Sanyi nem politizál...

 ...csak higgadtan elmagyarázza, hogyan működik a társadalom.

Boritól karácsonyra egy igen tanulságos könyvet kaptam: Ésik Sándor Én nem politizálok című kötetét. Ésik Sándor gyakorló ügyvéd és a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal egyik állandó szerzője. A könyv pedig nem más, mint egy tematikusan nagyon jól felépített érzékenyítő kurzus tananyaga, amelyet 10.-11. osztályosoknak akár oktatni is lehetne. A 6 témakörbe sorolt 28 esszé pont kitehetne egy éves tananyagot társadalomismeret vagy erkölcstan óra keretében.

A könyv az alábbi témaköröket öleli fel:

• A társadalom működése;
• Az állam működése;
• Az igazságszolgáltatás;
• Magyarország helye a nagyvilágban;
• Szolidaritás a hátrányos társadalmi rétegekkel;
• Előre tekintés: milyen kihívásokkal kell szembenéznünk az elkövetkezendő húsz évben.

A szerző igazi ügyvédhez méltó világos példákkal igyekszik szemléltetni az egyes témákat (aki több évtizeddel ezelőtt követte a Jogi eseteket a magyar televízióban, talán még emlékszik a tavaly elhunyt Dr. Erőss Pálra - akiről most tudtam meg, hogy néhai köztársasági elnökünk, Mádl Ferenc sógora volt -, aki a legbonyolultabb jogi helyzeteket is képes volt nagyon világosan, példákkal alátámasztva elmagyarázni).

Itt van például a többségi demokrácia és a konszenzusos demokrácia összehasonlítása. Erre Ésik Sándor a koriander, mint erősen megosztó fűszernövény példáját hozza fel. Egy társaságban szavaznak, kerüljön-e koriander az ebédbe, és 51% szavaz igennel. Meg is főzik az ebédet, a többség akaratának megfelelően tesznek bele koriandert, amitől aztán a társaság csaknem fele öklendezni fog. A többségi demokrácia - amit nyugodtan nevezhetünk bolsevik demokráciának is - pont így működik. (Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás Párt két, egymással kibékíthetetlen harcot vívó frakciója közül a minimális többséggel rendelkezők voltak a bolsevikok a többséget jelentő orosz bolsinsztvo szóból, a másik frakció a mensevikek). 1917-ben a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat és a mensevik mozgalmat betiltották. A mai Fidesz-kormányzás is igazi bolsevik-demokrácia (ha tetszik, koriander-demokrácia): Szavazattöbbség útján megszerezve abszolút uralom gyakorlása a kisebbségben maradt pártok teljes kizárásával. Ésik Sándor számtalan példát hoz fel ennek ellenkezőjére, a nyugati demokráciákat egyensúlyban tartó konszenzusos demokráciára, a fékek és ellensúlyok bonyolult és hosszú évtizedek alatt kiérlelt rendszerére.

És ha már Ésik Sándor bevezette a koriander-demokrácia fogalmát, én hadd vezessem be a liftgomb-demokrácia fogalmát. Sokan arra gyanakodnak, hogy a liftekben a liftajtót bezáró gomb nem is csinál semmit, hiába nyomkodjuk. Nos, a mi házunkban az ajtócsukó gomb az alábbi módon működik: Az utolsó utas ki- vagy beszállása utáni 3 másodpercen belül nem csinál semmit, hiába nyomkodjuk. Viszont 5 másodperc után a liftajtó akkor is becsukódik, ha nem csinálunk semmit. Az ajtócsukó gombnak mindössze a 3. és 5. másodperc közötti időintervallumban jut szerep, vagyis ebben az időintervallumban valóban becsukja a liftajtót.

Hát nem pont így működik a nyugati demokrácia? Rabok vagyunk négy évig, nem szólhatunk bele a történésekbe, és egyetlen napon, a választások napján szabadok lehetünk. Legalább is a bolsevikok - és ez alatt most nyugodtan érthetjük a Fideszt is - ezt szeretnék: a civil szervezetek, a sajtó vagy a szakszervezetek ne politizáljanak, mert őket senki sem választotta, ez legyen csak a pártok dolga. Ésik Sándor ezer példán keresztül mutatja meg, hogy milyen fontosak a helyi közösségek, a civil szervezetek és a szubszidiaritás elve (a problémák rendezése lehetőleg a problémához minél közelebbi szinten).

Talán még emlékeztek az iskolák államosítására. A korábban önkormányzati irányítás alatt álló iskolarendszert azzal - az egyébként méltányolható - indokkal, hogy az oktatás színvonala egy egy önkormányzat anyagi helyzetén múljon - központi állami irányítás alá vonták. A központosítás botrányba fulladt, hiszen minden olyan ügyet, amit eddig önkormányzati szinten oldottak meg (kiket alkalmazhat az iskola, ki szállítsa az ebédet, eszközbeszerzések), minisztériumi/főhivatali szinten kezdtek megoldani. Két év botrány és kockásinges tanártüntetés kellett ahhoz, hogy rájöjjenek: vissza kell térni a szubszidiaritás elvéhez, és ha nem is önkormányzati, de legalább tankerületi szinten kell felügyelni az iskolák működését.

Most, a Maastrichti Szerződés aláírásának harmincadik évfordulóján (1992. február 7.-én írta alá 12 tagállam) különösen fontosak a könyv azon fejezetei, melyek az EU előtt álló kihívásokkal foglalkoznak. A vasfüggöny leomlásával az EU-nak merőben eltérő politikai kultúrájú és szerényebb gazdasági helyzetben lévő új tagállamok integrációjával kellett számolnia. Európa kulturális megosztottságáról Ésik Sándornak megint egy vicces hasonlat, a Weißwurstäquator - Fehérkolbász-egyenlítő fogalma jut eszébe. Németországot egy valahol a Majna mentén húzódó képzeletbeli gasztrokulturális határvonal szeli ketté. Ettől délre a kolbász fehér, majoránnás és édes mustárral és bajor pereccel fogyasztják, északra pedig a köménymagos barna kolbász dukál csípős mustárral. A szerző véleménye a multikulturalizmusról ugyanaz, mint nekem: nem kell félnünk régi kultúránk elvesztésétől, viszont csakis gazdagodhatunk általa.

Külön fejezetet szentel a szerző a mostanában túlhájpolt LMBTQ jelenségnek. Muszáj idéznem: "Lassan, de biztosan csökken az ószövetségi tanokból levezetett atavisztikus gyűlölködés és félelem. Persze most már alapítványok, meleg mivoltukat nyíltan felvállaló tudósok és celebek magyarázzák el, hogy nyugi, senki sem fog "megbuzulni" attól, ha meleg párok örökölhetnek egymás után, ha már együtt élték le az életüket, és az általuk felnevelt gyerek pontosan olyan eséllyel lesz homoszexuális vagy heteroszexuális, mint ha különnemű szülők nevelték volna fel."

Hazán egyik legszégyenteljesebb népszavazásának nézünk elébe, hogy "az óvodák kerítésénél állítsuk meg az agresszív LMBTQ propagandát". Fő érvéként azt hozzák fel, hogy kizárólag a szülő joga a gyermek szexuális nevelése. Gondoljunk bele, gyermekünket hat éves korukban képzett pedagógusok kezére adjuk, hogy olyan fogalmakat tanítsanak meg nekik, amikre mi magunk nem volnánk képesek szakszerűen: alapvető etikai normák, történelmi, kulturális és természettudományos ismeretek. Ebből a körből kiragadnánk a szexualitást, és ez megmarad annak az édesapának a joga, aki miután jót buzizott haverjaival a kocsmában záróráig, hazatérve gerjedelmében még esetleg becsempészi az asszonynak a lompost a legkevésbé figyelve arra, hogy a nőnek is jó legyen. Valaki, aki nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, ha a gyermeke transzgendernek vagy homoszexuálisnak érzi magát, de a gyermek soha nem is fog tanácsért fordulni hozzá. Kicsit olyan, mintha a heliocentrikus világképet vagy a darwinizmust magyarázná otthon a szülő, "mert az csakis kizárólag a szülő joga".

Ésik Sándor könyvében az a jó, hogy mindezekről a témákról érzelemmentesen és politikai oldaltól függetlenül józanul, világos példákon keresztül beszél. Minden érettségi előtt állónak a kezébe kéne hogy kerüljön ez a könyv. Egy korábbi posztomban már említettem, hogy még Kádár és Gyurcsány alatt is voltak olyan rajzfilmsorozatok, amelyek megpróbálták elmagyarázni, hogyan működik a társadalom és a gazdaság, mára már csak a populista, hatalmas állami pénzen tolt Gyurcsány-show maradt.