Másfél évvel ezelőtt posztoltam Ésik Sándor Sanyikám, én nem politizálok című könyvéről meglehetősen nagy lelkesedéssel. Ésik Sándor ügyvéd az egyik alapítója és állandó szerzője a Diétás Magyar Múzsa című Facebook-oldalnak és portálnak, melynek a könyv elolvasása után én is állandó olvasója lettem.
Ráadásul Petrát is megfertőztem! Még csak szeretett volna felvételt nyerni a jogi karra, de már elolvasta a könyvet, sőt, lenyúlta, már az övé, és mondhatni, hogy a bibliája lett. Így aztán, amikor az ünnepi könyvhéten a szerző dedikálást tartott, mi is kimentünk a Vörösmarty térre. A Múzsa másik állandó társszerzője Kertész Balázs (Panamajack - ezt a becenevet hosszabb panamai tartózkodása miatt kapta) megírta a könyv párját, melynek címe önmagáért beszél: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek. Megvásároltam hát a könyvet és mindketten dedikáltattunk, Petra Ésik Sándorral én pedig Kertész Balázzsal.
 |
| Kertész Balázs és Ésik Sándor dedikálnak |
Mivel zsongott már a fejem az Ulysses-től, a 300. oldal környékén félbe hagytam James Joyce 900 oldalas nagyregényét, hogy kicsit mást is olvassak, és kicsit belemerültem a közgazdaságtan rejtelmeibe. Ésik könyvéről megírtam, hogy teljesen alkalmasnak tartom tankönyvnek 10-11 osztályosok számára. Ugyanezt Kertész Balázs könyvének csak az első felére mondhatom el, melynek olvasása során felidéződtek bennem a jó kis politikai gazdaságtan órák az egyetemen. (Két félévet tanultunk közgázt, az első félév a kapitalizmus politikai gazdaságtana volt, a második félév pedig a szocializmusé. A két félévből szigorlat volt, és bár sohasem volt közgazdász vénám, jelesre sikerült a szigorlatom.)
A könyv nyílt kiállás a kapitalista gazdaság és a liberalizmus mellett, mert már Adam Smith (aki a közgazdaságtan Charles Darwinja volt) óta tudjuk, hogy a teljesen szabad és tisztességes piacon (ami persze csak a mesében van) magától kialakul az az egyensúly, amikor a résztvevőknek úgy nő a jólétük, hogy a többieké nem csökken (Pareto-optimum). Ezt Adam Smith még a kissé misztikus "láthatatlan kézzel" magyarázta. Marx tagadta egy ilyen ideális állapot kialakulását, mert a monopóliumok és oligopóliumok erőfölényüket kihasználva torzítják a piaci viszonyokat a gyengék kárára. És Marxtól már el is juthatunk a szocialista gazdaság legnagyobb átkáig, a hiányig, amikor az árképzést nem a piaci egyensúly, hanem az állam szociális és piaci céljai határozzák meg. Ugye kicsit ismerős a legutóbbi ársapkás időszakból.
Szintén ismerősként üdvözölhetjük a könyvben a választási inflációt, amikor a kormány a választások előtt népszerűségnövelő költekezésbe kezd (előre mentünk nem hátra: jövedelemadó elengedése, 13. havi nyugdíj 2022-ben). Ha a Nemzeti Bank nem független, a gazdasági növekedést kamatcsökkentéssel tovább pörgetik, melyre a megbomlott egyensúlyú gazdaság inflációval és spekulációs buborékok kialakulásával reagál. De volt már nálunk 1997-ben igazi bankpánik is, amikor a Postabankot megrohanták a befektetők.
Megtudhatjuk, hogy a kamat annyira fontos része a hitelezésnek, hogy még az iszlám országokban is kialakult az ún. islamic banking, a Korán szigorú kamatszedést tiltó szabályait kikerülő tranzakciós díjak formájában.
A kapitalizmus válságai aztán olyan híres közgazdászokat szültek, mint John Maynard Keynes a '30-as években vagy Milton Friedman a '70-es években. Előbbi elsősorban fiskális ösztönzőket javasolt (Roosevelt New Deal programja), utóbbi pedig az olajválság után az állami szerepvállalás csökkentését (Egyesült Királyság a '80-as években). A jegybank feladata elvenni a puncsos tálat, ha beindul a buli, vagyis fellendülés idején kamatemeléssel csökkenteni kell a pénzkínálatot a gazdaság túlhevülésének elkerülése érdekében.
A szabályozatlan globális spekuláció veszélyére - akármilyen meglepő - Soros György hívta fel a figyelmet. A 2000-es évek elején mégis egyre nagyobbra fújódott a supreme-lufi, vagyis a bizonytalan kategóriába eső könnyű hitelhez jutás. Bush eufórikusan beszélt arról, hogy most már mindenki számára elérhető az amerikai álom, de nálunk is fűnek-fának adtak abban az időben deviza alapú hiteleket. Aztán jött a Lehman Brothers összeomlása, a többi meg már a gazdaságtörténet része. Ebben a helyzetben jelentette be Matolcsy az unortodox gazdaságpolitikát, melynek két pillére az ágazati különadók és szociális megszorító politika. Ez a magyar gazdaság mennyiségi növekedésében meg is mutatkozott, de ez alacsony hozzáadott értékű munkával, elavult oktatással, a tudásalapú társadalom kialakulásának lassulásával járt.
A könyv külön nagy fejezetet szentel a menedzsmentnek, mint művészetnek. A rendszerváltás előtti gazdasági vezetők - néhány kivételtől eltekintve - csak üzemeltetők voltak, nem menedzserek. Eloszlatja a menedzserekkel kapcsolatos tévhiteteket (Ezek az öltönyös majmok tulajdonképpen semmihez sem értenek, csak ahhoz, hogy teammeatingeken süketeljenek a proaktív szinergiákról meg a hozzáadott érték marginális profitrátájáról). Az igazi menedzsernek a túlzott delegáció és a mikromenedzsment Szküllája és Kharüpdisze között kell hajóznia.
A bevándorlás kérdésével már el is jutottunk napjainkig. Kertész Balázs szerint "a nemzetállamok Európáját alapjaiban fogja átalakítani az a reakció, amelyet a bevándorlás nyomására ad majd az Unió. Ezeket a döntéseket Európa előbb vagy utóbb meg is fogja hozni, már ha nem akar a bevándorlás által tönkretett, egymással háborús feszültségben élő nemzetállamok mozaikjává válni. Nem lesznek önálló, vidám kis nemzetállamok, ahogy azt Móricka elképzeli. Ugyanis egy nemzetállamot, legyen akár akkora, mint Németország, egyszerűen agyonnyom a bevándorlás. Ez a történelem szava, amelyet elég sok helyen hallanak. Eközben a magyar kormány süketnek és hülyének tetteti magát, de ez sem új, se nem meglepő."
Még sok fontos részletét kiemelhetném a könyvnek, de muszáj még írnom korunk új ideológiájáról, a putyinizmusról: "A Putyin-féle vezetőknél a cinizmus, a gátlástalanság és megbízhatatlanság nem jellemhiba, hanem érdem... A legnagyobb és legerősebb gazember szolgálatába érdemes szegődni, akárcsak egy gengszter-hierarchiában... Objektív igazság nem létezik, tehát hazudni egyáltalán nem bűn, hiszen csak egy alternatív álláspontot képviselnek...Végső soron a putyinizmus teljesen tudatosan rombolja le a társadalomban meglévő bizalmat, mégpedig azzal a céllal, hogy az emberek közötti horizontális és egyenlőségen alapuló viszonyokat (ami ugye mindenfajta önkéntes csere alapja) az állam és az alattvaló közötti vertikális függőségi viszonyok váltsák fel. A cár atyuska védelmet ígér minden valós és kitalált fenyegetéssel szemben, ezért cserébe viszont megvon minden autonómiát. Ez pedig, akárhogy is nézzük, kizárólag a civilizáció visszafejlődéséhez vezet."
Bár mind a vallási fundamentalizmusnak, mind a putyinizmusnak megvan a maga vonzereje az elbizonytalanodott liberalizmussal szemben, a liberalizmus minden hibája ellenére több olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami igencsak hatékonnyá teheti a 21. századi kihívásokkal szemben. Hatékonyan serkenti az innovációt, a tudományos és technológiai fejlődést, élen jár az emberi jogok és az egyenlőség terén, rugalmas és alkalmazkodóképes szemben a diktatúrák gyenge korrekcióképességével.
Jó volt kicsit elmerülni a közgazdaságtanban és társadalomfilozófiákban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése