Április végi előadások

Voltunk Budapest legújabb színházában, a RaM Kolosszeumban. Az angyalföldi Radnóti művelődési ház újraálmodása és új közösségi térként való átalakítása egyrészt építészetileg is nagyon jól sikerült, másrészt úgy tűnik, jól működik benne az összes intézmény: az Experidance-nek játszó helyként szolgáló színházépületen kívül a rendezvényközpont, a könyvtár, a klubhelyiségek és az étterem.
A Szomor György által megalkotott - ő írta a zenét és dalszövegeket, ő rendezte és ő játssza a címszerepet is - Monte Cristo grófja című musicalt láttuk négyesben (Orsit otthon hagytuk).
Már láttam egy Szomor-musicalt öt évvel ezelőtt, a Diótörő és egérkirályt. Annak is nagyon tetszett a zenéje mint ahogyan a mostaninak is, most már mindkettőt birtoklom CD-n. Szomor György furcsa színfolt a magyar zenésszínház-palettán: Miközben már szerepelt szinte az összes jelentős zenés darabban, több saját darabja van és szinte minden zeneszáma slágergyanús, megmaradt vidéken. Korábban a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott, nemrég pedig társulatostul a békéscsabai Jókai Színházba ment át.
Ez az előadás is a Jókai Színház vendégjátéka volt a Experidance táncosaival. Az előadásra jellemző, hogy a közönség a végén tíz percig felállva ünnepelte a társulatot.
A darab zenéjéből egy részletet már korábbról ismertem, mert Petráék erre táncoltak tavaly karácsonykor. Érdekes, hogy fülre megállapítottam, hogy ez csak Szomor-zene lehet. Íme egy részlet:

És ha már Petra táncprodukcióinál tartunk, a Lisznyai általános iskola tanulói minden évben előadást tartanak a szülőknek. Ez korábban karácsonykor szokott lenne, idén anyák napja környékére tették. A színhely hagyományosan a Szent Imre Gimnázium díszterme. Erről tudni kell, hogy az átkosban József Attila Gimnázium volt, és ebben a patinás díszteremben tartott legendás operaelőadásokat az iskola énektanára, Sass József. Lánya, Sass Szilvia, a híres operaénekes ezen a színpadon csillogtatta meg először tehetségét (két évvel idősebb nővéremnél, aki szintén jóskás volt és kóristaként ő is részt vett az operaelőadásokban). Íme tehát Petra tegnapi szereplése:

A Fidesz-féle trafik-koncesszióról jutott eszembe

...Felesége, fia, lánya,
Veje, menye, unokája,
Apja, anyja, bátyja, nénje,
Nagyszüleje és a dédje,
Ipa, napa, sógor, após,
S nem maradhat el az anyós.
Ki totyogva, ki meg futva,
Ott megy egész pereputtya...

Kányádi Sándor: Tarlón túzok lépeget

Pistike jobban teljesít

Egy éve már posztoltam Pistike és a tanító néni konfliktusáról. Most viszont megtudhattuk, hogy Pistike jobban teljesít.
Az eltelt egy évben a tanító néninek többször is figyelmeztetnie kellett Pistikét, nemrég még a tanári kart is összehívta, hogy megvitassák, alkalmazzanak-e valamilyen komolyabb szankciót Pistike ellen. Végül csak egy figyelmeztetést írtak az ellenőrzőjébe, amit Pistike azzal magyarázott szüleinek, hogy a tanító néni kettős mércét alkalmaz vele szemben, mert bezzeg a Zsoltnak mindent elnéz.
Pistike elhatározta, bebizonyítja szüleinek, hogy jobban teljesít. Mivel szereti nézni a Legyen Ön is milliomost, ravasz kérdések mögé rejtette mondanivalóját, valahogy így:

• Ki felelt ma ötösre környezetből?
  A. Zsolt                                B. Luca
  C. Pistike*                         D. Márk
  *Pistike kedvenc tárgya a környezet, különösen a békákat szereti (Zsolt szerint senki nem szereti úgy a békákat, mint Pistike)
• Hány fekvőtámaszt nyomott Pistike a tornaórán?
  A. Egyet se                          B. Tízet
  C. Harmincat                      D. Negyvenötöt*
  * Pistike gyakran eljár gyúrni (Luca szerint Pistike nagyon erős)
• Hányszor késett el Pistike az iskolából az elmúlt hónapban?
  A. Minden nap                    B. Ötször
  C. Háromszor                     D. Egyszer, de az is a Novák hibája** A Novákkal folyton békákat kell dobálni az árokparton (Novák szerint is ő vette rá Pistikét, hogy az iskola helyett inkább a békákat dobálják)

Pistike szeret biztosra menni, ezért a jó választ narancssárgával jelölte meg (valahogy vonzódik ehhez a színhez), és rövid magyarázatot fűzött a helyes válaszhoz.
Pistike szülei nagyon szeretik a gyermeküket és örülnek, hogy jobban teljesít, de úgy gondolják, nem lehet véletlen, hogy a tanító néni ugyanazokat a hibákat teszi szóvá Pistikének, amiket ők is folyton emlegetnek. Azt remélik, előbb-utóbb benő a feje lágya.

Szemétszedés

Egyre gyűlik körülöttünk a szemét. A környezetünkben is és a lelkünkben is. A Föld napja alkalmából környezetünk szemetét igyekeztünk zsákokba gyömöszölni, délután pedig az Élet Menetén a lelki szemetet igyekeztünk visszagyömöszölni abba a sötét lyukba, ahonnan kiszivárgott.
A Pálvölgyi Cseppkőbarlang melletti kőfejtő ad otthont a Duna-Ipoly Nemzeti Park által szervezett Föld napi rendezvénynek, mely önkéntes szemétszedési akcióval egészül ki. Az önkormányzatok sorra létesítenek pihenő parkokat, tanösvényeket, erdei tornapályákat, de sajnos rendben tartásukra csak évente egyszer, a Föld napján kerül sor, önkéntes munkával. 364 nap szemetelésre egy nap takarítás jut. Nem túl jó arány.
Azért persze a szemétszedés után élveztük az állatbemutatókat, a gyerekeknek tartott környezetvédelmi vetélkedőt, a barlangi mentőszolgálat mentési bemutatóját.
Délután Katival elmentünk a 11. Élet Menetére. Idén az embermentő Carl Lutz svájci diplomatára emlékezett a menet a róla elnevezett rakparton. Az ilyenkor kötelező beszédek közül a diplomata magyarul tökéletesen beszélő lányának beszéde volt igazán figyelemre méltó. Tényleg sokan voltak a rendezvényen, és szerencsére nemcsak az úgynevezett liberális baloldal képviselői.
A rendezvény elején Geszti Péter és a Gringó Sztár énekelt, Geszti előadta egy versét, melyet a hazánkat elhagyókról írt, szívbemarkoló volt. Utána Sting számát kicsit átírva az I'm a Hungarian in Europe című számot énekelték el:



Idén felfedezték Pajor Tamás Rosenberg Dani című számát. Nem azért mondom, de én már öt éve megvásároltam azt a lemezt, amin ez a dal rajta volt. Most Koltai Lajos csinált hozzá klipet a Sorstalanság jeleneteit felhasználva, és Koncz Zsuzsa, Bródy János, Bódi László Cipő, Demjén Ferenc és Somló Tamás éneklik. Szerintem a klip nem igazán illik a dalhoz, döntsétek el:



Ezt is levetítették a rendezvényen, Erdő Péter érsek és Schweitzer József főrabbi mondtak hozzá előszót. A műsor végén Gerendás Péter Oláh Gergővel énekelte el híres búcsúdalát, a Százéves pályaudvart:


Jó nap volt, tudtunk valamit tisztítani a környezetünkön.

Legendás nők halála

Van úgy, hogy a hírekben valahogy csomósodások keletkeznek. Az utóbbi napokban legendás magyar nők halálhíre szaporodott el a sajtóban. Értesülhettünk Szalai Annamária, az MNHH elnökének méltatlanul korai haláláról, Tocsik Márta ügyvédnő valamint Horthy Istvánné, az egykori kormányzó menyének haláláról.
Szalai Annamária azzal vívta ki a média-cárnő kitüntető címet az ellenzéki sajtóban, hogy 9 évre történő kinevezése valamint a Médiatanács egypárti összetétele, rendeletalkotási jogköre szinte korlátlan hatalmat adott az elnök asszonynak. A nekrológok méltatják hihetetlen munkabírását, azt, hogy milyen tájékozott volt médiaügyekben, milyen határozott koncepcióval rendelkezett a magyar médiarendszerről és milyen kitartással próbálta elképzeléseit megvalósítani. Az ellenzék számára mégis elvtelen cselekedetei maradnak meg: az első Fidesz-kormány idején a csonka médiakuratóriumok fenntartása, az ORTT Fidesz-es delegáltjaként (mert az ORTT még többpárti volt) olyan döntésekben való részvétel, mint a Danubius Rádió és Sláger Rádió frekvenciáinak újrapályáztatása, amely után Majtényi László lemondott elnöki pozíciójáról, az második Fidesz-kormány idején pedig a Klub Rádió már odaítélt közösségi frekvenciától való megfosztása és budapesti kereskedelmi frekvenciájának botrányos újrapályáztatása, ami végül teljesen kontraproduktívnak bizonyult és még nagyobb hírnevet szerzett az ellenzéki rádiónak.
Halála előtti napon a Klub Rádió egész napos pénzgyűjtést rendezett, hogy ki tudják fizetni a frekvenciahasználati díjat. Amikor átutaltuk a mi adományunkat, gondolkoztunk, hogy mit írjunk a közlemény rovatba. Én felvetettem a "vesszen Szalai Annamária" üzenetet, persze ezt kizárólag politikai értelemben gondoltam. Aztán felülkerekedett bennem a jóérzés, és a "Hadd szóljon!" közleményt írtuk be. Másnap, amikor meghallottam halálhírét, volt egy kis rossz érzésem az előző napi negatív gondolatom miatt.
Tocsik Mártán kivül csak egyetlen embert ismerek, akiről cselekvést neveztek el, ő Wilhelm Conrad Röntgen. Csakhogy a röntgenezés gyógyítással kapcsolatos, a tocsikolás pedig a csalás, a sikkasztás szinonimájaként vonult be nyelvünkbe. Az 1997-ben kirobbant Tocsik-ügy vezetett el az MSZP egy évvel későbbi választási vereségéhez. Történt, hogy az állami tulajdont képviselő ÁPV Rt. és az önkormányzatok a rendszerváltás után sehogyan sem tudtak megállapodni az állami ingatlanok önkormányzati tulajdoni hányadáról. Az ÁPV Rt. az ügy tárgyalásos rendezésére meghívásos pályázatot írt ki, melyre egyedül Tocsik cége adott be érvényes pályázatot. Tocsik azt ígérte, hogy az önkormányzatok eredeti követelését egyedi megállapodásokkal csökkentve jelentős összeget takarít meg az ÁPV Rt. számára, melyből 10%-os sikerdíjra tart igényt. Hogy-hogynem, a mintegy 8 milliárdos engedmény 800 millió forint tiszta jövedelmet eredményezett az ügyvédnek.
A botrány fő oka az volt, hogy erre a pénzre először szemet vetett az MSZP pénztárnoka, Boldvai László, majd később Budai György SZDSZ-közeli üzletember. És Tocsik fizetett, csordogált is a közvagyon a pártkasszákba, míg le nem lepleződtek. Teljesen méltatlannak tartom, hogy az ügyben az ügyvédnő neve maradt meg az emberekben, pedig a közvagyon kiszivattyúzása az ÁPV Rt. akkori vezetőinek és a két kormányzó pártnak a bűne volt. A több mint 10 évig tartó eljárás-sorozatban Tocsikot felmentették a csalás vádja alól, de a sikerdíj 90%-át vissza kellett fizetnie. Haláláig páriaként élt, többször érték utcai inzultusok.
Edelsheim-Gyulai Ilona 1940-ben, 22 évesen ment hozzá a kormányzó fiához, a nála 14 évvel idősebb Horthy Istvánhoz, és két év múlva egy fiúgyermek édesanyjaként megözvegyült. Horthy István halála olyan volt, mint egy önbeteljesítő jóslat: az akkor már kormányzóhelyettes vadászpilótát hazarendelték a frontszolgálatról, de ő még utoljára felszállt a rendkívül rossz repülési tulajdonságú Héja-típusú vadászgépével, és halálos balesetet szenvedett. A városi legenda szerint a Gellérthegyen álló szabadságszobor eredetileg az ő emlékére készült.
Horthy Istvánné nem tört össze, a Vöröskeresztnél vállalt szolgálatot és részt vett Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítésében. 1944-ben gyermekével követte apósát és sógorát az emigrációba. Sorsával először egy magyar filmben, az Októberi vasárnapban találkoztam. Kovács András abban az időben (1979) meglepően tárgyilagosnak számító filmje a kormányzó sikertelen kiugrási kísérletéről és annak következményéről szól Horthy szárnysegédjének szemszögéből nézve. Ez a film is nagyon pozitíven ábrázolja a fiatal özvegyet.
Horthy Istvánné utolsó éveit az Angliában élő, korábban az iszlám hitre áttért fiával és családjával élte le, 95 évet élt.
A három nőben közös, hogy volt életüknek egy szakasza, amikor úgy érezték, hogy mindent elértek, ami aztán semmivé foszlott. Az elsőnél a korai halál, a másodiknál a politika játékszerévé válás, a harmadiknál pedig a korai megözvegyülés és hazánk háborús veresége vetett véget a nagy álomnak. Remélem, hogy még életükben megtalálták a megbékélést.

Fekete-fehér és hét órán keresztül tart, mi az?

Hát persze, hogy Tarr Béla Sátántangója. Tegnap negyed tízkor kezdte vetíteni a Duna, ma negyed ötkor ért véget. Most egy kicsit álmos vagyok, de túléltem...

Kevés magyar film van, amelynek ekkora kultusza van a világon, mint a Sátántangónak. Minden nyilvános vetítése társadalmi esemény, de most a televíziós vetítés alatt is folyamatosak voltak a kommentek a Port.hu-n.
A hétórás filmmonstrum megtekintése a nézőtől is nagy erőfeszítést igényel, nem véletlen hogy először szántam rá magam (és hát az a helyzet, hogy valószínűleg így egybe már soha többé nem fogom végignézni).
Nos, ez a film ott van minden idők 100 legjobb nem angol nyelvű filmje között, ma egy blogbejegyzés részletesen is foglalkozik világméretű kultuszának kialakulásával és okaival.
A Torinói lót (lovat) két éve moziban néztük meg Katival, a kapcsolódó blogbejegyzésemben megírtam, hogy Tarr Béla iskolatársam (sőt, örsvezetőm!) volt, mely filmjeit láttam, egy éve pedig Góliát, a bálna kapcsán megemlékeztem a Werckmeister harmóniákról is.
Tegnap este és ma hajnalban örömmel ismertem rá a Sátántangóban kislányként Bók Erikára, aki a Torinói lóban a nőt alakítja. Olyan ő Tarr Bélának, mint Czinkóczi Zsuzsa Mészáros Mártának. Egy epizódszerepben felismertem Pauer Gyula szobrászművészt, akinek a Duna-parti cipőket köszönhetjük, és Krasznahorkai mondatait felolvasó bársonyos bariton hang tulajdonosát, a városvédő Ráday Mihályt.
Nem érzem elvesztegetettnek a hét órát és örülök, hogy a Sátántangót egyben végignézők maroknyi csoportjához tartozom.

Hullám

Tegnap Katival és Borival megnéztük A harmadik hullámot a Bárka Színházban. Orsi már látta korábban, Bori olvasta Todd Strasser A hullám című könyvét, és látta az ebből készült filmet, úgyhogy számára az is világos volt, hogy miért pont harmadik hullám, ez ugyanis a darabból nem igazán derül ki.
Ebből a műfajból az első élményem a KISZ-táborokban (ó, a tatai kiszlányok) a '80-as évek elején vetített  film egy pedagógiai kísérletről, amelyben három részre osztották a gyerekeket, az egyik csoportnak demokratikusan, a másiknak diktatórikusan, a harmadiknak anarchikusan tartották a foglalkozást. Természetesen a film célja az volt, hogy a demokrácia előnyeit ecsetelje (ez persze a szocializmusban kicsit ellentmondásos volt). Engem leginkább az zavart, hogy 6-7 éves gyerekeket hogyan lehet ilyen kísérletnek egy film kedvéért kitenni.
A másik alapvetés a hírhedt 1971-es Stanford-i börtönkísérlet. Önkéntesek közül véletlenszerűen választották ki, ki lesz elítélt és ki börtönőr. A szereplők annyira beleélik magukat a szerepükbe, hogy a kísérletet idő előtt le kell fújni. Láttam az ezen alapuló német filmet, később az amerikaiak is leforgatták.
Örömmel láttam, hogy az előadáson sok gimnáziumi osztály is volt. A sztori itt is az, hogy a társadalmi-hatalmi struktúrákat tanítják középiskolásoknak, és az autokráciát bemutató tanár a kelleténél jobban beleéli magát a vezérszerepbe, és a diákokkal egy militáns csoportot alakít, a Hullámot. Egész végig nem lehet tudni, hogy a tanár csak szerepet játszik, vagy valóban elhatalmasodik rajta a hatalmi mámor. Ezt most én sem árulom el.
Néha nekem is az az érzésem, hogy egy nagy kísérlet alanyai vagyunk. A rendszerváltás hajnalán, a rendszerváltó pártok megalakulásakor még eljártam az összes párt bemutatkozó gyűlésére. Az MDF nevében Czakó Gábor író így szólította meg a hallgatóságot: Jó napot, nyulak. Aztán elmagyarázta, hogy eddig kísérleti nyulak voltunk egy társadalmi kísérletben, de mostantól nem így lesz. Hát, lehet hogy egyszer még igaza lesz.
Mindenesetre elszorult torokkal hallgatom Orbán Viktor Nagy Imre temetésén elmondott beszédét, majd 23 évvel később a turulavató beszédet ugyanettől az embertől. Ez utóbbiban már megtalálható Mussolini  beszédeinek számos toposza: az erő kultusza, a vérségi kapcsolat az ősökkel, ősi szimbólumok használata, az európai megújulás záloga a mi hazánkban van stb. Nekem ehhez a kísérlethez már valahogy nincs túl nagy kedvem...

Már megint, vagy még mindig a nyugdíjról

A magánnyugdíj-befektetések államosításáról két korábbi posztomban is írtam: az elsőben arról, hogy tulajdonképpen nem igaz, hogy ez "a zemberek pénze volt": egy állam nem tarthat fenn úgy egy magánnyugdíj-rendszert, hogy közben az esedékes nyugdíjakat a kieső befizetések miatt csak kölcsönből tudja fizetni. Akkor azt írtam, hogy a hivatalos kommunikációval volt bajom (megvédjük a nyugdíjakat) meg a korbács (aki marad a magánpénztárban, nem kap állami ellátást) és a mézesmadzag (a reálhozamokat adómentesen kifizették) alkalmazásával.
Második bejegyzésemben pedig azon füstölögtem, hogy milyen sok reálhozamot fizettek ki a "megmentett" nyugdíjakból. Azóta már azt is tudjuk, hogy végül is nem valósult meg az a fenyegetés, hogy a magánpénztárban maradók nem kapnak állami nyugellátást, pedig sokan pont ennek a fenyegetésnek a hatására léptek át az állami rendszerbe.
Most azért áll a bál, mert a miniszterelnök és a nyugdíjvédelmi szenátorasszony ígérete ellenére nem kerül rá az egyéni nyugdíjszámlákra a magánmegtakarítás, csak az, hogy ki hány évig mennyi nyugdíjat fizetett. Nos, az alábbiakban megpróbálom bemutatni, hogy teljesen értelmetlen lenne ezeket az egyéni megtakarításokat feltüntetni a számlán.
Az állami nyugdíjkassza elosztó-kirovó elvű: az aktív dolgozók beszedett nyugdíjjárulékaiból fizetik nyugdíjasok nyugdíját, nincs mód a befizetések hosszú távú befektetésére. Nyugdíjba vonuláskor a nyugellátás havi összegét a teljes befizetés valorizált (valós értékére átszámított) összegéből határozzák meg. Vagyis a nyugdíjszámla virtuális: a befizetett járulékok nem egy tényleges befektetés hozama miatt növekednek, hanem egy valorizációs képlettel kerülnek kiszámításra. A számlán igazi tőke nem halmozódik, hiszen a befizetések elmennek a folyó nyugdíjak kifizetésére.
A magánnyugdíj-befektetések államosításakor a reálhozamok kifizetésre kerültek (eléggé el nem ítélhető módon), vagyis a tőke valorizált értéken került át az állami rendszerbe. Ráadásul azoknál, akiknél az inflációnál kevesebb hozam vagy veszteség képződött, az állam garantálta a tőke kipótlását (ezt természetesen szintén virtuálisnak kell tekinteni).
Vagyis azok, akik végig az állami nyugdíjrendszerben voltak (mint pl. én), ugyanannyi befizetés után ugyanakkora nyugdíjszámlával kell hogy rendelkezzenek, mint azok, akik a befizetéseik egy részét magánnyugdíj-pénztárba tették, hiszen a reálhozamukat kesben megkapták.
Sok még a félreértés és a téves információ a magánnyugdíjak államosításával kapcsolatban, aminek alapvető oka a kormányzati kommunikáció, a fenyegetések és a meggondolatlan ígéretek. De önbírálatot gyakorlok: az a nép, amelyik azért áll sorba, hogy aláírhassa a rezsicsökkentést, valóban éretlen arra, hogy a magánnyugdíj-rendszer tarthatatlanságát értelmesen elmagyarázzák nekik.
Marad a korbács, a mézesmadzag és a demagógia.

Geokessing teljesítménytúra

Immár ötödik alkalommal vettünk részt a hagyományos tavaszi geokessing teljesítménytúrán. Négy évvel ezelőtt a Börzsönyben, három éve a Vértesben, két éve a Mátrában, tavaly a Budai-hegységben, idén a Karancs-Medves hegységben volt a rendezvény.
Az első három alkalommal a 25 km-es szakaszon indultunk, tavaly meg idén viszont csak a 15 km-esen, más-más okból: tavaly pont aznap volt a családi szülinapi rendezvény, időre haza kellett érnünk, idén viszont először volt velem Kati és Petra. A korábbi években mindig jött Bori az aktuális barátjával, idén viszont síelni van. Az első túrán - ami a szintkülönbségeket illetően talán a legnehezebb volt - Orsi is velünk jött, ott el is ment a kedve az egésztől. Bori viszont egyszer még egy fél Kinizsi100-at is végigcsinált.

Rügyek helyett vízcseppek

Idén valahogy nem nagyon akar jönni a tavasz, az erdő inkább novemberi, mint áprilisi képet mutatott. Le a kalappal, Petra és Kati jól teljesítettek, hiába, látszik, hogy sokat kirándulunk.
A geocaching.hu oldalon minden megtaláláshoz vagy eseményhez írok egy hosszabb rövidebb bejegyzést és fényképeket csatolok. A teljesítménytúrákhoz mindig különleges logot írok, itt most hármat közreadok. Az első Bori fogalmazványa, a másik kettő az enyém.

2010:
Halljátok hitetlenek az igazak történetét. Az Pál családnak kalandozásáról adok leírást, mely hősi eset pontosan úgy esett, ahogyan írva van. Midőn elérkezett a portyázás ideje, József fejedelem gondola vala egyet, maga köré gyűjté legderekabb vitézeit, s felkerekede velük a Vértes hágóira. Sem hideg hajnal, sem sűrű erdő, sem meredek bércek nem rettenték e csapatot - halljátok dicső történetüket. Midőn az úton elindulának vala, hét akadály állá útjukat. Az első füves domb, melyen kapaszkodó nem akad; a második köves pusztaság, kietlen, perzselő, mint a pokol torka - s ők mégsem rettennek, előretörnek, s megmenekülnek a bajból. Hátrafordulni eszükbe sem ötlik - küldetésük bármi áron teljesíték, s így jutnak a sziklához, melynek feje ebhez hasonlatos, s nevezék ezért Isten kegyelméből Kutyafej-sziklának. S küzdék ők fel magukat, míg gaz gyökerek ellenük harcolnak, s bár megbotlanak, nem csúsznak a mélybe, s rálelnek a kincsre, mely sziklahasadékba rejtve várja azt, kinek lelke tiszta vagyon. S a gonosz erők nem állíták meg őket, mert továbbmennek, s győzedelmeskednek felettük. A sűrű erdőben eltévelyednek, de Isten fénye vezeté őket. Éhség és szomjúság gyötré a testük, de szent céljuk hívó szava erősebb. S megtalálák ők háromszor az kincset, s megállítattnak hét ízben, de végül elérék az biztos menedéket, hol fánkkal ülnek lakomát, s megdicsőülve térnek haza tüzükhöz.
Kelt mindez pedig az Úr kétezertizedik esztendejében, Kikelet havának huszadik napján.

2011:
Kedves Föld-lakó barátaim!
Köszönöm, hogy csillagközi barátságunkra tekintettel immár harmadszor is részt vehettem a csillagjárók számára kissé primitív, mégis megkapó rendezvényeteken.
Magunkat Föld-lakónak, galaxisjárómat pedig egyszerű Nissannak álcázva jelentkeztem a versenyre két társammal. Jó előre tudatták velünk, hogy a teletranszportáció használata tilos, az egyébként nem túl hosszú távot izomerővel kell teljesíteni. Belátom, ebből eme primitív bolygó lakóinak több van, mint nekünk. A hegycsúcsokra való feljutásnál sem használhattunk semmiféle vertikális transzportert, a felszíni dihidrogén-oxid átfolyásoknál pedig az antigravitáció helyett mindenféle trükkös mászásokat kellett alkalmaznunk, melyben földi barátaink igen találékonynak bizonyultak.
A Föld-lakók primitívségére jellemző, hogy a pozíció meghatározására általunk használt, a kozmikus tér tenzortorzulásain alapuló mikroszkopikus pontosságú módszer helyett ún. GPS-t használnak, mely rendkívül bonyolult, nehézkes és pontatlan, ám ők jól elboldogulnak vele.
A földi természet sokkal gazdagabb, mint a mi bolygóinkon, de sajnos a földiek sem vigyáznak rá eléggé, ahogyan mi sem a mi bolygóinkon sok ezer évvel ezelőtt.
Földi barátaim igen vendégszeretőek, ezért ezt a rendezvényt is nagyon jól megszervezték, melyért galaktikus köszönet illeti őket.

2013:
Hajnalban riadót fúvattam a legénységi körletben, gyors reggeli torna és reggeli után harci járművünkkel elindultunk a megbeszélt gyülekezési ponthoz. A főhadiszálláson megkaptuk az eligazítást és a haditervet. Katonáimtól elszántságot, harci kedvet és maradéktalan engedelmességet kértem.
9:20-kor kezdtük meg a hadműveletet. Sajnos csak gyalogság bevetésére kaptam engedélyt. Felderítőim jól dolgoztak, ezért sikerült valamennyi felderítendő objektumot megtalálnunk. Sikeresen vettük be a magassági pontokat, ahol rövid pihenőt engedélyeztem osztagunknak.
A találkozási pontoknál kapott ellátmány ízletes és bőséges volt, a harci kedvet vidám indulók éneklésével tartottuk fenn. Gyakran be kellett várnunk a leszakadt utóvédet, de 14:17-re visszaértünk a bázisra.
A parancsnokság kitüntetésben részesítette osztagomat.
Küldetésünk sikeréhez nagyban hozzájárult a parancsnoki kar remek haditerve, a kiváló logisztika és az önkéntesek önzetlensége. Háromszoros hurrá nekik!