Késve felderített gyilkosságok

Pontosan öt évvel ezelőtt Kardosné Gyurik Krisztina esti kocogásra indult a soroksári Duna-parton. A futásból nem tért haza, mobiltelefonját nem vette fel. A férje értesítette a rendőrséget, a nőt egy bokros területen találták holtan: kezét-lábát összekötözték, megerőszakolták majd egy zsineggel megfojtották. Mobiltelefonját nem találták meg.
Mivel az elkövetőtől maradt DNS-minta (nyál, sperma), szinte minden a környéken lakó tettesként szóba jöhető gyanúsítottól DNS-mintát vettek. Pár nap múlva lopás alapos gyanúja miatt őrizetbe vettek egy környéken élő hajléktalant, L. Szilvesztert, majd el is ítélték. A nála lévő mobiltelefont - többi értéktárgyával együtt - letétbe helyezték, és nem is sejtették, hogy az valójában az áldozaté volt. Hamarosan el is ítélték és megkezdte jól megérdemelt büntetésének letöltését, a legfontosabb tárgyi bizonyíték pedig ott pihent a büntetés-végrehajtási intézet raktárában egy kartondobozban. Öt év után jutott valakinek eszébe, hagy azokat is meg kellene vizsgálni, akik jelenleg börtönbüntetésüket töltik, de van kötődésük a környékhez. Így jutottak el L. Szilveszterhez, akinek DNS-mintája egyezett az áldozaton talált nyomokkal, azonosították az áldozat mobil-telefonját, sőt, a gyilkos cellájában egy papírlapra felírva megtalálták az áldozat nevét és a gyilkosság időpontját.
Majdnem pontosan 15 évvel ezelőtt Tompa Eszter 22 éves pincérlány holteste került elő a Mosoni-Duna árterületén. 14 évi hiábavaló nyomozás után megint a DNS-minta vezetett a gyilkos nyomára, és derített fényt arra, milyen hiábavaló ok miatt kellett a fiatal lánynak meghalnia.
A gyilkos, S. Attila Győr külterületén kocsiját figyelmetlenül vezetve elsodorta a kerékpározó lányt. A lány eszméletét vesztette, a férfi halottnak hitte, ezért az autó csomagtartójába tette és elindult vele, hogy megszabaduljon a holttesttől. Bőny közelében egy fás-bokros területen megállt, és a csomagtartót felnyitva rádöbbent, hogy a lány életben van. Ütlegelte majd megfojtotta az áldozatot, a holttestet a Mosoni-Duna árterére vitte. A gépkocsit ismeretlen helyen rejtette el, majd külföldön eladta.
Bár a DNS-technika 2003-ban még nem volt olyan fejlett mint most, az áldozaton talált nyomokat gondosan megőrizték. S. Attila családapaként élte polgári életét, de gondolom, minden éjszaka kísértette a lány szelleme, nem tudom elképzelni, hogyan élhetett ilyen teherrel. Tavaly egy kutyalopási ügy miatt vettek tőle DNS-mintát, ez buktatta le. Életfogytiglant kapott egy fiatal élet értelmetlen kioltásáért.
2002. május 9-én - pont azon a napon, amikor mostani lakásunkat átvettük - történt Magyarország legbrutálisabb, nyolc halálos áldozattal járó bankrablása Móron. A kegyetlen gyilkosok a bankfiók minden alkalmazottját és az éppen ott tartózkodó ügyfeleket lemészárolták.

Első menetben két korábban már körözött bűnözőt gyanúsítottak meg a rablógyilkossággal, de nem találtak ellenük bizonyítékot. 2004-ben két másik férfit, Hajdú Lászlót és Kaiser Edét jogerősen el is ítéltek a bűncselekményért, bár bűnösségüket mindketten végig tagadták. 2007-ben egy másik gyilkosság gyanúsítottjának, Nagy Lászlónak a lakásában megtalálták a gyilkosságnál használt egyik fegyvert. Ekkor terelődött a gyanú rá és társára, Weiszdorn Józsefre. Nagy még a tárgyalás előtt öngyilkos lett, Weiszdornra 2010-ben életfogytig tartó börtönbüntetést szabtak ki. A korábban elítélt Kaiser Edét felmentették a vád alól.
Kiderült, hogy a gyilkosság után egy rendőrjárőr megállította a két bankrabló autóját, de továbbengedte őket. Weiszdorn példás családapaként élt tovább, letartóztatása előtt még egy gyermeke született. Nemrég jött a hír, hogy a börtönben leérettségizett, majd lelkésznek tanult. Leghamarabb 2050-ben szabadulhat.
Mindhárom gyilkosságnak más-más indítéka volt. A gyenge jellemű Weiszdorn az erőszakos, elvetemült Nagy László befolyása alá kerülve maga sem sejtette, milyen véres cselekménybe rángatja bele agresszív barátja. S. Attila egy egyszerű közlekedési baleset következményitől tartva követett el brutális gyilkosságot. A soroksári L. Szilveszter hajléktalan életmódjában már teljesen elállatiasodva követte el a rettenetes tettet.
Ami viszont közös a három esetben, hogy mindhárom elkövető azt hihette, hogy már megúszta a felelősségre vonást. Weiszdornt és S. Attilát talán nyomasztotta tettük súlya, L. Szilvesztert nem hiszem.
Örülök, hogy végül elkapták őket.

Orsi és Sahar esküvője - Az esküvő és a hozzá kapcsolódó szertartások

Arról már három posztban is írtam (itt, itt meg itt), hogy milyen kalandos körülmények között sikerült teljesítenünk a házasság egyik alapfeltételét, vagyis megszerezni az Orsi zsidóságát igazoló okiratot.
Hogy miképpen zajlik általában egy zsidó esküvő, arról több helyen is olvashattok a neten, például itt, meg itt.

Orsi és Kati a rituális fürdés után (Bori felvétele)

Orsi számára a következő szükséges feltétel a micve, a rituális fürdő felkeresése volt. Egy vallásos zsidó nő havonta jár el a micvébe, Orsi viszont még sohasem járt ilyen helyen. A fürdő előterében is csak női hozzátartozók lehettek jelen, de a fürdőbe egyedül kellett belépnie a fürdető kíséretében. Semmiféle idegen anyag, ékszer, smink, körömlakk, kontaktlencse nem lehetett a testén. Választhatott, hogy háromszor vagy hétszer óhajt-e teljesen alámerülni, miközben mindenféle áldást mondott rá a fürdető. Olyan jó volt a víz, hogy a hetet választotta. Amikor kilépett a fürdőből, a hölgykoszorú cukorkával dobálta meg Orsit. Én a micve előtt az utcán várakoztam, de a csukott ajtón keresztül is kihallatszott, hogy milyen vidám hangulat van odabenn.
A vőlegénynek az esküvő előtti szombaton a tóra elé kell járulnia (shabbat chatan). Mivel Sahar sem templombajáró, nincs saját vallási közössége, egy megfelelő zsinagógát kellett neki találni, így valójában csak pénteken tudtuk meg, hova vagyunk hivatalosak szombat reggel.

Az örömapa köszöntőt mond a shabbat chatan után (Balázs fotója)

A férfiak a földszinten, a nők a karzaton foglalták el helyüket a zsinagógában. Saharé volt a megtiszteltetés, hogy a tóraszekrényből ő vehette ki és ő hordozhatta körbe a Tórát, közben a karzatról záporoztak rá a cukorkák, pajeszos gyerekek szaladgáltak, hogy összeszedjék. De a szombati szertartás a saját medrében folyt, felolvasták a mózesi történet erre a szombatra rendelt részét, Sahar is jelen volt az egyik strófa felolvasásánál, áldást is mondott, cukorkazápor lett a válasz, akárcsak a Tóra visszahelyezésekor. Egy apró baleset azért becsúszott: a cukorkák egy része nem volt kóser (az orosz boltban vásárolták), ezeket külön össze kellett gyűjteni, a csalódott gyerektől el kellett kérni. A szertartás vége felé a rabbi példabeszédet mondott, majd öt-tíz perc elcsendesedés következett, mindenki magában imádkozott, végül tízéves forma jesiva-növendékek olvastak fel áldásokat. A szertartást követő reggelin Sahar édesapja, Jerach köszöntötte az ifjú párt és a vendégeket.

Orsi nagyszülei, szülei, testvérei és Sahar (Balázs fotója)

És végül az esküvő. Egy órával a hivatalos kezdés előtt megy a szűk család, hogy jelen lehessen a fotózkodáson. A rendezvényhelyszínre egy keskeny bekötőút vezet falusi gazdaságok mellett, már azt hisszük, rossz helyre visz a Waze.
A folyamatosan szállingózó vendégeket apró falatkákkal kínálják, de erről már korábban írtam. De a férfiaknak még fontos dolguk van: a rabbi, én és a nászuram, a vőlegény valamint egy tanú összeülünk, hogy megtárgyaljuk a házassági szerződést, a ketubát. A gyönyörűen kalligrafált okirat már kész, csak egy-két rovatot kell kitölteni.

A nászom: Jerach, a rabbi (takarásban), Sahar, én és a
tanú a ketuba megtárgyalásán (Balázs képe)

A lényeg, hogy az egészet nagyon komolyan kell végigcsinálni. A vőlegény felajánl egy összeget, amit válás esetén a feleségének fizet. Ezt nekem jogom van vitatni. Természetesen nem éltem ezzel a jogommal, mert az összeg egy kabala-számot tartalmazott. Ezután a tanú megvizsgálja az eljegyzési gyűrűt, hogy az többet ér-e egy garasnál. Igenlő válasz esetén a két örömapa nyilatkozik, hogy adtak-e pénzt a gyűrű megvásárlásához, mert a hagyomány szerint a gyűrűt a vőlegénynek saját pénzéből kell megvásárolnia. Ez is bekerül a házassági okiratba, melyet kizárólag a rabbi és a tanú lát el kézjegyével, rokon nem írhatja alá.
A násznép ezalatt már felsorakozott a sátor, vagyis a hüpe előtt, következik a bevonulás, mégpedig egyáltalán nem egy vallásos zenére, hanem a Lover of The Light című dalra. Először a vőlegényt vezetik a szülei a sátor alá, majd mi kísértük Orsit, de csak félútig. Ott elbúcsúztunk tőle, és mi is a sátor alá álltunk. Ekkor jön az a rész, hogy a vőlegény a menyasszony elé megy, elfátyolozza és a hüpe alá vezeti (Utalva az ószövetségi történetre, hogy Lábán becsapva Jákobot Ráhel helyett Leát adta hozzá feleségül, a vőlegény ellenőrzi, hogy tényleg a neki szánt leány-e a menyasszony). Sahar ehelyett odafutott Orsihoz, és a násznép hujjogása közepette felemelte, megpörgette, majd visszazökkenve szerepébe elfátyolozva a hüpe alá kísérte. A rabbi áldást mond, a pár iszik egy pohár borból, de a menyasszonyt fátylát felhajtva édesanyja itatja. A rabbi köszöntőt mond, majd a gyűrűt újra megvizsgáltatja a tanúval, utána átadja a vőlegénynek, hogy húzza fel a menyasszony jobb mutató ujjára. Újabb áldás után a házasságlevelet a menyasszony édesanyja, vagyis Kati kapja meg. Újabb áldások következnek, majd a rabbi kihirdeti a házasságot.

Mostmár a vőlegény felhajthatja a fátylat, újabb pohár bor következik, ezúttal a vőlegény itatja meg az ifjú asszonyt. Elérkezett az esküvő csúcspontja, a pohártörés. Az eltört pohár a jeruzsálemi szentély lerombolását szimbolizálja. Előtte a násznépből a rabbi felszólít egy gyermeket, vizsgálja meg, hogy a pohár valódi-e. Ezután a vőlegény fogadalmat tesz, hogy ha elfelejti Jeruzsálemet, az ő nevét is felejtsék el örökre. Jobb lábával összetöri a poharat, "Mazel tov!"-ot kiált mindenki, felcsendül a zene és násznép a sátor alá tódul, hogy az örömszülőket félrelökdösve gratulálhasson az ifjú párnak.
A hagyomány szerint az ifjú pár néhány percre félrevonul, hiszen először vannak kettesben mint férj és feleség, közben pedig elkezdődik a lakoma és a mulatság.
12 fős asztaloknál ültünk. Bár az étel és az ital kóser volt, nászom családja észak-afrikai nagyon vallásos zsidó család, ők úgynevezett kóser-kóser ellátmányt kaptak, amelynél minden alapanyag ellenőrzött. Elkülönülten ültek bokáig-csuklóig zárt ünnepi ruháikban, mert "meztelen emberekkel" nem ülhettek egy asztalhoz (értsd: fedetlen karú, vállú és lábszárú férfiakkal és nőkkel).
A büfé-vacsora után volt a már említett produkciós rész Orsi sógornőjének dalával, a mi filmünkkel és a bajtársak videoklipjével, ezt négy órás non-stop diszkózene követte. Aki látta a Hegedűs a háztetőnt, az emlékszik, hogy a mulatság során a menyasszonyt és a vőlegényt székre ültetik és a magasba emelik. Ez is régi zsidó hagyomány, amelyre ezúttal is sor került, azzal kiegészítve, hogy Sahar egy izmos bajtársa engem is a vállára kapott és a magasba emelt, amint az unokaöcsém által az alábbi filmen megörökítésre került:

Aki Bori lányom szemszögéből szeretné látni az esküvőt, az olvassa el az ő posztját.

Orsi és Sahar esküvője - egy dal születése és fogadtatása

Még mindig nincsenek esküvői képek, ezért most arról a zenés rajzfilmről posztolok, amit közös munkával készített a Pál család az ifjú párnak.
Az egész úgy kezdődött, hogy amikor a megérdemelten népszerűtlen Sunyimukit feltöltöttem a YouTube-ra, Kati azt mondta, hogy oké hogy csinálom ezeket a dalokat, de az ugye nem lehet, hogy Orsi esküvőjére nem csinálok valami dalt. Pánikba estem tüstént, mert minket amatőröket az különböztet meg a profiktól, hogy nem tudunk megrendelésre dolgozni. Ehhez azért tudni kell, hogy Orsi tiszteletére már két dalt is énekeltem, a 16. születésnapjára a Sweet Sixteen-t, a 18.-ra pedig saját dalt írtam. Valahol a háttérben futni kezdett az agyamban a projekt. Mindig változik, hogy egy dalnál mi a kiváltó indíték: szöveges, vizuális vagy zenei ötlet. Az Orsiéknak írt dal alapötlete végül is ennyi volt:

Orsi a cukor és Sahar a só,
Kezdődjék hát a show!

Ebből az ötletből aztán a refrént már tovább lehetett építeni egyéb dichotómiákkal, ami végül is ez lett:

Refr.

Orsi a zsák és Sahar a folt,

Orsi a Nap és Sahar a Hold*,

Orsi a csillag és Sahar a sztár,

A nagyvilág rátok vár.

Orsi a tészta, Sahar a kovász,

Orsi az adu és Sahar az ász,

Orsi a cukor és Sahar a só,

Kezdődjék hát a show!

* A "Sahar" héberül annyit tesz: Hold.

Oké, a refrén megvan, de kéne valami verse is. A legbanálisabb szöveget próbáltam a legbanálisabb harmóniamenetre: G, Em, C, D. Csak mondom, hogy Gianni Morandi Térden állva jövök hozzád című dala, Fenyő Miki Várni rád című nótája vagy a tábortüzek örök slágere, A börtön ablakába is ugyanerre a négy akkordra épít. Szerencsére a dallam a második sor végén felszalad a vezérhangra, és az alatta felcsendülő H7 már végleg megtöri az unalmat. Az első 2x16 ütemes verse hamar megszületett, a második verse első 16 üteme is, az utolsó négy soron törtem sokat a fejem, mert az összes változatot túl nyálasnak tartottam. Aztán lassan elkészült a végleges szöveg:

Verse1

Eljött a nap, amelyre olyan régen vártunk,

Előttünk áll most egy ragyogó ifjú pár,

Ez az ünnep ma csak róluk szól, hisz köztudott:

Életük már egy rugóra jár.

Öt éve már, hogy együtt indultak az Útra,

Meghódításra várt egy gyönyörű új világ,

Minden nappal egy új kihívás, megpróbáltatás,

Ami közös megoldásra várt.

Verse2

Együtt vagyunk, most ünnepelni összegyűltünk,

Sok jó barát és persze az egész nagycsalád,

Mosoly az arcokon, de könny a szemekben, ez így dukál,

Ha egybekel egy ifjú pár.

Ez a csodás éjszaka soha ne érjen véget,

Kísérjen el egy egész életen át!

Ragyogjon, tündököljön lelkünkben, hogy két szerelmes szív

Már végleg egymásra talált.

A hangnem az én baritonomnak megfelelő G-dúr lett, bár eredetileg C-dúrban játszottam fel a kíséretet, de aztán letranszponáltam. A tempó 160-as, és a szintetizátoromon végül egy "Guitar shuffle" kíséretet választottam. Oké, megvan a keret: verse-refrén-verse-refrén, de kéne még valami átvezető rész, kiállás vagy improvizáció. Ekkor jött az ötlet, hogy Mendelssohn Nászindulójának 8 ütemes főtémáját pont be lehetne szúrni a második refrén után, a tempója pont megfelelő. Végül is a film legbájosabb részlete a táncoló pohárral pont erre a 8 ütemre készült.

Feljátszottam a kíséretet, és élőben előadtam a dalt Petrának és Katinak (Bori el volt utazva éppen). A szokásos fanyalgás helyett azonnali lelkesedés fogadta, Kati egy-két könnycseppet is elmorzsolt a szeme sarkában. Gondolkodni kezdtem, milyen filmet vagy slide-showt tegyek a dal mellé. Szerencsére pár nap múlva Bori is megérkezett, ő is fellelkesült a zenétől és azonnal azt javasolta, készítsünk egy stop-motion rajzfilmet. Ez lényegében a legősibb rajzfilmes technika, a filmkockánkénti rögzítés.

Bori azonnal megfelelő mobiltelefonos appot kerített, és Petrával pár nap alatt megírták a forgatókönyvet. Az én feladatom megfelelő fotóállvány elkészítése volt, aminek az alapját meglévő hullámkarton dobozok adták. A világítást egyetlen 4000K-es színhőmérsékletű 800 lumenes LED izzó szolgáltatta.

A forgatókönyv alapján Bori, Petra és Kati nekiálltak a karakterek megrajzolásának, kivágásának és kiszínezésének, Bori pedig csinált próbafelvételeket. Íme a poharas rész nyers változata:

Két napi forgatás után megszületett az összes snitt, ezt szerkesztettem egybe a zenével, az ending részhez stáblistát készítettem.

Arra gondoltunk, hogy ha ezt a násznépnek levetítjük, kéne alá héber nyelvű felirat. Jó, de ki készítse el. Borinak eszébe jutott Borgula András, a Gólem Színház igazgatója, akivel együtt dolgozik a Haver Alapítványnál. Megkérte, András el is vállalta, de az esküvő időpontja vészesen közeledett, a fordítás meg még sehol. A Pozsonyi Pikniken összefutottam a direktor úrral, illően bemutatkoztam neki, mondtam, hogy most már sürgős volna a szöveg. Végül négy nappal az utazásunk előtt megkaptuk a fordítást, és sikerült a héber szöveget a klip alá szerkesztenem.

Orsinak elárultuk, hogy egy filmet szeretnénk a lagziban levetíteni. Mondta, semmi probléma, Sahar pilótatársai is készülnek egy dallal. Este 10 felé volt egy produkciós rész, Sahar húga énekelt egy szép szerelmes dalt, projektorral nagy vászonra vetítették a mi filmünket és a pilótatársak filmjét, végül Sahar főiskolás társai élőben rappeltek. A dalunk mindenkinek nagyon tetszett, mondták, hogy a végére már együtt énekelték a refrént.

Én most a film felirat nélküli változatát teszem be posztom végére, azt, amit a Facebook-ra is feltöltöttem:

---

Orsi és Sahar esküvője - az utazás

Esküvői beszámolóm első részében magáról az egy hetes utazásról számolok be, melyre 89 éves és már egyre nehezebben járó édesanyám is velünk jött, és kalauzolnom kellett a tőlünk függetlenül utazó nővéremet és idősebb unokaöcsémet és családját.

Szeptember 11., kedd

Nem voltunk babonásak, szeptember 11-ére váltottuk meg a repülőjegyünket. A gép menetrend szerint nem sokkal hat után indult, ezért otthonról hajnali háromkor kellett elindulnunk. Édesanyám nálunk töltötte az éjszakát, és mivel nála a készülődés kicsit tovább tart, őt már hajnali fél kettőkor ébresztettük.

A kocsit egy reptérhez közeli parkolóban hagytuk, és negyed öt körül elkezdtük a becsekkolást, ami egy kicsit nehézkesen indult. Becsekkolás után anyám kerekesszékes segítséget kapott, és én elkísérhettem, ezért a többieknél hamarabb jutottunk át az útlevél-ellenőrzésen és a biztonsági vizsgálaton. Végül háromnegyed hét körül szállt fel a gépünk, és mivel hulla fáradtak voltunk, szinte végigaludtuk az utat. Háromnegyed 11 körül értünk a Ben Gurion repülőtérre, ahol szintén sikerült kerekesszékes segítséget kapnunk. Az izraeliek már lazábbak nálunk, így mind az öten gyorsított útlevél-ellenőrzésen estünk át, a csomagokat is hamar megkaptuk. Orsi jelezte, hogy már útban van a reptér felé, ezalatt elintéztük a telefonba a helyi SIM-kártyát és az autóbérlést. Képzeljétek, egy Kia Cee'd kombit kaptunk, mint a saját autónk, csak automatát.

Orsi egy kerekesszékkel jelent meg, amit direkt nekünk szerzett, de nem tudtuk tőle átvenni, mert a csomagok mellé már nem fért be a kocsiba. Azért nagyon örültünk, hogy elénk jött, és megbeszéltük, hogy délután még egyeztetünk, hogy mi legyen.

Szállásunk Ramlában egy 18 emeletes toronyház 13. emeletén volt. Tartott még a zsidó újév második napja, ezért az egyik lift sábesz-üzemmódra volt állítva: nem kell rajta gombot nyomni, egyesével megáll minden emeleten, kivéve a 13-at, pont ahol laktunk, és pont ebbe a liftbe sikerült beszállnunk. A lakásunk tágas és modern, gyorsan elhelyezkedünk. Mivel az ünnep miatt vásárolni sem lehet, az otthonról hozott bacon-os pulykát (nem éppen kóser) ebédeljük, majd kóma szerű álomba szenderül a család.

Kilátás az erkélyünkről

Délután megbeszéljük Orsival, hogy elmegyünk hozzájuk a bázisra, mondtam is anyámnak, hogy az első, amit Izraelből lát, egy katonai légibázis. Orsiéknál lakik négy fiú osztálytársuk is, akik szintén az esküvőre jöttek, és mindenki hullafáradt, mert egy medencés partiban voltak. Megpuszilgatjuk az ifjú párt, átadjuk az ajándékokat, cserébe végre megkapjuk a kerekesszéket, amely hű kísérőnk lesz egy héten át.

Visszatérve a szállásunkra még kicsit beszélgetünk az erkélyen, majd megszámoljuk a szoba sarkait és lefekszünk.

Kati és Petra az erkélyen

Szeptember 12., szerda

Ramla lakosságának a fele arab muszlim, fele vallásos zsidó, de van keresztény temploma is. A ramlai piac Izrael-szerte híres és szerdán pont piacnap van, ezért reggel fél kilenc körül első utunk odavezet.

A ramlai piac

A ramlai nagymecset mellett parkolunk, a piac igazi színes, keleti, multikulti piac, nagyon élvezzük, vásárolunk is gyümölcsöket, humuszt, pitát, padlizsánkrémet és egyéb zsannamannákat, és otthon pompás reggelit csapunk.

Tíz körül indulunk északra, az úticél Názáret. Elhatároztam, hogy az Izraelben először járó édesanyámnak főleg keresztény helyeket mutatok meg, mert a zsidó részből úgyis jut neki bőven. Mi Katival '90-ben voltunk Názáretben, amely szinte teljesen arab város, mégis itt található a kereszténység egyik legszentebb helye, az angyali üdvözlet bazilika. A hegyen lévő nyüzsgő városban egy teremgarázsban hagyjuk az autót és a kerekesszéket üggyel-bajjal feltoljuk a templomhoz. A bazilikát olasz ferencesek emelték 1969-ben affölé a nagyméretű barlang fölé, melyről a hagyomány azt tartotta, hogy itt élt Mária. A kétszintes templom altemplomában van Mária háza, a felső templom és a templomkert kerítését pedig különböző keresztény országok által adományozott mozaikképek díszítik. Az altemplomban egy olasz zarándokcsoport misézett, a felsőben egy kínai, amikor ott jártunk.

Thaiföldi Madonna

Anyám és Kati a bazilika előtt

Átsétáltunk az egész keresztény komplexumhoz tartozó Szent József templomba is, amelyet viszont József egykori ácsműhelye fölé emeltek. Az egyik festményen a gyermek Jézus apja műhelyében egy kis keresztet ácsol éppen.

A szent család az ácsműhelyben 

Délután indulunk tovább a Genezáreti-tó felé, Tiberiasra. A forgalmas út mindkét oldalán főleg arab települések találhatók, a tó fölé emelkedő domboldalon mindenfelé nagy építkezés folyik (az építési láz egyébként egész Izraelre jellemző). Nincs túl sok turista a tengerparton, lesétálunk egészen a tóhoz, de a vízenjárás - akárcsak 28 évvel ezelőtt - most sem sikerült.

Petra és Bori a sikertelen vízenjárási próbálkozás után a tóparton

A Big Ben Pub-ban már inkább vacsorázunk, mint ebédelünk fish&chips-et, Szent Péter-halat és vegyes salátákat humusszal, tahinával, padlizsánkrémmel, pitával. A kaja fele megmarad, azt elcsomagoltatjuk, jó lesz másnapra ebédre. Este nyolc után érünk vissza a szállásunkra, az esti Tel Avivon való keresztülautózás mindig megkapó látvány.

Szeptember 13., csütörtök

Ejtőzős délelőtt, 10 óra körül megyünk le a tőlünk pár száz méterre található szupermarketbe vásárolni. A biztonsági őr kérdez valamit a bejáratnál héberül. Mondjuk neki, hogy külföldiek vagyunk, mire a kezéből pisztolyt formálva azt kérdezi: "piúúú-piúúú?". "No piúúú" (vagyis nincs nálunk fegyver) válaszolunk nevetve.

Ebédre valóban a tegnapi maradékot esszük némi frissen vásárolt édesburgonyával, majd kicsi pihenés után a hozzánk legközelebbi tengerparthoz, Rishon Lezion-ba autózunk. Nincs jobb, mint szeptember közepén strandolni: a hőség már nem olyan rekkenő, a tenger langyos, már medúzák is alig vannak. Anyám is élvezi a hullámokat.

Este zsúfolt program vár ránk: Először beautózunk Tel Avivba egy micvéhez (rituális fürdőhöz), ahol Orsi esküvő előtti megmerítkezése lesz. Csajos program, én csak a sofőr vagyok, de Katin, Borin és Petrán kívül elkíséri leendő anyósa, nagyanyósa, sógornője és annak két nagynénje.

A micve után Katival a Ben Gurionra megyünk, mert érkezik nővérem és unokaöcsémék gépe. Bori, Orsi és Petra pedig lánybúcsúztató buliba mennek.

Nővéreméknek jól esik, hogy várja őket valaki, aki segít eligazodni a SIM-kártya beszerzésénél és a gépkocsi-kölcsönzésnél. De még nincs vége az estnek, mert éjjel egykor még újra be kell autóznunk Tel Avivba, hogy Borit és Petrát felszedjük valahol a buli után. Hajnali kettő körül kerülünk ágyba.

A lánybúcsú után lányaim és Orsi osztálytársai

Szeptember 14., péntek

Nincs idő lustálkodni, irány Jeruzsálem. Nővéremék szállása egy Ramlával szomszédos városban, Lodban van, ott találkozunk velük és két kocsival hajtunk fel a szerpentines 395-ös úton, fenyőerdőkön át Ein Karem-be, Jeruzsálem külvárosába, ahol Zakariás, Erzsébet és Keresztelő Szent János háza helyén emelt templom áll. Sajnos a templom sziesztára bezárt, de gyönyörködünk a kilátásban és megmosakszunk Mária kútjánál.

Anita és Eszter Mária kútjánál

Balázsék, nővérem, anyukám és lányaim mögött a bibliai táj

Utunk a modern Jeruzsálemen keresztül a Trotner Parkhoz vezet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az óvárosra.

Bori Jeruzsálemmel szelfizik

Az óváros Jaffa-kapuja közelében egy mélygarázsban hagyjuk az autónkat és megkezdjük óvárosi sétánkat. Végigmegyünk a bazársoron, anyámnak ki kell, hogy szálljon a kerekesszékből a lépcsők miatt.

Édesanyám a bazárban

A Szent Sír Templomához vezet az utunk. Ebben is jártunk Katival a nászutunk során, de nem emlékeztem rá, hogy ilyen monumentális, szerteágazó és keszekusza. A fojtogató tömjénillatban zarándokok ezrei várnak a sorukra, hogy megérinthessék az egykori kereszt és a sír helyét. A templom előtt egy kanadai zarándok kérdezi anyámat, hogy mondhat-e egy imát a gyógyulásáért. Anyám beleegyezik, a zarándok kéri az Urat, hogy anyám gyógyuljon meg. Hiába, anyám szkeptikus, a csodatétel elmarad.

Egy evangélikus templom előtti kis téren az Al-Sultan büfében ebédelünk svarmát, humuszos marhahúst, falafelt, salátákat.

Bori, Petra, Luca, Eszter és Anita

A Siratófal felé folytatjuk utunkat, a férfiak és a nők külön-külön járulnak a 70-ben lerombolt templom nyugati falához. Nagyon sok fohászt nyel el a Fal naponta, spirituális energia formájában sugározza vissza.

Felkapaszkodunk a Zion-kapuhoz, ahol a kapun kívül egymáshoz közel található az Utolsó Vacsora terme, Dávid király sírja és a Mária Elszenderedése bazilika. Az Utolsó Vacsora termében muszlim zarándokok vannak, Dávid sírjánál ortodox zsidók készülnek a szombatra, a bazilika környékén keresztény turisták. Hiába, Jeruzsálem az Jeruzsálem.

Péntek este kihal a város, kis forgalom mellett autózunk haza, illetve minket még várnak a bázison egy péntek esti grillpartira, ahol már ott vannak Orsiék osztálytársai valamin két egykori tesitanáruk is. A Tel Aviv-i Karmel-piacon beszerzett argentin marhahúsból készül a steak.

Az vacsora után még anyósomat Tel Aviv-i szállodájába haza kell fuvarozni, melyben Jeruzsálemmel ellentétben pezseg az élet. Megint éjfél után kerülünk ágyba.

Szeptember 15., szombat

Korán kell kelni, mert 9 körül kezdődik Sahar zsinagógai legénybúcsúja Gederán. A zsinagógai szertartásról majd egy későbbi posztomban részletesen is beszámolok. Az esemény után hagyományos szombati tízóraival várnak minket nászasszonyom húgáéknál. Nővérem és unokaöcsémék itt találkoznak először az ifjú párral.

Jachnun

Egy tradicionális jemeni zsidó étellel, jachnunnal várnak minket, amely hengerré formázott barnára sütött leveles tésztából, főtt tojásból, reszelt paradicsomból és lecsóból áll. Utána még édesség is volt, úgyhogy simán elment ebédnek is.

Délután Tel Aviv-Yaffo várt ránk. Sétáltunk a régi kikötőben, felkapaszkodtunk a kilátóhoz, naplementekor belegázoltunk a tengerbe.

Nővérem mögött a város

A Koscsó-család

Petra és Bori

Az estét a régi vasútállomás helyén kialakított szórakoztató negyedben zártuk. Egy görög népzenekar játszott, benéztünk a kis üzletekbe, megvacsoráztunk a Cafe Greg-ben. Én roppanós tésztatekercsbe csavart csirkehúrt ettem mézes salátával.

Szeptember 16., vasárnap - A NAGY NAP

Az egész nap a készülődés jegyében telik. Orsi a Tel Aviv-i Intercontinentalban dolgozik, így az eskövője napjára megkapta az egyik lakosztályt. Ide rendelt  egy sminkest délelőtt fél 11-re, és persze némi pezsgőt és harapnivalót is mellé. Ide kellett betaxiznom Katit és a lányokat, mert az ő sminkjükben is segített a lány.

Délutánig tartott a szépülés, így ők láthatták meg Orsit először menyasszonyi ruhában.

Nagy levegő, jöhet a hajlakk

Az esküvőre a hivatalosan meghirdetett vendégfogadás előtt egy órával, fél hétre érkezett a szűk család a fotózkodás miatt, és hajnali fél háromkor az ifjú párral és a nászomékkal utoljára hagytuk el a helyszínt. Ami közte történt, arról egy másik posztban számolok be.

Szeptember 17., hétfő

Késői ébredés után elmentünk bevásárolni, hogy vigyünk haza némi izraeli különlegességet (izraelikum?). Még várt ránk két helybéli nevezetesség.

Ramlán található egy 1200 éves, Harun Al Rashid kalifa korából származó régi boltíves víztározó, mely nemcsak megtekinthető, de még csónakázni is lehet benne.

Lányaim a víztározóban

A már említett ramlai piac és nagymecset közelében van egy jelentéktelennek látszó kis humuszbár, a Hummus Salim, ami Izrael egyik legjobb humuszosa. Na, itt költöttük el búcsúebédünket, ami tényleg felséges volt, és emellett harmadába került mintha puccos étteremben ettünk volna.

Már csak az összepakolás, a szálláshely elhagyása, a kocsi leadása és a hazarepülés volt hátra. Nővéremék és unokaöcsémék már a délelőtti géppel hazarepültek, viszont az esti géppel rajtunk kívül anyósom és Kati unokatestvére, valamint kisebbik unokahúgom, annak barátja és teljes családja is velünk repült.

Anyukámnak és anyósomnak is került kerekes szék, az útlevélellenőrzésen és biztonsági átvilágításon hetedmagammal megint soron kívül mehettünk át. A két idős hölgyet emelőkocsi segítette a gépbe beszállni.

A háromórás út után Lisztferihegyen is flottul mentek a dolgok: útlevélellenőrzés, csomagok átvétele, minibusz a parkolóházig. Anyósomat Kati vitte haza taxival, én pedig édesanyámat szállítottam haza. Így aztán fél kettő körül kerültem ágyba, szinte percre pontosan 168 órával azután, hogy az indulás hajnalán ébredtem.

Hát ez volt a kronológiai összefoglaló, a esküvőről részletesen posztolok majd.

Ki a zsidó? - 3

Ígérem, ezzel a posztommal befejezem a magyar zsidóság megosztottságáról való elmélkedésemet. Arról a megosztottságról, amely már közvetlenül az 1867-es zsidó emancipációs törvény kihirdetése után, az 1868-ban megrendezett zsidó kongresszussal kezdődött. Ezen a kongresszuson vált szét az ortodox és neológ irányzat. Hamarosan, 1877-ben a magyar törvényhozás elismert egy harmadik zsidó vallási irányzatot, mely a Statusquo Ante névre hallgatott, és magyarul annyit tesz, hogy legyen úgy, mint régen volt. A Statusquo Ante végül 1927-ben az országos szervezet megalakulásával vált hivatalossá. A 2004-ben megalakult EMIH magát a Statusquo Ante jogutódjának tekinti, ezért is kaphattak történelmi egyházi státuszt.
Most, hogy úgy tűnik, Orsi lányom esküvője elől minden adminisztratív akadály elhárult és ma este beköszönt az 5779. esztendő, hadd adjak frontjelentést az EMIH és a MAZSIHISZ között dúló vallásháború újabb csatáiról, az EMIH újabb győzelmeiről:
A héten felavatták és a tóratekercs tóraszekrénybe való elhelyezésével ünnepélyesen működő zsinagógává nyilvánították a budavári Zsinagógát a Táncsics Mihály utcában. A zsinagógát a Budavárat 1686-ban a törököktől visszafoglaló egyesült keresztény hadak felgyújtották, a teljes budai zsidóságot lemészárolták. Ez volt az első jelentősebb magyarországi zsidó pogrom. Az új zsinagógát ünnepélyes körülmények között avatták, ott volt a köztársasági elnök, az amerikai nagykövet, és a Szól a kakas már című dalt maga levitézlett Mága Zoltán hegedülte. Na de ki kapta meg a zsinagóga működtetésének jogát? Naná, hogy az EMIH.
Pár nappal később sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a négy évvel ezelőttre, a holokauszt 70. évfordulójára ígért emlékmúzeumot, a józsefvárosi pályaudvar helyén épített Sorsok Házát is az EMIH kezelésébe adják, az EMIH koncepciója szerint fejezik be. A Sorsok Házáról tudni kell, hogy Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter Zoltai Gusztávval, a MAZSIHISZ akkori elnökével kezdte meg a múzeumról az egyeztetést, de a projekt gazdája, a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária számára a korábban munkásőr Zoltai személye elfogadhatatlan volt, ezért évekig állta a projekt. Az új miniszter, Gulyás Gergely viszont hamar megegyezett Köves Slomóval, az EMIH vezetőjével, így a múzeum jövőre megnyílhat. A MAZSIHISZ mi mást tehetett, közleményben adott hangot nemtetszésének.
A MAZSIHISZ már idén tavasszal is elkönyvelhetett egy veszteséget: az önálló egyházként működő, de korábban a MAZSIHISZ szervezeti keretein belül tevékenykedő MAOIH (Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség) is kilépett a MAZSIHISZ-ből, ezzel a MAZSIHISZ-en belül már valóban csak a neológ hitközségek maradtak meg.
Bartus László tollából egy nagyon érdekes cikket olvastam az EMIH felemelkedéséről, a Fidesz-kormányzathoz való kötődéséről, ideológiai és pénzügyi hátteréről. A cikk már több mint két éve íródott, természetesen valóságtartalmáról nincs módom meggyőződni. A cikk szerint az EMIH vallási alapját adó, és előző posztomban már említett Chábád Lubavics haszid vallási irányzat legfőbb vallási támasza Moshe Leib Rabinovich rabbi, a pénzügyi forrásokat pedig egy Munkácsról származó gazdag amerikai milliárdos, Alexander Rovt biztosítja. Az üzletember a cikk szerint nemcsak az EMIH terjeszkedését támogatja, de média-vásárlásaival és ingatlanbirodalmának magyarországi terjeszkedésével az Orbán-kormányt is segíti. Bartus azt állítja, hogy Orbán népszerű egyházakon keresztül igyekszik befolyását az ellenzéki médiára is kiterjeszteni: a Hit Gyülekezetén keresztül az ATV-re, az EMIH-en keresztül pedig a Klubrádióra és a 168 Órára. Bartus szerint már az EMIH neve is árulkodó: a magát Egységes Magyar Izraelita Hitközségnek nevező haszid irányzatnak annyi köze van az egységességhez, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének az együttműködéshez. Ha saját szervezetedet egységesnek deklarálod, ezzel jelzed, hogy aki veled nem ért egyet, az rombolja az egységet.
Érdekes az EMIH káderpolitikája is. A budavári zsinagóga új rabbija, a fiatal Faith Aser 2004-ben még a Ferencváros B-közép radikális, olykor antiszemita rigmusokat skandáló szurkolója volt. De hasonlóan az EMIH kebelére tért meg a korábbi Jobbik alelnök, Szegedi Csanád is, aki megismerve zsidó gyökereit, felhagyott korábbi jobboldali nézeteivel.
A Chábád Lubavics mozgalom vallási központja és a szatmári haszid zsidók vallási központja jól megfér egymás mellett a brooklyni Williamsburg kerületben. A szatmári haszidok a zsidóság ultrakonzervatív irányzatát képviselik, anticionista nézeteket vallanak és a holokausztot az Örökkévaló büntetésének tekintik, amiért a zsidók elhagyták régi hagyományaikat. A szatmári haszid zsidók vastörvényei közül sikeresen kitört, és a vallási közösség életét több könyvben is bemutatta Deborah Feldman írónő. Mi tavalyelőtti hegyaljai nyaralásunk alkalmával találkozhattuk a szatmári haszid csodarabbi-turizmus jeleivel, az amerikai adományokból újjáépített zsinagógákkal, szépen rendben tartott zsidó temetőkkel és az újonnan épült zarándokszállásokkal. Posztom végére erről teszek be néhány fényképet:

Tokaji zsidó temető

Tokaji zsinagóga

Mádi zsinagóga

Egy mádi csodarabbi sírja

Bodrogkeresztúri zarándokszállás hirdetése

Sátoraljaújhelyi zsidó temető és zarándokszállás

Ki a zsidó? - 2

Ha azt hiszitek, hogy az előző bejegyzésemben leírt történet, melyben Orsi zsidóságát igazoló papírjáról írtam, happy-enddel végződött, akkor pont annyira nem ismeritek a magyarországi zsidó egyházak között dúló háborúskodást, mint ammennyire mi sem. A dolog megértéséhez egy viccel kezdem:

Egy zsidó egy lakatlan szigetre vetődik, és csak évek múlva talál rá egy hajó. Látják, hogy két takaros zsinagógát is épített magának a hajótörött az évek során.
Kérdezik tőle:
- Mi ez a két zsinagóga a szigeten?
- Ó, hát az egyikben minden szombaton és a vallási ünnepeken imádkozom az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg. - válaszolja az atyafi.
- Na de a másik zsinagóga mire való?
- A másik? Hát abba be nem tenném a lábamat.

Szóval az történt, hogy az Orsi számára kiadott cirkalmas igazolás értéktelen papírdarab Izraelben. Ebben a cikkben részletesebben is olvashattok arról, milyen nehéz egy izraeli bevándorlónak megszereznie a zsidóságát igazoló dokumentumot. "Ha a házasságra készülőnek levele van egy tengerentúli rabbitól, amely tanúsítja, hogy az illető zsidó, manapság ellenőriztetnie kell Slomó Amar főrabbi irodájával, ahol nyilvántartják azoknak a diaszpórabeli rabbiknak a listáját, akik megbízhatónak számítanak. A lista nem nyilvános. Ha a levélíró rabbi nincs a listán, a folyamodót újabb bizonyíték benyújtására utasítják, vagy a rabbinikus bírósághoz irányítják."
Nos Radnóti Zoltán rabbi, a Budapesti Zsidó Hitközség rabbiságának igazgatója nem szerepel ezen a listán. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismerni kell a neológ, vagy reformzsidóság fogalmát. Egy több mint öt évvel ezelőtti posztomban írtam Ungvári Tamás Csalódások kora című könyvéről, melyben a magyarországi zsidók 150 évvel ezelőtt elkezdődött, majd kudarcba fulladt asszimilációjáról ír. A főleg nagyvárosi, asszimilációra hajló, vegyes házasságokkal hígított zsidóság körében kialakuló neológ vallásgyakorlatban a zsidó vallás már nem járta át annyira a zsidók mindennapjait, mint korábban. A hagyományos zsidó öltözködést a polgári viselet váltotta fel, felhagytak a kóser étkezéssel, a vallás a családi eseményekre és a nagyobb vallási ünnepekre szorult vissza. De ez ugyanígy van a legtöbb nem rendszeresen templomba járó kereszténynél is.
A vidéki zsidóság, főleg a kelet-magyarországi, az egykori Jiddisland-hoz tartozó falusi és kisvárosi haszid zsidóság jobban ragaszkodott ortodox hagyományaihoz. Sajnos a holokauszt a legtöbb áldozatot pont a vidéki zsidóságból szedte, így a háború után a neológia lett általános Magyarországon. A szocializmusban az asszimiláció tovább folytatódott, az aktív vallásgyakorlók köre - akárcsak a többi vallásban - egyre csökkent.
Jött a rendszerváltás, egyre többen kezdték újra vállalni zsidó identitásukat és a vallást azok is, akiket korábban világi szellemben neveltek. Sógornőmék már zsinagógában házasodtak, apósom is elkezdett zsinagógába járni, de persze a neológ szertartásrend szerint (a kelenföldi zsinagógában pont az a Radnóti Zoltán volt a rabbija, akinek az igazolását most nem fogadták el).
A kelet-magyarországi szatmári haszid zsidók leszármazottjai Brooklynban telepedtek le, itt alapítottak vallási központot, iskolákat, ún. jesivákat hoztak létre. Az ortodox haszid zsidóság egyik mozgalma, a Chábád Lubavics mozgalom is itt éledt újjá. Egy fiatal, 23 éves rabbi, a magyar holokauszt-túlélőktől származó Oberlander Báruch a mozgalom küldötteként a rendszerváltozáskor Brooklynból érkezett hazánkba, és feleségével nagy elánnal láttak hozzá a mozgalom magyarországi elterjesztéséhez. Felnőtt- és gyermekoktatási programokat indítottak, a gyökereiktől eltávolodott zsidóságot szólították meg, folyóiratokat, vallási könyveket adtak ki. Oberlander a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija lett. A világi tanulmányait megszakító és Oberlander hatására Amerikában tanuló majd hazánkba már rabbiként visszatérő Köves Slomóval 2004-ben alapították meg az Egységes Magyar Izraelita Hitközséget, az EMIH-et.
Az EMIH és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) között egyre jobban elmélyülő ellentétek vannak. A BZSH a Vasvári Pál utcai zsinagóga tulajdonjogáért támadta az EMIH-et, az EMIH viszont nem ismeri el a BZSH neológ rabbijait, a rabbiság döntéseit, az általuk kiadott kóserségi igazolásokat, az általuk dokumentált betéréseket és a neológ rabbik által kötött házasságokat. Na, ennek a vallásháborúnak a frontvonalába került a mi kis Orsink.
Mivel Izraelben nincs neológ egyház, az a helyzet állt elő, hogy a Magyarországon legtöbb hívőt számláló MAZSIHISZ igazolásait nem fogadják el Izraelben. Állítólag ez köztudott, ezért rejtély számunkra, hogy miért nem figyelmeztették Borit a Síp utcában, hogy ezzel az igazolással ne próbálkozzunk. Mivel Oberlander Báruch leendő nászom jó ismerőse, végül pont két héttel az esküvő előtt megkaptuk tőle az igazolást, majd meglátjuk, hogy ezt elfogadják-e Izraelben.
Posztomat egy viccel kezdtem, most egy történettel zárom:
Mikor a mindig is különutas Nicolae Ceausescu, A Román Kommunista Párt főtitkára megkapta a Lenin-rendet, apám azt mondta: Na, ez pont olyan, mint amikor a rabbi keresztet kap. Hát most mit olvasok Oberlander Báruch életrajzában: 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
Hiába, az élet és a magyar kormány a legnagyobb viccmester.

Becsengetés

241 évvel Mária Terézia közoktatási rendelete után megvolt a 9. Nemzeti Tanévnyitó is. Ezúttal már csak legkisebbikünk érdekelt az oktatásban, mert már Orsi is befejezte egyetemi tanulmányit Izraelben. Az Államkincstár javára legyen mondva, egészen mostanáig elismerték Orsi eltartott státuszát, június végéig figyelembe vették a családi adókedvezményben és a családi pótlékban is.
Petra most lett kisgimnazistából nagygimnazista, lényegében olyan, mintha most fejezte volna be a nyolc általánost. Sokan el is mentek az osztályából másik négyosztályos gimnáziumba, főleg olyanok, akik a reáltudományokban szeretnének elmélyedni. Petra hosszas fejtörés után választotta a matematika-fakultációt, amely erős versenyben volt a történelemmel. Én azzal győzködtem, hogy míg a történelem-ismeretek bármikor pótolhatók, a matematika annyira alulról építkező tudomány, hogy ott elég egyszer elveszteni a fonalat, hogy többé már semmit se értsünk az egészből.
A kormányzat a második Fidesz-kormány megalakulásától tart számozott Nemzeti Tanévnyitót, így tartunk most a kilences sorszámnál, bár becsületükre legyen mondva, ezt már egyre kevésbé hangsúlyozzák. A Nemzeti Tanévnyitók helyszínei sorrendben az alábbiak voltak:

1. Hódmezővásárhely
2. Lipót (falusi iskola 15 tanulóval)
3. Pécs, Ciszterci Gimnázium
4. Debrecen, Református Kollégium
5. Budapest, XI. kerület
6. Hejőkeresztúr
7. Érd
8. Nagykőrös, Arany János Református Gimnázium
9. Esztergom, Szent Erzsébet Gimnázium

A kilenc tanévnyitóból négyet tartottak egyházi iskolában, ez akkor is kissé túlreprezentált, ha egyébként valóban évről-évre nő az egyházi iskolák arányszáma. Az alábbi két képen az egyházi fenntartású gimnáziumok és általános iskolák arányát láthatjátok megyei bontásban:

Borsodban már több az egyházi gimnázium, mint az állami! Olvastam egy tanulmányt, mely szerint amíg országosan az állami iskolákban a családi háttérindex -0,19, a roma tanulók aránya 15,16%, addig az egyháziban ugyanezek a számok +0,16, ill. 10,17%.(A családi háttér-index egy komplex mutató, amit a kompetenciaméréssel egy időben felvett háttérkérdőívek alapján számolnak. Ez olyan dolgokra kérdez rá, mint például a család jövedelme, a szülők iskolai végzettsége, a család otthonában lévő könyvek száma, tanulási támogató környezet, stb. Ráadásul ez jobb átlagot mutat ott, ahol a számításban a leghátrányosabb helyzetűek adatai meg se jelennek, hiszen ők nem tudják kitölteni a kérdőíveket!) Hasonló arányokat mutat a diplomás anyák aránya az állami általános iskolában 21,5% , az egyháziban 26%. Helyi szinten ennél sokkal rosszabb a helyzet, az eltérés általában lényegesen magasabb  (Forrás itt található: szemlelek.blog.hu).
Nem arról van szó, hogy az egyházi iskolák elhalásszák a jobb tanulókat, hanem egyszerűen arról, hogy az iskolázottabb, jobb anyagi helyzetben lévő szülőknek jobb az érdekérvényesítő képességük, inkább viszik el a gyermekeiket olyan iskolákba, melyekben színvonalasabb oktatást remélnek. Ezzel óhatatlanul hozzájárulnak a szegregációhoz, teszik ezt állami támogatással. Nem véletlen, hogy sok országban ennek megakadályozása érdekében az egyházi fenntartású iskolák nem kaphatnak állami támogatást.
Ami a mostani tanévnyitót és Kásler Miklós emberminiszter beszédét illeti, elmondható, hogy visszafogott volt mind az ünnepség, mind a beszéd. A Szent Erzsébet gimnázium aulája nem volt túldekorálva keresztes zászlókkal, és Kásler is csak éppen annyit beszélt a kereszténységről, hogy ennek szellemében emelkedett fel a magyar kultúra, amit nem is igazán lehet vitatni. Azt is hozzátette, hogy az elmúlt ezer évben minden értéket befogadtunk, ettől lett erős a kultúránk.
Sokan arra számítottak, hogy a miniszter hosszasan fog beszélni az új Nemzeti Alaptantervről, de erről egy szó sem esett, valószínűleg még sok vita van róla a kormányon belül. Azt azért elmondta, hogy az alaptantervvel kapcsolatban elsősorban erkölcsi támogatást várnak a pedagógusoktól, amiből nekem az jött le, hogy széles körű szakmai vita nemigen lesz majd.

...és a Japán-tenger irányába elhagyta a szovjet légteret

Volt egy kollégám, aki a címben idézett félmondatot biggyesztette hozzá minden kamunak tűnő vagy mismásolós hivatalos közlemény végére. Az eredeti TASZSZ-közlemény, amelyet 35 évvel ezelőtt, 1983. szeptember 2-án hozott le a Népszabadság, így hangzott: "Augusztus 31-ről szeptember 1-re virradó éjszaka ismeretlen hovatartozású repülőgép hatolt be a Csendes-óceán felől a Szovjetunió légterébe a Kamcsatka-félsziget felett. Ezután másodszor is megsértette a Szovjetunió légterét Szahalin szigete felett. A repülőgép légi navigációs jelzőfény nélkül repült, a hozzá intézett kérdésekre nem válaszolt, és nem lépett kapcsolatba a szovjet repülésirányító szolgálattal. A repülőgép megközelítésére felszállt vadászgépek eredménytelenül próbáltak segíteni abban, hogy a repülőgépet a legközelebbi repülőtérre vezessék. A légteret megsértő repülőgép nem reagált a szovjet vadászgépek jelzéseire és figyelmeztetéseire, és a Japán-tenger irányába folytatta az útját."
Akkor persze már az egész világ és a Szabad Európa Rádiót hallgató magyar közvélemény is tudta, hogy az oroszok lelőtték a koreai légitársaság KAL-007-es számú, New Yorkból Szöulba tartó járatát fedélzetén 240 utassal és 29 főnyi személyzettel. A szovjetunió maszatolós-eltussolós közleményeinek ez csak egyik gyöngyszeme volt, két és fél évvel később a csernobili atombalesetről például imígyen tudósítottak, három nappal (!) a világ legsúlyosabb nukleáris balesete után: "Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A Szovjetunió Minisztertanácsának hétfő este Moszkvában kiadott közleménye - amelyet a szovjet televízió esti hitadója, a Vremja is beolvasott - arrolt számolt be, hogy intézkedéseket tesznek a baleset következményeinek elhárítására. A sérülteket orvosi ellátásban részesítik. Kormánybizottságot hoztak létre." Megjegyzem, a csernobili baleset már a gorbacsovi időkre, a glasznoszty hajnalára esett, és bár a régi szovjet reflex még működött, később már elkezdtek normálisan tájékoztatni.
Visszatérve a dél-koreai gépre, ma már tudjuk, hogy az incidenshez több esemény szerencsétlen egybeesése kellett: A koreai gép navigációs giroszkópját már a kifutón gurulva pörgette fel, ezért az pontatlan irányba állt be (GPS abban az időben még nem volt), az oroszok éppen tiltott rakétakísérleteket folytattak egy szahalini rakétabázison, a térségben ott körözött egy, a rakétakísérleteket megfigyelő amerikai felderítő gép, az éjszaka közepén a ködben nem látszottak a gép navigációs fényei stb. Akit érdekel, a Wiki-n elolvashatja a repülőgép utolsó hat órájának összes rögzített rádióbeszélgetését.
Az afganisztáni konfliktus miatt amúgy is pattanásig feszült nemzetközi helyzetben ez az incidens olaj volt a tűzre. Az esetet az amerikaiak nemzetközi gonosztettnek nyilvánították, a szovjet külügyminiszter nem vehetett rész ez ENSZ esedékes őszi ülésén. A válaszreakció sem maradhatott el, a sportszerető közvélemény legnagyobb bánatára: A Varsói Szerződés országai (Románia kivételével) bojkottálták az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.
Öt év múlva, 1988 július 3-án az amerikaiak talán még nagyobb bénázást adtak elő a Hormuzi-szorosban. A világ legfontosabb olajkereskedelmi útvonalát ellenőrző USS Vincennes cirkáló lelőtte az Iranian Air 655-ös járatát 274 utassal és 16 fős személyzettel a fedélzetén. A tagadásban és félretájékoztatásban az amerikaiak sem kispályásak. Váltig állították, hogy az utasszállítót egy F-14-essel keverték össze, melynek süllyedő manőveréből támadási szándékra következtettek, a cirkáló közben heves csatában állt ellenséges hadihajókkal és katonai és polgári frekvenciákon is hiába próbáltak kapcsolatba lépni a géppel. Az állításokból szinte semmi sem volt igaz: az iráni gép éppenhogy emelkedett, a cirkáló iráni vizeken hajózott és nem csatározott senkivel, a repülőgép a katonai frekvenciát nem vette, a polgári hívásról pedig nem gondolta, hogy neki szól.
1988-ban azonban egész más volt a nemzetközi politikai helyzet, mit öt évvel korábban. A csillagháborús fegyverkezési versennyel térdre kényszerített Szovjetunió és a kelet-európai blokk már a széthullás szélén volt, Gorbacsov hihetetlenül népszerű politikus volt az amerikai közvélemény szemében. A pár hónappal később megrendezésre kerülő szöuli olimpián a bojkottált moszkvai és Los Angeles-i után már ismét részt vett minden korábban egymással szemben álló ország.
Négy évvel ezelőtt, 2014 július 17-én Kelet-Ukrajna fölött lelőtték a Malaysia Airlines 17-es járatát fedélzetén 283 utassal és 15 fő személyzettel. A gép Amszterdamból tartott Kuala Lumpurba, és üzemanyag-spórolási okokból az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség figyelmeztetése ellenére a konfliktusos kelet-ukrajnai térség fölött repült át. A Hollandia és Ausztrália által lefolytatott hivatalos vizsgálat csaknem négy évig tartott, ez év májusában tették közzé az eredményét, mely hivatalosan Oroszországot tette felelőssé. Ezt az oroszok természetesen tagadják. A jelentés szerint egy Oroszországból az ukrán szakadár területre átvitt BUK-M1 légvédelmi rakétarendszerrel lőtték le a gépet, mert összetévesztették egy szovjet* szállító géppel. A légvédelmi rakétaegységet az incidens után visszaszállították Oroszországba.
Médiafigyeléssel foglalkozó szakemberek megemlítik, hogy az esemény kapcsán pörgött fel az oroszoknál az összes médiára és az internetre is kiterjedő fake-news gyártás, amit azóta már mesteri fokra fejlesztettek.
Éppen tegnapi hír, hogy egy donyecki kávéházban bombamerénylet áldozata lett Alexandr Zaharcsenko, az Ukrajnától elszakadt "Donyecki Népköztársaság" vezetője, akinek közvetett felelőssége fennáll a maláj utasszállító gép lelövéséért.
Az alábbi Flightradar-képen pontosan látható, hogy azóta hogyan kerülik ki a polgári gépek Kelet-Ukrajnát.

* természetesen ukránt akartam írni