Nosztalgiacunami az 50 évvel ezelőtti nyaramról

Ha már idén nyáron a balatonszemesi Vadvirág kempingből és az albániai hegyitúráról is kimaradtam, egy kicsit visszarepítem magam 1976-ba, húsz éves korom idejére.

Szüleim szentendrei telke víkendházának alapozását éppen 1976-ban kezdtük meg, így két hetet édesapámmal alapásással töltöttem. Akkor egy egykori méhészház állt a kert utca felőli oldalán, abban laktunk, esténként beszélgettünk és népdalokat énekeltünk. Szerintem soha korábban és utána nem töltöttem ennyi időt kettesben apámmal. Akkor 55 éves volt, jövő héten lenn 105 éves!

Júliusban egyetemi építőtáborba mentem Egerbe, ami az egyik meghatározó kultúrélményem volt. A Sas úti kollégiumban voltunk elhelyezve, és egy építkezésen dolgoztunk az Eger-patak partján épülő társasházakon, de az estéinket bulizással, a montreáli olimpia nézésével és változatos kultúrprogramokkal töltöttük.

Egerben akkor indultak az Agria Játékszín szabadtéri színház előadásai a Dobó téren, és Heltai Gáspár Magyar Dekameronját adták elő olyan színészóriások, mint Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor. A rövid történetekből álló darabban sok Boccaccio-s és Ezeregyéjszakás motívum is volt. A Gárdonyi Géza Színházban Bessenyei önálló estet is adott, ahol nemcsak szavalt, de önállóan beszélt hazafiságról, magyarságról, valamint elénekelte a híres Tevje-dalt a Hegedűs a háztetőn-ből. Az akkor éppen be volt tiltva, de hát messze volt Budapest, Aczél György nem lehetett ott mindenütt és Bessenyeinek többet lehetett, mint másoknak.

De a tanárképző kollégiumában Berki Tamás is fellépett, akinek tavaly is voltunk egy koncertjén. '76-ra az egykori Gerilla együttes oszlopa már áttért a dzsessz műfajára. De pont egri táborozásom idején zajlott a montreáli olimpia. Mivel zömében késő éjjel voltak a közvetítések, vagy saját koleszunkban, vagy a tanárképző koleszában, vagy az egri strandfürdő medencéjének partjára kitett Munkácsy Color színes televízión nézhettük Németh Miklós világcsúcsát, a Magyar-vándort, vagy azt, hogy a magyar vízilabdázók hogyan lettek 12 év, a tokiói olimpia után ismét aranyérmesek (hogy aztán újabb 24 évet kelljen várnunk a Kemény-fiúk három olimpián át tartó aranyos sorozatára). Faragó, Szívós, Csapó, Gerendás hatalmas sztárok lettek. Persze szomorkodhattunk is, hogy Hargitay (Hares) András háromszoros világbajnok érem nélkül tért haza Montreálból (Gyarmati Andrea és Cseh László sem állhattak soha az olimpiai dobogó legfelső fokára, pedig ők is óriások voltak).

Augusztusban egy volt gimnazista osztálytársammal felkerekedtünk sátorral, hálózsákkal, hogy vonattal és autóstoppal végigjárjuk Erdélyben azt az útvonalat, amit három évvel korábban is bejártam a szüleimmel, de egy-két új helyet is beiktattunk: a Tordai-hasadékot, Törcsvárat, Tusnádfürdőt és a Szent Anna-tavat. Ez utóbbinál fogalmaztuk meg a híres "a medve és a tó" matekpéldát, melyről csak utólag tudtam meg, hogy Erdős Pál híres matematikus egyik pénzdíjas példája volt.

Így telt el '76 nyara.