Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.

Hygge - 1

A "Hygge" szót először a Jégvarázs musical-változatában hallottam először tavaly októberben, amikor is az eredeti filmben el nem hangzó dalbetét csendül fel  Oaken, a szauna és vegyesbolt tulajdonosa előadásában, aki rögtön el is magyarázza ezt a különleges skandináv életérzést, ami az otthonosságot, a melegséget és a bensőségességet jelenti. Az augusztus 20.-i hosszú hétvégére úgy döntöttünk, hogy személyesen tapasztaljuk meg a hyggét, és repülőjegyet vettünk Koppenhágába. Az útiprogramot Petra állította össze.

20-án kora délután szállt le a gépünk és vonattal mentünk be a városba a koppenhágai főpályaudvarra, ahonnan kb. 10 percre volt a szállodánk gyalog. Miután elhelyezkedtünk, nyakunkba vettük a várost. Először a Sydhavnen csatorna partjára sétáltunk ki, és már az a látvány is lenyűgözött minket.

Átsétáltunk a Vesterbro városrész keleti felében található egykori húsfeldolgozó üzem területére, ahol most éttermek, bisztrók, kávézók és sörözők működnek, hogy a Hart kávézóban kávékat és híres dán péksüteményeket kóstoljunk. Innen utunk egyenesen a Tivoliba vitt. A Tivoli, ez az 1843-ban alapított szórakoztató park minden vidámparkok archetípusa. Koppenhágától északra már a 17. század elején volt vidámpark, amit még IV. Keresztély király alapított. Hiába, ez is hozzátartozik a hyggéhez.

A Tivoliban nem kell felülni a különféle hullámvasutakra, elég csak jönni-menni a parkokban, megnézni a pantomim-előadásokat, zenét hallgatni, kiválasztani egy jó éttermet, és este megnézni a fényshowt (amit nagyjából pont a budapesti tűzijátékkal egy időben tartottak).

Hazafelé még Koppenhága éjszakai fényeit is megcsodálhattuk.

Másnap korai kelés, irány a Kis Hableány, Koppenhága szimbóluma. Muszáj odaérnünk a tengerpartra még azelőtt, hogy elözönlenék a turistacsoportok. Ezúttal metróval megyünk, és csak egy japán csoport előzött meg minket.

Elsétálunk a csillagerőd, a Kastellet mellett a királyi rezidenciáig, az Amelianborg-ig. Dániában két éve X. Frigyes ül a trónon, elődje édesanyja, Margit királynő 52 évig (!) uralkodott. A dán trónon hagyományosan Frigyesek és Keresztélyek váltogatják egymást. Itt most csak körülnézünk és kisétálunk a csatornapartra a modern operaházat megcsodálni.

Megint egy Hart-ban reggelizünk szemben a márványtemplommal, a Marmorkirkennel. Utána kicsit lófrálunk a városban, design-üzletekbe és souvenir-shopokba nézünk be, elsétálunk a Rundetaarn-hoz, a körbástyás templomhoz, melyben orgonamuzsika szól.

Sietnünk kell vissza az Amelienborg-hoz, mert délben őrségváltás van. Vissza is értünk és szemtanúi lehettünk a legunalmasabb őrségváltásnak.

Déltől látogatható a Márványtemplom is, ezért oda is betérünk. Utána ebédünket a templom oldalában lévő 7-Eleven üzletben költjük el, és az üzlet ablakából még látjuk az elvonuló őrséget, amint megállnak a piros lámpánál és várják, hogy zöldre váltson.

Ebéd után az egyik legfőbb turista-látványosságot, a Kongens Nytorv térnél kezdődő Nyhavn csatornát vesszük célba, ahol nemcsak sétálunk, de egy egyórás sétahajókázásra is befizetünk.

A hajókázás után egy órát állunk sorba, hogy feljussunk a Christiansborg, vagyis a dán parlament tornyába megnézni a panorámát.

Sétálgatunk Christianshavn városrészben, majd elérjük vacsorázóhelyünket, a Broens Street Food utcai evős-ivós környéket, ahol én tacost eszem sörrel, Petra meg Kati gyrost, és aperoloznak hozzá. 

Gyalog indulunk hazafelé a csatornapart modern épületei, a Könyvtár és az Építészeti Centrum mellett. Péntek este van, mindkét partról szól a zene, a csatorna kijelölt helyein fürödnek a tizenvalahány fokos vízben (!). Itt-ott táncolnak is, bachatázni kicsit beállunk Katival.

Holnap folytatom útibeszámolómat.

Nosztalgiacunami az 50 évvel ezelőtti nyaramról

Ha már idén nyáron a balatonszemesi Vadvirág kempingből és az albániai hegyitúráról is kimaradtam, egy kicsit visszarepítem magam 1976-ba, húsz éves korom idejére.

Szüleim szentendrei telke víkendházának alapozását éppen 1976-ban kezdtük meg, így két hetet édesapámmal alapásással töltöttem. Akkor egy egykori méhészház állt a kert utca felőli oldalán, abban laktunk, esténként beszélgettünk és népdalokat énekeltünk. Szerintem soha korábban és utána nem töltöttem ennyi időt kettesben apámmal. Akkor 55 éves volt, jövő héten lenn 105 éves!

Júliusban egyetemi építőtáborba mentem Egerbe, ami az egyik meghatározó kultúrélményem volt. A Sas úti kollégiumban voltunk elhelyezve, és egy építkezésen dolgoztunk az Eger-patak partján épülő társasházakon, de az estéinket bulizással, a montreáli olimpia nézésével és változatos kultúrprogramokkal töltöttük.

Egerben akkor indultak az Agria Játékszín szabadtéri színház előadásai a Dobó téren, és Heltai Gáspár Magyar Dekameronját adták elő olyan színészóriások, mint Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor. A rövid történetekből álló darabban sok Boccaccio-s és Ezeregyéjszakás motívum is volt. A Gárdonyi Géza Színházban Bessenyei önálló estet is adott, ahol nemcsak szavalt, de önállóan beszélt hazafiságról, magyarságról, valamint elénekelte a híres Tevje-dalt a Hegedűs a háztetőn-ből. Az akkor éppen be volt tiltva, de hát messze volt Budapest, Aczél György nem lehetett ott mindenütt és Bessenyeinek többet lehetett, mint másoknak.

De a tanárképző kollégiumában Berki Tamás is fellépett, akinek tavaly is voltunk egy koncertjén. '76-ra az egykori Gerilla együttes oszlopa már áttért a dzsessz műfajára. De pont egri táborozásom idején zajlott a montreáli olimpia. Mivel zömében késő éjjel voltak a közvetítések, vagy saját koleszunkban, vagy a tanárképző koleszában, vagy az egri strandfürdő medencéjének partjára kitett Munkácsy Color színes televízión nézhettük Németh Miklós világcsúcsát, a Magyar-vándort, vagy azt, hogy a magyar vízilabdázók hogyan lettek 12 év, a tokiói olimpia után ismét aranyérmesek (hogy aztán újabb 24 évet kelljen várnunk a Kemény-fiúk három olimpián át tartó aranyos sorozatára). Faragó, Szívós, Csapó, Gerendás hatalmas sztárok lettek. Persze szomorkodhattunk is, hogy Hargitay (Hares) András háromszoros világbajnok érem nélkül tért haza Montreálból (Gyarmati Andrea és Cseh László sem állhattak soha az olimpiai dobogó legfelső fokára, pedig ők is óriások voltak).

Augusztusban egy volt gimnazista osztálytársammal felkerekedtünk sátorral, hálózsákkal, hogy vonattal és autóstoppal végigjárjuk Erdélyben azt az útvonalat, amit három évvel korábban is bejártam a szüleimmel, de egy-két új helyet is beiktattunk: a Tordai-hasadékot, Törcsvárat, Tusnádfürdőt és a Szent Anna-tavat. Ez utóbbinál fogalmaztuk meg a híres "a medve és a tó" matekpéldát, melyről csak utólag tudtam meg, hogy Erdős Pál híres matematikus egyik pénzdíjas példája volt.

Így telt el '76 nyara.

Nyaralásra mindig vigyetek tartalék kocsikulcsot

Kati és Petra szerencsésen és élményekben gazdagon hazaértek az albániai túráról, és Kati is visszatette a fiókba a tartalék kocsikulcsot. Minden külföldi utunkra elvisszük a tartalék kulcsot és annak hagyományosan Kati az őrzője. Még sohasem volt szükség rá, de két olyan történetet is elmesélek, amikor a második autókulcs hiánya komoly galibát okozott.

1. Lada-kulcs a hóban

Ez az eset még szerelmünk hajnalán történt. Pár hónapja ismertük egymást Katival és egy céges sítúrára mentünk Liptovský Ján-ba (magyarul Szentjános). Trabanttal mentünk, azzal is volt egy kis gond, mert az odaúton nem töltött rendesen a dinamó, de Kati legnagyobb csodálatára kiszereltem az autóból és szállodai szobánk asztalán megtisztogattam a szénkeféket.

A történet nem velünk esett meg, hanem kollégámékkal, akik egy 1200-as Ladával érkeztek, és a kocsikulcsot már az első nap elveszítették fenn a hegyen. Kocsi a parkolóban, kulcs nincs, a kollégám a síliftest hívta segítségül.

- Magyari, haluski - dörmögte az orra alatt a liftkezelő, majd egy meghajlított kiskanállal kinyitotta az elefántfül-ablakot, benyúlva felhúzta a lezáró gombot, beült a volán mögé és a gyújtáskapcsolót szétszerelve kivezette azokat a vezetékeket, amelyek összeérintésével a gyújtást meg az indítómotort lehetett kapcsolni. Tényleg mint a filmeken.

Örült is a kollégám nagyon, de amikor eljött a hazautazás napja, elkomorult, mert rájött, hogy a benzin nem lesz elég hazáig és a tanksapka is kulccsal záródik.

A benzinkútnál előadta problémáját a kútkezelőnek, aki szintén "magyari, haluski"-t dörmögött, és egy csavarhúzó segítségével kinyitotta a tanksapkát.

2. A parkolóban elveszett kocsikulcs esete

Egy néhai pénzügyminiszterünk két lánya autós túrára ment Franciaországba, és a festői Loire mentén autózva egy parkolóban megálltak egy pisiszünetre. Tovább akartak indulni, az autó nyitva volt, de sehogyan sem találták a kocsikulcsot. Mindent tűvé tettek, a parkolói vécét, a szemeteseket, összes poggyászukat kiforgatták, de a kocsikulcs sehol. Egy telefonfülkéből hazatelefonáltak édesapjuknak (mobiltelefon még nemigen volt), hogy kellene a tartalék kulcs.

Miniszter apuka nyomban intézkedett, és a külügyminisztériumi futárpostával kiküldte a kulcsot Párizsba, ahonnan egy követségi munkatárs gépkocsin vitte el a Loire-menti parkolóba. A lányok persze az éjszakát a parkolóban töltötték, a kulcs másnapra megérkezett.

Hálálkodva vették át a tartalék kulcsot, és tovább indultak az autóval. Az első élesebb kanyarban aztán valami kicsúszott a vezetőülés alól: az elveszettnek hitt kocsikulcs volt az.

Az én szép, okos, világjáró lányaim... meg a feleségem

Furán alakult ez a nyár. Sajnos a lágyékom bal oldalán is egy sérv alakult ki, amit meg kellett műttetni. Emiatt a túratársakkal betervezett hegyi túra az Albán-Alpokban lévő Valbona-völgyi Nemzeti Parkba részemről kútba esett, de semmiképpen nem akartam, hogy Kati és Petra is elessenek ettől az élménytől. Szerencsére Petra az autóba kapott maga mellé vezetőtársakat a barátnői személyében, így két húzóban, egy szabadkai városnézéssel és éjszakázással eljutottak az Albán-Alpokba, és most ott túráznak. A tervek szerint Mostaron keresztül fognak majd hazajönni.

Íme néhány fotó, amit eddig küldtek:

Orsi lányomék kiköltözése Argentínába még izgalmasabban alakult. Már hónapokkal az utazás előtt megkezdték az előkészületeket: felújítatták és kiadták a Tel Aviv-i lakásukat, eladták az autót, felmondtak a munkahelyükön, megszereztek minden papírt, ami a felnőttek és gyerekek argentin társadalombiztosításához kell, néztek óvodát a gyerekeknek, elintézték az utazási papírokat a kutyának, csak éppen bérelhető lakást nem találtak.

Frankfurton keresztül utaztak, de a másfél órás transzfer a Tel Aviv-i járat késése miatt fél órára rövidült, így éppen hogy elérték a Buenos Aires-i csatlakozást. Viszont a 15 poggyászukból 11 csak egy nap késéssel érkezett meg, de szerencsére a kutya épségben megérkezett.

Mivel még nem volt állandó otthonuk, először egy Airbnb házat vettek ki a folyóparton (Buenos Aires az Uruguay folyó tölcsértorkolatában fekszik), de mivel ott éppen tél van, egy kicsit hidegnek találták.

Ezért aztán már a belváros egyik toronyházában vettek ki egy lakást, és azóta is tartósan keresik azt a házat/lakást, ami minimum három évre az otthonuk lesz. Egyelőre béreltek egy autót, de ha elrendeződnek, vásárolnak egyet. A gyerekek közben élvezik a különféle játszótereket, mert csak augusztus közepén kezdődik az óvoda.

És hogy mi van Borival? Képzeljétek, olyan aranyos volt, hogy négy napra hazajött Bécsből, hogy árván maradt lábadozó édesapját támogassa. Épp most indulunk az Argentin történetek című film megtekintésére, hogy egy kicsit argentin hangulatba hozzuk magunkat.

 

---