Telefonmese

Számomra (és Kati számára is) a 3. évezred hozta el a mobiltelefon-korszakot. 1999. karácsonyára kaptam a VEIKI-től egy céges telefont, Katit pedig megleptem egy másikkal. Az enyém egy hatalmas Nokia "bunkofon" volt, a Katié pedig egy Panasonic. Mivel a céges telefonom Westel900-as volt, Kati is egy Westel900-as feltöltős csomagot kapott (akkor még az eredeti Westel a 450 Mhz-es frekvencián működött, ezért különböztette meg magát a GSM-szolgáltatás Westel900 névvel). Aztán a 450-es hamar megszűnt, a 900-ast pedig felvásárolta a Telecom, ahogy később a Matáv-ot is.

Az évek során nekem mindig a Nokia különböző típusai voltak, valamikor a 2000-es évek vége felé a Nokia E66-osom már okos telefonnak volt nevezhető, mert volt Wifi-je, mobilnetje, GPS-sze, csak sajnos Symbian operációs rendszer alatt működött, így nagyjából 2015-re minden support kicsúszott alóla. Már javában CENTROMATIC-os éveimet tapostam, amikor meglett első Androidos telefonom, egy Sony Xperia Z3 Compact. Ez is céges volt és Telecom-os, de pár év múlva a CENTROMATIC flottáját áttettük a Vodafone alá, mert olcsóbb volt több nettel, mint a Telecom.

2019-ben a CENTROMATIC létszáma két főre csökkent, flottánkban két telefon volt, azzal a két, egymást követő telefonszámmal, amit még VEIKI-s korunkban kaptunk. Nagyjából akkor, amikor a SCADANET-nél elhelyezkedtem, én is és ügyvezető társam is vásároltunk egy-egy Huawei P30 Pro típusú készüléket, én az enyémet mind a mai napig használom. Közben a lefogyatkozott flottánkat áttettük a Telenor-hoz, amely még a '90-es években Pannon GSM néven indult, tavaly viszont Yettel-re változtatta a nevét.

Mostanra érett meg az idő arra, hogy végre legyen a saját nevemen egy mobil telefonszám. Mivel a Vodafone-nál van a vezetékes internet és televízió-előfizetésem, ha a csomaghoz hozzáadok egy mobil előfizetést, elég nagy kedvezményt kapok. Viszont a számhordozáshoz először a Yettelnél saját nevemre kellett vennem a számomat. Ilyenkor az ember kiválasztja a legolcsóbb feltöltős csomagot - ez a Yettelnél 3000 Ft - és erre átteszik a számát.

Kicsit kapkodott az ügyintéző, úgyhogy amikor elém tette a papírokat, megdöbbenve láttam, hogy a a kollégám telefonja került át az én nevemre, az enyém maradt a flottában. Azonnal reklamáltam, ő meg kétségbeesve telefonálgatni kezdett, de mondta, hogy csak holnap tudják visszacsinálni a dolgot, mert a Yettelnél 4-ig dolgoznak az emberek. Viszont át tudja tenni az igazi számomat a nevemre, de ahhoz fizessek be újabb 3000 ft-ot.

Én elindítottam saját számomra a számhordozást a Vodafone-nál, és kíváncsian vártam, mikor kerül vissza kollégám telefonja a flottába. Két nap után türelmemet veszítve újra bementem a Yettel ügyfélszolgálatára (most már elővigyázatosan délután 4 előtt), hogy miért nem történt még semmi. Dehogynem, mondta az ügyintéző, és büszkén mutatta, hogy visszakerült a flottába a...Na kinek a száma? Hát megint az enyém!

Ezen már nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Újabb telefonálgatás, mutatta nekem, hogy egyértelműen megírta a kollégának, hogy melyik szám menjen vissza a flottába, de ő csak a nevet nézte, és hát két napja mindkét telefonszám az én nevemen volt. Ismét elindították a flottába való visszavételt a kollégám számára, az enyémet pedig ismét kivették feltöltősre, természetesen újabb 3000 Ft ellenében. Így most már 9000 Ft-om bánta a tranzakciót. Természetesen a feleslegesen kifizetett 6000 Ft-ról közösen írtunk egy panaszlevelet a Yettel központjának, azt majd valamikor elbírálják és talán visszakapom.

Szóval ilyen kalandosan életemben először lett a saját nevemen egy telefonszám, ami természetesen megegyezik az eredeti, 1999 karácsonyára kapott telefonszámommal (ez ebben a formában nem igaz, mert amikor lányunkat látogatjuk Izraelben, általában szoktunk kint venni egy egyhetes SIM-kártyát az ottani telefonáláshoz).