Parlament

Parlament

2019. október 9., szerda

El nem küldött levél Borkai Zsoltnak

Zsolt, nézd el nekem, hogy tegezlek, de 1988-ban, a szöuli olimpián lólengés-gyakorlatodat nézve is tegezve kiabáltam: Gyerünk Zsolt, megcsinálod, mutasd meg nekik!
1988-ban már megcsapott minket a rendszerváltás szele, és a Los Angeles-i olimpiai távolmaradás után úgy éreztük, hogy nemcsak hazánk, de egész sportéletünk jelentős változások előtt áll, többé már nem befolyásolhatja a politika. Bálványok voltatok olimpikon társaiddal, Egérkével, Darnyival, Gyulay Zsolttal,  az öttusacsapattal, kardcsapattal és a többiekkel. Egy évvel sporttörténelmi szereplésetek után a Hősök terén egy nyitott galléros, borostás, lángoló tekintetű ifjú számon kérte elrabolt ifjúságát és egy szebb, szabadabb világot ígért.
Újabb év múlva sor került a szabad választásokra, a nyitott galléros ifjú Soros György jóvoltából megkezdte a tanulmányait Oxfordban, te pedig egy katonai középiskolában vállaltál tanári állást, mellette sportvezető voltál különféle posztokon. Bevallom őszintén, 2006-ig nemigen hallottam felőled.
A 2006-os "forró Őszöd" a te életedben is jelentős fordulatot hozott: Győrben elzavarták az MSZP-s polgármestert és téged választottak meg helyette. Pozíciódat a 2010-es önkormányzati választásokon is sikerült megőrizned, bár ez már nem ment olyan egyszerűen, mert sarkalatos törvény írta elő, hogy hivatásos katonatiszt leszerelése után 10 évig nem tölthet be köztisztséget. Szerencsére idejében módosító indítványt nyújtottak be, így született meg a lex-Borkai, amely 7 évre csökkentette ezt a tilalmi időszakot. Orbán Viktor szeret egykori olimpikonok fényében sütkérezni, így például a trafikmutyinak becézett gyalázatot olimpikon társadra, Gyulai Zsoltra bízta, te pedig a köztársasági elnökké előlépett dr. Schmitt Pál utódjaként a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is lettél. Azt is mondhatnánk hogy előtted állt a a lehetőség, hogy egyszerre tegyél hazánk egyik legnagyobb városáért és a magyar sportért.
Helyette te szirénhangokra hallgattál: ügyvéd barátod és "mentorod" kiszimatolta, hogy a terjeszkedő Audiból jelentős pénzt lehetne szakítani. Persze nem a városnak, a haveri körnek. És te engedtél a csábításnak, megraboltad a városodat, úgy hírlik 4-5 milliárdot kerestetek a városkörnyéki szántók felvásárlásával, ipari területté nyilvánításával majd a német iparóriásnak való eladással. A haverok persze nem voltak hálátlanok, tudod milyen találékony a magyar nép, ha "hálásnak" kell lenni.
Így került sor a 2018-as pünkösdi hajókázásra. Hát tudod, ott az Adrián valami más áradt, nem a szentlélek: kurvák, kokain, közpénz és korrupció. És mindezt egy ötödik "k" foglalja össze: kereszténydemokrácia. Az, hogy te szereted többesben csinálni, az a te dolgod, nyilván hozzászoktál az egykori edzőtáborozások során. De mindezt a győriektől rabolt pénzen tetted, a szó valódi értelmében b@sztad el a város pénzét. Persze tudhattad volna, hogy ettől zsarolható leszel, de ekkor már nyakig benne voltál.
Amikor az ügy kipattant, volt képed a családod mögé bújni. Mert nálatok a Fideszben a család az első. Family first.
De mondd csak Zsolt, te hogy neveled a fiadat, hogy 20 évesen, tojáshéjjal a seggén beülteted az örökké termő fa alá, hogy havi egy millát kapjon a semmiért? És mondd, milyen példaképe vagy a lányodnak, amikor látja, hogy vele egyidős "kólacsíkos" csajokkal kufircolsz?
Ahhoz is volt arcod, hogy kiülj a választóid elé és bűnbánó képpel elmondjad, hogy az ellenzék képtelen lenne vezetni ezt a várost. Azt a várost, amit te és a haverjaid raboltak ki.
Azt mondtad, nem adod fel, küzdesz tovább, mert küzdeni azt nagyon tudsz. Hát tudod mit? Kívánom, hogy válasszanak újra, és ezzel a szégyennel a szemedben kelljen nap-mint-nap a választóid szemébe nézned.
De ne aggódj, akkor sincs baj, ha veszítesz. A Fidesz senkit sem hagy az út szélén. Kapsz valami nyugis nagyköveti állást, ügyvéd haverjaid úgyis kimosnak mindenből, a lopott pénz pedig úgyis kitart majd életed végéig.
Nekem sokáig bálvány voltál, ezt sajnálom a legjobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése