Mivel a 16 éven keresztül a Teherelosztótól légvonalban alig 300 méterre, a Lovas úton laktam, gyakran sétáltunk erre a gyerekekkel is, ismerem az épületet kívülről-belülről. Még 30 évet sem töltött az intézmény ebben az épületben, 2008-ban az MVM új csillaghegyi székházába költöztek, az egykori Ganz kapcsolókészülékeket gyártó üzeme helyére. A várbéli épület azóta üresen áll, és most úgy néz ki, végérvényesen lebontják, és valamit - nem tudni pontosan mit - építenek a helyébe.
Az építész szakma egyöntetűen kiállt Virág Csaba épülete mellett, de az alábbiakban azt próbálom megmutatni, mekkora ízlés- és véleménykülönbség feszül a szakma és a laikus közvélemény között. Baloldalon egy-egy neves építész véleményét idézem, jobboldalon pedig kommentelők hozzászólásait olvashatjátok:
Csillag Katalin Ybl-díjas építész:
Virág Csaba vári épülete véleményem szerint egy fontos kordokumentum. Bravúrosan oldja meg a szinte lehetetlent – egy ipari épületet a várban. Kiválóan illeszkedik, finoman reflektál környezetére, belsőépítészete ismerve az akkori lehetőségeket kézműves igényességgel megtervezett munka.
Nagy János Ádám:
A "kiváló építészek" munkáit ismerjük. Ennek alapján a legkevesebb joguk van arra, hogy beleszóljanak ennek a vizuális környezetszennyezésnek az eltakarításába.
Csontos Györgyi DLA, Ybl-díjas építész:
Mint ahogy nem megkérdőjelezhető bármely művészeti ág – képzőművészet, zene, tánc, irodalom – szakmai konszenzusa által értékesnek, kiemelt produktumnak, jegyzett „csomópontnak" tartott alkotás esetében sem, hogy a kultúrkincs részeként megóvandó, nem megkérdőjelezhető ez a – sokszor csupán gazdasági adattá degradált – építészeti alkotásokkal szemben sem.
Tárkányi Botond:
Az épület úgy illik ebbe a várbeli környezetbe, mint fokhagyma a kakaós tejbegrízbe, és a cikkben megszólalók elcseszett ízlését is fémjelzi, hogy ennek ellenére áradoznak erről az ipari szemétről.
Szerencsére elbontják.
Ferkai András egyetemi tanár, az MTA doktora, 2019 Prima-díjas építésze:
Virág Csaba nem a mai elvárások szerint illeszkedett díszletformákkal, hanem épülete nagyságrendjével, üvegfalainak léptékével és arányaival, vagyis „magasabb szinten", „lényegre törően". Másként fogalmazva, absztrakt eszközökkel, melyeket persze jóval nehezebb észlelni. Úgy gyógyította be a foghíjat, úgy teremtett kapcsolatot, átvezetést a Kapisztrán tér és a Levéltár között, hogy színvonalát ma nehéz lenne meghaladni.
Elena Konsorti:
Szerintem direkt azért csinálták ilyen rondàra, hogy majd le kelljen bontani. A pénzt megkapta mindenki, nem mindegy? Sőt!
Pók Hókusz:
Ahogy az építészek véleményét olvasom, lassan a Levéltárat kell bontani, mert nyomasztó a tömegvázlata és ezt az alumínium ablakkeretekből összetámasztott primitív, stílusidegen tákolmányt kell csodálni.
Ha a "szakmának" teszik ez a rettenet, akkor olyan helyre kell vinni ezt a "meghökkentő ocsmányságot" a szakma tudja csodálni!
Úgy gondolom Virágnak otthon maximum családi keretek között kellett volna "hökkenteni" és nem a budai várban játszani a kommunista nihilista stíluskeverésnek álcázott, mű-vészt, és az ízlésrombolás önjelölt prófétáját.
Mint korábban, most is szeretném azt hinni, hogy Virág Csaba munkássága és ezen belül a teherelosztó épület építészettörténeti jelentősége kapcsán közmegegyezés van és senki számára nem kérdés, hogy ez a munkásság nemcsak a XX. századi magyar építészetben, de az egyetemes építészettörténetben is helyet követel magának. És ez független attól, hogy esetleg a laikusok egy részének az inkriminált épület nem tetszik, de az ő kedvükért a XX. századi avantgárd képeket sem fogják leakasztani a múzeumok falairól. A műértést – bár arisztokratikusnak tűnik a kijelentés – mégiscsak a hozzáértőkre kell bízni. Bízom benne, hogy ezt minden józan gondolkodású döntéshozó így gondolja.
Harmath Károly:
Somogyi Krisztina a cikkében a kortárs modern építészet visszataszító szellemiségét tökéletesen ábrázolja, amit röviden a következőképpen fogalmaznék meg: Alkossunk valami olyat, ami fittyet hány az olyan szempontokra, mint az adott ország sajátos építészeti stílusa, a környezetbe és a városképbe való illeszkedés, a helyi adottságok, az ott lakók és a turisták (igen!) véleménye, a következő generációk utólagos megítélése, ezek helyett egyedül az önző, szubjektív ízlésvilág és a szakma megítélése a fontos, nekik készülnek ezek a szörnyű Virág Csaba, Pintér Béla, Finta József és Le Corbusier-féle daganatok a városok egyes pontjain.
Folytathatnám a sort, mert most, hogy a bontás elkezdődött, hirtelen nagyon felpezsdült ez a vita. A döntéshozók nincsenek könnyű helyzetben: egyrészről könnyű népszerűséget szerezhetnek, ha engednek a közízlésnek. Diktatúrákban gyakran születnek ízléstelen, giccses épületek. Akik olvassák a blogomat, azok tudják, hogy nem szoktam Tarlós Istvánt dicsérni, de sohasem felejtem el neki, hogy képes volt azt a 2010-es választási programját megváltoztatni, hogy eltakarítja az 56-osok teréről a "rozsdás vaskefének" csúfolt emlékművet, és hallgatott Baán Lászlóra, aki elmagyarázta neki, hogy egy nagyon erős szimbolikájú jelentős képzőművészeti alkotásról van szó. Az 56-os emlékmű megmarad, jótékonyan fogja majd közre az új Néprajzi Múzeum szintén rendkívül figyelemre méltó épülete.
Így halad előre a város: progresszív, előre mutató alkotások és historizáló giccsek egyaránt épülnek, az idő meg szépen kirostálja a szemetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése