Május elsejék

1962. május 1.

Szokás szerint apuval meg Zsuzsival megyünk felvonulni. Már nagy vagyok, ősszel megyek iskolába, ezért apu már nem vesz a nyakába, viszont a tömegből alig látom Kádár bácsit, nem tudok neki rendesen integetni.

Szerencsére munkásőrök vigyázzák, hogy minden felvonuló tartsa a sort, így találkozunk nagypapámmal is, aki szolgálatban van minden május elsején. A zászlónak meg a lufinak örülök, utóbbit apukám a csuklómra köti, hogy ne repüljön el úgy, mint tavaly.

Érdekes indulókat hallani, pl. Sződd a selymet, elvtárs!, vagy Akar-e Moszkva háborút?

Hat évesen nem tudhattam, hogy '62-ben még börtönben voltak az '56-os politikaiak, köztük apám pár barátja is.

1972. május 1.

Második gimnazista vagyok, és az ünnep előtt egy hónappal elkezdtük próbálni azt a formagyakorlatot, amelyet majd a dísztribün előtt fogunk bemutatni több száz más középiskolással, ott lesz maga Kádár János is.

A színes melegítőt már egy héttel május elseje előtt megkaptuk, nagyon tetszik, sajnálom, hogy vissza kell adni. A formagyakorlathoz labdákat is kaptunk, de azt a helyszínen, Pátzay Pál Lenin-szobrának tövében le kellett adnunk. Jól sikerült a bemutatónk, dallama így, ötven év után is a fülembe cseng. Akárcsak az, hogy szabadságot követeltünk Angela Davisnek, kinek frizuráját fiúk és lányok egyaránt irigylik, és elítéltük az USA Vietnam elleni agresszióját.

1982. május 1.

'81 szeptembere óta dolgozom a VEIKI-ben, hívnak, menjek el én is a május elsejei felvonulásra. A felvonulók közül közvetlen kollégáimon kívül senkit sem ismerek, ráadásul a VEIKI a Vasas Szakszervezettel közösen vonul fel, így el sem hangzik a mondat: "Köszöntjük a Villamosenergiaipari Kutató Intézet felvonuló dolgozóit!"

A dísztribünről még mindig Kádár integet felénk, Brezsnyevet a gépek még őszig életben tartják, hogy aztán a rövid életű Andropov- és Csernyenko-uralom után három év múlva ránk köszöntsön a Gorbacsov-korszak, és meginduljon annak a rendnek az eróziója, amit még ilyen jelmondatok tartanak fenn: "Éljen a munkás-paraszt szövetség, népi hatalmunk szilárd alapja!", vagy "Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság!"

Ez volt utolsó május elsejém, amin felvonultam. A főnököm kocsival jött a felvonulásra, a Daciajával az Élmunkás-hídnál parkolt le, hazafuvaroz, mert ő is a II. kerületben lakik.

1990. május 1.

A szocialista világrend összeomlott, a Felvonulás téri dísztribün bontása megkezdődött. Az egy hónappal ezelőtti parlamenti választásokon győzött az MDF, és MDF-Kisgazda-KDNP koalíciós kormány alakult.

Katival hat hét múlva lesz az esküvőnk. Május elsején gondolunk egy merészet és nagyot: Elmegyünk felvonulni! Tavaly még a Németh Miklós vezette szocialista kormány rendhagyó felvonulást rendezett: nem a dísztribünről integettek a tömegnek, hanem a felvonulók előtt mentek. 1990-ben viszont már semmilyen szervezett felvonulás sincsen, mi mégis készítünk Katival egy transzparenst ezzel a felirattal: "ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK!" Ezzel vonulunk el a félig lebontott dísztribün előtt, közben az Itt van május elseje című dalt énekeljük, az arra járók legnagyobb megrökönyödésére.

2004 május 1.

Csatlakoztunk az Európai Unióhoz! Egy hónapja született meg harmadik kislányom. Előző nap a nagylányokkal éjfélig a Millenáris parkban vagyunk a csatlakozási ünnepségen, hallgatjuk Oláh Ibolya előadásában az Ez itt az én hazám című dalt.

Másnap irány a Városliget! A város ünnepi díszben, és mindenki nagyon, de nagyon bizakodó uniós tagságunkat illetően. A Felvonulási téren az egykori Lenin-szobor helyén egy furcsa plasztikát találunk: az Időkereket. Azt beszélik, hogy majd minden szilveszter éjfélkor nagy csinnadratta közepette átfordítják, és pont egy év alatt fog leperegni benne a homok.

Az Időkereket szép lassan elfelejtettük, a Liget-projekt keretében szétszerelték és elvitték, és nagyjából ugyanígy tépázta meg az idő uniós álmainkat is. Nem értük utol sem Ausztriát, sem Németországot, csak kevés magyar nyitott cukrászdát Bécsben és angliai utazásunkhoz újra útlevélre van szükségünk. De akkor még ezt nem tudtuk.

Hazafele menet virágot vásárlunk a másnapi anyák napjára, egy mini cserepes virágot Petra nevében is.

2022. május 1.

Immár 18 év uniós tagság után már Petra is felnőtt korú, és van egy két hónapos unokám. Egy hónapja a parlamenti választásokon az egyesült ellenzék történelmi vereséget szenvedett, így aztán eszük ágában sincs majálist rendezni, sebeiket nyalogatják.

Viszont anyák napja van, amit Kati először él meg nagymamaként, és lányai egy igazi piknikezős majálissal lepik meg (amit ők inkább brunch-nak neveznek, ez az a fajta késői reggeli, amit még Krúdy "gábel"-nek hívott).

Van itt minden, mi szem-szájnak kellemes: quiche, vagyis tojásos sós lepény mindenféle zöldségfeltétekkel, medvehagymás sajtos csiga, tortilla-tekercsek, áfonyás muffin, banánkenyér, mellé jóféle rozébor.

Felhőtlen nyugalom, miközben Oroszország feléledt világbirodalmi törekvéseivel Európát fenyegeti.