Közértbe megy le tejért János és Tamás

A címben az egyik leglíraibb magyar dalból idéztem, a Budapestből. Kevés magyar dalénekes van, akit akkora mítosz övez, mint Cseh Tamást. Előre bocsájtom, hogy sohasem tartoztam a nagy Cseh Tamás rajongók táborába, de vitathatatlanul a 20. század második felének egyik legnagyobb előadója volt.
Mindössze egyetlen lemezt vásároltam tőle, az Antoine és Désiré-t, azt is erdélyi ismerősömnek ajándékoztam. Előadóestjén egyszer voltam, az Egyetemi Színpadon a '80-as évek első felében. Megdöbbentő volt, hogy itt áll egy ember egy gitárral, nála sokkal jobb énekesek és zenészek is vannak, mégis micsoda kisugárzása van ennek az embernek. Képes volt arra a pozitív energiaátadásra, amire csak nagyon kevesen, ő maga volt a költészet.
Utoljára 1991 őszén Koncz Zsuzsa Erkel Színházbeli koncertjén mint meghívott vendéget hallhattuk élőben. Az előadás azért nevezetes számunkra, mert ezen a koncerten mozdult meg először akkor még pocaklakó Bori lányunk.
Ezzel a hosszú bevezetővel a 75 éve született, de már sajnos kilenc éve halott művész tiszteletére rendezett emlékkoncertről írandókat készítettem elő. A közelünkben, a MOM Sportközpontban rendezték az előadást, a Vodku fiai zenekar szolgáltatta a zenét, a fellépő művészek pedig Gryllus Dorka, Jordán Adél, Miczura Mónika, Ónodi Eszter, Szávai Viktória, Tompos Kátya, Adorjáni Bálint, Anger Zsolt, Fekete Ernő, Thuróczy Szabolcs voltak. Nekem különösen Ónodi Eszter, Tompos Kátya és Fekete Ernő tetszett nagyon, de a zenekar gitáros-énekesének, Batai Istvánnak is hátborzongatóan csehtamásos hangja volt. A fiatal Adorján Bálintot nemrég láttuk a Mária Terézia tévéfilmben, mint gróf Esterházy Miklóst.
Az előadás szerkezete nagyon hasonlított egy Budapest Bár-koncertre: a színpad egy berendezett presszó volt, a fellépő művészek az asztaloknál ültek, hol felálltak és kimentek, hol visszajöttek. A főpincért Galkó Balázs alakította, ő volt egyúttal az előadás narrátora. Én végig azt vártam, hogy maga Cseh Tamás is megjelenik ballonkabátban, kalapban, rendel egy felest, és sajátos hangján elénekli a Fehér babákat,  de csak egy szám erejéig idézték meg a kivetítőn: Cseh Tamás egy 30 évvel ezelőtti felvételen A 100 éjszaka című dalt énekelte, a Vodku fiai pedig élőben kísérték, meglehetősen bravúrosan.

Az előadás végén a színpadra jött Bereményi Géza, az elválaszthatatlan szerzőtárs, a művészek körülvették és közösen énekelték el a Budapestet. Bevallom, a végén kicsit elérzékenyültem, elfacsarodott a szívem:

Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, maradunk itt, maradunk.

Cseh Tamást azóta próbálja a jobboldal kisajátítani, amióta a 2002-es vesztes választás első fordulója után a Kossuth téri (kétmilliós) Fidesz-nagygyűlés színpadára ő is felült sok más híresség, sportoló és előadóművész közé. (A Fidesz 2010-es újabb kormányra jutását már nem élhette meg). Pedig Cseh Tamás hiába vonult ki a társadalomból indiánként Bakonybélen, már a '70-es években Jancsó Miklós filmes is felfedezte magának, Gyurkó László pedig a Huszonötödik Színházban alkalmazta. Számtalan filmben játszott rendszerváltás előtt és után is, zenét is szerzett jópár filmhez. Én utoljára az 1998-ban forgatott Tímár Péter-filmben láttam, a 6:3-ban, ahol egy harmonikást játszott. Öt évvel korábban Bereményi Géza filmjében, A turnéban pedig zongorista volt.
Beszélni kell még a Gellért téri Cseh Tamás-szoborról is. A bronz alkotást Majoros István szobrászművész készítette 2013-ban. Az életnagyságú szobor a fiatal Cseh Tamást gitárral kezében ábrázolja. Eredetileg a társadalomból kivonuló indiánt akarta megformálni, de a megrendelő XI. kerületi önkormányzat ragaszkodott a gitáros változathoz. Nem tudni, hogy bosszúból, hanyagságból vagy rejtett üzenetként, de a gitár jobbkezes húrozású ugyan, de a koptató a balkezes gitárokra jellemző oldalon van. Ilyen gitár a valóságban nem létezik, a koptató mindig a legvékonyabb húr alatt helyezkedik el, hiszen ha egy akkordot fentről lefelé megpendítünk, a hangoknak emelkedően kell megszólalniuk.
Íme Cseh Tamás eredeti gitárja és a szobron ábrázolt fordított gitár:

Elnézve a mai koncert előadóit és közönségét, Cseh Tamásra is elmondható az, ami nagy nemzeti ikonjainkra és szimbólumainkra: megpróbálhatja őket valamelyik oldal kisajátítani, de hosszú távon ez nem fog sikerülni.
Cseh Tamás mindannyiunké. Felejthetetlen délután volt.

Titkos ügynök

2018 első könyve egy Man Booker-díjas angol író Ian McEwan regénye lett, a címe Mézesmadzag. Tavaly kaptam születésnapomra A fehér királlyal együtt, ősszel neki is futottam, de többször félretettem pl. a Negyven prédikátor vagy az Ugyanolyan mások kedvéért.
Képzeljünk el egy angol titkosszolgálatos könyvet, amelyben mégsem James Bond a főszereplő (bár Ian Fleming megemlítésre kerül), hanem egy huszonéves hajadon lány, de őrá sem illenek a Charlie angyalai kliséi, nincs ugyanis szuperképessége, az M15-ös ügyosztály egyik szűk, dohos irodájában aktákat tologat, jelentéseket írogat, adatokat vet egybe. A múlt század '70-es éveinek elején vagyunk.
A regényben a legelső, ami megragadott, az a korrajz. Tizenéves kamaszként éppenhogycsak átütötték ingerküszöbömet az akkori világpolitikai események, a közel-keleti válság, az olajár-robbanás, az európai antikapitalista mozgalmak enyhébb és erőszakosabb formái (Vörös Brigádok), a vietnami háború, és persze Nagy-Britanniában az észak-ír konfliktus, az IRA terrorakciói. Igazából valamennyire eljutott hozzám Nagy-Britannia nehéz helyzete, de persze nem tudtam a bányászsztrájkok és a drasztikus olajár-emelkedés miatti energiakorlátozásokról, a háromnapos munkahétről, a 20 %-os inflációról.
(1976-ban az első egyetemi szigorlatom közgazdaságtanból volt, és a vizsgáztató azt is megpróbálta lemérni, mennyire vagyok tájékozott a világgazdaság helyzetéről. Tudtam, hogy Európa beteg embere Anglia, erős embere az NSZK, Ázsia motorja pedig Japán - igen kérem, akkor még Kína, Tajvan, Dél-Korea sehol sem voltak. Meg is kaptam a jelest.)
Szóval volt elég baja a brit titkos szolgálatnak, amely mégis úgy döntött, hogy korábban jobboldali publikációikkal, az európai új-baloldalt és a keleti blokk országait elítélő írásaikkal már magukra a figyelmet felhívó írókat ösztöndíjjal támogat, de nem direktben, hanem áttételesen több alapítványon keresztül, hogy ne lehessen visszakövetni a pénz forrását. Ez a Mézesmadzag-akció, és főhősünk is kap egy patronáltat egy fiatal író személyében. Szerelem szövődik közöttük, de innentől kezdve minden szó spoiler lenne. A regény alkalmazza a könyv a könyvben technikát is, sőt maga a regény is megjelenik saját magába ágyazva!
És még egy érdekesség: a főhős, Serena végzettsége matematikus, így egy valószínűségszámítási probléma is megjelenik a könyvben, a híres Monty Hall-paradoxon. Monty Hall egy televíziós vetélkedőműsort vezetett, melyben a játékosnak három csukott ajtó közül kellett egyet választania, egy mögött nyeremény volt, kettő mögött pedig semmi. Amikor a játékos kiválasztott egy ajtót, mondjuk az 1-est, akkor Monty Hall a fennmaradó két ajtó közül kinyitott egy olyat, amely mögött nem volt semmi, mondjuk a 2-est. Ezek után megkérdezte a játékost, meg akarja-e változtatni eredeti döntését, akar-e cserélni inkább a 3-asra. Elsőre az ember azt mondaná, hogy a cserével nem nő az esélye a nyerésre, pedig valószínűségszámítási módszerekkel belátható, pont kétszer akkora esélye lesz, ha cserél.
Mellesleg pont a valószínűségszámítás szolgál a legtöbb, józan észnek ellentmondó eredménnyel. Ha pl. egy ruletterembe belépve a piros számokra teszünk, ugyanakkora a nyerési esélyünk akkor is, ha előtte hússzor egymásután piros szám jött ki. Vagy tudtátok-e, hogy 23 véletlenszerűen kiválasztott ember (pl. két focicsapat + a bíró) esetében 50 %-nál nagyobb az esélye annak, hogy van közöttük kettő, akiknek egy napon van a születésnapjuk. Aki nem hiszi, itt elolvashatja a magyarázatot.
Nem ez volt az első szépirodalmi mű, amely matematikai problémákat elemzett. Fred Hoyle például csillagász és tudományos-fantasztikus író volt, és A fekete felhő című regényében - azon kívül, hogy megismerkedhetünk az '50-es évek csillagászati módszereivel - korrektül levezeti, hogy ha egy nagy kiterjedésű objektum közeledik a Föld felé, nem kell ismernünk az objektum méretét és távolságát ahhoz, hogy meghatározzuk, mikor éri el bolygónkat. Elég hozzá mérni az objektum látószögének változását. A regénybéli objektum - az a bizonyos fekete felhő - el is éri Földünket.
Esterházy Péter végzettsége szintén matematikus. Első regénye, amit olvastam tőle a Termelési regény volt. Ebben szakszerűen levezeti, hogy Mikszáth Kálmán szabályos gömbfelületet alkotó pocakjára egy teniszlabdát helyezve - amennyiben a mellény pitykegombjai nem akadályozzák - a leguruló labda pontosan a gömb sugarának 2/3-ánál hagyja el a gömbpalástot és kezd szabadesésbe. Vicces jelenet, olvassátok el, a 321. oldalnál van.
Borbély Szilárd regényét, a Nincsteleneket két éve olvastam. A regény főhőse szenvedélyesen érdeklődik a prímszámok iránt, ezért a regényről írt posztomat ezzel kezdtem:
Pont az 59. születésnapomon fejeztem be Borbély Szilárd önéletrajzi ihletésű regényét, a Nincsteleneket. 59 csak önmagával osztható, ahogyan a 61 is. 59 és 61 ikerprímek. Utoljára 41 és 43 éves koromban voltam ikerprím, 1997-ben és 1999-ben. Az 1997 és 1999 szintén ikerprímek.
Jól elkalandoztam a regénytől, amely hatalmas fordulattal és az omnia vincit amor üzenetével záródik.

Kilátó-nagyhatalom lettünk.

Megkövetem szegény tyukodiakat, hogy dalban és szóban gúnyolódtam rajtuk. Szegények hiába pályáztak a község számára fontos létesítményekre, sohasem nyertek. Rájöttek, hogy kilátóra simán lehet EU-s pénzt kapni, mert ez turisztikai beruházás. Pályáztak is, nem egyszer, nem kétszer, hanem pontosan 11-szer.
Az utóbbi időben valóban gomba módra épülnek építészetileg szebbnél szebb kilátók szerte az országban, és valóban nemcsak hegytetőkre de síkra, sőt a város közepébe is. Pont egy hete jártunk geoládázás kapcsán a XVI. kerületben a sashalmi kilátónál.

Kehely formájú kilátó Sashalmon

Az elmúlt években több látványos kilátótoronyhoz is eljuthattunk, íme néhány:

Boldog Özséb kilátó a Pilistetőn

Vitorla alakú kilátó a Nagy-Kopaszon a Budai-hegységben

Dodekaéder formájú kilátó a Hármashatár-hegyen (Budai-hegység)

Jenga formájú kilátó egy másik Nagy-Kopaszon a Pilisben

A napokban arról szóltak a hírek, hogy Tyukodon is túltett egy Baranya megyei község, Nyugotszenterzsébet, ahol miután hiába pályáztak egy fedett buszmegállóra, azt kilátónak álcázva már elnyerték rá az uniós pénzt.

A nyugotszenterzsébeti kilátó

És nekem beindult a fantáziám. Mennyi mindent építhetnénk Európai Uniós támogatásból, csak kilátónak kellene mindent álcázni. Csak néhány példa:

Iskolák

Strandfürdők

Gyopárosfürdő (Orosháza)

Városházák

A szegedi városháza

Hidak

A Pozsonyi Duna-híd

Kórházak

Nanjing Drum Tower Hospital

Barátaim, egy kilátónál a felső határ tényleg csak a csillagos ég. A végtelenbe, és tovább!

A Fidesz atombombái

Öt évvel ezelőtt, 2013 január 1-én a Fidesz kommunikációs atombombát dobott le: a rezsicsökkentést. Ráadásul ezt a dátumot kötelezően megörökítette a közüzemi számlákon is (klikk a nagyobb képért).

A lassan polgárosodni kezdő magyar nép ismét Kádár népe lett: simán bevette, hogy mindössze a kormány jófejségén múlik az egyébként külföldről importált energiahordozók ára. A képlet egyszerű: gonosz kormány magasan tartja a gázárat, jó kormány pedig alacsonyan. Két lépcsőben 25 %-kal csökkentették a gáz és a villamosenergia árát, és a nép nem vette észre, hogy az elmúlt öt évben a nemzetközi piacon a felére esett a földgáz ára, kormányközeli haver gázkereskedők busás hasznot söpörtek be. A számlán feltüntetett halmozódó összeg pedig igazi "habolmány": A 2014-es országgyűlési választásokra már elég nagy összeg jelent meg a "megtakarítási" rovatban, hogy a választók úgy érezzék, ennyiért megéri újabb négy évet ajándékozni a Fidesznek.
A választások után a rezsicsökkentés lendülete szép lassan kimúlt, de kapóra jött a bevándorlási krízis, mely a Soros György elleni hisztériakampánnyal igazi tömegpusztító fegyverré vált. A kormánypropaganda a nép legrosszabb tulajdonságára épített: félelem, irigység, gyűlölet, önzés.
Tavaly ősszel népszavazás volt a kérdésben, idén pedig két nemzeti konzultáció és több plakátkampány is, az adófizetők pénzéből 2017-ben több mint 60 milliárd forintot fordítottak kormánypropagandára. De a legutolsó nemzeti konzultáció, amit az állítólagos "Soros-tervről" tartottak, olyan mértékben volt arcpirító, úgy sütött belőle a hazugság és a gyűlölet, hogy azt gondoltam, ez már tényleg kiveri az embereknél a biztosítékot, és az ellenzéket összehangolt ellenakcióra fogja sarkallni. Én magam alternatív konzultációs ívet készítettem, egy dalt is feltöltöttem a YouTube-csatornámra. Összehangolt ellenzéki akció mindössze egy bátortalan tüntetés volt a Kossuth téren, ahol papírrepülőt lehetett hajtogatni a konzultációs ívekből. Lehettek rajta talán ötvenen. Nem volt sem ellen-konzultáció, sem nagyobb tüntetés.

A nemzeti konzultációról a kormány azt állítja, hogy igazán demokratikus eszköz, hiszen a nép "véleményt nyilváníthat fontos kérdésekben". Nos a valóságban a náci Németországban kitalált propagandaeszközről van szó, melyre az alábbiak jellemzők:

• A feltett kérdések valójában olyan állítások, melyek nem felelnek meg a valóságnak;
• A válaszlehetőségek nem tartalmaznak valódi alternatívát;
• A "helyes" választ a tömegmédiában, óriásplakátokon és "konzultációs fórumokon" közpénzből sulykolják, miközben az ellenzéknek kizárólag pártpénzből volna lehetőségük ellenkampányt folytatni;
• A kérdőívek összeszámlálásának folyamata nem nyilvános, semmiféle társadalmi ellenőrzés nem lehetséges;
• A nemzeti konzultáció internetes felülete - melyen keresztül szintén lehetett válaszokat beküldeni - nem felelt meg a legalapvetőbb adatvédelmi szabályoknak valamint egyazon IP-címről tetszőleges számú kérdőív beküldhető volt kamu adatokkal.

Vicces közjáték volt, hogy Hadházy Ákos, az LMP társelnöke élni kívánt a választók adta felhatalmazással, hogy ellenőrizhesse a beérkezett nemzeti konzultációs ívek számlálását, de csakis munkaidőn kívül, néhány üres dobozokkal teli helyiséget tekinthetett meg. Mikor tapasztalatairól beszámolt, feljelentették a "nemzeti konzultáció becsületének csorbítása" miatt. Ez nem vicc, még jelenleg is folyik ellene a nyomozás.
A nemzeti konzultáció határidejét végül egy hónappal meghosszabbították, mert "idő kell ahhoz, hogy az emberek felelős és megfontolt választ adhassanak a kérdésekre". A kérdőívek feldolgozása csaknem másfél hónapig tartott, Kovács Zoltán kormányszóvivő (és CEU-s öregdiák) tegnap jelentette be diadalittasan, hogy megvannak a végleges számok, a magyarok elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre. A mai napon komoly internetes kutatást folytattam, hogy a visszaérkezett kérdőívek számán kívül egyéb számszerű eredményre leljek, de a legrészletesebb eredmény a ma reggeli M1 híradó képernyőjét jelent meg kb. tíz másodpercig, verbálisan nem hangzott el (katt a nagyobb képért):

Az ábrán látható, hogy legtöbb "nem" a 2. kérdésre érkezett, de ez sem éri el a szavazásra jogosult lakosság 30 %-át, vagyis nagyjából megfelel a Fidesz mindenkor mozgósítható törzsszavazóinak. Nem túl jó eredmény a befektetett pénzzel összehasonlítva. A protest-válaszok száma (sajnos nem tudjuk az érvényteleneket és az "igen"-eket szétválasztani) 50 000 körül van (kb. két százalékpont), gondolom sokan írtak vagy rajzoltak különféle üzeneteket. Mi az alternatív kérdőíveinket küldtük el és Kapuváron adtuk postára. Hogy miért éppen ott? Átautóztunk a városon, amikor a soproni üdülésünkre mentünk, és felháborított minket a főutat ellepő sok uszító plakát. Kicsinyes bosszú, tudom.
Én - ellentétben sok ellenzéki politikussal - nem vonom kétségbe a fenti számokat. Sajnos valóban sikerült ennyire elvakítani a lakosságot, bizonyítják ezt a vidéki városainkban időnként fel-fel törő migránspánikok, mint legutóbb Cegléden. Sok ismerősöm valamelyik aktív családtagjának adta oda a kérdőívét, volt, aki egy agilis szomszédnak. Sajnos az a legcsüggesztőbb, hogy ezek a számok igazak.
Azért eljátszottam a gondolattal, hogy vajon miért van csaknem 8000-es szórás a válaszok között. Ez mindössze 0,3 százalékpont, ennyi hibázás simán lehet: özvegy Szabóné a hokedlin ülve a konyhaasztal sarkán a csigás lámpa fényénél elfelejt egy-egy kérdésre válaszolni vagy véletlenül rossz helyre teszi az X-et. De azért mégis: legtöbben a második kérdésre, a határkerítés lebontására mondtak nemet. Pedig tudhatjuk, hogy Soros javaslatában kifejezetten erős határőrizet és az illegális migráció megakadályozása szerepel. Legkevesebben az utolsó kérdésben a kilátásba helyezett brüsszeli szankciók ellen tiltakoztak, hiába, dzsentri nép a magyar, nekünk a pénz a legkevesebb.
És hogy mi ma a helyzet három hónappal a választások előtt? Épp most próbálják ellehetetleníteni az Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott vidéki civil szervezeteket. A Soros-elleni propagandára most szavaztak meg további 11 milliárd forintot, ami a választások előtt nyílt pártpropaganda adófizetői pénzből. Az ellenzéki pártokat pont most büntette meg az Állami Számvevőszék kisebb-nagyobb összegekkel tiltott pártfinanszírozás (pl. a piaci árnál olcsóbban bérelt pártiroda) miatt, mely döntés ellen elég példátlan módon nincs jogorvoslati lehetőség.
Lehangoló hónapoknak nézünk elébe.

Korona

Egy két évvel ezelőtti posztomban írtam Európa optimista fél évtizedéről, mely 1975 augusztus 1-én a Helsinki Záróokmány aláírásával vette kezdetét és 1979 december 24-ig, Afganisztán szovjet megszállásáig tartott. Ebbe az optimista fél évtizedbe esett az amerikai-magyar kapcsolatok felerősödése, Az USA részéről a Szent Korona visszaszolgáltatása (pont 40 éve, 1978 január 6-án) és a legnagyobb kereskedelmi egyezmény megadására (1978 július 7-én).
Mindkét gesztus Carter elnök új kelet-európai politikája folyománya volt, így próbálták korlátozni a Szovjetunió képességét, hogy a területet ellenséges célra használja fel. Az amerikai Kongresszust megosztotta az ügy, ahogyan az amerikai magyar emigrációt is. Carter külpolitikájában az egyensúlyt a galamb Cyrus Vance külügyminiszter és a héja Zbignew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó személye biztosította.
A korona visszaszolgáltatását 22 évesen nagy figyelemmel követtem. Korábban a Mátyás templomban kiállított másolatát már többször láttam és méltatlannak éreztem, hogy fogva tartják Amerikában. Néztem a televíziós közvetítést, a parlamenti ünnepséget. Kádár "egyéb elfoglaltsága miatt" nem lehetett jelen a ceremónián, gondolom a nemzetközi balneológiai kongresszus megnyitójára készült és még fel kellett készülnie a bálnákból (na meg a málnákból is). A koronát a "magyar nép nevében" Apró Antal, az országgyűlés elnöke vette át, mit csináljunk, nem találtunk jobbat. Azért egy jelenet nagyon megragadott a ceremóniából: Az amerikai küldöttségben is részt vettek a magyar emigráció jeles képviselői, köztük Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudós is. A magyar vendégkoszorúban híres művészek és alkotók is voltak. Amikor Szentgyörgyi professzor meglátta a meghívott vendégek között Illyés Gyulát, átverekedte magát a kordonon, hozzá lépett és megölelte. Felejthetetlen pillanat volt.
A Szent Koronát és a többi koronázási ékszert, a jogart, az országalmát, a pallost és a palástot a Nemzeti Múzeum a legrövidebb időn belül kiállította. Erre valószínűleg még januárban sor kerülhetett, mert még javában tartott a vizsgaidőszakom. Mindenképpen az első napon akartam megtekinteni nemzeti ereklyénket, gondoltam lesz ami lesz, kiállom a soromat. A Nemzeti Múzeum is készült az eseményre, hosszú kordonsort húzott ki a Múzeumkert bejáratától az épület kapujáig. Ehhez képest talán ha 10-en, 20-an lehettünk mindössze. Tulajdonképpen ekkor volt lehetőségem utoljára igazán közelről megszemlélni a koronát, kb. 1 m távolságról.
A Szent Korona egyszerű - de azért meglehetősen megbecsült - múzeumi tárgyként pihent a Nemzeti Múzeumban, a figyelem középpontjába először 1990 derekán az úgynevezett címervitában került. Az MDF-SZDSZ paktum biztosította, hogy a legalapvetőbb törvények és alkotmánymódosítások hamar megszülessenek, de az új magyar köztársaság címerében a kormánykoalíció és az ellenzék sehogyan sem tudott megegyezni. A kormánykoalíció a magyar államiság folytonosságát szimbolizáló koronás címer mellett kardoskodott, az ellenzék viszont a köztársasági eszméhez jobban illő koronátlan Kossuth-címert szerette volna. A Kossuth címer nemcsak a 48/49-es szabadságharcot és az 56-os forradalmat szimbolizálta, de ez volt hazánk címere 1945-48 között, az úgynevezett koalíciós időkben is.

Koronátlan címer egy '47-es, koronás egy '92-es kiadású százforintoson

Kis János, az SZDSZ elnöke nem volt tagja a Parlamentnek, de szerette volna, ha a törvényhozás hamar túljut az ilyen részletkérdéseken és végre érdemi dolgokkal foglalkozik, ezért azt találta mondani: Felőlem akár micisapkát is tehetünk a címerre, csak döntsük el végre. Ez a mondás aztán évtizedekig muníciót adott az SZSDSZ elleni küzdelemre. Az viszont történelmi tény, hogy az akkori Fidesz és maga Orbán Viktor is a korona nélküli címerre szavazott.
Egy évtized múlva, kormányra kerülve a Fidesz már az MDF után üresen maradt nemzeti centrumot foglalta el és jelentősen megváltozott a nézete a Szent Korona ügyében is. Az első Fidesz-kormány döntött a koronázási jelvények Parlamentbe szállításáról, melyre 2000 január 1-én került sor. Ezzel kezdődött Habony Árpád egykori koronaőr, a magyar Raszputyin felemelkedése is.

Aznap tízezrek álltak sorba, hogy új helyén, a kupolateremben tekinthessék meg a koronázási ékszereket, mi is beálltunk a sorba, de aznap már nem jutottunk be. Másnap, január másodikán ismét megnyitották a Parlament kapuját, aznap sikerült bejutnom. Ekkor jártam először a Parlament épületében.
Az első Orbán-kormány minden lehetőséget kihasznált, hogy a millennium évében minél több hasznot húzzon a történelmi ereklyéből, mint nemzeti szimbólumból. 2001 augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a koronát hajó vitte Esztergomba és vissza Budapestre, ez volt a híres koronaúsztatás. A Fidesz azt gondolta, büntetlenül lenyúlhatja nemzeti szimbólumainkat, de fél év múlva, a kokárdás választás megbosszulta magát. A magyarok többsége nem vette be, hogy a nemzeti trikolór csak a Fidesz-szavazókat illeti meg. Orbánék 8 évre ismét ellenzékbe és Simicska Lajos kegyelemkenyerére kényszerültek.
Most, a Szent Korona hazatérésének 40. évfordulóján ismét nyílt nap volt a Parlamentben, bárki megtekinthette a nemzeti ereklyét. Petrával elmentünk megnézni, délután 2 óra körül álltunk be a sor végére, de egy rendőr figyelmeztetett minket, hogy ne számítsunk arra, hogy bejutunk, mert a sort már 20 méterrel előrébb lezárták. De tudjátok, milyenek a magyarok, még mögénk is beállt vagy 20 méter. Bár a rendőr folyamatosan szólt, hogy hiába várakozunk, nekünk beszélhetett. És nekünk volt igazunk: bejutottunk.

Talán 6-7 méterről láthattuk ezt a sokat megélt, 900 éves tárgyat. Kálvinista ivadékként nem tekintek bálványként rá, de mégis volt benne valami megható: volt bölcs és ostoba, igazságos és kegyetlen, jóságos és alattomos uralkodók fején. Sohasem tehetett róla, milyen fejre került. 101 éve került utoljára királyi főre.
A látogatók közül sokan csak álltak és megrendülten nézték.
A Szent Koronát egyetlen politikai oldal sem veheti el a másiktól

Kötéltánc

2018 első színházi előadása Borinak köszönhető, tőle kaptunk karácsonyra jegyet Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című monodrámájára a Jurányiba.

A monodráma a legnagyobb kihívást jelentő műfaj egy színász számára, ugyanolyan veszélyes mutatvány, mint az artistáknál a kötéltánc a szakadék fölött. Színházi élményeim legjavát az egyszemélyes darabok adják, és általában ezek jelentenek a művészek számára igazi kiugrási lehetőséget.
Ilyen lehetőség volt például Haumann Péter, a nemzet színésze számára 45 évvel ezelőtt Platón Szókrátész védőbeszéde című darabja, melyet '73-ban mutatott be a Madách. Sajnos a darabot sem akkor, sem 40 év múlva, amikor Haumann ismét előadta önálló estjein, nem láttam. A '60-as, '70-es évek másik nagy sikert aratott monodrámája Gogol Egy őrült naplója volt Darvas Iván előadásában. Magát az előadást nem láttam akkor, csak később a belőle készült tévéfilmet, de emlékszem, hogy anyám és nővérem hogy el voltak ragadtatva tőle. Később meg is jelent könyv alakban, Darvas Iván illusztrációjával. Tavaly viszont szintén a Jurányiban láttuk a darabot, erről bloggoltam is. Popriscsint Keresztes Tamás játszotta, aki - szemben Darvas képzőművészeti tehetségével - zenei talentumával, a looper (ismétlőgép) virtuóz használatával tűnt ki.
Darvas Ivánt láttunk egy másik monodrámában is Katival, még valamikor megismerkedésünk környékén, '89-'90-ben: Patrick Süskind darabjában, A nagybőgőben. A Pesti Színház színpadán hiperrealista produkciónak lehetünk szemtanúi, Darvas a nyílt színen főzött, vasalt, varrt, sőt, önkielégített is.
Valamikor 2008-2009 környékén láttuk A kellékest a Pesti Színházban Kern Andrással. A darabot Ebherhard Streul írta, de Parti Nagy Lajos érdeme a magyar színrevitel, és szintén Orlai-produkció, ahogyan a tegnapi előadás is. Kern nagyon nagyot alakított benne.
2012-ben Kati születésnapján a Hűvösvölgyi Vígadó Gasztroházban hamisítatlan cseh vacsorával egybekötve nézhettük Mikó István Svejk vagyok című előadóestjét. Igazán jutalomjáték volt Mikónak Svejk bőrébe bújni.
2014-ben láttunk egy másik Parti Nagy-monodrámát, az Ibusárt, amiről szintén blogoltam már. Ebben Bíró Kriszta alakítja zseniálisan Sárbogárdi Jolánt, az álmodozó MÁV menetjegy-kiadót.
2016 decemberében egy kvázi-monodrámát láthattunk, a Szakácskönyv a túlélésért című darabot. Azért kvázi-monodráma, mert bár Nagy Marin kívül más szereplők is vannak a darabban, a szöveg 80%-át a Hédi nénit alakító Nagy Mari mondja, ki egy szakácsnőt alakít, akin átrobogott a 20. század.
Tavaly a már említett Egy őrült naplóján kívül egy másik kvázi-monodrámát, Ladislav Fuks A hullaégető című darabját is láthattuk Gálvölgyi Jánossal a Belvárosi Színházban. Ebben a darabban is szerepelnek mások is, de Gálvölgyié a szöveg nagy része.
Visszatérve a tegnap látott darabhoz, a könyvet már korábban olvastam, sőt, blogoltam is róla. Kicsit fanyalogva mentem el az előadásra, mit adhat még az olvasott könyvélményhez? Hát kb. annyi, mint egy Mozart-szinfónia partitúráját nézegetni, majd meghallgatni a Fesztiválzenekar előadásában. Mészáros Máté zseniális volt, és az előadás tényleg olyan hajmeresztő volt, mint egy akrobata-mutatvány. Elgondolkodtam, hogy szinte minden monodráma hőse magányos, középszerű, meg nem értett, többre vágyó. Ezért van az, hogy az előadás után mindig marad bennünk valami szomorúság.
Már korábban írtam, hogy van még egy monodráma a bakancslistámon: Péterfy-Novák Éva Egyasszony című drámája. Ez is Orlai-produkció, a Jurányiban szokták játszani, és Tenki Réka alakít benne akkorát, hogy 2016-ban megkapta érte a Színikritikusok Díját. Sajnos idén tavaszra már minden jegy elkelt.

Dalaim a médiában

Újév délutánján, amikor bejöttünk a sípályáról, felhívtam anyámat, de meg sem hagyott szólalni, hanem lelkendezve újságolta: Pont rólad beszéltek a rádióban!
Az történt, hogy a Klubrádió szilveszteri Kinevetsz a végén adásában az év híreit kommentálták félig viccesen, félig komolyan amolyan Heti hetes stílusban. A Tyukodon mintegy egymillió eurós uniós pályázati pénzből épített 11 kilátótorony ügye került elő, és ezzel kapcsolatban mondta el az egyik szereplő, hogy milyen filmet talált a neten:

Egy hónappal korábban Katival elmentünk a Kinevetsz élő rádiófelvételére (úgy éreztük magunkat, mint egy nyugdíjas klubban, esküszöm, mi voltunk a legfiatalabbak a közönségből), vicces lett volna, ha akkor jön elő ez a hír.
A dalaimnak a neten való szereplését viszonylag könnyen tudom követni, mert maga a YouTube készít jelentést a megtekintések forrásairól. Általában azok a dalok pörögnek igazán, amelyeket nagy hírportálok megosztanak, vagy terjed a Facebook-on. A nyomtatott sajtóban, a rádióban és a tévében megjelenő hivatkozásokat viszont nem tudom ellenőrizni, csak a véletlenen múlik, hogy éppen nézem-hallgatom-olvasom én vagy valamelyik ismerősöm. Így hallotta meg anyám ezt a műsort is kocsonyfőzés közben.
Már az első dalomról, a Trafikdalról is beszéltek a Klubrádióban, Bolgár György betelefonálós műsorában Galkó Balázs színész tett róla említést, Rangos Katalin beszélgetős műsorában pedig Csepeli György szociológus. Mindkét beszélgetést sikerült élőben hallanom.

A TESCO-dal már igazi siker volt, nemcsak a legnagyobb hírportálok hozták le, de többször szerepelt az ATV híradójában (akkor is, amikor bevezették a vasárnapi zárva tartást, meg akkor is, amikor egy év múlva megfutamodva a népszavazástól visszavonták a rendeletet). A NÉPSZABADSÁG (béke poraira) a 2015. március 5-i számában hozta le.
A Felcsúti csucsúra nem hallottam vagy olvastam közvetlen hivatkozást, de sok betelefonáló a Klubrádióban a felcsúti kisvasutat csak egyszerűen "csucsú"-nak hívja, lehet hogy ehhez is van némi közöm.
Ha már a Klubrádiónál tartunk, többektől hallottam, hogy Borlgár György egy felforgató terrorista, be kéne tiltani a műsorát. Nekem pont az ellenkező a véleményem. Tegnapelőtt egy nagyon érdekes beszélgetést hallgattunk Petrával, amíg vittük vissza a kölcsönzőbe a sífelszerelését. Egy betelefonáló a Hős utcai gettó felszámolásával kapcsolatban kifejtette azt a nézetét, hogy azokat az embereket, akik képtelenek a társadalomba beilleszkedni, elnéptelenedett zsákfalvakba kéne kitelepíteni, hogy ne rontsák a levegőt a becsületes emberek között. Bolgár döbbenten visszakérdezett, hogy úgy érti-e, hogy mindenféle bírósági ítélet nélkül, mire a betelefonáló azt válaszolta, hogy igen, így gondolta. Ahelyett, hogy a műsorvezető lecsapta volna a telefont, hogy ez nettó fasizmus, tíz percen keresztül szociológiai előadást tartott, hogy milyen fontos, hogy a társadalom integrálja a leszakadó elemeket nemcsak szolidaritásból, de későbbi sokkal súlyosabb, generációkra kiható bajok elkerülése miatt is.
Ez az az integrációs tevékenység, melyet számos alapítvány sziszifuszi munkával nap-mint-nap végez, átvállalva az államtól ezt a kötelezettséget. Na, most pont ezeket a civil szervezeteket próbálják Soros-bérencnek feltüntetni és ellehetetleníteni. Ilyen például az Emberség Erejével Alapítvány, amit azért próbálnak Pécsről elüldözni, mert Soros Györgytől fogadott el pénzt.
Ezek ellen a dolgok ellen írom a dalaimat, ezek ellen a dolgok ellen szól a Klubrádió.

Családi síeléssel köszöntöttük 2018-at

Idén sógornőmékkel Murauban, a Kreischbergen síelt a család, akárcsak 22 évvel ezelőtt első ausztriai síelésünkkor. De haladjunk szép sorjában.
Sógorom már tavaly tavasszal lefoglalt egy szilveszteri szállást Mariahof-ban, 30 km-re a Kreischbergtől. Családi sízést terveztünk sógornőmékkel, lányaikkal és csatolt részeikkel (Eszter férjével és egyéves kisfiával és Mimi barátjával). Mi négyen, vagyis összesen 11-en voltunk a családból, hozzánk csapódott két baráti család, akiket már ismertünk közös síelésből vagy közös szilveszterezésből, így voltunk összesen 18-an.
Sógornőmékkel ez volt az ötödik közös síelésünk, íme az előzők:

• 1996-ban együtt síeltünk a Kreischbergen, a Murau-hoz közeli Ranten-ben volt a szállásunk. A hegyen jóval kevesebb lift volt, mint most. Csak Bori volt velünk, ő is mindössze 4 éves volt.

1996 - Murau

• A következő közös síelésre 12 évet kellett várni. 2008-ban Schladmingban töltöttük el a síszezon utolsó hetét egy Rohrmoos nevű település meglehetősen elegáns panziójában, közvetlenül a sípálya mellett. Még kivilágított éjszakai szánkópálya is volt. A kis Petra ugyanúgy 4 éves volt, mint az előző közös sízésen Bori.

2008 - Schladming

• Három év múlva, 2011-ben már Nassfelden koptattuk a pályát közösen, Sonnleitenben volt pályaszállásunk, de meglehetősen rossz időnk. Ez volt az utolsó közös sízésünk sógornőmékkel, amin Orsi is velünk volt.

2011 - Nassfeld

• 2014-ben sógornőmék már megszokott nagy baráti társaságához csatlakoztunk a Zell am See - Kaprun sírégióban, egy Fusch nevű faluban szálltunk meg. Itt síeltem életemben a legmagasabban, 3000 méter fölött.

2014 - Kaprun

Idén negyedik ízben töltöttük a szilvesztert Ausztriában, síeléssel összekötve. A korábbiak:

• 1998-99 fordulóját a Gerlitzen-nél töltöttük, Annenheim-ben volt a szállásunk. Ekkor sízett Orsi először velünk, ő is mindössze 4 éves volt, de nagyon ügyes.
• 2000-2001 fordulóján Murauban, egy ifjúsági szálláson ünnepeltük az újévet.
• 2004-2005 fordulóján Kati Petrával otthon maradt, mi hármasban a két nagylánnyal egy volt osztálytársam által szervezett túrán voltunk a Gerlitzenen ugyanabban a panzióban, ahová a Szilágyi gimnázium sítúráit is szervezik.

2004-2005 - Gerlitzen

A közös síelések és az újévköszöntéssel egybekötött síelések után lássuk a mostanit.

Mindössze négy napot síeltünk, de mindenféle időből kijutott nekünk. Az első nap napos volt, de rettenetesen hideg. Második napon már melegedett, de délutánra elkezdett hullani a hó. Harmadik napon ragyogó napsütésünk volt. Negyedik napon egész délelőtt szakadt a hó és még köd is volt a pályán.

A szilveszter este kedélyesen telt iszogatással, társasjátékokkal, zenehallgatással. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk, meghallgattuk a Himnuszt majd igazi bécsi roppanós virslit ettünk. Volt némi tánc is, de nem vittük túlzásba.

Másodikán indultunk haza, de Borit még leadtuk Grazban a barátnőjénél, nála tölt két napot és vonattal jön haza. Itt van néhány fotó a sítúránkról:

Szállásunk környéke

Pál család a csúcson

A négy unokatesó

Szakadó hóesésben

Katival

BÚÉK 2018

Ne bánkódj, hogy elszállt az év,
Vegyél vidám búcsút,
Tudjuk, nagy a lónak feje,
Elég ha ő búsul.

Gondjaidat, bajaidat
Az óévvel temesd el,
Jól teszed, ha az újévben
Csak a jóra törekszel.

A Pál család '18-ra
Sok szerencsét kíván,
Légy boldog és egészséges
Az év minden napján!

(A korábbi évek újévi jókívánságait itt olvashatjátok).