Belarusz

Szintén születésnapomra kaptam egy novelláskötetet egy belorusz szerzőtől, Uladzimir Nyakljajeutól (oroszos írással: Vlagyimir Nyekljajev), címe az egyik novella címe is: Kandúr a zsákban. Nem nehéz kitalálni, hogy a kandúr maga Lukasenka elnök (oroszos írással Lukasenko).
A novellákat olvasva nekem rögtön Moldova György jutott eszembe. Hasonlóan Moldovához Nyakljajeu is egyaránt ír groteszkeket és emberi sorsokat, jellemeket hitelesen ábrázoló történeteket.
Több korábbi posztomban írtam már, hogy azért érdemes kis nemzetek irodalmát olvasni, hogy megértsük, nemcsak a magyar történelem volt tele tragédiákkal. Az átlagember nem sokat tud Belaruszról, sőt, még a nevével sem vagyunk teljesen tisztában. Szoktuk hívni oroszosan Belorussziának, de leggyakrabban Fehéroroszországnak nevezzük. A Kijevi Nagyfejedelemséget nevezték Kijevi Rusznak is. A történészek és nyelvészek még nem egyeztek meg a "rusz" szó eredetében és jelentésében, de valószínűleg "törzset" jelent. Ebből a megfontolásból Belarusz "fehér törzset" jelent. Nyakljajeu könyvének magyar fordításában az országot következetesen Belarusznak, míg az ország lakosságát belorusznak nevezik. Vagyis helyesen: Belaruszban beloruszok élnek.
A napi sajtóból tudhatunk valamit Lukasenka autokráciájáról, de Belarusz történelmének ismerete nélkül nem nagyon érthetjük meg Belarusz jelenét sem. Bár a belorusz nyelv egy önálló keleti szláv nyelv, a több évszázados orosz, később szovjet befolyás miatt nem tudott államnyelvvé fejlődni, megmaradt egyfajta népnyelvnek. Nyakljajeu nemcsak belorusz nyelven író költő, de egyik élharcosa annak, hogy a belorusz nyelv ne csak az emberek magánérintkezésében, hanem a hivatalos ügyintézésben, a törvénykezésben, a tudományban is teret nyerjen. Nyakljajeu elnökjelölt volt a 2010-es belorusz választásokon, a választásokat követő rendzavarások során megverték, bebörtönözték.
Van egy kollégám, aki Minszkben járt egyetemre és belorusz felesége van, kicsit kifaggattam a belorusz helyzetről. Belaruszban nagyon sokan, különösen az idősebb vagy középkorú városi lakosság csak oroszul tud. Éppen ezért a közéletben alapvetően az orosz az érintkezési nyelv. Kollégám felesége sem tud beloruszul. Ugyanakkor 1991 óta a belorusz (is) hivatalos nyelv. Az iskolában tanulnak ugyan a gyerekek beloruszt, de tisztán belorusz nyelvű iskola nem nagyon van. Talán éppen ezért van, hogy az ellenzék a belorusz nyelvet, mint fegyvert próbálja használni. Ugyanakkor kollégám határozottan cáfolja, hogy Lukasenka üldözné a belorusz nyelvet. Egyszerűen az a helyzet, hogy a csak oroszul beszélő hivatalnok rétegnek kényelmetlen a népnyelv. 2006-ban Lukasenka - bár maga nem beszéli a beloruszt - egy építészetileg is figyelemre méltó Nemzeti Könyvtárat építtetett, a belorusz irodalom szentélyét.

Minszki Nemzeti Könyvtár

Az a legvalószínűbb, hogy Belaruszban hasonló a helyzet, mint Írországban, ahol a hosszú angol elnyomás miatt mindenki angolul beszél, és a kelta ír nyelv használata már inkább csak egyfajta hitvallás, mint anyanyelvi megnyilvánulás.
Már azért megérte a Kandúr a zsákban vékony kötetét végigolvasni, hogy ennyi mindennek utánaolvassak.