok áradatátúl. A szaracénoktúl mindenki erősen félt, de még senki sem látott egyet sem. Solt vitéz magabiztosan várta a cserépszavazást, csakhogy közbecsúszott egy kis hiba. Egyik tivornyáján a függöny megől leskelődött egy setétlelkű krónikás, ki feljegyzett mindent tövirül-hegyire, de még azt es lefestette, amint Solt vitéz egy fejérnép faránál ippeg olyan ördögien sürgölődött, ahogyan annakelőtte a falovon a magyarvándort megcsinálta vót. No, ez a krónikás el is küldte minden várba versbe szedett krónikáját, tudják meg a végvári vitézek, micsoda romlott lelkűek Viktor kerál bajnokai:
Summáját írom az Solt vitéznek
Az bajnok kapitány levitézlésének
Az várbéli pénzek elherdálásárúl
Az várkapitánynak tivornyázásárúl
Hatalmas haragra gerjedt Viktor kerál, és magához kérette Solt vitézt a Karmelitába. A Bajnokok Csarnokában csak ketten ültek a kerekasztalnál a félhomályban.
- Bajnokom, - szólt a kerál - méltatlanná váltál a várkapitányi címre, szégyent hoztál keráli fejemre. Karóba húzathatnálak, de próba elé állítlak.
Viktor kerál azért volt kerál, mert ravaszságban túltett minden vitézen. Solt vitéznek ezt az egyességet ajánlotta:
- Meghagyom az életedet, várkapitányi címedet is megtarthatod, ha megteszed, amit kérek: Meg is bánod, amit tettél, meg nem is, bocsánatot is kérsz, meg nem is, le is mondasz a kapitányságrúl meg nem is.
Mesmeg nekibucsálódva, fejét lógatva tért haza a kapitány, de a fondorlelkű jószágigazgató már a várkapuban várta, s mesmeg ravasz tanácsokat adott néki.
Így esett, hogy Solt vitéz kidoboltatta: Megbánta a tivornyázást, de a vár pénzibűl nem lopott. Azt es kidoboltatta, hogy bocsánatot kér a családjátúl, de a vár népitül nem. Végül - és ez vala a rókalelkű jószágigazgató legravaszabb tanácsa - kidoboltatta, hogy hamarost nagy bejelentést tesz, majd alig egy fertályóra múlva kidoboltatta, hogy az előző kidobolás csak téves dobolás vót.
Meg es érkezett a keráli kegyelem üstöllést, a bajnok Solt vitézt mesmeg várkapitánynak választották Bergengócia nagy dicsőségire.
2019. október 9., szerda
El nem küldött levél Borkai Zsoltnak
Zsolt, nézd el nekem, hogy tegezlek, de 1988-ban, a szöuli olimpián lólengés-gyakorlatodat nézve is tegezve kiabáltam: Gyerünk Zsolt, megcsinálod, mutasd meg nekik!
1988-ban már megcsapott minket a rendszerváltás szele, és a Los Angeles-i olimpiai távolmaradás után úgy éreztük, hogy nemcsak hazánk, de egész sportéletünk jelentős változások előtt áll, többé már nem befolyásolhatja a politika. Bálványok voltatok olimpikon társaiddal, Egérkével, Darnyival, Gyulay Zsolttal, az öttusacsapattal, kardcsapattal és a többiekkel. Egy évvel sporttörténelmi szereplésetek után a Hősök terén egy nyitott galléros, borostás, lángoló tekintetű ifjú számon kérte elrabolt ifjúságát és egy szebb, szabadabb világot ígért.
Újabb év múlva sor került a szabad választásokra, a nyitott galléros ifjú Soros György jóvoltából megkezdte a tanulmányait Oxfordban, te pedig egy katonai középiskolában vállaltál tanári állást, mellette sportvezető voltál különféle posztokon. Bevallom őszintén, 2006-ig nemigen hallottam felőled.
A 2006-os "forró Őszöd" a te életedben is jelentős fordulatot hozott: Győrben elzavarták az MSZP-s polgármestert és téged választottak meg helyette. Pozíciódat a 2010-es önkormányzati választásokon is sikerült megőrizned, bár ez már nem ment olyan egyszerűen, mert sarkalatos törvény írta elő, hogy hivatásos katonatiszt leszerelése után 10 évig nem tölthet be köztisztséget. Szerencsére idejében módosító indítványt nyújtottak be, így született meg a lex-Borkai, amely 7 évre csökkentette ezt a tilalmi időszakot. Orbán Viktor szeret egykori olimpikonok fényében sütkérezni, így például a trafikmutyinak becézett gyalázatot olimpikon társadra, Gyulai Zsoltra bízta, te pedig a köztársasági elnökké előlépett dr. Schmitt Pál utódjaként a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is lettél. Azt is mondhatnánk hogy előtted állt a a lehetőség, hogy egyszerre tegyél hazánk egyik legnagyobb városáért és a magyar sportért.
Helyette te szirénhangokra hallgattál: ügyvéd barátod és "mentorod" kiszimatolta, hogy a terjeszkedő Audiból jelentős pénzt lehetne szakítani. Persze nem a városnak, a haveri körnek. És te engedtél a csábításnak, megraboltad a városodat, úgy hírlik 4-5 milliárdot kerestetek a városkörnyéki szántók felvásárlásával, ipari területté nyilvánításával majd a német iparóriásnak való eladással. A haverok persze nem voltak hálátlanok, tudod milyen találékony a magyar nép, ha "hálásnak" kell lenni.
Így került sor a 2018-as pünkösdi hajókázásra. Hát tudod, ott az Adrián valami más áradt, nem a szentlélek: kurvák, kokain, közpénz és korrupció. És mindezt egy ötödik "k" foglalja össze: kereszténydemokrácia. Az, hogy te szereted többesben csinálni, az a te dolgod, nyilván hozzászoktál az egykori edzőtáborozások során. De mindezt a győriektől rabolt pénzen tetted, a szó valódi értelmében b@sztad el a város pénzét. Persze tudhattad volna, hogy ettől zsarolható leszel, de ekkor már nyakig benne voltál.
Amikor az ügy kipattant, volt képed a családod mögé bújni. Mert nálatok a Fideszben a család az első. Family first.
De mondd csak Zsolt, te hogy neveled a fiadat, hogy 20 évesen, tojáshéjjal a seggén beülteted az örökké termő fa alá, hogy havi egy millát kapjon a semmiért? És mondd, milyen példaképe vagy a lányodnak, amikor látja, hogy vele egyidős "kólacsíkos" csajokkal kufircolsz?
Ahhoz is volt arcod, hogy kiülj a választóid elé és bűnbánó képpel elmondjad, hogy az ellenzék képtelen lenne vezetni ezt a várost. Azt a várost, amit te és a haverjaid raboltak ki.
Azt mondtad, nem adod fel, küzdesz tovább, mert küzdeni azt nagyon tudsz. Hát tudod mit? Kívánom, hogy válasszanak újra, és ezzel a szégyennel a szemedben kelljen nap-mint-nap a választóid szemébe nézned.
De ne aggódj, akkor sincs baj, ha veszítesz. A Fidesz senkit sem hagy az út szélén. Kapsz valami nyugis nagyköveti állást, ügyvéd haverjaid úgyis kimosnak mindenből, a lopott pénz pedig úgyis kitart majd életed végéig.
Nekem sokáig bálvány voltál, ezt sajnálom a legjobban.
1988-ban már megcsapott minket a rendszerváltás szele, és a Los Angeles-i olimpiai távolmaradás után úgy éreztük, hogy nemcsak hazánk, de egész sportéletünk jelentős változások előtt áll, többé már nem befolyásolhatja a politika. Bálványok voltatok olimpikon társaiddal, Egérkével, Darnyival, Gyulay Zsolttal, az öttusacsapattal, kardcsapattal és a többiekkel. Egy évvel sporttörténelmi szereplésetek után a Hősök terén egy nyitott galléros, borostás, lángoló tekintetű ifjú számon kérte elrabolt ifjúságát és egy szebb, szabadabb világot ígért.
Újabb év múlva sor került a szabad választásokra, a nyitott galléros ifjú Soros György jóvoltából megkezdte a tanulmányait Oxfordban, te pedig egy katonai középiskolában vállaltál tanári állást, mellette sportvezető voltál különféle posztokon. Bevallom őszintén, 2006-ig nemigen hallottam felőled.
A 2006-os "forró Őszöd" a te életedben is jelentős fordulatot hozott: Győrben elzavarták az MSZP-s polgármestert és téged választottak meg helyette. Pozíciódat a 2010-es önkormányzati választásokon is sikerült megőrizned, bár ez már nem ment olyan egyszerűen, mert sarkalatos törvény írta elő, hogy hivatásos katonatiszt leszerelése után 10 évig nem tölthet be köztisztséget. Szerencsére idejében módosító indítványt nyújtottak be, így született meg a lex-Borkai, amely 7 évre csökkentette ezt a tilalmi időszakot. Orbán Viktor szeret egykori olimpikonok fényében sütkérezni, így például a trafikmutyinak becézett gyalázatot olimpikon társadra, Gyulai Zsoltra bízta, te pedig a köztársasági elnökké előlépett dr. Schmitt Pál utódjaként a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is lettél. Azt is mondhatnánk hogy előtted állt a a lehetőség, hogy egyszerre tegyél hazánk egyik legnagyobb városáért és a magyar sportért.
Helyette te szirénhangokra hallgattál: ügyvéd barátod és "mentorod" kiszimatolta, hogy a terjeszkedő Audiból jelentős pénzt lehetne szakítani. Persze nem a városnak, a haveri körnek. És te engedtél a csábításnak, megraboltad a városodat, úgy hírlik 4-5 milliárdot kerestetek a városkörnyéki szántók felvásárlásával, ipari területté nyilvánításával majd a német iparóriásnak való eladással. A haverok persze nem voltak hálátlanok, tudod milyen találékony a magyar nép, ha "hálásnak" kell lenni.
Így került sor a 2018-as pünkösdi hajókázásra. Hát tudod, ott az Adrián valami más áradt, nem a szentlélek: kurvák, kokain, közpénz és korrupció. És mindezt egy ötödik "k" foglalja össze: kereszténydemokrácia. Az, hogy te szereted többesben csinálni, az a te dolgod, nyilván hozzászoktál az egykori edzőtáborozások során. De mindezt a győriektől rabolt pénzen tetted, a szó valódi értelmében b@sztad el a város pénzét. Persze tudhattad volna, hogy ettől zsarolható leszel, de ekkor már nyakig benne voltál.
Amikor az ügy kipattant, volt képed a családod mögé bújni. Mert nálatok a Fideszben a család az első. Family first.
Ahhoz is volt arcod, hogy kiülj a választóid elé és bűnbánó képpel elmondjad, hogy az ellenzék képtelen lenne vezetni ezt a várost. Azt a várost, amit te és a haverjaid raboltak ki.
Azt mondtad, nem adod fel, küzdesz tovább, mert küzdeni azt nagyon tudsz. Hát tudod mit? Kívánom, hogy válasszanak újra, és ezzel a szégyennel a szemedben kelljen nap-mint-nap a választóid szemébe nézned.
De ne aggódj, akkor sincs baj, ha veszítesz. A Fidesz senkit sem hagy az út szélén. Kapsz valami nyugis nagyköveti állást, ügyvéd haverjaid úgyis kimosnak mindenből, a lopott pénz pedig úgyis kitart majd életed végéig.
Nekem sokáig bálvány voltál, ezt sajnálom a legjobban.
2019. október 8., kedd
1984 után
Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy nagyon kerestetek egy könyvet, és helyette egy sokkal érdekesebbre bukkantatok. A '80-as évek végén olyan könyvek kezdtek megjelenni - gyakran magánkiadásban -, amelyekről addig álmodni sem mertünk volna. Egy csomó könyvet összevásároltam, amelyeknek csak egy töredékét olvastam el. Ezek a rendszerváltáskori könyveim nagyjából egy helyen vannak a könyvespolcunkon, és ezek egyike Szilágyi Ákos Ezerkilencszáznyolcvannégyen innen és túl című vékonyka kötete. A könyv nagyjából egy időben jelent meg Orwell 1984-ével, 1988-ban, de az 1983-ban megírt előszóból hamar kiderül, hogy az írás már öt évvel korábban készen állt, és a kiadásra várt.
Szilágyi Ákost gyakran láttam a Tabán környékén, általában feketébe öltözve járt. Elsősorban mint költőt és műfordítót tartják számon, de bevallom őszintén, Esterházy Péter halálára írt rendkívül erőteljes versén kívül egyetlen sort sem olvastam tőle. Nos, ez a kötet egészen más műfaj, a negatív utópia, a disztópia műfaját elemzi három regény, Huxley Szép új világa, Zamjatyin Mi című regénye és Orwelltől az 1984 alapján.
A disztópikus társadalmakban a racionalitás démoni erővé válik, mellyel szemben az ember azért tehetetlen, mert ez a racionalitás épp a legsajátabb emberi vágyak beteljesítésére hivatkozik. Ezekben a társadalmakban ésszerűtlenné válik a betegek, gyöngék, öregek, elmebetegek létezése, az érzelmek, a szenvedélyek létezése, mindenféle tradíció, ragaszkodás a múlthoz. Ezekből a regényekből megtudhatjuk, hogy a polgári ész elméletében benne van a politikai terror szükségszerűsége, mihelyt következetesen megvalósítják a formális észben rejlő követelményeket. A szerző példák sorával mutatja meg, hogy a kelet-európai országokban, az ún. második világban hogyan rekedtek meg a szocialista mozgalmak és váltak szükségszerűen diktatúrává vagy legalábbis tekintélyelvű társadalommá. A polgári észből a liberalizmus éppúgy levezethető, mint a zsarnokság, a tolerancia éppúgy, mint a terror.
Az üdvözültek világában - a disztópikus társadalmakban - nem nevetnek, a nevetés, a humor, és eleve a kritikai ész a Sátán sajátja, ahogyan az érzékiség is. Az üdvözültek világában az emberek az osztatlan és teljes jót akarják: a boldogságot. Ezért a jóért szívesen lemondanak a szabadságról, csak legyenek olyanok, akik a szabadság terhét a vállukra veszik. Ezekben a "boldog" társadalmakban ők a "boldogítók", az átneveléshez szükséges nevelők. A szerző ezt a társadalmat olyan tébolydához hasonlítja, ahol nem lehet pontosan tudni, hogy az orvos-e a normális, vagy a betegek.
A vakhithez vezető út fontos lépése a józan észen, a megszerzett tapasztalaton alapuló tudás megsemmisítése. mert ebbe az egyén autonómiája belekapaszkodhatna. (Amikor nyár végén a bakonybéli csillagvizsgálóban egy filmet néztünk Galilei életéről, a Vatikán csillagvizsgálójának vezetője elmagyarázta, hogy a nagy olasz tudós perének pont az volt a lényege, hogy a korabeli tudomány nem tapasztalaton, hanem tekintélyen alapult, a geocentrikus világképet nem lehetett holmi matematikai számításokkal kétségbe vonni. Hiszen matematika-tudása mindenkinek lehet, de tekintélye csakis az egyháznak).
Szilágyi Ákos 1983-ban írta le ezeket a szavakat az 1984-ről: Emmanuil Goldstein a mitikus "gonosz", az örök bűnbak jelképe, aki ha nem volna, ki kellene találni... Ugye milyen jól beválik ma is ez a módszer? És egy másik fontos elem a fal, a bezártság, a zavaró, ésszerűtlen mozzanatok kívül rekesztése. "Ó falak és határok nagyszerű, istenien korlátolt bölcsessége! Talán mind közül ez a legnagyobb felfedezés." Nem emlékeztet ez is egy másik kerítésre?
Az 1984-ben O'Briannak nem elég, hogy Wilson esze megalkuszik helyzetével, neki Wilson teljes, töredelmes és önkéntes vallomására és bűnbánatára van szüksége. Nem véletlenül ér véget úgy a regény, hogy "Szerette a Nagy Testvért."
Marx antiutópizmusáról elmondja a szerző, a hogy a Marxnál megjelenő "nyers kommunizmus" sohasem mint valóban megvalósítható társadalom, hanem mint tudatforma jelent meg, Szilágyi szerint Marxtól nagyon is távol állt az autokratikus társadalomkép, mindig is önigazgatásban, a közösségek önálló működésében látta az ideális társadalmat. A szocializmusnak nem szükségszerű velejárója a diktatúra, de megfeneklett a második világ államaiban. Lám, 1983-ban Szilágyi Ákos Marxot védte.
A szerző szerint már Dosztojevszkij regényeiben is megtalálható az a gondolat, hogy az egyenlőség érdekében csökkenteni kell a műveltséget, a tudomány, az észbeli képességek színvonalát. A kiváló tehetségek ugyanis mindig magukhoz ragadták a hatalmat és zsarnokok lettek. Ez a gondolat is ismerős egyetem-bezárós, Akadémia-megszüntetős korunkban.
Érdekes szellemi kaland volt beleolvasni egy olyan könyvbe, amely abban a korban íródott, amikor úgy tűnt, hogy sikeresen hagytuk magunk mögött 1984-et. Így, több mint 30 év után már nem vagyunk ebben annyira biztosak.
Szilágyi Ákost gyakran láttam a Tabán környékén, általában feketébe öltözve járt. Elsősorban mint költőt és műfordítót tartják számon, de bevallom őszintén, Esterházy Péter halálára írt rendkívül erőteljes versén kívül egyetlen sort sem olvastam tőle. Nos, ez a kötet egészen más műfaj, a negatív utópia, a disztópia műfaját elemzi három regény, Huxley Szép új világa, Zamjatyin Mi című regénye és Orwelltől az 1984 alapján.
A disztópikus társadalmakban a racionalitás démoni erővé válik, mellyel szemben az ember azért tehetetlen, mert ez a racionalitás épp a legsajátabb emberi vágyak beteljesítésére hivatkozik. Ezekben a társadalmakban ésszerűtlenné válik a betegek, gyöngék, öregek, elmebetegek létezése, az érzelmek, a szenvedélyek létezése, mindenféle tradíció, ragaszkodás a múlthoz. Ezekből a regényekből megtudhatjuk, hogy a polgári ész elméletében benne van a politikai terror szükségszerűsége, mihelyt következetesen megvalósítják a formális észben rejlő követelményeket. A szerző példák sorával mutatja meg, hogy a kelet-európai országokban, az ún. második világban hogyan rekedtek meg a szocialista mozgalmak és váltak szükségszerűen diktatúrává vagy legalábbis tekintélyelvű társadalommá. A polgári észből a liberalizmus éppúgy levezethető, mint a zsarnokság, a tolerancia éppúgy, mint a terror.
Az üdvözültek világában - a disztópikus társadalmakban - nem nevetnek, a nevetés, a humor, és eleve a kritikai ész a Sátán sajátja, ahogyan az érzékiség is. Az üdvözültek világában az emberek az osztatlan és teljes jót akarják: a boldogságot. Ezért a jóért szívesen lemondanak a szabadságról, csak legyenek olyanok, akik a szabadság terhét a vállukra veszik. Ezekben a "boldog" társadalmakban ők a "boldogítók", az átneveléshez szükséges nevelők. A szerző ezt a társadalmat olyan tébolydához hasonlítja, ahol nem lehet pontosan tudni, hogy az orvos-e a normális, vagy a betegek.
A vakhithez vezető út fontos lépése a józan észen, a megszerzett tapasztalaton alapuló tudás megsemmisítése. mert ebbe az egyén autonómiája belekapaszkodhatna. (Amikor nyár végén a bakonybéli csillagvizsgálóban egy filmet néztünk Galilei életéről, a Vatikán csillagvizsgálójának vezetője elmagyarázta, hogy a nagy olasz tudós perének pont az volt a lényege, hogy a korabeli tudomány nem tapasztalaton, hanem tekintélyen alapult, a geocentrikus világképet nem lehetett holmi matematikai számításokkal kétségbe vonni. Hiszen matematika-tudása mindenkinek lehet, de tekintélye csakis az egyháznak).
Szilágyi Ákos 1983-ban írta le ezeket a szavakat az 1984-ről: Emmanuil Goldstein a mitikus "gonosz", az örök bűnbak jelképe, aki ha nem volna, ki kellene találni... Ugye milyen jól beválik ma is ez a módszer? És egy másik fontos elem a fal, a bezártság, a zavaró, ésszerűtlen mozzanatok kívül rekesztése. "Ó falak és határok nagyszerű, istenien korlátolt bölcsessége! Talán mind közül ez a legnagyobb felfedezés." Nem emlékeztet ez is egy másik kerítésre?
Az 1984-ben O'Briannak nem elég, hogy Wilson esze megalkuszik helyzetével, neki Wilson teljes, töredelmes és önkéntes vallomására és bűnbánatára van szüksége. Nem véletlenül ér véget úgy a regény, hogy "Szerette a Nagy Testvért."
Marx antiutópizmusáról elmondja a szerző, a hogy a Marxnál megjelenő "nyers kommunizmus" sohasem mint valóban megvalósítható társadalom, hanem mint tudatforma jelent meg, Szilágyi szerint Marxtól nagyon is távol állt az autokratikus társadalomkép, mindig is önigazgatásban, a közösségek önálló működésében látta az ideális társadalmat. A szocializmusnak nem szükségszerű velejárója a diktatúra, de megfeneklett a második világ államaiban. Lám, 1983-ban Szilágyi Ákos Marxot védte.
A szerző szerint már Dosztojevszkij regényeiben is megtalálható az a gondolat, hogy az egyenlőség érdekében csökkenteni kell a műveltséget, a tudomány, az észbeli képességek színvonalát. A kiváló tehetségek ugyanis mindig magukhoz ragadták a hatalmat és zsarnokok lettek. Ez a gondolat is ismerős egyetem-bezárós, Akadémia-megszüntetős korunkban.
Érdekes szellemi kaland volt beleolvasni egy olyan könyvbe, amely abban a korban íródott, amikor úgy tűnt, hogy sikeresen hagytuk magunk mögött 1984-et. Így, több mint 30 év után már nem vagyunk ebben annyira biztosak.
2019. október 6., vasárnap
Rögtönzés
Hát eljött az a nap is, amikor Petra visz minket színházba.
Az történt ugyanis, hogy az iskolával voltak Momentán társulat RögvEst című előadásán, és annyira tetszett neki, hogy azt mondta, hogy erre feltétlenül el kell hogy menjünk, így ma délután négyesben volt színházban a család. Az előadás igazi közönséget bevonós, improvizációs műsor volt, kicsit hasonló a tévében is nagy sikerrel ment Novák Péter-féle műsorhoz, a Beugróhoz.
A Beugróban népszerű színészek improvizáltak, véletlenszerűen felvetett helyzetgyakorlatokat kellett megoldaniuk. A műsor annyira népszerű volt, hogy még társasjáték formájában is kiadták.
A Momentán társulat vezetőjét, Bódy Gergőt hangról ismertem már, mert műsort vezet a Klubrádióban, most ő volt az est házigazdája.
Az improvizáló művészek ezúttal Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Káli Kata, Montvai Sára és Várady Zsuzsi voltak. Valószínűleg a színészi improvizáció is úgy működik, mint a zenei improvizáció: Zenében csak az tud jól improvizálni, aki Bach, Mozart, Chopin és Bartók minden hangját ismeri. Lantos István zongoraművésznek voltak olyan zongoraestjei, amelyeken a közönség által adott tetszőleges dallamra a legkülönfélébb zenei stílusokban improvizált (Lantos István különben egy volt osztálytársnőm édesanyjának, Tusa Erzsébetnek volt a tanítványa, és sokszor fellépő társa is).
