Parlament

Parlament

2013. október 20., vasárnap

Két film és egy színdarab

Hát igen, ritka, hogy két mozi és egy színdarab jusson egy hétre. Olyan ritkán járunk moziba, hogy én azt általában rögtön kiposztolom, most meg két egymást követő vasárnapon megnéztük A nagy füzetet és a Gravitációt, ráadásul még a Kőműves Kelement a RaM Colosseumban.

A nagy füzet
Amikor vagy két hete újra leadta tévé az Eldorádó című filmet, és abban egy forradalmár szerepében feltűnt Sőth Sándor, a Megáll az idő Pierre-je, azt beszéltük Katival, hogy vajon mi lett ezzel a színésszel. Hát filmproducer lett, aki nemcsak  Szász János Karlovy Vary-ban fődíjas filmjének, hanem korábban például Szabó István Az ajtó című filmjének is a gyártója. A nagy füzet egy ikerpár szemszögéből, illetve közösen írt naplójuk szemszögéből mutatja be a II. világháború utolsó fél évét, melyet az ikrek egy határ menti kisváros szélén egy tanyán, korábban nem ismert nagyanyjuk (Molnár Piroska) házában vészelik át.
A film Kristóf Ágota magyar születésű svájci írónő regényéből készült, aki franciául, Agota Kristof néven jelentette meg könyveit (2011-ben, halála évében megkapta a Kossuth-díjat). Az ikrek számára nemcsak a háború kegyetlen, de az az új világ is, amibe belecsöppentek, ráadásul az egész helyzetet belengi egy szörnyű családi titok. Azt gondolhattuk, hogy a film végére - akárcsak az író névrokona, Agatha Christie krimijeinek végén - mindent megtudunk, de persze csak annyit tudhattunk meg, amennyit két 12 éves fiú a történésekből ki tudott hámozni. Molnár Piroska, a nemzet színésze játéka önmagában élmény, de jó a többi szereplő és az ikerpár is, szépek és letisztultak a képek. Ha elfogadjuk, hogy egypetéjű ikernek lenni az lényegében egy lélek két testben, akkor egyedül az ikreknek adatik meg az a lehetőség, hogy ha egy döntési helyzetben nem tudnak választani, mindkét alternatívát választhatják. Ekkor azonban el kell szakadniuk egymástól. Talán ez a metafora mutatta meg legerősebben Magyarország 70 éves szétszakítottságát.

Gravitáció
(Z)űrben kering Sandra Bullock,
 Mindjárt belebolondulok!

2001 Űrodüsszeia

Madách és Stanley Kubrick (és persze Arthur C. Clarke) óta tudjuk, hogy ha az élet végső értelmét keressük, ki kell mennünk a világűrbe, de persze ott is csak a kérdés feltevéséig jutunk el. A 2001 Űrodüsszeia akkora klasszikus, hogy alig akad sci-fi, amely valamiképpen ne utalna rá. Így volt ez a posztom elején belinkelt Feledés című filmmel, de még a Charley és a csokigyár egyik jelenetében is a monolit helyett egy nagy tábla csokoládé jelenik meg az ősembereknek. Kubrick a filmet '68-ra fejezte be, én '80 körül láttam a Filmmúzeumban, és nemcsak mély mondanivalója, hanem kidolgozottsága is megdöbbentett.
A Cuarón-fívérek mostani filmje kidolgozottságban, tökéletességre való törekvésében eléri, mondanivalójában pedig megközelíti a nagy elődöt (több jelenet is konkrét utalás az Űrodüsszeiára, ezért talán jogos elődfilmnek tekinteni). Ugyanúgy hibát követ el, aki egyszerű űrhajós filmnek tekinti, mint a Kubrick-filmnél: A főhősnő űrbéli magánya a Tragédia Ádámjának és Luciferjének űrbéli utazására emlékeztet. Az viszont az én személyes ügyem, hogy vonzódom az űrhajós nőkhöz, Sandra Bullockhoz meg különösképpen.
Szerintem a Gravitációnak mindenképpen befigyel egy-két Oscar, de nem lennék megsértődve, ha A nagy füzet is kapna egyet.

Kőműves Kelemen
Több mint harminc éve a Pesti Színházban láttam a Szörényi-Bródy szerzőpáros klasszikusát, melyet hanglemezen is a magaménak mondhatok. Akkor Kelement Hegedűs D. Géza, Boldizsárt az azóta már elhunyt Szakácsi Sándor, az öregembert pedig a már szintén rég meghalt Páger Antal alakította. Emlékszem, hogy Marton László rendezése is igen nagy hatású volt, de a mostani Alföldi Róbert-rendezés ezt is felül tudta múlni.
Igen, úgy tűnik, hogy a Szörényi-Bródy brand legavatottabb színpadra vivője Alföldi lett. A Kőműves Kelement pár hónappal korábban rendezte meg, mint az István, a királyt, és itt is, akárcsak a rockoperánál, a dráma emberközelbe hozása a rendezés fő erénye. Mert sem a kereszténység felvétele, sem pedig Kőműves Kelemen feleségének feláldozása nem rejthető szimbolikus színpadi aktusok mögé, ezeket kegyetlen mivoltukban kell megmutatni, akárcsak Spielberg a Ryan közlegény megmentésében a háború borzalmait, vagy Mel Gibson A passióban Krisztus szenvedéseit. Örülök, hogy Alföldi kitart Stohl András mellett, mert nagy színész.

Tartalmas hét volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése