Egy éve

Számomra a járvány egy éve, 2020 március 13-án (pénteken) kezdődött. Aznap hallottuk reggel a híradóban, hogy micsoda marhaság, hogy az ellenzék be akarja záratni az iskolákat, majd nap közben Orbán bejelentette, hogy hétfőtől áttérünk a digitális oktatásra.

Akkor mi már véglegesen eldöntöttük, hogy nem utazunk ki március 15-én Ausztriába síelni, mert Ausztriában már egy héttel korábban meghozták ezeket a járványügyi intézkedéseket, és hétfőtől valóban le is álltak a sípályák. A síutat idénre toltuk át, egy hete pedig arról döntöttünk, hogy újabb évvel eltoljuk a sítúrát. Végül is jó helyen van az előlegként befizetett pénzünk Ausztriában, a forint jóval erősebb volt egy éve (338 Ft-ba került egy euró) mint ma (366 Ft).

A munkanap végén már a rádióban hallottam, hogy Bolgár György a Klubrádióból saját otthonából, telefonon jelentkezik be. (Na ja, akkor még volt Klubrádió, most már biztosnak tűnik, hogy a legközelebbi kormányváltásig csak neten hallgathatjuk). A szokásos pénteki bevásárlásomra menten a Sparba, és döbbentem tapasztaltam, hogy szinte minden ki volt fosztva, a hentespultnál csak pár fonnyadt kolbász na meg az unatkozó hentes várt vevőre.

Március 15-én (vasárnap) Angyali-szigetre mentünk, de szinte teljesen kihalt volt minden.

Kihalt sziget, csendes Duna

Hétfőn aztán még bementem a munkahelyemre, ahol megbeszéltük, hogy bizonytalan ideig mindenki home-office-ban fog dolgozni. Ez a bizonytalan idő 10 hétig tartott.

Home-office-ban 2020 márciusában

Satufékre lépett az ország. Pedig kedves honfitársaim, ha most olyan lenne a járványhelyzet, mint tavaly az első hullámban, egymást ölelgetnénk, vígan járnánk színházba, moziba, étterembe.

Egy hete úgy döntöttem, hogy március 8-tól újra home-office-ba vonulok, amit jól is tettem, mert időközben két kollégám is megbetegedett (még nem biztos, hogy koronások).

(Insta360 akciókamerával készült felvétel)

A harmadik hullámra az emberek elfásultak, és nem nagyon akarják tudomásul venni a helyzetet. Tegnap, azaz március 13-án is Angyali-szigeten voltunk, amely pezsgett az élettől, a mi telkünkön is négy munkás dolgozott, hogy rákössék a szennyvizet a hálózatra. Pedig a harmadik hullám valóban nagyon brutális, de reményt ad a vakcináció. Én már december közepén regisztráltam, de egészen két héttel ezelőttig semmilyen válaszra nem méltattak. Aztán kaptam egy levelet (Értitek? Nem emailt, nem SMS-t, hanem postait!), amelyben megnyugtatnak, hogy húsvétig egészen biztosan beoltanak. Igaz, hogy Orbán egy hónapja úgy nyilatkozott, hogy március 15-éig minden 60 éve felettit - aki regisztrált - be fognak oltani.

Korábbi posztomban megírtam, hogy nekem minden mindegy, csak már oltsanak. Most, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, énekeltem egy tavaszi vakcinaváró dalt:

---