Nahát valami hasonlónak lehettünk tanúi ezen a délutánon: a közönség által megadott véletlenszerű események, tárgyak, emberi tulajdonságok alapján kellett a színészeknek játszaniuk. Nemcsak prózában, dalban is. Például egy születésnapos kislánynak, aki nagy Harry Potter-rajongó, rögtönöztek egy születésnapi köszöntő dalt, illetve egy idén házasodott párnak - akiket előbb kikérdeztek megismerkedésük körülményeiről, tulajdonságaikról, hobbijukról - adtak szerenádot, amibe ezeket mind belefoglalták.
A közönség által megadott hétköznapi élethelyzet - nyelvtan-tanulás - adtak elő különféle filmstílusokban: pszichothriller, szuperhősös, romantikus.
Tudom, hogy az előadás szerkezete előre elkészített paneleken alapul, mégis olyan volt az egész, mint egy bűvészmutatvány: csak ámultam és bámultam, hogy tudnak ilyen hirtelen rímeket rögtönözni.
Végül is hagytam magam elvarázsolni és az előadás után még kiugrottunk az idei @RC-kiállítást is megnézni, melynek témája a klímaváltozás volt. Itt is láttunk néhány jó vizuális ötletet. Íme az egyik:
Az történt ugyanis, hogy az iskolával voltak Momentán társulat RögvEst című előadásán, és annyira tetszett neki, hogy azt mondta, hogy erre feltétlenül el kell hogy menjünk, így ma délután négyesben volt színházban a család. Az előadás igazi közönséget bevonós, improvizációs műsor volt, kicsit hasonló a tévében is nagy sikerrel ment Novák Péter-féle műsorhoz, a Beugróhoz.
A Beugróban népszerű színészek improvizáltak, véletlenszerűen felvetett helyzetgyakorlatokat kellett megoldaniuk. A műsor annyira népszerű volt, hogy még társasjáték formájában is kiadták.
A Momentán társulat vezetőjét, Bódy Gergőt hangról ismertem már, mert műsort vezet a Klubrádióban, most ő volt az est házigazdája.
Az improvizáló művészek ezúttal Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Káli Kata, Montvai Sára és Várady Zsuzsi voltak. Valószínűleg a színészi improvizáció is úgy működik, mint a zenei improvizáció: Zenében csak az tud jól improvizálni, aki Bach, Mozart, Chopin és Bartók minden hangját ismeri. Lantos István zongoraművésznek voltak olyan zongoraestjei, amelyeken a közönség által adott tetszőleges dallamra a legkülönfélébb zenei stílusokban improvizált (Lantos István különben egy volt osztálytársnőm édesanyjának, Tusa Erzsébetnek volt a tanítványa, és sokszor fellépő társa is).
Nahát valami hasonlónak lehettünk tanúi ezen a délutánon: a közönség által megadott véletlenszerű események, tárgyak, emberi tulajdonságok alapján kellett a színészeknek játszaniuk. Nemcsak prózában, dalban is. Például egy születésnapos kislánynak, aki nagy Harry Potter-rajongó, rögtönöztek egy születésnapi köszöntő dalt, illetve egy idén házasodott párnak - akiket előbb kikérdeztek megismerkedésük körülményeiről, tulajdonságaikról, hobbijukról - adtak szerenádot, amibe ezeket mind belefoglalták.
A közönség által megadott hétköznapi élethelyzet - nyelvtan-tanulás - adtak elő különféle filmstílusokban: pszichothriller, szuperhősös, romantikus.
Tudom, hogy az előadás szerkezete előre elkészített paneleken alapul, mégis olyan volt az egész, mint egy bűvészmutatvány: csak ámultam és bámultam, hogy tudnak ilyen hirtelen rímeket rögtönözni.
Végül is hagytam magam elvarázsolni és az előadás után még kiugrottunk az idei @RC-kiállítást is megnézni, melynek témája a klímaváltozás volt. Itt is láttunk néhány jó vizuális ötletet. Íme az egyik:
 |
| Orosz, amerikai, kínai: nem hall, nem lát, nem beszél |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)