Álmodban álmaid valóra válnak

20 év után ismét van álmok álmodói kiállítás a Millenáris Parkban. Egy tavalyelőtti posztomban már írtam a 20 év után megújuló, az egykori Ganz Villamossági Művek helyén épült Millenáris Parkról. Igazi példát teremtett a rozsdaövezetek megújítására mind építészetileg, mind kertépítészetileg. Akkor a B és D épületben híres magyarjainkról létesült egy időszaki kiállítás, a címe: Álmok Álmodói. Az akkori kiállítás nemcsak a magyar tudománytörténetet, de az teljes magyar kultúrát (irodalom, zene, festészet) áttekintette, és a 20 évvel ezelőtti műszaki színvonalon tényleg a maximumot nyújtotta.

Pár hónappal a kiállítás megnyitása után voltak a 2002-es országgyűlési választások, ahol a Fidesz vereséget szenvedett az MSZP-től. Ezért furcsa, hogy most, szintén másfél hónappal a választások előtt megrendezték az Álmok Álmodói remake-jét, ami az ÁÁ20 nevet viseli. Dicséretes a bátorságuk.

A 20 évvel ezelőtti Álmok Álmodói nagyon nagy szám volt, birtoklom a kiállítás anyagát tartalmazó CD-t is. A mostani valamivel kisebb területen, csak a D épületben van, kizárólag magyar tudomány- és technikatörténettel foglalkozik, és a megnyitást követő első hétvégén is alig lézengtünk benne. A kiállításon nagy terület jut a magyar jármű- és vasúttörténetnek, melynek nemcsak az az oka, hogy Palkovics Lászlónak, az ITM miniszterének fő célja, hogy Magyarország minél több járműipari fejlesztésben vegyen részt, hanem az is, hogy a volt Közlekedési Múzeum a Városligetben bezárt, az új pedig az egykori MÁV Északi Járműjavító területén még csak most épül.

Régi járművek minden mennyiségben

Egy kisfilmen megtekinthető Vitézy Dávidék új budapesti elővárosi vasúti koncepciója az elővárosi körvasúttal és a Duna alatti új vasúti alagúttal, mely összeköti a Kelenföldi és a Nyugati pályaudvart, utóbbi átmenő pályaudvar lesz, a Déli pedig lekerül a föld alá. Mivel nehéz ennél zöldebb beruházást elképzelni, meglepő volt a hír, hogy a kerületi bíróság megsemmisítette a Déli körvasút környezetvédelmi engedélyét. Civil szervezetek nyújtották be a keresetet, mert az engedélyezési tervből hiányoztak olyan fontos szempontok, mint a talajvízre és a madárvilágra gyakorolt hatás, valamint nem tárgyalta a terv az alternatívákat sem (itt most pontosan nem értem, hogy alternatív nyomvonalakat kellett volna tárgyalni, vagy alternatív közlekedési módokat). Ezzel a megvalósulás megint csúszik egy évet és drágul pár milliárddal.

Azért a magyar járműipar történetét nézve elgondolkodtam azon, hogy 40 évvel ezelőtt még teljesen természetesnek találtuk, hogy a városokban magyar buszok, villamosok járnak, a síneken magyar mozdonyok által vontatott magyar vagonok száguldanak. Az erőművekben minden erősáramú berendezés magyar gyártmány, részben annak a Ganz Villanynak a gyártmánya, melynek helyén most ez a kiállítás van. Talán ez volt a legnagyobb trauma, mely a rendszerváltáskor a szüleim korosztályát érte.

Viszonylag jelentős anyag foglalkozik a magyar orvostudomány nagyjaival is, persze a régiek mellett sokat anyag van Karikó Katalinról, de más mai hírességek is teret kapnak, pl. Roska Botond szemészetben elért eredményei vagy Csókai András agysebész és evangélium-hirdető tevékenysége. (Tudom szerénytelenségnek hangzik, de Csókaival már buliztam együtt, mert egy barátom tankörtársa volt az építőmérnökin, ez ugyanis Csókai doktor eredeti szakmája, és műszaki szemlélete valószínűleg jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az sebészi pályán is kiteljesedhessen.)

És ha már szóba kerültek az ismerősök, öröm látni, hogy számos kortársam kiállítási tabló az ÁÁ20-on, például volt évfolyamtársam, Kiss Donát, aki egy darabig egy informatikai cég ügyvezetője volt, ezért üzleti-szakmai kapcsolatban álltunk, de a kiállításra mint szoftver játékfejlesztő és a korai számítástechnika televíziós népszerűsítője került be. A magyar matematikusok között pedig megtaláltam egykori gimnáziumi iskolatársamat, osztálytársam bátyját, Füredi Zoltánt, aki még Erdős Pállal is dolgozott együtt, és erről már korábban posztoltam.

Visszatérve az orvostudományhoz, nagyon tanulságos interaktiv térkép mutatta be az emberiség történetének nagy világjárványait (pestis, kolera, himlő, tífusz, influenza, koronavírus). Igen, az influenza valójában lefedi a száz évvel ezelőtti spanyolnáthát, hiszen végül az szelidült közönséges influenzává, akárcsak a COVID-19 omikron változata.

Érdemes megnézni, hogy kik nem szerepeltek a kiállításon: Asbóth Oszkár egyáltalán nem, mert mint ahogyan ezt egy korábbi posztomban írtam, a magyar technikatörténet számára egyre vállalhatatlanabb az Asbóth-mítosz. A kiállítás egy része foglalkozik a magyar vízüggyel is, de nem találtam utalást Mosonyi Emil professzorra, a Kossuth- és Széchenyi-díjas vízépítő mérnökre, akire sokan még mindig a dunai vízlépcső terve miatt orrolnak.

Petra szerint kevés volt a megemlített női tudós, ezt be is írta a vendégkönyvbe. Van egy könyve, az 50 elszánt magyar nő, melyben olyan nők is vannak bőven, akiknek helyük van a magyar tudománytörténetben: Steinschnedier Lili, az első női pilóta, Pécsi Eszter, az első mérnöknő, Telkes Mária napelem-kutató, Bang Ilona biokémikus, Illés Erzsébet űrkutató, Orsós Zsuzsanna rákkutató. Bár az elmúlt évszázadok tudománytörténete a férfiakról szólt, figyelhettek volna jobban a genderballance-ra. 

A kiállítás jól használja a mai informatika minden eszközét, de messze nem ütött akkorát, mint a 20 évvel ezelőtti elődje. Az kb. másfél évig volt nyitva, amikor bezárt, a Fidesz támadta a szocialista kormányt, hogy nekik semmi sem jó, ami magyar, pedig egyszerűen csak annyi történt, hogy lejárt a kiállítási tárgyak bérleti ideje. Ebben a kiállításban sem látok nagyobb potenciált: ellátogatnak majd ide iskolai osztályok, aztán a tárgyak szépen visszakerülnek az elektrotechnikai, orvostörténeti, postatörténeti és az újonnan megnyíló közlekedési múzeumba, és majd megint lehet gondolkodni, mi legyen a Millenáris B és D csarnokának rendeltetése. 20 éve a B-be a Csodák Palotája, a D-be pedig a Jövő Háza költözött.

Kati, Petra és a Galamb József által fejlesztett legendás Ford-T