Parlament

Parlament

2015. szeptember 30., szerda

Pistike és Lapicska Jenő

Annyi mindenkit megismerhettünk már Pistike osztálytársai és tanárai közül, hogy teljesen elfeledkeztem Pistike legjobb barátjáról, Lapicska Jenőről. Pedig Lapicskával már óvodás koruk óta ismerik egymást, nagyon sok közös csínyben voltak benne, együtt rejtettek szürke egeret az óvónéni köpenye zsebébe, a homokozóban együtt dobálták meg a lányokat homokbombával. Erős kapocs ez, na.
Örültek, hogy mindkettőjüket ugyanabba az iskolába íratta be az anyukája. A suliban aztán az óvodás barátság egyre inkább érdekszövetséggé kezdett alakulni. Jenő jó volt matekból, gyakran súgott Pistikének, Pistike viszont mindig megengedte, hogy Jenő róla másolja a környezet-háziját. Hamar megmutatkozott, hogy Lapicska jól ért a pénzhez, ezért amikor Pistike először lett az osztály diákbizottságának az elnöke, őt bízta meg az osztálypénztár kezelésével.
Amikor Pistikét Norbi váltotta az elnöki székben, Jenő nem feledkezett meg régi pártfogójáról és barátjáról. Jenő kezdetben csak gyűjtötte a Matchbox autókat, de hamar rájött, hogy lehet őket csereberélni, adni-venni, és ebből jó kis zsebpénz-kiegészítésre tett szert. Pistike választási kampányát is ebből a pénzből támogatta, így Pistike hamarosan ismét elnök lett.
Lapicska Jenő az iskolai újságban is kibérelt egy oldalt, és övé volt a második szünetben az iskolarádió is. Mindkettőben kampányolt óvodáskori barátja sikeréért.
Úgy tűnt, hogy Pistike és Jenő barátsága megtörhetetlen. Pistike, immár ismét diákbizottsági elnökként Jenőt bízta meg a sportköri plakátok legyártásával, és ő szerezhette be a cselgáncs-öltözékeket is, persze mindkettőt osztálypénzből. Csakhogy Jenő egyre követelőzőbb lett, már az osztálykirándulás megszervezését is magának akarta, Pistike környezetében pedig új barátok kezdtek feltűnni, például a már korábban említett Pénzes Csaba. Pistike inkább ővele szerveztette meg az osztálykirándulást.
Lapicska Jenőben összetört valami, olyan csúnya szavakat kezdett mondani Pistikére, amit ha meghallott volna a tanító néni, biztosan behívatta volna Jenő anyukáját. Az iskolaújságban és az iskolarádióban is egyre többet kritizálta Pistike elnöki módszereit.
Persze Pistike sem tétlenkedett. Először a sportköri ruhák beszerzésétől tiltotta el Jenőt, később a plakátszerződést is felbontotta vele. Sajnos az újságot és a rádiót nem veheti el tőle, de már dolgozik azon, hogy saját újságja és rádiója legyen.
Pistike és Jenő anyukája még mindig barátnők, és gyakran emlékeznek vissza, mennyit pletykáltak a játszótéri padon, miközben a két huncut gyerek önfeledten játszott a homokozóban. De úgy tűnik, azok az idők végleg elmúltak. Csak a homokozó maradt...


2015. szeptember 25., péntek

Dolce vita

Az átkosban, a 60-as, 70-es, 80-as években a magyar csokoládékban egy kis cédulát lehetett találni az alábbi felirattal: "A terméken látható szürke bevonat a kakaóvajból kiváló etilvanilin, mely a termék élvezeti értékét nem befolyásolja." Erre én mindig csak annyit mondtam: Kívánom, hogy nagyobb élvezetetek ne legyen.
Valamikor a 60-as években vettem először Macskanyelvet, a Szerencsi Csokoládégyár termékét. Természetesen ajándéknak szántam, de a pénztáros megkérdezte tőlem: Kisfiam, van rá elég pénzed? 14 forint volt egy doboz, nagy pénz volt ez akkor, több hónapnyi zsebpénzem. Abban az időben nem csak az édességek területén, de az alap-élemiszerek és az alkoholok tekintetében is elég igénytelenek voltunk, de hát ez következett a hiánygazdálkodásból. Amikor a 80-as évek második felében - talán '88-ban - először tudtam nyugati műholdas televíziókat fogni, nyálcsorgatva néztem a különféle csokoládéreklámokat: Bounty, Mars, Ferrero Rocher.
Szerencsére változtak az idők, a borkultúra, sörkultúra, pálinkakultúra, teakultúra, kávékultúra, sajtkultúra stb. stb. után az édességkultúra is fejlődőben van hazánkban. Egymást érik a bor-, sör- és pálinkafesztiválok, gasztronómiai rendezvények. Az idei utolsó nyári péntekjén a Budai Várban rendezett Édes Napok fesztiválon állapíthattuk meg Petrával, hogy az élet mégiscsak édes.
A fesztiválon a Pénzverő is kiállított, így Kati biztosított nekünk ingyen belépőt. Szinte minden standon volt kóstoló, így fél óra után már telítődtünk az édességgel. A kiállítók között volt például az etyeki Kockás túrórudi, melyhez a gyárnak külön tehenészete is van! Nagyon sok kézműves csokicég van Magyarországon, de persze a kiállításra rátelepültek a borászok, sajtosok, pálinkások, lekvárosok - kihagytam valamit?
Szóval pénzt csak a Gelarto Rosa ellenállhatatlan és egészen különleges rózsa alakú fagylaltjáért és egy-egy alkoholmentes koktélért fizettünk.


És ha már ajándékba kaptuk az időjárástól az utolsó napsugaras hétvégét, rögtön szétspriccelt a család: Bori Leányfalun egy alapítvány továbbképzésén vett részt, ahol önkénteskedik, Petra iskolai biciklitúrára ment. Mi Katival szombaton az Európai Kulturális Örökség Napok keretében meglátogattuk a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt, melyet pár éve újítottak fel és egyik szárnyában még laknak Károlyiak, akárcsak Habsburgok Bad Ischlben.
A kastély ún. csipketerasza előtt.
Utána jót kirándultunk Bodajk mellett a Gaja-patak völgyében.
A kanyargós Gaja-patak
Vasárnap - ugyanezen rendezvénysorozat keretében - a Sas-hegyen jártunk, mely természetvédelmi terület, és csak vezetővel látogatható. Nemcsak a panoráma gyönyörű, de három fokozottan védett növény - a magyar gurgolya, a Szent István király szegfűje és a budai nyúlfark - mellett megcsodálhattuk a kétlaki csikófarkat, melynek porzós (fiú) egyedei csak a Sas-hegyen, termős (lány) egyedei pedig csak a Gellérthegyen találhatók meg, na most képzelhetitek, hogyan randiznak szegények.
Ritkán látni a Gellérthegyet felülről

2015. szeptember 20., vasárnap

A hardver

Az alábbi poszt példa lesz arra, hogy egyetlen egy tárgy miként képes régi emlékeket előcsalni az emberből.
1978 óta síelek, és számtalan honfitársamhoz hasonlóan oktató és normális felszerelés nélkül kezdtem neki ennek a sportnak. Sítanulásom helyszíne a Kis-Fátra volt, négy éven át mindig ugyanoda jártunk. 1978-ban jártam először Csehszlovákiában.
Az ember este felszállt a Polonia expresszre a Keletiben, és reggelre már Zsolnán volt, innen busszal utaztunk tovább Terchová-Štefanová faluba a Kriváň hegy lábához. A falut derék, dolgos tótok lakták, hagyományos hegyi házakból állt, a falut a hegyoldalra kihelyezett lavinafogók védték az esetleges hóomlástól. 6-8 személyes szobákat adtak ki, ezekben vaskályha szolgáltatta a fűtést, sem hideg-, sem meleg víz nem volt, a ház mögött az udvaron egyszerű budi szolgálta a szükségleteinket (innen a latin szó: necessarium). A szállásdíj igen baráti volt: 20-25 korona éjszakánként, ami azonban kiváltható volt olyan kurrens árucikkekkel, mint bűvös kocka vagy festőhenger (valamiért ezeket nem lehetett Csehszlovákiában kapni).
Hogy miért volt mégis elfogadható ez az alacsony komfortfokozat? Nos, csak pár kilométert kellett sétálni az országúton, hogy eljusson az ember a Hotel Boboty-ba, ahol uszoda és szauna állt rendelkezésünkre. Vacsorázni nagyon baráti áron lehetett, de még a szálloda bárja is megfizethető volt egy magyar egyetemistának.
Na de hogy függ ez össze posztom bevezetőjével, egy mitikus tárggyal, amit mi csak úgy neveztünk: "a hardver"?
A szállásunkon mindössze egyetlen mennyezeti lámpa volt a teljes villamosság, egyetlen konnektor sem volt a szobában! Mire tippeltek, mire kellett a konnektor?

  • Mobiltelefon, fényképezőgép töltésére? Hibás válasz, egyik sem volt még akkoriban feltalálva.
  • Vízforralónak? Ez már közelebb jár az igazsághoz, a mai értelemben vett vízforralók még nem voltak, helyettük ún. merülőforralók segítségével lehetett teát vagy kávét főzni.
De honnan vegyünk áramot? Hát a mennyezeti világításból "a hardver" segítségével, amit én is készítettem magamnak. Az ember fogott egy kiégett villanykörtét és összetörte a buráját. Egy műanyag pezsgős dugót kifúrtunk, átdugtuk rajta a villanykörte izzótartó babáját, és Epokittal a foglalatba ragasztottuk. Az izzótartó baba két karjára egy-egy vezetéket forrasztottunk, a vezetékeket elágaztattuk, az egyik vezetékpáron egy szabványos izzó-foglalat, a másikon egy lengő dugaszoló aljzat volt. Sok szigetelő szalag használata ajánlott volt, hogy ne rázzon.
Ilyen hardverrel felszerelve az eljárás a következő volt: a mennyezeti lámpából kicsavartuk az izzót és helyére a hardvert csavartuk be, melynek foglalatába visszacsavartuk az izzót, a lengő konnektorba pedig bedugható volt a merülőforraló. Csak reménykedni lehetett, hogy nem csapja le a biztosítékot.
Az általam gyártott "hardver" már rég kiselejteződött valamelyik költözéskor, és nem is reméltem, hogy egyszer viszontlátok hasonlót. Hát erre tessék, anyósom kamrájában az alábbi tárgyra bukkantam:
Egy gyári "hardver"
Egy gyárilag készített tárgy pont ugyanerre a funkcióra. Gyanúm szerint szovjet gyártmány lehet, csak annyi van ráírva, hogy 6A/250V. Természetesen lecsaptam rá, de csakis nosztalgiából, használni már aligha fogom.

2015. szeptember 13., vasárnap

Európa néhány optimista éve - 40 évvel ezelőtt

40 évvel ezelőtt éppen katona voltam, meg egyébként sem igen érdekelt a külpolitika, ezért nem nagyon vettem észre, hogy Európában elkezdődött egy folyamat, amit helsinki folyamatnak nevezünk azóta. A Helsinki Záróokmány aláírásának 40. évfordulóját pedig az európai menekültválság szorította ki a hírek közül. Pedig 1975 eleje és '79 vége között volt egy fél évtized, mely optimizmussal töltötte el az öreg kontinenst és talán Európa mostani képére is hatással volt.
Gerald Ford, az USA 38. elnöke furcsa módon került az elnöki székbe. Fél évvel korábban a korrupció és pénzmosás vádja miatt lemondani kényszerült Spiro Agnew-t váltotta az alelnöki tisztségben, pedig már az akkor regnáló elnök, Richard Nixon feje fölött is gyülekeztek a felhők a Watergate-ügy miatt. 1974 augusztusában Richard Nixon - elsőnek az amerikai elnökök közül - lemondásra kényszerült a botrány miatt, így Ford a Huszonötödik Alkotmánykiegészítés alapján az elnöki székbe ülhetett, akárcsak egy évtizeddel korábban Lyndon Johnson, aki Kennedy elnök meggyilkolása után szintén alelnökből vált az Egyesült Államok 36. elnökévé. Johnsontól eltérően - akit '64-ben újra megválasztottak elnöknek - Gerald Ford igazi választásokat sohasem nyert.
Ennek ellenére a hadászati politikában a SALT-II tárgyalások elindítása fűződik a nevéhez, az európai békefolyamatban pedig egyike volt a Helsinki Záróokmány aláíróinak, a helsinki folyamat elindítóinak. 1974. november 25-én írták alá Brezsnyevvel Vlagyivosztokban a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalások második lépcsőjének megkezdését. Az USA és a Szovjetunió közeledésének olyan szimbolikus gesztusai is voltak a világpolitikában, mint a Szojuz-Apollo program, amikor is egy amerikai és egy szovjet űrhajó kapcsolódott össze a világűrben. Számunkra, akik ma látjuk a két nagyhatalom együttműködését a Nemzetközi Űrállomáson, furcsának tűnhet, milyen jelentőségteljes volt ez a gesztus 40 évvel ezelőtt. A program összeállítói még arra is gondot próbáltak fordítani, hogy Leonov és Slayton történelmi kézfogására pont akkor kerüljön sor, amikor a két űrhajóból álló űrkomplexum az Elba fölött repül, utalva az amerikai és szovjet hadsereg második világháborút lezáró találkozására. Egyébként a szovjet legénység másik tagja az a Valerij Kubaszov, aki az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan társa is volt, és tavaly halt meg 71 éves korában.
A Helsinki Záróokmányt 1975 augusztus 1-én írta alá 35 ország vezetője, de mivel az európai enyhülési folyamatnál a nagyhatalmak is ott bábáskodtak, Gerald Ford is az aláírók között volt. A helsinki folyamat három fő területe (a három kosár) az európai biztonság, a gazdasági, tudományos és technikai együttműködés valamint a humanitárius, emberi jogi kérdések.
Ahogy én visszaemlékszem, Magyarországon a helsinki folyamat elsősorban a televízióban és a sajtóban tükröződött vissza. A televíziós vitaműsorok kezdtek többszempontúak lenni. Hajdú János Nemzetközi Stúdió című műsorában nyugat-európai és kelet-európai újságírók élőben vitatkoztak - ez abban az időben nagyon bátor lépés volt, és példátlan is a béketáboron belül. Nemcsak a vélemények, de a vitakultúrák is ütköztek, a vitához nem szokott kelet-európai újságírók brossúra-szövegei a nyugat-európaiak logikus érveivel.
Hirtelen könnyebb lett nyugat-európai útlevélhez jutni, így tehettem 1978-ban barátaimmal nyugat-európai körutazást. Évek óta dobozban lapuló, betiltott filmeket vetítettek le, például Bacsó Péter A tanú-ját. Kádár végigjárta Nyugat-Európa vezetőit, még a pápa is fogadta.
Az optimista folyamat 1979 végén, a Szovjetunió afganisztáni inváziójával megszakadt. Az iráni Iszlám Forradalom győzelme és az afgán uralkodó elűzése után felerősödött az iszlám előretörésének veszélye - akárcsak napjainkban. Vagyis az oroszok ugyanazért vonultak be Afganisztánba, amiért két évtized múlva az amerikaiak. Bár Carter és Brezsnyev 1979. június 18-án még parafálták a SALT-II megállapodást, az soha nem lépett érvénybe. A demokrata Cartert az amerikaiak gyengének és túlzottan engedékenynek tartották, a Bécsben közte és Brezsnyev között elcsattant csókot Amerikában csak Júdás-csókként emlegették.
Reagen Carter és Brezsnyev csókjával kampányol
1981-ben Cartert Ronald Reagen követte az elnöki székben, aki 8 éves kitartó katonai és gazdasági politikájával végül térdre kényszerítette a Szovjetuniót. De a nagyhatalmak '80-as évekbeli szembenállása véget vetett az öt évig tartó optimista hangulatnak Európában. Akkor még nem sejtettük, hogy tíz év múlva úgy omlik majd össze a szocialista világrend, mint egy belülről korhadó fa.

2015. szeptember 10., csütörtök

Európa-nagybácsi örökösei

Európa-nagybácsi öreg és beteg. Haldoklik. Persze egy kontinens haldoklása évszázadokig is eltart, de míg korábban azt gondolta magáról, hogy örökké élni fog, mára már rájött, hogy előbb-utóbb őt is utoléri a végzete.
Az Unió országainak termékenységi rátája 2009-ben
Az európai országok termékenységi rátája bőven az önfenntartáshoz szükséges 2,0 alatt van, Magyarországon például a halálozások száma már 1990 óta meghaladja a születések számát. A születéskori várható élettartam - hála az egyre javuló közegészségügyi állapotoknak - növekszik, így a lakosság nemcsak fogy, de reménytelenül öregszik is.
Európa-nagybácsi nem vagyontalan, sőt, inkább tehetősnek tekinthető. Gazdagsága jelentős kulturális kinccsel is párosul, nem csoda, hogy örökösök fenekednek a vagyonára.
Európa-nagybácsi válaszút elé került. Még kiválaszthatja méltó örökösét. Olyat, aki méltó kezelője lehet a vagyonnak, érdemes lehet az európai kultúra továbbvitelére. Európa-nagybácsinak már sok adoptált gyermeke volt, volt, akiből igazi européer lett, volt, aki méltatlanná vált az európaiságra.
Most olyanok jelentkeztek örökbefogadásra, akik képletesen szólva szüleik elől menekültek otthonról. Európa-nagybácsi mégis arra gyanakszik, hogy a szülők cselből küldték őket hozzá, így akarnak a bizalmába férkőzni. A nagybácsi tanácstalan.
A szíriai, iraki és afgán menekültek szélsőséges, fundamentalista, saját népét is terror alatt tartó rezsimek elől menekülnek. Az egykori középosztály tagjai, tanárok, orvosok, mérnökök, üzlettulajdonosok. Tanult, nyelveket beszélő dolgos emberek és okos, nyitott gyermekek. Európa-nagybácsi mégis fél tőlük, azt gondolja, hogy ők maguk is fundamentalisták, terroristák.
Európa-nagybácsi ettől fél

Sokan azt gondolják, hogy Európa-nagybácsi legfőbb értéke a kereszténység. Pedig van egy ennél sokkal értékesebb kincse: a vallási türelem és a kulturális nyitottság. Nem készen kapta ezt a kincset, évszázadokon keresztül tartó vallásháborúkon át vezetett ide az út. Mégsem veszi észre, hogy nem az iszlám, hanem a pusztító vallási türelmetlenség, gyűlöletkeltő fundamentalizmus a fő ellensége.
Ha Európa-nagybácsi örökbe fogadná a Közel-Kelet elűzött gyermekeit, két dolgot is nyerhetne:

  • Beintegrálva őket az európai kultúrkörbe, méltó örökösre találhat bennük, akik elsajátítva az európai értékeket saját kultúrájukkal azt tovább gazdagíthatják, sőt, képesek lehetnek azt másoktól megvédeni.
  • Példát mutathat mindenkinek, akik azt mondják, hogy a keresztényekkel nem lehet együtt élni, mert gyűlölik a muzulmánokat.
Ha Európa-nagybácsi késlekedik, öröksége előbb-utóbb azok martaléka lesz, akik garantáltan elherdálják az európai értékeket. Azoké, akik elől a mostani elűzöttek menekülnek. Akik a Közel-Kelet kulturális kincseit épp most pusztítják el.
Európa, válassz!

Update 2015.09.14.
Úgy látszik Ferenc pápa olvassa a blogomat, ma úgy nyilatkozott, hogy "Európa nagymamakorú, csak a bevándorlók tarthatják életben". A teljes cikk itt olvasható.

Update 2015.09.17.
Az ellenzékiséggel aligha vádolható Nemzeti Közszolgálati Egyetem  kutatói is hasonló véleményre jutottak.


2015. szeptember 7., hétfő

A hét mesterlövész forevőr

Az ausztriai posztomban  régi filmeken nosztalgiáztam, és most megint belebotlottam egy 55 éves filmbe, A hét mesterlövészbe. A Film+ adta le, és rábeszéltem a lányaimat, hogy bár ezek a filmek nem olyan gyors sodrásúak, mint a maiak, azért ezt a klasszikus westernt érdemes végignézni. Nem is bánták meg.
Jó-jó, tudom, hogy A hét mesterlövész (The Magnificent Seven) Kurosawa híres filmjének, A hét szamurájnak az utánérzése, amit én ráadásul nem is láttam, pedig illene, de A hét mesterlövész akkor is a klasszikus westernek egyik utolsó mohikánja (kis képzavarral), pár év múlva mindent elsöpörtek a makaróni-westernek. Az első westernek között van, amit gyerekkoromban láttam, bár úgy emlékszem, ezt az 1960-ban forgatott filmet jócskán a '60-as évek végén vetítették nálunk. A film Walt Disney Hófehérkében alkalmazott receptjét használja: ahogyan a hét törpe is egy-egy külön karakter, ugyanúgy a hét mesterlövész is olyan, mint egy hétarcú vadnyugati hős.
És a színészek! Szinte mind legendává vált! Sajnos már csak az egyik legbonyolultabb személyiséget, Lee-t megformáló Robert Vaughn él, 83 éves, több Columbo-epizódban is játszott gyilkost. Karakterének fő jellemzője az, hogy "csak a halott nem fél".
A főgonosz Calvera-t játszó Eli Wallach idén lenne 100 éves, tavaly hunyt el. Sergio Leone híres westernjében, A jó, a gonosz és a csúfban is jutott neki szerep, naná, hogy a csúfot játszotta, mint oly sok más szerepben. A Chris-t alakító Yul Brynner szintén idén lett volna 100, de ő már 30 éve halott, pedig számomra ma is ő testesíti meg az igazi westernhős archetípusát. Nem ment, szinte vonult a vásznon.
Társa, Steve McQeen, aki Vin megformálója a filmben, 15 évvel volt fiatalabb Brynner-nél, mégis méltatlanul fiatalon, 50 évesen hagyott itt minket. Híres szerepe még a Pokoli torony tűzoltója vagy A pillangó, de játszott a Bonanza című westernsorozatban is. A filmben neki jutottak az aranyköpések, pl: Volt egy fickó El Pasó-ban, aki egyszer meztelenre vetkőzött és beugrott egy kaktuszbokorba. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt válaszolta, hogy pillanatnyilag jó ötletnek látszott.
A Chico-t alakító Horst Bucholz német színész volt, és a forgatás idején csak egy évvel volt fiatalabb Robert Vaughn-nál és hárommal Steve McQeen-nél, mégis igazi kölyöknek látszott a marcona férfiakhoz képest. Láttam egy három évvel korábbi filmjében, Thomas Mann Egy szélhámos vallomásaiban, és idősebb korában néhány német akciófilmben.
A litván származású Charles Bronson már 39 volt (apámmal egy idős), amikor ebben a filmben feltűnt, de igazi nagy alakítása Sergio Leone egy másik makaróni-westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban volt nyolc évvel később. 82 évet élt, de haláláig akcióhősöket alakított.
A hét színészlegenda a forgatáson
Ne feledkezzünk meg a filmzenéről sem. Ma is, ha azt mondják, western, ennek a filmnek a zenéje csendül fel a fejemben. Elmer Bernstein (akiről sokáig azt hittem, hogy Leonard Bernstein rokona, de kiderült, hogy csak barátok voltak) Oscar-díjas zeneszerző, és pl. a Szellemírtók zenéjét is ő szerezte (nem a híres betétdalt, hanem a többit).
És persze a magyar szinkron is felejthetetlen: Agárdy Gábor, Koncz Gábor, Bujtor István, Szirtes Ádám, Kalocsai Miklós és a többiek. Jót nosztalgiáztam. Íme a film zenéje:


2015. szeptember 6., vasárnap

Rekádárizáció

Posztom címét ne keressétek sem az idegen szavak szótárában, sem az értelmező szótárban. Magyarul annyit tesz: visszakádárosítás.
Ha a kádárizmust egy betegségnek fogjuk fel, akkor Kádár népe a '90-es években lassan elkezdett kigyógyulni ebből a betegségből. Kádár népe a '60-'70-'80-as években cinkos egyességet kötött az akkori hatalommal, melynek alapját lényegében ez jelentette:
"Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több... Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény... Eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem." (Spiró György: Feleségverseny).
A rendszerváltozás után a kádárizmus még fel-fel ütötte a fejét, például az 1990 őszi taxisblokádban: akkor értettük meg, hogy az energiahordozók ára nem a kormányzat jóindulatától, hanem piaci folyamatoktól függ. Itt volt még a biogiliszta-ügy. A biogiliszta humuszt állít elő, ezért hasznos állat. Ráadásul szapora is, ezért jó üzletnek tűnt a tenyésztése. A '90-es évek elején volt, aki minden vagyonából biogilisztát vásárolt, hogy egy év alatt megtízszerezhesse pénzét. Cakhogy akkora túlkínálat lett biogilisztából, hogy az ára nemhogy tizedére, de ötvened részére zuhant. A biogiliszta-károsultak a Parlament elé vonultak, hogy az állam segítsen rajtuk, amit az persze - szerencsére - nem tett meg.
Kádár népe csalódásában '94-ben elsöprő többséggel Horn Gyulát és a szocialistákat juttatta hatalomra, de az MSZP-tő is csak egy Bokros-csomagot kaptak. Lassan-lassan rájöttek, hogy sorsuk jobbra fordulását nem az államtól, hanem csakis saját tudásától, szakértelmétől, vállalkozó szellemétől várhatja. És Kádár népe lassan polgárosodni kezdett.
A folyamat valamikor a 2000-es évek elején fordult vissza. Medgyessy Péter népjóléti intézkedéseinek (13. havi nyugdíj, adómentes minimálbér stb.) semmiféle gazdasági alapja nem volt. Az egyet nem értő józan hangokat eltávolították a hatalom közeléből, az országot adósságspirálba taszították. De a kádárista retorika működött, a szocialisták a 2006-os választást is megnyerték. Az igazság pillanata a 2008-as gazdasági válsággal jött el, ekkor derült ki, hogy a magyar gazdaság milyen törékeny, csak hitelekből tartja fenn magát. A hitelek eltűnése a nemzetközi pénzpiacról olyan volt, mint amikor visszavonul a hullám, és kiderül, kin van fürdőruha és ki meztelen. Magyarországot anyaszült meztelenül érte a válság. Kádár népe pedig elsöprő többséggel visszaszavazta a Fideszt.
Ez akár egy happy-end történet is lehetett volna: Magyarország visszatér a polgárosodás útjára, fejlődik a versenyszféra, a tőke boldogan áramlik az országba, hisz itt biztos jogi környezetben működhet, az állam pedig azt teszi, ami a dolga: őrködik a biztos jogi háttér és a demokrácia szilárd alapjai fölött. Sajnos azonban a kormányzati propaganda és a propaganda-főgépész Habony Árpád rájöttek, hogy a kádári retorika milyen hatásos. A nép elhiszi, hogy a külföldről importált energiahordozók ára csakis a kormány jófejségén múlik (rezsicsökkentés), hogy büntetlenül lehet rossz befektetésekkel kockáztatni pénzünket, a kormány majd úgyis segít (Quaestor-botrány).
Az "A magyar reformok működnek" plakátkampány nettó kádárizmus, hisz szó sincs bennük gazdasági reformokról, kizárólag az állami adóbevételek újraelosztásáról. De nézzük őket sorban:
Az első háromban olyan népjóléti intézkedések szerepelnek, melyek szükségesek és jogosságuk nem vitatható, de csupán az adóforintok átcsoportosításáról van bennük szó.
Az alábbi két intézkedésnél a kormányzat más f..szával veri a csalánt, hiszen a rezsicsökkentéssel a közműcégeket hozta nehéz helyzetbe, a minimálbér emelése pedig a munkaadókra ró plusz terhet.

