Harangjáték

Nővérem és sógorom igazi lokálpatrióták. 35 éve élnek egy kisvárosban, ahová munkájuk is kötötte őket, és amióta nyugdíjasok, sok-sok önkéntes munkával segítik a közösséget. Különösen amióta a kisváros közgyűlésének színe egyezik politikai elkötelezettségükkel, jó viszonyt ápolnak a városvezetéssel. Sógorom a városi sportegyesület baráti körének elnöke, nővérem pedig népművészeti szakköröket vezet kicsiknek és nagyoknak.
Sógorom igazi ezermester, az a fajta villamosmérnök, aki ifjú korában már erősítőt épített, házilagosan készített elektromos orgonát, ráadásul minden elektromos szerkentyűt meg tud javítani. Jól felszerelt műhelye van, egy közönséges esztergapadból maga csinált numerikus vezérlésű esztergát.
Kb. húsz éve kezdtek templomfűtéseket szerelni: sokkal olcsóbb, ha nem az egész templombelsőt fűtik be, csak a padokat elektromos fűtőszállal. A megye szinte összes templomába szereltek már fűtést. Nem sokkal később már a mechanikus toronyórák felújításával és a frankfurti világidőhöz való automatikus hozzászinkronozásával, valamint az automatikus harangozással is foglalkozni kezdtek. Felnőtt korukra már unokaöcséim is beszálltak az iparba (mindketten villamosmérnökök, a kisebbiknek gépészmérnök diplomája is van). Nővérem is részt vesz a családi vállalkozásban, pl. ha régi óraszámlapokat kell felújítani, vagy templomüléseket újrakárpitozni.
15 éve sógorom harangjátékok fejlesztésével is foglalkozni kezdett. Korábban is építettek templomtoronyba harangjátékot, de az valójában digitalizált zene volt, melyet egy erősítőn keresztül egy hangszóróba vezettek. De sógorom igazi harangjátékra vágyott, és elhatározta, hogy az utolsó csavarig mindent maga fejleszt ki hozzá.
Esztergált alumíniumharangokkal kezdett foglalkozni. Maga esztergálta ki a kis gongokat az alumíniumkorongokból. Kifejlesztett egy speciális elektromágneses ütőszerkezetet, mely egy félgömb alakú ebonit ütőfejjel üti meg a harangokat. Elkészítette hozzá a vezérlő elektronikát, amely nemcsak előre letárolt dallamokat tud időzítve lejátszani, de billentyűzet is csatlakoztatható hozzá, így élőben is lehet rajta játszani. Ehhez maga programozta a MIDI-dekódert (a MIDI elektronikus hangszerek közötti adatátviteli szabvány). A több mint húsz harangot és az ütőmechanikát hegesztett állványra szerelte, kis háztetőt épített fölé, rácsos kerítéssel vette körül.

A harangjáték kb. 12 éve egy falunapon debütált. Sógorom azt szerette volna, ha profi zenész játszik a hangszeren, ezért bement a kisváros zeneiskolájába, hogy nincs-e egy zongoratanár, aki vállalná a fellépést. Még napidíjat is fizetne neki. Mondták, hogy van itt egy fiatal zenetanárnő, aki biztosan elvállalja. Így ismerte meg nagyobbik unokaöcsém leendő feleségét, akinek a "harangozás" után hevesen udvarolni kezdett, majd hamarosan megkérte a kezét.
Kisebbik unokaöcsém is profitált a harangjátékból: gépészdiplomáját alumínium harangok forgácsolásos megmunkálásából és hangolásából írta.
A kisváros rendezvényein gyakran adtak műsort a harangjátékkal, és sógorom biztos volt benne, hogy egyszer lesz a városban köztéri harangjáték, amelybe az általa fejlesztett konstrukció kerül.


Amikor a kisváros adótartozásának 60 %-át az önkormányzati adósságkonszolidáció keretében az állam átvállalta (mondtam is nővéremnek, hogy örülök, hogy hozzájárulhattam városuk adósságának csökkentéséhez), eljött az ideje a főtér átépítésének: térkövezés, parkosítás, padok, kandeláberek - na és egy harangjáték. Sógorom úgy érezte, hogy a 15 éves munka gyümölcse végre beérik. A térrendezés keretében megépült a takaros harangtorony, és sógorom várta, hogy a fővállalkozó mikor engedi beépíteni a harangokat. Lényegében az alábbi filmtudósításból értesült arról, hogy a harangjátékot egy másik vállalkozó már be is szerelte.


Persze így kívülállóként nehéz megmondani, miért egy másik városból való vállalkozót bíztak meg. Mert a fővállalkozó csókosa volt? Mert ismerte a dörgést és tudta, mennyit kell leadni? Vagy egyszerűen csak rendelkezett korábbi referenciákkal? Egy helybéli vállalkozónak elvileg karbantartás, javítás szempontjából mindenképpen előnyben kéne lennie. De a történetben az a legszomorúbb, hogy a városvezetés nem merte sógorom szemében mondani, hogy nem ő a befutó, sőt, még azzal is kecsegtették, hogy a beépített harangjáték csak ideiglenes, a végleges változatot sógorom szerelheti majd be.
Azóta elhidegült nővéremék és a városvezetés kapcsolata, sógorom a sportkörrel is megszakította a kapcsolatot. De az a legszörnyűbb, hogy lakóhelyük hallótávolságra van az új főtértől, így naponta fültanúi lehetnek, hogyan hiúsult meg 15 éves álmuk, hogy köztéri harangjátékuk legyen városukban.