Parlament

Parlament

2020. október 27., kedd

40 km a Zselicben

Az őszi szünet első három napján ugyanazzal a társasággal voltunk kirándulni, akikkel nyáron Balatonszemesen voltunk, és velük is szilvesztereztünk Köröshegyen: Petra osztálytársának a családja és azok túratársai. Korábban még azt sem tudtam egészen pontosan, hol van a Zselic.

Petra osztálytársát is mi vittük, mert nálunk több hely volt. Az első szenzáció a Balatonszemesről Kaposvárra vivő legendás 67-es út, melyet nemrég újítottak fel, és egy helyen - ha 80 km/óra sebességgel végighajtasz rajta - eljátssza a Republic együttes azonos című számának egy részletét:

A következő élmény az almamelléki kisvasút volt. Ifjúkoromban láttam Zsombolyai János Kihajolni veszélyes című filmjét, mely az almamelléki vasútállomáson játszódik, és én szentül meg voltam győződve arról, hogy Almamellék egy kitalált helységnév. Ráadásul a filmben széles nyomtávú vasút jár rajta. Kiderült, hogy Almamellék nagyon is létezik és valóban keresztül haladt rajta az 1976-ban felszámolt Kaposvár-Szigetvár vasútvonal. A vasút megszűnése után leforgatták a filmet, majd fölszedték a síneket és csak a kisvasút maradt meg.

Kati a nyitott vagon lépcsőjén

Az állomásépület

Petra és Flóra az emlékoszlopnál

A kisvasút sasréti végállomásától a Csepegő-kőig és vissza a mintegy 17 km-es túrát időre kellett végig csinálnunk, hogy még elérjük a 16 órás utolsó vonatot. A különösen a vége felé egyre gyorsuló tempóért kárpótolt bennünket az őszi erdő látványa, a sok gombafaj, és a Csepegő-kőnél a különleges geológiai képződmény, egy vízszintes sziklahasadékban folyamatosan képződő cseppkövek látványa. A rituális "pecsételés" (pálinkaivás) a túra elején azért nem maradt el.

Összeáll a "pecsétkör"


Sasrét

Csepegő-kő

Oroszlánszáj

Erdei út

A túra után a Patcán található Katica Porta turistaházhoz autóztunk át egy erdei úton. A szállás elég spártai volt, de nagyjából erre számítottunk. Tűzrakás, hagyma- és krumplipucolás, kolbászszeletelés következett, mert készült a pásztortarhonya. Jól csúszott hozzá a bor.

Kolbászhámozás

A gyerekek köre

Rotyog a kondér
Másnap két részre oszlott a társaság: a felnőttek túrázni indultak, a gyerekek pedig a Patca határában található Katica Tanya kaland- és játszó komplexumba. A túrázók Szilvásszentmártonon és Zselickisfaludon keresztül felmentünk a Milleniumi Emlékhársashoz, majd tovább a Csillagparkhoz. A Csillagparkhoz hasonló létesítményt utoljára Bakonybélben láttunk: bemutató csillagvizsgáló és planetárium, csillagászati kiállítással kiegészítve. Tartottak is nekünk egy egyórás előadást, de akkor már a lábunkban volt nyolc kilométer, úgyhogy mindenki aludt. Impozáns a csillagda mellé épült fakilátó is.
Zselickisfalud, templom

Milleniumi Emlékhársas

Hatemeletes fakilátó

Csillagda


A csillagászati bemutató után ismét két részre vált a csapat: a "nyámnyilák" visszaautóztak Patcára, a keménymag pedig folytatta útját a Ropolyi-tó és vadászkastély mellett egészen Szennáig. Megint sietni kellett, hogy elérjük a 17:30-as buszt, amely elvitt minket a Katica Tanyára, ahol 6-ra vártak minket vacsorával. Kár volt nagyon sietni, a busz indulásáig még egy sör is belefért a szennai Vadász presszóban. A túra mintegy 20 km-t tett ki.

Furcsa alakú fa Ropolynál

Őszi kikerics

Erdei katedrális

Vacsora a Katica Tanyán
Másnap szakadó esőre ébredtünk. Szerencsére az óraátállítással nyertünk egy órát. A szállást 10-kor elhagyva átautóztunk Szennára, és már esőmentesen nézhettük végig a Szennai skanzent, melynek közepén egy 18. századi fakazettás református templom áll. Nagyon szakszerű és lelkes vezetést is kaptunk.
Templombelső

Főutca

Módosabb család szobája

Templom, temető

A végére egy könnyű levető túra maradt, a Szennai örökség tanösvény. Szelídgesztenyefák és szőlőskertek mellett halad az utunk. délután kettő körül indultunk haza, fél ötre már otthon is voltunk.
Lidi néni egykori házához vezető fahíd

Galagonya

Szőlőskert

Színes fa

Nem volna teljes a beszámoló anélkül a hét geoláda nélkül, melyeket sikerült túrázásaink során felkutatnunk. Azt sem állhatom meg szó nélkül, hogy a társaságban én voltam a legöregebb, és mivel az 1956-os forradalmat ünnepeltük éppen, én voltam az egyetlen, aki már élt a forradalom alatt.
Soha rosszabb őszi túrázást.



2020. október 20., kedd

Szeretni és szeretni hagyni

Március elején voltam utoljára színházban, aztán jött a Nagy Ragály. Az Átriumban láttuk a 12 dühös embert. Nyolc hónapot kellett várnunk, hogy tegnap ugyanott megnézhessük az Őrült nők ketrecét. Pedig egy-két darabot nagyon vártam, például volt jegyünk Székely Csabától a 10-re.

Gyermekkorom kedvenc Május 1 mozija pont 8 éve alakult színházzá, és hat éve megy az Alföldi Róbert rendezte Őrült nők ketrece, melynek filmváltozatát természetesen láttam még valamikor a '70-es évek  végén. Most is eredetileg augusztus 30-ére szólt a jegyünk, de a szereplő gárdából valaki koronavírusos lett, így azt az elmaradt előadást tartották meg tegnap.

Különös aktualitást adott a darabnak, hogy idén mintha kicsit felerősödött volna a homofóbia nem hivatalos és hivatalos formája. A járvány miatt elmaradt Pride helyett a baloldali önkormányzatok szivárványszínű zászlót tűztek ki, melyet focihuligánok előszeretettel letépkedtek. A Mi Hazánk mozgalom parlamenti képviselője két - a gyermekeket a másság elfogadására felkészítő, érzékenyítő -  mesekönyvet semmisített meg nyilvánosan, a Meseország mindenkié és a Vagánybagoly és a harmadik Á című könyveket, az ezt árusító könyvesboltok ajtajára megszégyenítő feliratokat ragasztottak. Gyermekpszichológusok százai magyarázták, hogy szó sincs melegpropagandáról, gyermekkorban és kamaszkorban a gyerekek között gyakori a kiközösítés, a bullying, a csúfolódás, mely sok gyermek életét megkeseríti. Ezt megelőzendő nagyon fontosak az érzékenyítő könyvek, foglalkozások, beszélgetések.

Három évvel ezelőtt Petráék osztályában is tartott érzékenyítő foglalkozást az Amnesty: a gyerekekre különböző szerepeket osztottak ki. Volt, aki fogyatékos volt, volt, aki menekült, volt, aki etnikai kisebbséghez tartozott és igen, volt akire a homoszexuális szerep jutott. Ezeknek a foglalkozásoknak nemzetközileg kidolgozott és elfogadott módszertana van, és Petra teljesen pozitívan nyilatkozott róla.

Ma már ilyen érzékenyítő foglalkozást nem lehetne tartani, mindenképpen ki kéne hagyni belőle a melegeket, a Soros által pénzelt Amnesty pedig szóba sem jöhetne. A vitába egyébként a miniszterelnök is megnyilvánult, azt mondta, hogy a magyarok toleránsak a homoszexuálisokkal szemben, de a magyar gyermekeket meg kell óvni a homoszexuális propagandától.

Sokan tényleg úgy gondolják, hogy ez a probléma legelőször serdülőkorban merülhet fel. De most képzeljük el a következőt: Az óvodában a gyerekek papás-mamást játszanak, vagy épp az óvónéni kérdezgeti a gyerekeket a családjukról, és a kis Julika váltig állítja, hogy neki két anyukája van. Az óvónéne azzal próbálja elterelni a dolgot, hogy Julikát egyedül neveli az édesanyja, ezért egy barátnője gyakran besegít neki Julikát elhozni az óvodából. Julika viszont erősködik, hogy együtt laknak, és egyik anyukáját Lili-anyunak, a másikat Zsófi-anyunak szólítja. A többi gyerek otthon elmeséli szüleinek a dolgot, akik közül sokan felháborodva mennek be az óvodába számon kérni, hogy kik is járnak oda. Vagyis a gyermekek akár óvodás korban találkozhatnak ezzel a jelenséggel.

A hét végén a megszűnéssel fenyegetett Klubrádió könyvismertetésében is hallottam egy mesekönyvről, a Széltestvér és Napkelte című kötetről, mely szintén rendhagyó családokról szól. Idézet a könyv ajánlójából: "Ajándék ez a könyv mindenkinek, aki eddig azt gondolta, hogy egyedül járja a saját, a megszokottól eltérő útját. Ezek a mesék arról tanúskodnak, hogy számos különböző formája van és volt mindig is a családi közösségnek. A lényeg, hogy az elfogadó szeretet és a másik tisztelete legyen az összetartó erő."

Nos, az Őrült nők ketrecében sem éppen hagyományos pár szerepel, de gyermekük boldogságáért ők is mindent megtennének. Stohl András egyenesen zseniális a transzvesztita Albin szerepében, és persze a darabban lecsapják a mai közéleti áthallások magaslabdáit: könyvdarálás, a kormánypropaganda hálószobába való benyomulása, Mészáros Lőrinc ügyei vagy éppen az SzFE elfoglalása. A tegnapi darab tanulságai ugyanazok, mint a ledarált mesekönyveké:

  • Az elfogadásra nevelő érzékenyítés nem egyenlő a propagandával;
  • A szeretet és a boldogság nagyon sok formában létezhet;
  • Az igazi szabadság az, ha elfogadjuk, hogy a mi normáinktól eltérő normák is létezhetnek, ha ezek a normák nem zavarják vagy nem akarják legyőzni, kizárni egymást. Mint ahogyan nincs abszolút érvényes ideológia vagy abszolút érvényes kultúra, ugyanúgy nincs abszolút érvényes norma sem.

Emlékszem, 8-10 éve, amikor még Bori a Madách Táncstúdióba járt táncolni, az év végi bemutató előadásuk a Thália Színházban pont egybe esett a Pride felvonulással. A szünetben az egyébként jól szituált szülők közül nagyon sokan éreztek leküzdhetetlen kényszert, hogy középső ujjukat feltartva "Mocskos buzik" bekiabálással nyilvánítsanak véleményt az Andrássy úti menet felé. Pedig buzizni a világ egyik leggyávább és legpopulistább dolga. Hogy miért? Mert a lakosság 95%-a heteroszexuális, vagyis a buzizással nem kockáztatunk semmit, viszont nagy valószínűséggel azonnali egyetértést és népszerűséget érünk el. Ezzel szemben ha valaki megértő és elfogadó a melegek irányába, arra gyakran mondják, hogy biztosan ő is buzi. Vagyis az elfogadás bátor tett, míg a homofóbia (és természetesen a xenofóbia is) kifejezetten gyáva és sunyi dolog.

"Élni és élni hagyni" (leben und leben lassen) lehetne a legfőbb bölcselet, amit kiegészíthetnőnk a "Szeretni és szeretni hagyni" (lieben és lieben lassen) elvvel is. Nem kell hozzá sok.

2020. október 17., szombat

Csak azt a statisztikát fogadom el, amit én hamisítok

Posztom címében szereplő idézet állítólag Churchilltől származik, bár az urbanlegends.hu cáfolja. Mindenestere nagyon igaz ez az állítás a COVID-19-cel kapcsolatos statisztikákra is.

A péntek reggeli 6:00-ás híradó diadalittasan számolt be arról, hogy a magyar kormány milyen sikeresen kezeli a járványt, a WHO egyenesen megdicsért bennünket:

A Híradó az egymillió főre vetített halálos áldozatok számának európai statisztikáját közli:


Megemlíti, hogy az elhunytak száma Magyarországon az európai átlag harmada, de a spanyol ötöde, a luxembourgi és a belgiumi negyede.

Ha lekérjük a járvány kezdete óta elhunytak számát az Our World in Data oldaláról, valóban ezt a statisztikát kapjuk:

Koronavírus-fertőzésben elhunytak száma egy millió főre vetítve a járvány kezdete óta

Ha azonban a jelenlegi napi fertőzéseket nézzük, sokkal rémisztőbb a kép:

Koronavírus-fertőzésben elhunytak napi száma egy millió főre vetítve (7 napos csúszóátlag)

Spanyolországot és Belgiumot utolértük, de az európai átlag kétszerese, a luxembourgi átlag négyszerese a magyarországi napi halálozási szám. Még tanulságosabb, hogy ha a környező országokkal és néhány nagyobb európai országgal hasonlítjuk össze Magyarországot:

Összehasonlítás néhány európai átlaggal

Nem értem, miért tagadja le a Híradó, hogy nagy a baj. Mert nagy a baj, hazánk most pont az előtt a szcenárió előtt áll, mint tavasszal a spanyolok, az olaszok a franciák vagy az angolok.

Izraelből viszont egyre aggasztóbb híreket kapunk. Kezdetben hazánknál jobban kezelték a járványt, aztán augusztus elején elszabadult a pokol:

Egymillió főre eső halottak száma a járvány kezdetétől

Egymillió főre eső napi elhunytak száma
Az alsó grafikonon jól látszik, hogy októberben az izraeli érték stabilizálódni látszik, viszont a magyar folyamatosan nő.
Két tanulság van: ne a közszolgálati híradóból tájékozódjatok, és mindenki nagyon vigyázzon magára és hozzátartozójára.

PS. 2020.10.21.
Mindössze négy nappal posztom megírása után már utolérni látszunk Izraelt (az egymillió főre eső napi halálozási számban).

PS2. 2020.10.22.
Felrobbanok az idegtől! Ma reggel a Híradó a "Leleplezzük az álhíreket" rovatba tette Szabó Tímea" parlamenti felszólalását, hogy Magyarország a napi halálozás tekintetében harmadik Európában. Megint a WHO jelentésére hivatkoztak, amely a járvány legelejétől számol, és elfedi, hogy most milyen nagy a baj. Maga a miniszterelnök torkollta le a Párbeszéd képviselőjét.
Ez a helyzet az európai átlaghoz képest. Ez mitől álhír!

#halálavírusra


2020. október 13., kedd

Akarsz beszélni róla - 2

Csaknem 8 évvel ezelőtt indította el a HBO a saját gyártásában, izraeli licenc alapján forgatott sorozatát, a Terápiát. A sorozat lényege az, hogy egy pszichológus (Mácsai Pál) négy páciensének ülésein követhetjük a terápia működését, és tárulnak fel emberi és családi drámák, míg az ötödik napon maga a pszichológus megy szupervízióra régi kollégájához és barátjához (Csákányi Eszter).

2013-ban még nem volt HBO-nk, egy kollégám másolta fel újraírható DVD-re a sorozat egyes epizódjait, és kölcsönadta megnézésre. Ebből az első évadból ismertem meg Nagy Ervint, Sztarenki Dórát és a Mindenkivel Oscar-díjat nyert Szamosi Zsófiát.

Akkoriban a filmet kölcsönadó kollégám házassága is túl volt már egy válságon, feleségével közösen beszélték meg az egyes epizódok - különösen a párterápiás részek - tanulságait. Sajnos a házasságukat nem sikerült megmenteni: kollégám beleszeretett egy nőbe és ezt nem is titkolta, ez már sok volt a feleségnek, és beadta a válókeresetet. Ráadásul okos nőnek mindig van a talonba valaki, így aztán boldog második házasságában él, míg kollégám hamarosan szakított szerelmével, és elindult a társkeresési hajsza, ami sajnos a munkáján is meglátszott. Egy évekig tartó se veled se nélküled kapcsolat után kötött ki végre egy tartós kapcsolat mellett, bár ez is elég sok önfeladást követelt tőle: mindig liberális nézeteket valló létére (a rendszerváltáskor az SZDSZ-nek ragasztott plakátot) élettársa egy keresztény ókonzervatív nő, aki ráadásul még harcias vírustagadó és maszkviselés-ellenes is.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nézhetünk mi pszichoterápiáról szóló sorozatokat, nem tudjuk magunkat felvértezni az életközépi válság ellen, lehet, hogy nekünk is csak a késői születésű Petra jelent átmeneti haladékot.

Tavaly óta van HBO GO előfizetésünk (a Csernobil-sorozat miatt), de csak idén szántuk rá magunkat a Terápia második évadának megnézésére. Semmivel sem volt kevésbé érdekfeszítő, mint az első évad, megint remek karaktereket ismerhettünk meg: a bukott politikust (Máté Gábor), a torschlusspánikban leledző csinos ügyvédnőt (Péterfy Bori), a már az első évadban a párterápiában megismert házastársak között őrlődő kiskamaszt (Surányi Áron), a súlyos betegségét senkivel megosztani nem merő egyetemistát (Kurta Niké) és a terapeuta kamaszkori szerelmét (Kováts Adél). Talán az első évadban nem is tűnt fel nekem olyan élesen, hogy régi drámáinkat milyen mélyen temetjük el magunkban, melyek csak a sokadik ülésre jönnek felszínre. Már az első évadban is kitűnt, hogy maga a terapeuta is milyen esendő és milyen ócska hétköznapi hazugságokkal áltatja saját magát. És persze megint csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Enyedi Ildikó és Grigor Attila rendezőkről.

A harmadik évadot megint pihentetjük pár évig, és akkor majd megint feltesszük magunknak a kérdést: Akarsz beszélni róla?

2020. október 11., vasárnap

Hat hét alatt sikerült összeszámolni a nemzeti konzultáció eredményét

A 2020-as @RC-kiállítás egyik plakátja

A héten közzétették a nemzeti konzultáció eredményét, amely innen letölthető. Ebből kiderül, hogy postai úton 1 363 348 kérdőív érkezett vissza, online pedig 318 947 darab.

Az on-line kitöltés azonban ezer sebből vérzett:

  • Tetszőleges email-cím megadható volt a kitöltésnél, egy ember ugyanarról a számítógépről tetszőleges számú szavazatot leadhatott;
  • Nem volt a robotkitöltést megakadályozó Turing-teszt, így a kitöltés robotizálható volt. Az ezt bizonyító YouTube videót egyébként már eltávolították a nagy videómegosztóról;
  • Az első kérdésben 9 alkérdés bármelyike szabadon választható vagy elutasítható volt, az online felületen azonban legalább egyet be kellett jelölni;
  • Az online felületen a kérdőív még a beadási határidő lejárta után 6 órával is beadható volt.