És van egy kakukktojás is a plakátok között, hiszen az idegengyűlölet végképp nem tekinthető magyar reformnak.
Gyakran hallom mostanában, hogy jó-jó, de ha nem Orbán, akkor ki? Mondjak valakit. Ebben is visszaköszönnek a kádári évek. Sokan mondták akkoriban, hogy ha szabad választások lennének, Kádárt akkor is megszavazná a nép. Nincs helyette más.
Én viszont olyan világban szeretnék élni, amelyben a demokrácia alapjai olyan szilárdak, a fékek és ellensúlyok rendszere olyan jól működik, a gazdaság működésének jogi háttere olyan stabil, hogy teljesen mindegy, ki az ország vezetője. Vagy megrengette-e már az USA-t, Franciaországot vagy Németországot egy vezetőváltás. Meg tudjátok nevezni a svájci miniszterelnököt?
Egy ilyen világban mondhatnánk el, hogy a kádárizmust - akár egy gyermekbetegséget - végleg magunk mögött hagytuk.

2015. szeptember 2., szerda

Megint becsöngettek


Az idei nemzeti tanévnyitó (a Fidesz sorszámozása szerint a hatodik, de mintha már kicsit szégyenlősen használnák ezt a sorszámot) idén Hejőkeresztúron volt, ahol Balog Zoltán emberminiszter azt mondta, hogy a közoktatás csak kölcsönbe kapja a gyerekeket. Én meg magamban hozzátettem: remélem a hatalmat is.
Egy kis visszatekintés: Petra öt éve kezdte meg grádicsolását fölfelé a közoktatás lépcsőin, Bori pedig az egyetemi tanulmányait kezdte 2010-ben az ELTE-n, Magyarország legjobb, a világ kb. 500. legjobb egyetemén. Én 40 éve lettem egyetemi polgár, és 45 éve kezdtem meg gimnáziumi tanulmányaimat a Móriczban.
Idén igazi változás Orsinál van: sikeres felvételt nyert a Jeruzsálemi Héber Egyetem Turisztika-Vendéglátás szakára.
Orsi felvételi papírja
Amint azt egy korábbi posztomban leírtam, a minden felvételiző számára kötelező pszichometriai teszt és a nem Izraelben érettségizettek számára kötelező előkészítő év együttes eredménye alapján vették fel a világ első 100 egyeteme között szereplő patinás izraeli egyetemre.
Ez az egyetemi szak nem Jeruzsálemben, hanem Rehovotban működik, mely közel van Gederához, ahol Orsi barátjának nagyszülei laknak. Orsi náluk fog lakni és naponta fog bejárni. Ezzel ugyan elveszíti a kollégiumi élet varázsát, de sok-sok pénzt spórol meg. Az állam ugyanis - akárcsak nálunk az államilag finanszírozott szakokon - csak a tanulmányokat finanszírozza, a lakhatást és a megélhetést nem. A különbség annyi a magyar felsőoktatáshoz képest, hogy gyakorlatilag minden héber nyelvű szak államilag finanszírozott. Izgulunk Orsiért. A Magyar Államkincstár jófejségére jellemző, hogy befogadják Orsi kétnyelvű igazolását nappali tagozatos egyetemi tanulmányairól, így változatlanul nagycsaládosnak számítunk, három eltartott alapján számolják ki a Petra után járó családi pótlékot, Petra féláron kapja a menzát és ingyen a tankönyveket.
Apropó menza. Korábban, még az önkormányzati időben a Szilágyiban többféle menüből lehetett választani. Ez a KLIK alatt megszűnt, ráadásul az iskolába szállított ételt melegíteni sem szabad - állítólag közegészségügyi okok miatt - így Petra tavaly rossz és hideg ebédet kapott. Idén országosan megreformálták az étkezést: kevesebb só és szénhidrát, több fehérje, zöldség és gyümölcs. A menza ára változatlan és hosszú-hosszú évek után végre nem kell sorban állni az ebédpénzzel, át lehet utalni a GAMESZ számlájára. A magyar reformok működnek.
Bori második - egyben utolsó - évét kezdi a CEU-n. Az előző évben kicsit több kreditet teljesített a szükségesnél, így most nem kell annyi tárgyat felvennie, teljes erőbedobással koncentrálhat a szakdolgozatára. Ahogy Borit ismerem, maximalista lesz.
Szóval a Pál család megint várakozással tekint a 2015/16-os tanévre.