33. házassági évfordulónk

Úgy emlékszem, korábban négy alkalommal ünnepeltük kettesben elutazva Katival a házassági évfordulónkat. 2000-ben Londonban töltöttünk egy hetet, a két lányra (Petra még a babástóban úszkált) nagyszülők vigyáztak. 2010-ben Pécsett töltöttünk néhány napot (abban az évben Európa kulturális fővárosa volt), a hat éves Petrára valószínűleg a 18 éves Bori és a 16 éves Orsi vigyáztak. Aztán 2013-ban egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk egy villányi borfesztiválon, itt láttuk először és utoljára fellépni Fábián Julit. Végül pedig 2015-ben Tiszakürtön megnéztük a Tiszavirágzást, és becsatangoltuk a környéket.

Pedig a házassági évfordulónk dátumára, június 16.-ra sok neves dátum esik:

• Sógornőm születésnapja is egyben;
• Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének és újratemetésének dátuma;
• 1991-ben ezen a napon hagyta el az utolsó szovjet harcoló alakulat hazánkat (bár a szabadság napjaként június 19-ét ünnepeljük, mert Viktor Silov altábornagy ezen a napon sétált át a Záhonyi Tisza-hídon);
• James Joyce regényhőse, Leopold Bloom 1904 június 16-án sétál végig Dublinon az Ulysses című Nobel-díjas regényben, ezt a napot az írek csak egyszerűen Bloomsday-ként ünneplik. És hogy mi közünk van nekünk, magyaroknak ehhez? Hát csak annyi, hogy a regény szerint Leopold Bloom ősei Magyarországról, Szombathelyről származnak, ezért a Vas vármegyei megyeszékhelyen minden évben kortárs művészeti fesztivált rendeznek a dátumhoz legközelebb eső hétvégén.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy birtokomban van az Ulysses 1974-es kiadása, melynek fülszövege a következőt írja: "A cselekmény időpontja 1904. május tizenhatodika, csütörtök, időtartama tehát mindössze egyetlen nap." Vagyis a fülszöveg májusra teszi a dátumot, de egy öröknaptárral ellenőrizhető, hogy abban az évben nem május 16.-a, hanem június 16.-a esett csütörtökre. Vagyis úgy is tekinthetünk a nálam lévő könyvre, mint egy tévnyomatos bélyegritkaságra!

Idén elhatároztuk Katival, hogy a házassági évfordulónk megünneplését egybekötjük a szombathelyi Bloomsday fesztivállal és péntek délutántól vasárnapig ott töltöttük a hétvégét. Katival két héttel az esküvőnk előtt már eltöltöttünk itt egy hétvégét, mert Kati akkori munkahelye, a Chinoin részt vett egy növényvédőszer-vásáron. 2016 pünkösdjét szintén egy rododendron-túrával kapcsoltuk össze, akkor is Szombathelyen volt a szállásunk.

A fesztivál alapvetően képzőművészeti és zenei rendezvény volt, irodalmi vonatkozása csak annyi, hogy a Bookline kitelepedett egy könyvsátorral. Úgy szerveztük, hogy péntek és szombat este főként a fesztiválon voltunk, szombat napközben bejártuk a várost, vasárnap pedig kinéztünk a parkerdőbe, egy órácskát eltöltöttünk a skanzenben és megkerestük Gencsapáti három geoládáját is.

A képzőművészeti szabadtéri kiállítás installációi az Ulysses egy-egy fejezetéhez kapcsolódtak:

A fesztivál zenei anyaga elég változatos volt. Igazi ír hangulatot a Paddy and the Rats együttes hozott az ír kocsmazene rockosított változatával, és megdöbbentünk, hogy milyen sok rajongójuk van (kiderült, hogy már Petra is volt az egyébként miskolci banda budapesti koncertjén). Aztán még péntek este fellépett egy tatabányai fiatal rapper lány, Sisi, akinek elképesztően mocskos szövege volt, de végre megértettem, mi az, ha egy rapnek flow-ja van: hihetetlenül pörgős, sodró hangulatú zenét nyomott. A szombat este csúcspontja Dé:Nash volt, akinek pont olyan ironikusan NER-ellenes a szövege, ahogyan én szeretem. Nagyon sok fiatal kívülről fújta a szövegeit, például a Csujót.

Talán mondanom sem kell, hogy a szombati városjárás sok-sok geopont felkeresésével volt összekötve. A csónakázó tó melletti Deck étteremben ebédeltünk. Teszek be random néhány fényképet

Joyce épp kilép a Virág (Bloom) család házának falából

Weöres Sándorral és cicájával

Érdekesség, hogy Szombathely nagy szállodái egytől-egyig megszűntek. A még az első világháború előtt épült nagy, patinás szálló, a Hotel Savaria a '90-es években zárt be, akárcsak a pécsi Nádor vagy a debreceni Aranybika. Ráadásul tiszta Hitchcock-feelingünk volt, mert este az elhagyott épület tetején több száz varjú gyűlt össze.

A Hotel Claudius, amiben mi 1990-ben Katival megszálltunk és a 2000-es évek elején még felújítottak, a Covid idején zárt be és azóta sem nyílt meg újra, az 1970-ben épült Hotel Isisből pedig irodaépület lett. Jelenleg kis panziók szolgálják ki a nem túl nagy turistaforgalmat.

Egykori Hotel Savaria

Egykori Hotel Claudius

Sajnos látszik, hogy a skanzenre sem jut túl sok pénz, persze nyilván a szentendreivel nem érhet fel, de kevésbé színvonalas, mint a 2020 őszén meglátogatott szennai skanzen. Azért beteszek néhány képet.

Összességében soha rosszabb házassági évfordulót, előre a következő 33 évre!