A kérdőívet Istenes Krisztián, god@haeven.com adatokkal kitöltöm

A rendszer az ívet 6 óra 15 perccel a határidő után befogadta

Fenti okok miatt az online kérdőíveknél sem a darabszám, sem az eredmény nem vehető komolyan. Erre utal egyébként az, hogy az online válaszok százalékai szignifikánsan eltérnek a postai úton beküldött válaszoktól. Teljesen felfoghatatlan az a cinizmus, amellyel a kormány az online felületet nem hajlandó üzembiztossá tenni, hiszen még egy müzlisdobozban található nyereménykupon regisztrálásakor is van email-ellenőrzés és Captcha-ellenőrzés.
Persze ez elmondható a postai úton visszaérkezett kérdőívekre is, mert ezek összeszámolásának ellenőrzését nem tették lehetővé egyetlen ellenzéki képviselő számára sem. Az ellenzék egyébként gyűjtötte a kitöltetlen kérdőíveket, ezért még azzal is megvádolták őket, hogy így építenek adatbázist, holott az üres kérdőíven semmiféle azonosító nem található.
Magam is ott voltam a Karmelita előtt az így összegyűjtött 260 000 kitöltetlen ív ünnepélyes "átadásán". Végül persze kukásautóba dobáltuk őket és újrahasznosításra kerültek.
Felhordtuk a Várba

Falat raktunk belőle

Végül kukásautóba pakoltuk
Persze a családunkba érkező négy kérdőív egészen más sorsra jutott:


Ami a kérdőívek tartalmi részét illeti, nagyon figyelemre méltó, hogy míg a 2-13 kérdéseknél, ahol csak igen/nem válaszlehetőség volt, 93% volt a legkevesebb igen, mégpedig az ingyenes internetre vonatkozó kérdésre, addig az első pontban, ahol az egyes konkrét védelmi intézkedésekről kellett véleményt mondani, a legmagasabb százalék 85% volt a maszkviselésre, míg a legalacsonyabb 60% volt a kijárási korlátozásra. Egyébként van is korreláció a második hullámban hozott védelmi intézkedések és a válaszok között, hiszen a kijárási korlátozás (60%), online oktatás (61%), öregsáv (64%) és ingyenes parkolás (62%) már nem kerültek alkalmazásra, míg a maszkviselés (85%) vagy a határzár (80%) igen. Viszonylag magas szavazatot kapott a rendezvények korlátozása (80%) és a távolságtartás (79%), ezeknél azonban mégsem alkalmazzák azt a szigort, mint tavasszal. Vagyis elmondható, hogy míg a többség elfogadta az összes védelmi intézkedést, a kormány a második hullámban ennek csak egy részét alkalmazza. De akkor miért kérdezték?

2020. október 7., szerda

Ami elválaszt és ami összeköt

Megint egy kis nemzet szerzőjétől olvastam egy bibliai című könyvet: Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek. Többször leírtam már, azért érdemes hozzánk hasonló országok íróit olvasni, hogy megértsük, nemcsak nálunk vannak problémák. Így voltam észt, belorusz vagy éppen román könyvekkel.

Ha a román Banulescut Bulgakovhoz hasonlítottam, a belorusz Nyakljajeut pedig Moldovához, akkor Valtonen leginkább Dragonbán Györgyhöz hasonlítható abban a tekintetben, hogy a cselekmény úgy mozog a jelen és egy nem túl távoli jövő határán, hogy teljesen valóságosnak hisszük el az iAm nevű közösségi médiára csatlakozó készüléket, mely a fülünk mögé felcuppantott elektródákkal közvetlenül az agykérget stimulálja, azzal kommunikál. Vagy a VMPFC-specifikus dendritoptimalizálót, amely azon idegsejtek finomhangolását végi, melyek segítik a másokkal való kommunikációt, és sokkal sikeresebbé tehetnek egy fejlődő kamaszt (a szerző neuropszichológiát is tanult az USA-ban).

Valtonen Finnországban ezzel a könyvvel minden létező díjat besöpört, és olyan izgalmas kérdésekkel foglalkozik, mint a közösségi média befolyása az életünkre, meg hogy milyen elveszettnek érezzük magunkat egy közelgő klímakatasztrófával szemben, meg hogy mennyire elszakadt a tudomány a hétköznapi emberektől, meg hogy mennyire konzumrabszolgákká teszik a multik a fiatalokat. De ami igazán nagy értéke a könyvnek, az az információbuborékok közötti lebonthatatlan válaszfal ábrázolása, amely elválasztja a valódi tudomány művelőit az áltudománytól, az összeesküvéselmélet-hívőket a szkeptikusoktól, az egyes politikai oldalakat vagy társadalmi aktorokat.

Innen a könyv címe is. Krisztus mondta a keresztfán: Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Nem gonoszak, csak nincs tudásuk, nincs látásuk. 

A szerző a két információbuborék közötti hermetikus elzártságot az állatkísérletek segítségével csodálatos gyógyszereket és orvosi módszereket kifejlesztő orvostudomány és a radikális állatvédők példáján keresztül mutatja meg. Teljesen reménytelen egy tudományos vita a két fél között, hiszen a populista oldalt képviselő állatvédők sokkal könnyebben befogadható közhelyeket, Wikipédiáról összeszedett kliséket állítanak szembe bonyolult, hosszas előtanulmányt igénylő tudományos magyarázatokkal. Ezért volt eleve kudarcra ítélve Falus Ferenc volt tisztifőorvos vitája a vírustagadókkal. De ezért egyre népszerűbb a politikai populizmus is: sokkal könnyebb elhinni, hogy minden baj oka Soros György, a bevándorlók, a brüsszeli bürokraták, mint bonyolult makroökonómiai folyamatokat megérteni.

Ami egyébként az állatkísérleteket illeti, képzeljük el azt a vitát, amit legnagyobb Nobel-díj várományosunk, Roska Botond orvosbiológus, látáskutató folytatna az internetről felvértezett tudású harcos állatvédőkkel, hogy meggyőzze őket, hogy a mesterséges retina kifejlesztésére igenis szükség volt állatkísérletekre. Pont olyan reménytelen küzdelem, mint Baán László, a Városliget fejlesztéséért felelős kormánybiztos harca a ligetvédőkkel. A minap egy volt osztálytársam születésnapi meglepetéspartiján voltam, és ott is szóba került a téma: van-e lehetősége egy átlagosan művelt embernek hitelesen tájékozódni akár tudományos, akár politikai kérdésekben. Én a beszélgetésben azt a nézetet képviseltem, hogy a legkitettebb korosztály a most felnövő generáció, ezért ez az oktatás feladata lenne. Minden esetre Petra elég biztató dolgokat tanul médiaismeretből, például hogyan manipulálhatók a hírek:

Kattints rá!
Visszatérve a finn regényhez, a történet szerkesztése is korszerű, időben és térben nem lineáris, mégis az érdeklődést és a feszültséget egyre fokozó felépítésű igazi 21. századi regény.



2020. október 6., kedd

Elkésett ítélet nemzeti gyásznapon

Az Európai Unió Bírósága ma, október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének 171. évfordulóján elmarasztalta a lex-CEU néven elhíresült 2017-es felsőoktatási törvénymódosítást. Tudtuk, hogy így fognak dönteni, hiszen azt is tudtuk, hogy a sebtiben, egy hónappal Vlagyimir Putyin, mint megrendelő budapesti látogatása után összekalapált törvény vérlázító és cinikus volt.

Többször leírtam már ebben a blogban, hogy igazán a CEU száműzése tett engem Orbán ádáz ellenségévé. Korábban csak a legócskább maffiafilmekben láttam olyat, hogy a don előszőr kizsarol valamit, majd amikor teljesíted a kérését, hidegvérrel lelő. A CEU eleget tett a törvénymódosítás azon követelményének, hogy New York államban is indítson képzést: A Bard College-on diplomát adó kurzusokat indított. A gyáva miniszterelnök beszart, és egy évvel eltolta a saját maga által kapott határidőt, hogy a választások után kelljen csak döntenie. A harmadik kétharmad után aztán már nem volt irgalom: egyszerűen nem írta alá New York állammal az államközi megállapodást.

David Cornstein amerikai nagykövet már a kongresszusi meghallgatáson azt mondta, hogy a CEU kérdését nem hagyja annyiban, és valóban alig, hogy elfoglalta budapesti állomáshelyét, első útja a CEU-hoz vezetett. Pár hónap múlva Orbán saját otthonában fogadta a nagykövetet, és a Szarvasi kávéfőző hörgése mellett megállapodtak, hogy Cornstein választhat: vagy a CEU, vagy egy zsíros katonai megrendelés.

Az Alkotmánybíróság is elodázta döntését, hogy bevárja a luxembourgi ítéletet. A CEU viszont nem várhatott, hiszen nem kockáztathatta újonnan induló évfolyamát. 2018 decemberében a Bécsbe való költözésről döntött. Amikor 2019 őszén megnyitották az egyetem bécsi kampuszát, az ünnepségen megjelent bécsi polgármester, az osztrák tudományos és technológiai miniszter valamint az osztrák tudományos akadémia elnöke arcán látszott az értetlenkedés, hogy ezt a kincset mi, magyarok önként átengedtük nekik.

A CEU egy ízig-vérig amerikai mintájú egyetem volt, mélyen beágyazva a világ egyetemi és tudományos hálózatába, elűzése politikai, kulturális, tudományos és gazdasági veszteség volt egyszerre. A mai döntés már alig változtat valamin: egy nem szívesen látott vendég ritkán tér vissza.

A magyar igazságügyminiszternek a luxembourgi ítéletre való reakcióján nem tudja az ember, hogy sírjon, vagy nevessen. Egyrészt a dölyfös miniszterasszony minden állítása cáfolható, másrészt angol nyelven is világgá kürtöli: így áll a joghoz a magyar kormány.

  1. Varga Judit szerint nem lehet olyan törvényt hozni, ami a Soros-egyetemet előnyösebb helyzetbe hozza a magyar egyetemeknél. Varga Juditnak tudnia kell, hogy a felsőoktatási törvény minden külföldi egyetem számára lehetővé tette azt, amivel egyedül csak a CEU élt: külföldön bejegyzett egyetem létére külföldön akkreditált tantárgyakat oktasson Magyarországon
  2. Varga Judit szerint csak így volt biztosítható, hogy az adott intézmény hallgatói valóban olyan végzettséghez jutnak, mint amilyen diploma megszerzését várták. Hogy mi van? A CEU-nál nem tudták a hallgatók, hogy mit tanulnak és milyen diplomát kapnak majd a kezükbe. A CEU félrevezette a hallgatókat? Ezt mire alapozza?
  3. A miniszterasszony szerint nincs szükség postaládaegyetemre. Honnan ez a minősítés? Egy ilyen szubjektív vélemény alapján hazánkban egyetemeket lehet betiltani? Ezért volt a rendszerváltás?
A döntés valószínűleg csak még dühödtebb sorosozást fog kiváltani kormányoldalon. Azért nem mondom, hogy ennél nincs lejjebb, mert úgyis lesz: a szégyenskálának nincs alsó végpontja.

2020. október 3., szombat

Újabb bontásra ítélt épületek Budán

 Egy korábbi posztomban írtam az egykori Teherelosztó várbéli épületének sorsáról. Nos, végül a helyzet eldőlt, az épület bontásra ítéltetett, sőt, két hete, amikor a Várban jártunk, már csak a hűlt helyét láttuk Virág Csaba épületének.

Az egykori MAVIR hűlt helye
Él kell ismerni tárgyilagosan, hogy végül is elfogadható kompromisszum eredménye a helyére kerülő épület: az utcafront felé zárt homlokzatú, míg a levéltár felé marad a tiszta üveg fal:


Ha már a környezetünkben lévő épületekről van szó, úgy eltűnt a Testnevelési Egyetem épülete, mintha ott sem lett volna:
Az épület bontása
Mocsaiék elég nagyvonalú új épületben gondolkodnak, az épülettömb tetején még futópálya is lesz:
A TE új épülettömbje
Ráadásul ezzel egyidejűleg megkezdődött a pár száz méterre levő Csörsz utcai sportpálya helyén egy atlétikai versenyek megrendezésére is alkalmas stadion és egy fedett sportcsarnok építése szintén a TE számára:



A régi TF-hez sok emlékünk fűződik, mert mindhárom lányom a TF uszodájában tanult meg úszni Feri bácsi edző keze alatt. Édesanyám is és én magam is sokat hordtam ide őket, sőt egyszer a TF uszodájába búvármikulás érkezett, a gyerekek víz alatt kapták meg az ajándékukat. Jelenleg az uszoda épülete még áll, lehet, hogy nem bontják le, hanem a szerkezete beépül az épületkomplexumba.

És elbontanak még egy legendás épületet: a Műegyetem V2-es épületét és az előtte álló menza-épületet.
A baloldali hétemeletes épület a V2, előtérben a Goldmann-menza
A V2 a hatvanas évek végén épült akkor korszerűnek számító csehszlovák technológiával, de az eredeti technológiát kicsit megváltoztatva. Így tíz évvel ezelőtt az akkor 40 éves épület már teljesen elhasználódott és korszerűsíthetetlen lett. A benne lévő villamoskari tanszékeket a lágymányosi kampusz Q-épületébe költöztették át.
A V2-ben felvételiztem az egyetemre, számos órám és vizsgám volt itt, mindkét államvizsgámat itt tettem le. Szakmérnök-hallgató koromban a negyedik emeletén volt második otthonom, de még végzés után is visszajártam ide szoftvert fejleszteni, sőt, egy fél évig még mérési gyakorlatot is vezettem.
Szakmérnök-hallgató koromban épült a V2 előtti téren a Goldmann-menza szintén új technológiával, a 
födémet a földszintén állítják össze és aztán emelik fel a helyére. Födémemelés közben néhány sodrony elpattant, a födém lezuhant, és megrongálta a V2 egyik pillérjét, amit egy hétre be is zártak, amig kivizsgálták, hogy nem fog-e összedőlni. A menzaépület már egyetemista korszakom után került átadásra, de több alkalommal itt tartottuk meg az ötévenként esedékes évfolyamtalálkozót, a legutóbbit 2015-ben (idén lett volna a következő, de a COVID miatt elmaradt).
A V2 helyére a BME Innovációs és Fejlesztési Központja kerül, látványterv helyett egyelőre csak ez a molinó van:

Hát így bontódnak le és épülnek újjá életem különféle korábbi tevékenységeinek színterei. Talán csak a MAVIR elbontását érzem veszteségnek, de élőlánccal azt az épületet sem védelmeztem volna.


2020. október 1., csütörtök

Angol nyelvlecke kezdő politikusoknak

Orbán Viktor miniszterelnök kedvenc szava a "libernyák". A koronavírus miatt elmaradt évértékelő és a tusnádfürdői szabadegyetem helyett gondolatait a Magyar Nemzetben fejtette ki, és a cikkben négyszer fordul elő az ominózus kifejezés:

"A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik."

"De ha sikerül is túljutni a jól megfizetett és óraműpontossággal járőröző libernyák határőrökön, meg kell küzdenünk a mégoly jó szándékú hallgatóság mélyen ülő reflexeivel is."

"A libernyákok szerint nincs miért félni a nagymértékű bevándorlástól, sőt beözönléstől akkor sem, ha a hívatlan vendégek nemzeti és vallási hagyományai igencsak eltérnek, sőt szemben állnak a mieinkkel."

"Ezért a libernyákok felől nézve egy csoporthoz tartozik Trump, Johnson, az Újtestamentum alapján álló keresztények, az ótestamentumi alapokon álló zsidók, mindenféle ajatollahok, rendű és rangú diktátorok, kommunisták és nácik, és mi, közép-európai kereszténydemokraták pedig végképp."

A miniszterelnök saját oldalán angolul is közzétette az írást, amelyben a "libernyák" szó "loopy liberal"-ként szerepel, amit "ütődött liberális"-ként fordíthatnánk. Nick Thorpe, a BBC 30 éve Magyarországon élő tudósítója szerint azonban a "liberling" fordítás jobb volna, mert a "loopy" inkább "butácska", kedveskedve szokták mondani, az orbáni pejoratív értelmezésnek a tudósító által javasolt jobban megfelel. Minden esetre Kálmán László nyelvész szerint Orbánnak a "libernyákozással" a csőcselék beszédét sikerült behoznia a politikai közbeszédbe, vagyis végérvényesen hátat fordított a píszínek.

Pár napja történt, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Vera Jourová egy szóviccre szánta el magát a magyar miniszterelnöknek még 2014-ben Tusnádfürdőn bevezetett kifejezésével, az "illiberális demokráciával" kapcsolatban: "illiberal democracy" helyett Orbán "ill democracy"-t, azaz beteg demokráciát épít. Lett is belőle diplomáciai bonyodalom, jelenleg az alelnök leváltását követeljük hivatalosan. Lehet, hogy a többségnek elsőre le sem jött, hogy egyfajta szójátékról van szó.

Mai hír, hogy Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke úgy nyilatkozott, hogy: "Member States like Hungary and Poland must be starved financially", Vagyis az olyan tagállamokat, mint Magyarország és Lengyelország, el kell vágni a pénzügyi forrásoktól. A "starving" ugyanis nemcsak szó szerinti éhezést, hanem az erőforrások hiányát is jelenti. Számítástechnikában nagyon elterjedt, ha erőforrás-hiányos egy feladat (processzoridő, memória vagy adatátviteli sávszélesség szempontjából). Nekünk, magyaroknak sikerült a "starving"-ot szó szerint értelmeznünk, ezért Kovács Zoltán CEU-n doktorált nemzetközi szóvivőnk ezt írta Twitter-oldalán: "Which part of your German know-how would you like to use if it's about starving out, Ms @katarinabarley ? The one that comes from Stalingrad, Leningrad or Warsaw?", vagyis jól bevált német technikával Szálingrád, Leningrád vagy Varsó mintájára fognak minket kiéheztetni?

Tanulság: nemzetközi diplomáciában ne használj félreérthetően fordítható szavakat, szóvicceket vagy a kulturális különbségek miatt félreérthető kifejezéseket, mert csak bonyodalom lesz belőle. Egyszer egy nemzetközi tanácskozáson egy küldött Hamletet idézve így szólt: "Valami bűzlik Dániában". A dán delegátus felugrott és kormánya nevében tiltakozott az inszinuáció miatt...