A magánnyugdíj-befektetések államosításáról két korábbi posztomban is írtam: az elsőben arról, hogy tulajdonképpen nem igaz, hogy ez "a zemberek pénze volt": egy állam nem tarthat fenn úgy egy magánnyugdíj-rendszert, hogy közben az esedékes nyugdíjakat a kieső befizetések miatt csak kölcsönből tudja fizetni. Akkor azt írtam, hogy a hivatalos kommunikációval volt bajom (megvédjük a nyugdíjakat) meg a korbács (aki marad a magánpénztárban, nem kap állami ellátást) és a mézesmadzag (a reálhozamokat adómentesen kifizették) alkalmazásával.
Második bejegyzésemben pedig azon füstölögtem, hogy milyen sok reálhozamot fizettek ki a "megmentett" nyugdíjakból. Azóta már azt is tudjuk, hogy végül is nem valósult meg az a fenyegetés, hogy a magánpénztárban maradók nem kapnak állami nyugellátást, pedig sokan pont ennek a fenyegetésnek a hatására léptek át az állami rendszerbe.
Most azért áll a bál, mert a miniszterelnök és a nyugdíjvédelmi szenátorasszony ígérete ellenére nem kerül rá az egyéni nyugdíjszámlákra a magánmegtakarítás, csak az, hogy ki hány évig mennyi nyugdíjat fizetett. Nos, az alábbiakban megpróbálom bemutatni, hogy teljesen értelmetlen lenne ezeket az egyéni megtakarításokat feltüntetni a számlán.
Az állami nyugdíjkassza elosztó-kirovó elvű: az aktív dolgozók beszedett nyugdíjjárulékaiból fizetik nyugdíjasok nyugdíját, nincs mód a befizetések hosszú távú befektetésére. Nyugdíjba vonuláskor a nyugellátás havi összegét a teljes befizetés valorizált (valós értékére átszámított) összegéből határozzák meg. Vagyis a nyugdíjszámla virtuális: a befizetett járulékok nem egy tényleges befektetés hozama miatt növekednek, hanem egy valorizációs képlettel kerülnek kiszámításra. A számlán igazi tőke nem halmozódik, hiszen a befizetések elmennek a folyó nyugdíjak kifizetésére.
A magánnyugdíj-befektetések államosításakor a reálhozamok kifizetésre kerültek (eléggé el nem ítélhető módon), vagyis a tőke valorizált értéken került át az állami rendszerbe. Ráadásul azoknál, akiknél az inflációnál kevesebb hozam vagy veszteség képződött, az állam garantálta a tőke kipótlását (ezt természetesen szintén virtuálisnak kell tekinteni).
Vagyis azok, akik végig az állami nyugdíjrendszerben voltak (mint pl. én), ugyanannyi befizetés után ugyanakkora nyugdíjszámlával kell hogy rendelkezzenek, mint azok, akik a befizetéseik egy részét magánnyugdíj-pénztárba tették, hiszen a reálhozamukat kesben megkapták.
Sok még a félreértés és a téves információ a magánnyugdíjak államosításával kapcsolatban, aminek alapvető oka a kormányzati kommunikáció, a fenyegetések és a meggondolatlan ígéretek. De önbírálatot gyakorlok: az a nép, amelyik azért áll sorba, hogy aláírhassa a rezsicsökkentést, valóban éretlen arra, hogy a magánnyugdíj-rendszer tarthatatlanságát értelmesen elmagyarázzák nekik.
Marad a korbács, a mézesmadzag és a demagógia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése