Kocsmák, vagányok, zsaruk

Ezen a szombaton belevetettem magam az 50-es, 60-as évek apacsromantikájába. Kati kölcsönkapott ugyanis egy könyvet a Pénzverő egykori vagyonvédelmi főnökétől: Dobos János: Kocsmák, vagányok, zsaruk. A vékony füzetecske pár óra alatt végigolvasható.
A 70-es, 80-as években a Kékfény lelkes nézője voltam. Szabó László sorozata emberközelbe hozta a rendőrök munkáját, ráadásul mindig izgultam, hogy az adás végére elkapnak-e valakit az adás elején bemutatott kőrözött csibészek közül. Szerencsére a műsorban csak néha-néha fordultak elő koncepciós, politikai ügyek, ilyen volt például a híres "meggymagos eset", valamint a Nagyfa galeri esete. Elhangzottak olyan mondások a műsorban, melyeket azóta is idézek. Pl. amikor megkérdezték a kalapácsos gyilkost, hogy miért volt nála kalapács, azt válaszolta: Jó, ha van. Vagy amikor a tolvaj a világ legtermészetesebb hangján mondta, mintegy magyarázatképpen: Ha már ott vagyok, lopok.
Visszaemlékszem a műsor állandó szakértőire, Dr. Dobos János vagyonvédelmi szakértőre, Dr. Láposi Lőrinc életvédelmi szakértőre és Dr. Németh Zsolt kriminológusra, aki a fiatalkorú bűnözés szakértője volt. Utóbbit szerettem a legjobban, mert mindig empátiával közelített a bűnözőkhöz, a bűnhöz vezető körülményeket igyekezett feltárni. A 80-as, 90-es években gyakran láttam kocogni a Vár oldalában, manapság is fel-fel tűnik szakértőként valamelyik tévécsatornában. Két másik kollégája, Dobos és Láposi már meghaltak, mindketten elég fiatalon, 60-as éveikben. Dobos János könyvéből kiderül, miért.
Dobos János ízig-vérig zsaru volt, aki nappal végezte rakkolós felderítő munkáját, éjszaka pedig járta a "vadászösvényt": Három Huszár, Fészek Klub, Lúdláb, Halló Bár, hogy hajnalra a Klauzál téri Bableves Csárdában zárja az éjszakai műszakot. A cserkészkörút végén nevekkel, címekkel, telefonszámokkal volt tele a zsebe, a feje pedig olyan apró mozaikkockákkal, melyek ki tudja mikor illeszkedtek a megfelelő helyre egy-egy zsivány lebuktatásánál. Nem igen juthatott ideje magánéletre, de első infarktusán már negyvenvalahány évesen átesett, és ugyanígy szívroham vitte el tíz évvel ezelőtt, akárcsak a könyvben is idézett kollégáját, Mattyasovszky Jenőt, a Hód-könyvek szerzőjét.
Igen, ez is közös Dobos Jánosban, Láposi Lőrincben és Mattyasovszkyban, hogy kitalált vagy valós történetek szerzőiként jelentek meg a könyvpiacon. Nem tudom, hogy a Kocsmák, vagányok, zsaruk szerkesztőjének érdeme-e, vagy Dobos ezredes tényleg ilyen élvezetes stílusban fogalmazott, de Moldova Györgynek a könyvhöz írt előszava eltörpül Dobos szófordulatai mellett.
Könyvében olyan csibészek is feltűntek, akik - bár idősebbek voltak nála - messze túlélték a szerzőt. Ilyen pl. Repülős Gizi, aki pár éve nemcsak sikeres könyvet adott ki stiklijeiről, de olykor-olykor még ma is lop.
Különös szimbiózisban éltek a zsaruk a bűnözőkkel. Dobos János a könyvében sem tagadja, hogy maga is angyalföldi csibészként, szinte az utcáról került be 1953-ban egy másfél éves bűnügyi szakiskolába. Éjszakai műszakai során utcalányok, zsebtolvajok és nagyobb kaliberű bűnözők között elvegyülve próbált információhoz jutni. De Láposi Lőrincről is köztudott, hogy nemcsak családi, de üzleti kapcsolat is fűzte Tasnádi Péterhez.
Ja igen: a könyvet 1991-ben adták ki, már ronggyá olvasva jutott hozzám.